Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-08-05 / 31. szám

Földműves 6 1956. augusztus 5. KíbAadat дй£мкйл A szobára egy pillanatra rászakad a csend. Aztán Hornyák Sándor töri men. Virrad. A nap aranykorongja még nem látszik, de az első sugarak már rávetödnek a halvány égre, és olyan rózsásra festik a pufók felhöcskéket, mint az első csók a fiatal, lány arcát. Abara, a nagymihályi járás legdé­libb faluja még csendes, de az ud­varokban már indul az élet. Asszo­nyok igyekeznek sajtárral az istállók felé, odébb kútgém nyikorog, másutt malac visít, míg vályút tisztít a gaz­daasszony. Innen-onnan felhangzik a kaszaverő egyenletes kopogása. S mire a nap felhág a keleti ég aljýn elnyúló felhőcsík peremére, már tal­pon a falu. Aztán mintha csak ősz­forrása ez a szövetkezetnek. De kell is a pénz, mert ahogy Hornyák And­rás a szövetkezet elnöke mondja, már az első évben olyan osztalékot akarnak, hogy hadd irigyeljék a kí­vülállók. Az első félév pénzügyi ered­ménye crra enged következtetni, коду így is lesz, mert a 16 koronára tervezett , munkaegységérték 22,60 koronára emelkedett. Kicsi a bors, de erős — szokták mondani. Ez igazán találó az abarai szövetkezetre, mert a tagok szorgal­ma, vasakarata valóban erőssé, gaz­daggá varázsolja a fiatal szövetkeze­tei. gazdagjai inkább parlagon hagyták a földet, s azzal sem törődtek, hogy nem teljesíthetik beadásukat. így telt el három év, amíg 'á­­jöttünk, hogy a szövetkezet akkori vezetői becsaptak, félrevezettek ben­nünket. Hárrnn kínlódással, bajjal el­töltött év nyitotta fel a szemünket, de főképp azok az eredmények, ame­lyeket azalatt az olyan szövetkezetek értek el, ahol jól ment a munka, jó volt a szervezés. Mi is sokat rágód­tunk, gondolkoztunk. És ez év tava­szán tizennégyen újrakezdtük. Ha nem is sokan, de meggyőződéssel, akarattal. Nehéz volt kezdeni most is, de segítettek az elvtársak. Kovács elvtárs a járásról sokszor napokig itt tartózkodott, segített, tanácsot adott. És lassan odajutottunk, hogy a múlt hónapra például 1050 korona előleget kaptam a családommal. A szövetkezet gazdasági épületei A szövetkezet dolgozói az utolsó szebeszéltek volna, egymásután ini dúlnak el az udvarokból a mező felé az embercsoportok. Elől kaszával a vállán .a férfi lépdel. Utána gereblyét cipelve a gyerek következik, s az asszony zárja be a sort. Mennek, hallgatagon. A bolt előtt egy nagyobb csoport gyülekezik. Ők nem visznek sem ka­szát, sem gereblyét, hangoskodnak, nevetgélnek. Jókedvűen. De miért is ne lennének, hisz ma (azaz július 29-én amikor ott jártam) végeznek az aratással. A tavasszal alakult szö­vetkezet tagjai ezek. Úgy tervezge­tik, hogy délután 3-ra elkészülnek a munkával, aztán közösen fürödni mennek a Laboréra, majd közösen meghallgatják a Vasas-Rapid mérkő­zést. — De gyerekek, jól rá kell ám kapcsolni, — mondja Nagy Sanyi a szövetkezet fiatal agronómusa, — mert ma még sok keresztet kell ösz­­szerakni. — Ne félj, meglesz — vágja rá Hornyák Sándor. — Igyekezni fo­gunk, mert lígyis alig várom már, hogy az asszony megmossa a hátam. Aztán a menyecske vág vissza ta­lálóan, hadd legyen min nevetni. így folyik csipkelődve a szó. Móré Pistát a csoport legfiatalabb nőtlen tagját azzal ugratják, hogy neki majd Csűri Margit mossa a hátát. Pista bizony nem is igen tiltakozna ez el­len, mert Margitka keze olyan ügyes, hogy sokszor megdicsérik az idősebb tagok. Igaz, nem tudni, hogy ő mit gondol, mert nem szól semmit, csak belepirul egy kicsit. Lassan mind be­kapcsolódnak, a férfiak egy-egy vas­kosabb, a menyecskék meg amolyan ártatlannak látszó, de hamiskás tré­fával. Még a hallgatag Hornyák Im­re bácsi sem hagyja magát, ó is be­mond egy-egy, az ő fiatal korában divatos viccet. Kint a mezőn aztán megkezdődik a hajrá. A szorgos kezek nyomán gyorsan szaporodnak a keresztek. A HNB titkárát Tóth Tibort kere­sem fel. Ő mutogatja meg a szövet­kezet birodalmát. Ő a szövetkezet raktárosa, mert szükség van itt min­der. munkáskézre, mert a 62 hektár földhöz csak tizennégyen vannak. Ezért a vezetőkre is bőven jut a munkából. De dolgoznak is, s a ke­mény akarat még a munkaerőhiány felett is győzedelmeskedik. Móré Gyula például egyédül vállalta a 176 süldő hizlalását és dicséretére legyen mondva, nem látszik rajtuk a gon­dozás hiánya, mert rövid három hó­nap alatt 50 kg-on felüli átlag súlyt értek el az akkor 13-14 kilós mala­cok. Pedig kezdetben sokáig hátrál­tatta fejlődésüket az is, hogy az ideiglenes istállóban szinte egymás hegyen-hátán álltak. Mióta az új helyre kerültek, szinte szemlátomást nőnek, gömbölyödnek. Móré Gyula úgy gondozza őket, hogy november végén 100 darabot 120—130 kilós súlyban átadhasson . a közellát ásnak. Szép jövedelem lesz ez a kezdő év­ben. A szarvasmarhaistállóban 25 tehén, meg vagy 20 borjú áll. Öt tehén még ezután ellik, kilencet a borjú szopja, s még így is 140—150 liter tejet adnak naponta a tejbegyűjtő­höz, mert Haburcsák Mihály és Csűri János hozzáértő gazdája a t.ehenek­­ne, Tyúkfarmjuk is van. de leginkább a 273 darab juhhal dicsekednek. Kü­lönösen Sohajda gondozó és Habur­csák Zoltán zootechnikus büszke er­re. Szilárd alap és - szép jövedelem­— Bizony így volt elvtárs. Meg­bántuk százszor is hogy kiléptünk. Bár én tizenhárom hektár földdel léptem be, amelyen sokszor szép eredményt értem el, de csak most kezdem megtanulni, hogyan lehet eredményesen gazdálkodni. Akkor c ak kínlódtunk. Dolgozni ugyan most is kell, de milyen más ez, mikor a gépek■ végzik a munka nehezét. El­sősorban a gépeknek köszönhetjük azt is, hogy nem teljesült be azok szava, akik csak rövid életet jósol­tak a szövetkezetnek. Rajtunk, tago­kon kívül talán senki sem hitte, hogy képesek leszünk elvégezni a renge­teg munkát. „Soha nem vettek be" — mondogatták kárörvendően. Be­vetettünk, méghozzá idejében. Aztán a kapálással érveltek. Azt is hama­rább elvégzetük, mint ők. Az aratás­sal már óvatosabban hozakodtak elő. És mi már ma végeztünk, nekik még igen sok tábla búzájuk várja a ka­szát. Pedig az idén még mi is a kes­keny parcellákon dolgoztunk. szövetkezet teheneit őrzi. sá a múltból levont tanulságok, mint a kis szobát az ablakon beszűrődő hajnal fénye. Hornyák Sándor kipirult arccal az ablakhoz ért. — Virrad — mondja Nagy agronó­­mus felé. — Gyerünk Sándor, etes­sük meg a lovakat. Ma még úgyis sok munka vár ránk! Keleten már világosodik az /ég, és lassan elűzi a homályt az alvó házak közül. HARASZTI GYULA búzatáblán rakják a kereszteket Nem véletlen ez a nagy igyekezet a 800 lakosú község kis szövetkeze­tének tagjaiban. A múlt egy elhibá­zott lépésének jóvátételére irányuló szándék sarkalja őket minél nagyobb eredmények elérésére. Lassan, sok­szor csak félmondatokká formálva, ez csörgedez elő Nagy Sanyi agronó­­mus beszédéből, miközben a csendes estén beszélgetés közben felidézi a múltat. — Nehéz volt az élet — indul szaggatottan a beszéd — mert apám­nak egy talpalatnyi földje sem volt. A harmados földön meg csak a mun­kából volt sok, de kenyérből kevés. S amint egyre közelebb ér a jelen­Már másnapba hajlik az éj, de még mindig nem fogy ki a szó. Hornyák Sanyi kissé elrévedez és még hozzá­teszi: — Jövőre a nagytáblákon még jobi ban megy majd minden. — Bizony jobban — veszi át a szót Nagy Sanyi az agronómus, mint­ha csak társa gondolatát folytatná. — Sokat tanultunk az idén is. Igaz, még kevesen vagyunk. Szeretnénk, ha a falu minden becsületes dolgo­zója csatlakozna hozzánk. Eredmé­nyeink bizonyosan rövidesen meg­győzik őket. De a kulákokkal nem akarunk egy tálból enni. A múlt fi­gyelmeztet erre bennünket. Súlyos ítélet ez, de helyes követ­keztetés, melyet úgy tesznek világos­hez, úgy gyorsul a beszéd, mint lej­tőn a hegyipatak, s mire a jelenhez ér, széles, simátükrű folyammá da­gad a szó. — Sokáig küzködtünk így. Dolgoz­tunk Komáromi, Újlaki, Kiss Józsi meg a többi kulák földjét. 1952-ben megalakult a szövetkezet. Belépett az egész falu. A sok ember nem ér­tette meg egymást, nem termett a föld, pusztult az állatállomány, ke­vés volt a jövedelem, nem volt mi­ből fizetni a munkaegységekre. Ku­­lákok kezében volt a vezetés. Ered­ményeket ugyan nem értek el, mert nem is akartak, de annál jobban akarták és tudták félrevezetni az embereket. Nem jó a szövetkezet — hangoztatták — abban akár éhen pusztulhat az ember. Az akkori ered­mények mellett ezt nem is volt ne­Habuncsák Mihály bácsi a híz elhitetni. így történt meg, hogy alig egyéves fennállás után felbom­lott a szövetkezet. És kezdődött új­ra minden, ahogy régen volt. Szenvedélyesebbé válik a hangja, amikor arról beszél, hogyan kapott f:{'det trágyáért meg harmadában a kulik októl. — Nehéz volt — mondja sóhajtva — különösen azért, mert olvastuk és láttuk is, hogy az országban sok he­lyen a szövetkezetekben már másképp élnek az emberek. Szebben, jobban mint azelőtt. Nekünk pedig még mun­ka se nagyon akadt, mert a ■ falu Szilárd alapokra építik jövőjüket A tág róna ölén szántóföldek és hatalmas fák között van a 600 lakosú Rebrín falucska. Messziről nem Ls fa­lunak, inkább erdőnek látszik, köze­lebbről azonban kibontakoznak a há­zak, s a mezők csendességét felváltja a falu mozgalmas élete. Nem éppen a munka lázától mozgalmas, mert mi­kor ott jártunk, még csak akkor érett a termés, hanem attól az egész falu lakosságát foglalkoztató ese­ménytől, hogy július 15-én ebben a faluban is megalakul a szövetkezet. Nagy esemény ez, méltó arra, hogy a falu apraja-nagyja megbeszélje, hisz a község lakossága életének egy új fejezetéhez jutott. Erről beszél­getnek a házak előtt álldogáló em­bercsoportok. Az új szövetkezetnek nagy segít­séget nyújt a járás. Az elmúlt he­tekben a járási pártbizottság é.s a JNB három elvtársat küldött a faluba, hogy a közös gazdálkodásra jelent­kező földművesekkel a legapróbb rész­letekig megbeszéljék az indulás prob­lémáit. Korpa Jánas, Berta Mihály és Mlynár Štefan elvtársak valóban megfeleltek küldetésüknek, mert a jó szervezőmunka következtében a szövetkezet tagjai már kész tervvel indulnak az új úton. Ezenkívül nagy segítséget nyújt'ia járás a földek gyors technikai, ren­dezésében, á'z istállók biztosításában, valamint az állatállomány beszerzésé­ben is. Mlynár elvtársat pedig múlt állandó instruktort küldte a faluba, hogy a felvetődő problémákban azon­nal segítséget nyújthasson. Az új szövetkezetnek szüksége is van a segítségre, mert a falu nagyobb része még csak figyeli a fejleménye­ket. Az első eredmények döntik mrsjd el, hogy a többi magángazdák rr.ikor csatlako'znak a szövetkezethez. Tud-Több gondoskodást A természet törvényei megkövete­lik, hogy a mezőgazdaságban dolgoz­zon a legtöbb idénymunkás. Egész télen csend honol mezőn, réten, lege­lőn, de a tavaszi napsütéstől minden életrekel és fejlődésnek indul és egy^ re több munkásra van szükség. Az állami gazdaságok dolgozói nem győznék segítség nélkül időben elvé­gezni a nagyobb munkákat. Minden évben segítenek nekik a szorgos ke­zű idénymunkások. Az ö segítségük nélkül bizonyára kisebb hektárhoza­mot és az állatok kisebb hasznossá­gát érnék el az állami gazdaságok. Értékelik-e eléggé mindenütt az idénymunkások segítségét? Vajon környezetük olyan, ahol örömmel dol­gozhatnak? Egy gazdaság jó, vagy rossz példájával nem lehet ezekre, a kérdésekre igazságos feleletet adni. Hogy ez így van, bizonyítja a nyitrai állami gazdaság is. A múlt hónapban ennek a gazdaságnak minden részle­gében dolgoztak idénymunkások a szép eredményekkel megelégedett az állami gazdaság igazgatója. Eziel szemben elégedetlenek az idénymun­kások a róluk való gondoskodás miatt. A luzianky-i részlegen ötvenen dol­goztak, többnyire fiatal lányok. Hat helyiségben, ahol elszállásolást nyer­tek, — sem fogas, sem szekrény nem volt. Ezért kénytelenek voltak ruhá­jukat egész nap az ágyon hagyni, éj­szakára pedig lerakni a földre, vagy a bőröndökbe göngyölni. Rosszabbo­dott a sorsuk ha megáztak, nem tud­ták, hogy mit kezdjenek vizes ruhá­jukkal. A fűtetlen, öreg kályhán nem száríthatták meg. És ami a tisztasá­got illeti, csak szomorú példák ma­radnak emlékül. A múlt évben ta­vaszkor kiadott ágyneműket csak ősz­szel cserélték ki. A mosdás? Lehet, hogy ez évben már jó berendezett mosdó is lesz, de addig míg ez nincs, jó lenne a mosdótál is. Egy kevés jóakarattal a konyhában vizet is me­legíthetnének számukra. Nagy problé­ma az öreg tűzhely eltörött lapja, hiányzó csöve, az étterem kevés asz­tala, széke, illetve padja. Ki lehetne-e minél előbb küszöbölni a hiányosságokat? A dolgozók bizo­nyára örülnének, ha munka után kö­zösen hallgathatnák a rádiót, amelyet a luzianky-i állami gazdaságok üz;mi bizottsága már megvett, de a rész­legvezető elsajátította magának és az irodájában hagyta. Nem vonjuk kétségbe azt, hogy az igazgatóság tud a hiányosságokról és gondoskodnak arról, hogy a Nový Sad-i részlegen ne kelljen egy ágyon két-három lánynak aludnia. Jó mun­kájukért bizonyára jobb pihenést ér­demelnek. Legtöbbet a kolenyani részleg idénymunkásai panaszkodnak. A meszeletlen, öreg helyiségben, a­­mely 25 négyzetméter területű, 9 vas­ják ezt a tagok, s ezért, igyekeznek szilárd alapot teremteni a szövetke­zetüknek. Augusztus 15-től összpontosítják az állatállományt a 18 tagtól azonban kevés lenne az állomány a 150 hektár földhöz, ezért úgy döntöttek, hogy vé­tel , útján 50 darab sertéssel, (ezek nagyrésze anyakoca lesz) és 50 darab szarvasmarhával bővítik. Ehhez min­den segítséget megadnak az illetékes hivatalok. A gyors és célszerű intézkedések visszatükrözik a helyi nemzeti bizott­ság, valamint az új szövetkezet tag­jainak felelősségérzetét. — Most rajtunk a falu szeme — mondja Luterán Mihály a szövetkezet elnöke — mert a szövetkezet mega­lakulásával nemcsak a jelenlegi tagok, hanem az egész község lakosságának sorsáról van szó. Ezt érzi Maxim Juraj a helyi párt­­szervezet elnöke is, amikor olyan sokszor hangsúlyozza a bizalom kér­dését. — Csak jó munkával, példamuta­tással tudjuk megszerezni a még kí­vülálló magángazdák bizalmát és ez az alapja annak, hogy niinél előbb a közös gazdálkodás útjára lépj зп a falu valamennyi kis- és középparaszt­ja, — mondja Maxim elvtárs. Ő valóban fáradhatatlanul dolgozik, hogy mindezt megteremtsék. Ezért szorgoskodik Humansky, Tomkő meg a többi, szövetkezeti tag is. S az a lelkesedés, amellyel a 18 tag dolgo­zik a szövetkezet szilárd gazdasági alapjának megteremtéséért, nem ma­rad hatástalan, mert a faluban már most is több kis- és középparaszt tervezi, hogy aratás után belép ä szövetkezetbe. *t?= a dolgozó emberről ágyat szorítottak össze, melyok több’ dolgozónak biztosítanak „nyugalmat". Jó lenne már egy rendes illemhely is, ami könnyen elkészíthető. A Horná Malanta-i részlegen, bár fabarakokban laknak az idénymunká­sok, mégis megelégedettek, mert a helyiségek tiszták és hat ágynál egy­ben sincs több. Elegendő fogas és szekrény áll a rendelkezésükre. A Maié Janikovce-í részleg dolgozói sem panaszkodnak a vízvezeték miatt, mert az megfelelő. A kisebb-nagyobb hibákat ki lehet küszöbölni, de ehhez fontos az, hogy a funkcionáriusok figyelembe vegyék, hogy a tervezett eredményeket csak megfelelő munkaviszonyok mellett le­het elérni. Közel 400 idénymunkás dolgozik á zólyomi állami gazdaságokban. A gaz­daság nagy múltra nem tekinthet vissza, mert csak két éves, mégis példás rendet teremtett. Minden ajk kalmazottnak külön ágya van. A*Z ágyneműt, Műszeresen' tisztítják .Ku­ne šován vagy Zólyomban. Minden munkás négy pokrócot kapott. A tisz­ta helyiségekben jók a tűzhelyek, elegendő a mosdótál és se fogas, se szekrény nem hiányzik egy szobából sem. Legszebb részleg a Banská Štiavnica-i különösen az épületek és az udvarok tisztasága kelt nagy fi­gyelmet a látogatóban. Nem marad messze mögötte Kunešov, a fiatalok részlege, ahol a fiúk és lányok külön internátusbán laknak. Itt azonban meg kell említenünk, hogy jó lenn^, ha a fiúk rendet tanulnának a lá­nyoktól. Nem lenne akkor annyi ki­tört ablak és ajtóba betört kulcs. A körmöcbányai részlegen, ha az épületeken elvégzik a nagy javítást., ami már folyamatban van, szintén jó lakhelyet nyernek az idénymunkások. Azért dolgoznak vígan, nótaszóval a zólyomi idénymunkások, mert a gazdaság gondoskodik róluk, ez von­zotta a bratislavai pedagógiai intézet 47 pionírját is Körmöcbányára. A jó gondoskodás eredményei máris meg­mutatkoztak. A zólyomi részlegen eddig annyi szénát gyűjtöttek be, mint a múlt év hasonló időszakában az összes részlegen együttvéve. Pasz­­tier elvtárs a gazdaság igazgatója azt mondta; — Igyekszünk, hogy minden évben jobban cliássuk az idénymunkásokat, mert munkájukat többszörösen meg-' hálálja a róluk való gondoskodás. Nem lenne-e érdemes az igazgató néhány szavát magukévá tenni a nyitrai és a többi állami gazdaságok vezetői is. Dr. Štefan Bélái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents