Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-03 / 9. szám
\fzalŕ-ad Földműves 1957. március 3 VITA: Baráti viszonyt a szülő és a tanító között Harc a közömbösség ellen így nemcsak a gyermek, de a szülő is rájön arra: nem mindegy az, hogy * mit, és hogyan csinál. Legyünk tehát tanítványainkkal, szüleikkel, de magunkkal szemben is következetesek. Tanulóinkat szoktassuk rá a feladatok feltétel nélküli végrehajtására. Ha ilyen fiatalok kerülnek ki az életbe, biztos vagyok abban, hogy nem lesznek közömbösek, mert az iskolában megtanulták, hogy munkájuk nyomán állhatják csak meg helyüket az emberek közösségében. És ha a szülők is megértik majd az elmondottakat, a közömbösség eltávolítása nem lesz akadály a szülő és a tanító közötti baráti viszony megteremtésében. Ekkor tudunk csak vidám, életkedvvel telj fiatalságot nevelni, akiknek nem lesz mindegy életük alakulása, hanem annak minden problémája szívügyükké válik. Budai' József, Bússá A nyolcéves középiskolák most végző növendékeihez: NYOLCADIKOSOK! Ez évben kikerültök a nyolcéves középiskola padjaiból, s pályaválasztás előtt álltok. Mindazok, akik érdeklődnek a mezőgazdaság iránt és tanulmányaikat mezőgazdasági iskolában kívánják folytatni, jelentkezzenek a leleszi magyar tannyelvű mezőgazdasági műszaki iskolába. Az iskola növénytermesztési irányzatú, de a tanulók megismerkedhetnek a mezőgazdasági termelés többi ágával is. Minden lehetőség megvan az általános műveltség elnyerésére. Ugyanakkor pedig a különféle körökben érdeklődésük szerint szélesíthetik szakképzettségüket, foglalkozhatnak népművészettel, zenével, tánccal, sporttal stb. A tanulóifjúság teljes ellátásáról és kulturális igényeinek kielégítéséről a diákotthon gondoskodik. A tanulmányi idő négy év, mely érettségi vizsgával végződik. Az érdeklődök küldjék el írásbeli jelentkezésüket az iskola igazgatóságának, a következő símre: MEZŐGAZDASÁGI MŰSZAKI ISKOLA L e 1 e s, okr. Kráľ. Chlmec Javul a kulturális munka van, jobban mondva volt, mert nem It, aki tüzelőről gondoskodjon, és .yyanakkor székek dolgában is roszzul álltak. A kultúrotthon és a tömegszervezetek vezetősége nem tudtak zöldágra vergődni. Azonban, hogy megbeszélésük mégis eredményes volt, azt az a tény is bizonyítja, hogy ma már nemcsak fűtőanyaggal rendelkeznek, de a járás népművelődési osztályától 50 darab széket is kaptak. Ugyanakkor a CSEMADOK helyi csoportjának vezetősége úgy határozott, hogy a pénztárba befutott összegből függönyt vesznek. Ez már meg is történt. Farsangra újból munkához fogtak, hogy betanulják A pettyest és Luknár Aranykenyér című színművét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Hanván nemcsak színjátszással foglalkoznak. A CSEMADOK felújított vezetősége figyelembevéve az évzáró gyűlésen felmerült kérdést, rövid pár nap alatt szabászati szakkört alakított a nők részére. Az első összejövetelen harmincötén vettek részt, mindjárt megállapodtak abban, hogy két csoportra oszlanak. A jelentkezők nemcsak Hanváről, de a szomszédos Lénártfaláról és Runyáról is vannak. Az eredmények azt igazolják, hogy a CSEMADOK vezetősége helyesen cselekedett, amikor a szakkör megalakítására gondolt. Fontos volna, ha ezt a kezdeményezést másutt is követnék, és helyben, az érdeklődés figyelembevételével, még más szakköröket is alakítanának. N. J. Köszöntik a tavaszt Választásokra készülünk, — adja hírül a rádió és a sajtó. Nagy és szép feladat előtt állunk. Nemes cselekedet ennek sikeréhez hozzájárulni. Ezt vette fontolóra az ipolysági CSEMÁDOK helyi csoportjának vezetősége is a legutóbbi ülésén. Kultúrműsorai hirdetni: dolgozók, készüljetek a nemzeti bizottságok választásaira! Dallal, tánccal köszönteni a tavaszt, örömet, lelkesedést hinteni a szívekbe. Ez ösztönzi ma jobb munkára csoportjainkat. Ma még csendesek, néptelenek az agitációs központok. Holnap már élet lesz bennük. Az ipolysági helyi csoport a májusi választásokig 10 agitációs központot látogat meg. Ez alkalommal tartalmas kultúrműsorral akarják szórakoztatni a választásokra készülő dolgozókat. A műsor összeállításával megbízták a vezetőségi tagokat, hogy vállalásuk teljesítése eredményes legyen. Reméljük, hogy a kezdeményező példamutatásban a járás többi kultúrcsoportja is követni fogja az Ipolyságiakat. Rados. Félév után A megkezdett második félévben az iskolák növendékei nagy szorgalommal folytatják tanulmányaikat, hogy az év végi bizonyítvány a félévinél jobb eredményekről tanúskodjon. A tanulás nellett serény munkát fejtenek ki a különféle érdekkörökben is. A könyv ünneDe Márciust immár harmadszor hirdetjük a könyv hónapjává. Mind az újságok hasábjain, mind egyebütt sok szó esett már e kulturális forradalmunk még megoldatlan, de ugyanakkor égető és sürgető feladatok egyik legfontosabbikáról, hogy a könyvet közelvigyük az olvasóhoz, olyan tömeges, napi közszükségleti cikké tegyük, amely iránt állandó, soha nem szűnő kereslet wálvánul meg. Sajnos azonban, ha a tényeket vizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy az új szellemi honfoglalás terén végzett munkánk nem kielégítő. Ne feledjük, dolgozóink — munkásságunk és parasztságunk — évszázadokon át kívül rekedtek a könyv varázsának, a szép szó örömös bűvöletének körén. A mi feladatunk tehát, hogy megismertessük, megszerettessük velük az olvasást. S e téren még igen sok a tennivaló. Tálán nem alaptalan az az állításunk, amikor azt mondjuk, hogy a legszélesebb, a múltban legelnyomottabb néprétegek még ma is idegenül néznek a könyvre, mint minden újra. A mi feladatunk tehát, hogy eljussunk ezekhez az ezrekhez és tízezrekhez, otthonukba, munkahelyükre vigyük, elébiik tegy ük az írók tanúság - tételét, felkeltsük érdeklődésüket, szeret etüket az írott betű, a megörökített, okulás hozó nemes gondolat iránt. Tpzt a célt szolgálja a márciusi könyvhónap. A könyvhónapot országszerte lázas Mi újság a jólcai C Talán furcsán hangzik ez a kérdés, hiszen olyan nagy szervezetben, mint a jókai CSEMADOK, napról-napra új problémák merülnek fel, amely megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. De én most nem ezeket akarom kutatni, csupán arra szorítkozom, hogy beszámoljak az itteni CSEMADOK mostani működéséről. A CSEMADOK színjátszócsoportjának tagjai az elmúlt évek hagyományaihoz híven szép feladatot vállaltak magukra. Sokáig tanakodtak, mikorra elhatározták, hogy melyik színdarabot tanulják be. A döntés végülis megszületett. Először A tanítónőre gondoltak, majd úgy döntöttek, hogy Moheré Botcsinálta doktorával lépnek a színre. Ma már a közönség egyhangú véleményét mondjuk el akkor,*' amikor azt állítjuk, hogy a bemutató jól sikerült. Nemcsak azért, mert a legjobb műkedvelők szerepeltek benne, mint például Deák Imre és Sallai Júlianna, hanem azért is, mert a csoport fáradságot nem kímélve készült a közönség igényeinek kielégítésére. Ezekben a sikerekben nagy érdeme van Macsai elvtársnak, akinek vezetése alatt a színjátszók mindent elkövetnek a siker biztosításáéért. „Ha ő ráteszi valamire a kezét, ott megy a munka” — hallottam egyik tanítványától. Reméljük, hogy ezután is olyan nagy szeretettel és odaadással fogja vezetni a színjátszócsoportot, mint idáig. Mátyusföldi Z. Néhány hír a füleld járásból A galsai színjátszók nagy sikerrel adták elő Gárdonyi: A bor című háromfelvonásos színjátékát. Különösen kitűntek Cakó József, Nagy Jenő, Tóth Gyűláné, Koltai Lászlóné és Ferenc Antalné, de a többi szereplő is dicséretet érdemel. Nagy János a szerep tanításában és a díszletek elkészítésében vette ki példásan részét, Kiss Mária tanítónő ugyancsak elősegítette CSEMADOK színjátszóinak sikeres szereplését. Példát vehetnének az em-ARANY JÁNOS: A szegény jobbágy* Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még? Ott ül a szegény pór az első saroglyán, Elkopott ostorát a kezében fogván: Szomorú képére rőt kalapja alá-Hullna, ha négy-öt szál madzag nem tartaná. Néha megszakasztja hosszú hallgatását, Bíztatgatja két hű igavonó társát, De azok nem bírnak lépni sebesebben, Talpok a köúttól ég eleven sebben. Széles országúton, mint az ég morgása, Csak imént dördült meg messzi földön, és lám, Haitik a távolban hintó robogása, Perc alatt elétünt. mint a fényes villám. 1817. március 2-án született Arany János A négy szürke a két kajla sőre Nagy keservesen tud kitérni előle, Pedig félni, félnek; mert az istenadták Bírnák csak a jármot; mingyár elragadnák. Dölyjös úri kocsis ül a hintó bakján Fél kezében cifra ostort suhogtatván; Jobban esik neki, a kényes lelkének; Ha nyakába sújt a két szegény sőrének; Jobban esik neki, ha egyet kiálthat: Földi, a kerékagy siratja a hájat! Kár volt annak árát a csapszéken hagyni, Szegény tengelyedet siralomnak adni. Föltekint a jobbágy, szomorúan felel: Hej! biz a háj árát nem kocsma nyelte c' Ami volt korülem, egy kevés zsiradék. Gyors hint óit okra mind felkenegeték. De a hintó népe nem hallotta e szót: Szegény ember! és ez így talán jobb is volt. Máskép ki áll jót; hogy e gyámságos kezek, Nyers-nyakasságodért meg nem fenyítenek! Irta: 1847. évbe* A legutolsó vitacikk a közömbösség problémájával foglalkozik és leszögezi, hogy az iskolában nem tudatosítják a gyermekekkel az élet reális arcát, a fiatalok kedvüket vesztik, nem képesek megbirkózni a nehézségekkel. Nem árt, ha ennél a kérdésnél kissé elidőzünk, mert a közömbösség szorosan összefügg a tanító és a szülő közötti baráti viszonnyal. Nézzünk csak néhány példát iskolánk életéből. Pista jó tanuló volt. De mi történt? Üj tanítók jöttek az iskolához. Megkezdték szorgalmas munkájukat, s osztályzásukban igyekeztek következetesek, szigorúak, de minden esetben igazságosak lenni. Pistának nem ment úgy a tanulás, mint addig. A pedagógiai tanács foglalkozott az esettel és arra a megállapításfa jutott, hogy a gyermek ún. „kedvenc” volt az iskolán, aki természetesnek vette, hogy 0 jó tanuló. Emiatt aztán elhanyagolta a tanulást, s mivel nem vettük figyelembe az eddigi téves tételt, az érdemjegyek miatt megszakadt a baráti viszony köztünk és Pista szülei között. Maguk a szülök hangoztatták, hogy a tanítók kivételt tesznek, és nem érdemes a gyermeknek igyekezni. A jóviszony csak akkor állt helyre, amikor beszélgettünk a szülőkkel, azok belátták tévedésüket és Pista ma már újra jó tanuló. De nézzünk egy másik esetet. Faluhelyen régi szokás —. és rossz szokás —, hogy a 14 éves lányt eladónak tartják, s ezért szinte természetes, hogy minden mulatságon részt vegyenek. Ez történt Gizivel is. Többszöri figyelmeztetés, szülőkkel való beszélgetés sem használt. Ekkor az iskolai rendtartás előírása szerint a magaviseleti jegye kielégítő lett. Természetes a sok mulatozás, éjjelezés rányomta bélyegét a tanulásra is. A szülők azonban nem sokat törődtek ezzel, sőt ők maguk vigasztalták lányukat, hogy ne törődjön, mit írnak a bizonyítványba, hisz az életben úgysem lesz rá szüksége. No, de falun a magaviseleti jegy nagy szó. Akinek már kettese van, az szégyen. S ekkor Gizi szülei meghökkentek. Szégyelték a dolgot és habár egy időre meg is szákáät a jóviSzöny az iskola és a ‘ szülők között, a velük folytatott baráti beszélgetés meghozta gyümölcsét. Évvégén a lány kitüntetéssel tette le a záróvizsgát. Mi a tanulság ezekből az esetekből? Az, hogy az iskolába lépés napjától kezdve legyünk következetesek, szigorúak, de igazságosak a gyermekkel szemben. Vegyük figyelembe a gyermek jellemét, otthoni körülményeit és észbeli tehetségét — s eszerint jutalmazzuk. Ne legyünk soha elnézőek, szoktassuk a tanulókat arra, hogy ha meg akarják állni a helyüket, jó munkát kell végezniük. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a hármas amolyan kegyelemjegy legyen. Ugyanakkor az se történjen meg, hogy a gyermek tudását csak enyhén értékeljük. S így évek hosszú során azután megtanulja a gyermek, hogy az alapos munka elvégzése már az iskolában kezdődik, s a nehézségek eltávolításáért keményen meg kell dolgozni. Nem hagyhatjuk szó nélkül i -A Szabad Földműves 7. számában . Koimlósi—Kardos közös cikkben fejtegették az ifjúság nevelésének lényeges : problémáit. Megállapíthatjuk, hogy a ■ borúlátás nem egyszer hatalmába keríti ifjainkat. Vajon miért? Erre a kérdésre válaszolnak — elég eredményesen — a cikkírók, s ehhez szeretnék csatlakozni szerény észrevételeimmel. Az iskola nem ad reális képet az életről, nem készíti elő a tanulókat az életre. — E rövid mondatban foglalom a cikk lényegét. Ez is egyik okozója a borúlátásnak. De találunk még másokat is. Nem egyszer találkozunk olyan esetekkel, amikor az életbe kikerülve a kevésbé szorgalmas tanuló érvényesülése sikeresebb. Ilyen eset aztán például az osztálytársakat nem egyszer helytelen vélemények leszűrésére készteti. És a vélmennényen túl sok esetben csak annyit tudatosítanak belőle, hogy az életet nem kell komolyan venni, elég, ha felületesen próbálnak munkájukhoz igazodni. — Az ilyen, embertől azután az. áldozat és avküz~ . déš távol áll. Érvényesülésük . közepette élvezik gondtalan életüket, s vigyorogva nézik munkatársuk megfeszített munkáját. Hasonlót vehetünk észre példáu azokban az esetekben, amikor sol anya panaszkodik fiára, hogy az nen törődik szüleivel, és minden pénzé' dorbézolásra költi. Mi ez, ha nem közömbösség ? Közömbösség nemcsal magával, de szüleivel és a társadalommal szemben is. A múltban a kévé: kereset megtanította a szegény embereket a takarékosságra, mert e; volt megélhetésük legfőbb tartozéka Ma, amikor ifjúságunk gondtalan életet élhet, és kedvező alkalmuk nyílit a boldog jövő építésére, nem mehetünk el szó nélkül az üyen esetei mellett. Mindössze két példát említettem amelyet ugyancsak a közömbössé!; címszó alatt emlegethetünk, azonban az élet még többel szolgál. Üton-útfélen harcolni kell ellenük. Ez mindannyiunk kötelessége. S. Róbert Imre * Értesítjük olvasóinkat, hogy lapunk mostani- számában > közölt hozzászólásokkal a vitát lezárjuk, melyet március Í7-i számunkban dr. lurczel Lajos értékel. előkészület előzte meg. Ezekben azt előkészületekben leginkább a kassai kerület tűnt ki, ahol mindenegyes tömegszervezet aktívan bekapcsolódik a könyv meg szer etett ésért végzett mozgalomba. Pótolni való azonban még mindig akad. idő és lehetőség azonban van arra, hogy a mulasztottakat behozzák. Sok helyen terveztek erre az időszakra irodalmi esteket, valamint könyvvitákat. Nem elég ezeket a vitaesteket tervbe venni, hanem harcolni kell azok hatékony sikeréért és mindent elkövetni annak érdekében, hogy a szép szó varázsa lélektől lélekig eljusson. S ebből a szempontból minden tömegszervezetre, kultúrotthonra, valamint népművelődési dolgozóra fontos feladat hárul. Az ő számukra március a számadás és a fokozott helytállás hónapja lesz. A születő új társadalomban új irodalom és ugyanakkor új olvasóközönség támad. A kettő egymásratalálása, a kettő egymáshoz segítése •— ez a feladat. Sőt a feladatnál is több: küldetést, hősi erőfeszítést igénylő, lelkiismeretes munkát feltételező megbízatás, amelynek a könyvterjesztés maradéktalalnul eleget kell hogy tegyen. S ehhez minden feltétellel rendelkezünk. A márciusi könyvhónap azonban ne legyen egyszerű nekilendülés, hanem hathatós folytatása a gyümölcsöző, lankadatlan munkának. lített két tanítóról a többi falvak tanítói is, akik a kulturális munkába még nem kapcsolódtak be. Nem utolsósorban vonatkozik ez a ragyolci tanítóságra. A füleld helyi CSEMADOK szervezet nagy sikerrel adta elő a Dankó Pista hegedűje című színdarabot. A színdarab minden szereplője elismerést érdemel, úgyszintén a zenekar is, melynek vezetője Kuloványi Lajos zenetanár. (Dacsó István leveléből.) A hanvaiakal kapcsolatban nemcsak i: azt jegyezhetjük meg, hogy a szövet- v kezeti gazdálkodás menete állandóan u javul, de kulturális szempontból is s hasonlókat állíthatunk. Hisz a hanvaiak n a járás területén ebben az évben már t, 10 alkalommal léptek fel. A fiatalság n ma már jobban érzi magát a kultúr- a otthonban, mint a korcsmában. n A sikerek mellett azonban panaszuk n h A N~mz4i Színház Üj Színpadán nemrégiben mutatták be G. Dusík „Fazekas bál” című szlovák operettjét. A képen: Jelenet az első felvonásból, Strafin (Elena Kotliarovská) Ilonka lányával (Elena Šálková).