Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-01 / 26. szám
Í956. július I. földművé! 1400 kektáv ty&zdái gazdálkodnak, nagyobb a jövedelem, erősebb a szövetkezet, s nekik is több pénz, több természetbeni jut a ledolgozott munkaegységekre. A gazda hűsége, odaadása köti a tagok nagyrészét a közös tulajdonhoz. — Két-három évvel ezelőtt más volt a helyzet — tájékoztatott Majoros béla agronómus, — laza volt a munkafegyelem. Például a . fogatosok ráérősködtek, későn jártak a munkába. Ma már iparkodóbbak. Hozzájárul ehhez az is, hogy már nem ..paušál“ szerint, hanem az elvégzett imm-A szövetkezet végre rendezte pénzügyi helyzetét. Az előző vezetők a szövetkezet adósságainak törlesztését évről évre halogatták. — A felgyülemlett hátrálék zavart okozott a szövetkezet pénzügyi gazdálkodásában, — világosít lel az EFSZ számvevője. — Szép jövedelemmel- zárhattuk volna az 1955-os évet, de mivel a 602 ezer korona hátrálék szorított bennünket — kiegyenlítettük. Ebből az összegből a zárszámadáskor 7,50 korona jutott volna minden ledolgozott munkaegységre. (Ezt ka alapján kapják jutalmukat. Az állatgondozók többnyire olyan szövetkezeti tagok, akik szerelik, pontosan etetik és lelkiismeretesen ápolják az állatokat. Például Hojda Elek István járási méretben is kimagaslik eredményeivel. Tizenhét tehenet gondoz felesége segítségével. Tejelenti az adósságok nem törlesztése.) Az idei félévi pénzügyi tervüket 105 százalékra teljesítették. Ha a tagok szorgalma továbbra sem lankad, minden remény megvan arra, hogy ez az év még eredményesebb lesz számukra. Hétről-hétre mind türelmetlenebbül várták... Elmúlt május, csak nem jött... Végre június derekán nagy dérrel-dúrral megérkezett. Megeredtek az ég csatornái. A kiszáradt, szomjas nagybalogi határ szívta magába a növénytéltető nedűt mint éhes csecsemő az édes anytejet. De a jóból is megárt a sok. Á kelleténél röbb esett. Burjánzott a gyom, a pacallá ázott földre rámenni nem lehetett. Tovaüzték volna már a „vendéget“, úgy megunták. A nagy közösséget alkotó 160 család közös gondja nőttön nőtt. Hogyne, hiszen vöröshere termésük egy része kint rekedt a táblán, még szerencséjük, hogy boglyákba rakva tartotta hátát a rút időnek. — Ha már megtermett ez a jó takarmány, legalább el ne rothadna... Kár volna minden szálért. — Ilyen gondolatok marcangolták a tagokat, vezetőket egyaránt. Felülkerekedett bennünk a „miénk“ féltésének különös érzése. Ez a-z érzés pár nap múlva cselekvéssé érett. Vasárnap volt. A falu népének egyik része a templomba készülődött, a másik pedig a határba igyekezett. Nem vártak semmilyen utasításra (nem szokása sem az elnöknek, sem az agronómusnak az utasítgatás, önállóságra nevelik a csoportvezetőket.). Munkához láttak Hajtotta őket a kötelességtudat, a felelősségérzet . . — — Holnap ki tudja milyen, rossz idő lehet — jegyezte meg Balázsik András szövetkezeti tag, a szemlátomást magasadó takarmánykazal tövében. — Minden alkalmas percet kihasználunk. Csak így várhatunk több tejet a tehenektől, ha számukra elegendő takarmányt biztosítunk.. így van ez rendjén, ha a tagság is megforgatja fejében a közös gazdálkodás gondjait, ha cselekvőén járul hozzá a szövetkezet vagyonának óvásához, annak gyarapításához. Hiszen az 1400 hektár föld nekik terem, övék annak minden röge, övék a szépen fejlődő jól jövedelmező állatállomány is, amelyet egyre többször emlegetnek a járásban. A tagok, nagyrésze gazdának érzi magát a közösben. Erre vall az is, hogy a havi taggyűléseken a tagok szabadon nyilvánítják véleményüket, ötleteikkel, értékes javaslataikkal és segítő bírálattal járulnak hozzá a közös ügy sikeréhez. — A májusi taggyűlésen többek között Majoros István szövetkezeti tag is szót kért — beszéli Csűr Sándor az EFSZ elnöke. — A következő javaslatot tette: „Ott van az a 12 hektár rozsosbükköny — mondotta — kár volna takarmánynak lekaszá'ni, mert nagyon szép. Azt javaslom, hagyjuk meg vetőmagnak, helyette pedig vessünk silókukoricát, hogy a takarmányalap emiatt hiányt ne szenvedjen.“ — Vajon megvalósult-e Majoros javaslata, vagy pedig csak pusztába kiáltó szó maradt? — A taggyűlés azon nyomban megbízta az' agronómust, a csoportvezetőt, győződjenek meg a javaslat elfogadhatóságáról, — mondotta Végh Géza zootechnikus. Beigazolódott: a javaslat helyénvaló volt, a silókukorica azóta már zöldell is, a rozsosbükköny pedig nemsokára kaszaérett lesz . .. Ilyen példa nem egyedülálló a nagybalogi EFSZ-ben. Okos, megfontolt javaslatok azért születnek mert a tagok tudják: ha jól dolgoznak, jól Roham a szemes takarmányért... A fehér színű, piros taréiú tyúk-had Szászfalvi Sándort, a 13 éves baromfigondozót ostromolja. A 450 tyúk gondozását hitvese, Borosa néni segítségével végzi. Közös gazdálkodásba vetett hittel. . . A doborgazi EFSZ már jóval előbbre állhatna, tagjai módosabbak lehetnének, ha kellően kihasználták volna a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. De nem ezt telték. Hosszú ideig makacsul kitartottak azon helytelen álláspont mellett, hogy korszerű, közösistállőra nincs szükségük. Az ötvennégy szövetkezeti tagból azért akadt négy-öt, aki nem értett egyet a többség véleményével. Ezek szemellenző nélkül, nyitott szemmel jártak, s idejében felismerték, hogy a közösistálló-ellenes hangulat veszélyt rejteget, módot nyújt a „zavarosban halászó“ tagaknak a közös tulajdon lopkodására. Kitartó felvilágosító munkába kezdtek... és.sikerült is ráébreszteni a szövetkezet becsületesen dolgozó tagjait arra, hogy maradi nézetükkel „saját maguk alatt vágják a fát” . . . Azó ta már felépült a 95 férőhelyes tehénistálló. A tizenkét helyen lévő tehénállományt ide összpontosították. Eredmény: naponta 20—30 literrel több a tej. Az összpontosítás véget vetett a felduzzadt háztáji állatállomány tartásának. Az „istállótulajdonos’”, tagoknak most már nem kifizetődő két tehén tartása. Habár fájó szívvel, de megváltak az egyik tehéntől — azóta már eladták, mert „nincs miből tartaniok”. Bulla Lajos Mindenből a tagok mélyreható következtetésekét vontak le, habár késve, de rájöttek arra, hogy hibát követtek el, nem harcoltak elég következetesen az előző évek során a rendellenségek megszüntetéséért. Saját kárukon tanulták meg: olyan vezetőkre van szükségük, akik bíznak a tagság erejében, kikérik véleményét, tudta nélkül nem intéznek olyan fontos ügyeket, amelyekben a döntés joga kizárólag az egész tagságot illeti. Ma már erős kézben van a szövetkezet kormánykereke. Az új vezetőség szilárdan a tagságra támaszkodik. Tág teret nyújt a szövetkezeti demokrácia törvényeinek érvényesítésére. Mindez fegyelmezett munkára neveli a tagokat, a vezetőséget, bizakodó hangulatot teremt, növeli a termelési kedvet, bőséges termést, gazdag jövedelmet szül Nagybalogon. Ugyanakkor növeli a szövetkezet tekintélyét a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt. Kovács István henenkénti napi tejátlaga 12—13 liter. Ebben az évben már 14 borjút választott el a rábízott tehenektől. A szövetkezeti tejátlag most hét és fél liter. Becsületesen, kitartó szorgalommal, végzik feladatukat a baromfigondozók is. Nagyrészt az ő érdemük, hogy a kötelező évi tojásbeadást a szövetkezet már csaknem 200 százalékra teljesítette. Tejből, húsból is már jóval túljárnak az előírton. A fejogulyasok- az inat erőltető, nehéz munkát az istállóba beszerelt, függővasúton szaladó szállító csillék segítségével végzik. így könnyebben és gyorsabban megy a munka. 5 Minél több fiatalt a mezőgazdaságba A mezőgazdasági iskolákban befejeződött a tanítás Sok száz fiatal mezőgazdasági szakember hagyta el az iskolák padját, hogy megerősítse a mezőgazdasági termelést. A fiatal szakemberek tudják, hogy sokat várunk tűlük. Nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk még nem rendelkezik elég szakemberrel. így tehát minden szövetkezetben, állami gazdaságban és minden gépállomáson nagy bizalommal és nagy örömmel fogadnak minden új szakerőt. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolják, hogy a mezőgazdasági iskolát végzett egyének túlnyomó többsége odaadóan és lelkiismeretesen dolgozik, és sokan közülük kimagasló eredményeket érnek el. A lévai mezőgazdasági technikum büszke neveltjére — Rajčák Dominikra, aki a zselizi állami gazdaságban dolgozik mint részlegvezető és a termelésben elért kiváló eredményeiért már jutalomban is részesült. Hasonló sikerrel büszkélkedhet Bocán Sándor is, a vágsellyei mezőgazdasági mesteriskola neveltje, aki a nagykaposi járásban lévő bési brigádközpon3“ ton dolgozik, mint körzeti agronómus. A gépállomás sikeres tervteljesítésében neki is nagy része van. De a mezőgazdasági iskolát látogatott nők sem maradnak le .a férfiak mögött. Számtalan példa bizonyítja, hogy a női szakerők munkája ugyanolyan értékes, mint a férfiaké. Ezek egyike Báján Antónia a surányi mezőgazdasági technikum növendéke, aki ma a lévai állami gazdaságban dolgozik, mint zootechnikus; lelkiismeretes és pontos munkájával felvehetné a versenyt bármelyik tapasztalt, idősebb dolgozóval. Ha a sikerek titkát kutatjuk, melyeket a ■ mezőgazdasági iskolák neveltjei elérnek, rájövünk, hogy a szakmai felkészültségen kívül további munkájukat nagyban befolyásolja az is, milyen fogadtatásban részesítik őket új munkahelyükön. El kell ismernünk viszont, hogy a fiatal szakeräk széthelyezése nem minden esetben történik helyesen, észszerűen. Sok esetben nem kap az illető olyan beosztást, amely szakképzettségével összefügg és szakmai tudásának teljesen megfelel. Ilyen eset történt a modrai mezőgazdasági iskolában, a cseklészi mezőgazdasági iskolában. Az egyik esetben a hnűstai gépállomás vezetősége állattenyésztési munkakör betöltésére ajánlotta a gyümölcstermelői szakképzettséggel rendelkező egyént, holott ebben az esetben gépész-szakemberről kellett volna gondoskodnia. Hogyan harcoljunk az ilyen fogyatékosságok ellen? Mindenekelőtt úgy, hogy helyesen és gondosan szervezzük meg az új mezőgazdasági szakemberek széthelyezését. A széthelyező bizottságok, melyek minden mezőgazdasági iskolában vannak tájékoztassák a hallgatókat a munkalehetőségekről, amellett azonban figyelembe kell venni azok egyéni kívánságait. Helytelen, ha a fiatal szakembereket nagyon távolra helyezzük szülőhelyüktől, mikor a közelben is van szakképzettségükhöz megfelelő üresedés. Ugyancsak szükséges, hogy a jövendő munkaadók már előre pontosan tudják, milyen munkaszakasz betöltésére kapnak új szakerőket. Az új fiatal szakerőknek hasznára vélik, ha az iskolaév befejezése előtt tanulmányutakat tesznek egyes állami gazdaságokba, szövetkezetekbe, gépállomásokra és még az iskolában igyekeznek kiküszöbölni és csírájában elfojtani az esetleges hiányosságokat és félreértéseket. Az ilyen alapos felkészülés és széthelyezés a leghatásosabb eszköz a nagy munkaerő-hullámzás megszüntetésére. Tudatában kell azonban lennünk. hogy a helyes széthelyezés csupán egyik feltétele az új szakemberek további sikeres munkájának. Ezzel azonban még csak kezdődik a fiatal szakemberek további neveléséről való gondoskodás. Gondoskodni kell elszállásolásukról és étkezésükről, valamint kultúrigényük kielégítéséről. A fiatal zootechnikusok, agronómusok és gépészek nem rendelkeznek kellő tapasztalattal és szakismerettel. Ezért tehát különösen az első hónapokban szükségük van az idősebb hetővé teszik számukra, hogy az iskolában szerzett elméleti tudásukat szakemberek tapasztalatára, akik legyakorlatban is sikeresen érvényesíthessék. Bizonyos esetekben szemtanúi vagyunk annak, hogy egyes fiatal szakemberek nagyon beképzeltek tudásukra, félnek az akadályoktól és keresik a minél könnyebb beosztást. Az ilyen esetek komoly figyelmeztetésként szolgáljanak az iskolák számára, melyekben nem a legkedvezőbb körülmények között sajátították el a tanulók az elméleti tudást. A tanítóknak és az iskolában működő ifjúsági szervezeteknek kell gondoskodótok arról, hogy a mezőgazdasági iskolákat ne csupán jó szakemberek hagyják el, hanem olyan emberek, akiknek szívében olthatatlan láng és tettrekészség ég a falu szocializálásáért. Olyan szakemberekre van szüksége mezőgazdaságunknak, akik készek leküzdeni minden akadályt, minden nehézséget. A kerületi és járási nemzeti bizottságoknak állandó áttekintésüknek kell lenni arról, hogyan dolgoznak a mezőgazdasági iskolákból kikerült új szakerők. A fiatal szakemberek nyilvántartása azonban ne csupán holt papírhalmaz legyen, hanem élő alap ifjúságunk további szakmai képzettsége növelésének irányítására. A mezőgazdasági iskolák hallgatóinak kölcsönös találkozása — amint ezt a zsolnai kerület példája is bizonyítja — hatásos eszköz az új szakkáderek széthelyezésénél előforduló hibák feltárására és eltávolítására. A tapasztalatcserére ugyancsak nagy lehetőséget nyújt a fiatal szakemberek találkozása abban az iskolában, ahol bizonyos irányú képesítést nyertek. Mindamellett még egy szempontot kell figyelembe vennünk: a mezőgazdasági iskolákba nem csak fiatal szakemberek kerülnek, hanem 14 éves fiúk és leányok is, akik néhány héttel előbb hagyták el a középiskolák padjait. Mezőgazdasági termelésünknek ezekre is szüksége van, mert ezek tömege nélkül még a legképzettebb szakemberek is képtelenek megvalósítani a mezőgazdasági termelésre háruló feladatokat. Gondoskodni kell tehát az ilyen fiatal fiúk és lányok helyes munkabeosztásáról, akik a mezőgazdasági termelést választották élethivatásul. Fiatal mezőgazdasági dolgozóink — tekintet nélkül arra, hogy apjánál, az egyénileg dolgozó földművesnél dolgozik-e, vagy pedig a szövetkezetben, vagy az állami gazdaságban — a • földműves ifjúság téli iskoláin megszerezhetik a mezőgazdasági termelésben ma már nélkülözhetetlen alap-szakképzettséget. A mezőgazdasági termelésbe érkező új szakerők nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk erősségei. Jó munkájuk láttára elmondhatják az idősebb mezőgazdasági dolgozók: a mai fiatalságra nyugodtan támaszkodhatunk és bízhatunk benne. Ondrej Balázs, a Mezőgazdasági Iskolák Főigazgatóságának igazgatója. Elsőként kezdték ... A galántai járásban a királyrévi szövetkezet tagjai kezdték meg elsőnek a tavaszi takarmánykeverékek silózását. 19 hektárról 3610 mázsa zöldtömeget vágott le és aprított fel a silózókombájn. A beküldött kép Horváth Ferenc kombájnvezetőt, Polák Kálmán traktorost és ifj. Szmotana János szövetkezeti tagot mutatja be munkaközben.
