Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-01 / 26. szám
e *\0bad Földműves 1956. július í. Szakértekezlet a mezőgazdasági épületek kivitelezéséről A tervezési munkák megjavítása érdekében a mezőgazdaságban dolgozók segítségével nyilvános szakértekezletet tartunk és a mai számban megkezdjük egyes állattenyésztési és egyéb mezőgazdasági épületek tervének ismertetését. Szövetkezeti tagok, állami gazdaságok és kutatóintézetek dolgozói, valamint egyénileg dolgozó földművesek most tőletek függ, hogy helyes megjegyzésekkel, javaslatokkal segítséget nyújtsatok korszerű, a célnak gazdasági központok kiépítésében! Kérünk benneteket, ne felejtsétek el közölni, milyen eredményeket értetek el ezekben az új tehénistállókban, lóistállókban, sertés- és tyúkólakban! Megjegyzéseiteket és javaslataitokat küldjétek be szerkesztőségünkbe. T-27 mintájú tehénistálló borjaztatóval Alaprajz 1:400 Magyarázat: 1. 24 férőhely. 2. 20 férőhely. 3. 4. férőhely. 4. 4 férőhely. 5. Középfolyosó. 6. Előkészítő. 7. Kezelőhelyiség. 8. Tejcsamok. 9. Takarmányraktár. 10. Mosdóhelyiség. 11. Övóhelyiség. 12. Behányó-nyílás és gépcsoportok. 13. Átjáró. 14. Szín. Keresztmetszet III.—III. 1:200 Tervezte: Agroprojtyp, Bratislava. 98 férőhelyes tehénistálló Beépített térfogat: 6900 m3 Beépített terület: 950 m2 Építkezési költség: 725 000 Kčs Az egész épület tűzmentes menyezetből és előre gyártott épületelemekből készült. Az istálló fölötti padlástérség szálastakarmány és alomszalma elraktározására használható. Az előkészítő fölötti helyiség 5 vagon szemestakarmány befogadására alkalmas. A borjaztató, ahol a tehenek borjaznak, az épület végén van. A takarmányelőkészítő a borjaztató és a tulajdonképpeni istálló között van. Az egyik oldalon az előkészítő az istálló külső falától 5 méterre előre nyúlik, úgy, hogy megrakott szekérrel is belehessen járni. A borjaztató a mosdóval és a mosdóhelyiséggel szomszédos,. 12—14 kisborjú elhelyezésére alkalmas, melyek hordozható ketrecekben vannak. A borjaztató a mosdóhelyieégen keresztül a tejcsarnokka! vari összekötve. amely két részre oszlik: a nagyobbik helyiség, amely az istállóval szomszédos, kezelőhelyiségü! szolgál. Itt van a melegvíztartály és a kannák elhelyezésére szolgáló fogasok. A második helyiség tejhűtésre szolgál, kijárata van a szabadba. Az épii e az alap betonból vagy a helyszínen található kövekből készül. A menyezet előregyártott „T1NZ“ vasbeton és üreges .M1AKO” betétből épült. A tető égetett cserép, a férőhelyiség padlózata tégla, alatta pedig salak. A folyosókon, az előkészítőben és a tejesarnokban a padlózat beton Az istálló belső vakolata meszes gipszvakolat. a külső pedig simított meszes vakolat. A szellőzőnek két elpárolgója van és kívülről a menyezet bevezető fából készült csatornája. Az ablakok kerete fából készült, duplán üvegezettek és nyári/szellőztetésre alkalmasak. fa,z ajtók kétszeres deszkafa!, közepén betéttel. Az épületben vízvezeték, csatornázás és villamosvezeték, a tetőzeten pedig villámhárító van. A függővasút a takarmány és az istállótrágya szállítását könnyíti meg. arch. S. Paulik, Agruprojekt-Typizácia A drženicei EFSZ T—27 mintájú új istállója. LÁTOGATÓBAN Lénárt néni csipkeverő asszony Sóváron. Évek óta nem láttam, örültem, hogy kissé elbeszélgethettem vele. Megszokott helyén, az ablaknál ült és hihetetlen gyorsasággal ide-oda dobálgatta a vető-csévés pálcikákat. Előtte a homokkal töltött hengeralakú vászonzsákon, — amely színes kartonanyaggal van bevonva — ott a csipkeminta, de Lénárt néni nem is ügyel nagyon a mintára — úgyis tudja kívülről. Anyjától, az meg biztos a nagyanyjától tanulta a csipkekészítés művészetét. Sóváron már évszázadok óta csipkeveréssel foglalkoznak az asszonyok. — Hát bizony érdemes volna leírni a sóvári csipke történetét — mondja Lénárt néni. Már kevesen tudják, hogy valamikor országszerte milyen arányokat öltött a csipkekészítés, olyannyira, hogy a városi hatóságok is jónák látták a korlátozását. A népviseletek terén elharapózott fényűzések ellen is hoztak mindenféle statútumot és elsősorban a női viselet csipkediszét korlátozták. A csipkeverést főleg a bányavárosokban űzték, ahol a családfenntartók igen gyengén kerestek és az asszonyok kénytelenek voltak a háztartási teendők mellett még mellékkeresetről is gondoskodni. Sóváron is ez volt a helyzet. Ismeretes, hogy már 1500 körül sót termeltek itt, vagy kétszáz évvel később víz öntötte el a tárnákat, s azóta ismét főzés útján nyerik a sót. A régi bányászlakosság mindazonáltal itt maradt és az asszonyok iparszerüen foglalkoztak a csipkeveréssel. Már 10—12 éves koruktól kezdték a. csipkekészítést. Sokszor 15—18 órát is dolgoztak naponta az olaj va."y petróleumlámpa gyér világítása mellett A csipkekészítés terén valóban maradandó művészi értékeket, alkottak. Ezt bizonyítják azok a térítők és csipkék, melyek a régi Sárosmegyei templomaiban fennmaradtak. Eredeti vonások csak ott jellemzik a csipkeverést, ahol ez a népviseletet szó’"álja. A népviselet a vasút nem járta, elhagyatott vidékén virágzott sokáig. Ahol a földesúr levetette az ősi viseletét, ott a nép is egyre nagyobb mértékben a nemzetközi modern ruhát. A sóvári bányászlányok ünneplőruháján is eleinte sok volt a csipke, később már csak a főkötökön alkalmaztak csipkét. A csipkék anyaga a fehér és fekete_ cérna, a színes selyem s a sodrott ezüst- és aranyfonál. A munkák zöme színes, fehér vagy fekete csipkét csak öregasszonyok viseltek főkötőjükön. A parasztasszonyok__ kartonbó1 vagy mintásán szövött vászonból szabott, főkötőjének homlokrészén betétül szolgáltak a csipkék s ennek megfelelő szélességűek voltak. A sóvári csipkeverőnők már pontosan tudták, hogy milyen mintát készítsenek Abosra vagy Sebesre. Minden faluban más volt a divat. Fekete alapon sárga selyemmel tarkított pillangó és pávaszemes mintájú széles csipke készüli Kendére, míg keskeny fehér tömöttebb szövetű leveles mintájú csipkét készítettek a városiak számára. Ezüst szálakból készültek az újdonsült menyecskék ünnepélyes avatására használt főkötők. A gyárak ügynökei (utazói) azonban egyre inkább megkísérelték, hogy a népviselet egyes háziiparilag készülő alkatrészeit gyári portékákkal kiszorítsák. A nyolcvanas években külföldön is figyelmesek tettek a sóvári csipkékre. Akkoriban csipkeverö iskolát is létesítettek Sóváron — meséli Lénárt néni. A nagykereskedők közvetlen megrendelésekkel támogatták a csipkeverő iskolát, de mivel a kereskedők csak karlsbadi és idriai csipkéket akartak. Sóváron is ezen minták utánzására tanították a csipkeverő iskolában a leányokat. A sóvári asszonyok azonban húzódoztok az ideaen mintáktól. Ez természetes is, mert a karlsbadi tömött minta más jellegű, mint a sóváriak lenge munkája. Aki ismeri a csipkeverés lényegét, természetesnek találja, hogy idegen csipkék utánzása több időbe kerül, mint az olyan csipkék készítése, amelyek évtizedes gyakorlat folytán a csipkeverőknek szinte vérükben vq.n. Olcsóbban mint a cseh vidékiek a sóváriak nem tudtak dolgozni. Iparfejlesztésre akkoriban a kormány nagyon keveset költött. Az . országos kiállításon mindenütt nagy elismerésben részesítették a sóvári csipkét, de minthogy drágább volt mint a karlsbadi, a csipkeverö műhely végképp feloszlott. — És most, hogy étnek Lénárt néni? — Termelőszövetkezetet alakítottunk. Sajnos azonban csak az idősebb asszonyok foglalkoznak ma már a csipkeveréssel. A fiatalok már nem ápolják a mi hagyományos népművészetünket. És ez nagy hiba. Nagy kár volna, ha a csipkekészít és kihalna. Jó volna, ha a fiatalok iparművészeti köröket alakítanának, amelyekben, — ha már pern is nevelnék az újabb csipkeverö nemzedéket, de legalább felfedeznék az őstehetségeket. Ne engedjük, hogy a csipkeverés művészete, melyben a nép hosszú évek tapasztalata, alkotó fantáziája, művészi ízlése érvényesül — feledésbe merüljön. Érdemes elgondolkodni Lénárt néni, az idős sóvári csipk&verőasszony szavain. M. M. A dunapüspöki szövetkezet tagjai e Homokos talajon is magas lucernatermést érnek el „Mindenkorra leszámolunk a takarmányhiánnyal“! Ezzel a jelszóval indult útnak a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal ötventagú takarmányozási csoportja, mely nyolcnapos tanulmányútja során Szlovákia számos mezőgazdasági üzemét meglátogatta. Az elmúlt héten többek között meglátogatták a dunapüspöki szövetkezetei is, ahol az ottani EFSZ agronómusa, Sipka András fogadta őket. A csoport tagjai megtekintették a püspökiek nagykiterjedésű lucernatábláit, melyek bőséges terméssel kecsegtetnek. A látogatóknak feltűnt, hogy a püspöki homokos, kavicsos talajon lucernafüves keverékből egy kaszálással 30 mázsás hektárhozamot értek el. Korponai Sándor szövetkezeti elnök a csoport tagjainak elmondotta, hogy az idén a szarvasmarhák ellátásról bőségesen gondoskodtak. A lucernafélék első kaszálása teljesen elegendő az idei marhaállomány egész évi etetésére. A második és harmadik kaszálást tartalékolják a kevésbé termékeny esztendőkre. A takarmányozási tanulmányi csoport megtekintette a szövetkezeti tagok 160 hektárnyi rétjét, ahol a traktorosok éppen füvet kaszáltak. A széna betakarítását teljesen gépesíteték. A füvet gépekkel kaszálják, a fűkaszálógép a füvet nem rakja rendre, hanem széjjel szórja, mert így könnyebben szárad. A szétszórt füvet ezután rendre gyűjtik, ahol ismét egy napig szárad. A rendrakó-gép "napi teljesítménye 25—30 hektár. A szénát ezután egy gyűjtő-sajtoló géppel összegyűjtik és sajtolják. Ennek a gyűjtési módnak munkámegtakarítási, szárítási és raktározási szempontból óriási jelentősége van. A gyűjtő-sajtoló gépet' az „Agrostroj“ n. v. dolgozói készítették. A szakemberek véleménye szerint a sajtolás kielégítő, habár itt bizonyos módosításokat lehetne végrehajtani. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy inkább szalma, "mint széna gyűjtésére felel meg. Az Agrostroj dolgozói ezt a gépet egyelőre kísérletképpen szerkesztették. Minden remény megvan azonban arra, hogy szakembereink rövidesen olyan gyűjtő-sajtoló gépet szerkesztenek, mely teljes mértékben elnyeri szövetkezeti tagjaink tetszését. A tanulmányi csoport ezután a nagyszombati állattenyésztési szakiskolát látogatta meg, ahol az iskola igazgatósága bemutatta a korszerű szénaszárítógépet. Ez a gép a szénabetakarítás gépesítését egészíti ki, amennyiben fölöslegessé teszi, hogy az időjárás szeszélyeinek kitéve az értékes takarmány napokig a mezőn száradjon. A gép egyszerre másfél vagon szénát szárít és szárítási költsége mázsánként 1,85 Kčs. A tanulmányúton lévő szövetkezeti tagok ezután megtekintették a nagyszombati takarmánytermesztő kísérleti intézetet is, ahol Csumakov mérnök, igazgató tájékoztatta a látogatókat az intézet munkájáról. Itten főképpen több éves takarmányfélék és keverékek termesztésével kísérleteznek, különös tekintettel hozamukra, tápanyagértékükre és ellenálló képességükre. Az intézet a bevált és továbbtermesztésre alkalmas növényeket ezután átadja a szövetkezeteknek. Fürii József Röntgen felvételt készítenek a beteg állatokról Csak kevesen tudják, hogy Iglón épült fel országunk egyik legkorszerűbben felszerelt állatkórháza. A beteg szarvasmarhákat „alaposan megvizsgálják és röntgen felvételt készítenek róluk. Ha az állat például szöget nyelt, a röntgen felvétel pontosan megállapítja, hogy a szeg hol fekszik, a helyet aztán felvágják, a szeget kiveszik és a keletkezett nyílást bevarrják. A gyógyításra átadott állatról törzslapot vezetnek, ahol korát, súlyát és az állategészségügyi szempontból fontos adatait vezetik. A beteg állatoknak „diétás“„kosztol írnak elő, az állatok gondozói túlnyomó részben leendő állatorvosok, akik munkájuk közben értékes tapasztalatokra tesznek szert. t-V Jövőre még többen lesznek Szálkán a napokban fejeződött be a mezőgazdasági szakiskola esti tanfolyama. Ha értékelni akarjuk az iskola munkáját, szép eredményeket könyvelhetünk el. A megindulás kissé nehézségekbe ütközött, de ezeket áthidalva múlt év novemberétől összesen 22 parasztfiű és leány szorgalmasan látogatta az iskolát. A fiatalok a tanuláson kívül a falu kpltúréletének felvirágoztatásába is bekapcsolódtak. A 22 tanuló sikeresen végezte él az első évfolyamot. Márton László és Tóth Balázs kitüntetéssel végezték el tanulmányaikat. Örültek is a szép eredménynek. Ragyogó szemmel vették át bizonyítványaikat. Az első év eredményesen befejeződött. Ez arra serkenti a nyolcéves középiskola tanítóit, akik az esti oktatást végezték, hogy a következő évben fáradságot, nem ismerve ismét megszervezzék a földműves ifjúság szakoktatását. Majerszki Márton, tanító az aratás A nagymihályi gépállomáson a cséplőgépek megjavításának versenyében Bodnár András és Potocky János győztek. Tervüket 139 százalékra teljesítették. Feladatukat nemcsak mennyiségben, de minőségben is jól végezték.
