Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-08-05 / 31. szám

8 földműves 1956. augusztus 5. 1 m. évt. щ 27. izám || 1 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI vadaszvédegyesületek országos szövetségének HIVATALOS MELLÉKLETE. Vadmacska Nálunk a Kárpátok erdeiben él; bundája sárgás, mely hamuszínbe megy át és fekete csíkok tarkítják. Az erdei apróvadat és a madarakat pusztítja. Téli szőrméje nagyon érté­kes. Szürkevarjú és a szarka A szürkevarjú erdőben él, magas fákra rakja fészkét. Rovarokkal, gi­lisztákkal . és egerkkel táplálkozik, de gyakran megrabolja a kisebb madarak fészkét, megtámadja a kis nyulakat, valamint- a foglyokat. Szívesen elláto­gat a vetésre is és kiszedi a magokat a földből. A szarka csőrétől hasáig fekete, hasaalja és szárnyainak felsőrésze fehér, farka és a szárnyavégek csil­­logós zöldszínűek. Rovarokkal, gilisz­tákkal, egerekkel táplálkozik, azonban megtizedeli a madarak tojásait, sőt a fiókákat is felfalja. HAZAI HÍREK ★ A lemondott Kováčik, szövetségi titkár helyébe a legközelebbi válasz­tásokig Náter Emil elvtársat bízták meg a vezetéssel. ★ A vadászati szaklap felújítása. — Hője elvtárs beszámolt a Szlovákiai Kommunista Párt gazdasági osztályá­nak határozatáról, mely szerint a va­dászat fejlődése érdekében a vadásza­ti szaklapot is fel kell újítani, továb­bá a kerületi vadászati szervezeteket minél előbb meg kell alakítani, s a szlovákiai védegyesületek országos közgyűlését legkésőbb ez év decem­ber első felében meg kell tartani, hogy a vadászat átszervezése már a jövő év elején megindulhasson, az új alapszabályok szerint. ★ Fácánosok építése s szervezése Szlovákiában. — Súr elvtár6 az Or­szágos Szövetség vadászati előadója beszámolt a fácánosok tervezésével kapcsolatos eddigi munkákról és in­tézkedésekről. Eszerint 1956-ra '84 000 korona állami segélyt kapott az Or­szágos Szövetség erre a célra. Első­sorban Nagytapolcsányban, Párkány­ban, Nagymegyeren és Du-naszerdahe­­lyen fognak fácánosokat létesíteni. Ezzel kapcsolatban a besztercebányai védegylet kérelmére 4000 korona se­gélyt szavaztak meg, a badini, radvá­­nyi, hronseki és vlkanovai vadászte­rületen létesítendő fácánosok segélye­zésére. ★ Amint Trstenából jelentik a far­kasok ebben a járásban is kezdenek elszaporodni, különösen az uličkai völgyben, az az a járás északi felében lehet ezt észrevenni, Itt kb. 7—8 far­kas van — és különösen nyár idején, amikor a nyáj és a gulya kint legel az erdőben, — tesznek sok kárt. Ez év elejétől 2 darab farkast lőttek ezen a helyen. Szervezeti ügyek: Duríš elvtárs indítványára 1957. január elsejével megszűn­nek a tagsági bélyegek és tag­sági igazolványok. A tagság igazolására ezentúl maga a va­dászjegy fog szolgálni, amennyi­ben az a folyó évre is érvé­nyes. Uj harkályfajta jelent meg A szíriai harkány (dendrocopos sy­­riacus) köztársaságunk területén első ízben 1949. május 21-én jelent meg. Ahogy ezt dr. Fejanc, közismert or­­nithologusunk Kelet-Szlovákiában Sen­né község határában megállapította. Ő előre jelezte e madárfajnak orszá­gunkban való elterjedését. Már előbb Milyen magas legyen a magasles ? A magasles célja, hogy a vadászt a vad meg ne láthassa, főleg, ne kapjon szimatot. Nem célszerű túl magasan építeni ezeket a leshelyeket, mert na­gyon kitesszük a szélnek. Legjobbak a négy méter magasak,, de egy na­gyon. fontos 1 körülményre figyelemmel kell lenni: a'magasles né álljon ki az erdő fáinak koronái közül, azaz ne legyen magasabb mint a környező fák.- Ha bokrosban van, nagyon taná­csos a les mellett fákat nevelni, me­lyek takarják majd a leshelyet. S végül ne feledkezzünk meg a törvény­ről,. mely megszabja, hogy- a vadász­­terület határától milyen távolságra kell lennie a magaslesnek­is mutatkozott bizonyos elterjedés északi irányban a Balkánról, amit a magyarországi hírek megerősítettek. Déí-Magyarországon ezelőtt 20 eszten­dővel figyelték meg először ezt a ma­darat. Várható, hogy további madár­­fajtákkal fog szaporodni madárvilá­gunk, amint Magyarországon történt. Már bátran állíthatjuk, hogy ez a harkályfaj nálunk szépen elszaporo­dott és eléri i helyenként a közönsé­ges harkály állományát. Most nálunk, ahol még nem ismerik ennek a szép madárnak életmódját, elsősorban azt figyelik, mennyiben hasznos, illetve káros az erdészetre. Milyen károkat tesz a fatörzseken, továbbá az erdei magvakban, hogy eszerint lehessert megítélni; kívánatos-e további elsza­porodása vagy sem. E madár nagyon szeret a szőlőkertek között és a gyü­mölcsösökben fészkelni. A Szepsi Járási Vadvédő Egyesület ez idei közgyűlésének jegyzőkönyvéből A Szepsi Járási Vadvédő Egyesület folyó év június 17-én tartotta ez idei évzáró közgyűlését. Közgyűlésen 124 tag volt jelen, ami a tagok 85 szá­zalékát jelenti. Felszólítottuk a vadászgazdákat, hogy a vadásztársaság minden tag­jával előfizettessék a szaklapot, hív­ják fel a tagok figyelmét a szüksé­ges szakkönyvekre is. A károsvad irtásában legaktívab­ban a buzitai „Smrek“ társaság vett részt, amely 9 szajkót, 63 szarkát, 18 kóbort, 9 házimacskát és két ró­kát pusztított el. * * * A múlt év szeptember 25-én Spak Ján, hačavai vadásztársunk az otta­ni vadászterületen hiúzt lőtt,. mely­nek súlya 23 kg volt. A szerencsés vadász a zsákmányt iskolai célokra ajándékozta. A vadászgazdák vizsgája Az 1947. évi 225 sz. vadásztörvény szerint vadászgazda csak olyan vadász lehet, akinek már legalább 3 éven át volt vadászjegye. Ezzel a vadásztör­vény azt biztosítja, hogy csak kellő tudással rendelkező vadász vezesse a vadászterület ügyeit- Amint a tapasz­talatok mutatják, még ez a feltétel sem volt elegendő arra, hogy a va­dászgazdák megfeleljenek a rájuk bí­zott feladatnak. Ezért a Csehszlovák Országos Vadászati Szövetség elhatá­rozta a külön vizsgák bevezetését a vadászgazdák számára. Ezentúl tehát csak az a vadász lehet vadászgazda, aki ezt a vizsgát sikeresen teszi le. Ezen vizsgák alól fel vannak ment­ve: a) Akik erdészeti iskolát végeztek, b) akik a vadászgazdák vizsgáin vizsgáztatnak, mint vizsgabizto­sok. A többi vadászgazda tekintet nélkül egyleti funkciójára, köteles a vizsgák­nak alávetni magát. Minden vadásztársaság, illetve vál­lalati vadászklub elküldi a vizsgára vadászgazdáját és 1 tagot, mint he­lyettest. E tagok költségeit a kikül­dött vadásztársaság, illetve a klub fedezi. A vadászati védegyletek min­den év tavaszán rendeznek ilyen vizs­gákat a vadászgazda-jelöltek számára. A vizsgáztatást öttagú bizottság végzi, mely az egylet elnökéből, vadá­szati, lövészeti, kinológiai és jogi, il­letve tervezési szak előadójából áll, feltéve, hogy ezeknek már megvan a vadászgazdák számára előírt vizsgá­juk. Ha valamelyik referensnek nem volna meg ez a vizsgája, más, kvali­fikált taggal kell pótolni. A vizsgabizottság saját egyletének tagjait nem vizsgáztathatja, ezért a bizottságokat egyes szomszédos egy­letek között ki kell cserélni. A vizsgaeredményeket következőkép­pen osztályozzák: kitüntetéssel vég­zett, megfelelt, nem felelt meg, A vizsga tantárgyai: a) politikai be­szélgetés — melyet az elnök, vagy a kultúrelőadó végez, b) a vadászati zoológia és a vad élettana, a vad te­nyésztése, védelme, selejtező kilövés — ezt a vadászati előadó végzi; c) a vadászati tervezés statisztika, a va­dásztörvény és az idevonatkozó ren­deletek — a jogi, esetleg a tervezési előadó végzi; d) a lövészet, a fegyver kezelése és ismerete, a vad értékesí­tése, a vadhús kezelése — a lövészeti előadó végzi; e) a vadászati kinológiai (ebtenyésztés) — a kinológiai előadó végzi. A vizsgadíj 20— Kčs. Ezen vizsgakötelezettség vonatkozik a vadászbizalmiakra is, ami annyit je­lent, hogy vadászbizalmi csak az a vadász lehet, akinek megvan a va­­dászgazda-vizsgája, Amennyiben a va­dászbizalmit nem vadásztársaság, il­letve vadászklub küldi ki a vizsgára, hanem az illetékes vadvédő egyesület, akkor ennek költségeit az egyesület téríti meg. A jelöltek számára legalább 12 órai előkészítő tanfolyamot kell tartani. Az előadók illetéke az érvényes előírások szerint 12 Kčs óránként, adóbeszámí­tás nélkül. A tanfolyam költségeit a vadvédő egyesület állapítja meg s ezt az egyes vadásztársaságok, illetve vál­lalati vadászklubok térítik meg. A vadvédő egyesület a vizsgák ered­ményéről jelentést tesz az illetékes járási nemzeti bizottság földművelés­­ügyi szakosztályának, benyújtja a si­kerrel vizsgázott vadászgazdák névso­rát. Amennyiben , valamely vadászgaz­da nem vett volna részt a vizsgán, vagy ezt nem tette volna le, az illető vadásztársaság, illetve vadászklub kö­teles 30 napon belül más vadászgaz­dát kinevezni, kinek megvan a meg­kívánt képzettsége. Ha ezt elmulaszt­ja, 30 napon belül felbontható a va­dászbérleti szerződése a vadásztör­vény 22. § c. pontja alapján. Hogy a vizsgákra a vadászgazda je­löl te к előkészülhessenek, az Országos Szövetség kézikönyvet ad ki. Ez a kézikönyv rövid időn beiül magyar nyelven is megjelenik. A könyvet csak az illetékes járási vadvédő egylet út­ján lehet beszerezni. A Szabad Földműves apróhirdetési rovata lényegesen megkönnyíti olvasóink ügyes-bajos dolgainak megoldá­sát. A jövőben rendszeresen minden számban közlünk apróhirdetése­ket. A közlési -díjat utólag kell befizetni, amely szavanként 0,60 Kčs­­эа, nagyobb betűtípussal szedve 1,20 Kčs-ba kerül. Szerkesztőség Lenin nagy szerepe a Szovjet Köztársaságok Szövetségének megszervezésében (Folytatás a 30. számból) A Szovjetunió megalakulásának kér­dését Ukrajna, Belorusszia és a Kau­­kázuson-túli köztársaságok 1922 de­cemberében megtartott szovjet kong­resszuson vitatták meg. Ezek a kongresszusok helyeselték a szovjet szövetség egyesülésének az OK(b)P Központi Bizottsága által ki­dolgozott alapjait és megválasztották a nemzeti köztársaságok képviselőinek küldöttségeit a Szovjetunió szovjet­jeinek első kongresszusára, a Szövet­ségi szerződés megkötésére. 1922 de­cember 30-án a szovjetek első össz­­szövetségi kongresszusa meghozta történelmi jelentőségű határozatát a szovjet népeknek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében való ál­lami egyesüléséről. A kongresszus ál­tal jóváhagyott deklaráció és a Szov­jetunió megalakulásáról szóló szerző­dés alapját, az egyenjogúság, a test­véri együttműködés a nemzetköziség lenini eszméi képezték. Lenin, minthogy igen nagy gondot fordított a nemzeti politika helyes végrehajtására és a szovjetek kong­resszusán elfogadott deklaráció és szerződés gyakorlati megvalósítására, 1922 december 30-án és 31-én levelet diktált a párt soronkövetkezö kong­resszusa küldötteinek. A levélnek a következő címet adta: A nemzetisé­gek kérdéséről, vagyis az „autonomi­­zálásról” (a levelet a Kommunyiszt című folyóirat 1956. évi 9 száma kö­zölte.) Lenin figyelmezteti a küldötte­ket, nehogy a szovjet köztársaságok egyesülésének Gyakorlati megvalósítá­sa során az egyenjogúság eszméit el­torzítsák, nehogy ,,a szövetségből való kilépés szabadsága“ „írott malasztnak" bizonyuljon. Lenin élesen bírálta az „autonomizálás” védelmezőit és rámu­tatott, hogy ennek az elvnek hívei nem ismerik ki magukat abban a fon­tos, elvi kérdésben — hogyan értel­mezzék az internacionalizmust. Vla­gyimir Iljics rendkívül fontos, elvi tételeket állított fel a proletár inter­nacionalizmus lényegét illetően. El­ítélte a nacionalizmus általános kér­déseinek elvont beállítását és hang­súlyozta, hogy különbséget kell tenni az elnyomó nemzetek és az elnyomott nemzetek nacionalizmusa között. Éle­sen bírálta a sietséget a nemzetiségi politika kérdéseinek eldöntésénél és az adminisztratív intézkedéseket. El­ítélte az „autonomizálás" tervét és megjegyezte, hogy ez’ a terv „gyöke­rében hamis és nem időszerű". Lenin a következőket írta: „Azt hiszem, hogy ebben végzetes szerepet játszott Sztálin htrtelenkedése és az ad­­misztráláshoz való vonzódása, valamint a hírhedt „szociál-nacionalizmus” el­leni dühe. A düh általában rendsze­rint a legrosszabb szerepet játssza a politikában“. Lenin megjegyezte, hogy a proletá­­riátus számára nemcsak fontos, ha­nem feltétlenül szükséges, hogy biz­tosítsa az összes nem orosz nemzeti­ségűek lehető legnagyobb bizalmát a proletárosztályharc iránt: „Ehhez nem csupán formális egyenlőség szükséges. Ehhez az kell, hogy a nem orosz nemzetiségűekkel szemben tanúsított magatartásunkkal, vagy engedmé­nyeinkkel valamilyen módon ellensú­lyozzuk azt a bizalmatlanságot, azt a gyanakvást, azokat a sérelmeket, ame­lyeket a történelmi múltban a „nagy­hatalmi” nemzet kormánya idézett fel. Különösen arra hívta fel a figyel­met Lenin, hogy semmi sem gátolja úgy a proletár osztályszolidaritás fej­lődését és megszilárdulását, mint a nemzeti igazságtalanság és semmire sem olyan érzékenyek a „sértődött” nemzetiségek, mint az egyenlőségre, mint ennek az egyenlőségnek a meg­sértésére (proletár elvtársaink részé­ről), még akkor is, ha ez nemcsak nemtörődömségből történik, akkor is, ha tréfa formájában jelentkezik . •. Vlagyimir Iljics megjelölte azokat a gyakorlati rendszabályokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szerződő köztársaságok tényleges egyenjogúsá­gát biztosítani lehessen. Legfontosabb — mondta Lenin, — hogy „erősítsük a szocialista köztársaságok szövetsé­gét: ezt az intézkedést illetően nincs helye a kétkedésnek. Nekünk épp úgy szükségünk van rá, mint ahogy szük­sége van rá a kommunista világpro­­letáriá tusnak, a világburzsoázia és ár­mányai ellen vívott harcához”. Lenin a többi között különösen ar­ra figyelmeztette a nemzeti köztársa­ságokat, hogy vezessék be és tartsák tiszteletben a nemzeti nyelv haszná­latára vonatkozó legszigorúbb rend­szabályokat, s hogy harcoljanak az egység ürügye alatt elkövetett min­den visszaélés és torzítás ellen. „Részletes törvénykönyvre van szük­ség, — írta Lenin, — amelyet csak az adott köztársaságokban élő nem­zetiségek dolgozhatnak ki valameny­­nyire eredményesen“. Lenin élesen bírálta a nagyhatalmi elhajlást a nemzeti kérdésben, felhív­ta a figyelmet arra a veszélyre, amely a szovjet köztársaságok egyesülése gondolatának nagyhatalmi soviniszta torzításával kapcsolatban fennáll. Lenin előre látta, hogy a „világtör­ténelem holnapja lesz az a nap, ami­kor véglegesen felébrednek az impe­rializmus által elnyomott, ébredező népek, s kezdetét veszi a felszabadí­tásukért vivő döntő hosszas és sú­lyos harc”. Ezért figyelmeztetett Lenin, „megbocsáthatatlan opportuniz­mus volna, ha mi Kelet e fellépésének küszöbén, ébredésének kezdetén alá­ásnánk előtte tekintélyünket, tulajdon nemzetiségeinkkel szemben elkövetett bármilyen csekély durvasággá) és igazságtalansággal is”. Az 1922. december 30-i és 3i-i le­vél világosan megmutatja, milyen gondot fordított Lenin arra, hogy he­lyes nemzeti politikát folytassanak, hogy állandóan erősítsék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét hazánk érdekében, az új életre kelt Kélet népeinek érdekében, az egész emberiség érdekében. A lenini nemzetiségi politika vezér­­csillag a kommunista párt számára a nemzeti kérdésiben, a soknemzetiségű, a szövetségi szovjet szocialista állam további megszilárdításában. A Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának a központi bizottság be­számolója alapján hozott határozatá­ban a kővetkezőket olvassuk: „A párt nemzetiségi politikájában abból a le­nini elvből indult és indul ki, hogy a szocializmus nemhogy megszüntet­né a nemzeti különbségeket és sajá­tosságokat. hanem ellenkezőleg, biz­tosítja minden nemzet és nemzetiség gazdaságának és kultúrájának sokol­dalú fejlődését és virágzását. A párt­nak gyakorlati munkája során tovább­ra is a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a sajátosságok­ra”. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a lenini nemzeti po­litika következetes megvalósítása sö­rén kisizélesíti a szövetségi köztársa­ságoknak azokat a jogait, amelyeknek rendkívül nagy jelentőségük van a szovjet államrendszer további megszi­lárdítása, a Szovjetunió népei közötti barátság, a köztársaságok közötti köl­csönös bizalom megszilárdítása szem­pontjából.

Next

/
Thumbnails
Contents