Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

SZAK MELLÉKLET

1957. március !

Sok tejet adnak a nagygéresi tehenek

Híres a nagygéresi állami gazdaság tehenészete. Tavaly még a rádió is beszélt róla. Azóta sok idő eltelt és sok minden változhatott, úgy gondoltam, hogy ismét megnézem a gazdaságot.

Az istállóba érve egy szép tehén tűnt a szemem elé, körülbelül 7 mázsa súlyú lehetett. Tavaly 280 napig átlagosan 28 liter tejet adott naponta, ami összesen 7840 liter.

A tehén harmadik szomszédja, amely a termelés sorrendjében másodiknak következik, szintén szép példány, igaz. hogy a napi átlagos tejhozama csak 20 liter. Ezenkívül van még vagy 10 tehén, amely átlag 15 liter tejet adott naponta a múlt évben. De nem volt egyetlen tehén sem, amelynek napi tejhozama 10 litertől kevesebb lett volna. Ez az eredmény még országos viszonylatban is szép.

Megkérdeztem a három fejőgúlyástól, hogy miben rejlik eredményeik titka.

Azt mondták, hogy nagyon szeretik az állatokat, úgy vigyáznak rájuk, mint a szemük fényére.

Ez a nagy szeretet abban nyilvánul meg a legjobban, hogy minden tehenet egyedi gondozásban részesítsenek. Ha az ember alaposan megismerte az állat tulajdonságait, étvágyát, és ennek megfelelően nyugodtan, zaj nélkül bánik vele, a siker nem marad el.

Elengedhetetlen és nagyon fontos, hogy a napi munkarend olyan legyen, amit be lehet tartani. Az istállóban a munkarend a következő: 4—6 óráig fejes, 6—7-ig takarmányozás, 7—8-ig a tehenek és a helyiség tisztítása, 8—

11.30- ig pihenő; az állatok járatása,

11.30- tól 12-ig töménytakarmányok etetése, 12—14 óra: déli fejés, 14—15 óra: nedvdús és terimés takarmányok etetése, 15—16 óra: séta, 16—19.30 óra: pihenő, 19,30—20 óra: töménytakarmányok etetése, 20—22 óra: fejés, 22—23 óra: nedvdús és terimés takarmányok etetése.

A legeltetési időszakban a napirend alig változik. A gazdaságban többfajta fejőstehén van. A csordát tágas istállóban tartják, amely minden szükséges berendezéssel fel van szerelve. A zootechnikai követelményeknek megfelelően a teheneket fejősre a hágatástól, főleg pedig az elapasztástól kezdve készítik elő. Ez a kiváló fejősteheneknek rendkívül fontos, mert a tejelési időszak végén a tehenek tejelékenysége gyérebb, az állatok lesoványodnak, ha nem ügyelünk a kiadósabb takarmányozásra. A szárazonállás idejében a kellő gondozás azt eredményezi, hogy a tehenek nagy és egészséges borjakat ..ellenek és a borjazás utáni naptól egészen a tejelési (laktációs) időszak végéig jól tejelnek. A Bókh elvtárs csoportjába tartozó Kati tehén az elapasztás előtt naponta 18—20 liter tejet adott. Az elapasztás időszakában a takarmányadag a következő: 7—8 kg jó minőségű réti széna, esetleg szálashere, 10—15 kg lédús takarmány, főleg silótakarmány és répa (a gazdaságnak bőven van takarmányrépája, hisz a hektárhozam több mint 500 mázsa volt), 4—5 kg abrak. Az elapasztott tehén takarmányadagja ugyanolyan, mint a 15 liter tejet adó fejőstehéné.

Körülbelül egy héttel a borjazás előtt, amikor észreveszik a tőgy megduzzadását és megkeményedését, a teheneket csak szénával etetik. A tehenek a t.ehénistállóban ellenek, ahol egy külön helyet tesznek számukra szabaddá, amelyet fertőtlenítenek. Az újszülött borjú köldökcsonkját bejódozzák, a borjút tiszta szalmával és tiszta kendővel megtörlik.

A fejősre fordított idő félórától két óráig terjed. Kitőgyeltetésnél nem a fejések száma a fontos, hanem a fejés jó technikája. A fejést a következőképpen végzik:

Először a hátsó lábakat és az állat hasát mossák meg, s csak azután a tőgyet. A mosás után a tőgyet szárazra törlik és masszírozzák. A masszírozást felülről lefelé végzik, utána a csecseket könnyedén végigsimogatják. Végül pedig a tőgy minden oldalát alulról felfelé könnyedén paskolgatják. A fejést csak akkor kezdik meg, amikor a tőgy már beirrik, tehát rugalmassá, rózsaszínűvé válik. A fejést ütemesen és gyorsan végzik. A fejés végeztével a tőgy minden negyedét egy percig masszírozzák, utána az utolsó cseppet is kifejik. A környezet nagy befolyást gyakorol a tejelékenységre. Fejés idején az istállóba nem engednek senkit, mert a tehén csak a gondozójához van szokva.

Ha valamelyik tehén tejelékenysége 1—2 literrel hanyatlik, fokozott figyelmet fordítanak rá, amíg meg nem állapítják a tejelékenység csökkenésének okát, ami lehet a tehén felin - dultsága, de ez általában csak rövid ideig tart. Ha tovább csökken a tejhozam, ezt rendszerint az okozza,

hogy rövidesen bekövetkezik az üzekedési időszak, vagy pedig a tehén beteg.

Bókh János fejőgúlyás azt mondta, hogy a takarmányozás igen bonyolult ügy. Nemcsak a mennyiség és a minőség fontos, hanem az is, hogy a takarmányadagot milyen módon állítjuk össze. Ezenkívül a takarmányt olyan módon kell feletetnünk, hogy azzal a lehető legjobb eredményt érjük el. így növeljük a tejelékenységet és a tejelési időszak alatt a megszabott színvonalon tartjuk.

A fejőgúlyások gyakorlatból tudják, hogy egyes állatoknál néha szükség van a napi fejadag módosítására. Minél változatosabb a takarmányadag összetétele, annál szívesebben fogyasszák az állatok. Most a tehenek napi takarmányadagja a következő: 8 kg réti széna, 2 kg takarmányszalma, 4 kg abrakkeverék, 1,5 kg répaszelet, 30 kg répa, 20 kg silótakarmány, 150 gramm só, 50 gramm iszapolt kréta és 2 kg pogácsaféle. A jó gondozás mellett még az is befolyásolja a nagy tejhozamot, hogy a teheneket gondosan kiválasztottuk-e.

Illés Bertalan, Bacska

Újfajta tehenet vagy újfajta gépet?

Hozzászólás Csurilla József „Szívós harc a jobb tehénállományért” című cikkéhez.

E cikk engem, mint fejőgulyást, nagyon érdekel és ezért örömmel olvastam, vagy azt is mondhatom, hogy megtanultam. Többször elolvastam. És elgondolkoztam egyes szakaszain. Jónak látnám, ha a többi fejőgulyás is ezt tenné és azután ki-ki a maga észleletéről értesítené a Szabad Földművest, hogy a lép ezekből az írásokból értékes cikkeket közöljön vitarovatunkban.

A tornai állami gazdaságban a fajtehenek kiválasztását a híres szakemberek a fejőgulyásokkal közösen végzik. Szerintem ez nagyon okos dolog. Ezelőtt sok helyen megtörtént, ha a fejőgulyás panaszkodott, hogy nincs minden rendben a gépi fejősnél, azt mondták-rá: „elmaradott", „idegenkedik az újításoktól”. Dehogy idegenkedünk az újításoktól. Sőt érdekünk, hogy munkánkat megkönnyítsük, de emellett a keresetünk se csökkenjen, hanem maradjon a régi vagy annál is több. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tehenek tejhozama a gépi fejés által nem csökken.

A rosszul alkalmazott gépi fejés mit eredményez? Azt, amit már Csurilla elvtárs is megírt. A tehén tőgye négy negyedből áll, ezek nem egyformák. (Bár ő azt állítja, a tőgy elülső fele nagyobb, mint a hátulsó.) Lehet, hogy fajták szerint változik, de nálunk majdnem minden tehénnél fordított a helyzet. Az első tőgyfél kisebb, mint a hátulsó. De ne ezt vitassuk. Hanem azt, hogy mi a cikk célja, mi benne jó és mi hiba.

A gép mind a négy tőgynegyedből egyformán szívja a tejet és a fejés vége felé — amint a cikkíró is mondja —, a két tőgybimbóból még tejet szürcsöl a gép, de a másik kettőt üresen húzza. Ez pedig . ártalmas. Azért kell kiválasztani olyan tőgyet a gépi fejesre, amelynek minden része egyforma mennyiségű tejet ad. Ha a tőgyet valami baj éri, az a része elsatnyul. Ilyen tőgyet nem fejnek géppel, vagy ha igen, akkor az egyik tőgyről korábban lekapcsolják a fejőcsészét”.

Ezzel nem értek egyet. Ilyképpen a Tornán végzett kiválasztás szerint nálunk egy tehén sem kerülne a fajtenyészetbe. A cikk szerint Tornán is csak hét került be a sok közül. Nem tudom, hogy mennyi az a „sok”. De a mi tehénállományunkban a jó tehenek között egy sincs olyan, amely mind a négy tőgynegyedből egyforma menynyiségű tejet adna. Nálunk a két legjobb tehén jelenleg 18—18 liter tejet ad naponta. Mindkettő a hátsó tőgyfélből ad többet. A két első tőgynegyedből naponta 4—4, vagyis összesen 8 litert, a hátsó kettőből pedig 5—5, összesen 10 litert fejünk. De nézzünk egy közepes hozamú tehenet. Itt az egyik. Most a téli időben 7 liter tejet ad. Ebből 3 litert az első tőgyfélből, 4 litert a hátulsóból. Eszerint honnan vegyünk fajteheneket?

S ha mégis nagy okkal-móddal kiválasztanánk olyan fajt, mint a tornaiak kiválasztottak még akkor sem biztos az eredmény, mert a borjak a tehén minden tulajdonságát nem öröklik. Az öröklődés függ az apától is, és akár apai vagy anyai ágon, harmadíziglen is kihat. Tehát még a nagyszülők és azok szüleinek tulajdonságait is örökölhetik a borjak.

De ha ennek ellenére is sikerülne kitenyészteni nagysokára olyan tehénfajtát, amely minden tőgynegyedből egyforma mennyiségű tejet adna, mi történik akkor, ha a tőgy megsérül? (Döfés, rúgás vagy egyéb által.) A megsérült tőgyrész, illetve tőgynegyed veszít a tejhozamból, néha hoszszabb időre is. Hogyan fejjük az ilyen tehenet?

Szerintem az lenne a helyes megoldás, ha kiválogatnék a jó tulajdonságú teheneket, eltekintve attól, hogy a tőgy melyik feléből adja a több tejet. Inkább a gépeket alakítsuk át a tehén természetének megfelelően, s ne a teheneket válogassuk össze a géptől függően.

Olyan újfajta gép kellene, amelynek szívócsöveit működés közben külön és egyszerre is le lehetne állítani. A cső átlátszó legyen, hogy a fejőgulyás lássa, melyikben folyik a tej és melyikben nem. Amelyikben a tej már csak csörgedezik, az ilyen csövet egy gombnyomással ki lehessen kapcsolni.

Borka Zsigmond,

a palárikovói ÄG fejőgulyása

Modern 95 férőhelyes borjúistállót építettek a palárikovói állami gazdasághoz tartozó Pikó-tanyán. A szellős, világos és tiszta istállókban még e tavaszon elhelyezik azokat a borjakat, amelyeket a palárikovói gazdaság jó tulajdonságú fajtehenei ellettek.

Milyen silónövényeket illesszünk a tavaszi keverékekbe ?

Irta: RAKOVICKY FRIGYES oki. mezőgazdász

Mielőtt a silózásra legalkalmasabb növények felsorolására és ismertetésére rátérnénk, előre kell bocsátanunk, hogy a termesztett növények hozamához fűzött reményeink csupán akkor valósulhatnak meg, ha a talajviszonyok, éghajlati körülmények és csapadékmennyiség kielégíti a termesztésre szánt növény gényeit.

A legutóbbi körzetesítés szerint Szlovákia négy termesztési körzetre oszlik, éspedig:

1. kukoricatermesztési,

2. répatermesztési,

3. burgonyatermesztési és

4. hegyvidéki körzet.

A körzetesítést a talajviszonyok és éghajlati körülmények figyelembevételével hajtották végre. Amíg például a kukoricatermesztési körzetben (többi között Dél- és Délnyugat-Szlovákja) az átlagos évi hőmérséklet 8—9 fok, az évi csapadék pedig 550 mm, a burgonyatermesztési körzetben a hőmérséklet évi átlagban már csak 6—8 fok, viszont a lehullott évi csapadék menynyisége 600—800 mm. A hegyvidéki körzet éghajlata lényegesen zordabb, de csapadékban bővebb, s a növényzet temyészideje jóval rövidebb (Tátraalja, Szepesség, Eperjes és Selmecbánya környéke, stb.) A különböző körzetek talajszerkezeti, geonómiai eltérései szembetűnők.

Amikor tehát takarmánykeverékeket akarunk összeállítani, mindenekelőtt azt kell tekintetbe vennünk, amin nem változtathatunk, vagyis a természeti adottságokból kell kiindulnunk. Ugyanakkor mindent kövessünk el, ami a legnagyobb hozamok elérését elősegítheti. Ilyen teendők: 1. a megfelelő növényfajok, illetőleg fajták kiválasztása; 2. gondos trágyázás és talajművelés; 3. kellő időben végrehajtott betakarítás. Egyszóval mindent meg kell tennünk, amit az agrotechnika megkövetel.

A keverékek összeállításakor előre fel kell becsülnünk a várható terméshozamot, éspedig takarmányegységekben, továbbá külön tekintettel az emészthető fehérjék mennyiségére. Ennek fontosságát legjobban legelterjedtebb silónövényünk, a csalamádé példája igazolja. A csalamádé nagy tömeget szolgáltat, de komoly hibája, hogy nemcsak rendkívül vizenyős, hanem aránylag sok szénhidrátot és kevés fehérjét tartalmaz. A csalamádét tehát mindig fehérjékben gazdagabb hüvelyesekkel keverjük.

A silózásra legalkalmasabb növények hosszú sorából legalább azokat ismertetjük, amelyek mind a hozam, mind a minőség szemszögéből a legbiztosabbak.

A gabonafélék közül a zabot és az árpát említjük meg. Mindkettőt hüvelyesekkel keverten termesztjük, főleg támasztékul. Zöldhozamuk aránylag kevés, tehát főként a nyári zöldtakarmányozás idején kiemelkedőbb a jelentőségük.

Ami a zöldkukoricát (csalamádét) illeti, az enyhébb éghajlatú körzetekben a kései fajtákat termesztjük (Szlovák fehér, Szlovák sárga, Hodoníni lófogú. Magyar lófogú, stb.) Kevésbé kedvező viszonyok mellett a középérésű fajták mellett döntünk (Tőketerebesi Quebeck, Cseh lófogú, Hodoníni florentini, Szlovák florentini, Bucsányi sárga stb.). Ahol a tenyészidő még rövidebb, ott korai fajtákat vetünk (Kocsóci korai, Stupicai korai, stb.). Legújabban a hibridfajták termesztése is egyre terjed.

A csalamádét 18—25 cm-es sortávolságra vetjük, de az egész kései fajták sortávolsága 30—40 cm legyen. A ha-onkénti vetőmagszükséglet a nagyszemű fajtákból 150—180 kg, a kisebb szemű fajtákból 100—140 kg. Ha keverékeket vetünk, a következő változatokat állíthatjuk össze (a hektáronkénti vetőmagszükséglet feltüntetésével) :

a) 70—80 kg kukorica és 40—50 kg szójabab (a déli és délnyugati körzetekben);

b) 60 kg kukorica, 40 kg lóbab é: 30 kg borsó, esetleg tavaszi bükkön; (minden körzetben termeszthető):

c) 60—80 kg kukorica és 25 kg szu dáni fű (a keveréket 40 cin-es sortávolságra vetj-i.c; ez a keverék szára: körzetekben alkalmas);

d) 80 kg kukorica és 10—12 кд-cu korcirok (40 cm-es sortávolságra).

A kassai takarmánykísérleti állomá adatai szerint a tiszta kultúrájú csa lámádé 1936-ban és 1937-ben 40 cr es sortávolság mellett hektáronké 334 métermázsa zöldtömeget adott, kukorica és szója keverékéből ped:i 298 mázsát sikerült betakarítani., 7 kukorica és szója keverékének kis.” J tömeghozamát kiegyenlíti a maga?fT>b 1,65 °/o-os fehérjetartalom, a tisztakultúrájú csalamádé 0,7 %-os fehérjetartalmával szemben. Száraz években a kukorica és szójabab keverék) szárazságtűrőbbnek bizonyult, mint ; tisztakultúrájú csalamádé. De ha ; körzet csapadékban bővelkedik, a tisztakultúrájú csalamádé esélyei jobbak- Még annyit, hogy a nagyszemű kukoricafajták rendszerint nagyobb hozamot adnak.

Több cirokfajtát ismerünk. Zöldtakarmányozásra és silózásra a cukorcirok a legjobb. Sok meleget és jó trágyázott talajt kíván. A kimondottan savanyú talajokat nem bírja. A: előveteményre nem igényes. A magahozamok biztosítása végett a műtrágyákkal nem szabad takarékoskodnunk. Érzékeny a faggyal szemben tehát csak május közepe táján vethető, mégpedig 40—50 cm-es sortávolságra. A vetőmagszükséglet 25—3( kg hektáronként. Silózási célra virágzáskor kaszáljuk. A legjobb zöldtakarmányok egyike. Kizárólag fonnyad állapotban, tehát 2—3 órával kaszáié: után etethető, mivel frissen mérgezi ciánvegyületeket tartalmaz, de ezek < vegyületek pár óra után elbomlanak Ez a cirok magas cukortartalma miat silózásra rendkívül alkalmas.

A hüvelyesek sorából — a borsór és a szóján kívül — a lóbab és a nyár bükköny (Vicia villosa) érdemelne! figyelmet, mert javítják a silótakarmány minőségét és sok fehérjét tartalmaznak. Inkább a magas növésű dús fajtákat részesítsük előnyber (Szlovák 75-ös, Viktória, Diószegi stb.). Ha a borsó zsizsikes, nem szabac vetnünk. A lóbab és borsó keverékének átlaghozama 200 mázsa zöldtömeg hektáronként. Vetőmagszükséglet: 10C kg lóbab és 90 kg borsó.

A takarmányborsó vagy mezei borsé (Pisum arvense) sajátossága, hogy zordabb körzetekben is megterem, s í dús csapadékot meghálálja. Jól bírja £ fagyot, tehát korán vethető. A könynyebb talajokat szereti, s a savanyí talajokon is jó hozamot ad. Rendszerint zabbal és bükkönnyel vetik; a haonkénti vetőmagszükséglet: 80 kp bükköny, 40 kg mezei borsó és 80 kg zab. A legjobb sortávolság: 20—30 cm. A hüvelyképződés elején kaszáljuk. Hektárhozama: 150—200 mázsa.

Aránylag szép hozamot nyújt £ napraforgó, mégpedi i szárazabb években és zordabb éghajlat alatt is. Ez аг előnye a kukoricával szemben. A napraforgó némelyik fajtája 4—5 m magasra is megnő. Az erős gyomosodásra hajlam- -> talajokon is megterem Megköveteli az istállótrágyázást, de i bő műtrágyé fást is. A sortávolság 40 cm-es, majd körülbelül 25 cm-re szálaljuk. Tiszta kultúrában a vetőmagszükséglet 25—30 kg, de b kukoricával keverjük, a magszükséglet 10—12 kg, ugyanakk r kukoricából 80 kg-ot vetünk. Virágzás kezdetén kaszál’"k, majd felaprózzuk és frissen silózzuk. A hozam eléri a ha-onkénti 600 métermázsát. A keményítőérték 8 %-os, a fehérjetartalom 0,3—05 %-ot tesz ki. Helyesebb, ha napraforgót kukoricával keverten vetjük.

A herefélékről, a herefűves keverékekről és a silókukoricáról, silózásra alkalmas gyök- és gumós takarmányokról más alkalommal írunk.

A kukoricatermesztés komplex gépesítése a Szovjetunióban

A Szovjetunióban nagyarányú mozgalom indult meg azoknak a kísérleteknek az előkészítésére, amelyek a kukorica komplex gépesítésére irányulnak. A kísérleteket a Szovjetunió igen sok körzetére kiterjesztik, s azokat külön gazdaságokban, összesen 60 000 hektáron folytatják le. A kísérletek tulajdonképpeni célja, hogy a kukorica vetésének, ápolásának és betakarításának emberi munkaerőszükségletét minél kisebbre szorítsák.

A mozgalom arányainak érzékeltetésére megemlítjük, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a kísérletekkel megbízott gazdaságok részére a következő gépeket utalta ki: 450 db DT—54-es traktor, 600 db DT—42-es traktor, 450 db SZKGK—6V jelzésű négyzetes vetőgép átlós drótvezérléssel, 345 db KU—2A jelzésű korszerűsített kukoricakombájn, 315 db SZK—2,6-os silókombájn, 600 db ZIL—585-ös tehergépkocsi önműködő billenőszerkezettel stb.

Ezek a gépek minden kukoricatermesztési munkaművelet gépesítését biztosítják, úgyhogy a kukorica vetésterületének 100 hektáraként mindössze egy emberi munkaerőre lesz szükség.