Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

A SZABAD FČHDiAÍĹVES SZAKAI E U. E. KLE ТЕ

Hogyan késiítsünk jó vetőágyat?

Az őszi mélyszántás tavaszi elmunkálása után (simító, íogas) két feladat áll előttünk:

a) elvetni a koratavasziakat,

b) azokon a talajokon, amelyeken azonnal nem vetünk, irtani a gyomokat és megakadályozni a káros elpárolgást.

A simítás és a fogasolás egybeesik a kora tavasziak vetésével, s csak a későbbi tavaszi növények vetését választja el hosszabb idő az őszi mélyszántás tavaszi elmunkálásától.

A vetés előtti munkálatok legfőbb feladata a megfelelő vetőágy elkészítése. A jó vetőágy a vetőmag által megkívánt vetésmélység alatt ülepedett, a vetőmag felett pedig lazább szerkezetű.

Nagyon fontos, hogy a mag az ülepedett és a lazább réteg határára kerüljön. A csírázáshoz elsősorban vízre van szükség. A vizet az elvetett maghoz a hajszálcsövek szállítják. Ha a talajt mélyen és egyenetlenül lazítjuk (a iiajszálcsöveket mélyen megrongáljuk), vetéskor nem tudjuk a magot a két réteg határára juttatni. Ezenkívül a laza talajban a mag és a talaj érintkezése is rossz. A mag a csírázáshoz szükséges vizet így csak a fellazított réteg vízkészletéből tudja biztosítani. Ez a réteg azonban gyorsan kiszárad, amennyiben nincs összekötetésben az alsóbb rétegek vízkészletével. A kiszáradt rétegben az egyenetlen mélységbe vetett mag csírázása is egyenetlen. Ez az eset különösen a szárazabb éghajlatú vidékeken (Dél-Szlovákia) és könnyebb talajokon fordul elő.

De a csírázáshoz a vizen kívül a levegő oxigénjére is szükség van. Ezért az elvetett magot laza réteggel kell betakarnunk. A laza réteg részint lehetővé teszi az oxigén eljutását a csírázó maghoz, részint elősegíti a lélegzés által keletkezett széndioxid (CO2) eltávolodását a talajból. Ezenkívül a laza rétegen a csírázó növény könynyen, energiaveszteség nélkül áthatol, így a csírázás kiegyenlített és gyors lesz.

Az elmondottak alapján a következőket állapíthatjuk meg:

1. a vetőágv elkészítéséhez olyan

eszközöket használjunk, amelyekkel a talajt szabályozható és egyenlő mélységig fellazíthatjuk; 2. a talajt csak olyan mélységig lazítsuk a vetés előtt, amilyen mélyre akarjuk a magot elvetni (hogy a mag vízellátását biztosítsuk).

A talajművelő eszköz megválasztásakor még egy fontos szempontot kell figyelembe venni: olyan eszközt használjunk, amely a talaj összetételét a legkevésbé rongálja. Ez természetesen nemcsak a talajművelő eszköztől, hanem az alkalmazás időpontjának helyes megválasztásától is függ.

A kora tavasziak vetése alkalmával, amely egybeesik az őszi mélyszántás tavaszi elmunkálásávai, rendszerint simítót és fogast használunk, csak az ülepedett, nehezebb talajok megmunkálására vesszük elő a kultivátort, amely ebben az esetben mindenekelőtt a talaj lazítását végzi. Agrotechnikai szempontból a rúgós-kultivátor, külö-Az extirpátort jóval pontosabban be lehet állítani a nem köves talajokon, mint a rugós kultivátort, s kései is egyforma mélységben dolgoznak. így a magot azonos mélységbe tudjuk vetni, mégpedig kellő mélység megválasztása esetén a lazított és az ülepedett rétegek határára. Gyomos talajainkon a gyomirtást több ízben kell végeznünk, tehát a tavasz folyamán többször extirpátorozzunk. (De a fogas gyomirtó hatásáról se feledkezzünk meg!) Az extirpátort mindig nagyobb mélységre állítsuk be, úgyhogy ezáltal előállíthassuk a megfelelő mélységű laza réteget.

Viszont az extirpátorról (vagy más hasonló kultivátorról) elmondottak nem zárhatják ki a rugós kultivátor

nősen a nehezebb talajokon, nem a legszerencsésebb talajelőkészítő eszköz. A rúgós kultivátor káros hatása abban nyilvánul meg, hogy az elég széles rugók, különösen szárazabb időben, a talajt elporosítják, sok hantot a talajfelületre hoznak és rezgésük következtében nem dolgoznak egyforma mélységben. Tehát nem nagyon segítik elő a jó vetőágy előállítását. Hatásuk a könnyebb, kellő nedvességű talajokon kevésbé káros.

A később vetett tavaszi növények vetőágyának elkészítésekor, ahol a talajlazítás mellett előtérbe lép a gyomok irtása, a rugós kultivátor használatát nagy mértékben csökkentheti a merevszárú kultivátor, az extirpátor használata.

Az extirpátor, amennyiben fogai jóval keskenyebbek, előnyösebb alakúak és nem rezegnek, a talaj szerkezetét sokkal kisebb mértékben rongálja. Ezt mutatja a következő táblázat:

használatát, amelynek alkalmazása sokszor elkerülhetetlen. Annyit mindenesetre leszögezhetünk: a vetésmélységnél mélyebb kultivátorozás és a vetés időpontja között hosszabb időnek kell eltelnie, hogy a talaj megüllepedhessen.

Az őszi szántás tavaszi eimunkálásának idejétől a késő tavasziak ültetésének időpontjáig az extirpátorrai sikeresen irthatjuk a gyomot, megfelelő szigetelőréteget állíthatunk elő a talajvíz elpárolgásának megakadályozására, s ha jókor dolgozunk, nem rongáljuk a talaj összetételét.

A vetés időpontjában pedig, a többi talajelőkészítő eszközzel (fogas, henger) együtt, az extirpátorrai jó vetőágyat tudunk készíteni. N. J.

Talajművelési eszköz

1 mm-nél nagyobb szemcsék a talajművelő eszköz használata után

1 mm-nél kisebb szemcsék

Fogas

77,05

22,95

Rúgós kultivátor

77,15

22,85

Extirpátor

79,60

20,40

A burgonya előcsíráztatásának fontossága

— Érdemes-e előcsíráztatni a burgonyát? — tettük fel a kérdést Boros József elvtársnak, a pálóci EFSZ elnökének.

— Hogyne lenne érdemes! A burgonya elócsíráztatása mindig kifizetődik — hangzott a felelet.

S az elnök meg is indokolta, hogy mire alapítja véleményét. Tavaly a szövetkezet kísérlettel győződött meg a burgonya előcsíráztatásának fontosságéról. Egy 2,4 hektáros parcellára előcsíráztatott, ellenőrzésképpen pedig

1,2 hektárra közönségesen kezelt burgonyát ültetett. A szövetkezet dolgozói mindkét parcella talaját egyformán készítették elő, s az előcsíráztatott burgonya 13 mázsával nagyobb hektárhozamot adott.

Ültetés előtt a talajt gondosan megmunkálták és jól megtrágyázták. Te-nyészidóben háromszor kapáltak. De a körültekintő munkának meg is lett az eredménye, ugyanis az előcsíráztatott anyaggal beültetett parcelláról hektárátlagban 130 mázsa korai burgonyát takarítottak be. A felvásárlási üzem az egész termést átvette és 97 000 koronát fizetett ki a szövetkezetnek.

A tavalyi tapasztalatok alapján a pálóci szövetkezet idén is előcsíráztatja a vetőburgonyát. Példáját az alsószeli szövetkezet is követi, amely 10 hektárra szándékszik előcsíráztatott burgonyát ültetni. Ha a talajelőkészités munkája gondos lesz, az előcsíráztatott burgonya ültetése bizonyára ez esztendőben is beváltja a hozzáfűzött reményeket.

K. F.

A liszt etetésének megkönnyítése

A méhek a szóját, más lisztet vagy élesztőport könnyebben lábukra csomózzák, ha munka közben van mibe kapaszkodniuk. Legjobb kukoricacsutkát tenni az edénybe és arra szórni a lisztet. A csutkák körülbelül kétujjnyira lehetnek egymástól. A különbséget bárki megtapasztalhatja, ha az etető egyik felébe csutkát rak, a másikba nem. A méhek mind a csutkákra szállnak, s onnan hordják a lisztet. A csutkátlan részt körülszimatolják, de nem szállnak le. A csutka azért kiváló erre, mert a szemek helyének mélyedéseiben a liszt igen jól megül.

Bővülnek a gyümölcsösök

A Szobránci Állami Gazdaságban már tavaly ősszel 2200 gyümölcsfát ültettek ki, s ebben az évben ismét 15 hektárral bővítik a gyümölcsösük területét.

Mezőgazdasági szakiskolák igazgatóinak értekezlete

A mezőgazdasági szakiskolák fel-' adata, hogy minél több szakembert képezzenek ki a gép- és traktorállomások, állami gazdaságok és az EFSZ- ek számára. Jelentőségüknél fogva ezek a szakiskolák fontos szerepet töltenek be a falu szocializálásának és a termelés fokozásának terén. A szakiskolák igazgatói tudatában vannak küldetésük fontosságával és ezért az elmúlt héten értekezletre gyűltek, ahol megvitatták a szakemberek nevelésének egyes kérdéseit. Képünk erről az értekezletről készült.

(Foto: Svrček)

Védekezzünk a csócsároló ellen

A gabonafutrinka lárvájának népies neve: csócsároló. Ez a nyúlánk testű, 2—2,5 cm-es, hátán barnásfekete harántsávos lárva az őszi gabonavetések rendkívül veszedelmes ellensége; A lárva függőleges aknát készít a talajban. Idehúzza a búza,. rozs vagy őszi árpa puha, nedvdús, zöld leveleit és azokat összerágcsálja, szívogatja (csócsárolja), majd a rostokat kócra emlékeztető gomolyokban visszahagyja. A szurokfekete bogár nyár végén vagy ősszel rakja ie tojásait. A kikelt lárvák tél beálltáig, vagy pedig az enyhébb koratavaszi napoktól kezdve késő tavaszig károsítanak. Az „összecsócsárolt” levelek tavaszig elrothatnak. és sok termelő csupán ilyenkor figyel föl a kártételre.

Hogyan védekezzünk a csócsároló ellen? Ha a fertőzés a szomszédos területről fenyeget, ilyen esetben árkolással védekezhetünk. Ha a kártevő megjelenését nem sikerült megelőznünk, leküzdésére vegyi késžítményes védekezést kell alkalmaznunk. Ne várjuk be, amíg a „rothadásos foltok” figyelmeztetnek bennünket a bajra, hanem már előbb, a fertőzés kezdeti időszakában tegyük meg a védelmi intézkedéseket.

Igen hatásos a csócsároló ellen az ídegméreg-tartalmú 10 százalékos Akritox-popozószer (HCH-készítmény). A kártétel arányaihoz képest hektáronként 40—50 kg vegyszert szórunk ki háti vagy motoros porozógéppel. Ha az egész gabonatábla fertőzött, az egész területen poroznunk kell. Foltfertőzés esetén a porozószert a kipusztult foltok

és az épségben maradt vetés határán körülbelül 1 m széles sávban szórjuk ki. De azt is megtehetjük, hogy a foltok peremén egy ásónyomnyi árkot készítünk, s ennek két oldalát porozzuk meg.

A csirkevérhas

Ez a betegség párhetes csirkéket és pulykákat támad meg, de pusztítja a házi- és vadnyulakat és a fácánokat is. Tünetben hasonlít a csirkék fertőző fehérhasmenéséhez, és nagyobb állományban igen komoly veszteségeket is okozhat. Arról ismerhetjük meg, hogy az állatok közül egyre többen hullanak el és ürülékük véres. A betegségek megakadályozására a növendékállatokkal itassunk tartósan kreolinos vizet Két liter vízhez 2 grammnyi angol kreolint és 4 grammnyi szódabikarbónát adjunk, s ezzel itassuk az állatokat legalább két héten keresztül. Ezt ismételjük meg többször is. Űjabban egy ezrelékes szulfaguanidinnek 3—4 napon át történő adagolásával igen hathatósan gyógyíthatjuk a csirkevérhasban megbetegedett állatokat.

A csűzi állami gazdaság nemcsak a gépek, de a lovak erejéf is kihasználja

a vetésnél.

Munkaverseny a takarmányalap biztosítására

A közelmúlt napokban a kassai, tőketerebesi, rozsnyói és iglói takarmánytermesztők körzeti értekezleteket tartottak. A négy értekezleten több mint 500 szövetkezeti tag és mezőgazdasági dolgozó vett részt. A vita során a szövetkezeti dolgozók rámutattak a takarmányalap biztosítása körül előfordult fogyatékosságokra, majd részletesen elemezték azokat az intézkedéseket, amelyek a takarmányalapot saját forrásokbó.l biztosíthatják.

A tőketerebesi I. körzeti takarmánytermesztési értekezleten a járási nemzeti bizottság mező- és erdőgazdasági ügyosztálya, valamint a királyheimeci járás szövetkezeteinek dolgozói szocialista munkaversenyre hívták fel a kassai kerület többi szövetkezetét a takarmányalap biztosítása érdekében. A szövetkezetek megjelent képviselői a versenyfelhívást egyhangúlag elfogadták.

A szocialista munkaverseny feltételei a következők:

1. A rét- és legelőrendezés feladatainak végrehajtása (például trágyázás, felületi rendezés, újraművelés, stb.), illetőleg ezeknek a feladatoknak minél nagyobb arányú túlszárnyalása.

2. A legeltetési illeték beszedése mind az egyénileg dolgozó parasztok-I tói, mind a szövetkezetek tagjaitól,

valamint az illetékek és számlák adminisztratív rendezése.

3. Az évelő takarmányféleségek (here és lucerna) alávetése a szántóföld minél nagyobb területén, de legalább 16 %-án.

4. Silónövények vetése a szövetkezeti szántóterület minél nagyobb hányadán.

5. A magra termelt és a tejérettség idején betakarított kukorica vetésterületének bővítése.

6. Valamennyi takarmányféleség, főképp azonban a herefélék és hüvelyesek saját termelésű vetőmagjának biztosítása.

7. Kapástakarmányok termesztése a szövetkezeti szántóföldek minél nagyobb százalékán.

8. Tavaszi keverékek vetése a szövetkezeti szántóföldek minél nagyobb területén.

9. Tarlókeverékek és őszi keverékek vetése a szántóterület minél nagyobb hányadán.

10. Számosállatonként (szarvasmarha és sertés) minél több jó minőségű silótakarmány biztosítása.

11. Minden szövetkezetben takarmánytermesztési munkacsoport vagy munkacsapat alakítása, amelyek részére meg kell állapítani az egész esztendő konkrét feladatait.

12. A takarmánytermesztési munkacsoportok és munkacsapatok közötti versenyek kifejlesztése, mégpedig azzal a céllal, hogy a szövetkezeti takarmányalap biztosítása érdekében minden feladatukat színvonalasan és a gazdaságosság szempontjainak figyelembevételével oldják meg.

A szocialista munkaverseny állását negyedévenként egyszer a kerületi nemzeti bizottság mező- és erdőgazdasági osztálya értékeli ki, s az eredményről az értékelés után értesíti a versenyzőket. A verseny általános értékelésére 1957. december 1-én kerül sor.