Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-08-19 / 33. szám

1955. augusztus 19. •fialod Saját érdekűkben igyekeznek Ha átdöcög a vonat a Bodrog Ind­ián, kitárul az ember előtt a széles bodrogközi róna. S amíg a vonat át­­’ halad a síkságon, áttekintést nyerhe­tünk arról, hogyan halad a járásban a munka. A haragoszöld kukorica és cukorrépa táblák, a felszántott gabona­földeken büszkélkedő kazlak, a zöldé­­lö másodvetések art vetítik szemünk elé, hogy a királyhelmeei járásban jól halad a munka. Lemaradásról csak itt-ott árulkodik egy pár kintmaradt szalmacsomó, vagy elkésett cséplő, A beadás menetéről a járási nem­zeti bizottságon azonban már nem olyan eredményekről kapunk hirt, mint amilyeneket a jól és idejében végzett munka, valamint a királyhel­­meci járás ismeretének alapján jogo­san elvárhatnánk. Az a járás, mely eveken keresztül első helyen végzett a kassai kerületben, sőt országos vi­szonylatban is az elsők között volt, most a beadásban lemaradt. Szép eredményekkel csupán egyes községek dicsekedhetnek. A perbenyíki szövet­kezet például már július 26-án telje­sítette gabonaneműekből a beadást. Ok nem hivatkoznak a gyenge ter­mésre, még arra sem, hogy 54 hektár búzát nekik is ki kellett a tavaszon szántani. Hogyan tudták hát elérni a járásban egyedülállóan a szép ered­ményt? A szövetkezet elnökétől meg­kapjuk rá a választ. — Tavasszal a mi őszi vetéseink is gyengéknek mutatkoztak, mint másutt is a járásban, de mi nem vártunk a jó időre, hanem dologhoz láttunk. Boronáltunk, hengereztünk, fejtrá­gyáztunk, kétszer is. így értünk el búzából átlagosan 25, rozsból 27 má­zsás hektárhozamot — mondta az el­nök. — Ezenkívül szem előtt tartot­tuk azt is, hogy magunknak teszünk jót, ha eleget teszünk a kormány és a párt határozatának és a cséplőtől egyenesen a begyüjtőhelyre szállítjuk a gabonát. Majd elmondották, hogyan használ­ták ki a jó időt a gyors szárításra, hogy minél előbb raktárba szállíthas­sák a termést. Minden szemet oda, ahová jár. — Minek raktározzuk feleslegesen a beadásra szánt terményt, — mondja Kondás Miklós a szövetkezet könyve­lője — mikor az nemcsak időveszte­séget, de felesleges kiadást is von maga után. Magunkat pedig felesleges kiadással nem akarjuk meglopni. A jó szervezés következményeként elérték azt, hogy a kötelező beadásra átadott 497 mázsa búzára a 250 má­zsa- rozsra és a 385 mázsa árpára július 26-ika óta már nem nekik kell vigyázni, az ára pedig szintén jő he­lyen, a bankban van, hogy onnan ván­doroljon majd — kinek, kinek mun­kája szerint — a tagokhoz. Azért is igyekeztek teljesíteni a kö­telező beadást, mert a tavaszi árpá­ból, melyet mind sörárpának minősí­tettek, legalább 4 vagonnal terveztek szabad eladásra. Számításuk sikerült, mert több mint 6 vagon sörárpát ad­tak terven felül. Ehelyett takarmány­­árpát kaptak vissza és még 110 000 korona tiszta jövedelemmel is gyara­podott a szövetkezet pénztára. Ebből az összegből 2 koronával emelkedik az osztalék az évi kb. 55 000 munka­egységre. — Látod elvtárs, — mondja Kondás József a szövetkezet mindig siető el­nöke — olyan világos ez, mint az egyszeregy. Ha igyekszünk, magunk­nak teszünk jót. Azt még miért ne tennénk ? — Kell is .sietnünk — folytatja magyarázva — mert akármennyire rohanunk, mégis mindig a sarkunkra taposnak. Az pedig nem kellemes érzés. A perbenyíki szövetkezet tehát már teljesítette az állam iránti kötelessé­gét. Biztosították a vetőmag- és ta­­karmányaiapot is. A múlt hét elején pedig kiosztották a félévi munkaegy­ségekre járó kenyérgabonát. Ez ugyan még csak előleg volt, mert a második félévi munkaegységekre jutó termény a raktárban van, de legtöbben előleg­ként is annyit kaptak, hogy szabad eladásra is jut az évi szükségleten felül. Ez a helyzet Lukács Györgynél is, aki harmadmagával dolgozik szorgal­masan a sertésállomány mellett A jó munkának meg is van az eredménye, mert 28 mázsa gabonát szállítottak az udvarába. — Lesz kenyér bőven — mondja mosolyogva Lukács bácsi —, egy pár mázsa még eladásra is kerül, amely­nek az ára jó lesz pótléknak a havi 1400 korona előleg mellé. Ocsenás Ferenc, Tóth Mihály meg a többiek is megelégedetten vették át a maguk 10—15 mázsa terményét. Máté Gyula 4,5 hektár földdel lépett a szövetkezetbe. De, nem bánta meg, mert most is 15 mázsa terményt ka­pott, s ahogy mondja, magángazda korában ritkán került fogyasztásra ennyi a családnak. — Pedig ez még csak előleg — mondja jelentőségteljesen. Ő is elad szabadáron legalább 5 má­zsát, mert hisz még a második félév­re is lesz annyi, mint az elsőre volt. Megelégedett ember, mert a havi 75—80 munkaegységre 750—800 ko­rona előleget kap és két hónaponként 6—700 korona pótjutalmat. De meg is érdemli, mert a hízómarhák 1,30 kg-os súlygyarapodást értek el a keze alatt. Megelégedett a 67 éves Balogh Pista bácsi is. Ez év tavaszáig a va­súton dolgozott. Tréfálkozva mondja el, hogy onnan már kiöregedett, de ahhoz még elég fiatal, hogy a nagy szövetkezeti családban új életet kezd­jen. — Csak Józcef-nap után jöttem a szövetkezetbe és máris 4,5 mázsa terményt kaptam. De bírok is én még dolgozni — mondja dicsekedve. A szövetkezet tagjai tehát bizakod­va néznek a holnap elé. S hogy ebben én se kételkedjek, azért az elnök egy meggyőző sétára hív, hogy megtekint­sük a határt és a telepet. Amit lát az ember, az csak igazolja a tagok jogos büszkeségét a szövetkezetükre. A nyolcvan hektáros kukorica tábla legalább 50 mázsás hektárhozamot igér. Nem kell tehát félnünk, mitől hízik majd az a 100 süldő, amit sza­bad eladásra szántak. Már eddig is túlteljesítették a szabad eladásra ter­vezett sertéshús beadását, mert a 77 mázsa helyett 120-at adtak, s így ter­mészetes, hogy a tervezett jövedelem is emelkedett. A kötelező beadásból is jóval többet adtak mind sertés­mind marhahúsból, s így elérték azt, hogy a félévre tervezett bevétel 200 000 koronával magasbab lett. A cukorrépájuk is jól mutat. Há­romszázötven mázsánál biztosan több lesz hektáronként. A zöldségesük is szép. Abból 186 ezer korona bevételt terveztek, a termés szerint jóval töb­bet is elérhetnének. Itt azonban nincs minden rendben, mert a zöldséges csoport vezetője nem gondoskodik kellően a zöldség idejében történő szedéséről, s igy az áru sokszor ve­szít az értékéből. A tervezett jövedel­met még így is túlszárnyalják. A határ egyik legnagyobb érdekes­sége a szépen zöldelö tízhektáros rozstábla. Mikor észreveszem, az el­nök csak sejtelmesen mosolyog. Aztán hozzáteszi, hogy ez még a család tit­ka. Majd elmagyarázza, hogy ebből késő ősszel jó legelő lesz a juhoknak, tavasszal pedig bükkönyt vetnek a rit­kára vetett rozs közé, s ezzel amel­lett, hogy biztosítják mind a rozsból, mind a bükkönyből a jó termést és még a földet is javítják. Sok gondosságra valló érdekes dol­got találunk még a határban. A jövő tavaszon vetésre kerülő cukorrépatáb­la szélén már ott áll a trágyatelep. Az új dolog azonban nem ez, hanem az, hogy a perbenyíkiek a cukorrépát is új módszerrel akarják vetni. Ügy, hogy egy 40 hektáros tábla közepén 20 hektárt cukorrépával vetnek be, körül a szélén 20 hektárt pedig ken­derrel. Ezzel azt akarják elérni, hogy a gyenge cukorrépalevelet meg ne tá­madhassák a bogarak. így gondoskod­nak a magas hektárhozamról, a na­gyobb jövedelemről. Még sok mindenről lehetne beszélni, melyek mind azt bizonyítják, hogy a perbenyíkiek a gazdálkodás mene­tét nem bízzák a véletlenre. Tervez­nek, számítanak, gondolkoznak és ter­mészetesen dolgoznak szorgalmasan. A telepen már megtöltve áll a 11 si­­lókút, de azért még a 80 hektár má­sodvetésnek a kukoricaszárnak és répaszeletnek is lesz helye a silógöd­rökben. Szép jövedelmet hozott a sörárpa Jól fizetett az árpa a horváti szö­vetkezetben. Beadási kötelezettségük­nek már rég eleget tettek, s ezenkí­vül terven felül 10 vagon sörárpát adtak át a felvásárló üzemnek, amely­ért 224 000 koronát kaptak. A serrápa beadásának még egy nagy előnye van- A termelő a felvásárlóüzemtől 1 má­zsa sörárpáért 1 mázsa 10 kg takar­mányárpát vásárolhat, mázsánként 70 koronájával. A horvátiak a 10 vagon sörárpáért vásárolhatnak 11 vagon takarmányár­pát, s ez csupán 77 000 koronába ke­rül. A beadott 10 vagon sörárpa után tehát visszakapnak 11 vagon takar­mányárpát és 147 000 korona tiszta jövedelmük marad. Ebb,ől is látható, hogy a horváti szövetkezetben tudják a termelés módját, jól számolnak, s így az év végén a ól végzett mun­ka ezerkoronásokban mutatkozik meg az osztaléknál. H. A perbenyíkiek külön büszkesége az a 120 darab üsző, amelyek nagyobb­­része a jövő évben már borját hoz. Ezekkel, mint válogatott fajállatokkal töltik fel a jelenlegi tehénállományu­kat. Ezért keli a sok siló, meg azért is, hogy tehenenkénti 8-9 literes napi tejátlagot 10 literen felülre emeljék. Tudják azt, hogy jövedelmük is olyan arányban emelkedik, ahogyan növelik a termelést. Tehát igyekeznek nem­csak a kötelező beadást teljesíteni, hanem minél többet termelni szabad áron való eladásra is, mert a múlt évi 9 koronás osztalékon, a gazdag pótjutalmon, valamint az idén mutat­kozó 10—12 koronás»osztalékon és az előlegként kapott terményeken keresz­tül levonják a következtetést, hogy a szövetkezetben a kitermelt javak, illetve azok értéke a tagok birtokába vándorol. Haraszti Gyula Bőven lesz takarmány télire A szenicai járásban legnagyobb a hlbokei szövetkezet. Az EFSZ tagsá­ga azonban arra törekszik, hogy a legnagyobb mellé a legjobb jelzőt is kiérdemeljék. Ügy látják, hogy ehhez az állatállomány és az állattenyésztés fejlesztésén keresztül vezet az út. Az 13<jf) hektárnyi mezőgazdasági területen 580 szarvasmarhát tartanak. Különös súlyt fektetnek a fajállatte­nyésztésre. Az állattenyésztési dolgo­zók igyekezetét a 10 tagú takarmány­termesztő, csoport támogatja, mely­nek vezetője Ondočka Pál. A takar­­mánytermeszto csoport érdeme, hogy az első kaszálásból több mint 100 vá­gón lucerna került kazlakba. A máso­dik kaszálásból ugyancsak jó néhány kazlat raknak majd. Ezenkívül 140 hektár rétje is van a szövetkezetnek, amelyről több mint 500 mázsa ter­mést takarítottak be. A szálastakarmányon kívül elegen­dő silót is készítenek a téli hónapok­ra. Erre a célra 14 hektár silókukori­cát és 30 hektár tarlókeveréket ve­tettek. A 125 hektár cukorrépa ugyan­csak sok anyagot ad, amelyből első­rendű silót készíthetnek. Ebben az évben 25 mázsa silót biztosítanak a téli időszakra minden számos állat Víg aratóünnepé lij A lídszegen Augusztus 11-én mozgalmas nap volt Nádszegen. A szövetkezet apraja­­nagyja készülődött a hagyományos aratóünnepélyre, A délutáni órákban feldíszített kocsikon kezükben a koszorúval vígan dalolva járták a falut, hogy örömükben osztozzon az egész község lakossága. Az esti órákban került sor a koszorúk átadására. A szövetkezet tagjai Bar­­talos Lajos elnököt, Lovas István, Kovács Vilmos, Molnár József csoport­­vezetőket, Juhos Dezső agronömust és Csánó Antal segédagronómust aján­dékozták meg koszorúkkal. Képünkön az EFSZ tagsága átadja az aratóko­­szorót Bartalos Lajosnak, a szövetkezet elnökének. Harminc vagon gabonát osztottak szét lytosr is olyan kép fogadja az em­­bért a marcellházi határban, mint egy évvel ezelőtt: letarolt mező, for­más szalmakazlak, betakarításra váró őszi termények. A különbség esetleg az lehet, hogy most másutt vannak a kukoricák, meg a cukorrépa. Ahogy a vetésforgó megkívánta. És valahogy a szalmával is más a helyzet, mint a múlt év augusztusában. — Az okos másén, de mi a saját kárunkon tanultunk, — mondja Vi­­derman Géza a szövetkezet elnöke. Tavai' sok szalmánk maradt a föl­deken, ott ment tönkre. Hogy mi lett a következmény? Komoly szalmahi­ány, kev . istállótrágya. Nem tudtunk úgy trágyázni, ahogy a laza talajok megkívánják. De ebben az évben már okosabbak voltunk. — Igen, okosabbak voltak. A 731 hek­tárnyi gabonavetéssel két hét alatt végeztek a kombájnok. A szövetkezet megalakulását követő években még augusztus végéti is csépeltek. Most? Már rég letudták beadási kötelezett­ségüket az állam iránt. Igaz, hogy csak kenyérgabonából, mert az árpát meghagyták, mivel gyengébb kukori­catermésre számítanak, mint más éve­ken. Bitter elvtárs, az EFSZ könyve­lője elmondja, hogy az árpából elma­radt 50 százalék beadást leírják a szövetkezetnek, mivel ez év tavaszán jelentős vízkárt szenvedték. Az ógyallai gépállomás dolgozói jó munkát végeztek a szövetkezetben. Az összes munkákat időben elvégez­ték, az aratást pedig rekordidőre fe­jezték be. A szövetkezet már a gép­állomással is rendezte adósságát. Az aratásért gabonával fizetett, a többi munkadíjat pedig sertéshússal egyen­líti ki. A vetómagalapbá 9 vagón bú­zát, 360 mázsa őszi árpát és 200 má­zsa tavaszi árpát tettek. A többi ala­pot is biztosították. Utána pedig a gabona elosztására került sor. Ki mennyi munkaegységet szerzett az el­ső félévben, annyiszor 3 kg gabonát kapott. Kövér József 130 anyakocát gondoz társaival együtt. Az első félévre ter­vezett 700 helyett 750 malacot vá­lasztottak el. Az elhullás alig 1-2 százalék. Ez igazán szép eredmény­nek mondható. A jó munkáért gazdag jutalmat' kapótl Kövér József. A havi 000- i 1 korona előlegen kívül most közel 14 múzsa gabonát vittek házá­hoz. Megtelik a kamra minden jóval, ahol a tagság szorgalmasan dolgozik. Czibor Béla munkahelye a tehené­szet. Ö sem olyan ember, aki a do­lognak a könnyebbik végét keresné. Az első félévben ledolgozott 469 mun­kaegység többet mond minden dícsé­­rószónál. Valamikor 4 hektár földön zsellérkedett, de ennyije soha sem volt még. Kara István 2 hektár jöld­­del lépett a szövetkezetbe. Amikor még ecniénileg gazdálkodott, ha csép­­lés után teljesítette beadását és kifi­zette a cséplési díjat, bizony alig­­alig maradt kenyere. Most pedig sem az aratás, sem a cséplés nem okozott neki annyi gondot, mégis sokkal több gabonája van. így lehetne tovább sorolni azok ne­■ vét, akik jól dolgoznak és jól élnek a marcellházi szövetkezetben. Három mázsa híján 30 vágón gabonát osztottak szét az első félévben ledol­gozott munkaegységekre. A másik jél­­évben maidnem ugyanennyi lesz, eset­leg az árpa hiányával. Ezt észrevet­te Krisner István 4 hektáros közép­­paraszt is, aki aratás után felvételét kérte a szövetkezetbe. Pém Imre vá­laszúton van: egyik lábával még а к ét rend széles apai örökségen, a másik­kal pedig már a szövetkezetben áll. De Fazekas László, Balogh Károly, Németh József és még sok marcell­házi földműves foglalkozik most a kör zös munka gondolatával. Nem is cso­da, így van ez rendjén, hiszen vonzó példákban, jó eredményekben bővel­kedik a szövetkezet. Ogyalla környékén legjobb a mar­­celházi szövetkezet. Az előleget rendszeresen minden hónapban meg­kapják a tagok a ledolgozott munka­egységekre. Év végéig 300 mázsa sertéshúst és sok más terményt szá­mítanak beadni terven jelül. Van te­hát remény a munkaegység értékének a másik jelére is. Ez pedig nagyon fontos tényező a szövetkezet további fejlődésében. Az gyénileg dolgozó földművesek az elért eredményeken keresztül mérik le a nagy gazdaság életképességét s aszerint érlelődik bennük tetté és végső elhatározássá a közös munka gondolata. Ez pedig döntő fontosságú Marcellháza paraszt­ságának életében. Tamás V. Tíz helyett 18 korona mutatkozik Alig egy esztendős a gyerki szövetkezet. Még kevés tagja van, ďe az idei szép eredmények bizdnyosan gondolkodóba ejtik a még kívülálló föld­műveseket. A gyerki szövetkezetben kombájnnal vágták * legtöbb gabonát. Az árpát már kitisztították és be is adták a kötelező 113 mázsát, terven felül pedig hetvenegyet. Ezen felül még 6 vagón sörárpát szállítottak a felvásárló üzem raktárába, amelyért szép összeget kapott a szövetkezet. Búzabeadásuknak is eleget tettek. Egyre jobban gyarapodik a szövetkezet és gazdagodik a tagság. Az évi termelési tervben munkaegységenként 10 korona fizetését tervezték. Az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy a munkaegység ért ér ke a tervezett 10 korona helyett 18, vagy talán ettől is több lesz. A jó munka nyomán az év végén lesz osztanivaló bőven. Hoksza l. Arató-cséplŐ gépből silókombájn Az elmúlt napokban a királyhelmeei gépállomás dolgozói egy arató-cséplő­gép szerelési munkálatain dolgoztak, amelyet silókombájnná alakítottak át. Az átalakított gép á napokban meg­kezdi a silótakarmány kaszálását és aprózását. A gépállomás dolgozói ezzel is segítséget nyújtanak szövetkeze­teinknek, hogy minél többet silőzhas­­sanak. K. a. I :t4. ;->.>iblikeWílSb.i-v

Next

/
Thumbnails
Contents