Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

\fzalŕ-ad Földműves 1957. március 3 VITA: Baráti viszonyt a szülő és a tanító között Harc a közömbösség ellen így nemcsak a gyermek, de a szü­lő is rájön arra: nem mindegy az, hogy * mit, és hogyan csinál. Legyünk tehát tanítványainkkal, szüleikkel, de magunkkal szemben is következete­sek. Tanulóinkat szoktassuk rá a fel­adatok feltétel nélküli végrehajtásá­ra. Ha ilyen fiatalok kerülnek ki az életbe, biztos vagyok abban, hogy nem lesznek közömbösek, mert az iskolá­ban megtanulták, hogy munkájuk nyomán állhatják csak meg helyüket az emberek közösségében. És ha a szülők is megértik majd az elmon­dottakat, a közömbösség eltávolítása nem lesz akadály a szülő és a tanító közötti baráti viszony megteremtésé­ben. Ekkor tudunk csak vidám, élet­kedvvel telj fiatalságot nevelni, akik­nek nem lesz mindegy életük alaku­lása, hanem annak minden problémája szívügyükké válik. Budai' József, Bússá A nyolcéves középiskolák most végző növendékeihez: NYOLCADIKOSOK! Ez évben kikerültök a nyolcéves középiskola padjaiból, s pályaválasztás előtt álltok. Mindazok, akik érdeklődnek a mezőgazdaság iránt és tanulmá­nyaikat mezőgazdasági iskolában kívánják folytatni, jelentkezzenek a leleszi magyar tannyelvű mezőgazdasági műszaki iskolába. Az iskola növénytermesztési irányzatú, de a tanulók megismerkedhetnek a mezőgazdasági termelés többi ágával is. Minden lehetőség megvan az álta­lános műveltség elnyerésére. Ugyanakkor pedig a különféle körökben érdek­lődésük szerint szélesíthetik szakképzettségüket, foglalkozhatnak népmű­vészettel, zenével, tánccal, sporttal stb. A tanulóifjúság teljes ellátásáról és kulturális igényeinek kielégítéséről a diákotthon gondoskodik. A tanulmányi idő négy év, mely érettségi vizsgával végződik. Az érdek­lődök küldjék el írásbeli jelentkezésüket az iskola igazgatóságának, a kö­vetkező símre: MEZŐGAZDASÁGI MŰSZAKI ISKOLA L e 1 e s, okr. Kráľ. Chlmec Javul a kulturális munka van, jobban mondva volt, mert nem It, aki tüzelőről gondoskodjon, és .yyanakkor székek dolgában is rosz­­zul álltak. A kultúrotthon és a tö­megszervezetek vezetősége nem tud­tak zöldágra vergődni. Azonban, hogy megbeszélésük mégis eredményes volt, azt az a tény is bizonyítja, hogy ma már nemcsak fűtőanyaggal rendelkez­nek, de a járás népművelődési osztá­lyától 50 darab széket is kaptak. Ugyanakkor a CSEMADOK helyi cso­portjának vezetősége úgy határozott, hogy a pénztárba befutott összegből függönyt vesznek. Ez már meg is tör­tént. Farsangra újból munkához fog­tak, hogy betanulják A pettyest és Luknár Aranykenyér című színművét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Hanván nemcsak színjátszással foglal­koznak. A CSEMADOK felújított veze­tősége figyelembevéve az évzáró gyű­lésen felmerült kérdést, rövid pár nap alatt szabászati szakkört alakított a nők részére. Az első összejövetelen harmincötén vettek részt, mindjárt megállapodtak abban, hogy két cso­portra oszlanak. A jelentkezők nem­csak Hanváről, de a szomszédos Lé­­nártfaláról és Runyáról is vannak. Az eredmények azt igazolják, hogy a CSEMADOK vezetősége helyesen cselekedett, amikor a szakkör meg­alakítására gondolt. Fontos volna, ha ezt a kezdeményezést másutt is kö­vetnék, és helyben, az érdeklődés fi­gyelembevételével, még más szakkö­röket is alakítanának. N. J. Köszöntik a tavaszt Választásokra készülünk, — adja hírül a rádió és a sajtó. Nagy és szép feladat előtt állunk. Nemes cselekedet ennek sikeréhez hozzájárulni. Ezt vette fontolóra az ipolysági CSEMÁDOK helyi csoportjának vezetősége is a legutóbbi ülésén. Kultúrműsorai hirdetni: dol­gozók, készüljetek a nemzeti bizott­ságok választásaira! Dallal, tánccal köszönteni a tavaszt, örömet, lelke­sedést hinteni a szívekbe. Ez ösztönzi ma jobb munkára csoportjainkat. Ma még csendesek, néptelenek az agitációs központok. Holnap már élet lesz bennük. Az ipolysági helyi csoport a májusi választásokig 10 agitációs központot látogat meg. Ez alkalommal tartalmas kultúrműsorral akarják szó­rakoztatni a választásokra készülő dolgozókat. A műsor összeállításával megbízták a vezetőségi tagokat, hogy vállalásuk teljesítése eredményes le­­gyen. Reméljük, hogy a kezdeményező példamutatásban a járás többi kultúr­­csoportja is követni fogja az Ipoly­ságiakat. Rados. Félév után A megkezdett má­sodik félévben az iskolák növendékei nagy szorgalommal folytatják tanulmá­nyaikat, hogy az év végi bizonyítvány a félévinél jobb ered­ményekről tanús­kodjon. A tanulás nellett serény mun­kát fejtenek ki a különféle érdekkö­rökben is. A könyv ünneDe Márciust immár harmadszor hir­detjük a könyv hónapjává. Mind az újságok hasábjain, mind egye­bütt sok szó esett már e kulturális forradalmunk még megoldatlan, de ugyanakkor égető és sürgető felada­tok egyik legfontosabbikáról, hogy a könyvet közelvigyük az olvasóhoz, olyan tömeges, napi közszükségleti cikké tegyük, amely iránt állandó, soha nem szűnő kereslet wálvánul meg. Saj­nos azonban, ha a tényeket vizsgál­juk, arra a megállapításra jutunk, hogy az új szellemi honfoglalás terén vég­zett munkánk nem kielégítő. Ne feledjük, dolgozóink — munkás­ságunk és parasztságunk — évszáza­dokon át kívül rekedtek a könyv va­rázsának, a szép szó örömös bűvöle­tének körén. A mi feladatunk tehát, hogy megismertessük, megszerettessük velük az olvasást. S e téren még igen sok a tennivaló. Tálán nem alaptalan az az állításunk, amikor azt mondjuk, hogy a legszélesebb, a múltban legel­­nyomottabb néprétegek még ma is idegenül néznek a könyvre, mint min­den újra. A mi feladatunk tehát, hogy eljus­sunk ezekhez az ezrekhez és tízezrek­hez, otthonukba, munkahelyükre vi­gyük, elébiik tegy ük az írók tanúság - tételét, felkeltsük érdeklődésüket, sze­ret etüket az írott betű, a megörökí­tett, okulás hozó nemes gondolat iránt. Tpzt a célt szolgálja a márciusi könyvhónap. A könyvhónapot országszerte lázas Mi újság a jólcai C Talán furcsán hangzik ez a kérdés, hiszen olyan nagy szervezetben, mint a jókai CSEMADOK, napról-napra új problémák merülnek fel, amely meg­érdemli, hogy foglalkozzunk vele. De én most nem ezeket akarom kutatni, csupán arra szorítkozom, hogy beszá­moljak az itteni CSEMADOK mostani működéséről. A CSEMADOK színjátszócsoportjá­nak tagjai az elmúlt évek hagyomá­nyaihoz híven szép feladatot vállaltak magukra. Sokáig tanakodtak, mikorra elhatározták, hogy melyik színdarabot tanulják be. A döntés végülis meg­született. Először A tanítónőre gon­doltak, majd úgy döntöttek, hogy Mo­heré Botcsinálta doktorával lépnek a színre. Ma már a közönség egyhangú véle­ményét mondjuk el akkor,*' amikor azt állítjuk, hogy a bemutató jól sikerült. Nemcsak azért, mert a legjobb mű­kedvelők szerepeltek benne, mint például Deák Imre és Sallai Júlianna, hanem azért is, mert a csoport fárad­ságot nem kímélve készült a közönség igényeinek kielégítésére. Ezekben a sikerekben nagy érdeme van Macsai elvtársnak, akinek vezetése alatt a színjátszók mindent elkövetnek a si­ker biztosításáéért. „Ha ő ráteszi va­lamire a kezét, ott megy a munka” — hallottam egyik tanítványától. Remél­jük, hogy ezután is olyan nagy szere­tettel és odaadással fogja vezetni a színjátszócsoportot, mint idáig. Mátyusföldi Z. Néhány hír a füleld járásból A galsai színjátszók nagy sikerrel adták elő Gárdonyi: A bor című há­­romfelvonásos színjátékát. Különösen kitűntek Cakó József, Nagy Jenő, Tóth Gyűláné, Koltai Lászlóné és Ferenc Antalné, de a többi szereplő is dicsé­retet érdemel. Nagy János a szerep tanításában és a díszletek elkészítésé­ben vette ki példásan részét, Kiss Mária tanítónő ugyancsak elősegítette CSEMADOK színjátszóinak sikeres szereplését. Példát vehetnének az em-ARANY JÁNOS: A szegény jobbágy* Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még? Ott ül a szegény pór az első saroglyán, Elkopott ostorát a kezében fogván: Szomorú képére rőt kalapja alá-Hullna, ha négy-öt szál madzag nem tartaná. Néha megszakasztja hosszú hallgatását, Bíztatgatja két hű igavonó társát, De azok nem bírnak lépni sebesebben, Talpok a köúttól ég eleven sebben. Széles országúton, mint az ég morgása, Csak imént dördült meg messzi földön, és lám, Haitik a távolban hintó robogása, Perc alatt elétünt. mint a fényes villám. 1817. március 2-án született Arany János A négy szürke a két kajla sőre Nagy keservesen tud kitérni előle, Pedig félni, félnek; mert az istenadták Bírnák csak a jármot; mingyár elragadnák. Dölyjös úri kocsis ül a hintó bakján Fél kezében cifra ostort suhogtatván; Jobban esik neki, a kényes lelkének; Ha nyakába sújt a két szegény sőrének; Jobban esik neki, ha egyet kiálthat: Földi, a kerékagy siratja a hájat! Kár volt annak árát a csapszéken hagyni, Szegény tengelyedet siralomnak adni. Föltekint a jobbágy, szomorúan felel: Hej! biz a háj árát nem kocsma nyelte c' Ami volt korülem, egy kevés zsiradék. Gyors hint óit okra mind felkenegeték. De a hintó népe nem hallotta e szót: Szegény ember! és ez így talán jobb is volt. Máskép ki áll jót; hogy e gyámságos kezek, Nyers-nyakasságodért meg nem fenyítenek! Irta: 1847. évbe* A legutolsó vitacikk a közömbösség problémájával foglalkozik és leszögezi, hogy az iskolában nem tudatosítják a gyermekekkel az élet reális arcát, a fiatalok kedvüket vesztik, nem képe­sek megbirkózni a nehézségekkel. Nem árt, ha ennél a kérdésnél kissé elidőzünk, mert a közömbösség szo­rosan összefügg a tanító és a szülő közötti baráti viszonnyal. Nézzünk csak néhány példát isko­lánk életéből. Pista jó tanuló volt. De mi történt? Üj tanítók jöttek az iskolához. Meg­kezdték szorgalmas munkájukat, s osztályzásukban igyekeztek követke­zetesek, szigorúak, de minden esetben igazságosak lenni. Pistának nem ment úgy a tanulás, mint addig. A pedagógiai tanács foglalkozott az esettel és arra a megállapításfa jutott, hogy a gyer­mek ún. „kedvenc” volt az iskolán, aki természetesnek vette, hogy 0 jó tanuló. Emiatt aztán elhanyagolta a tanulást, s mivel nem vettük figye­lembe az eddigi téves tételt, az érdem­jegyek miatt megszakadt a baráti vi­szony köztünk és Pista szülei között. Maguk a szülök hangoztatták, hogy a tanítók kivételt tesznek, és nem ér­demes a gyermeknek igyekezni. A jó­viszony csak akkor állt helyre, ami­kor beszélgettünk a szülőkkel, azok belátták tévedésüket és Pista ma már újra jó tanuló. De nézzünk egy másik esetet. Falu­helyen régi szokás —. és rossz szo­kás —, hogy a 14 éves lányt eladó­nak tartják, s ezért szinte természe­tes, hogy minden mulatságon részt vegyenek. Ez történt Gizivel is. Többszöri fi­gyelmeztetés, szülőkkel való beszél­getés sem használt. Ekkor az iskolai rendtartás előírása szerint a maga­viseleti jegye kielégítő lett. Termé­szetes a sok mulatozás, éjjelezés rá­nyomta bélyegét a tanulásra is. A szülők azonban nem sokat törődtek ezzel, sőt ők maguk vigasztalták lá­nyukat, hogy ne törődjön, mit írnak a bizonyítványba, hisz az életben úgy­sem lesz rá szüksége. No, de falun a magaviseleti jegy nagy szó. Akinek már kettese van, az szégyen. S ekkor Gizi szülei meghök­kentek. Szégyelték a dolgot és habár egy időre meg is szákáät a jóviSzöny az iskola és a ‘ szülők között, a velük folytatott baráti beszélgetés meghozta gyümölcsét. Évvégén a lány kitünte­téssel tette le a záróvizsgát. Mi a tanulság ezekből az esetekből? Az, hogy az iskolába lépés napjától kezdve legyünk következetesek, szigo­rúak, de igazságosak a gyermekkel szemben. Vegyük figyelembe a gyer­mek jellemét, otthoni körülményeit és észbeli tehetségét — s eszerint jutal­mazzuk. Ne legyünk soha elnézőek, szoktassuk a tanulókat arra, hogy ha meg akarják állni a helyüket, jó munkát kell végezniük. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a hármas amolyan kegyelemjegy legyen. Ugyan­akkor az se történjen meg, hogy a gyermek tudását csak enyhén érté­keljük. S így évek hosszú során azután megtanulja a gyermek, hogy az alapos munka elvégzése már az iskolában kezdődik, s a nehézségek eltávolítá­sáért keményen meg kell dolgozni. Nem hagyhatjuk szó nélkül i -A Szabad Földműves 7. számában . Koimlósi—Kardos közös cikkben fejte­gették az ifjúság nevelésének lényeges : problémáit. Megállapíthatjuk, hogy a ■ borúlátás nem egyszer hatalmába ke­ríti ifjainkat. Vajon miért? Erre a kérdésre válaszolnak — elég ered­ményesen — a cikkírók, s ehhez sze­retnék csatlakozni szerény észrevé­teleimmel. Az iskola nem ad reális képet az életről, nem készíti elő a tanulókat az életre. — E rövid mondatban fogla­lom a cikk lényegét. Ez is egyik oko­zója a borúlátásnak. De találunk még másokat is. Nem egyszer találkozunk olyan ese­tekkel, amikor az életbe kikerülve a kevésbé szorgalmas tanuló érvényesü­lése sikeresebb. Ilyen eset aztán pél­dául az osztálytársakat nem egyszer helytelen vélemények leszűrésére kész­teti. És a vélmennényen túl sok eset­ben csak annyit tudatosítanak belőle, hogy az életet nem kell komolyan venni, elég, ha felületesen próbálnak munkájukhoz igazodni. — Az ilyen, embertől azután az. áldozat és avküz~ . déš távol áll. Érvényesülésük . köze­pette élvezik gondtalan életüket, s vi­gyorogva nézik munkatársuk megfe­szített munkáját. Hasonlót vehetünk észre példáu azokban az esetekben, amikor sol anya panaszkodik fiára, hogy az nen törődik szüleivel, és minden pénzé' dorbézolásra költi. Mi ez, ha nem kö­zömbösség ? Közömbösség nemcsal magával, de szüleivel és a társadalom­mal szemben is. A múltban a kévé: kereset megtanította a szegény em­bereket a takarékosságra, mert e; volt megélhetésük legfőbb tartozéka Ma, amikor ifjúságunk gondtalan éle­tet élhet, és kedvező alkalmuk nyílit a boldog jövő építésére, nem mehe­tünk el szó nélkül az üyen esetei mellett. Mindössze két példát említettem amelyet ugyancsak a közömbössé!; címszó alatt emlegethetünk, azonban az élet még többel szolgál. Üton-út­­félen harcolni kell ellenük. Ez mind­annyiunk kötelessége. S. Róbert Imre * Értesítjük olvasóinkat, hogy lapunk mostani- számában > közölt hozzászólá­sokkal a vitát lezárjuk, melyet már­cius Í7-i számunkban dr. lurczel La­jos értékel. előkészület előzte meg. Ezekben azt előkészületekben leginkább a kassai kerület tűnt ki, ahol mindenegyes tö­megszervezet aktívan bekapcsolódik a könyv meg szer etett ésért végzett moz­galomba. Pótolni való azonban még mindig akad. idő és lehetőség azon­ban van arra, hogy a mulasztottakat behozzák. Sok helyen terveztek erre az idő­szakra irodalmi esteket, valamint könyvvitákat. Nem elég ezeket a vita­esteket tervbe venni, hanem harcolni kell azok hatékony sikeréért és min­dent elkövetni annak érdekében, hogy a szép szó varázsa lélektől lélekig el­jusson. S ebből a szempontból minden tömegszervezetre, kultúrotthonra, va­lamint népművelődési dolgozóra fon­tos feladat hárul. Az ő számukra már­cius a számadás és a fokozott helyt­állás hónapja lesz. A születő új társadalomban új iro­dalom és ugyanakkor új olvasóközön­ség támad. A kettő egymásratalálása, a kettő egymáshoz segítése •— ez a feladat. Sőt a feladatnál is több: kül­detést, hősi erőfeszítést igénylő, lel­kiismeretes munkát feltételező meg­bízatás, amelynek a könyvterjesztés maradéktalalnul eleget kell hogy te­gyen. S ehhez minden feltétellel ren­delkezünk. A márciusi könyvhónap azonban ne legyen egyszerű nekilendü­lés, hanem hathatós folytatása a gyü­mölcsöző, lankadatlan munkának. lített két tanítóról a többi falvak tanítói is, akik a kulturális munkába még nem kapcsolódtak be. Nem utol­sósorban vonatkozik ez a ragyolci tanítóságra. A füleld helyi CSEMADOK szervezet nagy sikerrel adta elő a Dankó Pista hegedűje című színdarabot. A színda­rab minden szereplője elismerést ér­demel, úgyszintén a zenekar is, mely­nek vezetője Kuloványi Lajos zeneta­nár. (Dacsó István leveléből.) A hanvaiakal kapcsolatban nemcsak i: azt jegyezhetjük meg, hogy a szövet- v kezeti gazdálkodás menete állandóan u javul, de kulturális szempontból is s hasonlókat állíthatunk. Hisz a hanvaiak n a járás területén ebben az évben már t, 10 alkalommal léptek fel. A fiatalság n ma már jobban érzi magát a kultúr- a otthonban, mint a korcsmában. n A sikerek mellett azonban panaszuk n h A N~mz4i Színház Üj Színpadán nem­régiben mutatták be G. Dusík „Faze­kas bál” című szlovák operettjét. A képen: Jelenet az első felvonásból, Strafin (Elena Kotliarovská) Ilonka lányával (Elena Šálková).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents