Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-10 / 10. szám
1957. március 10. SZAKMELLÉKĹET 3 VADÁSZATI SZEME ff A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDEGYESULETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE A vadász márciusa A március a vadász reménydús, de egyúttal a legkockázatosabb hónapja, amely sokszor eldönti az egész vadászesztendő sikerét vagy kudarcát. Ebben a hónapban ébred a természet, a vad nagy hányada megkezdi nászát, s ilyenkor mutatkozik a legnagyobb szükség a védelemre, a gondoskodásra. Megjelennek az első szalonkák; ez a vadász első vadászati lehetősége. A csülkös- vadat ebben a hónapban fenyegeti a legnagyobb veszedelem, mert ekkor tér át a téli száraz táplálékokról a friss zöldtakarmányra. Gondosan töltsük meg a sózókat, ami a táplálkozási átmenetet megkönnyíti és elhárítja a veszedelmet. Sok vadfajta találja meg már ilyenkor az eleséget, nem szorul rá az etetésre, de a csülkös vadat még mindig etetnünk kell, amígcsak el nem múlt a télutó átmeneti időszaka. Az apró vad, nevezetesen a nyúl és a fogoly, ilyenkor már nemigen jelenik meg az etetők körül, hacsak a kései erős fagyok nem kényszerítik erre. Márciusban érkeznek a vadkacsák, amelyek nyugodt helyet keresnek, hogy költhessenek. Tehát ezeknek sem árt egy kis eleség, hogy megkedveltessük velük a kiválasztott területet. Ha a vadkacsát etetjük, könnyen a kérdéses területre szoktathatjuk. Ilyenkor már hallhatjuk a párosán kóborló foglyocskákat és a fácánokat is. Megjönnek a vadgalambok, már dörögnek a fajdok, a nagyobb őzbakok pedig tisztogatni kezdik' agancsukat. Az erősebb szarvasok levetik az agancsot, aztán néhány elkésett öregebb szarvas követi őket, majd a hónap végén a fiatalok következnek. A fácánt is etetnünk kell. A télen át kamrázott fácánokat eresszük ki. Jól tesszük, ha szárnyukat besározzuk, nehogy idő előtt elcsavarogjanak. A szárnyra kent , sárhabarcs, miután megszáradt, lépereg a toliról, s igy a fácánok rövid időn belül újra felrepülhetnek. Ahol a fácánok megtalálják az eleséget, búvóhelyüket és a vizet, meg a nyugalmat, onnan nemigen vándorolnak el. A kamrázott foglyokat előbb engedjük ki, mert márciusban már párban szoktak járni. Megjelennek az első márciusi nyúlfiak, az öreg nőstények pedig áprilisban újra párzanak. (Idén már februárban is láthattunk fiatal nyulakat.) Nagyon szép ugyan a szalonkavadászat, de ne viayük túlzásba. A vadász elégedjék meg néhány szép tollal, amelyet a kalapjához tűzhet. Külön említést érdemel a káros és ragadozó vad, amely most a legveszedelmesebb. Irtsuk minden megengedett eszközzel; uhuzással, mérgezéssel, csapdázással, lelövéssel. Ezenkívül a kóbor ebek és a kószáló házimacskák irtása legyen a vadászok egyik legfőbb gondja. Ilyenkor ültethetjük ki a vadlegelőket, a csicsókát és a vad táplálására alkalmas egyéb növényeket. A nagy túzok Ez a szárnyas két okból érdemli meg különösebb figyelmünket, részint mert rónaságunk jellemző madara, részint földrészünkön a struccféléket képviseli. Testalkatát és életmódját illetőleg a tyúkfélékkel áll rokonságban. Nagy testalkatú madár, amely kisebb csoportokban a fásítatlan rónákon tartózkodik, s főképp Közép- és Nyugat-Európában, de a Szovjetunióban is otthonos. A hím szép, erős, de azért nem nehézkes és nem lomha. Csőre rövid, szelíd tekintetű szemének szivárványhártyája élénk barna. Feje és nyaka hamvasszürke, fejét foszlott, ezüstszürke toliakból álló bajusz díszíti. Háta rozsdabarna, fekete keresztvonalakkal és pontokkal hullámosán tarkított. A szárny középütt fehér, a hegye fekete. nem kerüli el figyelmét, sőt ott is veszedelmet sejt, ahonnan baj nem fenyegeti. A parasztembertől, juhászoktól nem fél, s még azt hihetnők, hogy a puskát és a botot meg tuaja különböztetni. Hallása és szaglása közepes. Rovarokkal és növényekkel táplálkozik. Kedvenc eledele a gabona, de megrágja a lóhere és a repce leveleit, szárát is. Télen főképp növényi táplálékokkal él. A reggeli órákban legel, déltájt pihenőre tér. Az öreg túzok húsa nem valami ízletes, annál zamatosabb a fiatal túzoké, s ezért keresik a vadászok. De az éber állat ritkán kerül lőtávolságra. Mindenesetre büszke lehet az a vadász, aki azzal dicsekedhet, hogy több túzokot ejtett el. A furfangos vadász cselhez folyamodik; nem feledkezik meg arról például, hogy a túzok a mező peremén közleA hím oldalait a szárnyakból kinyíló, vakító fehér, tenyérnyi szélességű tollak ékítik. A farok húsz toliból áll, & tövétől kétharmadnyira rozsdasarga, majd harántirányú fekete sávban folytatódik, a végén fehér szegéllyel. A nőstény bajúsztalan, testalkata sokkal kisebb. A nagy túzok magassága 75 cm. Kizárólag a szabad térségekben tartózkodik, ahol köültekinthet. Különösen a repcevetéseket kedveli, itt tanyázik ősztől tavaszig, majd a gabonavetésekbe húzódik. A vetésekben ösvényeket tapos ki, s ezáltal tetemes kárt okoz. Rendszerint lassan, óvatosan jár, annak ellenére, hogy szükség esetén gyorsan is tud futni. Ha jóllakott, pihenni szeret; úgy ül, mint a liba, de fejét feltartja és figyelmesen kémleli a környéket. A vadász cseleit és ügyességét általában kijátssza; semmi kedő ökrösszekeret már megszokta és rájuk sem hederít. Tehát a vadász ilyen ökrösszekérre ül; a szekér oldalára zsúpszalmát állít, maga pedig a szalma oltalma alatt a túzok közelébe juthat. Az óvatos madarat ködös időben lephetjük meg legkönnyebben. Nálunk egész éven át előfordul. Drexler Béla, Pered KÜLFÖLDI SZEMLE Néhány adat az amerikai nemzeti parkokról Az Amerikai Egyesült Allamo'kban a nemzeti parkokon kívül nagy kiterjedésű természetvédelmi rezervátumokat is találunk, amelyek együtt körülbelül 80 000 km2-t foglalnak le. A védterületek egyenként 6—7000 km2-re terjednek, s azokat az állam 40 000 000 dolláros költséggel tartja fenn. A legnagyobb a világhírű Yellowstone Na-Dél-Amerikában a szarvas telepített vad Argentínába, a La Pampa és a Neuquen vidékére, körülbelül 75 000 hektárnyi területre Európából szarvast telepítettek. A telepített vad hamar megszokta új hazáját és rohamosan szaporodik. A szarvasok létszáma 1950-ben már mintegy 4000 db-ot tett ki, s azóta több mint 1000 szarvast lőttek ezen a területen. tional Park (terjedelme 8671 km2), amelyben nagyon sok állatfajta él. Szép a bölényállomány, de ez a természetvédelmi terület jávorszarvasnak, vapitinek (hatalmas agancsú északamerikai, kiveszőben levő szarvasfaj), antilopnak, muflonnak, grisly-medvének (észak-amerikai szürke medve), stb. is otthont nyújt. Románia vadászati viszonyai A népi demokratikus Románia vadászatát, akárcsak nálunk, egészen átszervezték. A nagybirtokok megszűntével vadásztársaságok alakultak, amelyek az egész vadászatot a kezükben tartják. Az átszervezés kifogástalanul bevált. A vadállomány szüntelenül javul és helyenként már elérte a háború előtti színvonalat. Hivatalos adatok közlik, hogy a román vadászok évente A misérdi polgárok még tavaly elhatározták, hogy a városok és falvak szépítési munkálataiban ők is részt vesznek és községükben parkot létesítenek. Az idén hozzáfogtak a terv megvalósításához. Ahogy a képen is látható, a társadalmi munkában részvevők — túlnyomórészben asszonyok — a park betonkerítését építik. (Foto: Svrček) 800 000 nyulat, 20 000 vaddisznót és ezenkívül 600 000 kg súlyban egyéb vadat ejtenek el. A fácánosok száma 1948-hoz képest megötszöröződött; ezek a fácánosok a legkorszerűbben felszerelt és kitelepítéssel feljavított területek. A fácánkitelepítés az 1948. évinek elérte a tízszeresét. * Még mindig nagy eseménynek számítanak a medvevadászatok. Egyébként Románia vadászati szervezete tanfolyamokon képezte át a vadászokat, s ma már minden vadász közös szervezetbe tartozik, saját beosztásában és saját társasága területén előre elkészített terv alapján vadászik. Külön figyelmet érdemel, hogy a vadőrök is oktatásban részesülnek, s elsősorban rájuk vár a vadvédelem. A vadőrök iskolájában mindenekelőtt a vadorzás leküzdésének módját, a ragadozók és káros vadak irtását, továbbá a vadtenyésztés és a vadvédelem tudományát tanítják. A vadőrök harmadát lovasították, hogy könnyebben elláthassák szolgálatukat. A vadászterületek mintegy 30 %-át védterületnek hagyták meg, ahol vadászni tilos. A ragadozó vadfajták .főképp a farkasok irtására külön vadászbrigádok alakultak. Változások Belga-Kongóban Belga-Kongóban az Albert király nevét viselő természetvédelmi terület vadállománya veszedelemben forog. Ez a védterület az 5100 m magas Virungatűzhányőt veszi körül. A területet 1954/55-ben beutazta a híres Virungaexpedició, amely az itt élő vadfajtákat . közvetlen megfigyelés alatt tartotta. Most azután az eddig gondosan védett területen megindult a vadirtás, mivel a belga kormány itt nagy nemzetközi vadászatot engedélyezett. A vadászat egy hétig tart, s résztvevői a legszebb elefántokat, bivalyokat, vízilovakat, stb. lövik majd le. hogy díjat nyerhessenek. Miután vadász akad elég, és a vadirtás egy egész hétig tart, kétségtelen, hogy a vadállományt ezen a területen is alaposan megritkítják. Első vizsgálat Azoknál a családoknál, ahol nem forog fenn a készlethiány és a hasmenés veszélye, az alapos vizsgálatot csak 14—15 C fokos hőmérséklet mellett végezzük. A vizsgálatnál így járunk el: 1. A szalmafonatot és a másfajta szigetelést kivesszük, napra tesszük, hogy kiszáradjon. 2. A kaptár felnyitása után felbecsüljük a készletek mennyiségét. Hogy a család gyorsabban fiasítson, legalább 4 kg készletre van szüksége (jobb ha 5—6 kg van). Ha a csatódnak 4 kgnál kevesebb a készlete, a méhek az anya petézését korlátozzák. 3. A vizsgálatnál gondosan megfigyeljük, van-e a családnak anyja vagy legalább fiasítása. Az anyátlanság ismertetöjele, hogy a méhek a kaptárból elszélednek. Ha a lépeken találunk fiasítást, az anyát már. nem kell keresni. A virágporhordásból is következtethetünk fiasításra, mert a virágpor a fiasítás táplálásához szükséges. 4. A kaptárból eltávolítunk minden penészes és készletek nélküli keretet, a méhcsaládnak pedig csak annyit hagyunk meg, amennyit takar. A méhcsaládok ilyen szűkítése főképpen kora tavasszal elkerülhetetlen, mert a kevés kerettel induló méhcsalád a kaptárt jobban bemelegíti, mint a sok kerettel induló, amelyeket azonban rosszul takar. 5. A kaptár alját és falát kitisztítjuk; ha a falakon vizet (penészt) találunk. ronggyal felszárítjuk, illetőleg eltávolítjuk. 6. A kaptárt újra szigeteljük és az egész vizsgálatról feljegyzést készítünk. Méhcsaládok kora A tél gyakran követel a méhcsaládokból áldozatokat. Ennek leggyakoribb oka a méhek által megszállt lépek elégtelen készlete, a további okok a meg nem felelő készletek vagy betegségek lehetnek. Tavaszig sok méhcsalád azért is legyengül, mert a telelőbe menő családokban a fiatal méhek száma kevés volt. Ha augusztusban nincs hordás és a méhész a családokat nem serkenti, a petézés megszűnik, aminek következménye, hogy a méhcsalád öreg méhekkel megy telelőbe. Az ősszel már dolgozó méhek javarésze télen, legkésőbb pedig tavasszal elhullik, tehát korábban, mint azok a méhek, amelyek ősszel nem dolgoztak. így azután az történik, hogy a család ugyan áttelel, de az új nemzedék nem bírja az öreg elhullott méheket pótavaszi egyesítése tolni. Az ilyen méhcsalád hűvösebb időjárás esetén nagyon legyengül, sőt el is pusztul. Gyenge családot nem érdemes tartani, mert amíg megerősödik, a főhordás ideje elmúlik. Ezért előnyösebb kora tavasszal a gyenge, 3—4 keretet takaró méhcsaládokat — feltéve, hogy egészségesek — valamelyik erősebb méhcsaláddal egyesíteni. A gyenge méhcsalád anyját eltávolítjuk, mind a két családot megfüstöljük és az erősebb család Hasításához beadjuk a gyengébb család ffásítását. A többi keretről a kaptárban levő méheket lesöpörjük. Az egyesített méhcsaládot ismét megfüstöljük, az üres kaptárt eltávolítjuk vagy röpnyilását eltönjjük, és ezzel kész az egyesítés. Hiányzó készletek kiegészítése Hogy az anya Hasíthasson, legalább 4 kg készletre van szükség. Vizsgálatkor a készleteket felbecsüljük és a hiányzó mennyiséget pótoljuk. Legegyszerűbben a nyáron tartalékolt mézeslépek beadásával segíthetünk. Ezeket a lépeket a kaptárba helyezésük előtt kissé felmelegítjük és a mézes sejteket villával felnyitjuk, hogy a méheknek kevesebb munkájuk legyen. A mézes keretek beadása előnyösebb, mint a cukorral való etetés, mert etetésnél a méheknek át kell a szirupot dolgozniuk, ezáltal a méhek még többet kénytelenek dolgozni, s élettartamuk lerövidül. Egyes vidékek tavaszi virágporlegelője gyenge; gyakran a nyirkos, ködös idő sem engedi meg a méheknek a kiröpülést. Tehát az ősszel félretett virágporos keretek a méhcsaládoknak rendkívüli előnyére lehetnek. A méhek számára segítséget jelent a kesernyés ízétől megszabadított virágport pótló szójaliszt is. Valamennyi család részére közös etetőben helyezzük el. Etetőedénynek faládikó is szolgálhat, amelybe beszórjuk a szőjalisztet. Az etetőt szélmentes helyen kell elhelyezni, nehogy a szél széthordja tartalmát. A méhek fölötte röpdösnek, a szőjalisztet szárnyaikkal felkavarják vagy lábkosaraikba gyűjtik, mint a virágport. Méhészeti tavasz A méhészeti tavasz jellegzetes növénye a madárcseresznye. Ahol a cseresznye nem díszük, ott megbízható helyettesítője a piros ribizli vagy az egres. A régi méheknek újakkal történő leváltása ekkor fokozatosan befejeződik, s a méhcsaládok a gyümölcsfákról való serkentő hordás következtében kedvezően fejlődnek. A fiasítás lépterülete terjed és a kaptárakban megjelenik az első nektár. Az amlakocska mögött szorongó méheknek beadjuk az első egész műlépeket, melyeken a fiatal építő méhek érvényesítik építő-ösztönüket. Némely méhcsalád olyan erősen gyarapszik, hogy fiasításával, vagy a fiatal méheivel feljavíthatjuk a gyengébb családokat s így valamennyi méhcsalád megközelíthetóleg egyforma erős lesz. Ebben az időbentehát előkészületet teszünk az anyanevelésre és a főhordásra. A méhészek oktatása a zielízi járásban A méhészet nemzetgazdasági jelentőségéről értékes előadást tartottak Oroszkán, február 11-én. Csemák Lajos méhész-szaktanító azokról az időszerű feladatokról beszélt, amelyekre hatásosan rámutatott a Szovjetunióban készült méhészfilm. A méhészek nagy érdeklődéssel figyelték az előadást, mert a közelmúltban a szakkönyveink alig utaltak arra, amit a filmen láthattak, illetve amiről Csernák méhésztárs beszélt. Ilyenek voltak például a méhbetegségek leküzdésében elért eredmények, az üvegházi növények méhek által történő beporzása; stb. A film bemutatta a vöröshere beporzásának leleményes fogásait: a sziruppal való szoktatást, amit más növényeknél is alkalmazhatunk. A zselízi járási méhészegyesület igen helyesen oldja meg a méhészek szakszerű nevelését, amikor arra törekszik, hogy évenként a járás különböző községeiben fél- vagy egynapos oktatásra hívja össze tagjait. Szeretnők, ha az ilyen szakelőadások gyakoribbak lennének, hogy a kezdő, fiatal méhészek mihamarabb elsajátítsák a méhészkedés mesterségét. Ne essenek abba a hibába, mint mi annak idején, amikor tájékozatlanságból az első években súlyos tandíjat fizettünk egy-egy lehullt családdal. Éppen ezen az oktatáson említette egyik fiatal, kezdő méhészismerősöm, hogy a közelében lakó méhészhez hiába fordul tanácsért, mert megtagad minden felvilágosítást, sőt azt mondta: „Minek annyi méh ebben a faluban?”. Méhésztársak, aki így gondolkozik, az nem szereti a méheket, vagy csak a magáét szereti. A méhész szeresse azokat a méheket is, amelyek másoknak a tulajdonát képezik, és saját tapasztalataival segítsen többi méhésztársának. Ezt kívánják népgazdaságunk érdekei minden méhésztől, s ugyanakkor ezt várják el a ma még kezdők is. Csontos Vilmos, Zalaba
