Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-10 / 10. szám
2 SZAKMELLÉKLET 1957. március 10. hanyatlik a dinnyetermesztés ? írta: SÄNDOR GÄBOR II. Dinnyetermesztésünk egyik módja a helyes termelési eljárások betartása. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a termőterület kiválasztására, a megfelelő trágya biztosítására, szakszerű talajművelésre és a dinnye ápolására is. A dinnye kedvező fejlődéséhez sok melegre van szükség, ezért melegfekvésű helyeken termeszthető sikerrel. Könnyű homokon, televényben gazdag feketehomokon és vályogtalajon is jól díszük. Kedveli a friss gyeptörést. A pillangós növények után termesztett dinnye koraibb és cukortartalma is magasabb. Szélre érzékeny, ezért szeles vidékeken szélvédő köztest vessünk, (napraforgó, kukorica, cirok, stb.). A szél káros hatása nemcsak a növény gyarapodásában mutatkozik meg, hanem a termés mennyiségében és a koraiságban is. Ezért a termesztési hely megválasztásakor elsősorban a délnyugati fekvésű területeket jelöljük ki. A dinnye a talajban nem válogatós ugyan, azonban a tápanyagokkal szemben nagyon igényes. Bő istállótrágyázással, foszfor- és káliumtrágya használatával lehet csak magas termésátlagokat és jő minőséget elérni. A terület teljes trágyázása esetén is kívánatos a fészektrágyázás. Ha nincs elegendő trágyánk, akkor csak a fészket trágyázzuk. Termesztőink'itt követik el a legnagyobb hibát. Ugyanis nem fektetnek súlyt a fészektrágya minőségére. A legtöbbször túlérett trágyát használnak, amelynek tápereje jóval alacsonyabb, mint a megfelelőképpen éretté. A fő hiba azonban az éretlen szálastrágya vagy a száraz szeméttrágya használata. Rossz szokás az is, hogy a fészkeket csak az ültetés, illetve a palántázás előtti napokban készítik el. Ilyenkor a frissen felforgatott föld ritka, laza, nincs megülepedve. Fennáll a kiszáradás veszélye, különösen akkor, ha nem megfelelő trágyát rakunk a fészkekbe, vagy ha azt a földdel nem keverjük össze kellőképpen. A száraz fészekben azután a növény csak sínylődik,, nyomorog, veszít fejlődési idejéből, ami a terméseredményben és a minőségben is visszatükröződik. A fészek a dinnye ágya, tehát ahogy készítjük, úgy aratunk. A dinnye legjobban a jól, de nem túlzottan érett trágyát kívánja. Ezért gondoskodjunk megfelelő trágyáról és ezt a tavaszi fészkezésig kezeljük. Jól bevált az érett baromfitrágya is, de ezt egyéb trágyával keverten vagy kis mennyiségben adjuk. Több termelő műtrágyát is hint a fészkekbe. A műtrágya elősegíti a dinnye fejlődését, de nagyon érzékeny rá, ezért óvatosak legyünk az adagoláskor és a trágyaféleség megválasztásakor. Kezdő termelőkkel több ízben megtörténik, hogy maróhatású műtrágyát raknak a fészkekbe, amely a magból előtörő csírát elégeti, illetve tönkreteszi a palánta gyökérzetét. Fészekbe a szuperfoszfát alkalmas. A többi műtrágyaféleség, különösen száraz tavaszon, ártalmas lehet, ezért mellőzzük a fészek műtrágyázását. Szuperfoszfátból is fészkenként csak egy kávéskanállal (2—3 dkg-ot) adunk és ezt földdel jól keverjük öszsze. A dinnyefészket ültetés előtt kéthárom héttel célszerű elkészíteni és úgy tömöríteni, hogy száraz idő esetén se álljon elő teljes kiszáradás. A dinnyét magról állandó helyére vethetjük, vagy melegágyban, gyepkockában előneveljük. A palántanevelés több okból előnyösebb: 1. magmegtakarítás, 2. a tenyészidő rövidítése, 3. palántakorban az idő viszontagságai elleni védekezés. (Ha hideg idők járnak, ráérünk május végén, június elején kipalántázni.) Viszont a magról állandó helyére ültetett növény teljesen ki van szolgáltatva a kártevők, a korai fagyok és a hideg szelek ártalmas hatásának, ami felbecsülhetetlen veszteségeket okozhat. Tudvalevőleg a dinnye nagyon kényes a hidegre és ha a fagy megcsípi, teljesen tönkreteszi. Jobb esetben kiheveri, de soha nem lesz tökéletes, és csak satnya termést ad. Célszerű, ha a dinnyemagot ültetés előtt előcsíráztatjuk, bár ez a művelet nagy gyakorlatot igényel. Ilyen esetben a sárgadinnye magját 10—16 óráig, a görögdinnye magját 24 óráig langyos vízben áztatjuk, majd edényekben szétterítjük, homokot hintünk rá, ame, lyet állandóan nedvesen tartsunk. A hőmérséklet lehetőleg 18—25 fok legyen. Ha gyors csírázásra van szükség, a magot ökölnyi zacskóban először vízbe áztatjuk, azután a trágyatelepen gőzölgő trágyába dugjuk, vagy kotlós (szárnyasbaromfi) alá tesszük, ahol két-három nap alatt a mag centiméteres csírát ad. Az ilyen csíráztatás azonban nem hasznos, mert a 30—35 fokos melegben előhajtatott csíra a 10—12 fokos meleg földbe kerülve visszamarad, elöregszik és betegen bújik ki a földből. Legajánlatosabb a dinnyemag beáztatása (a fent leírtak szerint) akár állandó helyére vetjük, akár melegágyban, gyepkockákban neveljük elő a palántát. A palánta melegágy) nevelése megköveteli a gyepkocka földjének megválasztását. Ne agyagos, vályogszerű, hanem aprómorzsás, vízáteresztő legyen. A szakszerű melegágyi kezelés módja: bő szellőztetés, legalább kétszeri pikirozás (a gyepkockák átrakása) ültetés előtt, 10—12 napos edzés. A palántát kövéren, túl gyorsan hajtatni nem jó, egyszóval elkényeztetni nem szabad, mert szabad földbe kiültetve visszaesik, esetleg tönkremegy. Kiültetés előtt a gyepkockákat alaposan beöntjük, kis ládákba óvatosan kiszedjük, és az elkészített fészekbe lyukat vágva, az alsó leveléig beültetjük. Az ültetést lehetőleg eső után, meleg napokon a délutáni órákban végezzük. A fészek előzetes vagy utólagos öntözése csak száraz tavaszon ajánlatos. A dinnyetermesztés sikerének másik fontos alapja a növény ápolása. A gyom kétszeres ellensége a dinynyének: 1. megemészti a talaj vízkészletét, 2. beárnyékolja a termést. A vízkészlet megóvása rendkívül fontos, mivel a dinnye nagy százalékban vizes tartalmú. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha állandó harcot folytatunk a gyomok ellen és a talaj felszínét porhanyósan tartjuk. A sorközök megművelésére nagyon jól bevált a saraboló. Gyors, olcsó és kifogástalan munkát végez. Keresztben, hosszában addig járathatjuk, amíg az indák engedik. A fészkek gyomlálása, illetve kapálása lelkiismeretes, gondos munkát igényel. A növényzetet kis egyelő kapával, sekélyen körülkerítjük, de nagyon vigyázzunk, nehogy a gyepkockákat megbolygassuk és a fejlődő hajszálgyökereket eltépjük. A dinnye meleg égövi növény, szereti a meleget, a napsütést. Árnyékban, gyomok között nem fejlődik. A gyom gátolja az inda futását, annak földelését (görögdinnyénél) és ágya különböző betegségeknek is. A dinnye gyökérzete mélyen behatol a talajba (ezért bírja a dinnye a szárazságot), viszont a gyökérrendszer jó kifejlődése megkívánja, hogy nagy gondot fordítsunk a talaj állandó gyomtalanítására. Dinnyetermesztésünk legalapvetőbb követelménye a jó, fajtiszta vetőmag biztosítása. „Aki ocsút vet, ocsút is arat” — mondja a közmondás. Ez az igazság százszorosán vonatkozik a dinnyére. A jó vetőmag biztosítása érdekében válogassuk ki a magnyerésre legalkalmasabb terméseket. Dicséretes, s egyben követésre méltó Pogrányi Sándor negyedi lakos magszedési módszere. Éppen 10 éve, hogy Pali bátyja által (Magyarországról) hozzájutott fajtiszta Marsovszky-féle dinnyemaghoz, s azóta is megőrizte a faj eredetét és tisztaságát. Pogrányi elvtárs módszere, saját közlése szerint, a következő: A magfogásra alkalmas egyedeket alapos körültekintéssel válogatja ki. Tekintetbe veszi a dinnye lombozatát, színét, alakját és figyelemmel kíséri fejlődését. Amikor a dinnye kifejlett, kezdődik a válogatás. A fajtajellegnek legjobban megfelelő alakú és színű, valamint a legegészségesebb lombozatú tövekről választja ki a terméseket, s arra M-betűt karcol. Az M-betűvel megjelölt dinnyékre nagyon vigyáz, nehogy egy is eltűnjék belőlük. A termést túlérett állapotban rakásra hordja, egyenként kétfelé szeli, s ekkor elvégzi az utóválogatást. Ha a dinnye húsa esetleg fás, vagy pedig a magon észlel valami eltérést, a dinnyét eldobja, s magját nem keveri a többi közé. De a fajtiszta vetőmag fenntartását az is befolyásolja, hogy Pogrányi elvtárs dinnyéje közelében nem vet semmilyen más dinnyefajt, s így a keveredés lehetőségét más fajokkal teljesen kizárja. A gondos munkának meg is van a látszata. A 300 mázsás hozamot közepes termésnek számítja, mert elért már 460 mázsát is hektáronként. A dinnye átlagos súlya egyedenként 10 kg között mozgott, de nem volt ritkaság a 20—22 kg-os dinnye sem. Dinnyetermesztésünk akkor járhat teljes sikerrel, ha a betegségek ellen időben védekezünk. Ez okból okvetlenül fontos a vetőmag csávázása: szublimát-oldatban 5 percig vagy 0,25 %-os formalinoldatban 4 órán át (higanytartalmú szert is használhatunk) csávázunk. Fejlődési időszakban a perenoszpóra június elejétől jelentkezhet. Fellépését a csapadékos, párás időjárás idézheti elő. A leveleken először olajfoltok jelennek meg, amelyek később megbarnulnak, majd elszáradnak. Védekezés: a tenyészidő folyamán szükség szerint — miként a szőlőnél — 1 %-os bordódéval vagy nyári higítású mészkén- Iével permetezzünk. A bordódé gondos közömbösítésére vigyázzunk, mert a dinnye könnyen perzselődik.. Másik ismert betegség a fenésedés. A leveleken vizenyős, fakózöld foltok jelennek meg, amelyek közepe megbámul és fokozatosan elszárad. A termésen bemélyedö világosbarna foltokat idéz elő. A betegséget fertőző mag is terjesztheti. Védekezés: vetőmagcsávázás; permetezés 1 %-os bordóilével. Ritkábban fordul elő a lisztharmat. A leveleket fehéres-szürkés szövedék lepi be. Ellene napos időben kénporozással védekezzünk. Dinnyetermesztésünket oly fokra kell emelni, hogy a nyári gyümölcsidény főterményei közé tartozzék. Éghajlati viszonyainkat figyelembe véve — megfelelő termelési eljárásokkal — július 20-tól szeptember végéig a kereslethez mérten elegendő dinnyét lehetne juttatni piacainkra. ★ ★ ★ Az alma betegségei Taplófoltosság A héjon 2—6 mm átmérőjű kerekded, áttetsző, világos vagy sötétzöld lesüppedő foltok találhatók, amelyek a jégverés okozta besüppedt foltokhoz hasonlóak. He felvágjuk az almát, a folt és a héj alatt az alma húsában barna, taplós részeket veszünk észre. Itt a hús száraz, nyomorodott, taplószerű, vágásnál kemény, íze kesernyés. A foltok inkább a csészemélyedés körül gyakoriak. A betegséget a fa egyenlőtlen vízellátásával magyarázzák, ami az idén könnyen elfogadható érv. Hajlamos fajták: sárvári, sárga szépvirágú, kanadai renet, törökbálint. A raktári rothadások elkerülése érdekében a raktározásra kerülő almát alaposan válogassuk át. A rothadás majdnem minden esetben sérüléseken át indul meg. Tehát csak sérüléstől és ütődéstől mentes, kocsánnyal szedett almát tároljunk. A raktárhelyiséget tárolás előtt fertőtleníteni kell. Erre a célra légköbméterenként 4— 8 gramm kénport égetünk el. A 8—10 óráig tartó kénezés után a raktárt több napig erősen szellőztessük, mert a korán bekerülő gyümölcsön a keletkező kéndioxid fakó, világosbarna, bemélyedt foltokat okoz. A hűvös raktárhelyiség lehetőleg sem túl nedves, sem túl száraz ne legyen. A legalkalmasabb a 2—4 fok közötti hőmérséklet. Hűtőházban a 0,5—1 fokos hőmérséklet a legjobb. A túl nedves raktárban a rothadások könnyen kifejlődnek, túl száraz helyen pedig a gyümölcs fonnyad, ráncosodik, súlyából sokat veszít. A dohánypalánta nevelése A gondos dohánykertész serényen készül a dohánypalánták nevelésére. Aki eddig még nem fonta meg a szalma- vagy nádtakarókat, és a régieket nem javította ki, annak mielőbb pótolnia kell a mulasztottakat. Ugyanilyen gondossággal kell kijavítani, rendbeezáltal gyors és egyenletes kikelést érünk el, nincs szükség nagy trágyatömegre és forró melegágyra. Elég az ún. „langyos talp”, amelyre a melegházból kivett ládikókat tesszük, föléje pedig az ablakokat rakjuk. Az ilyen melegházban felnevelt paA melegház iáv kepe hozni a melegágyi kereteket és az ablakokat. Most szitáljuk át a komposztot, amihez 0,5—1 cm átmérőjű drótrostát használjunk. Ha az átszitált komposztot nem tudjuk fedett helyen tárolni, takarjuk le szalmás trágyával, hogy meg ne ázzék, meg ne fagyjon, amíg felhasználására sor kerül. Az átfagyott, hideg komposzt felmelegítéséhez sok hő kell. Tudjuk, hogy a melegágyakhoz felhasznált istállótrágya sokat veszít értékéből, s a szükséges nagytömegű lántákkal 6—7 hektárt ültethetünk be, s egy tavasszal legalább kétszer nevelhetünk benne dohánypalántát, ha a további megtöltött és bevetett ládikókat elkészítjük addig, amíg az elsők kikerülhetnek. A dohánymag kikelése után ugyanis a ládikókat mielőbb langyos melegágyakba kell vinni. A melegház építése aÜg került va-' lamibe. Az egész befektetés: egy ajtó, egy takaréktűzhely-ajtócska és egy rostély; néhány öreg tégla és valamennyi gömbfa mindig akad a gazdafriss trágyát nem mindenütt könnyű összegyűjteni. Sokszor a melegágyak elkészítését azért kell elodáznunk, mert a nélkülözhetetlen friss trágya nincs együtt idejében. A következőkben olyan kipróbált módszert ajánlunk, amellyel az istállótrágya számottevő mennyiségét megtakaríthatjuk és nem kell félnünk a késedelemtől sem. Egyszerű, földbe mélyített melegházakat készítettünk. Evégett 2,7 m széles, 2 m mély és 20 m hosszú sza-Hotzzmettzei •V bályos gödröket ástunk. A kikerült földet két oldalra dobáltuk. A gödrök oldalfalát téglavastagságú, földhabarcsba rakott téglákkal béleltük ki, s a homlokfalat is téglaszélességben készítettük. A tetőt a 150 cm hosszú melegágyi ablakokból állítottuk össze. Középre megfelelő dorongokkal (nem oszlopokkal!) alátámasztott kisebb keresztmetszetű gerenda került; ezen és" a falakon feküdtek a tetőt képező melegágyi ablakok. Az egyik homlokfalba az ajtó került, az egyik sarokban pe-Kerezzimeizzei dig a kemencét állítottuk föl. A kívülről fűtött kemencétől, amely körülbelül 1 m magas, 80 cm széles és 1,25 m hosszú volt, csatorna futott végig a fal mentén, az egész építményen át egészen a kéményig, amely az építmény túlsó oldalán kapott helyet. Könnyű gömbfából további állványokat készítettünk, hogy a ládikókat ne csak a földön, hanem 50 cm-nyire egymás fölött is el tudjuk helyezni. A ládikókat komposzttal töltöttük meg és ebbe vetettük a magot. A 8 cm magas ládikókat úgy méreteztük, hogy egy ablak alá 9 db jusson belőlük. Ha az ablakok összeillesztése pontos, a melegházak nagyon könnyen és olcsón .fütbetők, mert a két oldalra feldobált föld jól véd a szél ellen. Eleinte az ablakokat szalmatakarókkal, deszkákkal be is födhetjük, de egy-egy ablakot hagyjunk takaratlanul, hogy a melegház világosságot kapjon. A mag a nedves komposztban, amelyet csak enyhén kell permeteznünk, és az egyenletes melegben 8—10 napon belül egyenletesen kikel. Amint az első levélkék megjelennek, rendezzük át a ládikókat: a hátulsókat és a lentieket feltesszük, a felsők pedig lejjebb kerülnek. Komoly előnyt jelent, hogy Ságban. Mindössze a ládikókhoz kell 10—13 mm vastag deszkáról és drótszögről gondoskodnunk. Hektáronként körülbelül 125 ládikót kell készítenünk. Miután a ládikók pénzbe kerülnek, szem előtt kell tartanunk a gazdaságosság követelményeit. A fentebb leírt módszert ládikók nélkül nem vezethetjük be, viszont a ládikók élettarta-' mát 4—5 évre becsülhetjük. Ha ezzel szembeállítjuk a nagy trágyamegtakarítást és a trágyakezeléssel járó kézi és fogatos mAika megtakarítását, a befektetést föltétlenül gazdaságosnak tekinthetjük. De ezenkívül további előnyökre mutathatunk rá, éspedig: 1. A melegházban a kelés az időtől függetlenül biztos és egyenletes. 2. Mivel tudjuk, mikor kel ki a palánta a melegházban (8—10 nap), az ültetés napjára pontosan együtt lesz a palántaszükséglet, s nem hetekkel későbben. 3. A palántákat ládikókban -vihetjük a melegágyból az ültetés helyére, mégpedig megöntözötten és betakarhatóan, úgyhogy a palánták a szállítást meg sem érzik, tehát sokkal biztosabb a fogamzás. Ez újabb munkamegtakarítást és jobb palántákat biztosít. Végeredményben elmondhatjuk, hogy az ismertetett módon nevelt dohánypalánta olcsóbb, s nem függünk az idő viszontagságaitól. Kiirty Mihály Ha nincs munka a határban, a talaj még puha és vetni sem lehet, a misérdi szövetkezet tagjainak azért akad elég tennivalójuk. Most a szövetkezet udvarában kukoricamorzsolással és a vetőmag előkészítésével foglalkoznak
