Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

8 JzaUad Földműves 1957. március 24. , VICTOR WEIMER: Megsértődött íarkas ALAPOSAN MEGTÉPÁZVA egy ered­ménytelen rablóhadjáratból érkezett meg a sakál. Unokabátyja, a farkas, gúnyos mosolyát egy a mancsába foj­tott ásítással álcázva, így köszönti öt: — Óh, te szegény pára, most bizonyára fel van lázadva az egész vidék, ahol rabolni akartál, nemde? — A sakál szomorúan rábólogatott. — Sebaj! — szólt a farkas részve­vőén és egy könnycseppet-■ dörzsölt el bozontos úbrázatján. — Majd én ve­szem mancsomba az ügyet farkastest­véreimmel együtt. — Igen, kérnélek szépen, te jótevő lélek, — rebegte a sakál reménykedve, de egy kevéssé kételkedőén, mert nem tudott hinni a váratlan pecsenyének. — Majd meglátjuk — folytatta a far­kas, miközben félig csukott szemhéja alól egy szúrós pillantást töveit a sa­kálra, — te és a hozzád hasonlók, ott lent. .. lejelentettétek magatokat, mi... ? A SAKÁL SÍRÓ ÁBRÁZATTAL bólo­gatott. — Akkor a legjobb lesz, ha odalent már nem is mutatkoztok többé, hal­lod-e ... 7 — Soha többé ... 7 — Még mindig nincs tele a bea­dód? — így a farkas. — De... igen — hebegte a sakál, — de ez a vidék eddig oly gazdagon jö­vedelmezett ... — Csak magad vagy az oka, — hangzott a tárgyilagos száraz válasz — sohasem volt elég a bendödben, most majd ránk, farkasokra hárul a teher ■.. — Miféle teher? — kérdezte a sakál. — A fene egye meg! — átkozódik a farkas. — Sietnünk kell! Mióta tite­ket sakálokat onnan elkergettek, kelet­kezett ott egy úgynevezett... — ...egy wacuum? (légüres tér). — Ügy van! És nekünk ezt most... — A farkas elharapta szavát. — Mondd csak: Honnan szeded ezt a szavat; wacuum, he? — Óóóóh — erről most gyakran ír­nak az újságokban — felel álszentes­­kedöen a sakál. Eisenhower és Dulles szintén egy ilyen wacuumot • akarnak most__ — TUDOM’ — SZÓL A FARKAS rendkívül éles hangon. — Nincs rá szükség, hogy engem taníts arról, mi történik a nagyvilágban ... Egysze­rűen a mi far kas-doktrínánkat fogjuk hirdetni, és avval punktum! — Hihi, hihi..., a doktrína szót az utóbbi idő­ben az amerikai elnök is ... — Elhallgas, te nyomorult sakál! — kiáltott a farkas s a dühtől szinte ön­kívületben ostorozta farkával a leve­gőt. — Még mit nem merészelsz?! Minket ezekhez hasonlítani! Erre a sakál megalázkodva behúzta a farkát és visszavonult a szigetre, régi tartózkodási helyére. Német eredetiből fordította: HAVASI ETA. • Kairó. — Mohammed Haszan Abd el-Latif vezérőrnagy, akit az egyipto­mi kormány Gaza területének kor­mányzójává nevezett ki, március 14-én este megérkezett Gazába. A kairói la­pok tudósítása szerint Gaza területé­nek lakossága hatalmas lelkesedéssel fogadta az egyiptomi közigazgatás dolgozóit. • Amman. — Szulejman Nabulszi Jordánia miniszterelnöke az ammani népgyűlésen kijelentette, hogy kor­mánya nem csatlakozik az Eisenho­wer - doktrínához és hangsúlyozta, hogy a; arabok semmiféle idegen kor­mánynak lem engedik meg, hogy be­avatkozzék az arab államok belügyei­­be. • Amerikai katonai repülőgép Reutte tiroli helység fölött megsér­tette Ausztria légiterét — jelenti a CSTK. • Chartun. — A France Presse hír­­ügynökség közlése szerint Nixonnak, — aki azért utazik az afrikai orszá­gokba, hogy kivizsgálja ezen államok álláspontját az Eisenhower-doktriná­­val kapcsolatban, — nem sikerült el­oszlatni Szudán kormányának kétsé­geit a doktrína valódi céljait illetően. • Costaricában öt miniszter és a köztársaság alelnökének lemondása következtében kormányválság állt be. • Moszkva. — A. Gorkinnak a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa képviselőjé­nek vezetésével március 16-án szov­jet kormányküldöttség Moszkvából Tuniszba utazott, hogy résztvegyen Tunisz függetlensége kikiáltása egy­éves évfordulójának ünnepségein. • Tokió. — I. F. Tevoszjan, Japán­ban működő szovjet nagykövet már­cius 16-án meglátogatta £isi japán miniszterelnököt és külügyminisztert, s közölte vele, hogy a szovjet kormány a japán kormány kérésére, valamint a 1956. október 19-i közös nyilatko­zattal összhangban megállapította; a Szovjetunió területén 793 japán nem­zetiségű és 146 koreai nemzetiségű egyén él állampolgárság nélkül, akik kívánságuk szerint visszatérhetnek hazájukba. 0 Manilla. — A Fülöp-szigetek fő­városából, Mamiiéból érkező hivatalos hírek szerint Ramon Magsay, a Fülöp­­szigetek elnöke repülőszerencsétlen­ség áldozata lett. 0 Delhi. — A Press Trust of India hírügynökség tudósítása szerint Tan­ka Praszad Acsarja, Nepál miniszter­­elnöke a Szovjetunió kormányának meghívására valószínűleg ez év nya­rán a Szovjetunióba látogat. Egy hét a külpolitikában A „gazai ügy" a diplomácia középpontjában Csődöt mond a logika. Ez a megha­tározás illik rá talán legjobban mind­arra, ami a múlt héten a ..gazai ügy­ben” történt. Aki figyelemmel kísérte a gazai híreket, úgy érezhette magát, mint aki nekilát egy keresztrejtvény megfejtésének és hamarosan észre­veszi, hogy éppen a legfontosabb víz­szintes és függőleges sorok meghatá­rozása hiányzik a rejtvényszövegből. Vegyük csak sorjában az eseménye­ket. Tavaly október végén egy nagy összeesküvés láncszemeként Izrael megtámadja Egyiptomot. Majd amikor a békeszerető emberiség, a Szovjet­unió és az ENSZ megállítja az agresz­­sziót, Izrael hónapokig halogatja csa­patainak kivonását a megszállt egyip­tomi területekről. Felvetődik az ENSZ- ben, hogy az Egyiptomot Izraeltől el­választó fegyverszüneti vonal mindkét oldalán ENSZ-csapatok állomásozza­nak, s így akadályozzák meg a harcok felújul'ását. Izrael kijelenti, hogy nem hajlandó ENSZ-csapatokat megtűrni területén. S az ENSZ többsége el is fogadja ezt az indokot. Létrejön egy másik határozat, hogy ENSZ-csapatok váltsák fel az' egyiptomi területről ki­vonuló izraeli csapatokat. Az egyipto­mi kormány, mely hőn óhajtja, hogy a béke helyreálljon, befogadja az ENSZ- csapatokat területére. Így olyan kép­telen helyzet keletkezik, hogy a táma­dás áldozata kénytelen elviselni Szu­verenitásának megcsorbítását. Nasszer elhatározza, hogy helyreállítja az egyiptomi közigazgatást a gazai terü­leten. Izrael erre azzal fenyegetőzik, hogy újra kezdi a hadműveleteket Egyiptom ellen. Washingtoni lapok azzal intik Nasszert, hogy „dinamittal játszik”, „egyiptomi kihívásról” be­szélnek az ENSZ ellen. Meg lehet ezt érteni? Józan ésszel nyilvánvalóan nem. Hiszen Egyiptom, amikor helyreállítja Gazában a polgári közigazgatást, nem sérti meg az ENSZ határozatát. Ebben egyetlen szó sincs arról, l^ogy a Gazába küldött nemzet­közi csapatoknak kellene a polgári közigazgatást ellátniok. Hiszen nem a terület megszállására, hanem csupán átmeneti rendfenntartásra érkeztek Gazába, s ez egyiptomi terület. S ha most az egyiptomi kormány az izraeli támadó erők távozása után vissza­állítja az egyiptomi polgári közigazga­tást ezen a területen, akkor jogsze­rűen jár el. Miért csapott akkor oly magasra a szenvedélyek tüze az egyiptomi döntés miatt? Miért beszéltek arról Wa­shingtonban és Tel-Avivban, hogy az egyiptomi »kormány határozata ismét visszájára fordította a közép-keleti enyhülés irányzatát, s ismét feszül­tebbé vált a helyzet? A választ e kér­désekre a hiányzó rejtvénysorok ad­ják meg. Az egyiptotmi közigazgatás beveze­tése Gazában keresztezi az Egyesült Államok terveit. Washingtonban ugyanis az izraeli csapatok kivonását a gazai térségből arra akarták fel­használni, hogy egyengessék a hírhedt Eisenhower-terv megvalósítását. Az amerikai politika irányítói arra számí­tottak, hogy Gazfcban, Egyiptom és az egész Közép-Kelet e fontos stratégiai kulcsállásában, az ENSZ-csapatok se­gítségével megvethetik lábukat. Az volt a tervük, hogy az ENSZ-csapato­kat tartós megszálló erőkké változ­tatják, majd pedig egy alkalmas pil­lanatban amerikai fegyveres erőkkel helyettesítik. Ma már ismeretessé vál­tak annak atitkos egyezségnek a főbb pontjai is, amelyet az amerikai és az izraeli kormány-körök kötöttek feb­ruár végén erről a kérdésről. Dulles amerikai külügyminiszter és Eban washingtoni izraeli nagykövet február végén megállapodott abban, hogy az Egyesült Államok valamennyi ország — beleértve Izraelt is — szabad hajó­zási jogáért fog küzdeni az Akabai öbölben és az öböl szabad hajózható­ságát hadihajóinak odaküldésével sza­vatolja. Az Egyesült Államok kötelez­te magát: eléri az ENSZ-nek arra vo­natkozó beleegyezését, hogy az ENSZ- csapatok meghatározatlan időre meg­szállják a gazai térséget. Az Egyesült Államok elismerte Izraelnek azt a jo­gát is; minden intézkedést megtehes­sen — így katonai intézkedéseket is, — hogy biztosítsa hajóinak áthaladá­sát az Akabai öbölben. Washington végül kötelezettséget vállalt arra, hogy a gazai övezetben nem engedi meg az egyiptomi polgári közigazgatás meg­teremtését, s megtalálja a körzet „nemzetközi irányításának” Izrael számára megfelelő formáját. Ezekután érthető, miért vert fel oly nagy port Washingtonban és Tel- Avivban az egyiptomi polgári közigaz­gatás bevezetése. S az amerikai kor­mánykörök ingerültségét csak fokozta az, a kairói közlés, hogy az ENSZ-erők állomásozását Gazában csupán ideig­lenesnek tartják. Azokban az októberi-novemberi na­pokban, amikor az izraeli-angol­­francia haderők, a nemzetközi jog sárbatiprásával Egyiptomra támadtak, az amerikai kormánykörök éles sza­vakkal bélyegezték meg ezt a ször­nyűséges összeesküvést, s a világ bé­kéje és biztonsága nevében -tiltakoztak a támadás ellen. S most pedig •— hogy saját behatolásuk útját egyengessék — készek lepaktázni az egyik támadó­val, s olyan gyalázatos titkos egyez­séget kötni vele, amely legalább any­­nyira veszélyezteti a közép-keleti bé­két, mint az októberi angol-francia­­izraeli 'egyezség. A múlt hét eseményei azonban arról tanúskodnak; sem Washingtonnak, sem Tel-Avivnak nem sikerült meg­győznie a világot, hogy valami jóváte­hetetlen kihívás történt az egyiptomi közigazgatás bevezetésével Gazában. Sőt, nagyon sok nyugati polgári lap megírta, hogy Egyiptom lépését nem lehet semmilyen szempontból kárhoz­tatni. Még ENSZ-körökben is elismer­ték az egyiptomi határozat jogossá­gát. Ez azután egyelőre mérsékletre bírta mind az amerikai, mind'az iz­raeli kormányköröket, úgy hogy a hét utolsó napjaira alábbhagytak az Egyip­tom elleni úszítással. De az amerikai­izraeli titkos egyezség aláírói aligha nézik tétlenül, hogy terveik füstbe­mentek, s bizonyára újabb bonyodal­makat igyekeznek felidézni a gazai térségben. Ä. I. Keselyű-fiókák kelőben (Roháč) Szudáni szaktárs jV.—■ JX c-La} \ИеЪ. 1957 No 3554 tlKti Cl.Aam s »• •V/f/vT .cw 'fv> \x • Gunnar Jarring Kasmír ENSZ képviselője egy hétig tartózkodik Pa­kisztánban, majd Delhibe utazik, hogy India kormányával tárgyaljon Kasmír kérdésében. • Párizs. — A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja a nemzet­gyűlés elnöksége elé törvényjavaslatot terjesztett, amely megtiltja a dolgo­zók kiköltöztetését anélkül, hogy elő­zőleg ne^talnának ki számukra meg­felelő lakást. • Tokió. — A japán felsőház már­cius 15-i ülésén egyöntetű határozatot hozott, amelyben követeli az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletek beszüntetését. • London. — A szakszervezetek és a munkások között több napig tartó sikertelen tanácskozás után március 16-án Nagy-Britannia hajógyáraiban dolgozó 200 000 hajóépítő munkás sztrájkba lépett. Minden jel arra mu­tat, hogy röviden csatlakoznak hozzá­juk még a gépipari dolgozók is, úgy­hogy becslés szerint a sztrájkoló munkások száma eléri majd a 2 és fél milliót. A munkások 10 százalékos béremelést követelnek. • Párizs. — A France Presse hír­­ügynökség tudósítója közli, hogy Szaud-Arábia hivatalos képviselője március 15-én Mekkában rádióbeszé­det. mondott az Akabai-öböl kérdésé­ről és hangsúlyozta, hogy az öböl nem tekinthető nemzetközi víziútnak. Ki­jelentette, hogy az öböl már 30 éve kizárólag az arab felségvizekhez tar­tozik. • A Szovjetunió segítségével Dél- Mandzsúriában újabb hatalmas mag­nezit égető- és feldolgozó telepeket építenek. IVekem az a három vágott seb­­’ hely tűnt fel leginkább, mely megzavarta ennek a nyilt fekete arc­nak a harmóniáját. Nem a színes em­ber tett kíváncsivá, hiszen a nemzet­közi gyorsvonatban gyakran találko­zunk másszínű emberekkel. Ez a vo­nat olyan mint egy keverőlapát a katlanban, elvegyíti az embereket. Az afrikait elviszi északra, a kínait Euró­pába, brazilt a Szovjetunióba. Az én sebhelyes emberem egyedül ült a fülkéjében és látszólag unatko­zott. Én a folyosón álltam az ablaknál, cigarettáztam. Nem tartozom az erő­szakos ismerkedők közé, akik ritka ismeretségekre, híres emberekkel va­ló kézfogásra vágynak. Ennek csalha­tatlan bizonyítéka, hogy még senkitől sem kértem autogramot. Pedig di­csekvés nélkül mondhatom, hogy nem egy alkalmam volt rá. Ha csak egy kissé kevésbé lennék félszeg termé­szetű, már egy albumom is lehetne, tele értékes autogramtrofeákkal. Most sem ez a rendkívüli emberpél­dány, ez a sötétszínű, európai ruhás ember csigázta fel a kíváncsiságomat, hanem az a három hosszú sebhely, kettő a bal, egy pedig a jobb arcán. Talán már félórája álltam a folyo­són, amikor kilépett a fülkéből és ci­garettát vett elő. Ezzel felépítette az aranyhidat a cigarettások közti szoká­sos megismerkedéshez. A bemutatko­zás a szokott szertartások között zaj­lót le, tűzadás, cigaretta-csere, bátor­talan kézfogás és lassan vontatottan megindult a különös diskurzus. Rövid némajáték, majd bátortalan keresése a közös nyelvnek, próbálkozás német, francia, angol szavakkal, sőt csodála­tosképpen még néhány magyar szó is hozzájárult az új ismeretség megala­pozásához. Tgy tudtam meg, kollegák talál-A koztak, akiket nemcsak a kö­zös szakma, de a világnézet közössége is összekapcsolt. Mohamed Sad szudáni kommunista újságíró a frissen szer­zett ismerős. Kiküldött munkatársa lapjának, munkaterülete Csehszlová­kia, Magyarország, Románia és Bulgá­ria. A népi demokratikus országok életéről tudósítja szudáni olvasóit. A szaktársak közt könnyű megtalálni a közös témát. Cserélődnek a kérdések és a feleletek, ő kérdez én felelek, de újra kérdezek. Ő felel, de újra vissza­kérdez. Ilyén áramló sodrással folyt a beszélgetés ezen a különös keverék­nyelven, miközben lassan az útitársak kíváncsi gyűrűjébe kerülünk és ön­kéntes tolmácsok is jelentkeznek, hogy megkönnyítsék a diskurzust. Ön­magáról keveset és nem szívesen be­szél, a háromévi börtönt is, melyet cikkeiért érdemelt ki, csak hozzávető­legesen jegyzi meg. Megtudom, hogy nemrég gyakran járt nyugaton s az ottani úisáaokból sokat olvasott ró­lunk, a szocialista országokról. „Nem igaz" — szűri bá­tortalanul a ma­gyar szavakat. Igen sok „nemigazat” olvasott rólunk. Hogy nálunk az emberek rosszul élnek, az ennivaló és a ruha kevés és nagyon drága. És sok minden hason­lót. De ezeket már ismerjük. Végül tisztán és keményen mondja, nemigaz. Most már világosan látja, hogy hogyan élünk, hogy jó ru­hában járunk és csontjaink sem zö­rögnek az éhségtől. Nézzük a vonat ablaka előtt elfutó tájat, a tükörsima országútat, az épü­lő vízműveket, az új házakat. Moha­med huncutul villan. „Ti kapitalisták — ilyen házak. — Nálunk még ilyen nincs.” Ezzel ráté­rünk Szudánra az ő hazájára. Elmond­ja, hogy mily sokat szenvedett a szu­dáni nép, mennyit harcolt és vérzett az.elnyomók elleni harcban. 1881-ben lázadt fel először az idegen uralom ellen és a felkelést csak 1899-ben tudták végtelen véráldozatokkal el­nyomni. Azóta is folyt a harc fel­fellángolva az angol-francia kapitalis­ták és a most már letűnt feudális egyiptomi kényurak ellen. TyTegtudom azt is, hogy még sok ■‘•'-l baj van a fekete emberek or­szágában, nagy a szegénység, a nép­gazdaság még nagy nehézségekkel küzd. De Afrika népei már szabadab­ban lélegzenek és tisztább előttük a jövő perspektívája. Tudják, hogy sok szövetségesük van az egész világon. Tudják, hogy mi is azok vagyunk Csehszlovákia népei, a magyarok, ro­mánok és a szovjet. Mikor ezt az utolsó szót kiejti arca széles mosolyra tárul, kivillannak hófehér fogai, szeme mélyen megcsillan. A bizalmat, a sze­retett és a végtelen csodálatot jelez ez a mosolygó fekete arc. Lassan Bratislava felé közeledünk, már érezni a gyárak lehelletét, hallani az utca zaját, mikor búcsúzunk. Újsá­gokat cserélünk, fényképeket, még egy pár meleg szó és érzem izmos kezének meleg szorítását. És ebben a pillanatban veszem észre, hogy a há­rom sebhely titkát még mindig nem fejtettem meg. Arcára mutatok: Ez micsoda — kérdezem németül. — A mosoly egy pillanatra megme­revedik a sötét arcon és legyint: — Imperialism — mondja franciául. De már újra mosolyog és mindkét ke­zét felém nyújtva mondja: Au-revoir! A viszontlátásra! Petri Endre.

Next

/
Thumbnails
Contents