Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-22 / 29. szám

1956. július 22. Földműves 7 Végezzük el a kukorica pótbeporzását A micsuirini törvény alapján olyan agronómiái mód­szert dolgoztak ki, amely megteremti az idegen bepor­­zású növények számára a legkedvezőbb körülményeket, tehát a legtökéletesebb megtermékenyülést. Ez a mód­szer rendkívül egyszerű és kevés befektetéssel végre­hajtható. A kukorica beporzódása akkor kezdődik, amikor a növényen megjelennek a magtermők bibéi (a bibeszálas virágok). A magképződés csak akkor indul meg, ha a Derült időben reggel kezdjük a pótbeporzást, amikor a harmat felszá­radt és ezt a munkát mindaddig foly­tatjuk, amíg nincs forrőság. Borús időben egész riap dolgozhatunk. Kizá­rólag érett virágport használhatunk, amely fejlett és érett növényről szár­mazik. A virágport edényekbe, dobo­zokba, papírzacskókba és különleges eszközökbe gyüjthetjük. Végig me­gyünk a sorok mentén és az érett hímvirágokról (címer) származó virág­port a kukoricacsövek bibéire szórjuk. Ennek legegyszerűbb módja, ha a cí­merekről és a virágzó kukoricatáblá­kon kötelek áthúzásával rázzuk le a virágport. Ezt olyankor végezzük, ha enyhe szellő lengedez, hogy a bepor­zás egyenletes legyen és a szél ne hordja messzire a virágport. Sokkal előnyösebb viszont, ha a ku­korica csőbibéi nagyobb mennyiségű hímvirágról származó virágport kap­nak. A pótbeporzás legeredményesebb módszere, ha különleges pótbeporzó­­készülékeket használunk, amely egy­szerű szerkezet: házilag gyorsan és minden különösebb költség nélkül el­készíthető. Ez a készülék tölcsérhez hasonló csonka kúp. Kartonlemezbő! készíthetjük. Magassága 35 cm, alap­­átmérője 25 cm, kisebb átmérője pe­dig 3—3,5 cm. A tölcsér alsó nyílásá­hoz sűrüszövésű szitát és a tölcsér kukoricacsövek selymére idejében rákerül a kukorica címetekből kihulló virágpor. A kukorica hímvirága, vagyis címere néhány nappal korábban érik, mint a nővirág. Már ekkor megkezdődik a címerekből a virágpor hullása, amikor a bibe még alig látszik. Ha kedvező az idő, a virágport légáramlás viszi át a kukorica bibéjére. Ked­vezőtlen időben a kukorica beporzása elégtelen marad és a csövek foghíjjasok lesznek. Ezért kell pótbeporzást végezni. dolgozók a sorok hosszába haladva a készüléket szitás és keskenyebb nyí­lásával a virágzó csőképződmények bibéire szórják. Az alsó szitán keresz­tül a virágpor a bibékre hull. Közben egyidejűleg két műveletet végzünk: beporozzuk a virágzó növényt és ki­egészítjük a virágporkészletünket. Mi­vel a kukorica virágzása nem egyidő­­ben történik, akkor végeztünk töké­letes munkát, ha a mesterséges be­porzást 3—5 napos időközönként két­­szer-háromszor megismételjük. Meg­ismételt beporzás esetén előfordul, hogy a mezőn nem áll elegendő vi­rágpor rendelkezésünkre. Ennek meg­előzése végett a kukoricá vetésének szokásos időpontja után 10—15 nap múltán külön parcellarészeket vetünk be kukoricával (az egész terület 1—2 százalékát). Ezeket a kis parcellákat az egész kukoricatáblán helyezzük szét. Miután a fejlődés itt 10—15 nappal később történik, ezeken a te­rületeken akkor is találunk virágport, amikor az idejében elvetett kukorica­­táblán virágpor esetleg már nincs. Ismételjük, hogy a pótbeporzás mű­velete egész kevés fáradságot igényel és a beporzott parcellákon hektáron­ként 4—6 mázsa kukoricával termel­hetünk többet. közepébe tüllszitát helyezünk. Az utóbbi arra szolgál, hogy a virágport megtisztítsa a hozzákeveredésektöl. Mind a két szitát drótkarikára varr­juk. A pótbeporzó készülék könnyebb kezelhetősége végett oldalt pléhböl, vagy egyéb anyagokból fogót szer­kesztünk, A virágpor összegyűjtése­kor a készüléket ügy használjuk, hogy jobb kézzel a címerhez emeljük, bal­kézzel pedig belerázzuk a virágport. Érintésre az érett virágpor a készü­lékbe hull. Amikor mintegy 50—70 növényről elegendő virágport gyűjtöt­tünk, megkezdjük a pótbeporzást. A Szűcs Ferenc agronómus, Királyhelmec Aratás alatt gondoljunk a kapásnövényekre isi A gyomok elleni küzdelem az ara­tás és cséplés ideje alatt is fontos feladat marad a gazdának. Különösen a kukorica követeli meg, hogy aratás alatt is porhanyítsuk, gyomtalanítsuk a talajt. Ezt a munkát a szövetkeze­tek és az állami gazdaságok földjein jól elvégzik a kultivátorok, amelyek a fejlődésükben sok helyütt vissza­maradt, alacsony növésű kukoricákban még károsodás nélkül járathatók. De ne csak a kukoricát, hanem a répát, a napraforgót, és a többi kapásnö­vényt is tautsuk tisztán, mert ha az aratás és cséplés ideje alatt elsza po­­в. rodnak a gyomok, úgy 10—20 száza­lékkal is csökkenhet a terméshozam, s a felmagzó dudvák ráadásul gyom­­magvak mjffióiyal fertőzik meg a ta­lajt. Egy m'ázsá gyom oOO hektó yizet lop el akdmt íövesse a tcúMmias! & Afp; i i^IáAúniás 28 Kos, cl jčňhy еА>&ел\, %m&J . teAmádöúófot! A learatott ga­bonaföldek gyom­talanítását. •ned­vességkészletének megőrzését, úgy biztosíthatjuk a legjobban, ha ara­tás után azonnal elkezdjük a tarló­hántást. Ezt a mun­kát a gépállomás hektáronként 28 koronáért végzi el a szövetkezetek­nek. Ha a tarló­­.hántás után követ­kező talajmunkákat is idejében gondo­san végezzük — a jövő évben tíz szá­zalékos termés­többletet érhetünk ei. Egymillió korona bevétel zöldségből Bátran állíthatjuk, hogy az álsószeli szövetkezet kertészete a legjobb a galántai járásban. Az idei terv alap­ján 640- ezer koronás bevételt kellene elérniöjj. — Ezzel nem érjük be — mondják Palkovics Gyula és Mészáros Miklós, a kertészet vezetői. — Lega­lább egymillió koronát kell elérnünk! — Ez komoly beszéd. S vajon elérhe­­tik-é? Igen! A szövetkezetnek két üvegházában már a negyedik termést szedik le. Ebben az évben szüreteltek salátát, uborkát, paprikát, s most szép paradicsomuk is van. De nem­csak az üvegházakban volt bő termés, hanem a mezei kertészetben is példás rend uralkodik. Ellenkezőjét látjuk ennek a nagymácsédi szövetkezetben. Ott Hrivnyák Mihály a kertészet ve­zetője. Megjegyzésünk ehhez csak annyi, hogy - ha olvasóink elakarják sajátítani a gyomnövények termesz­tésének titkát, látogassanak el a nagymácsédi szövetkezet kertészetébe. K. F. ADJANAK VÁLASZT Lapjuknak rendszeres olvasója vagyok. Nagyra értékelem a mezőgazda­sági, gyiimölcsészeti, valamint a kertészeti cikkeket. Éppen ezért egy pár kérdést szeretnék intézni a szerkesztőséghez a kertészettel kapcsolatban. Ugyanis őszi salátát szeretnék mintegy öt árnyi kertemben termelni. 9. Jó-e tavasszal a sorközi trágya­leves öntözés, milyen százalékban hígítsuk a trágyalevet? 10. Jó-e télre valami szalmás trá­gyával letakarni a salátát? Ezekre a kérdésekre szeretnék az újság hasábjain keresztül kimerítő szakvéleményt kapni, illetve ha még valamit elfelejtettem volna kérdezni, úgy a hozzászólásban azt is szíves­kedjenek megemlíteni. Sz. B. 1. Mikor kell elvetni a magot? 2. Mikor kell kiültetni a palántát? 3. Hogyan kell a talajt előkészíteni? 4. Jó-e a bő istállótrágyázás? és a mélyszántás ? 5. Fontos-e az őszi öntözés? 6. Milyen Iegyten a sor- illetve tő­távolság ? 7. Lehet-e mindjárt az eredeti he­lyére, mondjuk géppel elvetni és azután kiegyelni? 8. Milyen előnye van a palántázás­nak, és milyen annak, ha sorba vetjük és utána egyeljük? Kérjük olvasóinkat, kertészeinket, akik az őszi salátát sikerrel terme­lik, adjanak választ a felvetett kérdésekre, s lapunkban azt közzétessziik. mert az őszi saláta termelése több olvasónkat érdekel. (Szerkesztőség) Két jó tanács tesvetemények talaj feletti részét я haszonállatok gyomrán keresztül jut­tatni a földbe. Áum A kaszát köves­se nyomban az eke. Amint a kévéket keresztbe raktuk és megjárattuk a földet tariógereb­­lyékkel, azonnal hántsuk a tarlót. Ezt a munkát 4—6 cm mélyen végez­zük, ahol másodnövényeket akarunk vetni, 12—14 cm mélyen törjük fel a tarlót. .Jó gazdánál a kaszát az eke, az ekét pedig a borona, majd a köz­tesnövényeket vető gép követi. Erre az idei időjárás kedvező, mert a talaj elegendő nedvessége következtében a vetőmag gyorsan csírázhat és a, to­vábbi fejlődés sem fog gondot okoz­ni. A másodnövény ilyenképpen nem­csak nagytömegű silótakarmáriýt ad, hanem a gyökér és a tarlómaradvá­nyok nagymértékben gazdagítják a talajt, különösen, ha pillangósvirágú növényeket termelünk. Igen ajánlatos ilyenkor csalamádét, napraforgókeve­réket vagy tavaszi bükkönyt vetni, esetleg borsóval, vagy lóbabbal ke­verve. Mindegyik vethető természete­sen tisztán is, a vetőmagszükséglet hektáronként 175 kg bükkönyből, 200 kg borsóból, 225 kg lóbabból áll. Ár­pát vagy zabot nem keverünk a vető­maghoz. A gazdaság berendezkedésétől és egész tervezéséből függ, mekkora te­rületet akarunk zöldtrágyának beszán­tani. Elvben ugyan azt mondjuk, hogy amit etetésre lehet felhasználni, nem volna szabad trágyának beszántani. Hiszen a lekaszálás után a köztesve­­temények olyan jelentékeny tömegű tarló és gyökérmaradvánnyal gazda­gítják a talajt, hogy okszerűbb a köz-A LEN IDEJÉBEN történő nyüvése a lentermelés sike­rének legfontosabb feltétele. A jókor elvégzett nyüvés nemcsak könnyebb munka, hanem sokkal értékesebb nyersanyagot és több magot Is bizto­sít. A nyüvést akkor kezdjük meg, amikor az alsó magtiiszök bantuin: kezd és a legfelső magok kivételével a többi mag is elérte a viaezéretts.é­­get. A növény alsó részeinek levélkéi ilyenkor már leperegtek. Ahol nem állnak rendelkezésünkre a nyüvéshez gépek, és kézzel nyűjjük a lent, ott ügyelnünk kell arra, hogy a marokba fogott lenszálakat a tüvükné! megcsa­varjuk, és ezt a csomót rántjuk ki a földből. így nem sérti fel a kezet, és ezért sokkal szaporább a munka. Ügyeljünk arra, hogy a szárítás cél­jából felállított „kunyhócskák“ a szél irányába álljanak, a szálak pedig egyenesen a földhöz merőlegesen. így a kunyhócskák nem dőlnek el és ki­száradás után szép egyenletesen ké­vékbe köthetjük minden veszteség nélkül. A len harmatáztatására nem mindenütt lehet berendezkedni, de a letokozást nagyon érdemes a gazda­ságban elvégezni. — __ Túlérett len nyüvése nagyon nehéz, felsérti a dolgozó kezét, és nagy a veszteség a termés — rost és mag — mennyiségében és minőségében. Azonkívül szem előtt kell tartani, hogy a jókor nyütt len tarlóját sok­kal korábban tudjuk felszántani, s így a legjobb búzaeloveteménynek számít. Harc a jó minőségű vetőmagért Külön arassuk és gondosan elkülö­nítve asztagoljuk, csépeljük a vető­magtermesztő par­cellák termését, hogy a magnak szánt gabona szók­­ványminőségű gabonával vagy gyotn­­maggal ne keveredhessen össze. Azok a szövetkezetek és egyéni gazdák, akik a vetőmag biztosítására az el­múlt évben nem létesítettek vető­magtermesztő parcellát, aratáskor járják végig a gabonaföldeket, s a legjobb termést ígérő, legtisztább táblát jelöljél, ki erre a célra, s aras­sák, csépeljék, raktározzák a többi gabonától gondosan elkülönítve. Tart­suk szem előtt azt, hogy a jó minő­ségű vetőmagot a termőhelyen es nem a magtárba kell kiválasztani. K. M. Már most készüljünk az őszi vetésre JÓ munkával eléťhetô, hogy vetés­től aratásig gyomtalan marad a föld és ezáltal 15—30 saázalékkal maga­sabb a hektárhozam. Nem a többszöri szántás a fontos, hanem až, hogy minden munkát az éghajlati viszo­nyoknak megfelelő Időben végezzünk. Őszi vetéseink alá a talajé kikészí­tést, az ún. vetöszántást legalább 4-5 héttel a vetés előtt végezzük el, hogy vetési idő legyen a talaj beéredésére és gyomtalanításra. Nagyon fontos dolog, hogy až ara­táskor a betakarítást nyomban a tar­lóhántás kövesse, addig amíg a talaj ki nem szárad. A_ tarlóhántásra na­gyon jól bevált eszköz a tárcsa. Nem baj, ha a munkája nem is mutatós, fontos, hogy a talaj lazítását elvégzi és ezáltal a nedvesség tárolódik és a talaj jó előfeltételt biztosít a gyom­magvak kikeléséhez. Tarlóhántás után két-három hétre legkésőbb négy hétre 18—21 cm mé­lyen felszántjuk a megbántott talajt. Hogy ha az hantos volna, akkor az ekét rögtön kövesse a henger és az utána akasztott borona. Ha nem hen­gerelnénk a hant megszárad és nem tudunk a vetésnek nedves aprórögös magágyat készíteni. A kevésbé rögös talajon megfordítva alkalmazzuk a boronálást és hengerelést. Elől men­jen^ borona, utána a henger. Ha až ősziek alá trágyázni akarunk, akkor_ az előbb említett szántással dolgozzuk be a trágyát. A szántás előtt a trágyát tárcsázással keverjük a földbe és azután szántsuk le. Ezzel elérjük, hogy tárcsával összeaprí­tott felsöréteg a barázda fenekére jut és a barázdák élei között nem ma­radnak hézagok. Ezek a nehezebb ré­szei az őszi vetések talajelőkészítései­nek, ami ezután következik, nem egyéb, mint a vetőágy gyomtalanítása, a talajnedvesség gyűjtése és megőr­zése. Ez pedig egyszeri, kétszeri bo­­ronálásból áll. A megbántott és le­hengerelt földben rendszerint két­­három hét múlva kikelnek a gyomok. Amikor már két levélben vannak, megboronáljuk és ezáltal elpusztulnak, Azután is boronálunk két-három he­tenként, ha gyomok nincsenek is. A többszöri talajlazítás arra való, hogy megszagassuk a talaj hajszálcsövessé­­• gét. Ezáltal nem párolog el annyi nedvesség a földből. Különös gondot kell fordítanunk a per je félékkel begyomosodott talajok­ra. Ezeket lapos késsel ellátott lóka­pával írtjuk. A zöldelő perjés folto­kon olyan mélyre eresztjük a lókapét, hogy a talaj felszíne alatt szétkuszó perjegyökereket levághassuk a főgyö­kerekről. A meg vagdalt perjét görbe­fogú boronával kiboronáljuk a földből és összegyűjtjük. A perjefű jó ser­téseddel. Érdemes belőle naponta az ólak kifutójába szórni. Mikor a perjét elhordtuk a _mezöről, a perjefoitok helyét mésznitrogénnel szórjuk be, hogy a bent maradt gyökerek is el­pusztuljanak. A mácsonyás (acat-gordon) földek gyomtalanításához boronán kívül la­­poskésű kultivátort is kell használni. A kultivátor legalább 10 cm mélyen vágja el a gyomgyökereket, hogy ne tudjanak újból kihajtani. Ekét azért ne használjunk, mert szántáskor újabb gyommagok kerülnek a felső rétegbe. Az így előkészített talajnak közvetlen vetés előtt egy boronálás is elegendő. Ezek szerint a következőképpen fog­lalhatnánk össze az aratást követő munkákat: 1. Az elővetemény tarlójának rög­töni lehántása tárcsával, és hengere­lés. 2. Két-három hét múlva 18—21 cm-es szántást, boronálást, hengere­iéit, vagy fordítva: hengerelés, boro­­nálás. 3. Gyomirtó boronálás, vagy kulti­­vátorozás három hetenként. Ezután' már csak a vetéselőtti talajlazításra van szükség. Lósy Béla, Kolta A kombájn Amint a kombájn munkába lép, á tábla szélén az első feladat a kaszá­ló szerkezet' beállítása. E beállítás helyességétől függ az aratás zavarta­lan lefolyása és az aratási munka mi­nősége. Ha alacsonyra van a kasza állítva, akkor hamarosan a talajba vágódik, és nemcsak megakad a munka, hanem kaszatörés és hasonló kellemetlen zavarok állhatnak elő. Ha viszont magasan áll a kasza, akkor magas a tarló, nagy a szalmaveszte­ség, helyenként kalászmagasságig jut a kasza, ami jelentős magveszteség­gel jár. A kombájn veszteségmentes beta­karítást és zavartalan gyors munkát csak ott végezhet, ahol a talajt tel­jesen egyenletesen művelték meg, s az olyan sima és egyenletes, mint az asztal, ahol a kaszát alacsony tarló­ra lehet beállítani. Ezért a tarlóhántásnál gondosan kell figyelni, hogy az eketesteket tel­jesen egyformán állítsák be, hogy az egyes traktorjáratok pontosan egy­más mellett sorakozzanak, hogy az egész táblán olyan legyen a szántás, mintha egyetlen eke szántotta volna az egészet. Vakbarázdát nem szabad hagyni, arra vissza kell fordítani az ekét. Máskülönben a vakbarázda he­lyén a keverőszántásné! nagy rögök támadnak, amelyeket csak nehezen lei 1 eldolgozni. Rendesen ezek a rö­mint ellenőr gök megmaradnak, a vetőgép nagyot ugrik az ilyen helyeken, a vetőmag egyenetlenül kerül a talajha, egye­netlenül kel ki, zárt gabonaállomány helyett gaz veri fel a vakbarázda he­lyét. Ügyelni kell arra, hogy az első barázdák összeszántásánál előbb széj­jel kell vélni a barázdákat, nehogy bakhátak keletkezzenek, viszont a széjjelvetett utolsó barázdákat me­gint rendesen be kell húzni, nehogy teknők képződjenek. Már a tarlóhántásnál gondoljunk arra, hogy a kombájn minden egye­netlenséget megtalál, minden hibát ellenőriz, az eredmény ráfizetés a be­takarításnál. A vetésnél sem nézi el az elkövetett hibákat. Ha puhán dol­gozzák meg a táblát, a mély traktor­­n nők nemcsak a talaj szerkezeté­ben tesznek kárt, ami a vetés rossz kelését, gyenge fejlődését eredmé­nyezi, hanem olyan egyenetlenséget okoz a felületen, hogy a kombájn munkájának minőségét megint csak károsan befolyásolja. Aratáskor vizsgázik a gazda. Ott, ahol zavartalanul és jól dolgozhatott a kombájn, ott gondos volt az egész évi művelés, és ott jó is a termés. A kombájn a gazdálkodó munkájának szigorú ellenőre, a terméseredmény pedig a bizonyítványa. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents