Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-01 / 26. szám
1556. július í. F&Tdmfives 7 MÉHÉSZÉT ] Olvasóink kérdeznek - olvasóink felelnek Télen s kora tavasszal a méhész agyában tervek születnek: ez évben öt családdal gyarapítóm méhállományomat. Három családot rajoztatok, a többit mézelésre állítom be. Ez a terv nem mindig válik valóra. Mind a kezdő, mind a haladó méhészek nagyrésze idegenkedik a műrujtól, természetes rajzással szaporítja állományát. Gyakran a rajzásra kiszemelt családok (különösen, ha a képtárak nagyméretűek) nem rajzanak ki akác előtt, sőt akác alatt sem, a méhész hiába lesi szívszorongva. A drága időt ellustálkodják, se méz, se raj. A föhordás utáni raj, ha nem tudjuk kiépített léppel segíteni, vagy gondot okoz, tehát jobb lett volna főhordás előtt egy héttel s a család kettéosztásával mürajt készíteni. Gyenge, kora tavaszi hordás mellett csak helyes serkentő etetéssel tudunk korai rajokat előteremteni. Egyszóval: nagy kaptárban silány tavaszi hordásnál rajt nem várhatunk. Más a helyzet az olyan vidékeken, ahol bőven van korai hordás. Ha ez a kisméretű kaptárral párosul, nem ritka eset az áprilisi raj sem. Erre példa, hogy 1951-ben Szentgyörgy napján, tehát április 24-én két rajom lett, s május 15-re — akác előtt — a rajzásra szánt cselédeim kirajoztak. Ily •cetben a népesség megoszlatása nélkül nagyon nehéz, majdnem lehetetlen a rajzás meggátlésa. Egyik méhészbarátom évről évre kísérletezik a rajzás meggátlásával. Erre nagy szüksége van, mert a kora tavaszi bő hordás minden beavatkozás nélkül biztosítja méhcsaládjai gyors fejlődését. Főhordá6ra a családok nngyrésze rajzásra indul, sőt ki is rajzik. Ez rendszerint áthúzza tervét a mézhordást illetően. Nem csoda tehát ha barátom mindent megtesz, hogy a rajzást megakadályozza. Tavaly kétanyás fekvőkaptárak gyártásához kezdett, hisz oly sok jót hallott már róla: Jó hordás esetén a két család egyesítésével 50, sőt 70 kg mézet is el lehet érni. Természetes, hogy mindenki ragaszkodik a sokhoz, így ő is beállított pár darab kétanyás kaptárt, s gondja volt rá, hogy erős ••ajok kerüljenek beléjük. Már őszre felerősödtek, hát még tavasszal! Akác előtt . két héttel az összes kereteket ellepték, sőt túlzsúfolt volt. Elérkezett az egyesítés ideje. Akác előtt 10 nappal mindkét anyát elvette, s a választó deszkát eltávolította. Rengeteg volt a bogár, nyílhatott az akác. Nyílt is, de a kétanyás család megkutyálta magát: kirajzott, mézet alig hozott. Ugyanis az anyák eltávolítása után a család anyabölcsöket épített, melyekből a méhész egyet sem távolított el s ezzel a rajzást elősegítette. Sokszor azonban minden beavatkozás ellenére a kisebb méretű kaptárak rajzásnak indultak, a nagyobbak pedig a hordást teljes egészében kihasználták. Ez az év barátunkat meggyőzte arról, hogy az ő területén mézelésre nagyobb méretű kaptár a megfelelő. Mindent egybevetve, ha a szükséges feltételek megvannak a rajzáshoz, nehéz azt meggátolni, ellenkező esetben pedig nehéz a rajzást előidézni. A nagy tapasztalattal rendelkező méhészek azonban mindkét esetben megtalálják a helyes megoldást, s tervüknek megfelelően méhészkednek. Sándor Gábor A vetömagtermő táblák gondozása Minden tekintetben nagy előny az, ha a gazdaságok maguk termelik a részükre kijelölt nemesített vetőmagot, biztosítják egész szükségletüket. Tekintettel arra, hogy a gabonafélék aratási ideje rohamosan közeledik, szükséges tudni, hogy a vetőmagtermö táblát teljes érésben kell aratni,, hosszabb Ideig kell keresztben hagyni, hogy a cslrakápesség jó legyen. Tehát arató-cséplőgépes betakarítás nem jöhet számításba, hanem kévekötő-, vagy ami még jobb, marok-rakó géppel arassuk. A magkendernél kapálással birkózhatunk meg a gyomokkal. Kedvező eredménnyel jártak a magkender kálifoszfátos pótrágyázásai. Hektáronként 50 kg foszfát és 20 kg 40 százalékos kálisó keveréket lehet szórni a sorok közé. A kender úgynevezett kétlaki növény. Külön szálakon fejlődnek a hímporzós, külön szálon a magtermö virágok. Emiatt a magtermés nagyságát erősen befolyásolja az időjárás. így a beporzódásban segítségére kell sietnünk. A kendersorban pálcát húzunk, mint a léckerítésen szokták a gyerekek. így megfeszülnek a szálak és széjjel hullanak az érett virágporszemek. Az elvirágzás után a hímvirágú szálakat ki lehet vágni és a fonálkender betakarítási módja szerint kezelni. A magvas kendert érés idején óvni kell a madaraktól. A napraforgó gondozásánál a kapáláson kívül fontos a virágbimbós oldalágak lemetszése, hogy a fő tányér jobban fejlődhessen. A pótbeporzás „kesztyűs" módja eléggé ismert. Egyszeri beporzás nem elég. Ugyanis s tányéron ülő virágok nem egyszerre nyílnak. Elő >b a szélen kezdenek nyílni és fokozatosan a tányér közepe felé. Tehát a később nyíló virágokról kell a kesztyűvel a virágport szedni és rávinni az előbb nyílt tányérok közepére. A napraforgó alsó levelét leszedni káros. A kálifoszfátos póttrágyázást súlyosabb és olajdúsabb szemterméssel hálálja meg. Gyök-gumós növények A magrépa-táblát szintén csak kapálással tarthatjuk tisztán. Szokásos a magrépa hajlásait a szölöszáréhoz hasonlóan összekötni. Ez helyes abból a szempontból Is, hogy a kapálás alkalmával nem törik a szár össze. A virágzás előtt engedjük szét, hogy a napfény és levegő jobban érje az egész lombot. Ha észrevesszük, hogy a szárakon szürke vagy fekete penésztetü van, úgy azt dinocyddal alaposan porozzuk be. Ha nem előzzük meg szaporodásukat, tetves lesz a jövő évi répavetésünk. Ugyanis a tetveket a répamag gomolyán visszük át az új táblára. A burgonya-vetőgumó termelését újabban másodnövényként ajánlják. A júniusvégi, július eleji burgonyaültetés helyes módja a sűrűbb sorokba és 30 cm-es gumótávolságra ültetés. így a sorközöket a forró nyári napokon a burgonyalomb beárnyékolja.A vetőgumótermelő , táblákon bordói leves permetezéssel védekezünk a peronoszpora ellen. Selejtezéssel pedig a burgonya vírusos betegségeinek terjedését akadályozzuk meg. A vírusos megbetegedést a szúnyogok oltják az egészséges burgonyába. Ezért szükséges hogy a burgonyatáblát ötnaponként járjuk be. Minden burgonyabokrot, melynek levelén horzsolást, fakulást, az egészséges növénytől eltérő színeződést látunk, azonnal gyökerestől kiszedjük és gödörbe mésszel lefojtjuk. Ugyanezen szemlék alkalmával láthatjuk meg a sárgafeketés csíkos burgonyabogarat és hússzinű lárváit is. Amint észrevesszük, azonnal porozzuk be a táblát dinocyddal Ezzel biztosan elejét vesszük a veszedelmes bogár elszaporodásának. L. B. Jó, ha tudják a gazdálkodók A takarmánytermés kazalozásánál ügyeljünk arra, hogy kellően ki nem szárított takarmányt ne hordjunk be. Amíg a takarmány nem száradt ki, addig sejtjei még élnek, és ha elhalásuk a kazalban következik be, akkor a sejtekben felszabaduló víz kiválik — népiesen kifejezve: a takarmány megereszkedik — és a kazalban erjedési folyamatok lépnek fel. Amíg az ilyen elhalt sejtek által kiválasztott nedvesség nem jelentékeny, addig az erjedés nem veszedelmes, de fia a megengedett mértéket meghaladja, akkor ez az erjedés erős felmelegedéshez vezet. A takarmány megbámul, ami nagy tápanyagveszteséggel jár. A felmelegedés oly erős lehet, hogy öngyulladáshoz is vezet. Ha a takarmányt behordás előtt eső éri, csak akkor szabad behordani. amikor kellően kiszárítottuk. Néha elég a petrencék tetejét lerakni, sokszor az egész petrencét széjjel kell teríteni, hogy a nap és szél kiszárítsa. A beázott és nem kellően kiszárított takarmány a kazalban penészedik, sőt rothadási folyamatoknak van kitéve. Az ilyen takarmány értéke csökken, azonkívül pedig az állatok egészségére ártalmas. Szalmafeles silózás. Nagy fehérjetartalmú zöldtakarmóny kizárólagos etetése tápanyagpazarlásra vezet és a takarmányadag helytelen kihasználását elenti. Megfelelő adag szecskázott takarmányszalma hozzákeverésével szabályozható a tápanyagarány. Sajnos ezt az eljárást a gyakorlatban ritkán vezetik be mivel a takarmánykezelőket és az etetőket túlterneli munkával Ezért ajánlatos a zöldtakarmány silózásáná! erre gondolni és úgynevezett szalmafeles silótakarmány készítésével a tápanyag-arányt gazdaságosabbá tenni, vagyis a silóanyaghoz szalmaszecskát keverni. Ilyen silót már a tavaszi kaszálásból is készíthetünk, de különösen a nyár második felében vagy ősszel. A szalmafeles silótakarmány készítéséhez apróra vágott egészséges árpa- vagy zabszalmát és pelyvát veszünk. 40—50 kg szalma szecskához 50—60 kg lédús szecskázott zöldtakarmányt keverünk. Az alaposan átkevert anyagot 20—30 cm-es rétegekben terítjük el a silógödörben, egyenletesen megöntözzük az alább ismertetett oldattal. Ha pelyvát Is használunk, akkor azt lehetőleg a silótérség kétharmadának megtöltése után tesszük az anyaghoz. A tejsavas erjedés biztosítása céljából kb. 2 százalék cukrot kell pótolnunk. Ezt úgy érjük el, hogy 100 kg takarmánykeverékhez 10 liter vízben 4—4,5 kg melaszt hígítunk fel, s ezzel az oldattal öntözzük meg a takarmányt Ha nincsen melasz, akkor 2,5 kg finom kukoricadarát, 2,5 kg ugyancsak finom árpadarát és 2 kg marhasót a 10 liter víz egy részéve! összekeverünk, a maradék vizet pedig felforraljuk, hogy vele ezt a keveréket 50—60 C fokra felmelegitsük. Ezen a hőmérsékleten tartjuk 2 — 3 óráig, ezalau bekövetkezik a dara keményítőjének elcukrosodása. Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának HATÁROZATA Olvasóink figyelmébe: Az oldalakat hajtsák össze, éspedig kétszer mindig felére, hogy az írás 36 oldalas füzetté alakuljon. (Szabad Földműves szerkesztősége) i
