Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-17 / 11. szám
MS7. március 17, SZAKMELLÉKLET 3 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI vadászvédegyesüleiek országos szövetségének HIVATALOS MELLÉKLETE JURÁN VIDOR: RügyfaUadás i. Bolhásodik a hó! így jelenti az öreg erdöör, hogy valahonnan valaki jön és valami közeledik. A tél hava a síkokról és lankásokról már takarodik, de az erdő mélyében és a nagy hegyeken még ott terpeszkedik jeges terhe. Nappal a sugarak át- meg átgyúrják fagyos testét, és nedves, kásás tömege lassan, alig láthatóan fogy. Napsütéses helyeken ezer és ezer fekete kis szúnyog lepi el felületét és ott táncolnak, perdülnek fölötte a levegőben. Az öreg erdöör mosolyogva nézi őket és bólint: — Bolhásodik a 'hó! A levegő észrevétlenül megtelik már rég nem érzett illatokkal, muzsikával. A vén csauargó garabonciás felszelel; ez a nyugtalan vérű márciusi forradalmár új életről, feltámadásról, megújhodásról nótákat dúdol, amelyektől minden vadász szíve gyorsabban dobban. A síkvidéki vadász délfelé tekint, ahonnan enyhe tavaszi alkonyaton valaki jön: észrevétlenül, sejtelmesen, mint a szálló, színes hangulat. A hegyvidéki nimród északnak néz, ahol az ormok taraját a tél zúzmarája még fehéríti, de ahol az erdő mélyében, vén fenyők mohás ágán egy jövendő nagy hangverseny dalosat már rendezgetik az öltözetüket és köszörülik a torkukat. — Bolhásodik a hó! Az öreg erdöör mosolyogva bólint, és egy új élet fakadásának előestéjén meleg szívvel, sok szeretettel gondol azokra, akiknek tavaszi hajnalok legszebb vadászemlékeit köszöni. * Fogynak a szalonkák. Nem én állapítom meg: évtizedek siralma ez. Mi idézi elő tömeges fogyásukat és mi tehető védelmük érdekében? Ügy, miként a többi vándormadár, hosszúcsörü vendégeink is meg-megpihennek vonuló útjukon a Földközitenger északi partjain, itt belekerülnek a délvidékiek hálóiba, s a finnyás ízlésű franciák piacait egész hajórakományok lepik el. A divatőrület madaraink legnagyobb ellensége, mert az erobert hiúság szolgálatában álló kapzsiság lelketlenül elpusztít mindent, ami a pénzzel a legkisebb vonatkozásban is áll. Hiába nálunk minden madárvédelem, hiába dobban nálunk ezer és százezer kuUúrember szíve nemesen, amikor a tömeggyilkosok nem nálunk, hanem a délvidékeken vannak. Jártam Itáliában köztük és megundorodtam tőlük! Amíg nemzetközi egyezmények nem fogják a madárvédelmet törvénybe iktatni, addig hiába minden fáradozás: a mi szegény hosszúcsörü madarunk ezután is tömeges pusztítás áldozata lesz. Ezért nekünk kell tenni valamit védelmük érdekében. Ha minden nemesen gondolkodó vadász csak egy kevés jóindulatot és egy kevéske lemondást tanúsítana a nemes eszme iránt, ezzel is hozzájárulhatna bagolyfejü kedvenceink számának fenntartásához. Mi legyen ez a lemondás? Először is: ne bokrásszunk tavaszszal vizslával szalonkákra! Valóságos tintatengert fogyasztott már el ez a kérdés, hogy a korrogva, pisszegve húzó szalonkák milyen ivarnemet képviselnek. A húzásokon terítékre került hoszszúcsörüek, különösen a hegyes vidékeken, száz eset közül kilencvenben mind hímek voltak. A vándormadarakat a családalapítási, fészekrakási ösztön délről útnak indítja észak felé, a szülőföldre. Mind visszavágyik és visszavándorol oda, ahol első ízben látta meg a napvilágot. Megkezdődik a nemek nászútja. A korrogás, pisszegés a szalonkáknál a párját kereső vőlegényjelölt, avagy férjuram nászdala, dürgési nótája. A tojó szívesen veszi és hallgatja a neki szóló szerenádot, s amikor a fészekrakást kényszer megakasztja vándorlását, letelepszik és tűzhelyet alapít. Sokan már az előhegyekben, a zöme a hegyvidéken. A korrogva, pisszegve húzó hosszúcsőrüek, amelyeket a havasokon a cserkésző vadász még július elején is minden alkonyaton lát vagy hall: mind hímek. Külső alakra nem különböztethetők meg a tojótól, de igazolja ezt: a boncolás. Ez a tényállás legyen vadászataink iránytűje. Igenis: örüljünk mi is a tavaszi megújhodásnak és barkák nyílásának ideién löjjiik mi is az alkonyati szürkületben átcikkázó hosszúcsörüt,' és örüljünk annak a kis tollacskának, amely a szárnykönyökében rejtetten húzódik. Ezt a tollat a korrekt vadász büszkeséggel tűzheti kalapja mellé, mert ez a kis trófea szívében mindenkor zavartalan és nemes vadászhangulatokat fakaszt! De érje be ennyivel! Mert az így terítékre került hosszúcsörüek nem jelentenek veszteséget az egyetemes állományra, mivel köztudomású, hogy a madárvilágban a hímek túlnyomó többségben vannak. Ellenben a vizslával való csatangolás, különösen olyan vidéken, ahol a szalonka rendesen költ, nemcsak a költő madarat zavarja és riasztja, hanem akkor kerülnek a fészekről nehézkesen fölszálló tojók könnyű lövésre. Ez pedig nem egy, hanem négy-öt madarat ól meg egyszerre. Ha valaki meg tudja értetni, hogy a vadászatnak ebben a módjában mi a nemesség, ha meg tud győzni arról, hogy ez a korrekt vadász gondolkodásával összeegyeztethető, a nyilvánosság előtt megkövetem mindazokat, akiket így egyszerűen lövöldözőknek, esztelen vadpusztítóknak minősítek, mivel lödiihük kielégítése érdekében vizslájukkal vadászterületükön minden zugot felkeresnek, hogy érzéketlenül csak pusztítsanak. A bokrászásnál azonban sokkal végzetesebb a szalonkákra rendezett zajos tavaszi hajtóvadászat, ahol a hímek mellett a legtöbb tojó kerül puskavégre. A szalonkák őszi hajtóvadászatai ellen nem foglalok állást, ellenben a tavasziakat megbélyegzem, mivel ezeket kbHés idején rendezik. Aki mindenáron lövöldözni akar, vegyen magának agyag galambot, vetögépet és hajnaltól napestig lövöldözhet. Ha pedig különcködni akar, legyen gavallér: fogasson össze vadászterületén egy csomó varjút, szarkát és löjje azokat versenyben. Ha ezt teszi, akkor kalapot emelek előtte! Sok mindent kell ma revízió alá vennünk a múltban dívott szokások közül. Ma elsősorban a vadvédelem gondolata hassa át azt, aki vadra fegyvert emel, s ma minden vadászati módszerünk egyúttal példaképül szolgáljon egy felserdülö új vadásznemzedék számára. Ma, a változott viszonyok között, a tavaszi szalonkahajtás és vizslával való bokrászás nem illik össze az igaz vadász fogalmával. Egy kis lemondás, egy kis önfegyelmezés és a megnyugtató belső hang, amely kell, hogy minden érző vadász szívében megszólaljon, azt 'fogja mindenkinek mondani: — Így van ez nemesen és jól! Aki ezt még nem tudja, kísérelje meg és érezni fogja, hogy ez a lelki megnyugvás nagyobb dicsőség és kincs, mint néhány tucat ecsettoll a zöld vadászkalapon. Védelem a szalonkatojónak! (Folytatjuk) Érdekességek Szarvas a hurokban A trencsénbáni vadvédőegyesület közlése szerint január közepén в miezgovcei vadásztársaság tagjai egy egészen legyengült 14 éves szarvasbikára bukkantak, amely dróthurokból szabadult ki. Az állat fején a dróthurokból egy kis darabka maradt, úgyhogy nem tudta kinyitni a száját, s addig volt kénytelen éhezni, amíg reá nem akadtak. A szarvasbikát istállóba kötötték és bő takarmányon tartották. Ma már teljesen felépült, s a napokban újra kiengedik a vadászterületre. A szegény állat, amíg a hurokban vergődött, agancsának összes ágait letörte. Elképzelhetjük, hogy milyen borzalmas harcot kellett vívnia a szabadságért, s azután is mennyit szenvedett, amig megszabadították kínjaitól. Ilyen lelkiismeretlenek a vadorzók, s igazán megérdemlik, hogy a legnagyobb eréllye! lépjünk fel ellenük. Ragadozómadarak csalására megfelel a galamb is Sokat írtak már a könyvek és a szaklapok az uhuzásról, sok vita hangzott már el erről a kérdésről, s azokról a módokról is, amelyek segítségével az uhut helyettesíteni lehet. Sokan önműködő uhut használnak, mások kitömött baglyot állítanak ki a kunyhó elé, de az is megtörténik, hogy élő macskát, vagy élő galambot kötnek ki.- jó tanácsok A ragadozó madaAk csaláséra tehát a galamb is megfelel. A galamb egyik lábát erősen pólyázzuk be és így kössük zsinórral a levert cövekhez. A galamb a cövek körül szaladgál, repdes, s ezzel vonja magára a ragadozó madarak figyelmét. A vadász azután a kunyhóból kényelmesen puskavégre veheti a ragadozókat. Külön szakma: a nyusztfüstölés Még mindig akadnak lelketlen emberek, akik tél idején, ha a havon felfedezik a nyuszt nyomát, vadászatra indulnak. Fogják a kis szekercét, batyujukba elemózsiát csomagolnak, s egy kis darabka ként is visznek magukkal, amellyel a szőlőművesek a hordókat szokták kénezni. Ezek a vadorzók nyomon követik a nyusztot, s ha ráakadnak a fészkére, felmásznak a fára, a nyílásba dugják a ként, meggyújtják, majd amikor a szegény nyuszt megfullad, kihúzzák áldozatukat. Ha a vadorzó nem tud felmászni a fára, alább nyitja meg a szekercével a fa sudarát, s ha ez belül odvas, lenn gyújtja meg a kéngyertyát, amelynek kábító füstje megöli a nyusztot. A veszedelmes vadorzók azzal védekeznek, hogy a nyuszt káros, tehát irtása nem büntethető, Elfelejtik viszont, hogy ez a káros vad a vadász tulajdona,’ aki egyedül jogos a nyuszt vadászatira. Vadászgazdák vizsgája A vadászgazda hatásköre felelősséges és komoly. Ezzel a feladattal tehát csupán olyan vadászt szabad megbízni, aki munkakörének sikeres ellátására kellő szaktudással, politikai felkészültséggel és tapasztalatokkal rendelkezik. Ezt tartja szem előtt a 225/1947, számú vadásztörvény is, amelynek 21. §-a kimondja, hogy vadászgazda csak az lehet, aki legalább ô esztendőn át vadászjegy birtokában volt. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy az említett törvény által megszabott feltétel sem mindenkor elegendő, s a vadászgazda megfelelő szaktudását, felkészültségét és rátermettségét külön is tekintetbe kel! venni. A fokozottabb követelmények miatt a vadvédő-egyletek országos szövetsége rendszeresítette a vadászgazdák szakvizsgáját. A jelöltek erre a vizsgára alaposan felkészülhetnek, mivel az országos szövetség szlovák és magyar nyelven kézikönyvet adott ki számukra. Ezt a könyvet minden járási védegylet rendelje meg a jelöltek részére, de a könyvet, melynek ára 12 korona, a következő címen is beszerezhetjük; Sväz poľovníckych ochranných združení na Slovensku, Bratislava, Jiráskova 3. Toboizó táncok A nap az erőlködéstől szinte belepirultán dobta magát a látóhatár fölé. Sugarai; szomjasan itták az izzadó határ harmatát. Megmozdult a méhesben is az élet. Először csak egy-két kíváncsi méhecske bújt elő, hogy dermedt tagjait megfürössze a langyosan simogató napsugárban. Egyre többen lettek. Ki- s beszaladgáltak a röpnyíláson és élvezték az ibolyántúli sugarak fényét, amelyben oly gazdag a tavaszi nap és amiről mi már csak akkor veszünk tudomást, amikor a tél folyamán kifehéredett bőrünk vörösen sajogni kezd. Benn, a kaptárban megélénkülő zúgással folyik a munka ás a készülődés az útra a nyilason betévedő kora reggeli napsütés mellett. A gyüjtöméhekét hívja, csalogatja a fény a szabadba. Indulnak is már, csak még mézet szívnak magukba. Reggeliznek, de úgy is mondhatjuk, hogy üzemanyagot vesznek fel. Hiszen minden kilométernyi útjuk berepüléséhez 1,5 milligramm cukrot fogyást el szervezetük. Bizony, sok böngésző méhecskének az életébe kerül, ha a hiábavaló kutatás alatt, messze alkalandozva kifogy a mézhólyagból a hajtóanyag, a méz. A többség mégsem indul a bizonytalanságba, mert megvan bennük az ösztönös segíteni akarás. Lám csak, most érkezett éppen illatosán, nektárral megrakottan az egyik gyüjtöméh- Mindjárt körülfogják. A kis hírnök közelről jöhetett, mert teste csak úgy sugározza a cseresznyevirág illatát. Eeltartja potrohút és illatozó mirigyével beleheli a kaptár levegőjét. — Ugye jó az illatom? — kedveskedik, majd jókedvű táncra perdül örömében. Tánca érdekes jelbeszéd. Kis körben tipegve kering, hol jobbra, hol balra. A többiek nézik és megértik, hogy mit akar mondani. Azt, hogy a bő legelő Itt van a közelben. Hálásan simogatják csápjukkal a kis táncost, aki meg megáll és kínálgatja őket a friss nektárral. — Jó édes és sok lehet ott belőle — gondolják és már indulnak is a közeli cseresznyefa irányába. Most a bejáratnál egy fáradt kis méhecskét tartóztat fel az őr, de az csak befelé igyekszik. A bejárat őre egy ideig vizsgálgatja és egészen a bejáratig kíséri. Az új jövevény érdekes hírt hozott. Az indulni készülő méhek körülveszik. Fontos hír, jól kell figyelniük. A virág illata már elenyésző rajta, tehát meszszirót jött. Mutatja a tánca is; lassú és megfontolt. Futásának útja nyolcas alakú. Ahányszor a két félkör között egyenesen halad, a potrohút ide-oda riszálja. Az egyenesben haladó útja a lépen felfelé irányul. Tehát az új, bőséges legelő minden irányban megtalálható. Ok már tudják ezt; ha ugyanis lefelé halad az egyenesen, akkor a nap állásától ellenkezőleg kell menniük. Ha pedig rézsútoson, akár jobbra, akár balra tér el az egyenestől, akkor a naptól ugyanolyan szögben találják majd a legelőt. Készülnek is rá. Több mézet szívnak magukba a hosszú út miatt. Néhány társuk azonban még kíséri a kis táncost és utánozzák riszáló táncát, majd ők is indulnak. Majdnem ugyanígy toborozzák táncukkal munkatársaikat a virágporgyűjtő és a vízgyűjtő méhek is. A vízgyűjtők a fiatalabb méhekböl kerülnek ki és terhüket kínálgatva szétosztják társaik között. Aki a tisztuló repülés alatt megfigyelte a röpdeszkák életét, érdekes táncot láthatott. Az egyik méh helyben rázza potrohút, amelyet időközben lábaival simogat. Borbélytáncnak hívják ezt a mozgást, amelyhez társai segítségét kéri a tisztálkodáshoz. Társai szívesen vállalkoznak a számára hozzáférhetetlen testrészeinek a megtisztítására. Érdes nyelvükkel, rigóikkal, lábukkal nekiesnek és fényesre csiszolják a lelapuló tisztálkodni vágyót. Voltak bizonyára olyanok is, akik megfigyelhették a herék táncát, vagy az üvegkaptár falán keresztül gyönyörködhetettek a rajzásra készülődő méhek táncában. Tánc..., tánc..., amelyet nem a zene diktál, hanem a lüktető élet dallama tesz szükségszerűvé a méhek létének fenntartásához. Apró jelenségek ezek, de oly fontosak, mint számunkra a beszéd, amellyel munkára vagy közös életünk problémáinak megoldására toborozzuk embertársainkat. Fontos, hogy tudjuk, mire készülődnek méheink. Meg kell őket is értenünk, mint embertársainkat a beszéd segítségével. A méhek szándékát viselkedésük jeleiből tudhatjuk meg. Persze csak akkor, ha nyitott szemmel járunk a méhesben. így sok ismert dolgot láthatunk, de olyat is, amit megmagyarázni nem is tudunk. Érdekes megfigyelést tettem többi között az ősszel. Az egyik család vizsgálatakor nem találtam friss petét. Kerestem tehát az anyát. Végre a lép egy tenyérnyi takaratlan helyének közepén találtam rá. Csendesen pihent. Körülötte sűrűn egymás mellett, fejjel fölfelé, gyűrűt alkotva sorakoztak a dolgozók. Mozdulatlanságukat csak az zavarta meg, hogy közülük időnként egy-egy bement az anyához, párszor kedvesen megcirógatta a csápjával és visszament a helyére. Vajon miről beszélgethettek, vagy mire akarták rábírni az anyát szükköríí tanácsai. Vagy talán csak a nyugalmát biztosították a testük alkotta gyűrűvel? Csápjuk cirógatásával elismerésüket fejezték ki, vagy valami fontosról számoltak be? Feltehető, mert a méh csápja az a szerv, amely nálunk az agyközpont. Az idegvégzödések helye. Ha levágjuk a csápját, a méh elveszti tudását. Nem képes munkát végezni, nem tudja mi a kötelessége. Ez a szerv a felvevő- és leadóállomása; ezen keresztül érkezik hozzá a család állapotának tudata, amelyre kifejlett ösztöne azonnal válaszol, A sok megfigyelés összesítéséből eljutunk majd arra a felismerésre, hogy még mindig kontárul vagyunk a méhek tudományának, amelyben az elmélyülés újabb meglepetéseket hoz számunkra-A természet nagy titkainak fátylát nekünk kell fellebb ént énünk, ha nem akarunk csak találgatásra szorulni. Ha egy-két emberre bízzuk csupán a fejlődés előmozdítását, akkor lassan Haladhatunk. Szükséges, hogy elősegítsük a lendületet a saját pontos megfigyeléseink közkinccsé tételével, s ennek legcélszerűbb módja a Szabad Földműves méhészeti rovatának felhasználása. CSEPY ANDRAS, Vásárát Háziasszonyoknak Babapiskóta-torta Asszonyaink sok időt takaríthatnak meg az alább közölt torta készítésekor, mivel a babapiskótából készült tortát gyorsan és olcsón elkészíthetik. Elkészítési módja: Forralt hideg tejet rumma! és cukorral összekeverünk, amelybe egyenként beáztatjuk a babapiskótát. A beáztatott 8 db piskótát tálalásra alkalmas lapos tálra egymás mellé rakjuk. Az előre elkészített vanilla krém felét felkenjük a piskótarétegre, majd Ismét egyenként egy sor tejben áztatott piskótát keresztbe rakunk rá. A második piskótára a vaníliakrém másik felét — melyet 2 dkg kakaóval összekevertünk — kenjük a piskótarétegre, Ennek a tetejére rakjuk a harmadik sor piskótát. Mindkét krémrétegre mazsolát teszünk. Az így nyert tortaformát tejszínhabbal díszítjük. Hozzávalók: 24 db babapiskóta, félliter tej, 5 dkg porcukor, féldeci rum, 5 dkg mazsola, 1/4 liter tejszín. Vaníliakrém: Egy üstbe teszünk négy tojássárgáját, lisztet és kevés tejjel simára keverjük. A többi tejet cukorral és vaniliáscukorra! felforraljuk. Az üstben, amelyben az elkevert tojás sárgája van — hirtelen beleöntjük a forró tejet és habverővel állandóan keverve felfőzzük, amíg pöfög. Hozzávalók: 1 liter tej. 4 tojássárgája, 5 dkg daraüszt, 2 dkg kakaópor. 10 dkg porcukor. 1 csomag vaníliáscukor. ELADÖ Helyszűke miatt 10 család méh B- típusú rakodó 10 keretes kaptárakben teljes felszereléssel. Ar megegyezés szerint. BÉNYI JÓZSEF, Farná 458, okr. Želiezovce.
