Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-24 / 12. szám
1957. március 24. Jzaísad Földműves Szívből fakadó őszinte szóval i e e I j Lapunk kassai és pozsonyi levelező konferenciájáról A februárvégi napsugár olyan melegen csókolgatta végig a széles rónát, hogy az alvó természet szinte egyik napról a másikra életre ébredt. Szerte a határban harcba indulva az ország népének gazdagabb kenyeréért feldübörögtek a traktorok. Az éjjelenként még visszalopakodó telet nappal ravatalra terítette a tavasz. De március másodikán, mintha csak haláltáncát járná, a tavaszias meleg napokba hófergetegével még betört a tél. Betört a füsttől, koromtól, a nagyváros lehelletétöl felmelegedettebb fővárosba, Pozsonyba is s a járókelőkre rákényszerítette a már félre rakott téli ruhát. Mindez azonban nem akadályozta meg a levelező konferenciánkra meghívott olvasókat és levelezőket, hogy 300, sót 400 kilométeres távolságokról is részt ne vegyenek a március másodikán Pozsonyban megtartott konferenciánkon. Ök, a föld emberei, akik közül erre az időre többen a mezei.munkát hagyták már félbe, szívükben a tavasz melegét hozták. Lz nyilvánult meg a széles mosolyokban, a meleg baráti kézszorításokban, amikor a Carlton szálló előcsarnokában levelezők, olvasók és a lap szerkesztői igaz barátokként üdvözölték egymást. Kívül a tavasz birkózik a téllel, bent az előcsarnokban a nyár melegével szövődik a barátság. Egymásután érkeznek a levelezők, az olvasók, a vendégek. Jön Düba János Fegyvernekről, Balia József Ipolyviskről, Lendvai László Dacsókesziről, Varga József Köbölkútról, Kolcsár Arfna ZselizróL Öllé Teréz a komáromi tejüzemből, Nagy Eta és Cséfalvi Erzsébet Dunaszerdahelyről, Vrzala Kató és Mester Ilonka Csúzról, Öbert János Málosról stb. így sorolhatnánk az érkezőket ötvenen felül. A széltől cserzett, napbarnított arcok között feltűnnek közéletünk irányítói is, mint Kissimon Pál a kékkői JNB-ról, Hoksza István az ipolysági JNB-ról stb. Jönnek a tanítók, a pedagógusok is. Busáról Budai József, Rozsnyóról Demecs István, a Bratislavai Pedagógiai Főiskola magyar tanszékéről dr. Turczel Lajos és a többiek. S életének nagyobbik felét már a vállán cipelve megérkezik Csontos Vilmos is Zalabáről, aki olyan megkapóan és annyira mély együttérzéssel ír a föld emberéről, hogy rá keresve sem találnánk hűbb kifejezést, mint: a mi költőnk. Különböző munkahelyekről, a termelés más-más szakaszáról érkeznek a meghívottak, de minden különbözőség ellenére is azonos bennük a közös célért lelkesedő akarat: mind tartalmi, mind szakmai és politikai szempontból egyre színvonalasabbá tenni a lapot. mezőgazdasági csoportja vezetőjének felszólalásából az eredmények felett érzett jogos büszkeség csendül. Büszke rá, hogy közel 37 000 korona jövedelmet hozott egy-egy hektár zöldség. S hogy ebben milyen szerepe van a sajtónak, azt röviden ezzel fejezi ki: — Falunkban 110 előfizetője van a Szabad Földművesnek. elvtársnak részvételével megtartott gyűlésen aprólékosan megbeszéltünk mindent. Kiderült, hogy minden igaz. A hatás nem maradt el. Amíg azelőtt tehenenként alig 1—2 literes volt a napi tejhozam, azóta már 7—8 liter körül mozog. Ugyanígy segített a traktorosok hanyag munkáját bíráló cikk is. Kritika tehát kell, csak az fontos, Nagy Eta Cséfalvi Erzsébet S a vita keretén belül ezt annyi őszinteséggel, olyan együttérző gonddal teszik, hogy önkénytelenül is eggyé forr a több mint ötven részvevő. így érzik ezt ök is mindannyian. Hisz a termelésben dolgozók, a közéleti vezetők és pedagógusok minden felszólalásában a feléjük nyújtott segítökezet látják, amazok viszont a tervek és célok megvalósítóit a kétkezi munkásokban. A kassai levelező-konferencia részvevői Major főszerkesztő elvtárs beszámolóját hallgatják Ha jellemezni akarnánk a konferencia hangulatát, talán az lenne rá a legjellemzőbb, hogy őszinte, bizalmas volt. Az olvasók, levelezők és a szerkesztők hozzászólásaiból egyformán ez domborodott ki! A föld, a termelés embereinek hozzászólásaiból pedig ezenkívül az ä mindent megszínesítő optimizmus, az az egyszerű szavakban rejlő salamoni bölcsesség, az az élénk észjárás, az az eredetiség, amely szinte kiváltságos sajátja a falusi embernek. Mindezek színes fonálként át, meg átszőtték a felszólalók mondanivalóit. A konferencia kezdetén még ott ül az arcokon a kezdeti láz, egy kevés izgalom, amely lassan úgy oldódik fel, ahogy a felszólalók ajkáról szavakba ömlenek a gondolatok. Drexler Béla hozzászólásával kezdődik a vita. Egy kis családnak nevezi az egybegyűlteket. Nem! Nem túlzás ez. Hisz lélekben összenőttek itt az emberek. Az ő felszólalása is azt bizonyítja. — Amikor tollat fogok a kezembe, az olvasót, a dolgozó földművest látom magam előtt — hangzik a nyílt beszéd. —. Ügy akarok, úgy szeretnék írni, hogy megértsenek, tanuljanak írásaimból. Már magában ez a szándék is szép. Ugyanez érezhető Demecs Istvánnak, a Rozsnyói Magyar Pedagógiai Iskola tanárának hozzászólásából is, amikor a sajtó szerepéről és fontosságáról beszél és hangsúlyozza, hogy az iskolában a sajtó szeretetére nevelik a tanulókat, meet a falura kikerülve éppen ök, a jövendő tanítói lehetnek a sajtó legeredményesebb terjesztői, ugyanakkor ők tehetnek legtöbbet a falu kultúréletének fellendítéséért is, s ezzel jelentősen hozzájárulnak az új, szocialista falu kiépítéséhez. Balia Józsefnek, az ipolyviski EFSZ Miközben a kertészetben elért eredményekről beszél, Duba János fegyvernek! levelezőnk alig fér a székén. Ki-, pirult arcáról látszik' hogy válaszolni szeretne, dé most mindjárt. A parlamentáris forma azonban egyelőre még hallgatásra kényszeríti. így hát mindent jegyez a füzetbe. Közben Marikovecz Aladár marcellházi levelezőnk beszél arról, hogy a levelezők ne csupán az eredményeket írják meg, hanem boncolják mélyen a problémákat, mert csak ezzel segítenek azokat megoldani. Utána Fehér Károly, a somorjai EFSZ agronómusa emelkedik szólásra, aki elmondja, hogy kezdetben mennyi nehézséget okozott az 1200 hektáros szövetkezet vezetése, irányítása. A hiányosságok eltávolításában és a helyes út megtalálásában a mindennapos gyakorlati példák ismertetésével éppen a sajtó nyújtotta a legnagyobb segítséget. — Most, amikor legfontosabb feladatunk a termelés fokozása, a hatékonyság növelése — mondja — akkor mindezek megvalósítása szinte elképzelhetetlen sajtó nélkül. A sajtó mozhogy mind a vezetők, mind a tagok, helyesen használják azt fel. •Aztán a kertészetre tereli a szót. S mintha csak egyenesen az ipolyviskieknek címezné, „elárulja“, hogy ők a múlt évben 46 000 korona jövedelmet értek el egy-egy hektár zöldségből. Az idén 52 000 koronát akarnak elérni és ebben versenyre hívja a viskieket. A vitázók minden szavából a lap, a sajtó iránti szeretet érződik, amikor egyszerű szavakkal elmondják észrevételeiket. Patyolat Sándor pl. ízes humorral arról beszél, hogy az állandóan bővülő olvasóközönség számára kevésnek tartja a hetenként egyszer való megjelenést. Szerinte legalább kétszer vagy háromszor kellene hetenként megjelenni a lapnak, hogy kevés a szépirodalom. Pedig — mondja — földműveseinket érdekli az irodalom, a humor, a technikai újdonság. A többszöri megjelenés ezt lehetővé tenné. Vrzala Kató azt ígéri, hogy hűségesebb levelező lesz áz előbbieknél. Szinte halommá nőnek a dicséretek és a kérések. De nem hiányzik a bírálat sem. Kecskés Ferenc levelezőnk A pozsonyi konferencia részvevőinek egy része gósít, tanít, nevel. Éppen azért azt tűztük ki célul, hogy. minden földművescsalád olvasójává váljon a földművessajtónak. Duba János kerül sorra. Előbb Balia József felé pillant, elmosolyodik, aztán mégis azzal kezdi beszédét, hogy a szövetkezetükről írt cikkek hatása alapján fölméri a lap jelentőségét. — Amikor megjelent szövetkezetünkről az első kritikai cikk — mondja fegyverneki levelezőnk — olyan volt az egész falu, mint egy megbolygatott méhkas. Senki nem akart beismerni semmit. Aztán Csurilla Józsefnek, a cikk írójának és a Major főszerkesztő például arról számol be, hogy pár évvel ezelőtt Kárván alig olvasták a földművessajtót, ma pedig már fehérholló, aki nem olvassa. Nagy Etelka a dunaszerdahelyi GTÁ agronómusa a szakmelléklet folyóirat formájában való megjelenését kéri, hogy az értékes szakcikkeket így maradandóbban elrakhassák az olvasók. Péterfi László a Bodoki Állami Gazdaság tyúkfarmjának vezetője több cikket kér a baromfitenyésztésről, azonkívül képesmellékletet és az eddiginél több vitát a lap hasábjain. Kissimon Pál arról számol be, hogy a kékkői járásból írott cikkek mennyire elősegítik azt, hogy a járás határmenti községeiben is rátérjenek a földművesek közös gazdálkodására. Kopper János nagymegyeri levelezőnk a fiatalok megnyerésének fontosságáról beszélt és ugyanezt hangsúlyozta felszólalásában Feszty István is. Végh Gusztáv, Csandal István és még jónéhány felszólaló elítélte az olyan levelezőket, akik egy írást több újsághoz is beküldenek. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy lapunk menynyire elősegítette a magyarországi helyzet ellenforradalmi jellegének megvilágítását. Hoksza István a lap eredményeinek értékelése mellett arra kérte a szerkesztőket, hogy többet járjanak a gyengén működő szövetkezetekbe, mert azoknak elsősorban van szükségük a segítségre. Budai József tanító arról beszélt, hogy a jövőben eddiginél sokkal nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy a tanulókkal megszerettessék a földet, a mezőgazdaságot. Szerinte a tanítóknak is sokat segít a lap abban, hogy az elméletet könnyebben összeköthessék a gyakorlattal. ❖ Talán az egész újság is kevés lenne ahhoz, hogy mind a pozsonyi, mind a kassai konferencián felszólalók részéről elhangzott értékelést, javaslatot, vagy bírálatot mind felsoroljuk. De a pozsonyi konferencia vitázói közül hadd említsem meg még Csontos Vilmosnak, az írott szó művészének hozzászólását, aki a sajtó szerepét hangsúlyozva megállapította, hogy a sajtó ma már nélkülözhetetlen mindennapi szellemi tápláléka falvaink lakosságának. A pozsonyi levelező konferenciánk előtt egy héttel Kassán tartottunk hasonló konferenciát. Hogy értékében a kettő közül melyik múlja felül a másikat, azt lehetetlen lenne eldönteni. Hisz a cél mind a levelezők, mind az olvasók, valamint a szerkesztőség részéről azonos volt. A kassai konferencián felszólaló Gojdics József, a nagykaposi járási földműves újság szerkesztője pl. világosan rámutatott arra, hogy ahol a föld1- fnüvessajtót olvassák, ott az meg is látszik mind a szövetkezet, mind az egyéni gazdálkodók eredményein.----Mindezt ma . már földműveseink is látják — mondotta — és. éppen ezért sikerült az utóbbi időben több mint 300 előfizetőt szereznem a Szabad Földművesre. * Illés Bertalan, bácskai levelezőnk, felszólalása is fényes bizonyítéka Csontos Vilmos költőnk megállapításának, mert éppen ezért üdvözölhette a kassai levelező konferenciát 96 új előfizető szerzésével és annak felismerése alapján merte vállalni további 300 új előfizető megnyerését. (Utóbbi jelentése szerint vállalását már teljesítette. Eszerint királyhelmeci járásban az előfizetők száma már kb. meghaladja a kétezret.) ❖ A lap iránti bizalom, a sajtó fontossága felismerésének fényes tanújele volt Veres János és Solymosi elvtárs füleki levelezőnk felszólalása is, akik a lap munkatársainak segítségét kérték a szövetkezeti mozgalom, és általában a mezőgazdaság fellendítésére a füleki járásban. Solymosi elvtárs rámutatott, hogy minden téren megmutatkozik annak a hátránya, hogy a járásban csupán 20 előfizetője van a Szabad Földművesnek. Koncz János levelezőnk, a losonci JNB alelnöke, több kultúrát, több a neveléssel foglalkozó cikket kért, mert szerinte a szépirodalmi színvonalú írásokat sokkal szívesebben és többen olvassák és éppen ezért nagyobb a nevelőhatásuk. Andreás Sándor szepsi levelezőnk kötelezettségvállalásával bizonyította lapunk iránti szeretetét, amikor Barczi Blankával, a JNB dolgozójával 150 új előfizető megnyerését vállalták. (Azóta ezt már több mint 100 százalékra teljesítették.) Borai János, a zempléni EFSZ új elnöke arról beszélt, hogy milyen segítséget nyújt a szövetkezetnek egy olyan cikk, amely feltárja a hiányosságokat és megmutatja a kivezető utat. — Az ilyen cikk — mondotta — minden agitációnál többet ér. ❖ Balogh János királyhelmeci levelezőnk konkréten rámutatott, hogy a „Vadvédelem Bodrogközben“ című lapunkban megjelent cikk, milyen segítséget nyújtott nekik a hiányosságok eltávolítására. Külön említésre méltó Hanesz Pálnak, a tornagörgöi szövetkezet tagjának felszólalása, aki csalhatatlan paraszti logikával vonta le a következtetést a lapunkban megjelent íejögépröl szóló vitából, amikor kijelentette, hogy nem tartja helyesnek azt sem, ha a teheneket válogatják a fejőgépekhez, azt sem, hogy a gépek alkalmazkodjanak a tehenekhez, hanem szerinte az a fontos, hogy a meglevő és sok helyen jól bevált gépek kezelésére megtanítsák az embereket, mert legtöbb hiba abból ered, hogy nem értenek a fejőgépek kezeléséhez. így sorolhatnánk még sokáig a felszólalásokat, melyeknek egyikéből sem hiányzott a lap értékelése, de a javítást szolgáló javaslatok és bírálatok sem. A sok értékes felszólalást szinte csokrot átfogó szalagként fűzte egybe Lipták Lászlónak, a Rozsnyói Magyar Pedagógiai Iskola második osztályos tanulójának felszólalása, aki megjegyezte, hogy mind a konferencián elhangzottak, mind a lap hasábjain megjelent cikkek úgy ivódnak be a lap olvasótáborának leikébe, mint a jól gondozott humuszba a növény hajszálgyökerei. És annak a sokatígérő kifejezésnek adott hangot, hogy ök, a jövendő pedagógusai, minden tudásukkal azon fognak fáradozni, hogy az új világban újjá formálódó emberi lelkeket minél termékenyebbé tegyék mind a szaktudás, mind a kultúra befogadására. ❖ Végül hadd tolmácsoljam még azt a részvevők ajkáról fakadó jóleső érzést is, amely szinte egyhangúlag tört fel mind a két konferencián, hogy a múlt évi levelező konferencia óta jelenődé Teréz Vrzala Kató tős haladást értünk el. És levelezőinket is boldog érzéssel hatotta át az a tudat, hogy ennek a sikernek ők is részesei. A szerkesztőség részéről pedig örömmel könyvelhetjük el azt a levelezők és olvasók felszólalásából elhangzott, számunkra mindennél többet érő megállapítást, hogy lapunk szervesen kapcsolódik be az országot, elsősorban falvaink életét formáló harcba. S itt azt is meg kell jegyeznünk, hogy mind a lapot értékelők, mind a bírálók vagy javaslatokat előterjesztő felszólalások egy-egy téglát jelentenek ahhoz, hogy lapunk a jövőben még hatékonyabban járuljon hozzá falvaink életének formálásához, a mezőgazdaság termelékenységének fokozásához, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Az eredmények mellett a hiányosságok egész sora is felvetődött. Például többen hiányolták, hogy lapunkban kevés a szórakoztató írás, kevés a különböző iradolmi műfaj. Az is felvetődött, hogy a levelező osztály, különösen az utóbbi időben nem végezte jól a munkáját, sokszor megkésve, vagy egyáltalán nem válaszolt a levelekre. Szó esett arról is, hogy többet kell foglalkoznunk az állami gazdaságokkal, az ifjúságot érintő kérdésekkel, az osztályharccal stb. Mindkét konferen-’ ciánkon az idő rövidsége miatt nem került sor arra, hogy a felvetett hiányok kiküszöbölésének módjairól beszéljünk. Azonban biztosíthatjuk olvasókinkat, levelezőinket, hogy szerkesztőségünk minden tagja azon lesz, hogy az említett hibák és hiányosságok minél hamarabb eltűnjenek. Baráti beszélgetés a konferencia szünetében. — A képen (balról) Major főszerkesztő elvtárs, Csontos Vilmos költő és Demecs István a Rozsnyói MPI tanára Ha a két konferenciát értékelni akarjuk, akkor minden kétséget kizáróan azt nevezhetjük a legnagyobb értéknek, hogy olvasóink és levelezőink egyszerű, de szívből fakadó őszinte szóval mondták el tapasztalataikat, értékes javaslataikat, amelyek most nyitott ikincsesládaként állanak előttünk, hogy életetadó zuhatagukból tele marékkai merítve dúsan kamatoztassuk azokat lapunk hasábjain. HARASZTI GYULA
