Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-12 / 32. szám
10 . Földműves 1956. augusztus 12 TRAKTOROK A HEGYOLDALON Kígyózó szürke út vezet Gombaszögtől Szilice felé. Autók, motorkerékpárok erős búgás közben róják a kilométereket a hegynek fölfelé. Néha erősödik hangjuk, majd elhalkul, később minden neszt elnyel a sűrű erdő. Távolabb a lejtőn ritkább mogyoróbokrok tarkítják az erdei legelőt. Nagy juhnyáj legelész bégetve, kolompolva. Szembe velünk , az úton személyautó közeledik, ringózva, egész haik zúgással. Az autó megállt. Fodor Andor körzeti mechanikus is megállítja motorkerékpárját és melegen üdvözli az autóból kiszálló közepes termetű erős embert. Majd beszédbe ebednek. — Mi újság Andor? — Nincs oly különös, csupán a ŰT- nek van valami baja Borzóván. — Akkor hát iparkodj, mert nagyon sürgős a tarlóhántás. — Igazgató elvtárs otthon találta a traktorosokat? — Dehogy találtam, mehetsz oda korán vagy későn, mindig a mezőn vannak. Szabó László azt a meredek földet aratja, ahol tavaly te feldőltél. Máténak is a mezőn adtuk át a kitüntetést. Amiiy hamar beszédbe eredt a kétember, oly hamar véget is vetettek a találkozónak. Kezetfögtak és továbbmentek. Az igazgató autója tovább suhan lefelé, Andor motorkerékpárja pedig erősen húz a hegynek. A körzeti mechanikus útközben elmagyarázza, hogy tulajdonképpen miről is volt szó. — A tavaszi munkák versenyében a rozsnyói gépállomás a második helyen végzett a kerületben, csak két pont hiányzott az elsőséghez. Ha 10 hektárral több négyzetes burgonyát ültettünk volna be, akkor elsők vagyunk, de így Bárca megelőzött. No de sebaj, ha akkor nem sikerült, majd most kivágjuk a rezet, — mondta határozottan a körzeti mechanikus. Ha minden brigád úgy dolgozna mint a miénk“ akkor nem is lenne nehéz a győzelmet elérni. Most is két traktorost tüntettek ki, jó munkájukért Szabó Lászlót és Máté Gyulát. A sztlicei traktorosbrigádnak és a szövetkezetnek már hallottuk hírét és ahogy tovább megyünk egyre jobban fontolgatjuk a helyzetet. Tavaszi munka, aratás, kitüntetés, azon a földön dolgozik ahol te feldőltél. Az eldőlés még csak elképzelhető ezen az ezerhajlásos hegyes-völgyes határon, de az aratásra nagyon kíváncsiak lettünk. Már hét kilométert mentünk és mindenfelé csak erdő és erdő. Talán fuvarozással lehet pontot szerezni a munkaversenyben és nem szántással. Addig, addig fontolgattam a helyzetet, míg a nyolcadik kilométer-követ is mögöttünk hagytuk. Elhagytuk az erdőt és széles mező tárult szemünk elé Nem győztünk eleget csodálkozni rajta. Félméteres a burgonya szára, levele sötétzöld, répa, mák buján a dombeldalon, sehol egy árva gyom a kultúra között. A gabonakeresztek mint a katonák oly sűrű sorokban követik egymást a lehántott tarlókon. A dús borsót nagy hüvelyei lehúzzák a földre. A virágzó lucerna nagy és sűrű, mint a tenger úgy hullámzik a széltől. A dimbesdombos hegyes-völgyes szilicei határ gyönyörű a szemnek. A termés mindenfelé gazdag, pedig a talaj köves, nincs egy maroknyi föld. amiben ne lenne kavics, vagy palakő. „Szilicei fennsík“, így nevezik ezt a tájat. Fennsík! A szó értelmében merre lehet? Az egyik domb nagyobb mint a másik, az egyiken több a hajtás, a másikon kevesebb, de sehol egy parcella, amely sík volna. A hepehupás dombok között odaértünk, ahol a múlt évben a mechanikus pótkocsija eldőlt. A meredek oldalon Szabó László Skodája mint zerge a kőszirten, úgy kapaszkodik felfelé és húzza az aratógépet. Mezei Sándor ül az önkötözőn. Menetközben kaszát, vitorlát emel, majd leengedi a földnek és termésnek megfelelően. A domb peremén kisebb a zab, lejjebb nagyobb, de tarlója mindenütt egyforma, mintha borotvával lenne levágva. A kévék oly formásak, hogy kézzel se lehet különbet kötni. — Alkatrész, üzemanyag? — szólt hozzájuk Fodor elvtárs, mikor odaértünk. — Rendben van minden, nincs szükségünk semmire, — mondja egyszerre a traktoros és az önkötözőjép kezelője. Rendben van minden, de valami mégis hiányzik, mert a kitüntetett traktoros még egy percre se áll meg, h<.nem iparkodik tovább az aratással. Csak később tudtuk meg az irodában, hogy mi a helyzet. Máté Gyuia és Kovács Sándor megelőzték őket, pedig tavaszkor Szabó nagy előnyre tett szert. Máté július elejétől 80 torma takarmányt silózott le és 60 hektár földet learatott, míg a Szabó teljesítménye 40 tonna lesilózása és 50 hektár aratás. A második negyedévben Szabó 160 százalékos tervtaljesítéssel a brigádban első lett és a gépállomáson a második helyet foglalta el a kerekes traktorosok versenyében. Továbbmegyünk, járjuk a határt. Bodnár Béla DT-vel szántja a tarlót. A szövetkezet traktora terményt fuvarozik. a kertek alatt két cséplőgép csépel. Zajdó Imre brigádvezető a silózással van elfogalva. de nemcsak a traktorosok, hanem a falu .apraja nagyja, mind a mezőn van kora reggeltől késő estig. A szilicei traktorosbrigád másik része Borzován dolgozik. Ott is dombos ,a határ, ott is nehéz a munka, de ott is úgy learatják a gabonát és olyun szépen leszántják a földjét, mint Szilicén. A talaj nem olyan köves, de a vörös nyirok hai megszárad, olyan kemény mint a kő; itt is ezért kell iparkodni a munkával. Mire Borzovára értünk Farkas József traktoros a DT-jét már megjavította. Csak az olajpumpának volt baja, de ő nem bánta volna,'ha azt a körzeti mechanikus megjavítaná és ő addig az új Zetorral, a 35-sel szántana... Ferenc Miklós és Bokros Lajos olyan domboldalon aratnak, amelyet a szövetkezeti dolgozók kaszával akartak levágni, hogy a traktornak baja ne történjék. A körzeti mechanikus minden traktorost meglátogatott, de hibát sehol sem talált. A szilicei traktorosok nemcsak jó! aratnak, szántanak, vetnek, hanem a gép javítását is elvégzik. A kis 'hibákat a mezőn kijavítják, hogy nagyobb baj ne történjék. Valamennyien meghosszabbított műszakban dolgoznak és így még e héten elvégzik az aratást és rövidesen minden tarlót lehántanak. A traktorosok szorgalma és szaktudása nemcsak a gépállomásnak hoz dicsőséget, hanem a szövetkezetnek is, mert a szilicei traktorosok munkája nyomán termőbbé válik a köves föld és a vörös nyirok. Csűrilla József. Nyári kapálás - magasabb hektárhozam A kapásnövények mostoha kezelése sok bajt okoz a mezőgazdasági termelésben s oka kapásaink gyenge hozamának is. A nyári vagy gazoló kapálás elmaradása akkor is csökkenti terméshozamunkat, ha a talajelőkészítést és a tavaszi növényápolást az agrotechnikai követelményeknek megfelelően végeztük. Nem is beszélve arról, hogy kapásnövényeink talajának elgyomosodását a kései nyári gyomokkal épp a gazoló kapálás elmaradása okozza. Elgyomosodott kapás semmi esetre sem lesz jó eiőveteménye az utántermesztett növénynek és úgyszólván, értéktelenné teszi a vetőforgö biztosította előnyöket. A gazoló kapálás megőrzi a talajnedvességet аг elpárolgástól. A forró nyári nappalok és meleg harmatmentes éjszakák elősegitői a talaj vízveszteségének. Gyakran a talaj a szárazság miatt megrepedezik és a repedt talaj rohamosan kiszárítja a talaj melegebb rétegeit is, ahol a termelt növényzet gyökérzetének zöme elhelyezkedik. Ha a talaj felületét állandóan 5—10 cm-es porhanyós földréteg takarja, úgy a talaj megrepedezése nem fog bekövetkezni. A gazoló kapálásra tehát nagy szükség van, mert csakis ezzel tudjuk megakadályozni a túlzott vízveszteséget és a kapások földjeinek elgyomosodását. Augusztus hónap mindig kritikus időpont a talaj v A sárgahasú Gyümölcsöseink kártevői közé tartozik a sárgahasű körtedarázs. Elsősorban a körteféleségek ellensége. A darázs 10—15 mm nagyságú, feje és tora fekete. A hímen az arc alsó része, a nőstényen a csápok között egy folt és a szájpajzs közepe sárga. A potroh bannasárga tövén olykor a végén is fekete. A potroh oldalai, különösen nőstényen sárgafoltosak. A szárnyon a szárnyhegy alatt szürkés fekete szalag vonul végig-Egy nőstény kb. 200 petét rak. Petéit nem egy helyre, hanem 30—50-cs csoportokban a gazdanövény levelére rakja. Az álhernyók júniusban kelnek ki, s közös laza szövedéket készítenek. Az álcák narancssárga színűek, csak a fejük fekete; lábaik száma nyolc. A szövedékből készült fészek átlagos nagysága 20—30 cm között váltakozik, de a 40 cm nagyságú sem tartozik a ritkaságok közé. Az átváltozás teljes befejezése után az álhernyó ledobja magát a talajra, ahol élénken izgatottan mászkál össze-vissza, miáltal a táplálékot adó fától kisebb, nagyobb távolságra eljutva furakodik a talajba. A bábozodás helyének megválasztásakor az álcák a tiszta, száraz, laza homokos részeket elkerülik. vízkészletének szempontjából, mert ebben az időben nemcsak a forró napok, de a fejlődő növényzet nagy anyaggyarapodása is rengeteg vizet kíván. Tudjuk jól, hogy a kukorica csőfejlesztés, beporzás, de magkötés idejében igényli a legnagyobb vízmennyiséget, és ha ez nem áll rendelkezésre korcs csöveket és sok meddő hajtást hoz. Nem megvetendő feladat az sem, melyet a nyári kapálás a talaj átszellöztetésével és a tápanyagbaktériumok működésének elősegítésével végez. A talajban ugyanis állandó széndioxid képződése megy végbe, melynek jelentékeny része el kell hogy távozzon a talajból, ha nem akarjuk azt, hogy károsan befolyásolja a fejlődő növényzet gyökérzetét és a hasznos baktériumokat. A talajban felgyülemlett széndioxid viszont a talajból eltávozva annak mikroklímáját gazdagítja és biztosítja a növényzet részére asszimiláció útján való felvételét. A széndioxid a levegőben a növényzetnek igen értékes tápanyaga. A nyári kapálás a haladó agrotechnika fontos tényezője, melyet elhagyni nem szabad. Remélem sok gazdatársam megérti ennek jelentőségét és beveszi munkatervébe a nyári kapálást is, melynek most van az ideje. F. A. körtedarázs Az előbuvó darázs már ivarérett. Hamarosan párosodik és megkezdi a peterakást. A darázs élettartama rövid, 8—10 nap. Fő gazdanövénye a körte, továbbá található almán, kajszibarackon, őszibarackon, cseresznyén és galagonyán. A kártevők ellen legcélszerűbben úgy .védekezhetünk, hogy a jól látható szövedékeket lemetszük és elégetjük. Ha a fát erősen megtámadták, akkor gyomorméreggel való permetezés ajánlható- A tapadó méreggel való permetezés nem vezet sikerre, mert a szövedék a mérget elfogja és így az állat bőrével közvetlen érintkezésbe nem kerül. Ajánlatos továbbá, ha már az álcák befúrták magukat a talajba, hogy a fa koronája alatt a földet mélyen ássuk fel és oltatlan mészporral hintsük be, és ezt gerebélyével juttassuk a talajba. A mészport a talajba levő nedvesség megoltja, s a fejlődő hő az ott meghúzódó álcákon és bábokon égési sebeket okoz és azokat elpusztítja. Dexler Béla MÉHÉSZET----, Jó, ha tudják a méhészek Ha a méhcsalád a legcsekélyebb érintésre, a legóvatosabb kibontásra mindenkor dühös támadással felel, ezen is csak anyacserével segíthetünk, sót legtanácsosabb elvenni az összes fiasitást, hogy abból semmi esetre se neveljen új anyát, mert az ismét ilyen dühöngő népnek adná életét. Ezt a fiasitást tehát nyomban szét kell osztani olyan családoknál, melyek rendben vannak s egyáltalában nem gondolnak anyanevelésre. A dühöngő családnak pedig ne adjunk kész anyát, ne kockáztassuk azt, hanem adjunk neki más, jóindulatú családtól anyabölcsőt, vagy nyílt fiasitást, hogy ebből neveljen magának új anyát. Ha aztán az öreg dühöngő méhek lassan elhullanak a külső munkában és az új anyától származó ivadék lép előtérbe, megváltozik a család természete. Az építő családok átvizsgálása nem odázható el későbbi időre, mert a méhésznek meg kell ítélnie méiiállománya jövő sorsát; tiszta képet kell szereznie minden egyes család értékéről, rendeznie kell a költóteret, pótolnia kell a hiányokat, etetnie kell, vagy lépes mézzel kell felsegítenie a megkésett utórajokat. Tudjuk, hogy az anya a méhcsalád lelke, ennek megvizsgálása után másodsorban a család építménye éspedig ennek nemcsak a mennyisége, hanem különösen a minősége is kell, hogy képezze vizsgálódásunk tárgyát ebben az időszakban; mert ettől is éppen annyira függ a méhcsalád boldogulása, mint az anya petézőképességétől. Nem elég tehát betekinteni a kaptárba, hanem ki kell bontani az új építménnyel bíró családot a keretes kaptárban. Megtörténik ugyani?, hogy valamely család sok hereiépet épit ä fészeknek szánt részlet közepébe. Ez a rendellenes eset legkívált olyankor fordul elő, amikor egy betelepített raj némileg kicsinyli a neki adott lakást s már az építkezés kezdetén — újabb rajzási szándékkal — hereiépeket épít, s anyabölcsőket alakít; esetleg ki is veri az unokarajt, ha a hordás bősége egyre tart; de viszont le is mondhat arról a hordás hirtelen megszűnésével. Ha aztán ennek a családnak a létszáma akár az unokaraj kiverésével, akár a fiasítás őszi megszűnésével le is apad a rendes telelő mennyiségre; a következő években fel sem bír szaporodni a rajzóképességig, mert a fészek közepét jórészben herelépek foglalják el. De azért szünet nélkül nevel több kevesebb herét: sőt ha ki-, üldözi az egyik nemzedéket, másikat nevel helyette, mert ezt a fiasítás tömörsége, a fészek szétválaszthatatlansága megköveteli. A herék folytonos nevelése tehát ebben az esetben kikerülhetetlen. De lehetnek az építményben olyan elhajlások, elgörbülések, irányváltozások, kidudorodások, behorpadások es féloldaluságok is, melyek okvetlenül megkövetelik a méhész beavatkozását. Ilyen a szalagépítmény is, amikor egy keretben 5—6 pontos egyszerre kezdik az építkezést s mindannyit külön — mint egymás mellet* lógó 4—6 cm Szélességű szalagokat — nyújtják le egymás mellett. Aztán, ha később össze is építik ezeket a szalagokat; ez mind szabálytalan sejtekkel történik. Ezeket mind most kell kivágni, hogy a méhcsalád az így okozott hiányosságokat még idejében pótolhassa. Sőt az építményben azért is kell elejét venni minden szabályta. óságnak; mert a méheknek erre fordított munkája teljesen kárba veszett. Érdekes kísérlet Az élesztős serkentő etetésről sokat vitatkoztak már a méhészek, de legtöbben tudományos kísérlet helye Ц érveléseket hoztak fel és az élesztővel serkentett családok eredményét dicsérték. A magyarországi „Méhészet" című lapban érdekes cikket írt Illa István, amit az alábbiakban mi is közzéteszünk, hogy tájékoztatásul szolgáljon méhésztársainknak. „Az élesztős serkentő etetésről“ Fáy Ferenc februári cikke felcsigázta tavasszal az érdeklődést a pékélesztős serkentő etetés iránt. Többen számoltak be kedvező tapasztalatokról, azonban anélkül, hogy megfigyelésük helyességét összehasonlító családokkal ellenőrizték volna. Az élesztő adagolásának célja a virágpor pótlása. A méh garatmirigyének működésére, s ezzel kapcsolatban az álcák táplálásra van hatással. Olvashattuk azt is, hogy sietteti a méhek kikelését, s így még a virágporban bővelkedő családokban is a fiasítás fokozottabb kiterjedését eredményezi. Ez év tavaszán a juhépusztai állami gazdaságban tervszerű kísérletet végeztek az élesztős etetéssel. Erre három csoportban 2020, összesen 60 méhcsaládot állítottak be. A kísérlet egyúttal kiterjedt arra is, hogy a tiszta cukorszirupos etetés hatással van-e a fiasítás terjedelmére, hisz tudvalevő, hogy külföldi tapasztalatok nem tulajdonítanak ennek nagyobb értéket, mint azt, hogy kedvezőtlen időjáráskor a vízhordó méhek pusztulását csökkenti. Az I. csoport serkentésben nem részesült. A II. csoport cukorszirupos serkentést kapott. A III. csoport kapta a cukorszirupba kevert pékélesztőt. Nem kívánom részletesebben ismertetni a kísérleti családok egyéb adatait. A fő szempont az volt, hogy a kellő mennyiségű élelem, népesség, takarás minden csoportban egyenlő mértékben legyen “biztosítva. A kísérlet április 10-től május 10-ig tartott, tehát már .abban az időben, amikor a méhek a természetben bőven találtak virágport. Május 10-én a fiasitás terjedelme a következő volt: Csoport Etetés módja összes fiasítás Egy családra dm5 eső átlag dm2 III. Etetés nélkül.............. 912 46 979 49 893 45 III. Cukorszirup................... III. Cukorszirup + pékélesztő Ez az eredmény csalódást keltett, mert az .eltérés egészen lényegtelen. Mindegyik csoportban voltak kiugró családok, ami bizonnyal a jól petéző anyák javára írható. Az élesztős serkentő etetés azonban nem igazolta legalább is azt az állítást, hogy még a virágporhordással egyidejűén végezve is, erősen befolyásolja a fiasítás terjedőimét. Nem bizonyosodtam meg róla, de feltételezem, hogy az élesztős etetés virágporban szegény helyeken, vagy igen szélsőséges tavaszon eredményes lehet. Azonban ott, ahol a tavaszi méhlegelő jő és a családoknak hetenként akár csak egy-két napon alkalmuk van bőséges virágporhordásra, az élesztős serkentés nem lendíti észrevehetően a fiasitást. Az idei tavaszon például arról számoltak be az élesztővel serkentő méhészek, hogy akác előtt 9—10 keretnyi fiasitást értek el. De ugyanilyen mérvű volt a fiasítás terjedelme a nem serkentett, de jól kezelt méhészetekben is. Annak sincs nagy jelentősége, hogy az élesztős serkentést már a virágporhordást megelőzően alkalmazzuk, hiszen a legtöbb helyen az első tavaszias napokon már hordják a méhek a virágport. A Hasításnak korábbi, nagyobb lendületű megindítása pedig sok esetben hátrányos. Az élesztős serkentés vélt jó hatását azzal magyarázom, hogy sikerének feltételeivel (bőséges élelem, népes méhcsalád jól petéző anya meleg takarás) egyúttal biztosították a méhcsalád koratavaszi fejlődésének az alapját is.
