Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-22 / 29. szám
б Földműves 1956. július 2í. Az al só várad! határban Keléti irányban a Szitnói-csúcs magaslik a dúslombú fákkal tarkított rónaság fölé. Olyan ez a nagy hegy, mint egy élő őrszem a kihaltnak látsző apró falvak felett. Az utcákon alig látni embert. Mindenki kint van most a határban, ahol fekete térvényből sarjadt kövérkalászú gabona tövén sziszeg az aratógépek élesre fent kaszája. A hőmérő higanya 30 C° fölé emelkedett. Még a levél sem rezdül a fákon. Rekkenő a hőség. Még benn, az alsóváradi EFSZ irodájában is patakokban folyik a veríték az ember arcról. Kysel Pál, a szövetkezet elnöke van csak ott, meg a könyvelönö. Átvitel, kimutatás, folyószámla, bankbetét stb. A megszokott, mindennapi munka, Az elnök azonban gyakran átles a szomszéd helyiségbe, ahol nagy edényekben puhul a friss sertéshús, fő a finom ebéd. — Ügyesen asszonyok, időben kész legyen az ebéd, — veti oda már ki tudja hányadszor a konyhában sürgölődő két asszonynak. Baja Gyulánét és Hamar Ferencnét azonban nem kell bíztatni. Tudják, hogy tíz fiatal kombájnos ebédjét kell elkészíteniök. Pattog a tűz, forr a víz s a finom, vékonyra vágott levestészta fehérzománcos tálba kerül. Mire a toronyóra elüti a delet, térített asztalon gőzölög a fűszeres étel. Aztán jönnek a vendégek, Csehországból, Üsti nad Orlici és Lanškroun környékéről jöttek segíteni. Néhány napig nem dolgoztak ugyan, mert nem volt érett a gabona, ele most már teljes ütemben megy az aratás. Az ebéd mindegyiknek ízlik. Cseh nyelven dicsérik a két asszony szakácsművészetét. Azok nem értik <Szán meg, de amikor a kombájnosok felállnak az asztaltól és csetintenek nyelvükkel, akkor rájönnek, hogy ez az elégedettség kifejezése. A gazdasszonyoknak pedig ez a lehető legnagyobb jutalom. Közel 300 hektár gabonája van az alsóváradi szövetkezetnek. A húsz hektár őszi árpa termése már a magtárban van. Több mint 25 mázsát adott hektáronként. Helyére kölest vetnek, hogy bőven legyen télire. Tavaly mindössze három kazal szálastakarmányuk volt, most meg már až első kaszálásból 8 kazlat raktak. 30 hektár tavaszi bükkönyt is vetettek, de mivel jól fizetett á gomboshere meg a lucerna, meghagyják magnak. Most már itt lenne az ideje a második kaszálásnak is, de azt aratás utánra hagyják. Pedig ez nem helyes, mert akkorra megvénül a takarmány, szűkén lesz tőle tej. Igaz, hogy most zöldet esznek a tehenek, mégis alig 200 liter tejet fejnek naponta a 40 tehéntől. Ha most ilyen gyenge a tejhozam, milyen lesz majd télen. Halaszthatatlanul fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon az EFSZ vezetősége, de különösen Bertók Andrásnak, az EFSZ zootechnikusának kell elkövetnie minden lehetőt, hogy ezen a téren gyökeres változás történjen. A poros dűlőút mellett van a 45 hektár cukorrépa, 40 hektár kukorica, bab és egyéb kapások. Minden szép tiszta. Az egyéni megművelés, a pótjutalom tudata és a személyi felelősség eredménye ez. Arra törekedtek a szövetkezet tagjai, hogy a kapálást aratás előtt befejezzék, ne legyen rá gondjuk a betakarítás alatt. A dohány már olyan nagy, hogy két-vet az új héttel ezelőtt is törni lehetett volna. Az alsó levelek már túlérettek, lassan megszáradnak és értéktelenné válnak a határban. Ezt észre kellene vennie Kiss Károlynak is, aki a dohánytermelésnél dolgozik. Igaz, hogy minden erőt az aratásra kell összpontosítani, de azért a kész dohánytermést sem szabad elhanyagolni. Értéke sokat jelentene a 26 ezer korona zöldhitel törlesztésében. Az országút és a dülőút közötti táblán két önkötöző kergeti egymást. Árpát aratnak. Utánuk tiszta tarló marad, alig látni a földön magot, е9У~е9У kalászt. Az egyik gép megáll. Raffai János traktoros és Vída Lajos gépkezelő az egyik félkereszt felé veszik útjukat. Előkerül az öblös kőkorsó, nagyot isznak a friss vízből. Aztán máris indulnak vissza a géphez. — Sietős a dolgunk, — mondja Vída Lajos. — Ma legalább nyolc hektárt akarunk learatni. Ez meg is lesz, hiszen ilyen géppel öröm a munka. Valamikor Szecsén arattam Kemény Gyulánál. Kint háltunk'a határban. Görnyedtünk, újjaink elhaltak a kaszanyél szorításától, s a „szakványt“ mégis kocsiderékban vittük haza. Hajaj, kérem, mennyivel más ez az aratás! Megindul a gép. Szaporodtak a kévesorok. Halló Juliska és Berhédi Lajosné szorgalmasan rakták a kereszteket. Kissé távolabb Trgéna József és Paluska Lajos aratták a magparcellát. Könnyű porfelleg szállt a gépek nyomában, s a bíborszínben lenyugvó nap fáradt sugarai már a letarolt mezőre hullottak. Tamás Vince traktor Tavaszkor négy új gépet, 3 kerekes és egy lánctalpas traktort kapott a galántai gépállomás. Azóta csak a lánctalpassal dolgoznak. A kerekesek ott álltak készenlétben, tisztán, csillogón a traktorállomás gépparkjában. A traktorosok akárhányszor elmentek mellettük, vágyódva gondoltak az új vasparipákra. — Ej, de boldog is lesz, aki megnyergelheti őket! — emlegették többen is. s v Aratásra begyújtották az új traktorok motorjait.- "Egyenletes berregésük prímet játszott a traktorok hangversenyt adó hangorkánjában. Az új gépek jelzése Zetor Super A-35. Múlt évi gyártmányúak, 35 lóerősek. A lánctalpas, amely tavasz óta a stefanikovói brigádon dolgozik, jobb mint a KD traktor, kevesebb üzemanyag fogyasztással is nagyobb teljesítményt lehet veTe elérni. A kerekes 35-ös Zetorokat két hete vetették be a nagy csatába, a mezőgazdasági munkák dandárja idején. A képünkön látható újtípusú gép boldog traktorosa Serzel István a vízkeleti brigádról, a traktor nyergében látható. Róka Ferenc brigádvezető átadja a szükséges iratokat és az egyik szerelő mégegyszer ellenőrzi a hűtő működését. Azután elindul az új gép és újfajta tárcsát FDZ 25-öset akasztanak utána. Ez a tárcsa lehántja a tarlót és a rászerelt vetőberendezés elveti a tarlókeveréket, utána a borona betakarja a nedves apró rögös magágyat. Az új gépek jó munkájának nemcsak a traktorosok, hanem a szövetkezet minden dolgozója örül. Cs. J. ** ** ^ ^ ^ ^ ** ^ ^ ^ i^| \ Az öntözés előnye a cukorrépa - termelésben Dolgozó népünk életszínvonalának emelkedésével arányosan évről évre növekszik a cukorszükséglet is. Amíg a háború előtti (1934—1937) években átlagosan 22,1 kg cukorfogyasztás esett egy-egy lakosra, ez a mennyiség 1953-ban 27,8, Í955-ben pedig 33,5 kg-ra emelkedett. A CSKP Központi Bizottságának irányelvei értelmében, amelyet Csehszlovákia nemzetgazdasága fejlesztésének irányelvtervezete összeállítására adott ki, az 1956—19601 évekre, legalább 51 százalékkal kell emelnünk a cukorgyártást. Mezőgazdasági termelésünknek 1960-ban 6 840 000 tonna cukorrépát kell termelnie. Ha ezt a nagy, de örömteli feladatot sikerrel akarjuk teljesíteni, nem támaszkodhatunk csupán a termőföldek természetes termőerejére. Pártunk és kormányunk ezért mindent elkövet és kedvező feltételeket teremt az ország egyes körzeteinek termékennyétételére. Ennek következtében lehetővé válik, hogy évről évre gazdagabb termést tudnak majd betakarítani földműveseink. A cukorrépa vetésterületének kibővítése mellett a hektárhozamok emelésére kell törekedni, hogy ezáltal elérhessük a tervezett össztermelést. Ez pedig azt jelenti, hogy legfőbb feladatunknak kell tartani a szántóföldek termőerejének fokozását. Ha a cukorrépa számára elegendő talajnedvet akarunk biztosítani, ami a növényi életnek általános alapkövetelménye, ezt egész sor különféle intézkedéssel kell összefüggésbe hozni. A cukorrépa talajnedv-szükséglete áprilisban 50 mm. májusban 50 mm. júniusban 70 mm, júliusban 80—90 mm, augusztusban 90 mm, szeptemberben 70 mm. Ezt a döntő fontosságú tényezőt helyesen kezdték értelmezni a múlt évben az egyes állami gazdaságok dolgozói, mint például Nagymegyeren, Léván, Palárikovón, Pőstyénben stb. Nem bízták magukat csupán a természetes csapadékra, hanem megkezdték a cukorrépával bevetett területek elárasztását. Ezzel néhány helyen figyelemreméltó eredményeket _ értek el. A nagymegyeri állami gazdaság például 12 hektár cukorrépát öntözött ezzel a módszerrel. Az elárasztás költségei a következők voltak: a vezetékcsövek szállítása és széthelyezése 150 Kčs" a szivattyúk kezelése és a csövek áthelyezése 588 Kčs üzemanyag (346 kg nafta á 1,92 Kčs) 664,32 Kčs gépolaj-szükséglet (19 kg á 6,10 Kčs) 115,90 Kčs a vezetékcsövek elszállítása 150 Kčs az összes kiadások a 12 hektár terület elárasztására__________1668,22 Kčs Az elárasztott terület bektárhozama cukorrépából 342 q hektárhozam az öntözetlen területen 320 q az elárasztás által nyert terméstöbblett __ 22 q az elárasztás által nyert terméstöbblett összértéke (22 q x 12 hektár = 264 q á 13 Kčs) = 3452 Kčs összkiadás a 12 hektár elárasztására 1668,22 Kčs jövedelemtöbblet a 12 hektárról 1765,78 Kčs Hektáronként tehát 146,98 Kčs jövedelemtöbbletet értek el. A Pőstyéni Állami Gazdaság a Dolné Voderady-i részlegen 24,27 hektár cukorrépát árasztott el. Az átlagos hektárhozam ezen a területen elérte az 508 mázsát, Ezzel szemben azon a területen, amelyen nem alkalmaztak öntözést, ott 452 mázsa volt a hektárhozam. Ez azt jelenti, hogy az elárasztott területen 56 mázsával több cukorrépa termett hektáronként. A Lévai Állami Gazdaság már 1952 óta alkalmazza ezt a jól bevált módszert a dobogói részlegen. A múlt évben például 20 hektár cukorrépát árasztottak el. Erről a területről hektáronként 40 mázsával nagyobb termést nyertek, mint az öntözetlen területről. A Palárikovói Állami Gazdaság dolgozói a múlt évben 75 hektáron alkalmazták az öntözéses módszert. Ebből a bánkeszi részlegen 5 hektárt, a jánosikovói részlegen 30 hektárt, a palárikovói részlegen 30 hektárt, a rózsamajori részlegen pedig 10 hektárt árasztottak el. A szivattyúk működéséhez nafta- és villanymotorokat használtak. Az öntözéssel kapcsolatos átlagos kiadások hektáronként 209,60 koronára tehetők. Mivel a nevezett részlegeken a növényzet kezdeti fejlődésének időszakától csaknem egészen a betakarításig alkalmazták až öntözést, a kiadásokkal szemben csaknem ötszörösére emelkedett a jövedelemtöbbletük. Érdemes tehát ezen elgondolkozni, mert a jelentöe pénzjövedelmen kívül jóval több takarmányra is szert tehetünk, több répaszeletet és melaszt kapunk a cukorgyártól. Szükséges tehát, hogy az ezen a téren szerzett tapasztalatokat a jövőben még nagyobb mértékben alkalmazzuk, s ezzel jelentősen elősegítsük a mezőgazdasági termelés fellendülését. J. Matejov, az Állami Gazdaságok Megbízotti Hivatalának dolgozója Néhány jó tanács földműveseinknek az 1957. évi terv szétírásához _ Ebben az időszakban, amikor a szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok a legtöbb helyen már megkezdték a aratást, a községekben teljes ütemben folyik az 1957. évi mezőgazdasági termelési tervek szétírása. Ez a munka a mezőgazdasági termelés egyik legíontosabbja, mert ennek helyes és időben történő végrehajtásáról függ, milyen előfeltételeket teremtünk pártunk X. kongresszusa és a második ötéves terv mezőgazdasági termelésre vonatkozó feladatainak teljesítésére. Az elmúlt évi tapaszalatok azt bizonyítják, hogy ebben a szerfölött fontos munkában is csak úgy érhetünk el kedvező eredményt, ha a tervszétírás kérdéseit tüzetesen megvitatjuk a szövetkezeti tagokkal és az egyénileg dolgozó parasztokkal. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy a tervfeladatok megvalósítása minden földműves szívügyévé váljék és a termelők kezdeményezését necsak a mezőgazdasági termelés emelésére serkentse, hanem a szövetkezetek további gazdasági és politikai megszilárdítására is. Az ez idei tervsžétírási munkáknak sokkal nagyobb figyelmet kel! szentelni mint az előző években már csak azért is, mivel a tervszétírás módja jóval egyszerűbb. A szövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó földműveseknek az egész szántási-vetési területen kívül csak az egyes állattenyésztési és növénytermesztési főtermékek termelési feladatait írják szét. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az ipari növények termelése (len, kender, dohány, cukorrépa és a cikória) továbbá az olajos magvak területe (repce, mák és , egyéb olajosok) ezenkívül hatféle télizöldség (hagyma, fokhagyma, sárgarépa, petrezselyem, zeller és uborka). Az állattenyésztési termelésben a következő tételek jönnek számításba: a szarvasmarha, ebből a tehenek, a 9 hónapnál idősebb anyakocák és az egész juhállomány. Ezenkívül a szövetkezeteknek meghatározzák a siíózási tervet, tekintettel állatállományuk nagyságára. A terv szétírásánál sem a szövetkezetek, sem az egyénileg dolgozó parasztok nem kapják meg számokban kifejezve mennyi gabonát, mennyi kukoricát, burgonyát, zöldséget, sertéshúst, baromfit stb. kell termelniük. Ez azt jelenti, hogy saját lehetőségeik és a körzetükben előforduló termelési adottságok kihasz; nálásával a szövetkezeteknek és az egyénileg ^dolgozó parasztoknak úgy kell megszervezniük a termelést, hogy ne álljon be aránytalanság a termelés és a felvásárlás között. Ez a valóság azonban a bizonyos előnyök mellett arra kötelezi a mezőgazdasági dolgozókat, hogy alaposan megismerkedjenek a tervezés új módszerével és az egyes feladatokkal, melyek a termelési terv szétírásából, valamint az 1957-es évre megállapított beadási normákból adódik. Meg kell mondani, hogy a beadási normák elég szilárdak mind a növénytermesztési mind pedig az állattenyésztési termelésben egy hektár területre. Az egyszerűsített tervezés azonban lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelési tervek szétírásánál a fő irányszámokat könnyen megérthessék a földművesek. Ezek alapján úgy kell berendezni a termelést, hogy teljes egészében biztosítva legyen az önszükséglet, de amellett az állami beadások terve is, melyekre az állami alapnak van szüksége. Ezért tehát ebben az évben a tervszétírással egyidejűleg azt is megtudják a termelők, hogy a fő terményekből milyenek lesznek a beadási normák a következő évre. A beadási normák ismerete alapján, valamint saját szükségletük ismerete segítségével minden szövetkezet és minden földműves pontosan kiszámíthatja, mekkora területet keld bevetnie bizonyos terménnyel, vagy mennyi sertést. baromfit és egyéb állatot kell tartania ahhoz, hogy maradéktalanul teljesíthesse beadási kötelezettségeit, terven felül is értékesíthessen terményt és amellett biztosítva legyen saját szükséglete is. Az ilyen számításoknál nagyon pontosan és óvatosan kell eljárni, figyelembevéve az összes eshetőségeket, amelyek esetleg befolyásolhatnák a termelés végleges eredményeit. Minden földművesnek számolnia kell azzal is, hogy a rendkívüli termelési feltételek befolyásolhatják az ő gazdaságának szükségletét is, melynek következtében esetleg többet kell vetnie és termelnie, mint amennyire a beadási kötelezettségek teljesítéséhez és saját szükségletének biztosításához szüksége van. Bizonyos tartalékok üzemeknél biztos záloga annak, hogy megteremtése a mezőgazdasági nagybeadási kötelezettségeit túlteljesítheti, s így magasabb árat kap az egyes terményekért. Próbáljuk megmagyarázni, hogyan számítja ki például egy hét hektáron gazdálkodó földműves a búza vetésterületét, akinek egy hektárról 150 kg búzát kell beadnia. Vegyük számításba, hogy egy ilyen gazdaságnál le kell számítani a szántóterületből a 60 árat kitevő ipari növények vetésterületét. A döntő terület tehát, amely után búzát kell beadnia, 6,40 hektár marad. A beadási kötelezettség tehát összesen 960 kg búzát tesz ki. (6,40 hektár szorozva 150 kg hektáronkénti normával). Ezek után a földműves kiszámítja, hogy önellátásra 600 kg búzára van szüksége (a család nagyságához mérten), 7.0 kg ocsúra is számíthat, 170 kg vetőmagra lesz szüksége és állami felvásárlásra, esetleg tartalékként 300 kq búzát hagy meg Ez azt jelenti, hogy legalább 2100 kg búzát kell termelnie ahhoz, hogy teljesíthesse állam iránti kötelességét és biztosíthassa saját szükségletét is. Ha az ilyen földműves 25 mázsa hektárhozamot ér el búzából és a számítások szerint fennmaradt 4 mázsát nem szándékozik értékesíteni magasabb áron, akkor 84 ár búzát kell vetnie. (ösezszükséglet 21 mázsa: hektárhozam 25 mázsa.) Ugyanilyen módszerrel kell kiszámítania a többi vetésterületeket is, hogy bizonyos legyen abban, hogy maradéktalanul tudja teljesíteni termelési és beadási feladatait. Természetes, hogy a szövetkezeteknél ez a számítás valamivel bővebb keretek közt történik, mivel itt a vetőmagalap, valamint a tagok természetbeni járandósága is számításba jön. A mezőgazdasági termelés tervezésének és szétírásának új formája megköveteli, hogy a termelők ezt teljes egészében megértsék, mert elsősorban tőlük függ, hogy tervszerűen lesz-e biztosítva az egyes mezőgazdasági termékek termelése, összhangban egész nemzetgazdaságunk szükségleteivel. Ezzel kapcsolatban igen fontos feladat hárul a begyűjtési szervek dolgozóira is, akiknek a nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve meg kell magyarázniok a szövetkezeti tagoknak és a földműveseknek a tervszétírás egyszerűsítésének előnyét és az élenjáró tapasztalatok és jól bevált munkamódszerek alkalmazására kell vezetni őket, hogy mindezt helyesen érvényesíthessék a_ hektárhozamok és az állatok hasznosságának emelésére. Ugyancsak segíteni kell az egyénileg dolgozó parasztoknak ég a szövetkezeteknek a vetésterületek kiszámításában, hogy a második ötéves terv feladatainak teljesítéséhez már most megteremtjük a szükséges intézkedéseket minden mezőgazdasági üzemnél. J. Šulek
