Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-29 / 30. szám
1958. július 29. 7 Földműves A barcelonai A napokban két sárguló okmány akadt kezembe. Az egyik engedély házkutatásra, amelyet 1930-ban tartottak Kovács Péter, bolyi lakosnál. A másik brosúra a Spanyolországban harcoló interbrigádosokról. Belelapozok a sárguló kordokumentumba. Minden oldal, minden sor emlékeket idéz a spanyol nép önfeláldozó harcáról. Katalónia, Madrid, Malaga, Barcelona, mind megelevenednek előttem. Emlékszem Csehszlovákia Kommunista Pártja röpiratára, amely a spanyol harcosok megsegítéséről beszélt. Esténként térképen kísértük a frontot, ujjongtunk, ha győztek, szorongtunk, ha visszavonultak. Legjobban megmaradt emlékezetemben a száz barcelonai gyerekről írott vers. Költőjének nevét már elfelejtettem, de a vers mondanivalója nem mosódik el előttem soha. Arról szól, hogy Barcelonából, A nemzetközi brigád kínai tagja. az ostromolt városból egy autóbuszon száz gyereket mentettek. Már nyílt úton mentek, amikor a levegőben fasiszta repülőgép tűnt fel. A sofőr tovább hajtott, hisz az autó tetején messziről látható, nagy vörös-kereszt volt. A gép azonban orrára állt, — bomba robbant és a száz barcelonai nyerek sohsern érkezett meg a védett helyre, vérük pirosra festette az út porát. Ártatlan emberkék, akik még nem ismerték az életet, a lelkiismeretlen fasiszták áldozatai lettek. Talán ez a vers is és a sok ártatgyerekek ... latiul kiontott vér fűzte akkor szorosabbra a nemzetközi proletáriátust. Ehhez hasonló példák acélozták meg még jobban a proletár szolidaritást. Sokan fegyvert fogtak a világ minden tájáról a fasiszta rém megfékezésére. A nemzetközi brigádban nem a kényszer, hanem a meggyőződés irányította a puskák csöveit. Erről ír a királyhelmeci Jakab Bertalan, Major Sándor elvtársnak, a spanyol harctérről. „A parancsnokok és a legénység egytől egyig tudják, hogy miért harcolnak. Ha kell, életüket is feláldozzák, azért a szent célért, amely nemcsak az ö ügyük, hanem az egész világ dolgozóinak ügye. Ezekben az években nyilvánult meg a proletár szolidaritás legszebb példája. Negyvenkét nemzet leghaladóbb fiai harcoltak itt az emberért, a világ megmentéséért. Harc folyt itt Prágáért, Pekingért, Moszkváért, Párizsért, az egész világ haladó emberéért. Harc folyt a modern barbarizmus, a fasizmus ellen, amely lábbal tiporta a műveltséget, a tudományt, kivetkőzött az ember méltóságából. Nem ismert sem aggot, sem nőt, sem gyermeket; totális háborút hirdetett. Harcolni kellett ez ellen a szörny ellen, hogy megmentsék az emberiséget, a süllyedéstől a „civilizált“ barbarizmustól. Az emberek elszakadtak a szülőktől, elhagyták a kalapácsot, az ekét, a tollat, a vonalzót, a műhelyeket és elindultak Spanyolországba, hogy segítsék a spanyol nép harcát. Lopva mentek a lezárt francia-spanyol határon, de mentek, akikben Dózsa, Petőfi, Martinovics vére folyt. Fegyvert fogtak a csehek is. Jiskra táboritáinak unokái. Harcoltak itt az emberek nemzeti és faji megkülönböztetés nélkül. Az elsárgult könyvben megtalálhatjuk a kínai proletárt, Lukács tábornokot és Száraz Jóskát, aki Bratislavából ment a spanyol frontra és cikkében arról tájékoztat, milyen hősiesen élte át az ostromot a madridi polgárság. A spanyol polgárháborút Hitler és Mussolini jól felszerelt hordái, vérbefojtották. A nemzetközi proletáriátus harca azonban nem fejeződött be Spanyolországban; erői a második világháborúban újra összefogtak. A baloldali erők nyomására váltották le az angol hadseregből azokat a tiszteket, akik csak ímmel-ámmal harcoltak Hitler ellen. A baloldali erők tették lehetetlenné, hogy francia katonák Száraz József a spanyol harctéren. eredményesen harcoljanak a Szovjetunió ellen. Nem egyszer megtörtént, hogy a frontra induló katonák Párizsban vezetőikre lőttek. Sokan élvezik már a szabadságot azok közül, akik Spanyolországban harcoltak. Több országban kisütött a szabadság napja. Harcuk nem volt eredménytelen. Nem volt hiábavaló a spanyol hazafiak önfeláldozó küzdelme sem, mert ha ideiglenesen vissza is kellett vonulniok, a világ haladó népe mellettük áll és velük együtt a béketábor ereje előbb-utóbb kicsavarja a fegyvert Franco pribékjei kezéből. Nem engedik többé, hogy ártatlan gyermekeket és anyákat mészároljon a kapitalizmus torz szüleménye — a fasizmus. Balia József Babek János a körtvélyesi EFSZ növénytermelési csoport dolgozója fiával a múlt évi elszámolásnál 18 000 koronát kapott. Ebből és a havi előlegekből a képünkön látható házat építették. Olvasd és terjeszd--------------------— a Szabad Földművest A földműveslapok előfizetési versenyében 436-ról 1170-re növeltük a Szabad Földműves olvasótáborát. — írja levelében Kulik Gellért elvtárs a királyhelmeci járási földművesújság szerkesztője. Hoksza elvtárs a versenytárs Ipolyságról szintén jó eredményekről számol be. A versenyt az ipolyviski szövetkezet kezdte, amely versenyre hívta a leleszi szövetkezetét. A két szövetkezet _ versengése kiterjedt a járási nemzeti bizottságokraris. Szerkesztőségünk sok szempontot vett figyelembe a verseny értékelésénél. Az ipolysági járásban százalékarányban többen olvassák a földművessajtót. Ezzel szemben a -királyhelmeci járási nemzeti bizottság vállalta, hogy 400 előfizetőt szerez, ezt túlteljesítette és így 734-en rendelték men a Szabad Földművest. Mivel a királyhelmeci járásban 750-el emelkedett a földművessajtó száma, a versenyt megnyerte, mert az ipolysági járásban csak 206 új előfizetőt szereztek a földmüvessajtó számára. Szerkesztőségünk Kulik Gellért elvtársat, aki egymaga 304 új előfizetőt szerzett, könyvjutalommal tüntette ki. Illés János 48, Bodrogi József 73. Kaptur Rudolf 55 előfizetőt szerzett a földművessajtónak, ezeket szintén könyvjuta'omban részesítjük. Külön megjutalmazzuk Palágyi János elvtársat a leleszi szövetkezet elnökét, valamint a leleszi, bodrogszerdahelyi, poľany, zempléni, vajkai és bottyáni szövetkezeteket. Az ipolysági járásban megjutalmazzuk az ipolyviski EFSZ-t, ahol 46-ról 116-ra emelkedett az előfizetők száma. Könyvjutalomban részesül Hoksza István elvtárs a járási földmüvesújság szerkesztője, Bartal Lajos elvtárs az ipolyviski szövetkezet elnöke, Major Lajos elvtárs az ipolysági helyi nemzeti bizottság titkára és Tóth Béla, Breznik Béla, Németh Rudolf, Tóth Júlia postakézbesítők. A _ versenyzőknek további munkájukhoz sok sikert kívánunk. » i A dénesdi szövetkezetben nagy súlyt helyeznek a szalma összehordására. A szalmát állandóan öt lovasfogat fuvarozza. Az elevátor nagy segítséget nyújt a kazalozóknak. Tisztaság — fél egészség ... Tartja a közmondás. Fontos, hogy ezt háztartásunkban is betartsuk. Nagyan jó volna, ha külön törülközőt használnánk arcunkra és külön testünk többi részére. Kell, hogy a család minden egyes tagjának külön fésűje s fogkeféje legyen. Ha ezt megszokjuk, rájövünk, hogy ez nem fölösleges fényűzés, s nem is hiábavalóság. A törülközők nem piszkolódnak be annyira s tovább eltartanak. Dolgainkat tartsuk mindig rendben és tisztán. Lenin nagy szerepe a Szovjet Köztársaságok Szövetségének megszervezésében Az alábbiakban rövidítve közöljük a Moszkvai Pravda július 11-i cikkét, amelyet Z. Levina és A. Romanova, az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus-Lcninizmus Intézet munkatársai írtak. Lenin, aki alkotó módon továbbfejlesztette a marxista tanítást, nevelte i pártot és előkészítette arra, hogy vezesse a tömegeket a szocialista forradalomban és a szocializmus építésében, igen nagy figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdésnek. V. I. Lenin a pártnak a nemzetiségi kérdésben követendő politikáját kidolgozva, az elnyomott nemzetek önrendelkezési szabadságát és függetlenségét követelve abból indult ki, hogy a nemzeteket valóban demokratikus és valóban intemacionális alapokon kell közelebb hozni egymáshoz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Lenin közvetlenül irányította a népek egyenjogúságának és barátságának kialakítását szolgáló gyakorlati politikát, s lerakta a soknemzetiségű szovjet állam alapjait. A párt programtervezetének fogalmazványában (1919) rámutatott arra, hogy különös óvatossággal kel! kezelni a nemzeti érzést, gondosan valóra kell váltani a nemzetek egyenlőségének és szabadságának elvét, hogy így megszüntessék a bizalmatlanság alapját, és elérjék a nemzetek minél szorosabb önkéntes szövetségét, amely a testvéri egység világos felismerésén, az önkéntes beleegyezésen alapszik. Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy ezt a szövetséget nem lehet egycsapásra létrehozni, hanem ahhoz a legnagyobb türelemmel és óvatossággal keil eljutni. % I. Lenin feladatul tűzte ki, hogy egy szövetségi államban kell egyesíteni a szövetséges köztársaságokat, s bebizonyította, hogy e feladat megvalósítása mily rendkívüli fontosságú a szocialista építés kimenetele szempontjából, valamennyi szovjet nép mindenoldalú gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából. Ezt különösen hangsúlyozni kell, mivel az irodalomban, a párttörténet rövid tanfolyamában a mai napig nincs kellőképpen megvilágítva Lenin szerepe a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakításában. Sok könyvben és cikkben e történelmi jelentőségű feladat megoldását rendszerint csak Sztálin nevével hozták kapcsolatban. A kérdés effajta megvilágítása eltorzította a való örténelmet, az igazság ellenére csökkentette Leninnek, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megszervezőjének elméleti és gyakorlati szerepét. Számos eddig közre nem került okmányt őriznek az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus- Leninizmus Intézetében. Ezekből teljesebben és helyesebben kiviláglott V. Г. Lenin szerepe a szovjet köztársaságok egy szocialista államban való egyesítését célzó legfontosabb elvek kidolgozásában. Lenin rendkívül nagy figyelmet fordított a nemzetiségi politika helyi megvalósítására. így pl. már 1919-bén az ukrajnai munka téziseinek tervezetében azt írta, hogy a legnagyobb óvatossággal keli kezelni a nemzeti hagyományokat, „a legszigorúbban ügyelni kel! az ukrán nyelv és kultúra egyenjogúságára, valamennyi felelős személynek okvetlenül meg kell tanulnia ukránul stb”. Lenin azt javasolta, hogy Baskirija és Kirgizia szovjet- és pártmunkásaitól követeljék meg a havi beszámoló megküldését az alábbi kérdésekben: „1. Mit adtunk a baskíroknak, kirgizeknek stb. 7 2. A közoktatási munka eredményei általában? 3. És különösen az iskolák, az adott népcsoport kommunistái számára” ? Lenin határozottan elvetett mindenfajta gondolatot annak lehetőségéről, hogy bármilyen erőszakot is alkalmazhatnak a kis népekkel szemben. Preobrazsenszkijnak arra az állítására, hogyha a proletáriátus győzelme után Európában nem lesznek meg a feltételek a gyarmatokkal való önkéntes egyesüléshez, úgy elkerülhetetlen az erővel való elnyomás és a volt gyarmatok gazdaságilag fontos területeinek erőszakkal való egyesítése az európai köztársaságok szövetségével, Lenin haragosan válaszolta: „Ez túlkapás. Nem bebizonyítható és helytelen azt mondani, hogy „elkerülhetetlen” ,.az erővel való ELNYOMÁS“. Gyökerében helytelen”. 1922-ben kezdődött meg a szovjet köztársaságok egy állami szövetségbe való egyesítésének gyakorlati előkészítése. Az OSZSZSZK és a többi független szovjet köztársaság kölcsönös viszonyának kérdését a párt központi bizottságának teljes ülése előtt való megvitatásra az OK(b)P Központi Bizottságának albizottsága készített elő, amelynek kötelékében minden nemzetiségi köztársaságnak volt képviselője. E bizottság munkájában résztvett V. M. Molotov, A. F. Mjasznyikov, G. K. Ordzsonikidze, G. 1. Petrovszkij, J. V. Sztálin és többen mások. A lenini dokumentumok világosan tükrözik azt az éles harcot, amely a szovjet köztársaságok egyesítési alapjainak kidolgozásakor abban az időben dúlt. Ebben a harcban a helyes lenini elvtől való kétféle elhajlás jelentkezett: a nagyhatalmi soviniszta és a helyi nacionalista. Az első, a veszedelmesebb, azt a törekvést juttatta kifejezésre, hogy az állami szövetségben továbbra is minél nagyobb mértékben tartsák fenn a volt uralkodó nemzet előjogát. A helyi nacionalisták az egyenjogúságért és függetlenségért folyó harc zffSzlaja mögé bújva javasolták, hogy töröljék el a föderációs képződményeket. Mind a két irányzat valójában a szovjet népek szoros szövetségének szétszakításához vezetett volna. A párt Központi Bizottságának teljes ülésére J. V. Sztálin az előbb említett bizottság tagja, összeállította „az OSZSZSZK és a független köztársaságok kölcsönös viszonyára vonatkozó határozattervezetét“. A tervezet első pontja célszerűnek ismerte el, hogy a független szovjet köztársaságok az autonómia alapján lépjenek be az OSZSZSZK kötelékébe. Ilyen módon a köztársaságok egyesülésének alapjául az úgynevezett „autonómizálási” eszmét tették. A tervezet 2. pontjában arról volt szó, hogy az Összszövetségi Központi Végrehajtó Bizottság, a Népbiztosok Tanácsa kompetenciáját ki kell terjeszteni a köztársaságok megfelelő központi szovjetintézményeire. Lenin a Politikai Iroda tagjaihoz 1922. szeptember 27-én intézett levelében komolyan bírálta ezt a tervezetet. Javasolta, hogy .alaposan változtassák meg a tervezet első pontját, és „az OSZSZSZK-ba való belépés” helyett mondják: „Formális egyesülés az OSZSZSZK-val szöv(etségi) köztársaságok szövetségébe ...” Lenin emellett rámutatott arra, hogy be kell tartani valamennyi köztársaság legteljesebb egyenjogúságát: „Egyenjogiaknak ismerjük el magunkat až Ukr(án) SZSZK-val és a többiekkel, s velük együtt, és egyenlő jogon kerülünk be az új szövetségbe, az új föderációba“. Lenin azt javasolta, hogy a határom zat második pontját is az első pont e megfogalmazásának megfelelően változtassák meg. Szükségesnek tartotta,, hogy az OSZSZSZK központi szervei, funkcióinak a köztársaságok intézményeire való gépies átruházása helyett, hozzák létre a „Szovjet Köztársaságok Szövetségének Össz-Szövetségi Központi Végrehajtó Bizottságát”. Lenin óriási jelentőséget tulajdonított ennek a kérdésnek. Kitartott amellett, hogy a szovjet köztársaságok egyesítéséről szóló javaslatokat alaposan gondolják át és minden vonatkozásban vitassák meg. Hangsúlyozta: „Fontos, hogy ne adjunk_ tápot a „függetlenségieknek” ne szüntessük meg függetlenségüket, hanem hozzunk létre még egy fokozatot, hozzuk létre az egyenjogú köztársaságok föderációját”. A lenini javaslatok és tervezeti, módosítások elvileg megváltoztatták a köztársaságok egyesítésére kijelölt útat. Nem az ..autonómizálás”, hanem a köztársaságok teljes egyenjogúsága és az egyenjogúságon alapuló önkéntes egyesülés — ez_a szovjet köztársaságok egységes szövetségi államban való egyesítésének ama alapja, amelyet Lenin javasolt. A központi bizottság albizottsága Lenin utasításainak megfelelően átdolgozta a határozattervezetet és azt megvitatás céljából a párt központi bizottságának plénuma elé terjesztette. A plénum 1922. október 6-án jóváhagyta az előterjesztett határozattervezetet, amelynek első pontja így szól: „Szükségesnek tartjuk, hogy Ukrajna, Belorusszia, a Kaükázusontúli Köztársaságok Szövetsége és az OSZSZSZK között szerződés jöjjön létre arról, hogy nevezettek a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségébe egyesüljenek azzal a fenntartással, hogy mindegyiküknek joga van szabadon kilépni a szövetség kötelékéből“. A határozatot,, mint a szovjetek kongresszusára kidolgozandó törvény-(szerződés)- tervezet központi bizottsága adta irányelveit fogadták el. (Folytatás a következő számban) sS l •umní iá——imirTr1
