Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-29 / 30. szám
földműves 9 1956. jöli-is 29. .«te*»•«.«<.9 мС»«.>».>».99.> DÉNES-GYÖRGY: N Y Á R A hegygerincen fényben mosdik, ágaskodik, felkel a nap. A fák, a fák e lenge zászlók gyöngyös harmatban hajlonganak. A mennybolt mint egy óriás szem derűsen, kéken nyit a földre, tükrét a szél, a bolygó szellő aranyseprűvel megsöpörte. Ölelkezik az ég a földdel, csókot váltanak: s ez a nyár, susog, dalol a bő termésről a meg-meghajló búzaszár. Békét lehel a drága föld, a mezőn béke suhan át, kéklő fénybe röpíti föl a szél az aratók dalát. тжтттШ; KARLOVY VARV A fesztivál eseményei napról napra sűrűsödnek, s szinte lehetetlenné válik. hogy minden megbeszélésen vagy fogadáson a fesztivál hivatalos résztvevői részt vehessenek. A versenyben bemutatott filmek mellett egyre szaporodnak a versenyen kívüli vetítések is, melyek nemegyszer érdekességükben túlszárnyalják a hivatalos programom levő filmeket. Csütörtökön mutatták be az osztrák filmgyártás „Omaru“ című produkcióját, amely eddig tudomásunk szerint elsőnek mutatja be az afrikai népek életét a dokumentum-filmnél hitelesebb játékfilm formájában. A film szereplői két afrikai bennszülött törzs tagjai, akik saját életüket alakítják egy kedves, megható szerelmi történet keretében. A nyugatnémetek egy orvostárgyi filmmel vettek részt, a versenyen kívüli filmek versenyében. Ez a film a nyugatnémet betegbiztosítás hiányosságaival és a biztosított betegek igen nehéz helyzetével foglalkozik. Pénteken a magyar „Dollárpapa“ szerepelt versenyen kívül. Bár a film felirat nélkül pergett, a magyarul egyáltalán nemtudó nézők előtt, a mulatságos jelenetek, a film szellemes ötletei mégis állandó derültségben tartották a nézőteret. A külföldi delegációk óhaja naponként elhangzik, hogy megnézhessék a Cannes óta világot járt „Körhintá”-t. Az elmúlt napokban a fesztivál műsorán sok érdekes film szerepelt. Közöttük a japán filmgyártás egyik figyelemreméltó alkotása, a „Déli köd” és az argentin „Az utolsó kutya” című színes történelmi film, a „Berlini románc” NDK-produkció, „A véres karácsony“ című görög film, a „Három egyben” című ausztráliai film. Legnagyobb sikere az ausztráliai filmnek volt. pedig éppen ezt a filmet előzte meg a legkisebb várakozás. A film három rövid elbeszélést dolgoz fel Ausztrália múltjából és jelenéből, az egyszerű ausztráliai emberek hétköznapjaiból. A film eszközei művészi egyszerűségükkel és a kifejezés őszinte erejével hatnak. A „Véres karácsony“ című görög film a második világháború alatt játszódik, a fasiszta német csapatok által megszállt Görögországban. A történet meglehetősen naiv, ezért a nemes szándék: a görög nép hősies harcának, a megszállók elleni áldozatkész szenvedéseinek bemutatása nem éri el a kívánt hatást. Pénteken este színes kép fogadta a nézőt a „Devdas” című indiai film bemutatásakor. A Fesztivál Filmszínház színpadára egymás után vonultak fel az indiai filmdelegációk gyönyörű nemzeti viseletbe öltözött tagjai, közöttük Sheila, Raman, az egzotikus szépségű bombayi filmszlnésznő. A hindu film egy napjainkban játszódó szerelmi történet. A színészek játéka feledhetetlen élményt jelent a nézők számára, s a hindu filmgyártás bebizonyította, hogy filmművészetével az elsők között van. Szombaton este került sor a „MARTY” című amerikai film vetítésére. Ez az első amerikai fim, amely a Karlovy Vary-i fesztiválokon színre került. Július 22-én dr. František Kahuda a közoktatás ей kulturális ügyek minisztere ebédet adott az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság filmküldöttsége tiszteletére. Az ebéd szívélyes légkörben zajlott le, s a miniszter örömét fejezte ki afölött, hogy а IX. nemzetközi filmfesztivál a nemzetek közötti baráti kapcsolatok megerősödéséhez nagymértékben hozzájárul. A német delegáció köszönetét fejezte ki a csehszlovák kormánynak a fesztivál megrendezésében kifejtett gondoskodásért és tolmácsolták azon örömüket, hogy Karlovy Vary a népek közötti barátság elmélyülésének egyik fontos helyévé válik. —es— A besztercebányai kerület kultúrmumkásai a nyári időszakban a mezőgazdasági dolgozók számára egész sor kultúrelőadást rendeznek. Ocova és Klokoč, valamint más községekben a szocialista mezőgazdasági termelés előnyéről tartanak előadásokat. A termelésben elért legjobb eredményeket a helyi hangszórón keresztül népszerűsítik. A hnuštai népművelődési otthon brigádot szervezett, mely a járás községeit faliújsággal látja el. Tornaiján szemléltető képekben mutatják be, hogyan takarítják be földműveseink a termést. A járás 30 munkahelyén 7 népművészeti együttes lép fel. A CSEMADOK losonci kerületi vezetősége a határmenti falvakon 137 kultúrfellépést szervez. A népművelés dolgozói az aratás és cséplés ideje alatt szerzett tapasztalataikat a járási szemináriumokon cserélik ki. »>*«1 III Néhány szlovákiai színpad kedves vendégeket üdvözölhetett az el - múlt napokban. A baráti Magyarország fővárosának ismert nevű művészei látogattak el hazánkba, hogy ... ,, edves észt rád-Nemeth Manka „ösor keretében bemutassák, mit énekel és táncol Budapest. Ötjükön sikert siker után aratnak. Első fellépésük Párkányban volt, s nnek olyan sikere volt, hogy műsoron kívül meg kellett ismételni. Ezt a fellépést újabb fellépések követték Megyercsen, Nagymegyeren, Ersekújvárott, Nyitrán, majd később Szlovákia fővárosában Bratislavában. Az e-yüttes szlovákiai kőrútján húsz fellépést tervez, köztük Besztercebányán és Kassán is. A szlovákiai városok valósággal versengenek egymással, hogy meghívhassák a budapesti együttest. Az együttes tagjai közt van a nemrégiben Szovjetunióban nagy sikerrel szerepelt operettprimadonna, Németh Manka, valamint Rátonyi Róbert, a Fővárosi Operett színház táncos komikusa. Az Állami Operahazat Csinády Dóra primabalerína és Róna Viktor első szólótáncos képviseli. A Magyar Rádió Stúdióegyüttesét dr. Perényi Sándor vezeti. Az együtes műsora kimondottan nyári körútra készült, igen ügyesen és színesen állították össze. Sok dalt ölelt fel a Szovjetunióban nagy sikerrel bemutatott Csárdáskirálynöból, ezek -őzül külön ki kell emelni Németh Marika „Hej hó“-ját, Rátonyi „Taj, cicám"-ját. Fergeteges tapsot váltott ki Németh Marika és Rátonyi Róbert kettőse a „Rongyos élet". Nagyon sikerült a katonakarmester„ vagy Strauss Őrült borbély-a Rátonyi előadásában, s ugyancsak a régi sanzonok, „Pest-Buda énekelte“ gyűjtőéi n alatt a „Váci utcától az Omnibusz tetejéig". Mindkettőjük kétszer, de legtöbbször háromszor ismételték számaikat. Valódi, komoly művészetet láttunk a táncospártól; balettjeiket finom átérzés jellemezte, amit nem rontott le a rutin. Különösen sikerült a .,Magyar táncjelenet“, Strauss Tik-tak polkájának és a Kék Duna keringő -jének táncfeldolgozásai, valamint a bemutatott szemelvény Kenessey „Keszkenő“ c. balettjéből. Csinády Dóra és Róna Viktor nagy értékei a magyar tánckultúrának. A szabadtéri színpadok közönsége nagy tetszésnyilvánítással fogadta mind a művészek, mind a Stúdióegyiites fellépését. Útjuk során elbeszélgettünk az együttes tagjaival. Csinády Dóra már negyedszer jár Csehszlovákiában, Németh Marika, Rátonyi Róbert,, Róna Viktor pedig most járnak löször hazánkban s elragadtatással ország természeti szépségeit, valamint azt a kedves fogadtatást, amelyben mindenütt részük volt. Az együttes tagjai elmondták, hogy a Csárdáskirálynö valószínűleg bemutatásra kerül Bécsben és Párizsban, de nagyon örülnének, ha Csehszlovákiát se kerülnék ki. Egyöntetű véleményük, hogy szlovákiai kőrútjuk élményt jelent számukra, melynek során szeretettel köszöntik az ország minden dolgozóját és meggyőződhetnek arról, hogy a csehszlovák-magyar barátság már éló valóság. Mártonvölgyi Rátonyi Róbert emlegették Évszázados titok A romániai „Előre“ című napilap 1956. július 17-i számában Petőt'ikutatások Fehéregyházán címmel figyelmet érdemlő cikket közöl. Máthé András, a cikk írója feltételezi, hogy „a közeljövőben alighanem évszázados titok oldódik meg a Segesvár melletti Fehéregyházán: a PETŐFI - rejtély, amely a magyar szabadság - harc 1849 július 31-én lezajlott kegyetlen, s szomorú kimenetelű csatájával kezdődött.“ Ugyanis Petőfi, a világszabadság lánglelkű költője e csatában tűnt el, itt látták utoljára. Sírját mindezideig a Petőfi-kutatók nem derítették fel. „Ezt a hallatlanul nagy mulasztást — írja a lap — igyekszik most pótolni, jóvátenni — amennyiben az lehetséges — a Román Tudományos Akadémia, melynek háromtagú munkakollektívája a Magyar Tudományos Akadémia megbízottaival együtt a KOLHOZEMBEREK ■4 >.-•; f (Folytatás) Г1 rdekes, hogy a helyi lakosság •*-* visszaemlékezéseiben nincs semmi düh vagy bosszúvágy a magyarokkal szemben, akik pedig a várost hat hónapon át tartották megszállva. A fiatal magyar katonák hamar megtanultak oroszul, s az orosz gyerekek gyorsan megértették a magyar szót. A magyar katonák zöme nem táplált ellenséges érzelmeket a helyi lakosokkal szemben, akik rövid idő alatt megérezték ezt. Mindenki tudta, hogy az egyszerű magyar katonákat megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére szállították ide, s csináltak belőlük „győztes” megszálló csapatokat. * * * A „megszállók” emberséges rétege és a helyi lakosok között nem egyszer fejlődött ki a barátság, s a magyar katonák a hosszú szomorú téli esté'kerA a meleg orosz kemence mellett őszintén kiöntötték szívük bánatát: eladták őket a magyar urak, idegen érdekekért szenvednek távol a hazától, és elfognak pusztulni itt, mint Sztálingrádnál a németek. * * * Az osztrogozsszki megszállóik közül szinte csak az menekült meg, aki idejében megadta magát, s így sikerült fogságba kerülnie. A város és a járás A háború itt is, mint minden szovjet városban, amelyen végig gázolt, helyreállíthatatlannak látszó, szörnyű károkat okozott. A hivatalos adatok szerint a város épületeinek 65 százaléka elpusztult, vagy megrongálódott. Az emeletes épületek mind romba dőltek. Már a háború alatt, de különösen utána, gyors ütemben indult meg ebben a városban is az újjáépítés munkája. Helyreállították és kibővítették a városi erőművet, a mezőgazdasági gépgyárat és a konzervgyárat, újjáépítették a városi fürdőt; most építenek új ruhagyárat; tatarozták a városi szervek, a járási pártbizottság és a végrehajtó bizottság épületét; évek óta folyik az új, korszerű emeletes lakóházak tervszerű építése a város külonbözö_ részein. Nagy számmal építettek a város területén fekvő régi gyümölcsösökben és kertekben állami támogatással személyi tulajdonban levő családi házakat. TVT oha a háború befejezése óta ’ eltelt tíz esztendő alatt sokat építettek, a háború nyomait még a mai napig sem sikerült teljesen eltüntetni. Még mindig barakképület áll a felrobbantott régi állomásépület helyén. (Most építik az újat). A város teljesen lebombázott, leégett legnagyobb középiskolájának helyreállítását még nem kezdték meg. Az iskolákban délelőtt és délután, két váltásban folyik a tanítás. Osztrogozsszkot közigazgatásilag a „mezőgazdasági kerületi központ“ kategóriájába sorolják. Ez a meghatározás azonban korántsem jelenti azt, hogy a városban egyáltalán nincs ipar. A legújabb adatok szerint a városban jelenleg 15 ioari vállalat működik. így többek között van itt egy mezőgazdasági gépgyár (mozgó javítóműhelyeket gyárt a gépállomások számára), mintegy 600 munkással. Konzervgyár, bőrgyár, konfekcióüzem, likőrgyár, téglagyár stb, Igaz, úgyszólván valamennyi ipari vállalat vagy a mezőgazdaság számára termel, vagy pedig mezőgazdasági terméket dolgoz fel. A „központ” elnevezést a várost nemcsak gazdasági és adminisztratív szerepe alapján, de iskolái miatt is megérdemli. A felcser-iskola, a tanítóképző, az állatorvosi technikum, a kolhozkönyvelőket és a mezőgazdasági gépészeket kiképző iskola az egész terület számára neveli a szakembereket. Д tanulók száma eléri a háromezret. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk az egykoriakkal, láthatjuk, hogy még a háború sem tudott gátat vetni a város fejlődésének. A cárizmus alatt Osztrogozsszkban tanuló alig 300 volt, de egyházfi — kétszáz. A lakosság jelentős része, közel ezer fő — kupec, kereskedő. Gyára nem volt, csupán kisipari műlyek dolgoztak. ...Ezer kupec, kétszáz egyházfi! Csupa a falusi lakosság nyakán élősködő, kizsákmányoló népség. Ezt a réteget felszámolta a szovjet rendszer. A múltból azonban olyan emlék is maradt, amelyre Osztrorozsszk lakói ma is büszkék: itt született és járt iskolába Kramszkoj, XIX. századbeli haladó festőművész, a vándorfestők híres csoportjának megalapítója és vezetője. Szülővárosában egy utca és egy múzeum hirdeti a nagy realista festőművész emlékét. A város lakosságának ma az a legfőbb hivatása, hogy segítse a falvak népét. Nem véletlen az, hogy a járá6t oroszul mezőgazdasági kerületnek nevezik. Az osztrogozsszki járásban néhány tucat község és tanya terül el. A járási központok pedig az a feladata, hogy segítse a falvakban a szocialista mezőgazdaság gyorsütemű fejlődését, a nép jóllétének emelkedését. A múltban a város a falu nyakán élósködött, ez megszűnt. Most a város támogatja és vezeti a falut a fejlődés útján. A falvak megsegítését e város elsősorban a területén fekvő két nagy gépállomással biztosítja. A két gépállomásnak közel 40 ezer hektár (70 ezer hold) földet kell megmunkálnia. A kolhozok összevonása előtt, 1950- ig az osztrogozsszki járásban 65 kolhoz működött. Egy-egy kolhoz átlagos szántóterülete alig haladta meg az 500 hektárt. _ A kolhozok egyesítése három fokozatban történt: Í950-ben, 1953-ban és 1955-ben. Ennek következtében számuk tizenháromra csökkent, s minden egyes kolhoz bonyolult, sokoldalú mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődött. Átlagos szántóterületük közel 3000 hektár, és nagy legeiöterülettel, gyümölcsössel, erdőkkel rendelkeznek. TT árom állami gazdaság is van a járásban: a subnojei gyümölcsfa- és gyümölcstermesztő, az osztrogozsszki zöldségtermesztő és a ribnojei állathízlaló szovhoz. Az állami gazdaságok termékeikkel elsősorban a nagy ipari városokat látják el. íme, ilyen egy tipikus mezőgazdasági kerület Közép-Oroszországban. (Folytatása következik) közeljövőben ásatásokat és tudományos kutatásokat végez az egykori fehéregyházi csatatéren, a költő tetemének felkutatására.“ Az antropológusok, tudósok figyelme elsősorban a Fehéregyházán levő Cionta-teleki tömegsír felé irányul. Cionta János egykori román jobbágy többször elmesélte otthon a véres csatát és a temetés lefolyását, amelyen ő is résztvett. Az említett tömegsírba a falu jobbágyai 20—25 elesett névtelen szabadsághöst temettek el. Cionta János az egyikben Petőfi Sándort vélte felfedezni. „Vajon ott lesz-e Petőfi a Ciontakerti közös sírban? — teszi fel a kérdést a cikkíró. — Vajon megoldódik-e a százhét éves, s a világirodalomban eddig páratlanul álló rejtély? Erről most senki sem tudna biztosat mondani. A közös román-magyar kutatások — amelyek egyben a két nép barátságáról tesznek tanúságot — remélhetőleg megoldják a rejtélyt.“ 113-as számú PÁCIENS Peter Karvasnak a neve ismert és népszerű a prágai színházlát0gaió közönség előtt. A száztizenhárm-js számú páciens című müvét a Nemzeti Színfiáz prózai együttese a Tyl Színház színpadán meleg tetszésnyilvánítás közepette mutatta be. Ezzel a bemutatóval Karvas drámaírói pályafutása fontos állomáshoz érkezett. Bebizonyította, hogy méltó a belehelyezett nagy bizalomra, beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A száztizenhármas számú páciens és szereplőtársai bátran és reálisan tárják elénk a mai orvos, sőt a legszélesebb értelembe vett értelmiség problémáit. Haburáék, Kostúr és nagyrészt a többiek is vérből és húsból vannak, jó tulajdonságokkal és emberi gyengeségekkel rendelkeznek. Bár „orvosi tárgyú darab" jut most elég, nem baj, hogy Karvas éppen kórházi környezetből — ott, ahol a legszembetűnőbben mutatkozik meg az emberről való gondoskodás — vetíti. elibénk az új emberré érés sokszor nehezen vajúdó folyamatát. Karvas darabjában mindazok ellen harcol, akik hiúságukban, kicsinyességükben, vagy akár szándékosan is gátolják az orvos- (és más)- tudományt új útjukon, és ezáltal bizalmatlanságot, sőt elkeseredést keltenek az odaadó, becsületes dolgozókban. Eeltárul előttünk a derekasan dolgozó új ember élete, akinek ugyan vannak hibái, de aki a közös munkában kezdi meglátni életcélját, eszményéi és bátran harcol megvalósításáért. A darab a Munkérdemrendes Ladislav Boháč rendezésében került bemutató-, a Sz—у
