Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-12 / 32. szám
1056. augusztus 12. Ftrídmüvcs 9 ® élelőtt kilenc óra van. Jucika újjai vad táncot járnak az írógép billentyűin. Alig egy hónapja került ide, de neki igazán mindegy, ha itt van, ha nincs a főnök, dolgozik. Tetszik neki a hely, pedig egyszerűen berendezett ez a hivatali szoba. Mégis úgy tűnik, mintha már évek óta járna ide, egészen belenőtt, gyökeret eresztett — kellemesen, ottnonosan érzi magát, csak__ Nos igen. A főnök, a főnöki A szeme, a nézése ... Hogy mit akarhat az az emberi? Rosszat csak nemi? — Nem, nem! — hessegeti el magától a fura gondolatokat — hiszen három gyereke van és szereti őket, mindig azt mondja ... Gondolatainak kavargását Tamási Géza, a hivatalfönök jötte állítja meg. Fiatalosan robban be, pedig az idő már jócskán elszállt a feje felett. Karcsú alakja, vékonyas arca, dús, hullámos haja azonban fiatalossá teszi. Illatosán, frissen borotválva, világos, drapp ruhában jön. Egész megjelenésében van valami ünnepélyesség, valami megmagyarázhatatlan eltökéltség ... — Mi újság, mi újság ? — villant választékos mosolya a lányra és leül. Rágyújt. — Nincs semmi különös — válaszol szerényen Jucika. — A két jelentés inár készen van, most csinálom a statisztikai kimutatást. — Statisztika!... Tudja hányat csináltunk mi már öt év alatt? Phü, rengeteget. Még annál is többet... Igaz, egyszer kapásból, máskor hasból ... Hajaj, ki győzte volna mind pontos adatokkal! — Édeskésen mosolyog és szeme sugara Jucika leikébe igyekszik hatolni. Jucika mélyen elpirul és újjai ismét táncba kezdenek, Tamási pedig az ablakhoz megy és nézi a májusi napsugarakban fürdő utcát, a siető embereket, a suhanó autókat.. De gondolatai a lány körül keringnek, aki alig két lépésnyire ül a háta mögött, mégis maga előtt látja, mintha ezerszínű, vibráló délibáb hintázná ... Gyors elhatározással a lány mögé lép és vállára teszi a kezét: — Jucika édes ... én szeretnék valamit mondani magának ... Halkan kopognak az ajtón. — Hogy a nyavalya törné ki! — vetődik Tamási szeméből a villám és ellép a lánytól. — Cest práci! — Hórihorgas, szürkeruhás fiatalember toppan be kezében aktatáskával. Tamási az íróasztalához ül, tarkát az iratok között és hanyag hangsúllyal dobja a kérdést: — Óhajt valamit!?... — Igen, azaz ... • Ismét kopognak az ajtón... Kopognak másodszor, harmadszor, tizedszer ... Tamási türelmét vesztve ordít: — Igen! — Jónapot kívánok! — Hatvan év körüli, megtört, száraz ember a jövevény. Ruhája elnyűtt. Csendes alázat ül a szemén. Zsíros' sapkáját mindkét kezével* maga előtt tartva áll és vár. Tamási nyilván ismeri és tudja a ■ bácsiról, hogy nagyot halló, jó erős hangon szól: — Nem látja, hogy vannak itt? — Nem hallom kéremalásan. Tetzik tudni a fülemmel baj van... — Később jöjjön be! — ordít Tamási, s mintegy magyarázatképpen az idegen fiatalemberre mutat, hogy előbb őt kell elintézni. — A tizenegyessel szeretnék hazamenni, kéremszépen ... Az idegen váratlanul közbeszólt: — Csak tessék egész nyugodtan intézni i bácsi ügyét, én ráérek. — Azzal otthonosan leül, táskájából újságot vesz elő és látszólag olvasgatni kezd. — Milyen jól indult ez a nap, és tessék! — fordul egyet dühösen Tamási agyában a gondolat és az öregre formed: — Mit akar? — Hát a segély-ügyben gyüttem vóna, kéremszépen ... — Segélyügyben! Hányszor mondtam már, hogy többet nem kaphat. — N m hallom, kérem . . . — Nem hallj.!... Mit akar, hiszen kapja... — Kapom — mondja a bácsi keserű ízzel és szomorúan bólógat. — Kapom ... harminchét korona ötven fillért... Abból nem lehet megélni kérem ... — Nem lehet megélni, nem lehet. Négy évvel ezelőtt is ezt mondta, mégis él. — Élek ... A koldus is megél valahogy, meg én is, de csak valahogy. A■' senki se tudja, hogy hogyan, maga se. Csak azt látja, hogy élek, mert itt vagyok, mert mozgok, mert beszélek ... ■ — Ne oktatgasson maga engemet, dóm én, hogy mi az élet, — füstölög Tamási fölényes gúnnyal. A bácsi rá se hederít, csak mondja " a magáét, egyre emelkedettebb, egyre szenvedélyesebb hangon: — ... de azt senki nem tudja, nem látja, hogy sokszor napokig nincs betevő falatom, hogy naponta háromszor is kinyújt a szívbajom, hogy számomra süket az egész világ. Ez élet?! És tudja azt valaki, hogy mit érzek m azért, mert mindenki húzódik tőlem, mint a nyűvös kutyától, hogy még libapásztornak sem költők, senkinek ... hát ez élet! ? Minek adták ki ezt a rongyos papírokat, hogy nyolcvan százalékos rokkant vagyok, minek!? — ordítja a bácsi magából kikelve, s reszkető kézzel cibálja ki belső zsebéből az iratokat és az asztalra csapja indulatosan. Az idegen látszólag olvas, de minden idegszálával figyeli az eseményeket. Tamási pedig Jucika előtt, nem hagy tekintélyébe taposni, dúrván ordít az öregre: — Ne ordítson rám, mert úgy rúgom ki, hogy a lába se éri a földet! Ha nem tanült vén szamár létére tiszteletet, majd én megtanítom!... Idegesen felugrik, és fenyegetően néz az öregre. Az öreg némileg lecsillapodik. — Kirúg. Azt elhiszem. Fiatal, erős, megteheti. Én roncs vagyok, senki, semmi... Engem rúghatnak, taposhatnak ... '“•g csak panaszra se mehetek, ki hallgat meg? Kicsoda!? Senki... Legalább írni tudnék, de az anyám iskolába se járatott, dolgoznom köllött. A grófi birtokra jártam a répába bugarászni, meg ökrököt hajtani..’. Hát rúgjon, ha van lelke, nem bánom, de én visszagyüvök, ha nem bírok, visszamászok és nem megyek el. Addig nem megyek haza, míg el nem intézi az ügyemet, ha agyoncsap is ... Mert, mert én félek, rettegek az otthontól, a holnaptól. .. — Sír az öreg bácsi, sír, mint egy árva gyerek, aki senki, semmi nélkül egyedül áll a sötét éjszakában.- Ez az ember tisztára megbolondult — néz Tamási ijedt csodálkoz ssal az öregre. — Hát nem érti, hogy én semmit sem tudok tenni a maga ügyében! — De tértem — szól az öreg remegő hangon, kínlódva a fájdalmától. — Értem én kérem, nagyon is jól értem. Az én ügyemben semmit nem tud tenni, mert nekem semmim nincs; se borom, se csirkém, se hízólibám .. — Fölcsattan a hangja. — Lázár István ügyiben tudott tenni ezerkilencszázötvenegyben. Hatvanezer koronát kapott visszamenőleg, mindjárt motorbiciklit vett rajta az unokájának. Azóta is szedi a jó pénzt, pedig annak ötven hold földje vöt, annak jogos ... Mikor a burzsujok vótak a pácon én is kaptam, most nem kaphatok, mert a koministák vannak a pácon ... hol itt az igazság, • hát mondja meg nekem, hol itt az igazság!? — Bömböl az öreg eltorzult arccal, minden ízében remegve. — Mondja meg nekem, hol van itt az igazság, mert a két kezemmel fújtom meg itt nyomban ... — Örült, őrült ez az ember! — Tamási a telefonhoz ugrik és tárcsázni kezd. A magas fiatalember hirtelen feláll. — Ha ja azt a telefont! — úgy csattan a hangja, hogy a vér megáll tőle az erekben. — Ér úgy veszem észre, — kezdi a fiatalember nyugodtan mérlegelve a szavakat —, hogy a bácsi ügyében nagy-nagy igazságtalanság történt... Az öreg bácsi melepetten néz rá és némi remény csillan a szemében. Jucika is érzi az öreg igazát és mélységes megvetéssel ítéli el Tamásit. A förököt pedig a megbotránkozás hulláma borítja: — Magának ehhez semmi köze! — mondja nyersen az idegennek. — A hivatalban én vagyok a felelős ... — Természetesen, hogy maga a felelős. A maga hibáiért senki más nem felelhet, csakhogy... majd ha arra kerül sor, nehogy behúzza a zászlót, nehogy aljas módon rimánkodjon ... — Ne legyen az a maga gondja! Ha csak azért jött, már be is teheti maga mögött az ajtót! — Milyen fölény, micsoda nyegleség fűti át Таmási hangját. A fiatalember úgy látszik fölöslegesnek tartja a további eszmecserét. Hanyag mozdulattal a zsebébe nyúlt és igazolványát Tamásinak adja. Tamási egy pillantást vet. rá és ha■ mura vált arccal rogyik az egyik székbe. Az idegen pedig az öreg bácsihoz fordul: — Bácsikám, én őszinte szívvel sajnálom magát. Igazságtalanság történt magával szembe, mert még akadnak köztünk felelőtlen alakok, akik hanyagul végzik a kötelességüket .. . — És most már elintézik az ügyemet? — szól közbe az öreg reménykedve. — El. Egész biztosan el.. . —. Nem hiszem én azt, kérem. — Nem hisz nékem, bácsikám? — Nem tudom,... — komorul el az öreg. Annyiszor becsaptak már az életben ... Meg osztón azt se tudom, kicsoda, micsoda ? ... — Én bácsikám pozsonyi vagyok, a megbízotti hivatal dolgozója ... De ember vagyok, érti bácsikám ? . . . Ember, akiben szív dobog és akinek lelke van ... — Ember... sóhajtja maga elé az öreg és a fiatalember acélkék szemébe néz. Melegséget, bíztatást, erőt sugároznak azok a szemek. — Akkor hát elmehetek ? — Mén az adatait feljegyzem, aztán mehet. — A fiatalember jegyzetfüzetet húz elő és beírja az öreg bácsi nevét, születési idejét meg a címét. — No, bácsikám, most menjen nyugodtan haza és egy kis ideig legyen türelemmel. Hát a viszontlátásra! — és kézfogásra nyújtja a kezét. Az öreg félő sen, majdnem ijedten fog kezet, aztán meghatódott arckifejezéssel távozik. Ballag a lépcsőkön lefele. — Ember... — sóhajtja ismét, s még mindig érzi kezének meleg szorítását, szinte maga előtt látja magas alakját és szürke kabátjának hajtókáján azt a sarló-’.alapácsos jelvényt... S a remény megnyugtató mosolyt szór élettiport arcára ... Kuruc Rozália, ä kismácsédi EFSZ egyik legjobb dolgozója. Tizenhárom tarka bocit gondoz egyedül. Neveltjei szép tiszták, egészségesek, jól érzik magukat a Stejman-bődékban. Kultúrház-vagy korcsma? Vajon melyik a fontosabb? A kultúrház, vagy a kocsma? A tömegszervezetek, a HNB és minden józaneszű ember e mérlegelést követően eképp válaszol: a ku'túrház. Csallóközkürtön a helyi nemzeti bizottság is így látta jónak. A fogyasztási szövetkezet küldöttének jelenlétében úgy döntött, hogy ez a fontosabb. Igen ám! De a „forrófejűek“ ebben a faluban is másképp látják. Például Hegedűs Kálmán, a fogyasztási szövetkezet üzletvezetője és Mondok igazgató fittyet hánytak a HNB döntésének. Kiadták a rendelkezést a kultúrház egy részének elkülönítésére, kocsmahelyiséggé nyilvánítására. A HNB elnöke nem nézte tétlenül a dolgot, nyomban szaladt a járásra. A JNB népművelési osztályától kért segítséget. Közös erővel igyekeztek Mondok elvtársat, a JFSZSZ igazgatóját meggyőzni álláspontja helytelenségéről, de ő hajthatatlan maradt. Telefonáltak jobbra, balra,, mindenütt Ígérgették, majd elintézik az ügyet. Az időközben összeverődött tömegszervezeti titkárok közül az egyik indulatosan megjegyezte: — Ha kell, fejszével állok oda, de mégsem engedem, hogy a kultúra fészkét kártyázó helyiségnek használják! Jogos ezen kifakadás. Hiszen az említett helyiség 32 éve szolgálja a kultúra \ ügyét. Legutóbb „Dulszky asszony erkolcs“-ét és a „Becsületes juhászlegény"-t játszották. Minden szombaton és vasárnap filmvetítés folyik nagy látogatottság mellett. Most mindez szűnjön meg amiatt, hogy a kártyázóknak kényelmesebb helyet kell teremteni? Vajon miért akar a csallóközkürti fogyasztási szövetkezet vezetője és Mondok igazgató a kultúrmunka sírásója lenni? Tóth Dezső kultúrmunkás, Bratislava í. I. DIMITRIJEV: A LÉGY Szántás után az ökör haza tartván egy üldögélő legyet hoz a szarván. A légytől egy másik, mely ül az ágon, megkérdi: honnan jő. 5 fennhordott orral ő így szól: „Honnan? Hát szántottunk barátom!” A mese olykor szépen az igazsághoz visz, ha nem is vártuk. Nem szőltak-e már önhöz is eképpen: „Döntöttünk! Megcsináltuk!“ Tóth Eszter fordítása Sok sikert lévaiak A CSEMADOK lévai helyi szervezete harmadik negyedévi működési tervében a sajtóterjesztésen, községeink és városaink szépítési akcióján, valamint politikai, kultúrális és gazdasági előadások megrendezésén kívül a nyári munkák idejére számos kultúrelőadások szervezését vette tervbe. így kezdett munkába Dvofák Erzsébet vezetése alatt a lelkes kilenctagú műkedvelő kultúrcsoport. Műsorukkal mindig szombaton és vasárnap lépnek fel a járás falvaiban. A tervbevett 15 előadásból az együttes edditj. sikeresen már. 5 előadást tartott a magyar lakosságú községekben. Az együttes fellépése iránt mindenütt nagy az érdeklődés, tagjait mind az EFSZ-ek, mind a többi gazdálkodók mindig szívélyesen és lelkesedéssel fogadják. Az együttes műsora iránti nagy érdeklődést az is igazolja, hogy tol vábbi három szlovák lakosságú községben kapott meghívást. Az együttes a meghívást örömmel és készséggel elfogadta. A kultúrcsoport tagjai ezenfelül elhatározták, hogy műsorukkal több szövetkezet aratási ünnepélyén is fellépnek. így járulnak a lévai CSEMADOK tagjai a város és a falu kapcsolatának megszilárdításához. Korbell Tibor, Léva Egy kis szombat-esti fejmosás ... A. K. Kolebajeva az ünnep előtt tisztára mossa két kisfiát. Vízmentes ponyvában nincs hiány Nagyon sok olyan anyag ál! rendelkezésünkre, amlyről nem tudjuk hol és hogyan igényelhető. így van ez a vízmentes ponyvákkal is. A „Svitap” n. p. dolgozói némely kerületben ellenőrzést végeztek és megállapították, hogy sok helyen a ponyvát beszerezhetetlen árunak tartják. A svitavai „Svitap” n. v. dolgozói értesítik a mezőgazdaság dolgozóit, hogy a szükséges vízmentes ponyvákat egyenesen az üzemtől, vagy pedig az iparosszükségleteket értékesítő üzletekben rendelhetik meg. S. E. Első a járásban A lévai szövetkezeti tagok 106.2 : izalékra teljesítették gabonabeadásukat és így a lévai járás szövetkejetei között az első helyet foglalták el. Összesen 489 mázsa búzát, 115 mázsa zsot és 490 mázsa árpát szállítottak a begyűjtő üzem raktáraiDa. A lévai szövetkezet 35 nappal a kitűzött határidő előtt teljesítette a beadási kötelezettség tervét. A ziker magyarázata abban rejlik, hony időben be tudta fejezni az aratási munkákat. Előreláthatólag az e1-H ÍRM A diószegi CSEMADOK az utóbbi időben a János vitéz, az Állami áruház és a Csárdáskirályö c. színmüvek előadásaival mind helyben, mind a környék falvaiban osztatlan sikert aratott. * * * Augusztus 5-én kezdődött Bratislavában a Dolgozók Filmfesztiválja. Nap, mint nap megtelik zsúfolásig a Vár sokezres tömeget befogadó szabadtéri színpadának nézőtere. A megsö EFSL ek között lesz, amelyek majd lényegesen emelni tudják a munkaegység értékét. Az elért siker tulajdonképpen a munka helyes mecsz rvezésének és a szilárd munkafegyelemnek gyümölcse. Az aratási munkálatok gyors és sikeres befejezését Léván nagyrészben elősegítette a szövetkezeti tagok és a traktorosbrigád közti szoros együttműködés, valamint a traktorosok kiváló munkája. Kollber Tibor, Léva ONDÓ nyitás napján a Rumjancev-ügy c. szovjet film került bemutatásra. * * * Korszerű, tágas Művelődés Háza épül Fámádon. A falu dolgozói kivétel nélkül, mindnyájan résztvesznsk a társadalmi munkában, hogy a kultúra ezen fellegvára minél előbb elk "ziiljön. Az új épület felavatására előreláthatólag az őszi hónapokban kerül sor. MHMMiMWiilkw*’ „ i I ' тШЛтШш
