Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-17 / 11. szám
1957. március 17. Jralŕod Földműves 5 Nyitott szemmel a galantní járásban — Jobb munkaszervezés — gazdaságosabb termelés — Számtalanszor hallottuk falvainkon, hogy dolgozó parasztjaink napról-napra jobban élnek. Mindezt persze az teszi lehetővé, hogy a földművesek is egyre többet termelnek. A második ötéves tervben azonban még többet akarunk termelni, ami annyit jelent, hogy a dolgozók életszínvonala is emelkedni fog. A galántai járásban a mezőgazdasági földterületnek mintegy 87,06 százalékán nagyüzemi gazdálkodás folyik. Megvan tehát az előfeltétele annak, hogy a gépek tökéletes kihasználása mellett és jobb munkaszervezéssel többet és jobbat termeljünk. El kell érnünk a termelés legmagasabb fokát. Ehhez valamennyi EFSZ-ben megvan a megfelelő anyagi előfeltétel, csak nyitott szemmel kell járnunk. Senki sem vonhatja kétségbe hogy EFSZ-eink sokkal jobb termelési eredményeket érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó földművesek. Ezt az 1956-ban elért eredmények is bizonyítják. A kedvezőtlen időjárás ellenére is 17 EFSZ-ben búzából sokkal magasabb hektárhozamot értek el, mint azt a terv előírta. így volt Pálócon, ahol 34,6 mázsát és Hidaskürtön, ahol 32 mázsát hozott egy-egy hektár. Helyenként gyengébb volt a termés cukorrépából. Több szövetkezeti elnök azt mondotta, hogy a szárazság volt az oka a gyenge termésnek. Ezzel nem érthetünk teljes egészében egyet, mert ahol betartották az agrotechnikai intézkedéseket, ott a szárazság ellenére is szép eredményeket értek el. Körtvélyesen, Alsószelin, Kosútin és még több EFSZ-ben a cukorrépa rekordtermést hozott. Itt talán különösebb időjárás volt, mint a többi EFSZ- ekben? Nem! Csupán a munkákat szervezték meg helyesebben. Az állattenyésztés terén szintén hiányosságok mutatkoztak. Nem értük el a fejőstehenek és a tojótyúkok tervezett állományát. Ezen hiányosságok eltávolítása érdekében nagyobb gondot fordítanak szövetkezeteink tagjai az üszők nevelésére, a tehénistállók építésére, és a csirkék nevelésére. Nem mondhatjuk azonban, hogy a hiányosságok mellett nem voltak eredményeink. Több mint 11 EFSZ túlteljesítette az 1956-ra kitűzött tervét, köztük Tósnyárasd, Pálovce, stb. Az előbbi EFSZ-ben pl. 2610, az utóbbinál 2510 liter volt az átlagos tejhozam. Sikeres volt a borjak pusztulása ellen folytatott harc is. Ennek eredménye, hogy az EFSZ-ekben túlteljesítették a borjak elválasztására vonatkozó tervet. A malacok pusztulása is kisebb volt mint 1955-ben. A sertéstenyésztés további fejlesztése érdekében Felsöszelin, Alsószelin, Nádszegen, Kismácsédon, új, modern istállót építenek és nagy súlyt helyeznek az érdem szerinti jutalmazásra. A galántai járás EFSZ-ei négy kivételével a múlt évben mindennemű beadási kötelezettségüknek eleget tettek. Ezzel szemben az egyénileg gazdálkodó földművesek túlságosan lemaradtak mind a húsfélék, mind a gabonafélék beadásában. A földművesek helye a szövetkezetben van A galántai járás minden egyes szövetkezete pontos távlati tervet dolgozott ki. Ezekben a tervekben a szövetkezet tagjai merész és bátor feladatokat tűztek ki — ami egyben a fejlődés útját, a jövő tükörképét jelenti. — A tervet, a feladatokat nemcsak teljesíteni, hanem azt túl is akarjuk szárnyalni — halljuk a szövetkezetek tagjaitól. A szavakat tettek igazolják. 1960-ig például szövetkezeteink kitermelnek 10.5 millió liter tejet, 80 vagon marhahúst, 154 vagon sertéshúst és több mint 6 millió darab tojást. A távlati terv szerint 100 hektárnyi területen az állatállományt a következőképpen tervezik: 54 db szarvasmarha, ebből 24.5 tehén, 116 sertés, ebből 13,9 anyakoca. Búzából 28,6 mázsát, cukorrépából 282 mázsát és kukoricából 35 mázsát termelnek majd hektáronként. A szövetkezetek földalapja 1150 hektárral lesz nagyobb, így járásunkban a termőföld 91 százalékát szocialista szektorok művelik meg. Nagy feladatok ezek, de teljesíthetők. Ezt bizonyítja Páloc és Körtvélyes szövetkezet tagságának igyekezete, jó munkája, ahol már a múlt évben megközelítették azon termelési ered-Valamennyien tudjuk, hogy a szövetkezeti tagokat érdemszerint jutalmazzák. Ezért jogosan emlegetik a szövetkezet tagjai, hogy jobb és áttekintőbb nyilvántartásra volna szükség, melyszerint a szövetkezet vezetősége és az ellenőrző bizottság is jobban tudná ellenőrizni a szövetkezeti gazdálkodást. Az eddig használt nyilvántartás nem elég áttekinthető, ezért bizonyos módosításokat kell rajta eszközölni. Nyilvántartásra vonatkozó új javaslattal Dovalovszky András a diószegi EFSZ elnöke megjegyezte, hogy a 12. számú nyomtatványt ki kellene egészíteni az alábbival: „A tachometer állása a teherautók távozása előtt és visszatérésekor”. Ugyancsak külön ményeket, melyeket a második ötéves terv tűzött földműveseink elé. A galántai járásban az egyénileg gazdálkodó földművesek már csak 3539 hektáron gazdálkodnak — tehát kisebbségben vannak a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a szövetkezetek III. országos kongreszszusa előtti időszakban az EFSZ-ek megszilárdítására és a tagság létszámának kibővítésére nem fordítottunk kellő gondot. Nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a szövetkezeti tagok bevétele magasan túlszárnyalja az egyénileg gazdálkodókét. Éppen ezért a galántai járási nemzeti bizottság tagjainak, a népnevelőknek, a helyi nemzeti bizottság tagjainak meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek tudatára ébredjenek: a szövetkezetben a helyük! Legtöbb egyénileg gazdálkodó földművest Nádszegen, Felsöszelin, Nagymácsédon, Alsószelin, Diószegen találunk. Ezekben a községekben az egyénileg gazdálkodók az alacsony hektárhozamok elérése mellett évente 90—100 vagon gabonával termelnek kevesebbet. Életszínvonalunk állandó emelkedése és a nép igényeinek kielégítése ezt a lemaradást nem engedheti meg: többet, s okosabban kell a földművesekkel beszélni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. sorban kellene bejegyezni az „ú tirányt” is. Hozzászólások hangzottak el a járás szövetkezeteiben a beszolgáltatás nyilvántartására vonatkozó nyomtatványokkal kapcsolatban is. Ezek szerint az 57-es számú nyomtatványt ki kellene bővíteni olyan értelemben, hogy az év elejétől kezdve mennyit adott be a szövetkezet egyes terményekből ,és milyen értékben. Szövetkezetünk tagjainak hozzászólása és az eddigi igyekezetük azt igazolja, hogy az előttük álló feladatokat eredményesen akarják valőraváltani: gazdaságosabban akarnak termelni, s jobban akarnak élni. Krajčovič Ferdinand, Galánta Javaslatok a nyilvántartás módosítására és kiegészítésére Nagyobb felelősséggel Az egymást kereső erők szövevényes labirintjában türelmesen követem a sokrétű gondolatok zuhatagát, amely egyre erősebb sodrásúvá válik, ahogy az egyes küldöttek beszámolnak a már mögöttük hagyott eredményekről. Március 2-án sereglettek össze a nagymegyeri járás szövetkezeteinek küldöttei, hogy a járási konferencián számot adjanak egy év eredményes, vagy nem egyszer kevésbé sikeres munkájáról, s ugyanakkor jövőt rögzítő látásuk felfedje az előttük tornyosuló nehézségeket. Végtelenül jó látni, ahogy az erdők leheletétől, a nap csókjától erősen barna arcok és lélektől mély szemek áttüzesednek, mihelyt szólásra, számadásra kerül a sor. Nem születtek szónokoknak, egyedüli „szónoklatuk" a munka, azonban ha vitázni kell, szigorú következetességgel vonják le a tanulságot. A járási elnök, Szabó elvtárs, és Ďuračka elvtárs beszámolójában egymás mellett sorakoznak a tények, a számadatok sora, mely messzire hirdeti az új útakra, a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért parasztság választásának helyességét. Ezekből nemcsak arra derül fény, hogy a magángazdálkodók 2,80 mázsa búzával, 3 mázsa árpával termeltek kevesebbet, mint a szövetkezetesek, de napfényre ke. ül az 1955-ös évvel szembeni vagyonszaporulat is, mely 19 millió 753 ezer korona többlettel hagyta maga mögött az 1956-os esztendőt. Ma már egy szövetkezeti családra — a járásban — 39 748 korona értékű vagyon esik. Ebben az eredményben az állattenyésztés és a növénytermelés részleges javulása mellett nagy szerepe van az önköltség csökkentésének is, mely az előbbi évvel szemben 22.4 százalékos javulást eredményezett. Mindezek a számok értékükkel is beszédes tényei a szövetkezetek előrehaladásának, s ezek sorát tetszés szerint növelhetjük, merthisz eredményekben nincs hiány. Hisz nem egy országos hírnevű szövetkezetét találunk köztük, mint például a tanyi, nyárasdi és a fűssi. — És éppen itt kell megállnunk. Dömény Lajos elvtárs, a nyárasdi EFSZ elnökének szavai jutnak eszünkbe, s vele együtt tesszük fel a kérdést: — Megtettünk-e mindent? S erre ugyancsak az ő szavaival adjuk meg a feleletet: — Sok a fölényes munka . .. nem egyszer híjjával van a támogatás. — Súlyos szavak ezek. Különösen amikor a maguk tényszerűségükben ott sorakoznak a nehézségek is: hogy csak néhányat említsünk: nem kapnak rendszeresen műtrágyát vagy ha kapnak azt is késve, s ugyancsak a gépalkatrészek beszerzése is nagy nehézségekbe ütközik. S szinte meglepő, amit Dömény elvtárstól és Turcár Mihály főagronómustól hallunk, hogy a gépalkatrészek beszerzése csak úgy eredményes, „ha hazulról jött valaki”. Magyarán ez annyit jelent, hogy például a nagymegyeri GTA két mázsa lisztet adott „csúsztatóként" hogy megkaphassa a szükséges alkatrészeket. Egyáltalán nem adhatunk igazat ilyen és hasonló esetekben — és ma már ez minden jóérzésű embertől távol van — annak a közmondásnak, hogy: „Ügy forog a kerék, ha kenik". Meg kellene nézni ezeket a kerekeket! De ideje volna annak is, ha a szövetkezetek nagyobb támogatást kapnának az egyes funkcionáriusoktól. Mert ezen a téren — és itt újra Dömény elvtársra hivatkozunk — nem használ a mea culpa — „a többé nem vétkezünk" hangoztatása. A szavak súlyát és emberségét a gyakorlatban akarják látni és tapasztalni a szövetkezetek. S ez a gyakorlati segítség aztán nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az eredmények ellenére tapasztalható egyhelyben topogás hullámvölgyéből tókerüljenek, s a jók mellé jobbak sorakozzanak, hogy nocsak Tanyról, Nyárasdról és Fűssről essék szó, de Patasról, Szapról és a többi, ma még hátűlkullogó szövetkezetről is. Kár, hogy a járási konferencia szervezési hibái folytán nem kerülhetett sor a többi ma még előforduló nehézségek felfedezésére, melyeknek eltávolítása a további sikeres előrehaladást jelentik. Egyet azonban leszögezhetünk. Ahhoz, hogy a ma még fennálló nehézségekkel a szövetkezetek megküzdjenek, nagymértékben szükség van a JNB mezőgazdasági ügyosztályának támogatására, amelyek nem pár perces „kiszállásokban" nyilvánulnak meg, melynek sikerét nem szabja meg a körlevelek száma; csak — és kizárólag — a végzett munka minősége. Talán ha az előbbit vennénk figyelembe — úgy hisszük nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy nehéz volna elvitatni tőlük a pálmát. Ilyen alapon aztán szó lehet arról is, hogy a járási funkcionáriusok a földeken összeállt műtrágyát a tréfa kedvéért se véljék varjaknak, mivel a tréfán túl itt sokkal többről van szó. S így talán azt is megérjük, hogy — jobb szervezéssel — megváltozik a járási szövetkezeti konferencián felszólalók arányszáma, s a „globális” hozzászólások helyét is a szövetkezeti küldöttek tényeket elemző s jövőt feltáró megállapításai foglalják el, s ezeken a konferenciákon azután ott láthatjuk majd a ma már ugyan kevésszámú, de létező kis- és középparasztok küldötteit is. FONOD ZOLTÁN Legjobbjaink az EFSZ-ek III. országos kongresszusára készülnek A közelmúltban lezajlott járási szövetkezeti konferenciákon a szövetkezeti tagok és a földművesek megválasztották küldötteiket az EFSz-ek III. országos kongresszusára, akik ott javaslataikkal hozzájárúlnak mezőgazdaságunk fejlődése útjának egyengetéséhez, s az új módosított alapszabályzat megtárgyalásához és elfogadásához. A küldöttek között vannak: Mátyás Ilona a Dolné Zelenice-i szövetkezet tagja. Ebben a szövetkezetben eddig szép eredményt értek el az állattenyésztésben. Mátyás Ilona, mint sertésgondozónő dolgozik és szorgalmas munkája következtében sikerült eltávolítania a sertéstenyésztésben előforduló hiányosságokat. Siska Emília a sulekovói szövetkezet tagja. Régebben az uradalmi birtokon dolgozott, mint napszámos. Most sertésgondozó a szövetkezetben. A szövetkezet dolgozói önfeláldozó és szorgalmas munkájáért egyhangúan löt jelölték az EFSZ-ck III. országos kongresszusára. Vajéi János a galgóci járás legjobb könyvelője. A morženicei szövetkezetben a megalapítás óta ő végzi a könyvelési teendőket. A tagok sokat köszönhetnek neki, mert a könyvelésben mutatkozó mérleg alapján mindig felhívja figyelmüket a hiányosságokra és így idejében megtehetik a szükséges intézkedéseket azok eltávolítására. Gondoskodnak az alapok feltöltéséről is. Az idén elhatározták, hogy az új házasoknak házassági segélyt nyújtanak és a jövőben gyerekpótlékot is fizetnek. Káčer Ferenc a pastuchovi szövetkezet elnöke. Még csak egy éve alakult meg a szövetkezet, de máris sok szép eredménnyel dicsekedhetnek. A tervezett 24 korona helyett 24,50 koronát fizethettek ki munkaegységenként. Gondoskodnak az EFSZ megszilárdításáról. Főleg az építkezésre helyeznek nagy súlyt, mivel az állattenyésztés képezi szövetkezetük jövedelmének nagyobb részét. Műk József, az udvardi EFSZ elnöke azt kívánja a III. szövetkezeti kongresszustól, hogy végre oldják meg a pótjutalmazás kérdését, úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben. Ezt nemcsak a szövet-' kezetek megszilárdítása és a munkafegyelem fokozása céljából tartsa fontosnak, hanem a hektárhozamok emelése szempontjából is. Sávéev Iván a siledicei EFSZ elnöke. Hogy jól vezeti a szövetkezetei, arról tanúskoaz a tény is4 hogy szövetkezetük a ‘galgóci járásban az első helyre került. Az EFSZ sok olyan kiváló eredményt ért el, mint például az, hogy egy tehén évi átlagos tejhozama 2660 liter. —Dús— Kongresszusunk tiszteletére A szepsi járás szövetkezeteinek tagjai fokozott termeléssel köszöntik az EFSZ-ek III. kongresszusát, amit fényesen bizonyítanak a közös és egyéni kötelezettségvállalások. így pl. a rudnoki EFSZ tagjai vállalták, hogy 180 hektár réten és legelőn 10 mázsával emelik a takarmányhozamot. A novocáni EFSZ tagjai pedig arra tettek kötelezettségvállalást, hogy fejőstehenenként 250 literrel emelik a tejhozamot. A jászói szövetkezeti tagok úgy határoztak, hogy anyakocánként egy malaccal többet választanak el, mint a múlt évben, a cukorrépa hektárhozamát pedig 250 mázsára emelik. A makranciak az átlagos hektárhozamok 20 százalékos emelésére tettek kötelezettségvállalást. Komarócon úgy határoztak, hogy az egy évre tervezett beadásukat egynegyedre eső résszel túlteljesítik. A szesztaiak minden juhról 4 kg gyapjút nyírnak és 100 anyajuhtól 110 bárányt választanak el. m. Z. Gondos gazda Éles szél fütyült a város fölött, de a ragyogó nap a hideg ellenére is magával hozta a tavasz ébredésének illatát. A jó gazda ilyen időben már nemigen marad otthon. így van ezzel Farkas Sándor, a rozsnyói szövetkezet elnöke is. Szerinte a mezőgazdaságban ez az idő az év egyik legfontosabb szakasza, hisz ilyenkor hintik el a magot, és aztán szerető-féltő gondossággal figyelik az útját a csírabontáson, a szárbaszökkenésen keresztül a kaszára váró aranykalász tengerig. A kis magvacska a gondoskodásért, a szorgalmas munkáért persze dúsan megfizet. 1950. novemberében a rosznyói EFSZ is csak magvacskája volt annak a gazdagabb életet biztosító holnapnak, amely felé remény és itt-ott még kétely között elindultak az első jelentkezők. A kezdeti hibákon, nehézségeken és a rossz szervezésen keresztül úgy kellett átjutni, mint kemény rögön a csírát hajtó magnak. Hiba volt a szervezésben, a jutalmazásban, s emiatt a tagok elégedetlenkedtek. Az egészséges mag azonban nem indult rothadásnak, csak jobb feltételek-' re várakozott. 1955-ben új vezetőséget választottak a szövetkezet tagjai. Ekkor került a vezetőségbe Farkas Sándor is, aki azelőtt az állami gazdaságban dolgozott, mint szarvasmarhagondozó. A szövetkezeti gondolatot már régen ismerte, s választás után bevezetett intézkedések azt mutatták, hogy a rozsnyóiak jól választottak. Bár az elnök minden térén szigorú rendet követelt, mégis közszeretetnek örvend. Persze ő maga is betartja a fegyelmet. Voltak, akik nehezen szokták meg az új rendet, de amikor a jutalmazásban láthatták, hogy mindez előnyükre válik, akkor ők maguk is így akarták. Hisz azt. hogy a betervezett 20 korona helyett az elszámoláskor 25 koronát oszthattak szét munkaegységenként, csakis rendszeres jó munkával lehetett elérni. A rend és a fegyelem tehát szép eredményeket hozott. Majdnem minden termelési ágban túllépték a betervezett mennyiségét. Sertéshúsból például 150 mázsával, tejből pedig 30 000 literrel többet adtak a tervezettnél. Az elnök az újítástól sem ijed meg. Amikor például a cukorrépa alá készítették elő a talajt, sokan kinevették ezt. Nem hitték, hogy a gömöri dombok között cukorrépa is teremjen. A 211 mázsás hektárhozam azonban meggyőzte a kételkedőket. Mindebben nagy érdeme van a példamutató elnöknek. Nem csoda tehát, hogy a szövetkezet tagjai a járási szövetkezeti konferencián örömmel szavaztak amellett, hogy Farkas Sándor képviselje őket az EFSZ-ek III. országos kongresszusán. A járásban is mindenki ismeri őt, hisz hogyne ismerné, mikor az értékelésnél az ő szövetkezetük került az első helyre. J. Liptákova ★ ★ ★ Az új EFSZ-ek megsegítésére Csehország déli részein 39 új szövetkezet alakult. Az új szövetkezeti tagok már az alakuló gyűléseken kérték a gépállomások segítségét. A České Budéjovice-i kerület gépesítői elhatározták, hogy további 12 új brigádközpontot létesítenek, hogy így jobban kielégíthessék az új szövetkezetesek kívánságait. Jelentősen kibővül a GTÄ-ok gépparkja a többi kerületben is.
