Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

2 SZAKMELLÉKLET

1957. március 17.

Rétek és legelők a Sajó-mentén

Itt vagyok újra e kedves tájon, amely úgy a szívemhez nőtt, mint szülőföldem szép vidéke, a széltől ostorozott Tornapatak völgye.

A Sajó csendesen folydogál, néhol csörgedezik. Olyan mint egy szelíd patakocska. De bezzeg sokszor a Tiszához hasonló, amelyről Petőfi ezt mondta : „Mint az örült... Zúgva, bőgve törte át a gátat,..”

Szénakaszáláskor Tisza módjára zúgott, bőgött a Sajó, a múlt évben és két éve is. És én éppen erre jártam. A költői lelkeknek ez a jelenség éppen olyan ihletője lehet, mint a Pe-töfi Tiszája, de nekem másfajta gondolataim támadtak.

Két paraszt beszélget a Sajó hídján, amelynek padozatát a bőszült hullámok tajtékos habjai nyaldossák.

— Hát érdemes volt trágyázni? — méltatlankodik az egyik. — A fű megnőtt szépen és éppen most, amikor lekaszáltuk, áradt meg ez az istenverte Sajó!

A másik paraszt csak bólogat. Helyeslőén int még a kalapja is, hogy egyetért a másik paraszt beszédével. De amikor látja, hogy amaz a beszédből kifogyott, mozgolódni kezd és idegességében rágyújt fényes öngyújtójával a pipára. Köp egy laposat és ő folytatja a beszédet:

— Ezen még a szocializmus sem segít. A Sajónak még az Isten sem parancsol.

És valaki mégis parancsol. A meredek hegyek az esővizet gyorsan leeresztették és a Sajó is hamarosan megapadt. Megszelídült és a forrásából táplált kevés vizével folydogált tovább békésen a csatatérre emlékeztető rétek és legelők között.

A fű kisarjadt. Aratásra kasza alá nőtt. De a sarjút ezen a tájon nem aratáskor kaszálják, hanem jóval később. Nyár utóján, sokszor ősz elején.

Újabb csapás érte a Sajómentét. Kánikulában a perzselő nap megégette a frissen nőtt füvet. Olyanná vált a sarjú, mint a vörös posztó és szemlátomást visszafelé nőtt, be a földbe. Mit tegyen ilyenkor a parasztember? Menti a menthetőt. Ahol lehetett, kaszált, ahol pedig nem — egye a fene! — dohogott és otthagyta a rétet. Másnapra a sarjúrendekből alig lehetett valamit látni, összefonnyadtak és eltűntek mint a szénarendek, amelyeknek csak hűlt helyét hagyta az áradat.

A rétekre, legelőkre kihajtották a csordákat, gulyákat és azok legelésztek napestig nyár utójától késő őszig. Még akkor is ott jártak csengőzve, kolom-' polva, éhesen, csikkadt horpasszal, amikor beköszöntött az őszi nagy esőzés. Már nem is maradt legeltetni való, de a jószágot azért legeltették. A rét nem tud beszélni. Fájdalmát nem érzi az állat, sok ember pedig mit törődik vele. A betaposott jófajta fűnek nyoma veszett. A következő évben csak a káka és a szálingós fű ágaskodott, mint üres zsák a teli mellett.

Igen, mint üres zsák. Mert itt is van üres, de van teli is. Nem minden rét olyan, mint amilyet eddig láttunk. A

Tornaijai Állami Gazdaság egyik rétje a vasút mellett van, amely olyan sem rét, sem szántóféle, nagy távlatokat mutatott a jövő gazdálkodása felé. A jól trágyázott réten a vetett fű rohamosan nőtt, úgyhogy két héttel korábban kellett kaszálni, mint a többi rétet, hogy a széna el ne vénüljön. Az áradat csak hasznára vált a lekaszált rétnek. A mocskos iszap gazdag televényétöl a sarjú olyan dúsan nőtt, hogy őszig kétszer kellett kaszálni. Az első kaszálással együtt tehát háromszor kaszáltak a jól gondozott sem réten, sem szántóföldön a Tornaijai Állami Gazdaság dolgozói. Igaz, hogy nem az összesét, csak egy részét, mert a többit meghagyták magnak. Az angol és francia perje bojtos fejével úgy meghajlott, mint az acélos búzamaggal telt kalász.

Ennek a rétnek a varázsa vezetett engem vissza a Sajó völgyébe. Zsombékos rétek között visz az utunk.

A múltak szép emlékeiből felvert a lassú személyvonat éles füttye, amely mint óriáskígyó siklik a Sajó mellett Rozsnyótól Pelsőc felé.

A fütty éppen jókor jött. Elriasztotta tőlem az édes merengést, amelynek egy kis ideig boldog rabja voltam.

A puszta rét, amelyen sem fű, sem virág, csak a sok vakondtúrás szomorú valóságává egyszerűsödött. Miért a sok 7So-mbék? Erre a kérdésre még a kisgyerek is könnyen feleletet adna. „Mert sok a vakond.” És miért van ennyi vakond? „Mert a rétben rengeteg a pajor, drótféreg, lótetű és egyéb ilyen fajta kártevő rovar.”

Az áradat ezen a tájon sok iszapot lerakott, s ezenkívül a gazdák jól istállótrágyázták is a réteket. Az a sok haraszt, amelyet az állatok alá szórtak alomnak, már magában is trágya, hát még akkor milyen a hatása, amikor az istállóból kikerül és olyan feketére érik, mint a bagó.

A természet és az ember jó televényt készített a fűnek, és jó ágyat a kártevőknek. A rovarirtást csak az egyik végzi. A természet. A vakondhad azonban nem győzi elpusztítani a sok rusnya férget. De mi is lenne, ha elpusztítaná? ö is vele pusztulna éhen. Ellenben ha az ember beleavatkoznék ebbe a harcba, másképp fordulna a rétek és legelők sorsa.

Nem ártana már, ha feltörnék a mohás, zsombékos réteket, s az istállótrágyán kívül műtrágyát is szórnának rájuk, amely megölné a rovarokat, azután olyan fűmagot kellene vetni, amilyen a Tornaijai Állami Gazdaságban termett a vasút mentén.

A vonat tovább halad. Dübörög, za-' kától. Az ábrándozásnak nyoma sem maradt, amire Tornaijára értem.

Sűrű eső verte a tájat, mosta be a műtrágyát a füvek gyökerei közé. Itt az ilyenfajta trágyából jut bőven, az istállótrágya még a földekre sem elegendő. De a szakemberek remélik, hogy majd egyszer ...

Javul a rét, az elszórt lóherepelyvától, bugától, komposzttól, trágyalétől, és ez éven megkezdik a Sajó szabályozását is.

De mi van a fűmaggal, amely a vasút mentén termett?

Beretkei elvtárs, az állami gazdaság vezetője csak vakarja a fejét.

— Hát azzal csúnyán megjártuk. Az angol és francia perje között felvert a kamocsin, mohar és egyéb fűféle, amely ezt a vidéket nagyon kedveli. A vegyes magot nem ismerte el vetőmagnak a magnemesitö állomás bizottsága. Ezért magunknak sem termelünk már ilyen fűféléket. Még a jövőre sem terveztünk ilyenek vetését.

A tervnek ez a része és a nagy természet farkasszemet néz egymással.

Melyik lesz a győztes?

Az erősebb. De a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. A természet jogot követel magának. A vegyesen vetett és szabadon nőtt jóféle füvek megférnek együtt, és ezt akár elismerik jónak, akár nem, több tejet ad tőle a tehén, mint az egyféle fűtől, nem is beszélve a mohás réten termett kákáról, nádról és kannamosóról (sikáros zsurló).

Hogy miképp trágyázzuk ezután a réteket és legelőket a Sajó völgyében, erre nem írhatunk receptet. De az öreg természet megengedi az embernek, hogy földjéből itt-ott egy maroknyit elvegyen és érzékeny műszerekkel megvizsgálja.

Akinek a foga fáj, ne igyon tyúkszemirtót. De a rét kénytelen meginni, ha esik az eső, és a meszes talajú rétre mészport szórtunk, a tele vénybe pedig nitrogént juttattunk.

Azt is megengedi a jó öreg természet, hogy a Sajót szabályozzák és vizét öntözésre felhasználják.

Szeszélyes Sajó. Gömörnek Tiszája, most, amikor elmegyek innen, búcsúzásul csak azt kívánom neked, hogy a gömöri parasztok minél előbb zabolázzanak meg hatalmas gátakkal. Ha majd ismét erre járok, újból megem-' lékezem rólad, bár szépen csengő verset ne várj tőlem, de a legelésző kövér gulyák és csordák kolomöjának mélabús hangja megénekel téged.

Csurilla József

★ ★ ★

34 millió korona szövetkezeti építkezésekre

A galántai járásban a választási gyűléseken a felszólalók főleg a szövetkezetnek nyújtott segítséget értékelték. A járásban 5 helyen már szövetkezeti falut létesítettek. A szövetkezetek gazdálkodásához nagyban hozzájárul az építkezés is, amire kormányunk 34 millió korona segítséget nyújtott.

Mütej borjak itatására

Hosszabb idő óta kísérleteznek egy mesterségesen előállított tejjel, amely a borjak itatására kifogástalanul bevált. A mútej a „Mlekana” nevet kapta. Ez a készítmény olyan tápanyagkeveréket tartalmaz, amelynek alkatelemei a tehéntejben is kimutathatók. Nem hiányzanak a mútejből a fehérjék, zsírok, szénhidrátok (tejcukor), ásványi anyagok és vitaminok sem. A mútej jel itatott borjak gyarapodását több élenjáró szövetkezetben figyelemmel kísérik. Azt ajánljuk a szövetkezeteknek, hogy alkalmilag szintén tegyenek próbát a mútej itatásával. Az érdeklődők a következő címre írjanak: Jednotné Zemedélské Družstvo, Knéževes u Prahy. A szövetkezet zootechnikusa az újítással összefüggő felvilágosítást készséggel megadja.

Vesszőből fonott különböző nagyságú kosarak kaphatók.

Cím: EFSZ, Mihályfa. (Svätý Michal na Ostrove, okres Dunajská Streda.)

A melasz előkészítése

Mielőtt a melaszt takarmányozn ók, két--négyannyi vízzel hígítjuk. A hígított melasszzal a szecskázott takarmányszalmát, a hüvelyesek felszecskázott szalmáját, a törekszalmát és a pelyvát hintjük meg. Melaszoldattal az állatokat ne itassuk, mivel a nagy mennyiségű folyadék nemcsak megterheli a szervezetet, hanem a tiszta melaszoldat izgatja a bél nyálkahártyáját és könnyen hurutot okozhat.

Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a tiszta melasszivósban nem érvényesül jól a melasz alapvető sajátossága: az ízesség. Tehát a melaszt inkább az íztelen, kevésbé értékes takarmányok ízesítésére használják.

Hagyon értékes trágyaféleség:

a trágyáié

írta: TURCSÄNYI JÁNOS mérnök.

A trágyalét az egyetemes, vagyis a teljes trágyaféleségek közé sorozzuk, amely az állati szervezet anyagcseréjének terméke, s fenntartja az anyagok körforgalmát a talaj, a növényzet, valamint az állatvilág között. Az istállótrágya után a trágyalét tekinthetjük a saját gazdaságban előállított legfontosabb szerves trágyának. A trágyalé tulajdonképpen nem más, mint háziállataink erjesztett vizelete. A friss vizelet semmilyen baktériumokat nem tartalmaz, de miután az alommal és az állatok ürülékével, továbbá az istállóhulladékokkal vagy az esővízzel érintkezésbe jut, trágyalét képez, s most már benne a baktériumok száma százezrekre, sőt milliókra tehető.

Alább táblázatot közlünk, amely feltünteti a háziállatok különböző fajai szerint a vizelet összetételét, de a keletkezett trágyalé alkatelemeit is szemléltetjük (dr. B. Novák mérnök szerint):

A vizelet összetétele

C 1

'0> и

ÜJ *0

О) ©

£

t O)

Állatfaj

Víz

2 N

z 2 >

3

N

Wi

Ф >>

*7 r° л

Z tn <л

ií

S

N C

</i СО

százalékban

Szarvasmarha

94,5

1,

0,1

1,5

0,03

1,6

Ló

93,6

1,2

0,05

1,5

0,15

2,5

Juh

93

1,5

0,1

1,8

0,3

1,8

Sertés

96,8

0,5

0,05

1

0,02

0,8

A trágyalé összetétele:

97

0,25

0,01

0,55

0,03

1,2

Amint a táblázatból láthatjuk, a friss vizelet sokkal több tápanyagot és szerves anyagot tartalmaz, mint a trágyáié. Viszont a friss vizeletet trágyázási célokra részint technikai okokból, részint pedig a benne foglalt különböző savak miatt nem használhatjuk, mivel ezek a savak kedvezőtlenül hatnak a fiatal növényzet finom gyökérzetére.

A termelt vizelet mennyisége az állatok fajától, korától, takarmányozásától és itatásától függ, a trágyalé menynyiségét és minőségét pedig a vizelet mennyisége, az állatok istállózásának módja, az alom anyaga, az istálló felmosására használt víz mennyisége, a trágyalé elvezetésének módja és mindenekelőtt a trágyalékutak színvonala határozza meg. De nagyon sok függ attól is, hogy a trágyalét miként kezeljük.

Főképp azzal kell törődnünk, hogy a nagyon értékes nitrogén el ne illanjon. Evégett a trágyalét tartósítanunk kell, aminek több változatát ismerjük. Az egyik megoldás például, ha a trágyaléhez vasgálicot, kénsavat és egyéb vegyszereket keverünk. Eddigi gyakorlatunkban leginkább az vált be, ha a trágyalékútba fáradt olajat öntünk, amely a trágyalé szintjén marad és megakadályozza a nitrogén elillanását.

Ha a trágyaléhez foszforsavat adunk, éspedig szuperfoszfát alakjában, ezáltal a trágyalét nemcsak tartósítjuk, hanem hatásosabbá is tesszük. Egy hl. trágyalére 1,5—2 kg szuperfoszfátot, vagyis 1 m3-nyi mennyiségre 15—20 kg-ot adunk. A szuperfoszfátot előbb tiszta vízben feloldjuk, majd amikor a nem oldódó gipsz leülepedett, az oldatot a trágyalékútba, esetleg közvetlenül abba a lajtba öntjük, amelyben a trágyáiét a mezőre szállítjuk.

Sok mindenre felhasználhatjuk a trágyalét. Ezzel öntözzük azokat a terményeket, amelyek a trágyalében foglalt tápanyagokkal, tehát a káliummal, nitrogénnel, bizonyos fokig a foszforra! és a különböző hormonanyagokkal szemben rendkívül igényesek. Ilyen növények elsősorban a kapások, tehát a takarmányrépa, kukorica, cukorrépa és takarmánymurok, továbbá az őszi repce, a torzsás zöldségek, a burgonya, a rétek és legelők fűve. stb.

Gyakorlatilag kétszer kellene évente a trágyalét a mezőre hordani, mégpedig tavasszal és ősszel. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a trágyalé kihordására a nyirkos, aránylag hűvös és szélmentes idő a legalkalmasabb, mert a nitrogénveszteségek ilyenkor a legkisebbek. Ezért hordjuk ki a trágyalét kora ősszel a nyáron felhántott tarlóra, vagy pedig később, közvetlenül az őszi szántás előtt vagy után. Ha a trágyalét erre a célra használjuk, feltétlenül hígítsuk, s minden esetben egészítsük ki a hiányzó tápanyagokat, tehát keverjünk a trágyalé -ez szuperfoszfátot. Tavasszal a trágyalét mindenekelőtt a kapások, különösen a cukorrépa és takarmányrépa sortrágyázására használjuk. Ilyenkor a trágyalét 1:2 vagy 1:3 arányban hígítjuk, tehát egy ész trágyalére 2—3 rész vizet adunk. A hígítást közvetlenül kihordás előtt végezzük, tehát miután a trágyáiét már a lajtba öntöttük.

Igen sikeresnek bizonyult a rétek és legelők trágyalés öntözése. A trágyalé hez 100 literenként ezúttal is adagoljunk

1,5—2 kg szuperfoszfátot. Ha a trágyaléből hiányzik a foszforsav, ennek következményeként a rétek vagy legelők növényállományában a fűvek túlsúlyba jutnak a herefélék rovására. A réteket kora tavasszal ha-onként 100—200 hl-es adaggal öntözzük meg. A nitrogén megőrzése érdekében az öntözött rétet azonnal járjuk meg boronával. Ez a trágyalé leszivárgását is sietteti. Tavasszal és nyáron a felgyülemlett trágyalét az első kaszálás után hordhatjuk ki a rétekre. A legelőket csupán két legeltetési időszak közöt öntözhetjük meg trágyalével, de ilyenkor is. csak bő esők idején. A trágyalé a köztesek és a takarmánykeverékek számára is igen értékes trágyaféleség, mivel ezeknek a kultúráknak a nagy mennyiségű zöldanyag kialakításához sok nitrogént kell felhasználniuk.

Télen fagyott talajra a trágyalét ne hordjuk ki, mivel a trágyalé nem szivároghat be, egyenetlenül oszlik meg a talajfelületen és kipárolgás folytán nagyobb a nitrogénvesztesége. Ha mégis arra kényszerülünk, hogy a trágyalékűtat télen kel kiürítenünk, a trágyáiét vigyük ki a komposzttelepre vagy használjuk fel tartaléktrágya készítésére, esetleg azzal a nem kellőképpen nedves istállótrágyát öntözzük meg.

★ ★ ★

Néhány szó a iavasziasíiásról

Ha az őszi búzát tavasszal vetnők, a búza megnőne ugyan, de nem fejlődnék ki, nem hajtana kalászt. De ha a búzát ősszel vetjük, tehát ha áttelel, tavasszal kikalászol és termést ad. Az érdekes jelenség okaival már régebben is foglalkoztak, de nem sok eredménnyel. Ezzel kapcsolatban olyan nézetek is felszínre kerültek, hogy a búza a fagy hatására fejlődik ki, már pedig ez nem igaz.

A tavasszal vetett őszi búza azért nem hoz termést, mert fejlődésének első szakaszában bizonyos ideig alacsony hőmérsékletre van szüksége, amely 0—2 fok között ingadozik. Ilyen hőmérsékleten a növényben olyan változások mennek végbe, amelyek megalapozzák a további fejlődést. A tavaszi fajták fejlődésének legkedvezőbb hőmérséklete: 5—11 fok.

Tudjuk, hogy a növény nemcsak a hőt, de a fényt és a vizet sem nélkülözheti. A növény fejlődésének első szakaszát hőszakasznak, a másodikat fényszakasznak nevezzük.

Az őszi kalászosok olyan vidékről származnak, ahol alacsony hőmérsékleten csíráztak, s így nemzedékek hosszú során át az alacsony hőmérsékletet szokták meg. A tavasziak viszont azért igényelnek magasabb hőmérsékletet, mivel melegebb éghajlatról kerültek hozzánk.

Tavasszal is vethetjük az őszieket, és termést is hoznak, ha a csírázás idején számukra megfelelő hőmérsékletet biztosítunk. Ezt nevezzük tavaszíasitásnak (jarovizáció).

Mi a tavasziasítás végrehajtásának módja? Az őszi vetőmagot szellős padláson kisebb halmokba rakjuk. Az őszi búza magját lapátolás közben 100 kg-onként körülbelül 35 liter vízzel átnedvesítjük. Amikor a csírázás megindul, a vetőmagot szétteregetjük és a helyiség hőmérsékletét 0—2, fokra csökkentjük. A kimondottan őszi fajtákat 40—45 napigv kezeljük.

A tavasziasítás előnye, hogy az őszieket tavasszal is elvethetjük, ha ezt ősszel valamilyen komoly ok miatt elmulasztottuk, s így is 2—3 mázsával nagyobb hozamot remélhetünk.

Tóth Endre, Mátyóc