Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-08-05 / 31. szám

1956. augusztus 5. fSídmüves A jövő évben kétszeresére emeli teljesítőképességét a tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem A patasi szövetkezeti tagok hosszú kocsisora megérkezik a tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzembe. Tavaly a legkevesebb lent adták be a járásban, az idén viszont annyit termeltek, hogy a járás valamennyi szövetkezetét megelőzték. A szekerek hosszú sora halad a tanyi poros országúton. A nap min­den erejével szórja sugarait az a­­múgyis izzadó kocsisokra és lovakra egyaránt. Távolról a kép úgy fest, mintha a határban a széjjelszórt szalmakazlak indultak volna meg. A patasi szövetkezeti tagok viszik len­jüket a tanyi Len- és Kenderfeldol­gozó Üzembe. Tavaly még legutolsók voltak a járásban, de az idén 22 hektáron termeltek lent és ezzel egy­szerre az élre kerültek. A szövetke­zetben dolgozó traktorosok két nap alatt két lennyüvőgéppel mind a 22 hektárról betakarították a termést. A járásban az elmúlt héten 50 kom­bájn és 12 nyüvögép aratott. Nem csoda tehát, hogy ilyen felkészülés mellett már befejezték a len betaka­rítását. A learatott len olyan száraz, hogy mindjárt akár a szekerekre le­het rakni és szállítani a feldolgozó üzembe. A tavalyi év nem kedvezett a len­termelőknek, de a járás 22 lenter­­melö szövetkezete így is kereken 605 ezer koronát kapott a beadott lenért. Ez az összeg természetesen mag nél­kül értendő, mert hiszen ezt a szö­vetkezetek meghagyják maguknak sa­ját szükségletük fedezésére. Az idén jóval nagyobb lentermés mutatkozik és előreláthatólag jövedelmük meg­kétszereződik. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem teljesítőképessége napi egy va­gón. Ennek azonban csak egyharma­­dát teljesíti, mivel ennyi anyagot nem kapnak. A járás 29 szövetkezete kö­zül ugyanis csak 22 termel lent vagy kendert. Igaz, hogy más járások is ideszállítják termésüket, de így sem kapnak elegendő nyersanyagot és az üzem teljesítőképeségét minden meg­erőltetés nélkül még 66 százalékkal lehetne emelni. Веке Vince igazgató szerint a járás a lentermelését a jövő évben 200 hek­tárral, a hozamot pedig 5 mázsával emeli. Ezzel az intézkedéssel biztosít­va volna a feldolgozó üzem gépeinek teljes kihasználása. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem a termelőkkel szoros kapcsola­tot tart fenn. A nagymegyeri járás­ban Csémy Lajos, a komáromban pe­dig Szabó István látogatja a szövet­kezeteket. Ők kötik a szerződéseket a lentermelőkkel. Figyelemmel kísérik egész éven keresztül a lentermelés alakulását. A termelőknek előadásokat tartanak, megmondják milyen talaj alkalmas a növényzetnek, hogyan kell gondozni, milyen műtrágya felel meg a legjobban, sőt, gondoskodnak a be­takarítás megszervezéséről is. A feldolgozó üzem a beszállított lent minősége szerint 11 osztályba sorozza. A legjobb minőségért 275 koronát, a legsilányabbért 68-at fizet mázsánként a termelőknek. A lent például a szövetkezetek bugázatlanul magostól hozzák be az üzemnek, hol­ott ez a szövetkezet munkája. Az üzem azonban így sem gördít nehéz­séget az átvétel elé és saját munka­erejével bugáztassa. Ezzel a szövet­kezeteknek nagy segítséget nyújt és lehetővé teszi, hogy minden figyel­müket főképpen az aratás és cséplés mielőbbi elvégzésére fordíthassák. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó üzemben alkalmazott munkások va­lamennyien helybeliek. Túlnyomó ré­szük 20—30 éve dolgozik az üzemben és tisztában vannak a len- és ken­derfeldolgozás minden műveletével. Kockás József is az üzem legrégibb dolgozói közé tartozik. Azt lehet mon­dani, hogy egé^z életét gyermekkora óta itt töltötte, ő magyarázza el, milyen műveleteken esik keresztül a beszállított len, amíg rostot készíte­nek belőle. — Mi csak félkész árut gyártunk — magyarázza Kockás József — te­hát nem készítünk semmiféle kész­árút, mint ahogyan sokan gondolják. Kockás József ezután elejétől végig elmagyarázza a feldolgozás menetét: A szövetkezetek a beszállított lent sokszor ázott állapotban, ráadásul bugázatlanul adják át. Ezt természe­tesen igy bugázni nem lehet és elő­ször szárítani kell. A bugázásra csak a len megszáradása után kerül sor. A magot a termelő visszakapja és hsak munkadíjat számítunk fel. A továbbiak során megtudjuk, hogy a len ezután az áztatóba kerül, ahol 3—4 napig marad, majd megszára­dása után legalább 2 hónapig „pihen­ni“ hagyják és csak ezután kerül a sor a gerebenyezésre, vagy ahogy másképpen mondani szokták, fésü­lésre. A lenrostot 28—30 kg-os „bálákba“ csomagokba sajtolják. A silányabb minőségű lenrostból kócot készítenek. Ezzel a len feldolgozása tulajdonkép­pen be is fejeződött. A félkész árut részben HoÜcsra, részben pedig Re­­vúcára szállítják, ahol feldolgozzák és értékes szükségleti cikkeket gyár­tanak belőle. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem a jövő évben gépei teljes ki­használására törekszik. Ez gyakorlat­ban azt jelenti, hogy a jelenlegi napi 30—35 mázsás átlagos teljesítményét 100 mázsára emeli. Ehhez azonban nemcsak a feldolgozó üzem dolgo­zóinak, hanem a szövetkezet tagjai­nak akaratára is szükség van. Ha a járás földművesei a jövő évre ter­vezett és már most szerződésileg is biztosított vállalásuknak is eleget tesznek, ад üzem dolgozói elegendő nyersanyaghoz jutnak és így a jövő­ben minden akadály nélkül teljes erő­vel dolgozhatnak. F. J. Az üzem dolgozói a len gubózása közben. A magot a termelők visszakapják és csak az ezzel járó munkadíjat fizetik meg. Nemcsak tervezni, hanem teljesíteni is kell A; szomszédos falvak határában '■keskeny parcellákon itt-ott lá­bon állt még a gabona, kaszára vár­tak a roskadozó kövér kalászok. A nagycsalomijai egyéni gazdálkodók pedig már csépelték az új kenyérnek valót. Traktor zúgástól itt is csendes a határ, tehenek ökrök, lovak szánt­ják a földet. Űjat még itt sem lá­tok, gondolkodom miért szorgoskod­nak ennyire ezek az emberek. Az eke után lépegető, kévét ado­gató és a zsákok alatt görnyedő pa­rasztemberek szavai árúlták el a tit­kot. — Nem hagyjuk magunkat már csak azért sem ... És ez a már „csak azért sem" nem más mint versengés. Iparkodnak, el­sők akarnak lenni. A nemzeti bizott­ság tagjai serkentik őket versenyre. Gemer István az állandó mezőgazda­sági bizottság elnöke a legutóbbi nemzeti bizottsági gyűlésen azt mon­dotta: — Ha akarjuk, hogy községünk földművesei teljesítsék a beadást, ak­kor először is nekünk kell példát mutatni. A szavakat komoly elhatározás, majd tett követte. Balia János nem­zeti bizottsági tag 4 hektár földje után közel 4 mázsa búzát, 124 kg rozsot és 3 mázsa árpát adott be. Dénes István, Balázs Vince és a HNB többi tagjai is mindjárt a cséplőgép­től teljesíthették a gabonabeadást. /gy született meg aztán Tandel László 7 hektáros, Tóth Mihály 6 hektáros középparasztokban az a gondolat, hogy kitesznek magukért. S amint elvégezték a cséplést, azon­nal teljesítették beadásukat. Még hosszan sorolhatnánk azon kis- és középparasztok nevét, akik példásan teljesítették beadásukat. A nemzeti bizottság tagjai minden téren igyekeznek a falu lakosságának ügyes-bajos dolgait intézni. Nemrég elhatározták, hogy a földművesek beadását egész éven pontosan veze­tik, nyilvántartják az állatállományt és ha elérkezik a sertésvágás ideje Petrovics elvtárs, a HNB titkára gon­doskodik a vágási engedélyek beszer­zéséről. Ez sokat segít a falu lakói­nak, mert azelőtt a járásra kellett beutazni vágási engedélyért és ez sok munkanapot igényelt. JZ' ét évvel ezelőtt a választások AVidején kerültem ebbe a faluba — mondja Petrovics titkár elvtárs. — Eleinte bizony elég nehéz volt a munkám, szokatlan volt a környezet, nem ismertem eléggé az embereket. Sok nehézség volt kezdetben. Mert nálunk is vannak ám mindenféle emberek. — Vedd csak elő Mariska a kimu­tatást, hadd beszéljen az. Radós Mária a HNB dolgozója be­lapoz a „fekete“ könyvbe. Nagy Vince 20 hektáros — tűnik szemünk elé a név, a pontos adatok: Kötelező beadás: Teljesítve: Disznóhús 12,59 mázsa 79 kg marhahús 9,95 mázsa — tej 3367 liter 1000 liter tojás 2233 darab 700 darao Petrovics elvtárs, — miközben fi­gyelem és noteszomban jegyzem a számokat — fordít a lapokon ... Nagy Ferenc 15 hektár — ezek testvérek — mondja a titkár. — Meg is értik egymást. Ez is 10 má­zsa disznóhússal, 7,30 mázsa marha­hússal, 2600 liter tejjel, meg egyéb mással adósa államunknak. A leg­kisebb gondjuk is nagyobb, mint a beadás teljesítése. Földjeiket csak immel-ámmal művelik. Akkor miből élnek? — kíváncsis­kodom. „Mellékes" keresetből'. Nagy Fe­renc veje, Kiss István például a kék­kői begyűjtési üzemnél dolgozik, mint tervező. Azt mondják nagyon jól ke­res. , — Tervező? De hiszen a tervet teljesíteni is kell! — Hát igen! — helyesli Petrovics elvtárs. — Ezt már mi is mondtuk — Pityu né tervező, hanem tervtel­­jesítő legyen. Mert tervezett ő már eleget azelőtt segédjegyző korában. Mikor aztán megígérte, hogy segíteni fogja apósát, — akivel egy háztar­tásban él — a beadási kötelezettség teljesítésében, múltak a napok, he­tek és hónapok, de az ígéret nem vált valóra. Így nem mehet tovább, a beadást teljesíteni kell — mond­tuk neki. Erre előszedett egy csomó szelvényt, mint aki jól végezte a dol­­gát. — Én eleget tettem a beadási kö­telezettségemnek. — Meglepődtem — folytatja a titl kár — hogyan, ilyen hirtelen? Ami­kor aztán átnéztem a „bizonyítvá­nyokat“ rájöttem, hogy hamis iratok, amelyekkel veje akart „hozzájárulni" a beadás teljesítéséhez. A szelvénye­ket elvittem a járásra, átadtam Bo­­licska elvtársnak. Azóta semmit sem tudunk az ügyről. Г) etrovics elvtárs szavai arról ■i győznek meg minket, hogy a helyi nemzeti bizottság jól végzi fel­adatát, de még nagyobb sikereket érhetnének el, ha a járási nemzeti bizottság jobban segítené és elmoz­dítaná a helyéről az ilyen Kiss Pityu féléket, hogy apósával együtt telje­sítse az állammal szembeni adóssá­gát. ZATYKÖ JÖZSEF Jól vizsgáztak a femovcei mezőgazdasági szakiskola tanulói, akik teljesen új elevátort készítettek a vágújhelyi gépállomás számára. A biótrágya hatása a növényzetre Nemrégiben arról számoltunk be olvasóinknak, hogy Iglón istállótrágyá­ból gázt fejlesztenek. Szövetkezeti tagjaink közül sokan azt hitték, hogy a trágya azáltal, hogy három hónapon keresztül a tartályban fekszik és ha gáztartalmát kivonják, veszít értéké­ből. Ennek pont az ellenkezője az igaz. A Iglói Mezőgazdasági Kutató Intézet kísérleteket folytatott ezen a téren is. Az eredmény kézzelfogható. A baloldali képünkön közönséges is­tállótrágyával ápolt növényzet látható amely alig térdig ér Hudák András­nak, a kutató intézet dolgozójának, míg a jobboldali képünk annak a trá­gyának a hatását mutatja, amelyből a gázt kivonták. Ez a növényzet — mint ahogy a képen is látható, sokkal job­ban fejlődik. Találkozás a jugoszlávokkal Sokat hallottam már a jugoszlovák­­ról és egynéhány filmjüket is meg­néztem. Temperamentumos, élénk, barátságos népnek képzeltem el. Nem­régiben a Spišská Nová Ves-i járási nemzeti bizottságon találkoztam velük, s néhány órán belül a legjobb barát­ságban voltunk. A 26 tagú küldöttség vezetője Ilincsics D. Molovan tanár kitűnő szlováksággal beszélt. Később elárulta, hogy 1947-ben Svitben a ju­goszláv gyermekek nevelője volt. A valjevi mezőgazdasági műszaki iskola igazgatója. Milunovics G. Luka elvtárs magas, fekete, komoly férfi, aki még jobban beszél szlovákul, mint Ilincsics elvtárs, melegen érdeklődött iskoláink felől. Az örökké mosolygó arcú, jó humorú Pucceli mérnök elvtárs pedig szakkönyveink felől érdeklődött. Ő is írt jónéhány mezőgazdasági szakköny­vet, de megjegyzi, hogy a csehszlovák mezőgazdáktól sokat lehet tanulni. Elismerőleg vélekedik gépesítésünkről Í6. — Milyen érzés töltötte el, mikor átlépték a csehszlovák határt — kér­deztük. — Legjobban fájt nekünk, amikor Jugoszlávia és a Szovjetunió között kirobbant az ellenségeskedés, rosszul esett nekünk, hogy a szomszédos né­pekkel nem élhetünk barátságban. Amikor átjöttünk a határon, a cseh­szlovák nép őszinte szeretettel foga­dott, nagyon örültünk ennek. Kell, hogy a két testvérnemzet megértse egymást és tapasztalatainkat kicserél­jük. Nagyon meglepett bennünket a magas életszínvonal, amely 1947 óta emelkedett. Jugoszláv barátaink búcsúzóul beír­ták az emlékkönyvbe: „Mi, Valja vá­ros tanárai és tanulói úgy éreztük magunkat közöttetek, mint otthon”. i ~ - ráhr-fe. л, Krcho L. /

Next

/
Thumbnails
Contents