Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-15 / 28. szám

8 Fftídmüvss 1956. július 15. Gurulnak a koronák A korona mivel kerek, tehát gurul. Nem is ott van a hiba, hogy gurul, hanem az irányával van baj. Mert legtöbbször úgy szokott kialakulni, hogy az embertől elgurul, ha nem vigyáz rá. A nagytárkányi szövetke­zet is így van a koronákkal, valahogy nem tudja úgy irányítani őket, hogy helyes irányban a szövetkezet pénz­tárába guruljanak. Történik ez pedig azért, hogy az ellenőrző bizottság nem teljesíti feladatát. A szövetke­zetben nagyon ritkán tartanak tag­gyűlést. A legutóbbi április végén volt. A szövetkezet könyvelője szerint a vezetőség májusban ülésezett, de jegyzőkönyvet erről sem írtak. Az el­lenőrző bizottság működéséről semmi feljegyzés nincs, mert hiszen nem is működik. Nézzünk csak körül, mi en­nek a következménye? A raktáros semmiféle kiadási vagy bevételi jegyzéket nem vezet, csak saját füzetében ír minden aláírás nélkül. Ezért a készletek mennyisége nem áttekinthető. Nagy eivtárs a szövetkezet agronómusának szavai szerint vetéskor 16 kg lucernamag hiányzott. Mindezek a hiányosságok abból erednek,. hogy az ellenőrző bi­zottság nem foglalkozik a szövetkezet problémáival, nincs pontos ellenőrzés. A szövetkezeti tagok „háztáján“ is baj van. Az annyira ragályos háztáji gazdálkodás itt is előtérbe kerül. Több tag félhektárnál nagyobb terü­letet művel. Fodor Lászlónak pl. 0,55, Széles Zoltánnak, a szövetkezet köny­velőjének 0,70, Szitás Andrásnak 0,60, Ősz Ferencnek 0,60, Polák Józsefnek 0,60, Szlipka Demeternek 0,65, Tóth Istvánnénak 0,55, Kukó Sándornak 0,65, Holács Istvánnénak pedig 0,55 hektár háztáji földje van. A koronák érdekében illene talán rendet terem­teni a háztáji földek körül is. A legeltetési bérek rendezésénél sincs minden rendben. Itt újabb ko­ronák gurulnak ki a szövetkezet kasz­­szájából. Több mint 14 szarvasmar­hát engedély nélkül legeltetési bérlet fizetése nélkül járatnak a legelőre. szövetkezet istállójában a húgy­­lé-levezető csatornák nem működnek. Itt is sok korona megy veszendőbe, mert a húgylevet értékesíteni lehet­ne a legelők és szántóföldek trágyá­zásánál. A kisborjak a jászol mellett feküsznek, pedig a körülkerített tele­pen bőven akadna számukra kifutó. A szarvasmarhaállomány alatt szalma helyett őszi keveréket találunk alom­nak, pedig ez kitűnő silótakarmány volna. Ez takarmánypazarlás. Ideje volna már, hogy a nagytér­­kányi szövetkezet vezetősége és az ellenőrző bizottsága többet törődne a koronákkal, hogy azok a szövetke­zet pénztárába guruljanak. K. Mi akadt a toll hegyére Ekecsen? Vizsgáljuk meg csak az ekecsi szö­vetkezet életét, a kritikus szemével. Bizonyára akad a toll hegyére elég hiányosság. A műit évben a szövet­kezet vezetősége arra a megállapítás­ra jutott, hogy kellene egy gabona­szárító, mert a kombájnnal aratott gabonaféléket nem tudják hol szárí­tani. Fedetlen helyen pedig sok kár keletkezhet, mert ha a gabona mep­­ázik, veszít értékéből. A határozat megvolt, de mindjárt akadályba üt­között, mert nem vették be a pénz­ügyi tervbe. A szövetkezet vezetősé­ge elhatározta, hogy a fennmaradott anyagokból készíti el a szükséges ga­­• bonasz irítót. A faanyaggal nem ,s ö[wi volna baj, de. tetőcserepet nem Tudtak szerezni. Kezdődött a kilincselés, a járási hi­vatal építkezési szakosztályához for­dultak segítségért. Itt aztán kelle­metlen meglepetésben volt részük, mert Boros elvtárs kijelentette, hogy nem támogatja a szövetkezet vezető­ségének elgondolását. A „nem támo­gatásinak meg is lett a hatása. Mert a hosszú telet félig kész álla­potban élte át az épület, csonkán meredtek a tetőfalak. Ha még így egy telet megér, akkor már szét is szedhetik. A szövetkezet vezetősége mégiscsak rendbe hozta a gabonaszá­rítót, de a hiba ott van, hogy nem a második, hanem a harmadik ne­gyedévre tervezték. Pedig tudvalevő, hogy a gabonaszárító nem szeptem­berben kell, hanem aratás idején. Németh elvtárs a szövetkezet köny­velője járt Bratislavában az Agro­­proj 'ktnál, ott előadta kérését, hogy tavaly négy kombájn után nem tud­ták biztonságos helyen szárítani a gabonát. Az idén nyolc kombájn fog dolgozni, tehát sokkal több gabona lesz kitéve az időjárás, viszontagsá­gainak. Polaček mérnök elvtárs meg­kérte Németh elvtársat, hogy fordul­jon a járási építkezési osztályhoz és, hogy ott szerezzenek anyagot. Itt kezdődött a kálvária. Az, illeté­kesek, mint pl. Gulyás elvtárs kije­lentette, hc.iy neki nem parancsol Polaček mérnök, még akkor sem, ha a felettese. A sok ellenkezés közben Gulyás elvtárs azzal érvelt, hogy hon­nan lesz kifizetve. Németh .elvtárs azt is elintéze a banknál, Akkor az­tán kijöttek az építkezési szakosztály képviselői, de Gulyás elvtárs itt is kijelentette, hogy a magszárító nem fog felépülni. És sajnos nem is épül. Más hiba is akad a szövetkezet há­­zatáján. V. n a szövetkezetnek egy kézi vízipumpája, amit a tavasszal még használtak, azonban most az út mellett hever kitéve az időjárás vi­szontagságainak és eszi a rozsda. A másik nagy égbekiáltó hanyagság, hogy a telepen egy szecskavágó gép ■felmondta a szolgálatot, egy csapágy eltörött benne. A szecskavágó szintén az udvarra került, ahol az idő vasfo­ga megkezdi munkáját. A szecskavá­gó természetesen nem nélkülözhető, érdekes, hogy a szövetkezet ahelyett, hogy a csapágyat megjavította volna, ami kb. 40 koronába kerülne, 12 ezer koronás kiadásra vállalkozott. Az ne­­lyén való, hogy új gépek is kellenek, de vegyünk a régibe is egy csapágyat és huzassuk tető alá, hogy mikor szükség lesz rá, akkor használhassuk. A sertésólak körül nagy a sár. Cél­szerű volna talán csatornákkal leve­zetni a vizet. Még érdekes egy különös újítást megvizsgálni. Az egyik kovács szerint a takarmányozó csoport ha beviszi a szalmát, akkor nem rakják le a ko­csiról, hanem a kerék elé követ tesz­nek, megszegik a rudat és a kocsi feldől. Ilyenkor több esetben vagy ol­dal, vagy a nyújtó törik és azonnal viszik a kovácshoz. Az igaz, hogy az újítőmozgalom elterjedt hazánkban és azért folyik a harc, hogy a mun­kákat szakszerűen, olcsón és jól tud­juk elvégezni. De az ilyen újítás ta­lán már túlzás és nem szabad enged­ni, hogy ezt szabadalmaztassák, mert akkor tényleg sok munkájuk lesz a kovácsmestereknek. Ez a pár „különlegesség“ akadt tol­iunk hegyére Ekecsen. Felhívjuk rá a járási nemzeti bizottság, a helyi nemzeti bizottság és az ekecsi szö­vetkezet vezetőségének figyelmét.-------------------------------------------------=£L~ A Szovjetunió békepolitlkájágak eredménye, hogy a nemzetek egyre köze­lebb kerülnek egymáshoz. Növekedik a szocialista tábor és a kapitalista államok közti lyereskedelem. Csehszlovákia külkereskedelme 55 százalékkal lesz nagyobb 1960-ig. Asszonyaink « a munkában esahaza védelmében Scserbacsenkov Mária egyszerű szovjet asszony volt. Amikor a szovjet hazát a Nagy Hodvédö Háborúban védeni kellett, Mária gyalogos lett. Scserbacsenkov első volt azon kevés katona közül, akik átúsztak a Dnyepert. A Dnyeper balpartján ezt a kis csoportot a hitleristák körülkerítették. Néhány katona utolsó erejével verte vissza az ellenség támadását. — Menj vissza, Mária, itt nincs számodra hely — mondotta a katonák egyike. Mondd majd azt, hogy elestünk, de hogy egy tapodtat sem hátráltunk. — Én szintén katona vagyok, — mondotta a leány. — Én épp úgy megeskiidtem, hogy a hazáért harcolni fogok, mint ti. Ezzel néhány gránátot vett magához és eltűnt az éjjeli sötétségben. Néhány perc múlva a túlsó oldalon hatalmas dörrenés reszkettette meg a levegőt. Scserbacsenkov az ellenség háta mögé került és grá­nátokkal szórta szét őket. A szovjet egységek elöhídia a Dnyeper jobb partján megtartotta magát és az erő­sítés megérkezése után véglegesen megvetette lábát. — Hát ilyen vagy te, — mondotta a tábornok, ami­kor Máriának átnyújtotta a kitüntetést. Bizony ilyen volt Scserbacsenkov és a szovjet asszo­nyok ezrei a hazájuk védelmében. Hasonló sajátságok­kal bírtak és bírnak azok á szovjet asszonyok is, akik a világ első szocialista államában élnek és éppen ilyen szép vonásokkal találkozunk nálunk számtalan asszo­nyunknál, akik hasonló utat tettek meg, mint amilyent a szovjet testvéreik. A férfiak semmiben sem előzlek meg őket és az asszonyok lépést tartanak velük. Most néhány szóval a falusi asszonyainkról emléke­zünk meg. A szokások, amelyek nálunk hosszú éveken át meg­honosodtak, a tűzhely őrzőivé tették asszonyainkat. Az asszony fogalmát a tűzhellyel, a mosóteknővel, a főző­­kanállal és a gyermekneveléssel azonosították. Az asz­­szony lassan rabszolgává lett. A tőkés társadalom meg­akadályozta, hogy az asszony a férfival egyenértékű legyen. A férfi kaszált, az asszony markot szedett utá­na, a férfi vetett, az asszony fogasolt, a férfi a lova­kat etette, az asszony a tyúkokat. És ami a legszem­betűnőbb volt; az asszony ugyanazt a munkát végezte, mint a férfi, mégis kevesebb bért kapott érte. A pa­­rasztasszony a férjével nem volt egyenrangú. A prágai jbgi tudományi intézet 1933-ban érdekes adatokat kö­zölt az átlag földműves életéből. Ezt a családot 45 éves férfi, 40 éves asszony, és 20 éves fia képviselték, akik teljes erőben voltak. Volt továbbá egy tanulófiuk és 8 éves lányuk. Az intézet pontosan jeljegyezte a mun­kaképes családtagok munkaidejét. Összes jövedelmüket számításba vette és a következő eredmény alakult ki. A férfiak egész évben 7080 munkaórát dolgoztak le, úgy hogy az átlagos napi munkaidő, évi 300 munka­napot véve alapul, 11,8 órát tett ki. Az asszony a csa­lád anyja, ezen a téren összehasonlíthatatlanul kedve­zőtlenebb életviszonyok között élt. Egy év alatt össze­sen 4771 órát dolgozott, vagyis egy évben 365 napot számítva, napi 13,07 órát. Az asszony már fiatal ko­rában kifáradt a sok munkától. Nálunk az asszonynak a társadalomhoz való viszo­nya, vagy fordítva, a társadalom viszonya az asszony­hoz törvényileg biztosított. Az alkotmány betűi azon­ban csak holt betűk volnának, ha a társadalom nem teremtené meg megvalósításukra a szükséges előfelté­teleket. A falusi asszony szabadsága és egyenjogúsága akkor kezdődik, ha a férjétől gazdaságilag teljesen függetle­níti magát. Ez a régi termelési viszonylatban, az egyé­nileg gazdálkodó földműveseknél lehetetlen. Az egyéni gazdálkodók feleségei továbbra is főznek, a szűkös ház­tartásukról gondoskodnak stb. A szövetkezeti tagoknál ez már másképpen alakul. Nemrégiben meglátogattuk a Chilov-családot, (martini járás, Trebostov), Chila Ma­tej éppen a gyer­mekeknek adott vacsorát. Az át­ázott ruhát leve­tette róluk és a tűzhely fölé akasz­totta. A szekrény­ből tiszta inget adott a gyerme­kekre. A házban rend volt, dacára annak, hogy fele­sége is dolgozik. A házast áriak a munkát egymás között megosztják. Öröm meglátogat­ni az ilyen csalá­dot. Oj családiház, szép bútor, az asztalon •hímzett te­rítő, rádió. Vagyis éppen úgy élnek, mint fi városban. A szövetkezetben az asszony egyenjogú. A munkaegy­ségekért ugyanannyit kap, mint a férfi. A keresetével pedig szabadon rendelkezhetik. Persze ez úgy szokott lenni, hogy a férjével közösen megtárgyalja, mit is fognak vásárolni. Es ez így is van rendjén. Nagyon sok asszony munkája eredményével dicsősé­get szerzett nemcsak a népi köztársaságunknak, de a hír elfutott messze határokon tül, sőt még a kapita­lista államokba is. ahol hasonló életről csak álmodoznak az asszonyok. Országunk asszonyai ma a férfiakkal váll­vetve harcolnak a szebb jövőért. Nagyipari vállalatoknál asszonyok állnak az esztergapadok mellett, kórházakban női orvosaink gondoskodnak gyermekeink egészségéről. Résztvesznek a nevelés munkájában, vitaesteket rendez­nek, előadnak és olt vannak mindenütt, ahol segítséget nyújthatnak hazánk építésében. Filip Anna sertésele­­tőnő a Köztársasági érdemrend tulajdonosa. Ugyan így Qaják Rozália sertésetetőnő, Murárik Mária szövetke­zeti tag, Szigl Mária kombájnosnö és még több ezer asszony, akiket a szocializmus építése terén elért ered­ményeikért tüntettek ki. Ha a falusi asszony azonban tényleg fel akar sza­badulni az alárendeltség alól, még többet kell elérnie. Ha az asszony új életet akar kezdeni, gyermekeit a munkaidő alatt valakire rá kell bízni. Mosógépre vol­na szüksége. A legsürgősebb munkák idején közös ét­kezést kellene szervezni. Az asszony érdeklődik a köz- és államügyek iránt. Némcsak azt akarja, hogy a szö­vetkezet jól dolgozzon, de ahhoz is érdeke fűződik, hogy a nöbizottság és a nemzeti bizottság is jó mun­kát végezzen, hogy gondoskodjon a lakosság szükség - létéiről, hogy a faluban bőséges árúval ellátott bolt legyen és a falu, népe szükségleteit helyben megszerez­hesse. Az asszonynak tudnia kell, hogyan dolgozik a járás, a kerület. A mi asszonyainkat valamikor a föld, a társadalom, a rájuk nehezedő feladatok, sót még a férje is elnyomta. Ma tapasztalatból tudjuk, hogy asz­­szonyaink kimeríthetetlen erővel rendelkeznek és Le­nin elvtárs nem hiába tanította, hogy a szocializmust asszonyok nélkül felépíteni nem lehet. M. R. T I Földműveseink figyelmébe! Hogy az aratásnál és cséplésnél előforduló balesetek után biz­tosíthassuk a pénz járulékot, ebből, a cából az Állami Biztosító In­tézet bevezette az előnyös balesetbiztosítást. Ez minden személyre vonatkozik, akik az aratási és cséplési munkákban résztvesznek. Bővebb felvilágosítást nyújt az Állami Biztosító járási íelügye­­lőssége és a gép- és traktorállomások. Állami Biztosító Intézet АШАШ •VITEL Kitűnő háziszövógép eladó. Érdeklődni lehet a komáromi Pol'nohospodárské Potreby üz­letvezetőjénél. Pontos cím: Ná­mestie 1. Mája č. ]. (Rozália-I 1 ,ért

Next

/
Thumbnails
Contents