Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-29 / 30. szám
4 Földműves 1956. - július --'20'. Gyorsabb ütemben végezzük a tarlóhántást A tarlóhántás idénymunka, melyet gyorsan és időben Kell elvégezni. A gyorsaság fontos, mert csak ez tudja biztosítani a talajt a kiszáradás ellen. Aratás idején ugyanis a növénytakarójától megfosztott talaj még mintegy 15—16 százalék vizet tartalmaz (napsütéses vagy szeles időjárás mellett) naponta 2—3 százalék vizet ve-A szocialista mezőgazdaság gépesítése lehetővé teszi részünkre a tarlónhántásná! a — „kasza után ekét” — elvnek megvalósítását. Ott, ahol kévekötő aratőgépekkel aratnak, fontos, hogy két váltásban szervezzék meg a munkákat. Nappal * arassunk, éjjel a tarlóhántást végezzük. Ahol az aratást kombájnokkal végzik, célszerű lenne szovjet minta szerint a kombájn után tárcsát szerelni, amikor is a szalma már feltárcsázott tarlóra lesz ráhelyezve. A gyors tarlóhántás azért is fontos, hogy a talaj felszínére kipergett gyommagvaknak kellő alátakarása és kicsíráztatása megvalósuljon. Ugyanis Déi-Szlovákia vidékein a tarlóhántás fő célját a gyomirtásban látjuk, mert ilyenkor lehetővé válik a magról kelő gyomoknak gyors és olcsó elpusztítása. Ha a gyommag mar kicsírázott, felületi talajműveléssel elpusztíthatjuk. (Kultivátor, tárcsa, borona stb.). A termelőre a gyommagvak mélyebb beszántása nagy veszéllyel jár. Az eddigi gyomossági kísérleti vizsgálatok megállapították azt, hogy egy hektár talajba 25 cm mélységig 36—70 millió gyommag található, melynek jelentékeny hányada, csíraképes. Ezen ijesztő szám meg kell, hogy győzzön minden termelőt arról, mit jelent a gyom elleni küzdelem és annak legelső ■ és legolcsóbb formája a helyes tarlóhántás. A nyitrai mezőgazdasági főiskola idei gyomvizsgálatai olyan gabonatáblát is kimutattak, ahol egy négyzetméteren 120—240 vadrepcető is fellelhető volt. Ha már most tudjuk azt, hogy egy növény 700—800 vadrepce magot terem, úgy a négyzetméterenkénti gyommag fertőzés eléri az átlagos 144 000 magot, ami hektárra átszámítva 140 millió gyommagnak felel meg. De még egy látszólag jelentéktelen gyomosság esetén is, amikor egy négyzetméteren '8—10 vadrepceszít vagyis 7—8 nap alatt elveszti felülete vízkészletét. Ha a tarló kiszáradt, azt többé az agrotechnikai követelményeknek megfelelően szántani nem lehet. Ilyenkor a szükséges 6 cm helyett 15 cm, sőt annál is mélyebb szántást tudunk csak végezni. zott. így volt ez pl. 1954-ben is, amikor egy dél-szlovákiai traktorállomáson a traktorvezetők részére tartottam gazdasági előadást, amikor az egyik brigádvezető beismerte, hogy a szövetkezeti elnökkel közös megállapodással olyan tarlóhántást végzett, amely mindenben megfelelt az őszi gabona alá végzett szántás mélységének. Mind a szövetkezeti elnök, mind a brigádvezető jót akartak és erről a munka elvégzése után mélységesen megvoltak győződve, e csak az előadás után döbbentek rá, hogy a jószándék rosszat eredményezett. A mélyen végzett tarlóhántás bekeverte a gyommagvakat a talajba és hosszú évekre elgyomosította a műveleti talajréteget. Vigyázzunk tehát a tarlóhántásra, végezzük azt el időben, kellő mélységre és tartsuk be az agrotechnikai követelményeket. Azonban a tarlóhántás egymagában még nem elegendő agrotechnika a gyomvédelem terén. Sajnos itt kel! ismét rámutatnom egy másik általános hibára, amely szintén súlyos mulasztást jelent; ez a tarlóhántás hengerezése. Hengerezetlenül hagyott tarlóhántás legalábbis annyira káros, mint az egyáltalában el nem végzett tarlóhántás. Ugyanis a hengerezetlenül hagyott föld hirtelen elveszti nedvességét, kiszárad és kemény hantokat képez. Ilyen földben az alászántott gyommagvak nem jutnak kellően porhanyós talajba- és elegendő talajnedvességhez és nem tudnak csírázni. A henger viszont súlyánál fogva lenyomja a szántott földet, mely a maghoz szorítva átadja nedvességét és megindítja a gyommagvak csírázását. A jól és helyesen végzett tarlóhántás tehát fontos feladatot tölt be a gazdasági termelésben és nagyban hozzázárul az eljövendő év gazdasági eredményeinek fokozásában. Doc. A. Frideeký növény fordul elő, a hektáronkénti maghozam eléri a 7 milliót. Az idei nagymérvű repcetőfertűzés pedig ennek sokszorosát jelenti: s ezért ez idén különösen nagy súlyt kell fektetni a tarlóhántás időben és kellő mértékben való elvégzésére. A 6 cm-nél mélyebben leszántott gyommagvak nagyrésze nem fog csírázni. de csíraképességük elvesztése nélkül addig konzerválódnak a talajba, amíg a későbbi évek folyamán kedvező rétegbe jutnak, ahol a levegő, víz és nedvesség hatására csírázásra indulnak, kikelnek. Ilyenkor a gazda meglepődik, hogy honnan kerül elő a sok vadrepce, amikor az előző években egyáltalán nem vett észre semmit. Ez az elmúlt évek bűne, pedig évről évre hangoztatjuk a tarlóhántás szakszerű végrehajtásának fontosságát, s annak jövő évi termésre való kihatását. Sajnos, valljuk be, kevés eredménnyel. Ha ma végigjárjuk a Kis-Alföld gabonatermő rónáit, azt láthatjuk, hogy csak elvétve végezték el a tarlóhántást és könnyen meg tudnánk számolni, hogy hány helyen jól. Ennek oka részben az, hogy a tarlóhántást végző traktoros nincs tudatában a tarlóhántás helyes végrehajtásának agrotechnikai jelentőségével. ő úgy szánt, ahogy legjobban tud és a szántási mélységet nem az elérni kívánt cél, de a rendelkezésre álló eszköz alkalmassága és a talaji állapotok döntik el. Nem egy helyen láttam tarlóhántást 3—4 testű őszi mélyszántás céljára szolgáló ekével végezni. Ilyen ekével természetes még akkor sem lehet jó munkát végezni, ha azt kasza után azonnal végrehajtottuk. Sok traktoros, de szövetkezeti elnök, vagy agronómus büszkélkedik azzal, hogy milyen gyönyörű tarlóhántást végzett a földeken, s nincs-tudatában annak, hoqy az úgynevezett „jószántással“ mérhetetlen kárt oko* Hosszabb időre csak száraz gabonát raktározzunk \ A csapadékos időjárás mindig nagy gondot okozott a gabonabegyüjtésben. A lábonálló nedves termény hamar megszárad, de a keresztbe rakott nem. A búza több nedvességet elbír, a rozs azonban két-három napos eső után csírázásnak indul. A csírázott magot, ha meg is szárítjuk elveszti sikér-tartalmának nagyrészét. Ilven időben mutatkozik meg igazán az arató-cséplőgép előnye az önkötözővel, marokvetővel és nem is beszélve a kézikaszával szemben. Eső után egy-két óra meleg következtében megszárad az álló termény és arat, csépel a kombájn. Szárazabb magot csépel, mint a hetekig szárítgatott kévéből a cséplőgép. Azonban erre a terményre is nariy gondot kell fordítani. A kicsépelt magot nyílt szérűn, betonúton vagy más tágas napos helyen szárítsuk, mert különben, amit megspóroltunk a réven, elvetjük a vámon. Raktározni csak száraz, egészséges gabonát szabad. A nedves gabona gyorsan melegszik, ami elősegíti a kártevőt (zsizsikek) elszaporodását. Az olyan gabonát, melynek nedvességtartalma raktározáshoz 16 százaléknál magasabb. rendszeres átlapátolással szárítani kell. Szellőztetni a magtárt, csak kedvező időjárásban szabad. Ha az idő ködös, vagy esős, az ajtókat és ablakokat bezárjuk. A magtárba hatoló nedves levegőtől, átnedvesedik a gabona is. A tárolt gabona egészségi állapotát állandóan ellenőrizzük, mégpedig vagy kezünkkel, vagy a gabonába szűrt hőmérővel. Amint a magtárban kártevőket észlelünk, azonnal indítsuk meg ellenük a harcot a gabonazsizsik, gabonamoly vagy lisztatka. ellen úgy védekezünk, hogy a gabonát tisztítógépeken áttisztítjuk, vagy pedig lapáttal átforgatjuk. Ha gubonaszárítógép áll rendelkezésünkre, felhasználhatjuk azt Is a kártevők irtására, mert a szárító magasabb hőmérsékletét többnyire nem viselik el és elpusztulnak. Nem alkalmazhatjuk ezt az eljárást vetőmagnál, mert a szárítógép magas hőmérséklete a vetőmag csiraképességét Í6 veszélyezteti. A gabonafélék tárolására megfelelnek a levegős, világos, jól szellőztethető beton- vagy résmentes fapadlózatú raktárak. A raktárakban a többi gabonától elkülönítve kell tárolni a vetőmagot, külön helyen raktározzuk az abraktakarmányokat és elkülönítve helyezzük el a zsákokat. A magtárak ablakai legyenek egymással szembe, a padlózathoz közel elhelyezve, hogy a gabonagarmadákat közvetlenül érje a száraz, levegő és átlapátoláskor a gabona jól szellőzödjék. Tárolásnál szigorúan ügyeljünk a tisztaság betartására. Minden hulladékot, ami a gabona tisztításánál vagy magtárt kezelésnél fennmarad, rendszeresen el kell távolítani. Permetezzünk a gyümölcsfa kártevői ellen az alma és a körte gyümölcsének legnagyobb kártevője. Ez okozza a körte férgesedését. Az almamoly lepkéje fakéreg s.nű, első szárnyán aranyos foltokkal (tükör) díszített, 1 cm-nél alig hosszabb, kiterjesztett szárnyaival kb. 2 cm széles. Nappal mozdulatlanul ül a fa koronájában s csak este repked. Ekkor rakja le a petéit, rendszerint a gyümölcsre, vagy annak közelébe, a levélre, esetleg az ágra. A kikelő kis hernyó járatot rágva behatol a gyümölcsbe. A fertőzött gyümölcs rendszerint idő előtt lehull, a benne lévő hernyóval együtt. A lehullott gyümölcsből a húsvéres hernyó visszamászik a fára, majd újabb gyümölcsbe rágja magát. így a teljes kifejlődésig több gyümölcsöt férgesít meg. Különösen a későn érő gyümölcsösökben végez nagy pusztítást. A kifejlett hernyó rendszerint a fa kéregrepedéseibe húzódik, s ott laza gubóban, mint hernyó telel at és csak tavasszal alakul bábbal Hazánkban két nemzedéke van. Védekezés Az almamoly nagyon nehezen irtható. Arzénos szerekkel és az idegre ható mérgek közül a DDT, HCH- porral stb. érhetünk el eredményt. Mindkét szerrel először gyümölcskötődés után kell permetezni, majd kb, 10 na ónként augusztus elejéig vagy közepéig meg kell ismételni a permetezést. Téli körténél és almánál nyolc-kilenc permetezés szükséges. A gyümölcsöt lehetőleg naponta szedjük össze, mert ezekben bújik meg az almahernyó. A hernyófogó öveket júniusban rakjuk fel a fára vagy a fa törzse körül átkötjük, mert a lepkéje éjjel röpköd. Az öveket minden két hétben cseréljük és ajánlatos őket elégetni. Az áttelelő hernyókat kéregkaparással is pusztíthatjuk. A gyümölcs tárolására használt helyiségeket (pincék, kamrák) sűrű drótfonattal (szúnyoghálóval) kell ellátni, mert így tavaszkor a lepkéje nem repülhet ki, és sok lepkét elpusztíthatunk. Kiss Ferenc, Myjava----MÉHÉSZET----1 Aw*a*tweUs A méhész gyakran fontolgatja egyegy család sorsát: cseréljen-e anyát, vagy ne? Sokan azt mondják, „még elég jól petézik, kibír egy évet“. De aztán jön a tavasz és az anya kimerül és rendszerint olyankor pusztul el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A fejlődés időszakában vált anyát a család, feltéve ha az anya úgy pusztul el, hogy fedetlen Hasítás is marad a fészekben. Ellenkező esetben élanyássá válik és ha a méhész nem veszi idejében észre a bajt, a méhek teljesen tönkremennek. A méhészek között még most is akadnak olyanok, akik anyát szeretnének venni más méhészektől, mert valamelyik családjuk váratlanul anyátlanná vált. Nagyhordás előtt senki sem ad el szívesen, mert olyankor egy anya majdnem egy családdal ér fel. Tervszerű anyanevelés mellett minden méhész idejében cserélhet anyát és még tartalékolhat is, anyanevelőkben és kölyökcsaládokban. Telepünkön az anyákat rendszeresen minden harmadik évben váltjuk. Az idei anyák tehát 1958-ban kerülnek kicserélésre. Természetes célunk az, hogy minél hosszabb életű jó petéző anyákat neveljünk. Ha az anya nem rak elegendő petét, akkor korára való tekintet nélkül kiselejtezzük. Hogy ilyen gyakran tudjunk anyát cserélni, ahhoz nagymennyiségű anyára van szükség, aminek a tenvésztése nem is okoz különösehb gondot. Én a következő bevált módszert alkalmazom: Az anyaneveléshez szükséges családokat még tavasszal kiválasztom, elért eredményeik alapján. Először a tenyészcsaládoktól csak a teúyészanyagot szedem (petét, vagy egynapos álcát), majd a nevelőcsaládot választom meg, ami az anyát neveli és végül a herét adó családot, aminek szintén jó tulajdonságúnak kell lennie. Ezeket a családokat már tavasztól készítettem elő, serkentem hogy korán tudjanak anyát nevelni, nagy mennyiségben is. Például az első kelésüeket, ha május 30-án akarom szétosztani, a következőképpen járok el: Az előkészített nevelőcsalád anyját május 20-án szigetelem a mézkamrától, mégpedig úgy, hogy az anyát azzal a fiasítású léppel, amelyiken van, felteszem a mézkamrába. A lép mellé kétoldalról két darab műlépet és két készített lépet adok, a fészekbe pedig az elvett lépek helyére mülépet helyezek. Az így eTgazított fészket „Hanemanráccsal“ választom еГ a mézkamrátől és jól melegítem oldalról, s felülről. Ha hordás nincs, á családot etetem, illetve serkentem. Három nappal korábban mielőtt betenném a nevelőcsaládhoz a tenyészanyagot, а tenyészcsaládnak egy szép, zsemlyeszínű lépet teszek a fészek közepébe, (amelyben csak egyszer-kétszer volt fiasítás), hogy lehetőleg még aznap bepetézze az anya, az én esetemben ez május 26-án történt. Harmincadikén egy üres kaptárt előkészítek és abba a nevelőcsaládtól az összes mézkamrába levő lépeit az anyával együtt átteszem. A család tehát árva lett, a fészekben az összes fiasítás be van fedve. Most a fészket tüzetesen átvizsgálom és az esetleges bölcsőket megsemmisítem, ezt a munkát nagyon pontosan kell végezni, mert ha egy is bennmarad, veszélyezteti a tenyészbölcsőket. Mikor átvizsgáltam, a tíz nappal azelőtt betett műlépeket elveszem, üres helyet csinálok a fészek közepén, és a családot lezárom. Azután a tényészcsa Iádtól elveszem a négy nappal előbb betett lépet és éles késsel kivágok belőle egy tenyérnyi darabot és ezt egyes sejtekre feldarabolom. A feldarabolt sejteket felragasztom az arra elkészített keretbe, ez a keret három részre van osztva, úgy hogy még két lécet beszögezek a keretbe, ami forgatható. Ezeket a léceket egvik oldalról viasszal bekenem és ráragasztom a petés sejteket, 40—50 darabot három sorba. Az így előkészített nevelőkeretet iztán beadom a nevelőcsaládnak, a már előre elkészített üres helyre. Ilyenkor a család mér siránkozik, jelzi, hogy anyátlan. De nincs rá alkalma, hogy saját petéiből neveljen anyát, mert minden fiasítésa fedett. Az ilyen család aztán a beadott anyagra rengeteg bölcsőt húz. Negyvenet, ötvenet. A sejtek beadásától számított hatodik napon ellenőrzőm a családot és a selejtes bölcsőket eltávolítóm. A sok bölcsőből csak 25- 30 darabot, a legszebbeket hagyom meg. A betevéstől számított 10. napon a bölcsőket iskolázó kalitkába rakom és úgy teszem vissza, vagy más családhoz. Ott a kalitkázott bölcsőkből két-három nap múlva kikelnek az anyák. A nevelőcsaládnak még egy sorozat petét adok. úgy hogy ezzel az eljárással egy családtól 50—60 anyát is felnevelek. A kikelt anyákat aztán pároztatóba rakom és párzás után szükségszerint elosztom azoknak a családoknak, amelyeknél kívánatos az anyacsere. Bubenko Imre Hím Virághoz, helyhez való hűség A gyűjtés irányítása A méheket táncukból okulva irányítani lehet a gyűjtésben. Nemcsak akkor táncolnak, amikor virágport gyűjtenek, hanem akkor is, amikor cukorszörppel etetik őket. Irányításkor a családot szörppel etetik és a táncosokat azzal a virággal illatosítják, amelyre a méheket röpíteni kívánják. A méhek nemsokára azt az illatot keresik a környék virágaiban is. Irányított gyűjtéssel a méhek még azt a vifágot is jobban látogatják, melyet különben is kedvelnek. Munkájukat korábban kezdik, később fejezik be és kedvezőtlenebb időben is gyűjtenek. Az irányítás azonban nein korlátlan. Olyan virágra, melyből a méh nem szokott gyűjteni, nem sikerül tartósan. Ha ugyanakkor más, bővebben adó vagy édesebbnek táró virág nyílik, a méhek hamarosan ahhoz pártolnak. Olyan virágra pedig természetesen hiábavaló az irányítás, melyből a méh a virág szerkezete, zártsága miatt nem tud gyűjteni, például konyhakerti borsóra. A magtermés fokozódását, irányítását, már egész sereg növénynél bizonyították. A vörös here magtermése 40 százalékkal, a repcéé 12— 33 százalékkal, a répáé 27—51 százalékkal fokozódott. A családok mézhozama azonban csak akkor több, ha irányítására jó mézelő növényt választanak és ugyan akkor nem virít még jobb mézelő. így a családonként elért többlet a következő volt (német kísérlet): málna 5,3 kg, hagyma 5,2 kg. svédhere 4,4 kg, fehér somkóró 1,4 kg, répa 1,5 kg, repce 1,5 kg, mustár 1,3 kg, lucerna 1,1 kg, vörös here 0,1—0,9 kg. Ha azonban a méheket a magtermés tokozására valamint jó legelőről gyengébb rrlézelőre irányítják, a mézhozam szenved a magasabb cél kedvéért. Az irányító anyag lehet: a virággal Illatosított cukorszörp. A virágokat három csoportba oszthatjuk: a) a szörp a beleáztatott virágéval azonos illatú lesz. (pl. fehérhere, hagyma, napraforgó) b) A szörp illata a virágétól különbözik, de hasonló. (Például repce, vöröshere, mustár.) c) A szörn egész más illatú lesz, mint amilyen a virág. (Pl. málna, baltacím, szöszösbükköny, alma, mák), vagy nagyon gyenge illatú; vagy kellemetlen, táncot mérséklő anyagok is áznak ki a virágból. Illatos cukorszörpös irányításra csak az a) és a b) csoportba tartozó virágok használhatók. Az, hogy melyik tartozik oda, csak kísérlet döntheti el. Az illatos szörp naponta frissen készüljön. Legalkalmasabb az 1 kg kistálycukorból és 1 liter vízből való, szörp. A hideg cukoroldatba bele rakjuk a virágot. Vörösheréből 200- 300 fejecske virágai kellene csésze nélkül. Az edényt befedjük. A szörpöt 2—6 tirt múlva leszűrjük. Jól bedugott üvegben hűvösen 'tartjuk. Némelyik virágot mindenestől be lehet áztatni, másiknak csak részeit. Az illatos szörpöt a szokásos etetőedényből adjuk a méheknek. Arra is gondoltak, hogy a virág helyett bolti illatszerrel készítsenek szörpöt. Könnyebb, egyszerűbb. Csakhogy a méh a mesterséges illatszert a virág saját illatától megkülönbözteti. Inkább lehetne bízni a közvetlenül virágból, zsírral, parafinolajjal kivont italba, ilyet azonban csak kevés virágból készítenek, (pl. rózsa, rezeda, narancs, tubarózsa, igazi akác virágjából). Tévedne, aki az igazi akác, a külföldön élő Acacia illatával akarná méheit a nálunk élő akác (Aobinia) virágára irányítani. A kettőt csak helytelenül meghonosodott névhasználat kapcsolja össze, a mi „akácunk“ valójában nem akác. (Kővetkező számunkban folytatjuk)
