Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-15 / 28. szám

1956. július 15. Földműves 9 A Ballási együttes sikere Strážnicén Strážnicen a Ballási ének- és táncegyüttes szívélyes fo­gadtatásban részesítették. Nagy sikerrel szerepelt a sziléziai énekeket és táncokat bemutató svinovi együttes. Miért hanyatlik a propagacios munka falvainkon? Hírmondó Strážnice, ez a jellegzetes, ősrégi morvaországi városka immár tizen­negyedszer öltözött ünnepélyes kül­sőbe. A város festett kapui, házai, koszorúzott utcái és a vár parkia június 30-án és július elsején feltű­nően nagyszámú fellépőt és kb. száz­ezer látogatót fogadott a köztársaság minden részéből. A három központi stadionban a kulturális seregszemle főműsorában 34 zene-, ének- és tánc­­együttes lépett fel. A sträžnicei ün­nepségek történetében első ízben je­lentek meg külföldi együttesek. A bécsi csehszlovákok szövetségének együttese, a londoni csehszlovák-an­gol barátság ligájának együttese, Lengyelországból a Gural Viszla együttes és a Magyar Népköztársa­ságból a Ballási együttes. Valamennyi közül a legnagyobb si­kert a magyar ének- és táncegyüttes érte el. A magyar népi táncokat nem mindennapi élénkséggel és tökéletes­séggel mutatták be. Igen jó népi ze­nekarral é: szólóénekesekkel rendel­keztek. A Ballási együttes tagjai si­kerrel mutatták be a Békéscsaba kör­­•xyékén éló szlovákok hagyományos táncait. Иоду milyen sikere volt a Ballási együttesnek azt többek között "z is bizonyítja, hogy a közönség a niisor néhány rzámánctk ismétlését követelte. Az együttes tagjai hatal­mas tapsot és virágcsokrokat kaptak. zen a lelke; találkozón mind a ven­dégek, mind a vendéglátók szeme könnybelábadt. Ezek a könnyek azon­ban az öröm könnyei voltak, kifeje­zői annak, hogy már mindörökre el­tűnt a hosszú éveken keresztül mes­terségesen előidézett ellenségeskedés a két ország népe között. A fómüsoron kívül hat emelvényen számos további együttes szólistái és népi zenekarai is felléptek. Szlová­kiából 9 együttes lépett fel. Örven­detes tény, hogy az ismert „Trenčan“ együttesen kívül a többiek túlnyomó­­részben újak voltak. Közülük a leg­nagyobb sikert a homonnai úttörő­­együttes és a kendicei (eperjesi já­rás) Romano cigánygyerek-együttes érte el, ez utóbbiak temperamentu-A Zbbor-Zsibrica hegyvonulat, vagy mint a nóta mondja a csitári hegyek alatt, kis magyar falu fekszik: Zsére. Talán ez az egyetlen hely egész Szlo­vákiába, ahol még mindig megtart­ják a szentivánéji tüzek népszokását. 1956. június 24-én mi is felkerestük a falut, hogy beszámolhassunk, ho­gyan zajlik le a régi szokás. A magyarság ezt a szokást nem őshazájából hozta, hanem a környező germán, de főként szláv népektől vette át. Ezt a tényt igazolja az is, hogy főképp ott vert tanyát, ahol a magyarság a szlávsággal közvetlenül érintkezik. Maga az elnevezés is szláv eredetre vall, hiszen az Iván név nem magyar. Erről ír Belasics Bálint az etnográfia 1902-es illetve Vikár Béla a Magyar nyelvőr 1901-es évfolyamá­ban. A szentivánéji tüzek szokását ' odály Zoltán dolgozta fel. 1900 tá­ján még sok Zobor környéki magyar községben talált ilyen szokást. Ren­desen nemcsak Szent Iván napján dalolják az énekeket, hanem egy hónappal előbb elkezdik. Béden úrnap utáni minden vasárnap este tüzet raknak, az énekben mindig csak lá­nyok vesznek részt. Pogrányban an­nak idején velük daloltak a legények is. Bodokon ezzel a szokással már régóta felhagytak. Az énekekből Var­ga Judit, aki most 65' éves, tudott még a legtöbbet. Arra is emlékeztek, hogy az elöljáróság tiltotta a tűz­gyújtást, a polgár (kisbíró) néhány­szor bottal kergette szét a fiatalsá­got, mielőtt azt végképp elhagyták. Kodály tanulmányában két szentiván­éji dalszöveget jegyzett ’fel, az egyi­ket Béddel, a másikat Kolonnái kap­csolatban. mos cigánycsárdásokat mutattak be a közönségnek. Az idei sträžnicei népművészeti együttesek seregszemléjén jellegzete­sen megmutatkozott, hogy a morva S most, ötven év múlva már sem Béden, sem Geszténben, sem Pográny­ban, de már Kolonban se tartják a tüzeket. Egyedül Zsérén, de itt is nagyon megfakult a szokás és álta­lában sok helyütt ellenkezésre talált. A tüzeket az idén a falu végén, a cigányház mellett tartották meg, de csak a lányok részvételével. A legé­nyek az üt széléről nézték. A nép­szokást hangszalagra vette a cseh­szlovákiai rádió magyar osztálya is. Jól lehet sok előítélettel kellett meg­­bírkózniok, azonban ha szerényebben is, de hűek voltak a hagyományhoz. Dalos László zsérei parasztíró szerint egyetlen esztendőben sem hagyták ki. Xegfeljebb az fordult elő, hogy előbb vagy utóbb tartották meg, ha Szent Iván napja, azaz János napja hétköz­napra esett. A lányok elmondták, hogy ha májusfát kapnak, annak tör­zsét és ágait nem dobják el, hanem félre teszik és Szent Iván éjjelén ki­hordják a térre. Ezenkívül még más fát is hordanak ide, s úgyszintén szalmát is. Este 8 órakor gyújtják meg a tüzeket, melyet azelőtt az egyik oldalon lányok, a másik olda­lon legények vettek körül, s amikor a máglyák fellobogtak, a lányok éne­kelni kezdtek. Az ének után a lányok átugorták a tüzeket. Az ének ugyanis arról szólt, hogy egybe kell fogni a legény lovát az ő libáival, azaz feleségül akar hozzá menni. A tüzet azért ugorják át, hogy a szerelmet meg­pörkölje a májusfa láng i, mert csak akkor lesz igazán tartós, ha Szent Iván tüze sütötte. Magyar Ilonát — akiről a dal emlékezik — a faluban afféle mentőnek, a termékenység 's -és cseh együttesek, különösen a dal­ban és zenében, a szlovákiaiak ped!g táncban és műsoraik élénkségében tűntek ki. B. fi. tennőjének tartják, akit a népi kép­zelet fényes ruházatban, fején gyöngy­koszorúval képzel el. Ha a legény el­fogadta a lány énekét, a tűz átugrá­­sa után a másik oldalon elkapta a lányt. Sok házasság született ezek­ből a szokásokból. Ha a legény nem fogadta el a lány énekét, akkor szét taposta a tüzet.* Néhány éve még így ment, az idén azonban a legé­nyek már csak messziről nézték a lányok igyekezetét. Zsére valaha a Zobor-aljai magyar föld egyik legelhagyatottabb falva volt. Még a monda is azt tartotta róla, hogy véletlenül pottyant ide a csitári hegyek alá. A világot egy óriás teremtette és amikor a teremtő a Zsibrice tetején megpihent és be­nyúlt iszákjába szalonnáért, közbe kiesett belőle egy falu, oda, ahová ő maga se szánta. Ez lett Zsére. Lá­­banyomát ma is megmutatják a Zsib­rice tetején. Talán ezért őrizte meg ilyen sokáig a szokást. Ma azonban Zsére már nem elhagyatott falu. A faluban egymásután épülnek a taka­ros, piros cserepes téglaházak, nem messze fut tőle a pompás Pozsony- Besztercebányai autóút, ugyancsak a Pozsony-Zólyomi vasútvonal. Kovács Gergely a zsérei CSEMADOK elnöke örömmel közölte, hogy a faluban a CSEMADOK-nak több mint száz tag­ja van. A régi szokás kiveszőiéibe van, de Zséren új élet kezdődött. A szocia­lizmus kiemelte a falut régi dermedt­ségéből, és bekapcsolta az új élet lüktető üterrfébe. Mártonvölgyi László A propagáció célja az állandó kap­csolat megteremtése a legszélesebb tömegekkel. A mezőgazdasági propa­gáció sokfélesége abban rejlik, hogy itt figyelembe kell venni a termelés­ben előforduló és állandóan ismétlődő időszakokat. Épp ezért a növényter­mesztés és az állattenyésztés propa­gálásához szükséges plakátokat úgy készítik el, mint tartós segédeszkö­zöket. E plakátok tartalma tájékoz­tat bennünket arról, hogyan kell fo­kozatosan emelni a munkatermelé­kenységet az egységes földművesszü­­vetkezetben és az egyéni gazdálkodók földjein. Az utóbbi időben falvainkon kevés ilyen tárgyú plakátot láthat­tunk. Kiderült, hogy némelyik járás­ban a plakátok tiszta hátlapját sok­szorosítás céljára használják fel. Fel­szeletelik a hivatalos papírforma sze­rint és ezzel tönkreteszik az ízléses plakátokat. így csinálják ezt a bá­­novcei járási nemzeti bizottságon és Tapolcsányban is, ahonnan ilyen pa­píron küldték be a járási földműves­újságok elszámolását a- Földművelés­­ügvi Megbízotti Hivatalba. A plakátokkal való ilyen bánásmód már csak azért sem helyes, mert ez­zel csak az állami szerveket járatjuk le. Mit gondolhat ugyanis az a föld­műves a hivatali szervekről, aki ami­kor megkapja a levelet és figyelme­★ A vágsellyei ifjúság sikerrel mu­tatta be a Bújócska c. háromfelvoná­­sos színművet. A jól sikerült előadás után az együttes több vendégszerep­lésre kapott meghívást. ★ A Nobel-díjasok VI. kongresszu­sa zajlott le a svájci Lindauban. Ej­­úttal elsősorban fizikai problémák, az atomkérdés, Einstein elméle'te szere­pelt a napirenden. A kongresszuson 700 tiszteletbeli vendég is részt vett. ★ André Stil francia író, az Hu­­manité főszerkesztője ellen vádat emeltek „az állam külső biztonságá­nak veszélyeztetése“ címén. A világ­hírű francia író és főszerkesztő „bű­ne“ az, hogy az Humanité június 15-i számában helyt adott az Algériai Kommunista Párt közleményének. A vádemelés óriási feltűnést keltett vi­lágszerte, mivel első eset, hogy egy főszerkesztő ellen ilyen címen indí­tottak eljárást; a törvény értelmében ugyanis főszerkesztő ellen csak az általa aláírt oikk miatt lehet vádat emelni. ★ Makszim Gorkij összes műveit kiadja Franciaországban a párizsi Sajtó- és Könyvkiadóvállalatok Tár­sasága. ★ Janisová író és dramaturg a magyar-csehszlovák kulturális egyez­mény alapján Budapestre érkezett. Janisová megnézi Barta Lajos: „Sze-WIESLAV BRUDZINSKI: : эп elolvassa, fordít egyet rajta és a hátlapján mindenféle színes figurákat, tehenet, sertést stb. lát. Nagy hiba, hogy némely járási nemzeti bizottság dolgozója a veze-­­tést papírháborúval akarja megolda­ni a közvetlen irányítás helyett, melyben éppen a plakátok sokat se­gíthetnének. Hasonló módon bánnak a propagá­­ciós anyaggal a kékkői járási nem­zeti bizottságon is. Pavel Bálázik a JNB tervezője Hudec elvtárs, a Föld-' müvelésügyi Megbízotti Hivatal dol­gozója jelenlétében krumplit és húst csomagolt azokba a plakátokba, amely Megbízottak Testületének felhívását tartalmazta, s mindezt azzal a meg­jegyzéssel, hogy „mégis csak jók va­lamire a plakátok". így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy az így elsikkadt felhívá­sok nem találhatnak méltó meghall­gatásra a földművesek körében. A második ötéves terv fontos feladatot, a mezőgazdasági termelés fokozatos emelését írja elő. Ezt az eredményt csak úgy láthatjuk biztosítottnak, hogy ha mögötte a propagációs mun­ka se marad el. Ezek a tények is igazolják azt, hogy a propagációs munkát nem szabad könnyelműen le­értékelni. J. V. relem“ című színdarabjának előadását és megbeszélést folytat a szerzővel. A prágai Városi Színház ugyanis mű­sorára kívánja tűzni- a darabot. ★ Zágrábban új képzőművészeti folyóirat jelent meg. Megindítását a jugoszláv képzőművészek nemrégen Sarajevoban tartott kongresszusukon határozták el. ★ Szovjet írók utaznak szeptem­ber 1-én Jugoszláviába, majd szep­tember 25-én a jugoszláv írók kül­döttei látogatnak el a Szovjetunióba. ★ Nagy sikerrel vetítik New York egyik legnagyobb mozijában a „Tü­csök“ című szovjet színesfilrrtet. Ugyancsak nagy sikere van a „Rómeó és Júlia“ című szovjet balettfilmnek is. ★ Július 3-án csehszlovák kulturá­lis küldöttség utazott repülőgépen Libanonba, Szíriába és Afganisztánba. A küldöttséget a Csehszlovák Rádió és Televízió igazgatója František Ne­­čásek vezeti. ★ A Magyar Népköztársaságban tartózkodó szloyákiai Bradlan együt­tes július 3-án nagy sikerrel szere­pelt Balatonfüreden. ★ A pozsonyi Nemzeti Színház együttese Kassán nagy sikerrel mu­tatta be Kornyejcsuk „Szárnyak“ cí­mű darabját. —•—•—*—«—♦—*—*—*—*—♦—*—*- ♦ « T KARRIER! Valentin Klyš ismert közéleti tényező volt és halála évfor­dulójáról több járásban megemlékeztek. Ezzel a nagy személyiséggel kétségkívül valami kapcsolatot tartott Antinin Kasperek, az „Introbal” jelentéktelen tisztvise­lője. Gyerekkorától ismerte ezt a nagy embert. Elég gyakran hangsúlyozta: „Emlékszem jól. a homokban játszadoztam Valentin Klyšsel...” — Igen, igen, Klyš nagy ember volt. Emlékszem, hogy izzadt a homloka, amikor levesét kanalazta... Kasperek tekintélye az „Introbal”-ban egyre megszilárdult. Meghívták az elnökségi ülésekre, sőt az „Introbal” aranyjelvé­nyével is kitüntették. Egy esztendő után előlépett, tagja lett az üzemi tanácsnak. Minduntalan beszédet irt és szónokolt. Ha vitatkoztak, nem sokat teketóriázott: „Nem igy van ez elvtársak. Azt hiszem, Klyš így oldotta volna meg a kérdést...“ Rövidesen egy másik vállalathoz helyezték igazgatónak. Klyšre már. sokkal kevesebbet gondolt. Mostanában inkább ígj nyilatkozott: „Klyšsel való beszélgetésem során én ezt az ál­láspontot képviseltem...” — „Klyš, érdekes ember volt. persze kitűnő tanácsadói voltak ...” Antonin Kasperekkel most különféle nagyobb ünnepségeken gyakran találkozom. Rendszerint így kezdi beszédét: „1930-ban történt, éppen egy nagyobb parasztsztrájkot szerveztem...” Ha valaki tapintatlanul Klyšre hivatkozik előtte, elfintorítja orcáját és azt kérdi: „Mit hozakodnak mindig elő ezzel a Klyšsel”. Az emberek azt suttogják róla, hogy titokban „Valentin Klyš reakciós szerepe a népi mozgalomban“ címmel könyvet ír. Mi mindent össze nem beszélnek az emberek. (Dikobraz 15) Fordította Sz-v Szénát kaszál apám Agyú állások hajlatán Szénát kaszál apám, Tizenkét év előtti nyár Emléke visszaszáll, Az ég is szinte tükrözi A nehéz napokat: Felhőkbe’ ezernyi gép-szörny Barázdát hasogat... Akkor is itt kaszált apám, j S megállt a kaszanyél, Eszébe jutott a fia: — Talán már nem is él... Feltekintett, s míg reszketett a terhes levegő, felzsibogott a szíve táján: — Életben lehet ő?... Mert nem nyúlhat már messzire A kínok fonala ... S győztesen kell érkezni majd A fiának haza! És jött az ősz és jött a tél, Apámnak igazát * Meghozta a nyár. hogy újra Felvette a kaszát. S ölelhette a fiát is, S őt ölelte fia, — Feketén pihent már a front Kilőtt harckocsija. — S elindult kaszával újra Apám a rét szegén, S dús rendet vágott, s vág ma is Az ágyúk hült helyén. CSONTOS VILMOS * I i $ i /3 csitári tiegyek alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents