Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-15 / 28. szám
10 rSídmüves MÉHÉSZET Adósságtörlesztés — Ügy érzem, hogy a szerkesztőségnek adósa vagyok — írja levelében Bubenkó Imre. — A múlt évi sikertelenség elvette kedvét a levelezéstől, de most, hogy a hibákat sikeresen leküzdötte, s újabb nagyszerű eredményeket ért el a méhészetben, újból tollat fogott. Levele örömet hozott szerkesztőségünkbe. Reméljük, hogy olvasóink is szívesen olvassák cikkét. Legtöbb méhészlevelezönk elhallgat, ha bajok nehezednek rá, Mivel lapunkon keresztül mások írásából sokat tanultam, kötelességemnek tartom az írást, hogy az én cikkeimből is merítsenek' valamit méhésztársaim. Azóta, hogy utoljára írtam, sokféle eset adódott elő. Először, egy pár szóval a múlt évről szeretnék megemlékezni. A múlt év júniusában ismeretlen okokból nagyon sok méhünk veszett el, mégpedig kint a mezőn. A bajt mindjárt jelentettem és szakvizsgálatot kértem. Megállapították a betegség forrását — erős nozema — fertőzés. Az év hátralévő részét tehát gyógyítással töltöttem el, amely anyacserébCl, kaptár és lépcseréből állt. A gyenge családok négy-öt lépet foglaltak el. Ilyen állománnyal indultam az ez évi méhészeti évnek. Mondhatom, féltem a teleléstől, de úgy látszik, a gyógyítás elég jó volt, mert télen át pedig ilyenkor tudna a legtöbbet segíteni az Olvasóink kérdeznek, — olvasóink felelnek c. rovatunk. Hazánkban nagy a nozema-fertőzés. A Bubenko elvtárs által vezetett tornai állami gazdaságok méhészetét is száz százalékos fertőzés érte, ezért érdemes e levelet átolvasni, tanulni és okulni belőle. Szerkesztőség. egyetlen család sem pusztult el, annak dacára, hogy a szakemberek 50 százalékos veszteséget jósoltak. Tavasszal már vígabban ment a munka. A bajt már ismertem es egész mostanáig az állomány feljavítására helyeztem a fő súlyt. Márc'us végén az első meleg napokon, mindjárt szűkítettem a családok fészkeit, szükség szerint 4-5 lépre. A fiasításos lépeken kívül két takaró lépet .is hagytam minden kaptárban. A többit elvettem és mivel mézesek voltak, serkentésre (kamrázva) felhasználtam egészen április, közepéig. Ekkor végeztem el a tavaszi átvizsgálást is, amely megnyugtatott, mivelhogy a szükséges mennyiségű fiasítást találtam, átlagosan 27 négyzetdecimétert. Azután is serkentettem, de nem mézzel, hanem sziruppal, (1:1) egészen május 20-ig. Ezt a serkentést már nem minden családnál alkalmaztam. Amelyek erősek voltak, vagy rajzásra készültek, azoknál abbahagytam. Május 25-én kiegyenlítést végeztem, ami abból állt, hogy a túlerös családoktól égy-egy fiasításos lépet a gyengébb családoknak adtam. így elkészülve nyugodtan vártam az akácot és nem is csalódtam. A családok kitettek magukért. Elsősorban meggyógyultak, 700 darab keretet kiépítettek, (40 X 25) és átlagosan 12,7 kg mézet hozta .. Az akác sajnos nagyon rövid ideig tartott, jú> 'js 3-tól június 10-ig, az eredmény mégis szép. A most soronlevő munkák, előkészületek a jövő méhészévre: Elsősorban az anyanevelésre — ami már befejezéshez közeledik — fordítok a legnagyobb gondot. Anyát petéből és egynapos álcából nevelek kiválasztott tenyészcsaládoktól. Bubenkó Imre, film. A migléci szövetkezetben még csak most teszik meg az első lépéseket a méhészet felé, mégis mindent megfontolva tesznek. Az új vándorkaptárakat Kiss János méhész teljes műlépekkel szereli fel. Nagy Ernő agronómus a behálózott kereteket adogatja a műlépragasztáshoz, Luterán Bértalan őr pedig méhészeti szakcikket olvas a Szabad Földművesből. A tallósi szövetkezetben alig két éve méhészkedvek és máris szép eredményeket értek el. Méhállományuk 5^ családból áll és az idén több mint 11 kg-os átlagos mézhozamot értek el családonként. Méhészetük ezenkívül 10 rajjal és 6 anyanevelővel gyarapodott. Képünkön Pápai Imre méhész látható mézelszedés közben. (K.) Az álcák korának fontossága anyaneveléskor Jordan megvizsgálta, hogy milyen fejlettséget ér el az anyák petefészke aszerint, hogy a munkásálcák hány napos koruktól kapnak anyaálca-eleséget. Az anyákat fejlődésük 15 napján kihúzta a bölcsőből .és petefészküket keresztben felszeletelte. Megszámolta a petefészkeket alkotó „petecsövecskék” számát. Minél fejlettebb a petefészek, annál több benne a petecsövecske. A peték a petecsövecskékben fejlődnek. Az elejétől fogva anyának nevelt álcából 184, az egynaposból' 174, kétnaposból 149, háromnaposból csak Ő6 petecsövecskés anyák fejlődtek. A számok az átlagot jelentik. Jordan mesterséges bölcső helyett jobbnak tartja az áthelyezés nélküli módszereket, amilyen a lép visszametszése, a lépszalag, vagy az osztott sejt. Igv éppen akkor kikelt álcákat lehet anyanevelésre használni. (M) Vándoroljunk tisztesfűre A szeszélyes időjárás miatt sok helyen nehezen fejlődtek a méhek. A gondos kezelés következtében azonban felerősödtek. Szép eredményt mégis csak ott értek el, ahol a jó kezelés mellett jó legelőről ie gondoskodtak. Az eddigi jelentések szerint azok a méhészek, akik akácra vándoroltak, 10—11 kg-os átlagos mézhozamot értek el, akik pedig megelégedtek az otthoni rossz legelővel, ott fölösleges méz alig volt, esetleg jó betelelésre számíthatnak. Ezért fel kell használnunk az alkalmas időt a tisztesfüre való vándorlásra. Most gyakran esik, így kilátás van a tisztesfű és egyéb vadontenyésző növények gazdag virágzására. Nagy gondot kell fordítanunk, hogy erre az időre a méhcsaládok jó erőben legyenek. Nem szabad elhanyagolni a családok gondozását, hogy el ne népteledjenek, mert gyenge családokkal vándortanyán sem érhetünk el jó eredményt. A költöűrben elegendő hely legyen a petézésre. Inkább rakjunk át 3—4 fiasításos keretet méhvel együtt a mézűrbe, s helyükre kész lépeket, vagy mülépet tegyünk. Ha méhállományunk vándorlásra alkalmas, megkeressük a gazdag tisztesfűvel rendelkező helyet, beszerezzük az egészségügyi bizonyítványt a tulajdonos és a helyi tanács engedélyét a bevándorlásra. A vándorlással járó szabályzatot pontosan be kell tartanunk, nehogy abból zavarok keletkezzenek. A méheket és különösen a kaptárakat a vándorlásra gondosan előkészítjük. Gyenge családdal és hibás kaptárral nem Jehet veszteség nélkül vándorolni. A kaptárban elegendő hely legyen a szükséges levegőre, hogy a méhek ne szoruljanak a lép-utcák közé. A szellőzés a vándorlásnál elemi, de legfontosabb követelmény. A méhek itatásáról is gondoskodjunk, és a vándorlást éjszaka végezzük. Nappal és nagy forróságban veszedelmes az utazás.' A kaptárakat ügyesen rakjuk egymásra, a szellőzőket szabadon kell hagyni. A keretek iránya a zökkenés ellensúlyozására az autó vagy szekér tengelyével egyirányú legyen, s le kell őket szegezni. A méheket a vándortanyán csakis lecsillapodásuk után engedjük ki. A vándortahyán jelzőtábla is legyen, amely a méhész címét mutatja. Vándorhelyünkön a helyi tanácsnál jelentkezzünk és kérjük pártfogását, valamint értesítést a mérges permetezésekről a méhek elzárása végett. A vándorlás nagy fáradságba kerül és türelmet kíván, amit alaposan át kell gondolnunk, de manapság vándorlás nélkül eredményesen méhészkedni lehetetlen. Knopp Lőrincz, Bratislava Virághoz és helyhez való hűség A rovarok csapodárok. Váltakozva különféle virágokat látogatnak. A mézelő méh virághoz és színhez hű. Már Arisztotelész tudta ezt kb. 2000 évvel ezelőtt. A méh mindaddig, míg elég a virág, és elég nektárt vagy virágport talál benne, ugyanazt a virágfajt és ugyanazt a színt látogatja. A lábára csomózott virágpor is tehát legtöbbször egyféle virágból való. Csak néha-néha gyűjt felváltva másféle, de ugyanolyan színű virágokból. Hármas jelentősége van ennek: 1. A mézelő méh hasznosabb a megporzásban, mint a virágokról válogatás nélkül gyűjtögető más rovarok. 2. Bőven mézelő gazdasági növények a méhektől ritkábban fajzanak el, mint képzelik. Inkább csak akkor esik meg, ha a növényeket közvetlenül egymás mellé ültetik, vagy kevés van belőlük, vagy gyengén mézelnek. Nagyobb szerep jut ebben más rovaroknak, pl. poszméheknek. A poszméhek ugyanis a színhez hűek, a virághoz azonban kevéssé. Szívesen gyűjtenek váltakozva ugyanolyan színű, de másfajú virágból. 3. Az egy virághoz szokott méh sokszor késedelmesen kap rá valamilyen más fontos virágra, vagy gyéren látogatja. Ez a méztermésre és a magvas gyümölcstermésre kedvezőtlen lehet. Ezen segíteni lehet a méhek irányításával. Ha a méh elég gyűjteni valót talál, a gyűjtés helyéhez is hű, vagyis: 1. ugyanoda járogat vissza, és 2. aránylag kicsi területen böngészik. Tanulság: gyümölcsösben a virágpor-adó fa ne legyen távol. A virág csere. A hűség ellenkezője, tehát a méheknek az a tulajdonsága, hogy hűsége nem merev, nem változatlan, hanem szükség szerint más virágra tér át' virágot cserél. A virágcserélő méh gyenge legelő, vagy gyűjtés csökkenésekor például délfelé, nagy forróságban több. A legelő látogatásának szabályozása. A méhek munkáját gyengén látogatott virágokon nagyobb méztermésért, vagy jobb megporzásért fokozni lehet 1. irányítással, 2. csalogatással. 1956. július 15. Esti beszélgetés Lúcsan Mihályt gyerekkorától ismerik a faluban. Apja, az útkaparó, még a háború befejezése előtt meghalt és a négy gyerek, három fiú és egy leány, már rég saját kezük munkájából élnek. Дг egyik fiú Ost róván dolgozott és ott talált magának életpárt is. A leány Trencsénbe merít férjhez, a másik két fivér — Tamás és Mihály — az örökölt szülői házban alapítottak családot. Tamás a szövetkezetben dolgozik, Mihály pedig egy bratislavai üzemben. Nála lakik öreg édesanyjuk is, aki a háztartást tartja rendben, felesége pedig óvónő, ■ Ha úgy valaki megkérdezné az öreganyót, hogyan van megelégedve a jelennel, azt válaszolná, hogy minden rendben lenne, ha Mihály fiát gyakrabban láthatná. — Alighogy Miska fiam haza jön, mindjárt valami gyűlésre kell mennie. Dehát mit tehetünk, — mondja megadóan, ha egyszer beválasztották ót a nemzeti bizottságba. Nyakig vau a munkában. Azon a bizonyos júnusi estén mi sem találtuk otthon Lúcson Mihályt. Megtudtuk, hogy elment a falu másik végére Pasztuhi gazdához. Amikor végre rátaláltunk, a házigazdával ültek a konyhában az asztal mellett. Tartózkodóan fogadtak bennünket. Egy néma kézlegyintéssel hellyel kínáltak és az ember úgy érezte, mintha elszakadt volna a beszéd fonala. A házigazda felkelt helyéröl és valahonnan egy üveg szilvóriumot halászott elő. — Arról beszélgettünk a szomszéddal — törte meg Mihály a csendet, — mi minden is történik az életben. — Hm, — bólintott szótlanul a házigazda. A harmadik pohárka után aztán lassan oszlani kezdett a feszült hangulat homálya. — Azon panaszkodik a szomszéd — szőtte tovább Mihály az érkezésünk miatt megszakadt beszéd fonalát — hogy padlóztatni szeretné a másik szobát, de nem tud anyagot szerezni. Hogy még szöget sem tud szerezni a falu boltjában. Utána kell néznem a dolgoknak .. . — Üj ekére is szükségem lenne, — szólalt meg végre Pasztuhi gazda. — Nem tudom András, lesz e szükséged arra az ekére. Csak nem akarsz Jirökké így gürcölni? Meglátod, szánt még neked a traktor, nem is olyun soká — mondotta Lúcsan Mihály, a JNB tagja. — Gürcölök vagy nem, de ekét akarok venni, — mondja felindultan a házigazda. Lúcsan valamit jegyezget az előtte levő füzetbe. Aztán megjelent a háziasszony is. — En nem js félnék a szövetkezettől, — bizalmaskodott Pasztuhi élettársa, — csakhogy ott az ember már nem a maga ura. Mindenféle jött-ment csak parancsolgatna. így meg azt tesszük, ami nekünk tetszik. Я át azért nem egészen így vari, — szólt közbe Mihály. Látási dl vakulásig görnyedtek, ami ma már nem is méltó az emberhez. Nadrág1 szíj földjeiteken meg sem fordulhatna a traktor, s így mindent magul toknak kell elvégezni. Az újtól idegenkedtek, a régi szerint pedig ma már nem éri meg. — De a beadást azért mindig teli jesítettem, — vágott közbe kissé gúnyosan a házigazda. — Senkisem állít.ja az ellenkezőjét, — folytatta a vendég, de a szövetkezet НОв 000 korona értékű terményt adott-be terven felül. Minden munkaegységre 15 korona osztalék jutott, az én Öcsém feleségével együtt 10 500 korona osztalékot kapott. Kamrája pedig tele van mindennel. Vagy itt van Ágota, a szomszédasszony. Az is szépen keresett a szövetkezetben. Hiszen tudjátok. És mennyi gabonát kapott! Sohasem termett neki annyi, amíg tehenekkel túrta a földet. A házi-azda és a felesége szótlanul meredtek maguk elé. Azután Pasztuhi cigarettát sodort, minket is megkínált. Mélyen tüdejére szívta a csípős füstöt,* majd amiko- kifújta, a kék füstfüggöny mögül szűrte felénk á szavakat. — Már megmondtam, hogy ebben az évben még nem lépek be. Maid meglátom, hogyan megy nekik ez idén. — Nem kell elhirtelenkedni a dolgot, inkább számoljunk egy kicsit, — mondotta Lúcsan Mihály. Te, András, legalább 300 napot dolgozol egy évben, feleséged pedig még talán többet. Vasárnapot, vagy ünnepet nem ismertek. Ha ennyit dolgoznátok a szövetkezetben, legalább annyit keresnétek, mint Tamás öcsém. Menynyi pénz, gabona, bor, krumpli és egyéb termény állna a házhoz. Nem terem annyi azon az összes földiül, melyen „magatok urai" vagytok. Ehhez még hozzájön a háztáji föld, tehenet, anyadisznót, hízót, baromfit tarthattok ... T úcsan Mihály eldobta a beszéd Á-tközben körmére égett cigarettavéget. Aztán tovább ömlött ajkáról a meggyőzó beszéd. A házigazda és felesége szótlanul hallgatta. Még késő éjszaka is fény szűrődött ki az éj sötét palástjába burkolt ház ablakán. — Ügy van az, — mesélte később a JNB tagja, amikor elindultunk hazafelé — hogy az emberek jók, szeretik az újat, de nehezen tudnak letérni rögtörö paraszt-dédapáik útjáról, bár sokszor nagyon göröngyös. De erre idővel rájönnek még a legbizalmatlanabbak is. Azért látogatom őket, így talán előbb megismerik az igazságot és azokhoz csatlakoznak, akik már szakítottak a kötényből való magvetéssel. Pasztuhi András előbb vagy utóbb maga jelentkezne a seüi'etkezetbe. Én azonban azért járok hozzájuk, hogy mielőbb tetté érjen az elhatározás. Milan Rajský KÖZÖS ERŐVEL... A nagykaposi járás egyénileg dolgozó földművesei egyre jobban felismerik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyösebb: többet terem a föld, ha közösen, géppel művelik. Ezért határoztak, s felvételüket kérik az EFSZ-ekbe. A bési szövetkezetben az utóbbi időben 11, a budaháziban 3, Csicseren 5, Deregnyön 7, Mogyoróson 5, Pálin 4, Palócon 15, Dobóruszkán 28, Nagykaposon 9 új tag lépett a közös gazdálkodás útjára. Az EFSZ-ek tagjai örömmel fogadták a „vendégek” érkezését s közös erővel fáradoznak a boldogabb holnap építésén. Ladányi József Jó tanács lentermelöinknek Lassan már itt az ideje a lentépésnek. A jelek azt mutatják, hogy bő termést takaríthatunk be, épp ezért szervezzük meg jól ezt a munkát. A múlt években több gazdaságban előfordult, hogy a gépet kivonták a munkából, azzal érveltek, hogy felnyüvik azt a. szövetkezet tagjai is, úgy sincs, egyéb munkájuk. Ez helytelen volt. Ugyanis a lent technikai érettségű állapotban nyűjük és ne hagyjuk elérni, mert sokat veszít minőségéből. Ilyen esetekben azután szidják a felvásárlóüzemet, hogy nem érdemes lent termelni „csak bagót“ adnak érte. Ez természetes, ha a len elérik, csak a IX. osztályzatú lehet, ami mázsánként 39 korona veszteséget jelent. Ez a mennyiség, ha több hektárról van szó, súlyos ezrekre rúghat. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy érdemes törődnünk a len idejében való tépésével. A felnyütt len 4—5 nap alatt megszárad, azután kössük kévékbe. Erre a célra legjobb egy méteres spárgát használni, így a kéve nagysága 35-40 cm átmérőjű lesz. Kötésre legalkalmasabb a fával ellátott spárga, mer lyet be lehet szerezni a járási mezőgazdasági ratkárokbó! (ezer darab 64.— koronába kerül, amit a lenfeldolgozó üzem megtérít). Az aratógépek után visszamaradt szőrmadzagot nem tanácsos felhasználni a kötésnél. Kérjünk lentermelőinket, hogy vegyék figyelembe a lengyár megbízottjának tanácsait és kéz a kézben iparkodjanak minél jobb minőségű lentermést elérni. Szabó István, a tanyi lengyár dolgozója
