Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-12 / 32. szám
1S56. augusztus 12. Földművés HARMINCHÉTTEL TÖBBEN... A déli órákban érkeztem Vámosfalut^. A falu,. a szövetkezet irodája kihalt. Valahonnan mégis előkerül egy kislány, attól érdeklődöm. — Az elnököt nem látta? Később már a csoportvezető is elég lenne, sőt egy szövetkezeti tag is, ha utamba akadna. Senki. Mindenki a határba van. Legalább azt tudnám, hol, merre dolgoznak. Keletnek, vagy nyugatnak induljak? Töprengésem napbarnított középkorú ember szakítja ketté. Kerékpárral érkezett. — Bugár Géza, a szövetkezet elnöke — mutatkozik be, máris úgy beszélünk, mint régi ismerősök. — Gyerünk talán beljebb, a szél is fúj,. a nap is melegen tűz, az irodában kellemesebb — mondja és tessékel befelé. — Inkább ki a határba az emberekhez! — A határba?... Ez lesz a legjobb. Én is odaindultam. Pár perc alatt kerékpárt hoz, s máris száll nyomunkban a por a dűlőúton. Kint a határban nyárvégi kép fogad bennünket. Üres táblák, a tarló felszántva, itt-ott egyegy szalmakazal. Az elnök megáll. Embernek nyoma sincs. Vajon mit akar itt? Balkézfelől kukorica, melynek hímporát szemünkbe vágja a szél. — Megmutatom a szövetkezet büszkeségét — s megy előre át a kukoricán, szemünk elé tárul egy tábla dohány. De milyen dohány! Embermagasságú, virágdíszbe öltözve. Az erős szárakon egészséges nagy levelek lankadtan csüngnek a melegben. — Ugye szép? Nem látni ilyet az egész járásban — mondja az elnök dagadó kebellel. — Jól előkészítettük a földjét. Korán ültettük, időben kapáltuk. A dohányosokat nem terheltük más munkával, nem mértünk részükre sem kukoricát, sem cukorrépát. Az állattenyésztési dolgozókkal is ezt csináltuk. Mit ér az, ha a dohányos vagy az állatgondozó nagyjából elhányja-veti munkáját, mert várja a kukoricakapálás — a növényt szintén gyors iramban kapálja, mert várja az etetés. Végezze mindenki a maga munkáját, de azt becsületesen. Ez a dohányon is meglátszik. Már a középleveleket törik, ebből a 12 hektár dohányból égy levél sem fog megfagyni. A mesterséges dohányszárítóban dolgozó fiatalok gyors keze az elnök állítását igazolják. Benyák Gizella és Bugár Irén a dohányt öt osztályra válogatják. Gányovics Erzsébet és társai csomóznak. Csömör Erzsébetek a fűzést végzik. Bognár Sándor és még sok szorgalmas fiatal iparkodik, hogy a dohány mielőbb pénzzé változzon. Bugár József dohánykertész érti a munkáját. A szárítóból gyönyörű sárga levelek kerülnek elő, bizonyosan nincs párja a környéken. Elbúcsúzunk a dohánnyal dolgozó fiataloktól, irányt veszünk a határban zakatoló cséplőgépek felé. Útközben az elnök a szövetkezet múltjáról, jelenéről beszél. — Négy éve indultunk. Először az egyhelyben topogás tartott fogva bennünket, azután még'rosszabb: csúsztunk a lejtőn lefelé. Már-már azt hittük, vége, a közösben nem boldogulunk. Megtörtént az is 19- őszén és 55 tavaszán, hogy fél évig egy fillért sem tudtunk fizetni, pedig csak 4,50 korona előleg volt munkaegységenként. Meglazult a munkafegyelem, gyomot termett a föld, nem volt gabonánk, sem takarmányunk. Beadásunkat teljesíteni nem tudtuk és legutolsók lettünk a járásban. A helyzet tarthatatlanná vált. Ennek az évzáró gyűlés vetett véget. A tagság a szövetkezet legjobb dolgozóiból új vezetőségét választott, -amely példamutatással, meggyőző munkával rendet teremtett a szövetkezet portáján. Ettől az időtől kezdve felfelé ívelt a vámosfalusi szövetkezet útja. Fogolycsapat repült fel előttünk, az elnök elhallgat. Felhántott tábla mellett visz útunk, melynek sarkán nagy szarvasokban gondosan takarva érett trágya lapul, széthordásra vár. Lesz éltető ereje a zöldnek s a zsíros trágya nyomán nagyra nőnek majd a kukoricacsövek. A csplőgépeknél Kálmán Béla csoportvezető fogad bennünket. A gépek éhesen nyelik a kévéket. Megrakott szekerek hosszú sora vár egymásra. Mindenhol gyors mozgás, iparkodás. — Ma befejezzük a cséplést, — mondja a csoportvezető. Az aratás, cséplés úgy* ment, mint annak a rendje. Öröm ezekkel az emberekkel dolgozni. De nem volt így két évvel ezelőtt. Minden reggel négykor keltem, háztól házig rohantam, kilincseltem, jobbra-balra köszöngettem, legyetek szívesek jöjjetek, könyörögni kellett, míg nyolc kilenc óra felé pár ember megjelent. Nem...! Ez nem mehet így továb! Gyűlést hívtunk egybe, határozatot hoztunk. Felállítottuk. a házirendet, melynek lett is foganatja. Helyreállt a rend, bő termésünk volt s nemcsak az előleget, hanem 1955-ben már évvégi osztalékot is tudtunk fizetni. A szövetkezet ugrásszerű előretörését látta a falu és észrevette a járás többi szövetkezete is. A kívülállók egy darabig susogtak, gondolkoztak, végre határoztak. Hogyne... Merész tervet állított maga elé a tagság. Huszonkét koronát és 3 kg gabonát terveztek munkaegységenként. Az eredmények láttára harminchét tag kérte felvételét a szövetkezetbe. Ez a szám egyre bővült, mert még a szomszéd falukból is van jelentkező. Ez érthető, mert a környéken mindenki tudja, hogy a szövetkezet félévi pénzügyi tervét 117 százalékra teljesítette. Ezért dolgoznak az embereik még odaadóbban, szorgalmasabban, ki-ki a maga munkahelyén. Bugár Ernő a zsákoknál, Lapos Mihály az elevátor aiatt. Ifj. Benyák Lajos, Gányovics István, Bognár Lajos, Linder János és sorolhatnám sorba a növénytermelésben dolgozókat. Márik Jenő csupán a múlt hónapban 97 munkaegységet szerzett. Mikor észreveszi, hogy kicsit sokalljuk, megmagyarázza. Iparkodtam. Ha úgy került vasárnap is dolgoztam és mindig a legnehezebb munkára vállalkoztam. Márik Jenőhöz hasonló tagokat találunk az állattenyésztésben is. Kántor László a hízósertéseknél, Kozma Gáspár a malacoknál, Házi Lőrinc és Kosa János a teheneknél végeznek példamutató munkát. Főleg nekik köszönhető, hogy 20 000 liter tej és 200 mázsa sertéshús került szabadpiacra. Ez a biztosítéka az elől'g második felének, s. minden kilátás megvan arra, hogy el is érik. Az irodában zászló ékeskedik a falon. Versenyzászló. Félévi beadásukat mindenből elsőként teljesítették a járásban, s így a zászló megérdemelten került hozzájuk. Ez komoly figyelmeztetés a mihályfai és a felsőpatonyi szövetkezetek számára, mert ha nem iparkodnak,. rövidesen a tavaly utolsó helyen kullogó vámosfalusi szövetkezet fog vezetni a járásban. S. G. Határmentén Juhászék lakóháza A két Juhász-család Boriban Autónk maga mögött hagyva• Bra' s' vát, alig tud előre haladni a hegyet völgyet átszelő kanyargós országúton, amelyen most megy végbe hatalmas gépparkjaink átcsoportosítása a cseh és morva vidékre. Ahogy az ember elnézi ennek a nagy. hadseregnek a munka új szakaszára való felvonulását, így érti csak meg igazán, hogy nálunk mennyire az egész ország ügyévé lett dolgozó parasztságunk termésbegyiijtö munkája. A cseh gépállomások testvéri segítségét segítséggel viszonozzák kombájnosaink is. A legjobb kombájnosok közel félezer kombájnnal, száz és száz önkötözővel, traktorral, szalmannüjtövel vesznek részt az ország északi vidékének termésbegyüjtési munkájában. Amikc az ember Plzeň, Stribro, Karlovy Vary, Mariánske Lazny természeti szépségekben gazdag vidékét járja, önkéntelenül 1938 tragikus ősze jut eszébe. Az az idő, amikor a 'nyugati imperialista hatalmak kiszolgáltatták e gazdag területet a német fasisztáknak. Az aljas árulást hazánk ellen azzal próbálták kisebbíteni, hogy azt állították, hogy ez a vidék „értéktelen és terméketlen terület," amelyet ebben az időben megbízottjuk a reakciós Runciman lord nagylelkűen felajánlott g német fasizmusnak. Szemünk bármerre néz, nem győz betelni e táj szépségeivel. A felbecsülhetetlen értékű erdő, gazdagon termő föld, gyümölcsösök, rétek tarkítják e vidék panorámáját, itt vannak a világhírű üveg- és porcellángyárak, gyógy fürdőhelyek, a híres uránérc-bányák. Ez a föld és gazdagsága kimeríthetetlen kincseivel Észak- Csehországban is a miénk, nekünk tartogatja gazdag gyümölcsét. A dolgos kezek szaporítására jöttek erre a vidékre a tachovi járásba Juhász Géza és Juhász Ferenc testvérek Tardoskeddröl, akikkel a bolyi állami gazdaságon találkoztunk. Géza traktoros, nagy sztalinyecével sokat tesz azért, hogy bőven teremjen a '»ld ebben a gazdaságban. Ennek a munkának meg is van az eredménye, a múlt hónapban keresete М25.- koronát tett ki. Három gyermeke van és megelégedettségét mi sem bizonyítja jobban, mint ezek a szavai: „Igazán mondhatom, hogy nem hiányzik az én családom asztaláról semmi." — Ezt el is hisszük, mert szépen berendezett családi háza van, amelyet most vásárolt, ott találni még a 250-es Jáwa motorkerékpárt is. Ferenc 1955-ben, amikor a katonaságtól hazajött és megnősült, nyomban a határvidékre költözött. Szép, fehérre meszelt nagy, egészséges épületben úgy élnek a feleségével, mint a páros galambok, Juhász Ferenc 7000 koronát kapott jutalom címen, amikor a határvidékre költözött, amelyen irígylésreméltó két szobabútort vásárolt. Keresete a múlt hónapban 1864,- koronát tett ki. A legnagyobb gondja amint láttam az, hogy a szép bútor darabjait minél ízlésesebben rendezze el a szobában. És még van Juhász Ferencnek egy rövidesen teljesülhető kívánsága, hogy várandós feleségének fia szülessen. így élnek és dolgoznak a cseh és a magyar dolgozók testvéri egyetértésben a határmentén, hogy ezt a vidéket gazdaggá, termővé tegyék. — hl Hazánk cseh határvidékének festői tájain járunk. Ma július 27-ike van. Húsz vagon gabonát osztottunk szét I Mátyus földön vezet az útunk i Galántától Felsőszeli felé. Nagy t kazlak és felszántott földek tá- I rulnak szemünk elé. t Tavaly csak nagynehezen tud-I tunk a szalmával rendet teremteni, j ha ugyan rendnek lehet nevezni, j A szalma nagyrésze a földön fef keteďett meg és sok el is rothadt. I Szomszédaink még úgy sem ipar- I kodtak mint mi. Több szalmát hagyf tak kint és . ennek az lett a követ* kezménye ,hogy tavaszkor se alá* juk, se eléjük, — az emberek I gondatlansága miatt nélkülöztek az f állatok. I Tanultunk a magunk és mások f kárán. Ez évben 8 kombájn és S f önkötöző dolgozott szövetkezetünk í földjein. Négy mezei csoport és ? több szövetkezeti tag is segített a i betakarítás nagy munkájában. Si* került is minden szalmát kazalba i raknunk és minden tarlót beszán- * tanunk. Ez évben bőven lesz alom- | szalma és etetnivaló is. Ez a szép | eredmény azonban nemcsak a mi ? érdemünk, sokat segítettek a brnói $ gépállomás dolgozói is. Emil Seiml, i Čejka, Kachlík, Franek és a többi | elvtársak. Nagyon szépen dolgoztak. * Olyan lett utánuk a tarló, mintha | lenyírták volna. Aratás végén vörös zászlóval, ? virágcsokrokkal ajándékoztuk meg • és közös vacsorán búcsúztunk el | tőlük. í A beadási kötelezettségünknek i már eleget tettünk és 20 vagon | búzát osztottunk szét a tagok kő- f zott, de a cséplés még tart, egyre ? jobban telnek a magtárok, a gabo- \ na 23 mázsától 35 mázsáig fizetett f hektáronként. j Kontár Jenő I Felsőszeli | Legjobb brigádvezető Szöcs Boldizsár, volt mezőgazdasági napszámos egy évtizeden keresztül ’húzta a kaszát, görnyedezett a kapa felett, Popper földjein. A nehéz munka bő termést adott a földbirtokosnak, de soványát a komenciósoknak és napszámosoknak. A szegényembe7 rekneic a terített asztalról csak motzsa jutott. . 1949-ben Szöcs Boldizsár felcserélte a kapát és a kaszát traktorral. Három évig volt traktoros és egy éves tanfolyam után brigádvezető lett. Éjjel nappal a földeket járta és tanácsokat osztott a traktorosoknak, hogy minél előbb felszántsanak minden földet. A kerület a múlt ősszel példás hetet hirdetett a mélyszán-' tásra. A versenyben a nádszegi traktorosbrigád győzött. Szöcs Boldizsár megnyerte a „legjobb brigádvezető" címet. A traktorosokat is meg jutái-' mázták és kitüntették. A szövetkezet földjein pedig az idei aratás folyamán mutatkozott meg a jó munka eredménye. Nagyon szép volt a gabona és még dúsabb lesz a kukorica és cukorrépa hektárhozama. Szöcs Boldizsár nagy útra készül, Galánta, Bratislava és Prága felé, onnan pedig a Német Demokratikus Köztársaságba utazik. Nem kenyérkereset után megy mint egykor, hanem üdülésre. A szakszervezet küldte a megérdemelt útra. Ez nagy jutalom a brigádvezetönek és kitüntetés brigádjának és falujának is. K. F. A lennyüvő traktorosbrigád , Járásunkban évről évre nagyobb területeket vetnek be lennel. A múlt évben 450 hektárt, ez évben pedig 530-at vetettünk be. A szépei járás szövetkezetesei szívesen termelik a lent, mivel szép jövedelmet biztosít részükre. A múlt évben Szepsiben, és Csecsben 35 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Ez évben kisebb termés várható, mivel tavaszkor nagy volt a szárazság, viszont a rostja t'ég jó, sőt egyes helyeken kiváló, például Felső Láncon, ahol a szövetkezet 30 hektáron termel lent. Traktorosaink igyekeznek a lennyüvéssel, hogy minden szál jó minőségben kerüljön begyűjtésre. Gépállomásunkon a következőképpen rendeztük meg a lennyüvést: mgalakítottunk egy lennyüvő brigádot, melynek a vezetője én vagyok. Legelőször úgy szerveztem meg a munkát, hogy azok a traktorosok kerüljenek a brigádba, akik többéves tapasztalatokkal rendelkeznek. A lennyüvő gépekhez és kombájnokhoz 12 traktoros és 2 kombájnos került. A brigádot három csoportra osztottuk, éspedig Buzita, Jászó és Szepsi. Ezután kidolgoztuk a munkatervet, amelyben nyilvántartjuk a bevetett területet. A vetés idejének megfelelően került sor a lennyüvésre. Jelenleg az összes terület 80 százaléka már ki van nyüve- Legjobb lennyüvő traktorosunk Krisztián elvtárs a jánoki brigád traktorosa, aki naponta 3—4 hektáron végezte el a nyüvést, néha 5 hektárról is kinyűtte. Dicséretet érdemel még Domonkos János a péderi brigád lennyüvő gépkezelője és Micsik László kombájnos. Hogy a lennyüvés zavartalanul halad, ebben nagy érdeme van Nechman Rudolf körzeti mechanikusnak. Ha valahol akadály van a munkában, mindjárt felül a motorkerékpárra, kimegy a mezőre és pillanatok alatt elhárítja az akadályt. Tavaszkor versenyre hívtuk Szlovákia összes traktorállomását, ezt a versenyfelhívást azonban csak a kézsmárki traktorállomás fogadta el. Tóth József, a szepsi GTÁ tervezője Háromszázöl mázsa árpa egy nap alatt Az egyházkarcsai EFSZ gabonáját két cséplőgép csépelte. Már korán reggel serényen folyt a munka mindkét gépnél. A lovasfogatok egymást váltogatták a cséplő mellett, teltek a zsákok, növekedett a kazal. Augusztus 3-ra tervezték a beadás teljesítését. Ezen a napon megkétszerezett szorgalommal dolgozott mindenki; az etető keze gyorsabban mozgott, két oldalról kapta a kévéket. A cséplő torka szakadatlanul nyelte a száraz, sárga árpakévéket. A zsákhalom egyre nőtt, annál is inkább, mert a gépeknél dolgozó csoportok versenyben állnak egymással. Az elsőségért folyik a küzdelem és főleg azért, hogy még aznap teljesíthessék a beadást. Két traktor kanyarodik, a zsákhegy mellé. Bódis Imre és Lukács Ferenc traktorjaikkal alig győzték a szállítást. Jól az estébe nyúlott már az idő, amikor leállt a munka. Mindenki érdeklődve kérdezte a zsákolóktól, hogy hány mázsát csépeltek ki. A válasszal mindenki meg volt elégedve. A kicsépelt árpa több háromszáz mázsánál. Kereken 305 mázsa. Az EFSZ-tagok örülnek is e szép teljesítménynek. A nap már régen ienyugodott, amikor hazamentek az emberek. Holnap, szombaton 350 mázsát akarnak kicsépelni, mert ezt a munkát tartják a legfontosabbnak. Megértik, hogy egész dolgozó népünk kenyeréről van szó. —stn— A málasi szövetkezetben A gabona betakarításának utolsó mozzanatait végezzük. Az ősziekből igen szép termést értünk el, a tavaszi gabonák közepesek. Lzidáig búzából beadási tervünket 163, árpából 112 százalékra teljesítettük. Augusztus első napjaiban megkezd-, tűk a kapásnövények nyárvégi ápolását, valamint a földek trágyázását és előkészítését az őszi vetéshez. A napokban ismét kaptunk pár darab korszerű gazdasági gépet. Az őszi vetést már új vetögép-csoportokkal végezzük és ezzel lényegesen lerövidítjük az őszi vetés tervezett idejét. O. J. Krttmi n i i ...
