Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-05 / 31. szám
1956. augusztus 5. Ki volt G. В. Shaw ? szatirikus drámairodalom nagy mestere, a szocializmus törhetetlen híve, George Bemard Shaw .’''О évvel ezelőtt született Dublinban. Az ír származású Shaw szülei szegény sorsban éltek, s így nem volt módjukban az egyébként nagyon tehetséges fiút taníttatni. Tizenrtégyéves korában fájó szívvel mondott búcsút az iskolának, s mint kenyér - kereső koldusfilléreken tengette életét. Végre húszéves korában elhatározta, hogy Londonban próbál szerencsét. Itt is sokat küzdött, sokat nélkülözött. Érezte, hogy írói tehetség van benne, s regényt kezdett írni, azonban a kiadók mindenütt viszszautasították a még ismeretlen fiatal írót. Tovább dolgozott, nappal robotolt, éjjel írt. Nem csüggesztette el a kudarc, másik regénnyel próbálkozott. Azt sem sikerült kiadat - nitt: Már öt regénye volt készen, s ö metf jnindig nyomorogva, de erős hittel t&tyozott tovább. HarrruT.ckétéves volt, amikor megismerkedett Marx tanaival. Nagy hatással volt rá halhatatlan értékű könyve, a Tőke. Sok hányattatás után végre sikerült neki a Pali Mail Gazetta című folyóirathoz bejutnia, ahol mint rovatvezető dolgozott. Ettől kezdve már emberibb életet élhetett. Cikkeit szatirikus formában írta és a kort jellemző társadalmi ferdeségeket gúnyolta. Ekkor kezdtek felfigyelni rá. Tíz év múlva a Saturday Review színi kritikusa lett. Három évvel később lemondva ezen állásáról, (időközben már sikerült néhány könyvét kiadatni) kizárólag a drámaírásnak szentelte minden idejét. Szocialista témáji., szatirikus drámái sok ellenklz aztán A besztercebányai kerület dolgozói ez évben is szép munkát végeztek a város- és faluszépítésben. Eddig társadalmi munka keretében hétmilliókétszázezer órát dolgoztak. Végzett munkájuk értéke 77 millió 700 ezer koronát tesz ki. Nagyra értékeli a besztercebányai Kerületi Nemzeti Bizottság a dolgozók tevékeny részvételét, az általuk elvégzett munkát. Éppen ezért úgy határozott, hogy az idén már nemcsak egyes városokat és falvakat tüntet ki, hanem jutalomban részesít 120 dolgozót, akik a legszorgalmasabb, legpéldásabb munkát végezték. E százhúsz dolgozó közül is a legjobb tizenkettő 12—16 napos, díjmentes külföldi tanulmányúton vehet részt. Ezek megnézhetik majd Moszkvát, Kijevet, Leningrádot, Varsót. Gazdag élménynyel, tapasztalattal térhetnek vissza. Vajon kit ne serkentene jó munkára ez az értékes jutalom? Sólyom László Losonc Előfizette már a Szabad Földművest! ? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy ne feledkezzenek meg az előfizetési díj rendezéséről a második fél évre. Az idejében való előfizetés biztosítja lapunk rendszeres kézbesítését. Egyben kérjük olvasóinkat, hogy lapunkat népszerűsítsék, hogy a második fél évben minél több földműves olvashassa. Az előfizetési díj félévre 10,40 Kčs. ségeskedésnek voltak az okozói, de a néphangulat felé fordult, s egyszerre ünnepelt íróvá lett. Több történelmi drámát is írt, szintén szatirikus formában. Drámái közül nagyon sokat magyarra is lefordítottak, s az utóbbi időkig is nagy sikerrel játszottak. Ilyenek véldául „Az ördög cimborája", „Ember és felsöbbrendii ember" stb. T eghíresebb drámáját a Szent Johannát 1924-ben írta, amelyet a világ legtöbb nyelvére lefordítottak, s mindenütt óriási sikerrel játszottak. A drámairodalomnak ez a géniusza s a szocializmus szilárd harcosa sok szenvedés és nélkülözés dacára 94 évet ért meg. K. D.-né. a jutalom ŕ „En pártonkíviili vagyok...“ Éppen teáztam, amikor régi ismerősöm — a zömök, ötven év körüli, városiasán öltözött lvan Mihajlovics Metaszov, a gépállomás mérnöke lépett a szobába. Ez a látogatás olyan volt számomra, mint a szegény embernek a talált kincs. Én ugyanis olyan embert kerestem, aki jól ismeri a gépállomások működésének minden csínját-binját. Metaszov pedig a gépállomások megalakulása óta, tehát több, mint huszonöt éve gépállomáson dolgozik, s emellett jófejű ember, kitűnő emlékezőtehetsége van. A gépállomások múltjára és jelenére vonatkozó bármely kérdésre tud felvilágosítást adni. A valami apróságért betért szomszédot háziasszonyom az orosz vendégszeretet szabályai szerint asztalunkhoz ültette, s ö. lévén közvetlen természetű, nem is nagyon szabadkozott. Jó étvággyal falatozott velünk, és közben ravaszul mosolyogva megkérdezte: „Hogyan élnek az emberek a népi demokráciában?” Mosolya pedig azt sejtette: ,,Én úgyis mindent tudok. Engem nem lehet átejteni“. Elmondtam, aztán arra kértem, beszéljen önmagáról. Szívesen megtette, rpert amint ezt később észrevettem, megvolt az az emberi gyengesége, hogy szeretett dicsekedni. A dicsekvő ember pedig akarva-karatlan nagyítja a saját szerepét. Ezt előre kell bocsátanom, mielőtt leírnám Metaszov barátom szavait. — Én pártomkívüli vagyok, de igazi forradalmár családból származom. Az apám a megyei végrehajtó bizottság elnöke volt, 1919-ben a fehérek agyonlőtték... — kezdte elbeszélését. — 1924-ben én szerveztem meg nálunk az első bérért szántó szövetkezetét, a mai gépállomások ősét. Már akkor traktorral szántottam a gazdáknak, a szerződés szerint 10 rubelt fizettek 1 hektár felszántásáért. 4 rubelt előre, 6 rubelt ősszel, amikor betakarították a termést.. . Az első alkalommal nem beszélgethettünk sokáig. Hamarosan megjelent Metaszov felesége, Sura, egy egyszerű, falusi tájszóláS6al beszélő orosz parasztasszony, hogy hazavigye az urát. Másnap estefelé ismét eljött az aszszony, és meghívott teázni. Metaszovék viszonozni akarták a vendéglátást. Útközben Suna sebtében elmondta, hogy az Ványájával nagyon „kibabráltak”. — Képzelje, tizenhét éve dolgozott Földműves 9 CSONTOS VILMOS: Z Á P O R Ma harmincon felül mutat A hőmérő és az útak Porfellegét a szél viszi... Az ember nézi, s azt hiszi; Arra már esik, ott már issza A tikkadt föld. tárulva, mint a Szomjas száj, ha vizet érez. — Az aratók kémlelve néznek A tornyos, sűrű fellegekre, S rakják a kévéket sietve, F élkeresztbe. A lányok vígan nevetnek, A legényeken kitesznek, Mert hármasával győzik adni A kévéket, S a legények, Alig tudják hová rakni... — Az ég hirtelen nagyot dördül, Valaki az üres csöbörbül Épp inni készült... Kicsit megrémül És ijedtségét palástolva, Csak úgy a foga közt mondja: Rögtön esik, Pedig, Még a kévéknek fele szerte, S ni, már hull is némelyik cseppje! Szél trombitál és egyre jobban Hordja a port, — a szoknya lebben. Valakinek gurul a kalapja, A lányok nagyot nevetnek rajta .. . De egy pillanat, s szaladnak, Megázni dehogy akarnak ... Villámlik, dörög, s elsötétedik, S mint csöbörből öntenék: esik. Tettvágy serken nyomukban A komáromi CSEMADOK aratási kultúrbrigádján kívül sok más helyi szervezet is bekapcsolódott a kenyércsata sikeréért folyó harcba. Szép pélc" mutat a nagysúrányi járásban a nagykéri CSEMADOK aratási kultúrbrigádja, amely a szlovák-magyar jóviszony jegyében lépett fel Komjatice szlovák községben. A lévai járásban különösen a lévai és a kálnai aratási kultúrbrigád végez tevékeny munkát; fellépett Bori, Űjbar:, Kiskoszmál, és Felsőizecse községekben. Dicséretet érdemelnek a zselízi járásban a zselízi, farnadi és a garamszentgyörgyi kultúrbrigádok. Az érsekújvári CSEMADOK kultúrbrigád ja Andód, Tardoskedd, Kamocsa és Kürt dolgozóit szórakoztatta, serkentette jó munkára. Méltó elismerés illeti a vágsellyei járásban a farkasdi kultúrbrigád tevékenységét. Ők Vág Sellyén, Farkas - dón és Negyeden szerepeltek. Nagy sikere van népi zenekarunknak. A párkányi járásban a kisgyarmati, szőgyéni, lelédi és a dunamocsi CSEMADOK kultúrcsoportjai szerepeltek nagy sikerrel, aratási kultúrműsoraikkal. A nyitrai kerületben az aratási és cséplési munkát végző dolgozókat ,'i 4 aratási kultúrbrigád szórakoztatta. A kultúrbrigádokat mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogadták. Mártonvölgyi * * * A nagymegyeri CSEMADOK népes kultúrcsoportja nemes célt tűzött maga elé: a hét két utolsó napján — az aratás-cséplési idényben — ellátogat a járás falvaiba. A szocialista kultúrán keresztül segít a termés mielőbbi betakarításában, serkenti a mezőgazdaság dolgozóit; örömet, vidámságot hint azok leikébe. Eddig Kolozsnémán és Nemesócsán léptek fel. E községek dolgozói megelégedéssel nyugtázták műsórszámaikat és kérték őket, hogy többször is látogassanak el hozzájuk. Várják őket a járás többi falvaiban i§. Ezért a kultúrcsoport tagjai elhatározták, hogy a cséplés ideje alatt újabb négy községben lépnek fel, s műsorszámaikkal derűt, mosolyt fakasztanak a munka hevétől izzadt, napégette parasztarcokon. Fél Miklós. Mélyül a ViDáM SaRoK Családi evés. Bálint gazda falatozik. Nagyokat szel bicskájával a kenyérből s tisztességes, nagy darab szalonnákat szűr a bicska hegyére. — De jól esik az étel! — szól oda komája. — Meghiszem azt! — mondja Bálint gazda. — Ez olyan családi evés. — De hiszen egyedül eszel! — Az igaz. De mindegyik gyermekem benne van ebben az evésben! Ez a szép fehér kenyér a szövetkezeti tag fiam búzájából való, amihez a .gyári munkás fiam adta az ekét. A kenyeret a pék fiam sütötte, a bicskát a vasas fiam csinálta hozzá. — De az orvos fiad még nincs a kosztolásban ? — Dehogynem! — mondja diadal-' másán Bálint gazda —, mert az fogorvos, oszt ő csinálta hozzá a fogaimat ... Ami egy legényből nem lehet. — No, Gyurka — mondja Teri —, utolérhetünk benneteket, legénye-' két. Most már belőlünk is minden lehet. Sőt, tudok olyan foglalkozást amit én űzhetek, te meg nem. — Nohát, arra kíváncsi vagyok! Mi az, ami te lány létedre lehetsz, én meg legény létemre nem? — Mi? — neveti el magát Teri. — Hát például traktoroslány!... H. N. barátság Örvendetesen mélyül a baráti kapcsolat Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság kultúrmunkásai között. Mind gyakoribbak a kölcsönös vendégszereplések. Nemrég a galántai Sloboda nemzeti vállalat színjátszó csoportja négy napot töltött Magyarországon. A tatabányai Cement és Mésziizem dolgozói hívták meg őket. Képünk a galántai színjátszó csoportot mutatja be a „Mágnás Miska" c. darab előadása közben. A megnevezett tatabányai üzemi kultúrcsoport augusztus 18-19-20-án Galántán vendég szerepel: A „Ludas Matyi"-val viszonozza a galántaiak sikeres fellépéseit. I J----гг-1 ■ -■<---- ■" *==t==»-:... -I====1==-=I^==S«^^= ■===== ■?■=====■ a gnyilovszki gépállomáson (így nevezik a másik osztrogozsszki gépállomást) ő volt. a főmérnök. Ványának köszönhetik a gnyilovszkiak, hogy övék a terület legjobb gépállomása. És most tessék! Se szó, se beszéd, fölébe helyeznek egy fiatalembert, egy „mérnököt”, aki annyit ért a traktorhoz, mint tyúk az ábécéhez. Mondtam neki: „Te majd dolgozol, mint egy barom, de a dicsőség az övé lesz . .. ! Ne dolgozz te nekik”. Micsoda igazságtalanság! — És miért helyezték föléje azt a fiatalembert? — kérdeztem. — Hát én tudom ? ... Senki sem tudja ... Azt mondják, hogy csak diplomás mérnök lehet a gépállomáson a főmérnök... Az én Ványám tanította ezeket a diplomásokat, s most ő nem lehet főmérnök! Ha nem dolgozott volna annyit, már régen levizsgázhatott volna, és megkapta volna a diplomát ... Persze annak pártkönyv van a zsebében, Ványának meg nincs... — Szóval azért fokozták le, mert nincs mérnöki diplomája? — kérdeztem, de az asszony, mintha nem is hallotta volna a kérdésemet, folytatta: — Felajánlották neki, hogy lépjen be a pártba. De ő nem akar, sok a dolga, a gépállomás éjjel-nappal lefoglalja. Előttem ezek után világos volt, hogy Sura asszony a feleségeknek ahhoz a kategóriájához tartozik, amely a férjét tökéletesnek tartja. Másnák a férjével szemben nem lehet igaza. Eközben megérkeztünk. Egy téglából épült nagy családi ház egyik felében laktak Metaszovék- Három szobájuk volt. A szobák paraszti egyszerűséggel voltak berendezve: ágy, asztal, szék, ruhásláda, de a szobában rádióvevőt, a konyhában pedig nikkelezett villanyvasalót pillantottam meg. Az asztalt is egyszerűen terítették: nagy serpenyő szalonnazsírban sült krumpli, mély tányérban keményre főtt tojás, egy tál sült hal, nagy tál hideg sült, savanyú uborka felszeletelve. Minden ételből annyi állt ott, hogy egy-egy tál önmagában is elegendő lett volna az egész családnak. A szamovár már fütyült, s az aszta-^ Ion egy üveg vodka is állt... Ez az igazi orosz teázás! Azzal kezdtem, hogy a gyomorbajomra hivatkoztam, de ez nem segített. Nem tehettem egyebet, velük ettem és ittam. A házigazda hamarosan tegezni kezdett. — ...Téged a gépállomás érdekel? Jól ismerem őket, ott voltam 1930- ban, amikor a világra jöttek. Tudod mi volt akkor nálunk? itt az osztrogozsszki gépállomáson mindössze húsz kerekes Fordson-traktor volt (a leningrádi Putyilov-gyárban gyártották őket), és néhány vető-, arató- és cséplőgép. Huszonöt évvel ezelőtt ez volt itt az egész technika! A hűsz traktornak együttesen volt akkora vonóereje, mint ma négy lánctalpas Sztálinyecnek. A gépeket többnyire a szabad ég alatt, hóban, sárban javítottuk. .. Hol vagyunk ma már ettől! — Éppen az érdekel, hogy hol tartottok ma? — vetettem közbe. — Most kilencven traktorunk van, ebből huszonkettő lánctalpas. Tizennyolc speciális kultiváló traktor és, negyvennyolc harkovi kerekes traktor (HTZ). És javarészük ötször olyan erős, mint egy régi Fordson volt- Az első kombájnokat, a ma már elavult szerkezetű ,.Kommünár“-okat a gépállomások 1932-ben kapták. Jelenleg negyvenhárom kombájnunk van, nagy részük új, önjáró. Ezenkívül annyiféle gép van a gépállomáson, hogy fejből el sem tudnám sorolni. — Mégis, kértem, mondj néhány adatot. — Van hatvankét tárcsánk, ötvenhat kultivátorunk, boronánk vagy háromszáz, nyolc krumpliültetőnk, három palántaültetőnk, kazalrakó gégünk, tizennégy gépkocsink. Javítóműhelyünkben négy esztergapad, gőzkalapács, marógép, fúrógép működik, és három mozgó javítóműhelyünk is van... A mi gépállomásunk olyan mint egy gyár, gabonát és kapásnövényeket termelő gyár! — Nono, talán mégsem a gépállomások „gyártják” a gabonát, jegyeztem meg, hanem inkább a kolhozok... — Ugyan, mit csinálnak a kolhozok? — legyintett. — Majdnem semmit. Mindent mi csinálunk: szántunk, vetünk, kultivátorozunk, aratunk, csépelünk ... A mezei munkák 95 százalékát mi, a gépállomás végezzük el a kolhozban. Még a szalmát is mi aprítjuk szecskává nekik ... — Te ma is javíthatatlan gépállomási soviniszta vagy! — mondtam. — Hiszen ti mindent szerződés alapján csináltok a kolhozban. Igaz? — Igaz, de a munkák 95 százalékára kötnek szerződést. — Még álmában is azon gondolkodik, mit kellene csinálni a gépállomáson, milyen alkatrészt kell beszerezni — sietett férje segítségére az eszszony. — Néha arra ébredek, hogy kiabál: ,,Fegyka, gyújtsd be a motort!” Erre én felrázom: „Ványka, itthon vagy ... mellettem. Én Sura vagyok, nem Fegyka!” — Egy percnyi nyugta sincs ... (Folytatása következik)
