Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-15 / 28. szám

1956. július 15.

FÜfdnfives

Kamatozik a másfélmillió korona

A munkaverseny eredménye

A Királyhelmeci Állami Gazdaságok igazgatósága munkaértekezletre hívta össze az egyes osztályok és farmok vezetőit abból a célból, hogy értékeljék az időszerű feladatok teljesítését, va®fnint a szocialista munkaverseny eredményeit. Dobránszky elvtárs a gazdaságok vezető agronómusa ismertette a termelésben elért eredményeket. Loskár Mihály az üzemi szakszervezet elnöke a munkaverseny eredményeiről számolt be.

Terven felül 111102 korona értékkel termeltek többet május hónapban az állami gazdaságok dolgozói.

28 680 liter tejjel......... 90 malaccal,

1965 kg sertéshússal, 242 kg növendékmarhahűssal értek el többet mint amennyit a terv előír.

A szomotori részlegen 14 625 liter tejet termeltek terven felül. Margita András, aki 15 tehenet gondoz 2558 literrel lépte túl tervét. Szabó Gyula 1768, Varga József 1023 literrel fejt többet, mint amennyit a terv előirányoz.

A nagygéresi farmon Gatyás József 2388 korona. Bók János pedig 2060 korona értékű tejet fej terven felül.

Líviák Miklós 17 tehenet gondoz a nagykövesdi farmon és 5700 literrel fejt többet a tervezettnél.

A fejszési részleg 2580 literrel lépte túl a tervet, ebben legnagyobb érdemük van Bajusz Ferencnek, Veres Józsefnek, Bajusz Györgynek, Tamás Annának, Adamcsó Mihálynak, Lovász Istvánnak, akik 10—13 literes átlagot értek el. Ezen a birtokon ifj. Hajdók János és Hornyák László terven felül 50 malacot választott el.

A leleszi farmon Vaszi Péter és Oláh Sándor 10 malacot, Bakus László és Kohút Bertalan 33 malacot választott el terven felül.

Tirpák József a többszörösen kitüntetett sertésgondozó Leleszen 120 hízót gondoz és 2168 korona értékű húst termelt terven felül. Perbenyiken Rigó Mihály csapata, Kosa Bertalan, Szakács József 562 sertést gondoz. Vállalták, hogy májusban 0,44 kg-os súlygyarapodást érnek el és 0,53 kg-os, lett a gyarapodás, ami annyit jelent, hogy 16 940 korona értékű húst termeltek terven felül.

Fucskó Sándor 30 növendék szar-' vasmarhát gondoz. Vállalta, hogy a tervezett 0,60 kg-os súlygyarapodás helyett, 0,65 kg-os gyarapodást ér el, de még ezt is túlteljesítette, 0,80 kgos gyarapodást ért el, így 4598 korona értékű húst termelt terven felül. Kertész Bertalan fejőcsoportja

8,4 literes vállalással szemben 10 literes átlagot ért el. Terven felül 1945 liter tejet fejt. Orosz Mihály és felesége hasonló vállalást tett, eredmé-' nyük még szebb lett, 11,2 literes tejátlagot értek el. Csatlós János eredménye 11,4 liter, Detrik Béla Kistárkányon a vállalt 8,4 literrel szemben 12,7 litert ért el.

Az egyes gazdaságok szerint a tej-' termelési átlag májusban a következő volt: Kistárkány 11,8 liter, Szomotor 11,7, Ferbenyik 10,7, Géres 9,8, Lelesz 8,8, Fejszés 8,6, Kövesd 7,7, Bodrogszög 6,6 liter.

Szép eredményeket értek el á kisJ toronyai részleg tyúkfarmján. Éles István csoportja 140 százalékra teljesítette tervét és kötelezettséget vállalt, hogy év végéig 9000 tojást ad be terven felül közellátásunknak.

A vita során Laczkó Ferenc a bodrogszögi részleg — vezető mümegtermékenyítő állomás dolgozóinak munkáját bírálta. „A tehénállomány 80 százaléka meddő maradt." Ez a hiányosság sajnos több helyen is megmutatkozik, de elsősorban ott, ahol az inszeminátorok inkább poharazgatással, mint munkájuk pontos elvégzésével törődnek. Nem a műmegtermékenyítésben, лапет a munka végrehajtásában van a hiba. Ha jobb munkát végeznének, több borjú lenne és emelkedne a tejtermelés.

Kulik Gellert

Mikor törjük a dohányt?

A dohánytermelés hazánkban főként a világos cigarettadohányok termesztésére irányul. Az állam hatalmas összegeket fektetett be a mesterséges szárítókba és elvárja a termelőktől, hogy olyan dohányt termeljenek, amilyen a cigarettagyártáshoz szükséges-: világos, aranysárga, kifogástalan aromájú, rugalmas, egészséges dohányt.

Osztályozzon kint a dohányföldön a dohánytőrö csoport, hiszen minden levél a szeme előtt van és ujjai közé kerül, miért törjön tehát nem érett, nem odavaló levelet. Ha a szárítóban neki is fognánk az osztályozásnak, ez helyszűke miatt nehezen menne, és mit kezdjenek aztán az éretlenül leszedett levelekkel. Jó dohány abból soeem lehet. Szigorúan ellenőrizzük tehát a dohányföldön az okszerű, gondos törést.

Felrakásnál,

J

szállításnál, lerakásnál és fűzésnél a, dohányt többször vesszük kézbe. Ügyeljünk arra, hogy ezeknél a műveleteknél a dohánylevél ne szakadjon, nyomás se érje. Minden dohányos tudja, hogy a szakadt dohánylevél' kezelése veszteséggel jár minden kezelésnél és feldolgozásnál, és a nyomások helye tönkreteszi a levél szövetét. Fekete foltok támadnak és a nyomott helyek értéktelenekké válnak.

Harmatos,

vagy esőtől nedves levelet nem szabad letörni. A legjobb törési idő akkor van, amikor a harmat felszáradt, s a nap a leveleket már egy kevéssé el is lankasztotta. Nem előnyös a dohánytörés a forró déli órákban, amikor a dohánylevél teljesen lankadt. Ilyenkor ugyanis a legkisebb nyomásra is érzékeny és könnyen foltos lesz.

A letört

dohányleveleket lehetőleg még aznap fel kell fűzni. A cigarettadohányok ugyanis nem bírják az ágyon való befülledést, de még a bemelegedést sem. Ha marad éjszakára felfűzetlen dohány, akkor_ gondoskodjunk a helyiség alapos szellőztetéséről, s a dohányleveleket rakjuk le a padlóra és az asztalokra vékony rétegben.

’ K. M.

— Nincs akadálya a termelés fokozásának, — erősíti meg a zootechnikus és az állatgondozók véleményét Hirka Mihály agronómus is. A 243 hektár évelő takarmány szinte szüli a kazlakat. Hektáronként 55 mázsa száraztakarmányt terveztünk, s már 48 és fél mázsát az első kaszálásból elértünk. Ilyen volt a herénk ni, — s kezét derekáig emeli. Ha a gépek nem segítenek, izzadhatott volna a nép, kiskaszáva! karácsonyig se vágtuk volna le. Most már a második kaszálás szárad, amit még aratás előtt kazlakba hordtunk. Azután nem ‘esz rá gond, nyugodtan aratunk.

Jó érzés még látni is, hogy a magasba nyúló tizenkét takarmánykazal mellé még .újak sorakoznak a második kaszálásból, hát még hol a harmadik Ezenkívül a 24 hektár őszi és 43 hektár tavaszi keverék helyét, a 15 őszi árpa és 9 hektár repce helyét szintén takarmányféleségekkel vetették be.

— Szép csendes eső kellene a másodnövényekre, — mondja az agronómus, s a tovaszáguldó felhőket kémleli. — Igaz, nálunk a legnagyobb tömegű nedvdús takarmányt a cukorrépa adja. A 153 hektár cukorrépa után rengeteg karaj, szelet, melasz marad vissza. Ha hozzá számítjuk a 20 hektár takarmányrépát, hát iesz takarmányuk elég. Egész éven keresztül tervszerűen etethetünk, s az állati termékekből tervezett bevételt könnyűszerrel elérhetjük.

Ezekre a szavakra még Zálusky Mihály könyvelő is felfigyel, pedig nagyon elmerülve veri a számológép gombjait. A félévi kimutatást készíti. Szeme pillanatok alatt végigfut a számoszlopokon, keze a gomb után nyúl, s máris megmondja a végösszeget.

— Félév alatt közel egymillió korona bevételünk volt állattenyésztésből. Tervünk több mint kétmillió korona, amit el is érünk. A kötelező beadáson kívül 'eddig szabadon beadtunk 234 mázsa sertéshúst, 108 mázsa marhaj húst, és 105 841 liter tejet. Ez a mennyiség napról napra növekszik.

I Mindezek az eredmények a felsőFüzék József a íelaprított takarmányt vizsgálja.

— Erő, egészséghez kell, a munka azután megy — szövögeti tovább a beszéd fonalát — s a villa ' nyelére támaszkodik. Az ember nem rest, mindent elkövet, hogy minél több legyen a tej. A „guba”, a fizetés függ ettől. Minden száz liter után 2,30 munkaegységet kapunk és minden borjú után nyolcat. Hát ki ne iparkodna, hogy több tej, s borjú legyen. Tavaly 7300 koronát kaptám, csak pótjutalomként. Igaz, tizenhárom tehéntől 32 500 litert kifejtem. Közel ezer munkaegységet szereztem, az asszonyén kívül. De még ettől is több lehetett volna. Jóval több ...

Az utolsó szavak vádként hangzanak. Több is lehetett volna... A zootechnikus jár-kel a keverőben, én az embert nézem. Szépek až eredmények, talán járási méretben is az első, va‘jon mi rejlik a szavak mögött? Kevés volt a takarmány, vagy nem bántak vele gazdaságosan, vagy valami más?

— A szalma... a szalma... Kint maradt a földeken, ahogy a kombájn széthagyta. Ázott, rothadt, későn került kazlakba. A szövetkezet tagjai pedig tervszerűtlenül hordták. Ki egy, ki két kocsival. Až vitt legtöbbet, akinek legkevesebb volt a munkaegysége, Mire észbekaptunk már késő volt. Megvolt a rengeteg répaszelet,

A pozsonypüspöki szövetkezeti tagok a szénabegyűjtést teljesen gépesítették. A füvet traktorvontatású géppel kaszálják, ' rendre sodorják és megszáradása után gyűjtő-sajtoló géppel összegyűjtik és bálokba' sajtolják.

Mindig csak egyforma

érettségű, színű leveleket szedjünk Ilyen levél egy tővön rendszerint csak két-három van, de néha csak egy. Megtörténik azonban, hogy néha valamelyik tövön egy érett levél sincs. Őrizkedjünk attól, hogy ilyen tőről egy levelet is letörjünk. A letört levelek, amelyek a mesterséges szárítóba kerülnek, legyenek mind egyforma színűek, mert csak egyforma színű és érettségű leveleket lehet egyforma színűre megszárítani. Lehetséges volna ugyan a szárítóban osztályozni a leveleket, de éppen ezt a felesleges munkái kell megtakarítani.

— Még nyolcszáz sincs. Igaz, a terven felüli mennyiség nem fogja növelni a munkaegységet, mert abból tejben, illetve pénzben kapom meg a részem. Minden száz liter tejből 28 liter ára az enyém. Eddig több mint 21 ezer litert fejtem ki, már csak nyolc van hátra, s újévig még tizennyolcezret kifejek.

Nézzük, markoljuk a szecskázott zöldet, szagoljuk a pogácsa-keveréket — sőt Füzek elvtárs meg is kóstolja, hisz olyan jó illata van, és édes, kellemes az íze. Harminc kiló zöldet, két kiló szárazherét, félkiló melaszt, két kiló pogácsakeveréket kap egyegy tehén naponta. Ez a mennyiség késő őszig biztosítva van, amikor a zöldet a siló váltja fel.

szeli szövetkezet öntudatos tagjainak köszönhetők. Újévkor a zárszámadásnál döbbentek rá arra, hogy munkájuk gyümölcse az övék, s szorgalmuknak maguk veszik hasznát. A másfélmillió korona, amit szétosztottak még nagyobb bizalmat kölcsönzött az emberekbe, s ez most kamatozik, jótékonyan érezteti hatását. Vigyáznak a közösre, s tudják, hogy rajtuk múlik: ha jól dolgoznak, a 9 korona előleg után még 9 üti a markukat. Ezért néztek körül portájukon és až eddig elkövetett hibákból okulva egységesen, építik jövőjüket.

Sándor Gábor*

Hogy a mesterséges dohányszárítóból a célnak megfelelő értékes dohányt nyerjünk, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy a dohány betakarításánál, törésénél ne kövessünk el hibákat. Ha a dohánytörést nem végezzük el szakszerűen, akkor nincs a földön olyan szárító, vagy olyan mester, hogy világos aranyszínűre tudná megszárítani. Nézzük most azokat a követelményeket, amelyeket a törésnél szigorúan szem előtt kell tartanunk.

A dohánytörést

idejekorán kell megkezdenünk. A kellő időben ültetett és megfelelően ápolt dohány porlevelei a gabonával egyidőben érnek be. A dohánytőrö csoportot tehát ekkor kell megszervezni és nem októberben. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy nem elég, ha idejekorán megkezdjük a törést, hanem az is_ szükséges, hogy idejekorán be is fejezhessük a porlevelek törését. Hiszen, amikor a csoport a porlevelek törésével végez, akkor már fokozatosan utánaérnek az anyalevelek is.

A porlevelek törése a legnehezebb törési művelet, mert ugyanakkor le kell tiszítani a dohánytőről a többnyire már teljesen lesült palántaleveleket is.

Alighogy belépünk a tanya udvarára, idősebb pirospozsgás ember toppan elénk.

— Van-e az úrnak igazolványa a vezetőségtől? — kérdi fürkészve, miközben pödör egyet jól gondozott bajuszán.

Virág Ferenc a felsőszeli szövetkezet tagja, éberen vigyáz a közösre. Az igazoltatás után utunkra enged. Távolabb silózógép zakatol. Vágja, tépi a zöldtakarmányt. Három kocsin magasra tornyozva, borsóval kevert zab vár a sorsára. Hegedűs László fürgén adogatja kocsijáról az idejében kaszált jó minőségű takarmánykeveréket a gép elevátorába. Ott Szombatit István és Tóth István egyengetik, hogy a gép széles torka akadály nélkül nyelhesse, minél hamarabb tela sok répakaraj, s nem volt hozzá szárazanyag, majdnem pusztán kellett etetnünk a nedvdúe siló takarmányt.

— De volt tej — szól közbe a zootechnikus.

— Volt. volt, de a szalma nagyon hiányzott. Ez évben már másképp lesz. A szalmát is úgy kell becsülni, mint a legértékesebb takarmányt. Különösen az árpa és zabszalmát. Nem szabad, hogy egy szál is kárbamenjen belőle. Én nem engedek a huszonegyből. Vállaltam, hogy tehenenként 2300 litert kifejek, ezt teljesíteni akarom ... Sőt, október elsejéig. Másképp nem találom meg a Számításomat.

Nagy szó a tizenhárom tehéntől 29 9ÓÓ litert kifejni kilenc hónap alatt, de Füzék elvtárs oly magabizjen a határ, készüljön az állatoknak a napi fejadag. A zöld közé szárazherét is vágnak, s tervszerűen készítik elő mindennap a takarmányt.

A tejhozam felől érdeklődöm. Farkas Mihály zootechnikus vállat von. — Hol több, hol kevesebb, — mondja. A múlt hónapban kevesebb volt a szokottnál. Csak hét liter átlagot értünk el. Ebben a hónapban már több lesz. A nyolcat is elérjük. Ugyanis a múlt hónapban elöregedett a here, de még jobban a közévetett somkoró. A takarmány nagyobb tömeget nyújtott, de kisebb volt a tápértéke. Most, amit etetünk ettől aztán csurog a. tej. Menjünk nézzük meg a takarmánykeverőket.

Az előkészítőhelyiségben három ember szorgoskodik. Füzék József derékig meztelenre vetkőzve, vasvillával kezében forgolódik a leszecskázott zöld körül. Kezetfogunk ... Űjjai vaskapocsként szorítják tenyeremet. Ereje díjbirkózóéhoz hasonló. — A mindennapi munka a fejés — no meg a jó „kaja“ — mondja mosolyogva, mikor szóvátesszük nagy erejét.

tosan beszél, hogy semmi kétség nem fér igazához. Elnézem erős karjait, dagadó mellét, minden mozdulatát, s hallgatom, hogy dobálózik az ezrekkel.

— Nekem kevés a 29 900 liter tej után járó munkaegység.— Kevés, hát mennyi az a kevés?

— Mennyi ? Hét... várjon csak. Tudja pontosnak kell lenni, mert ma már a paraszt nemcsak olvas, hánem számol is.

Sarkon fordul, krétát ragad, s a falon lógó táblán oszt, szoroz, adja össze a tételeket. 687.70 a tej után, a tervszerinti tíz borjúért pedig 80 munkaegység jár.