Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-24 / 12. szám
6 Jzalsod Földműves 1957. március 24» Baráti viszonyt a szülő és a tanító között Vitaértékelés Í’öldmüves lakosságunk hetilapját, a színvonalában napról napra fejlődő Szabad Földművest különös dicséret illeti meg azért, hogy szakjellege és a mezőgazdasági problémákra való koncentráltsága ellenére tág teret biztosít az irodalomnak és a széles értelemben vett kultúrpolitikának is. Hogy mást nem mondjunk, az elmúlt évben a Szabad Földművesben látott napvilágot Sas Andor egyetemi tanár legtöbb iradolamtörténeti és kritikai cikke is. Kultúrpolitikai vonatkozásban pedig most a közvetlen közelmúltban tett közvetlen tanúbizonyságot e lap sokoldalúságáról, érdeklődési körének széles skálájáról. November 18-tól március 3-ig, közel négy hónapon keresztül bocsátotta hasábjait egy olyan vita rendelkezésére, amely — a vitaindító-cikken és 13 hozzászóláson keresztül — egy rendkívül komoly és figyelemreméltó problémát boncolgatott: A szülök és a tanítók közti viszony, a család és iskola közötti nevelési kapcsolatok. Ez a probléma az emberiség történetének elmúlt korszakaiban is fel-felvetődött. Az első, aki tudományos igénnyel foglalkozott vele, Pláton volt. Az időszámítás előtti ókor tudósa, az idealista filozófia atyja. Plátó pedagógiai nézeteit, nevelési eszményeit — néhány pozitív és előremutató vonáson kívül — arisztokratikus felfogás, kasztszellemiség és rideg emberietlenség jellemzi. A tudás nagy adományát a rabszolgatartó osztály gyermekei számára ismeri el. Azonban ezeknek a neveléséből is teljesen kiküszöböli a családot. Felfogása szerint a kiváltságos rétegek gyermekei, az állam jövendő vezetői, rögtön megszületésük után speciális állami nevelőintézetbe kell vinni és nevelésükről kizárólag ott kell gondoskodni. Plátónak ez a nevelési utópiája — a tőle kívánt mértékben sohasem valósult meg, de — egyéb pedagógiai és filozófiai nézeteivel együtt évszázadokon keresztül észrevehető befolyást gyakorolt a feudális és tőkés rendszer pedagógiájára is. A plátoni utópia hatását fedezhetjük fel például a Horthyrendszer utolsó éveiben, népszerűsített „kitűnőek iskolája”, — gondolatában is, amely néhány jószándékú író és pe-' dagógus agyában született meg és amelyet a rendszer névadója, Horthy, is magáévá tett, illetve kisajátított. A „Kitűnőek Iskolája” — a „középosztály népi felfrissítésének” elve alapján — a széles népi rétegekből is válogatott volna diákokat, akikből, persze, saját osztályuk renegátjait és a rendszer feltétlen híveit, exponenseit nevelte volna ki. Plátón politikai eszméinek megfelelően a Horthy-rendszerben is két foglalkozási ág jelentette a legfőbb kasztot: a katonák és a politikusok. Ennek a két kiváltságos kasztnak az utánpótlásáról — megint csak a plátóni pedagógia szellemében — a családtól és a néptől elszigetelt két nevelőintézet: a már működő Ludovika és a tervbevett — „Kitűnőek Iskolája” gondoskodott volna. feladatok ellenére, az iskolai és családi nevelés között sokszor nincs meg a szükséges harmónia, „az iskola, és család munkájából sokszor hiányzik az egyöntetűség”. Ez a megállapítás képezte tulajdonképpen az egész vita mottóját. A vitaindító és a hozzászólók ebből indultak ki és — a bajt és annak orvoslását is keresve — pedagógiai tudásuk és gyakorlati tapasztalataik alapján mutattak rá a megállapított fogyatékosság különböző okaira. Az általuk felsorolt és fel nem sorolt okokat két csoportra lehetne osztani: azokra, amelyekért a szülő, és azokra, amelyekért a nevelők felelősek. Nincs szándékomban, hogy ezeket az okokat csoportosítsam és részletezzem. Ez a vita egész anyagának rekapitu-lációját és a felhasznált érvek ismételt felsorakoztatását tenné szükségessé. Mindössze egy olyan szempontra akarok itt rámutatni, amely a vitában — fontossága ellenére — nem kapott kellő hangsúlyt. Beszéltek a vitázók a szülői értekezletek hiányosságairól, a gyermek családi környezetében tett látogatások lebecsüléséről, elhanyagolásáról és a szülőknek az iskolai neveléssel és a gyermek szellemi fejlődésével szemben tanúsított közömbösségéről stb: Nem szólt azonban egyik hozzászóló sem arról, hogy az iskolai és a családi nevelés közti diszharmóniát nagyon sokszor az a különbség okozza, amely a szülök gondolkodása, világnézete és az iskolai nevelés által képviselt világnézeti és politikai elvek között van. Ügy látszik kényesnek tartották a vitázók ennek a kérdésnek a feszegetését, és nem gondoltak arra, hogy egy nagyon természetes jelenséggel állnak szemben. Népidemokratikus államunkban a társadalmi rendszer forradalmi átváltoztatásának első évtizedeit éljük. Radikálisan megváltozott társadalmunk gazdasági struktúrája, a termelőerők és a termelési viszonyok állapota. Nem ment végbe azonban ilyen döntő és teljes változást az emberek világnézeté-ben, a régi rendszer által nevelt nemzedék gondolkodásában. Ezer és ezer olyan egyszerű munkás és paraszt szülő van, aki a szocializmus anyagi alapjait az üzemekben és a szövetkezetekben szívvel-lélekkel építi, de világszemléletében állhatatosan ragaszkodik azokhoz az idealista és metafizikus elképzelésekhez, amelyeket gyermekkorában beléje neveltek. „Amikor még a mai szülök jártak iskolába sok minden másképpen volt...” — írta az egyik hozzászóló Kohány Ferenc, de ennél a sokat sejtető kijelentésnél nem ment tovább. „Mai fiatalságunkból kell jó szülőket nevelni!” — mondja ugyancsak sokat sejtetően egy másik vitázó, Feszty István, de kijelentéséhez ő sem ad bővebb magyarázatot. A családi és az iskolai nevelés összhangját a tanító és a szülő közötti baráti viszonyt mindenesetre biztositani kell addig is. amíg a mai gyermekek lesznek a szülők. Először is tudomásul kell venni azt, hogy a ma kívánt pozitív kapcsolatot viszont nagyon sokszor tényleg a fent elemzett körülmény akadályozza. És ezen nem lehet forradalmi radikalizmussal segíteni. Az emberek lelkét, gondolkodását nem lehet, és népi demokratikus rendszerünk nem is akarja, az erőszak fegyverét alkalmazó forradalom útján: forradalmi paranccsal, vagy adminisztratív' intézkedéssel „kisajátítani”. Itt most más módszerre van szükség. Ez pedig a meggyőzés, a türelmes felvilágosítás módszere. A népi demokratikus állam tiszte-letben tartja és alkotmányilag biztosítja minden egyes polgára számára a gondolatszabadságot, de az általa fenntartott iskolákban az új nemzedéket a tudományos világnézetre neveli. Mit jelent ez? Semmi esetre sem annyit, hogy a tanítónak az iskolában valamj hittérítői dühhel és lelkikényszerrel kellene tálalni a tudományos világnézetet a tanítványaiba benevelni. Kizárólag az alapos szakmai és világnézeti felkészültség, meggyőződés és meggyőzni tudás az, amivel a tanító e téren sikert érhet el, mert a tudományos világnézetet nem elhitetnie kel! a tanulókkal, hanem megmagyarázni és bebizonyítani számukra. A szülőkkel szemben pedig a legnagyobb fokú türelemmel és tapintattal kell eljárni a tanítónak akkor is, ha éppen világnézeti okok miatt áll elő a köztük levő viszonyban valami súrlódás. A jó tanító tudatában kell hogy legyen: neki nemcsak a tanulóval, hanem a szülővel szemben is kötelességei vannak. Ő nemcsak a gyermekeknek, hanem a népnek a nevelője is. . Ilyen mélyebb gyökerei is vannak tehát az iskolai és családi nevelés kapcsolatában előforduló nehézségeknek a tanító és a szülő baráti viszonyát kedvezőtlenül befolyásoló körülményeknek. A Szabad Földművesben lefolyt értékes és hasznos vitát értékelve, erre is szükségesnek tartottam felhívni a figyelmet. Nem új dologról, ismert és tudott jelenségről van itt szó, csak azért említem, mert a vitában ezzel nem foglalkoztak. A tanító a társadalom békés fejlődésének, az új nemzedék és a nép szellemi érésének a kovásza. Elsősorban rajta, az ö szakbuzgalmán, lelkességén, nagyvonalúságán és népszeretetén múlik az is, hogy a közte és a szülök közti viszonyban az iskola és a családi nevelés kapcsolatában — 4 vitában felsorolt és az általam elemzett nehézségek ellenére is — beálljon a jó eredmények eléréséhez szükséges harmónia. Dr. TURCEL LAJOS, a Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének tanára Mondanunk sem kell. hogy a mi népidemokratikus rendszerünk a társadalmi élet egész területén, és így a nevelésében is elveti a szocializmus eszméjével szöges ellentétben álló kasztszelleműséget. Ugyanígy elutasítja azt a — régi csökevényként vagy baloldali túlzásként jelentkező — felfogást is, amely az új nemzedék neveléséből a családot kiküszöbölni, kiiktatni akarja. A szocializmus a családot a társadalom fennállása és fejlődése szempontjából egyaránt alapvető pillérnek tekinti és ezért a társadalom fejlődését személyileg jelentős új nemzedék nevelésében is megfelelő szerepet juttat neki. A gyermek társadalmi, erkölcsi nevelésének alapjait a család, a szülő rakja le. Igaza van a Szabad Földművesben folytatott vita egyik hozzászólójának, Sági Tóth Tibornak, amikor nagyon szépen és szellemesen azt mondja, hogy az a virágos kert, amelyben a gyermek fejlődik és nő: a család. Ha Sági Tóth Tibor további gondolatmenetét kissé módosítjuk, illetve kibővüljük, akkor az iskolát, a tanítót pedig olyan tanult, a hivatására szakszerűen felkészült kertésznek nevezhetjük, aki a család virágos kertjében nőtt virágot a szülő segítségével továbbneveli, esetleges vadhajtásait gyengéd kézzel lenyesegeti és legjobb tudása szerint arra törekszik, hogy a társadalom számára hasznos gyümölcsöt hozó növényt neveljen ki belőle. Mint a vita elindítója: Mózsi Ferenc írja, az iskola és a család előtt a mi rendszerünkben azonos feladat áll: „Olyan nemzedék felnevelése, amely képes a szocializmus felépítését eredményesen megvalósítani.” Ez igaz, de sajnos igaz az is, amit ugyancsak Mózsi cikke állapit meg: a kiemelt azonos Örök mosoly Mikszáth Kálmán két anekdotája: 1. A kézirat Horváth Gyula egy ízben valami cikket vitt fel az Ellenőrhöz, melyet Uindy Árpád szerkesztett. Hindy átvette á kéziratot, gyorsan átfutotta, valamit korrigált benne és aztán átadta a papirszeleteket a f о szedőnek, tovább diskurált vendégeivel. Egy félóra múlva Horváth felkelt és távozni készült, de előbb odafordult a szerkesztőhöz: — Szabadna mégegyszer a kéziratomat? — Sajnálom — felelte Hindy, — de a kézirat már lement a nyomdába. — Mindegy az, mégis csak látni szeretném. — De bocsánat, képviselő úr, a kéziratot odalent darabokra vágták, s így most bajos volna összeszedni. Méltóztassék meghagyni, hol vacsorái, és akkor odaküldöm a kefelevonatot. Horváth Gyula kissé bosszús mozdulatot tett. — Nem, én a kéziratot szeretném látni. — De minek? — Ügy látom, valamit javítani tetszett az írásban, s most kíváncsi vagyok,, mi volt az a korrektúra? Hindy szégyenlősen babrált a papírosok közt. — Ó, semmi — dörmögle, —» egyszerű tolihiba, semmi az. Tévedésből ezt a szót, hogy állam egy l-lel és két m-mel írta a képviselő úr... Én tehát kihúztam az m-met és hozzáírtam egy l betűt. Horváth gondolkodva simította végig homlokát és cigarettára gyújtott. — Hm — mondta bizonyos jóakarattal és leereszkedéssel, — hát hiszen nem baj, ez sem baj... Ha már ki tetszett javítani, hát így is jól van. 2. Bukas a jégen T. asszony elesett a légen, mégpedig olymódon, hogy a szép lábikrákból többet lehetett látni, mint amennyit a férjen kívül másnak joga lenne. IV. gavallér odaugrik és sietett felemelni a szép, de hiú asszonyt. — Mit gondol uram — kérdé a szép no halkan és siemérmesen, — látták? \ IV. jelentősen hunyorít a szemével. — Legyen nyugodt, asszonyom, látták. ★ ★ ★ Az ifjúság ünnepe A rügybontó tavasz első hetében ünnepli meg az ifjúság a Vílágifjúsági Hetet, melyet tizenöt évvel ezelőtt ünnepelt először. Akkor jutott dűlőre a Nagy Honvédő Háború kimenetele. Stalingrádnál a náci-hordák vereséget szenvedtek, s a szovjet hadsereg két év múlva győzelmesen fejezte be dicső harcát Berlinben. Saját fészkében zúzta porrá a fasizmust. Az ifjak és leányok megfogadták, hogy soha többé nem engednek meg újabb háborút. Ezért harcolnak hazánk fiataljai is a termelés minden szakaszán. Az idei Világifjúsági Hét hatodik VIT-ra való előkészület jegyében zajlik le. Példaképünk a Kassai Munkás Ha a Kassai Munkásba belelapozol, minden oldala, minden sora kíméletlen harc a burzsujok ellen, küzdelem a népért, a nép igazságáért. Harc a végrehajtók, a munkanélküliséget előidéző kizsákmányolók rendszere ellen. Lapjain megtalálod a kapitalizmus borzalmait, a kosúti sortűz áldozátait, a kétségbeesésbe kergetett parasztot, A Munkás szólott minden haladó ember érdekében. Mindenkihez beszélt, akiket elnyomtak. Helyesen jegyezte meg az egyik cikk írója, hogy a Munkás olvasótáborát nem példányszáma határozta meg. A Munkás népszerű volt, meg lehetett találni minden városban, minden faluban. Még ma is emlékszem, ahogyan a postával jött a Munkás, sokszor cenzúráit tarka fehér foltjaival. Lapjai már elnyűttek, de azért betűzték a falusiak. Minden héten izgatottan vártuk, meg-e jelenik, több lesz-e fehér foltja, vagy csak kobzás után jelenik meg. Nehezen született minden száma a munkások, parasztok adományaiból. Valóságos élet-halálharc között jelent meg, mint ahogy született is. Ötven évvel ezelőtt, 1907 március 16-án jelent meg első száma. A Munkás akkor a Felsömagyarországi Szociáldemokrata Párt politikai hetilapja volt. Elődei a Vörös Irány, a Jövő, a Felvidéki Munkás csak rövid életűek voltak. De sem a munkás sajtót, sem pedig a mozgalmat nem lehetett Eltiporni és az 1905-ös orosz forradalom szellemében meg született a Kassai Munkás. Porosz Mihály szerkeszti. 1914 március 14-én betiltják, mert a háború ellen küzd, felvilágosítja a dolgozókat, hogy az álhazafiassággal félrevezetettek a tőkések érdekében mennek a vágóhídra, hogy a háború után ismét éhség, koplalás vár rájuk. Csak az első világháború befejezése után, 1918 november 19-én jelenik meg újra. Majd ismét betiltják, 1919 márciusában. 1919 június 7-től napilap, majd az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaság bukása után a marxista baloldal sajtószerve. Első csehszlovákiai lap volt, amely közzétette a kommunista internacionálé dicső 21 pontját. A Kassai Munkás, majd a Munkás egyik fő jellemvonása, hogy megalkuvás nélkül harcolt a kommunista internacionálé által kitűzött irányvonalért, egy pillanatra sem került az oportonizmus, a reyizionizmus hálójába. Könyörtelenül harcolt a kapitalisták ellen, ugyanakkor azok ellen is, akik el akarták ferdíteni a marxizmus tanait. A Munkás minden lapján megtalálhatjuk az internacionalizmus szellemét. Buzdít a Szovjetunióval való szolidaritásra, támogatja a kínai vörösök felszabadító harcát, proletárnemzetköziségre nevel. Hasábjain szlovák cikkek is megjelennek, mintegy jelezve, hogy a nemzetiségek a nemzetek közösen küzdjenek a közös ellenség, a kapitalisták ellen. A Munkás nevet 1922 március 1-én vette fel és megszűnéséig a Szlovákiai magyarnyelvű dolgozók szószólója. Tanulhatunk a Munkástól, a Munkás szerkesztőségétől, akikre jellemző a szerénység, az áldozatkészség. Hosszú időn keresztül egy, majd két szerkesztő szerkesztette ezt a lapot, minden eseményt visszatükrözött, szólt a dolgozók érdekében, harcra mozgósított és szervezett mindenütt, ahol kapitalisták sanyargatták a népet. A Munkás alapításának 50-ik évfordulója alkalmából tisztelettel és hálával adózunk a lapnak és szerkesztőinek, akik minden üldözés ellenére tántoríthatatlanul helytálltak a munkások ügye mellett. Tanuljunk a Munkás példájából, lapozgassuk elsárgult példányait, ismerjük meg a kommunisták harcos múltját, a masaryki áldemokrácia köpönyege alatt rejtőző nyomort, munkanélküliséget, az ipolyviski, tornóci, a csallóközi és bodrogközi proletárok harcát az éhbérek ellen. A Munkás igaz ügyért harcolt és mint kiteljesedő szocialista életünk bizonyítja, teljes eredménnyel. B. J. Hármasikrek Szkalitén A szkalitei hármasikrek híre gyorsan bejárta a környéket. Hisz nem mindennapos eseményről volt szó. Bennünket is ez az esemény vonzott oda, amikor meglátogattuk a községet. A falu anyakönyvét csinos, fiatal lány vezeti, aki örömest lapozta fel azt az oldalt, ahova a három új állampolgár, a hármasikrek adatai vannak bejegyezve. A sok adat szinte az egész oldalt megtöltötte. A három csöppség nemcsak az anyakönyvi oldalt, hanem a Petrákházat is betöltötte. Látogatásunkkor Petráknét az ágyon ülve találtuk, miközben a két kisfiúk egyikét szoptatta. A másik kisfiú egy másik ágyon aludt, jóllakot pihegéssel. A kislányt, aki türelmesen várta a maga jussát, a család elsőszüllöttje, egy tizenhétéves leány babusgatta. Kísérőm a fülembe súgta, hogy a három pici néni jött üres kézzel a házhoz. Azonkívül, amit a nemzeti biztosításról szóló törvény szülési segély, táppénz és, gyerekpótlék . formájában juttat családnak, ezrekre tehető az az összeg is, amelyet a kormány és JNB nevében Kuzma elvtárs, az egészségügyi megbízott nevében pedig dr. Šafránek elvtárs adott át Petráknénak jutalom fejében a három kisgyerek nevére szóló takarékbetéten. A Petrák-családnak tehát nem okoz különösebb gondot, hogy miből tartják majd el a nyolc gyereket, hisz államunk messzemenően gondoskodik róluk. Dr. Szántó György, Zsolna ★ ★ ★ A bratislavai rádió fontosabb műsorszáma Hétfő: 11.00: Asszonyok félórája. 15.00: Román szólisták hangversenye. 16.40: Tarka zenei műsor. 17,15: Az ifjúság világa. 17.30: Zeneoktatás. 18.15: Kívánsághangverseny. 19.50: Földműveseinknek. 23.20: Kamarazene. Kedd: 10.25: Operák. 12.45: Közkedvelt zene. 15.30: Szovjet és orosz balettművek. 15.00: Baráti nemzetek dalai. 15.30: Bányászfélóra. 17.30: Dalok világából. 18.00: Tudomány és technikai újdonságok. 18.15: Kívánsághangverseny. 19.50: Külpolitikai beszámoló. 22.50: Operettek. Szerda: 10.05: Zeneoktatás. 11.00: Asszonyok félórája. 13.00: Filmzene. 13.30: Hangszerszólók. 15.00: Ismerjük meg a szovjet szerzőket. 17.30: Fiatal művészek a mikrofon előtt. 18.00: Tudományos népszerű beszélgetés. 2o.40: A rádió népi egyeteme. 21.00: Az operett világában. 23.15: Orgonahangverseny. Csütörtök: 13.30: Szlovák operák. 16.30: Nagy mesterek apróságaiból. 17.15: Nyelvi tanácsadó. 17.30: Lengyel szórakoztató zene. 19.50: Földműveseinknek. 21.00: A világ zenéjének mesterei. 22.15: Tarka zenei műsor. 23.30: Kamarazene. Péntek: 10.05: Ifjúsági műsor. 13.30: Cseh operák. 15.00: Énekhangverseny. 16.30: Tudományos és technikai újdonságok. 17.30: Zenei újdonságaink. 22.40: A dallamok szárnyán. Szombat: 10.25: Az operák világából. 12.45: Vidám hétvégi műsor. Í6.50: Tarka zenei műsor. 17.30: Daltanulás. 19.30: Kedvelt operám. 20.00: Elveszett idő. Humor. 22.15: Szombatról vasárnapra. Vasárnap: 8.30: A klasszikusok hagyatékából. 10.05: Vasárnapi operahangverseny. 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 14.00: Zenés bohózatok. 14.30: Vígjáték. 16.30: Kívánsághangverseny. 18.00: Ami hallgatóinkat érdekli. 18.10: Kívánsághangverseny. 22.40: Éji hangverseny. Lakszakállason március elején a kultúrotthon rendezésében sikerrel mutatták be Csíky: „Nagymama” című színművét. Annak ellenére, hogy a kultúrház átépítés alatt van és a közönségnek nagykabátban kellett az előadást megtekintenie, — ennek nagy sikere volt. A színdarabot Szabó Kálmán helybeli tanító tanította be, s a szereplők között ott látjuk Farkas Terit, Ferenci Máriát, Farkas Margitot, Farkas Istvánt és Krastenics Józsefet, akik odaadó munkájukkal nagymértékben hozzájárultak az előadás sikeréhez. Rajtuk kívül a többi szereplőről is az elismerés hangján kell szólni. -dz
