Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-12 / 32. szám
6 Földműves 1956. augusztus. Ti-Száznyolcvan vagon szálastakarmány: Tizennyolc mázsa széna jut állatonként Nehéz időket éltünk át tavaly áprilistól májusig. Féltettük a takarmánytermésünket, mely eső hiányában szenvedett. Segíteni nem tudtunk. Áprilistól júliusig mindössze 4 mm eső esett. Ha erről beszéltünk, senki sem akart hinni nekünk. A takarmányalapunk szegényes volt és éppen ezért nagy aggodalommal léptünk a téli időszakba. A legnagyobb takarékosság mellett is egy tavaszi napon kénytelenek voltunk megállapítani, hogy nincs egy kiló szénánk sem, sőt a szalmánk is eltogyott. Bz áprilisban történt. A tehenek tiszta silót kaptak. Ennek következtében igen alacsony tejhozamot értünk el. verőkre támaszkodunk, habár a silótakarmány túlnyomó része innen kerül ki. Van még különleges kukoricánk, melyet 48 hektáron termelünk és majd tejérettségben vermeljük. Meglehet, hogy zöld tarlóherével, szudánfűvel vagy moharral együtt keverjük. A többi silótakarményt répaczeletből és karajokból fedezzük. Az ilyen silótakarmány sokkal kiadósabb mint a répaszelet és kukorica keverve, habár ezt sok helyen így készítik. Már most egész biztosan mondhatjuk, hogy szénában sem lesz hiány. Hiszen csak az első széna, here, lucerna, füveslucerna-ke verek kaszálásából 140 vagon elsőósztályú takarmányhoz jutottunk. A tavalyi termésünk mindössze 55 vagon széna volt. Tehát az idén az első kaszálásból háromszor annyi eleséget nyertünk, mint tavaly egész éven keresztül. A további kaszálások során még 40 vagon takarmányra számítunk. A bevetett terület jelentékeny részét azonban másodszor már nem kaszáljuk, hanem fokozatosan le le gelte tjük, mivel legelőnk nincsen. Összesen tehát 180 vagon szálastakarmányra számíthatunk. Ha ezt ezer marhára elosztjuk, akkor minden egyes állatra 18 mázsa esik. Ehhez hozzászámíthatjuk még az előbb említett silótakarmányt és nyugodtan mondhatjuk, hogy szarvasmarháink az idén nem fognak éhezni. A takarmányalap bebiztosításával egyidejűleg lehetségessé válik az állatállomány hasznosságának emelése is. Bekstet Vilmos, agronómus Udvard Az idén helyzetünk lényegesen ked- [ vezöbb. A takarmánytermelési tervünket úgy állítottuk össze, hogy tavasztól őszig elegendő zöldtakarmányhoz jussunk és hogy elegendő szénát és silót készíthessünk. A múlt évtől eltérően ezt a tervet be is tudtuk tartani, ami mindenekelőtt egy kiadós tavaszi- esőnek köszönhető. Valamennyi takarmányneműnél, melyet eddig betakarítottunk terven felüli hozamot értünk el. Az idei gazdag termés azonban nem késztet bennünket arra, hogy a takarmánnyal pocsékolódjunk. Pontosan meghatároztuk, mennyi silót és szénát tartalékolhatunk és eszerint szabtuk meg a napi zöldtakarmány fejadagot. Zöld futószalagot állítottunk össze, melynek jelentékeny részét silónak dolgoztunk fel. E futószalag első részét az őszi keverék képezi, melyet 110 hektáron vetettünk. E'zt a mennyiséget több időszakban, szeptember 5-től kezdödöleg és október 15-ig bezárólag vetettük. Az első keveréket rozsból, bükkönyből és őszi repcéből állítottuk össze. Ezután az árpa, rozs és bükköny. keverékű vetés következett, végül pedig búza, gyengén rozzsal keverve és bükköny. A legnagyobb területet szeptember elején vetettük, amikoris egy 54 hektáros és egy 12 hektáros dűlőt vetettünk be keverékkel. A többi keveréket 5—7 hektáros tagokban vetettük. Az őszi keverékek valamennyi dűlőn nagyon jó beváltak. Mivel tavasszal széna — és szalmahiány nehezedett ránk, kaszálását és etetését idő előtt megkezdtük. De így is szép a termés: 150 m/ha-hozamot értünk el. Azoknál a keverékeknél azonban, melyek kaszálását későbben kezdtük meg, 200—250 m/ha-hozamot, sőt helyenként 300 m/ha termést eredményezett. Az ilyen termésnek csak örülni lehet. A 900 szarvasmarhából, zöldtakarmányozással megközelítőleg 550 darabot etetünk. Május 15—június 15-i időközben két hektárnyi terület keveréktermése fogyott el naponta. Az őszi keverékek után a tavasziakra került sor, melyet 5 hektáron vetettünk. Ezenkívül 12 hektárnyi gyérebb növényzeti rétet lekaszáltuk és termését teletettük. Ezzel a készlettel Péter Pálig kitartottunk, de emellett marháinkat a legelőre is kihajtottuk. Ebben az időben nem is volt sok zöldtakarmányra szükségünk. A törzsállomány a 74 hektárnyi legelőn megfelelő táplálékhoz jutott és csak kisebb mennyiségű zöldtakarmánnyal kellett etetésükhöz hozzájárulni. A borjúk csak száraztakarmányt kaptak, de a hízómarháknak sem adtunk zöldtakarmányt. Amikor a legelő már nem nyújtott elég táplálékot, a zöldtakarmány adagot emelni kezdtük. Jelentős mennyiségű takarmányt akarunk még szerezni csalamádéból, szudáni fűből és moharból. Ezeket a terményeket összesen 140 hektáron termeljük. A csalamádéból termelünk legtöbbet. Helyenként tisztán vetettük, néhoj borsóval, vagy napraforgóval kevertük. A siló takarmányozásánál azonban nemcsak csatornádéra é6 a többi ke-Helyes takarmányozással a nyár végén sem csökken a tejhozam Legelőink általában júliusban és augusztusban már lényegesen kevesebb takarmányt nyújtanak a tejelő- és növendékmarhák számára, mint amennyire szükségük van. Hogy az állatok tejtermelését fenntarthassuk és a növendékek jó fejlődését biztosíthassuk, kiegészítő takarmányra van szükség. A gyakorlati tapasztalatok szerint júliusban, augusztusban a legelő 10—15 kg füvet tud adni egy-egy legelő szarvasmarhára. Ez kb. fele, egyharmada annak a takarmánymennyiségnek, amelyre egy 500 kilós, 10 liter tejet 'adó tehénnek szüksége van. Kiegészítésről kell tehát gondoskodni. Augusztus elejére az üzem zölden fejlődő tavaszi csalamádét, sőt a korán lekerült őszi keverékek után vetett csalamádé is etetésre érett. Tisztán csalamádéval azonban nem egészíthetjük ki a tejelő marha takarmányszükségletét. A csalamádéban ugyanis kevés a fehérje, mint ahogyan ebben az időszakban a legelő füve is kevesebb fehérjét tartalmaz. Szükség van tehát valamilyen pillangós takarmányra is. Csatornádéval vetett borsó nem mindig sikerül. Sokkal jobb módszer, ha a csalamádét megfelelő arányban zöld lucernával keverjük. Egy 10—12 liter tejet adó tehénnek a legelő füve mellé kb. olyan 50—35 kg zöldtakarmánykeveréket adjunk, amelynek kétharmada csalamádé, egyharmada zöld lucerna. A 10 liternél több tejet adó tehénnek abrakkiegészítés is kell, mégpedig literenként fél kiló korpa, vagy 40 dkg más, tartalmasabb abrakból ősz-' szeállított keverék. A növendékállatok takarmányát is hasonlóan kell pótolni, különösen a soványfüvű alföldi legelőkön. Velük iis etethetünk zöldcsalamádét és kisebb mértékben zöldlucernát. Nagyon alkalmas a legelők kiegészítésére az őszi takarmánykeverékekből készült siló is. 25—30 kg őszi keverék — silótakarmány bőségesen kiegészíti a legelőn felvett 10—15 kg füvet és ettől a tehén jól adja a tejet. Száraz anyag • nyári zöldetetéskor rendesen kisebb arányban található a takarmányban, mint az őszi és téli takarmányozásnál. Ezért, ha az állatok száraz anyagszükségletét — végeredményben a jóllakoltság érzését kelti bennük — nem elégítettük ki, a zöld lucerna vagy az őszi keverék silótakarmány közé 2—3 kilo jóminőségü tavaszi szalmát keverjünk. A fejőstehenek reggel és este fejés előtt, a növendékek pedig inkább délben, a karámban, hús helyen kapják meg a kiegészítő takarmányt. Emellett napjában legalább ötször itassuk a szarvasmarhákat friss, tiszta ivóvízzel. A júliusi esők után kizüldült legelőket is szakaszoson legeltessük. Mivel lehet besilőz ni a zöld lucernát Az újabb kísérletek és vizsgálatok alapján a lucernát 65—70 százalék víztartalomig fonnyasztva előnyösebb silózni, mint friss állapotban. A nedvesség csökkentése azért hasznos, mivel így a lucerna „töményebben“ kerül a silóba és abban rövidesen nagyobb mennyiségben képződhet a konzerválást végző tejsav, mintha sqk vízzel „hígított“ lenne a lucerna. Ügy járunk el tehát helyesen, ha az előző nap késő délutánjától estig annyit kaszálunk le a lucernából, amennyit a következő nap besilózhatunk. 1. A lucerna silózásánál mint erjedést biztosító anyag jól beválik a melasz. Abból á régi gyakorlat szerint 1-2 százaléknál többet, a lucerna súl/ának 3-5 százalékát tevő men.vnyiséget célszerű alkalmazni. Ezek a mennyiségek hígítatlan melaszra vonatkoznak, de a melaszt vízzel hír "tva használjuk. A silózásnál a melaszt nem 3-5-szörös mennyiségű vízzel hígítva locsoljuk, hanem vízzel es,ak 1:1 arányban keverjük. (1 hektoliter melaszhoz 1 hektoliter víz). A melaszt azért hígítjuk ilyen korlátol Пап, hogy felesleges vizet ne vigyünk a silóba. Megjegyezendő, az 1:1 higítású sűrű melasz rózsás öntözőkannából akadálytalanul jól elosztható a silóba hulló lucernaszecskán. Lényeges, hogy a melaszt egyenletesen elosztva locsoljuk a lucernára. 2. A melasz a kísérletek alapján eredményesen pótolható a takarmány súlyának 5 százalékát tevő finom kukoricadarával, amelyet egyenletesen szórunk a silóba hulló lucernaszecskára. Téves az a nézet, hogy a kukorica így veszendőbe megy a takarmányozás számára, mert erjedési vesztesége nem számottevő. 3. A szarvasmarha számára jó silózott takarmány válik a lucernából, ha 3Ó százalék csalamádéval, vagy silókukoricával, vagy édescirokkal egyenletesen elkeverve töltjük a silóba. A csalamádét vagy egyéb említett takarmányt külön silótöltőgéppel is juttathatjuk a silóba, de lehet egy gépet is keverten etetni. Az említett takarmányok cukortartalma jó táptalaja a lucerna táplálóanyagai tartósított tejsavat termelő baktériumoknak. x i . . .................... 4. A lucerna utolsó kaszálásához 20 százalék burgonyát is keverhetünk. Előnyös, ha a burgonya előzetesen gőzölve lesz. A burgonyát lehülten visszük a silóba. Ott döngöljük, hogy széijellapuljon, héja megszakadjon, vagy pedig répavágóval felaprítottan keverjük a lucerna közé. 5. A felsorolt erjedést biztosító A korponai járásban befejezéshez közeledik a cséplés. A határból eltűnnek a gabonakeresztek és sokhe lyen friss szántások tarkítják a földeket. A gépállomás dolgozói már az őszi munkákra készülnek. Forgács Pál munkacsoportja augusztus 2-ig már 100 darab különféle gépet javított meg, melyekre az őszi munkák nál lesz szükség. Krátky János és Paštrnák István munkakollektívája m ár az összes lánctalpas és kerekes traktort kipróbálta, melyeket tervsze anyagok hiányában, vagy ha a lucerna esőtől nedves és nincsen módunkban fonnyasztani, 10—30 százaléknyi szalmaszecskával keverjük silótöltés közben. Ezt ú;y végezzük, hogy: vagy kész szalmaszecskát készítünk a siló mellé és abból szórunk olyan arányban, amint szükséges. A másik mód, a silótöltögépet nemcsak lucernával, hanem megfelelő arányban szalmával is etetjük. A szalmaszecskát 20 százalékig emelkedőén pelyva is helyettesítheti, vagyis a silóba kerülő takarmánynak 10—20 százaléka lehet pelyva. Az ázott, nedvdús lucerna alá a siló fenekére a megszokottnál több, 50—70 cm vastagságban rétegezzünk pelyvát, töreket, miután több nedvességet kell felszivatnunk a káros bemelegedés elkerülésére. Penészes, bemelegedett lucerna nem való a silóba. ' A luceernáról elmondottak vonatkoznak a lóherére (vörösherére) is. M. M. (KV) rint az őszi munkaidény kezdetére kellett volna kijavítaniok. Az őszi munkákra való felkészülésből a gépállomás körzeti agronómusai is kive szik részüket. A szövetkezetekben a tagokkal együtt átvizsgálták az őszi vetéshez szükséges vetőmagvakat és egyes helyeken már az őszi munkák tervét is kidolgozták. A kidolgozott tervek szerint a korponai járásban ezen az őszön 2000 hektárral nagyobb területen kell elvégezni a vetést, mi nt a múlt évben. Már az őszi munkákra készülnek Keresztes Erzsébetnek a Bajcsi Állami Gazdaság Vietomík részlege baromfitenyésztési dolgozójának'nagy érdeme van abban, hogy a félévi tojáshozamot 143 százalékra teljesítették, a költési tervet pedig 110 százalékra. Most 5000 csirkét helyeztek el kifutókban. A récsei szövetkezetben a baromfitenyésztéssel is foglalkoznak. A jól felszerelt baromfitelepen 2600 ‘«árnyas jószágot tenyésztenek, mégpedig csirkéket, libákat, kacsákat, gyöngytyúkokat és pulykát. Képünkön a kacsák az esti etetésre várnak. Mint egy jól olajozott gépezet Mozgalmas, zajos élet folyik a bolyi EFSZ telepén. A villanymotor egyenletes zúgásába belevegyül a silókombájn csalamádét tépő késeinek ritmikus csattogása, meg a ki fúvószerkezet dohogása. Kerékgyártó Imre jól állja a bábeli hangzavart, mert mindig itt van, ahányszor csak silóznak. Ahogy mondják, ö a silókirály. S ha már kinevezték, jól is kormányozza királyságát, mert rövidesen telített lesz a negyedik silógödör is. Pedig Panykó Ferencné, Ténai Sándorné és Bodrogi Józsefné annyira tapossák, mintha attól félnének, hogy holnap már nem lesz hová silózni. Tavaly csak négy silókútjuk volt és nem is volt helye minden silótakarmánynak. Az idén azonban már lesz, mert a négyhez még hatot építettek — az ácsok. Ne gondolja azért senki, hogy ha ácsok építették, hát fából van. Téglából van az, meg betonból. Hogy miért az ácsok építették? Hát azért, mert a lelkes csoport látva, hogy szükség van a silógödrökre, hozzáfogott az építkezéshez, mert nem győzte kivárni, hogy az EFSZ kőmüvescsoportja a sógornak és komának való segítés után egyszer időt ad arra is, hogy az EFSZ-пек építsen valamit. Ezért végezték hát az ácsok a munkát. A jövőben a kömúvescsoport példát vehetne a rendet, fegyelmet tartó és ezért szép eredményeket elérő ács-csoporttól. Az ácsok most a dohánypajtát építik, mert az is sürgős, hisz a napokban már szükség lesz rá. Szorgalmasan kopognak a szekercék míg deszkázzák a tetőt, az állványok alatt pedig jó segítőtársként körfűrész sikong. Közelebbérve a kazlakhoz az eddigi zajt szinte elnyeli a cséplőgép zúgása. Hornyák János etető kövér kévékkel tömi a mindig éhes gépét. Ő a legkorábban kelő tagja a cséplő mellett dolgozóknak. Mindig kora hajnalban kel, hogy mire a többiek jönnek, akkora minden kis csavart átvizsgáljon, megigazgasson. Régi szakmája már az etetés, de nem is hoz rá szégyent. Hornyák etetőnek Molnár Istvánná adogatja keze alá a kévét, aki aztán ügyes mozdulattal kettévágja a kötést. Nem fiatalasszony már, de ügyessége bármelyik fiatalnak dicséretére válna-A kéveadogatás két oldalról is megy. Egyfelől a kazalból, a másik oldalról meg a szekerekről. A kocsisok ‘ jó munkájáról tanúskodik az, hogy a kazalból csak ritkán kerül sor az adogatásra, mert gyorsan fordulnak a szekerek. De azért akad dolguk a rozskazalon levőknek is, mert ha nem a kévét adogatják, akkor a kazlat rakják, hisz Tóth Jancsi, Kaskó Ferenc, Molnár János meg a többi kocsisok olyan jól megszervezték a hordást, hogy sehol nincsen fennakadás. A töreket Kaskó Ferencné és Panykó Júlia hordják rúdra kötött ponyvában a szalmakazal végéhez, ott pedig Panykó Ferenc rakosgatja szalmából a szélét, nehogy beázzon, vagy eldüljön. Ő a kazlak felelős mestere. S hogy érti mesterségét, azt a szépen kihegyezett formás kazlak mutatják meg legmeggyőzőbben. A szünetben szóba kerül hogyan, miként ment régente a cséplés. — Nehéz munka volt a cséplés mindig, de mégis szép, mert a család évi munkája mérlegének egy része itt mutatkozott meg — állapítják meg szinte egyhangúlag. — Most azonban jóval szebb és könnyebb a cséplés — fűzik tovább a beszédet —, mert a tavaszi és őszi árpát, s a búza nagy részét, sőt a borsót és a repcét is a kombájn csépelte. A cséplőre csak a rozs és a vetőbúza, meg a zab marad. — Szó ide, szó oda — mondja Panykó bácsi, — a cséplésnél bizony nem könnyű a munka. De sokan vagyunk ahhoz a kevéshez, amit nem a kombájn aratott, s így nem olyan sok jut egy-egy szövetkezeti tagra- Meg az is nagyon jó, hogy nem kel! az árpaport nyelni, mert az árpát mind a kombájn aratta. A cséplés után a termény kimérése következik a munkaegységekre. Az pedig nem rossz, különösen azoknak, akik nem tétlenkedtek az első félévben. Természetes, hogy Panykó bácsi magát is „azok” közé számítja, de oda is tartozik. Szorgalmas emberek a bolyiak. Ez látszik mindenfelé, amerre csak tekint az ember a boly! határban. Hogy az agronómus is az állítja, hogy úgy működik a kis szövetkezet, mint egy jól olajozott gépezet. Ehhez különösen a cséplésben hozzájárul az is, hogy Balogh Sándor gépkezelő valóban jól olajozza a 27 lóerős Sláviát és a cséplőt és azok azzal hálálják meg a jó gondoskodást, hogy üzemzavar nélkül mennek és még a hosszúszalmájú rozsból is 150—140 mázsa körül csépelnek -naponta. H. Qy.
