Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-30 / 52. szám
yfrabad Földműves ľ 1956. december 30. Egy év békepolitikája Az egész emberiség egyetlen vágya és gondja — éljen bér a legkülönfélébb társadalmi és politikai rendszerben — a béke. Ez az egyetlen gondolat, mely aggódó féltéssel él minden ember szivében. A legutóbbi tömegvérontás a második világháború könyörtelen emberpusztítása minden eddigi véráldozatot felülmúlt és nincs a világon emberileg érző ember, aki ne riadna viszsza még a gondolatától is annak, hogy a gyilkos fegyverek újra megszólaljanak. Emberileg érző becsületes emberekről szóltunk, mert ők teszik az egész emberiség túlnyomó részét és csak elenyészően csekély azoknak a száma, akiknek szivét és eszét elhomályosítja a gyűlölet és az egyéni anyagi érdek. Ez a kis csoport áll a másik oldalon, a háború oldalán; a nagy monopolisták és politikai csatlósaik a haszon mániákus imádói, akiknek semmilyen eszköz sem elvetehdő, semmiféle módszer sem elég aljas, hogy pénzszekrényeiket minél tömöttebbre töltsék. A féktelen gyűlölet, a haladás, a szocializmus és a béke ellen, örült cselekedetekre sarkalja őket. Megtámadnak egy független szabad országot, Egyiptomot, hogy elrabolják országának legnagyobb értékét, a Szuezi csatornát, vérbe fojtják az algíri nép felszabadulási harcát, tömegesen pusztítják Kénya benszülötteit, akik egy szabadabb, emberibb életet követelnek, bilincsbe verik Ciprus népét és mindezt a „szent" haszonért. De ezek csak részleges kis vállalkozások. A nagy üzlet, a nagy vágyálom, az új, a harmadik világháború, melytől azt várják, hogy megsemmisíti a béke erőit, a szocialista államokat és a felszabadult ázsiai és afrikai országokat újra leigázza, hogy ezzel szabaddá váljon az út az igazi konjunktúra előfeltételeinek megteremtése és a világuralom számárai De ma már nem írunk 1914-et, amikor a békéért sóvárgó emberiség gyönge és tehetetlen volt a háború haszonélvezőivel szemben. És 1938-at sem írunk, mikor még egyedül csak a Szovjetunió volt az az egyetlen hatalom, mely a béke oldalán állott. Ma már a szocializmust építő országok egész sora, köztük a 600 milliós óriás-állam, a nagy Kína, képez szilárd gátat a pusztító árral szemben. Velük egyfronton a felszabadult gyarmati országok, élükön a független Indiával állják az útját a háborús uszítók törekvéseinek. A béke erői megsokasodtak, megerősödtek. Szavuk ércesebben hangzik a nemzetközi fórumokon, mert nemcsak a vágy és a kívánság, de hatalom és erő is van mögöttük. A háborús gyujtogatók vesztüket érezve még dühödtebben, még féktelenebbül fröcskölik a rágalmat a haladás és béke tábora ellen, még kíméletlenebből bújtogatnak és intrikálnak, hogy meggyengítsék és íelbomlasszák a szocialista és békeszerető országok belső rendjét. A most befejeződő év is ennek a harcnak jegyében folyt le. A szocialista és békeszeretö tábor erősödésének s a háborús uszítók fokozott aktivitásának jegyében. Hogyan is kezdődött? A két legerősebb nagyhatalom államfői 1956. januárjában újévi üzenetet intéztek a világ népeihez. Bulganyin elvtárs a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, üzenetében rámutatott arra, hogy „a világ népei békét akarnak és gyűlölik a háborút. Azt akarják, hogy Genf szelleme és vele együtt a béke és a jobb jövő reménye erősödjék és fejlődjék. Meggyőződésünk, hogy nem sikerül eltemetni azt, ami a genfi értekezleten történt...” Bulganyin elvtárs üzenete kifejezte a Szovjetuniónak azt az elhatározását, hogy a jövőben is tántoríthatatlanul küzd a béke megszilárdításáért és a nagyhatalmak közti hasznos együttműködés megteremtéséért. nemben válaszolt, de a végeredményben kitért a kérdés megvitatása elöl. A nyugati államok vezető politikai körei továbbra is előnyben részesítették a féktelen fegyverkezést, a szocialista államok belső rendjének zavarását, a kiküldött kémek, szabó tőrök és merénylők igénybevételével. Február második felében zajlott le a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongreszszusa, mely újra leszögezte a Szovjetunió békepolitikájának irányvonalát. ,,A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerek együttélésének lenini elve volt és marad” — mondta ki a kongreszszus határozata. A béke útját kijelölő határozat nem maradt Írott szó. A Szovjetunió komoly lépéseket tett a béke meqszilárdítása érdekében. Az áprilisban Londonban ülésező leszerelési konferencia elé konkrét javaslatot terjesztett, melyben indítványozta az összes országok hadseregei létszámának csökkentését és hathatós rendszert a leszerelés ellenőrzésére. Éppen az ellenőrzés kérdését választotta ki az USA, hogy csődbe vigye a leszerelési konferenciát. Követelte ugyanis, a légi felügyelet bevezetését, melyet a Szovjetunió alkalmatlannak nyilvánított a leszerelés ellenőrzésére. A légi felügyelet ugyanis, ha egyidőben nem csökkentik a fegyveres erőket és nem tiltják be az atomfegyvert, inkább a kémkedés eszköze, mint a háború megakadályozásáé. Az értekezlet nem hozta meg azt az eredményt, melyet a világ népei elvártak, de a szovjet békés kezdeményezései mégis jótékony hatást gyakoroltak a nemzetközi helyzetre. Hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósuljanak az államfők kölcsönös látogatásai, melyek enyhítették a nemzetek közti feszültséget. E látogatások között legjelentékenyebb volt Bulganyin és Hruscsov elvtársnak londoni utazása, mely a reakciós körök minden zavarkeltésének ellenére barátságos légkörben zajlott le. Hruscsov elvtárs ezt mondotta a látogatásról; „Beszédeinkben elmondottuk az angoloknak, hogy a szovjet emberek barátságos érzelmeket táplálnak az angol nép iránt, amellyel együtt harcoltunk az első és a második világháború éveiben a közös ellenség ellen. Arra törekszünk, hogy a nemzeti függetlenség, a területi integritás és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján baráti kapcsolatokat létesítsünk minden országgal. _ A látogatás nagy visszhangot keltett az egész világon és reménnyel töltötte el a világ népeit. A békéért folytatott harc újabb előrehaladást tett Tito jugoszláv köztársasági elnök moszkvai látogatásával. Ez a látogatás végleg tisztázta a két szocialista ország viszonyát és megteremtette a szoros, gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatokat a két ország között. Ezzel a béketábor frontjának megszilárdulása újabb örömteljes szakaszába lépett. A megegyezés kedvező befolyást gyakorolt a nemzetközi helyzetre, mivel, mint azt Hruscsov elvtárs kijelentette, a két ország közti jóviszonynak nem szabad kárt okoznia más államoknak, hanem elő kell segítenie a nemzetközi feszültség enyhülését, a hideg háború megszüntetését és hozzá kell járulnia a leszerelési probléma megoldásához. Tito elvtárs kihangsúlyozta, hogy a megegyezés nem jelenti azt, hogy Jugoszlávia ezáltal meg akarja szakítani viszonyát más államokkal. Ez a két nyilatkozat még jobban aláhúzta a megegyezés jelentőségét a nemzetek közti jőviszony távlatának szempotjából. Júniusban hagyta el az utolsó angol katona Egyiptom területét. Egyiptom független állam lett és Naszir elnök vezetésével rövidesen hozzálátott az ország gazdasági felemeléséhez. Az első lépés a Szuezi csatorna államosítása volt, melyet eddig évtizedeken keresztül idegen tőkések birtokoltak. Hogy mennyire feküdt a szívén az angol és francia tőkéseknek Egyiptom függetlensége, azt az államosítást követő idők mutatták meg. Mikor semmilyen intrikával és fenyegetéssel nem sikerült Egyiptomot térdrekényszeríteni, Izraellel együtt minden nemzetközi jogszabályt megcsúfolva, fegyveres támadást intéztek Egyiptom ellen. Az egyiptomi nép hősiesen védelmezte fiatal függetlenségét. A Szovjetunió és a szocialista országok segítsége, valamint az egész világ közvéleményének egyöntetű elítélő álláspontja megállatotta a véres agressziót. Június végén mutatkozott meg először konkrét formában, a poznani események kitörésében a nyugati reakciósok romboló tevékenységének veszélye. Az amerikai dollármilliókkal támogatott felforgató gépezet igyekezett kihasználni a szocialista építésben elkövetett hibák folytán előállott gazdasági bajokat és erőszakos kísérletet tett a kapitalista rendszer visszaállítására. A népi erők azonban határozottan léptek fel és megvédték a szocialista forradalom vívmányait, a népi demokratikus rendszert és a Szovjetunióval kötött testvéri szövetséget. A reakciós erők a béke és a nemzetek közti megértés elleni tervszerű tevékenységnek egyik láncszeme volt Németország Kommunista Pártjának betiltása, melyet augusztusban mondott ki a német osztálybíróság. A kommunista és munkáspártok nyílt bírálata kellemetlen volt az imperialista köröknek, s ezért kellett eltávolítani a bírálókat. Az év vége nagy eseményekkel volt terhes. Magyarországon sikerült a belső és külső reakciónak a gazdasági és politikai hibák eltávolítását követelő tömegek mozgalmát ellenforradalmi puccs céljaira felhasználni. A reakciós fasiszta erők külföldi segítséggel a legvéresebb fehér terror eszközével olyan légkört akartak kiváltani, amely alkalmat nyújtott volna nekik a szocializmus és a népi hatalom leverésére. Nyolc napi véres tobzódás után azonban a szocialista erők a Szovjetunió segítségével leverték az ellenforradalmat. Az ellenforradalom leverésével megszűnt az a veszély, mely egy új világháború rémével fenyegetett. Likvidálódott egy háborús góc, melyet az imperialisták igyekeztek kialakítani a népi demokratikus országok ellen. A munkás- és parasztkormány helyrehozva az ellenforradalom okozta óriási károkat, visszavezeti az országot a szocialista építés útjára. Ez a tény, az ellenforradalom leverése, az imperialista köröket dühkitörésekre ragadta. Az ENSZ fórumán rágalmazzák a Szovjetuniót és a magyar munkás-paraszt kormányt. Fizetett bérenceik a „Szabad Európa” zsoldosai nem riadnak vissza semmilyen hazugságtól és rágalomtól, hogy megbontsák a magyar nép egységét. De a haladó erők befolyása mindig erősebbé válik és az ország lassan kigyógyul az ellenforradalom okozta sebeiből. December hónap közepén a Szovjetunió újabb leszerelési javaslatot nyújtott át a nagyhatalmaknak, mely a leszerelés ellenőrzésének kérdésében közeledést mutat az eddig vitatott légi felügyelet kérdésében. Ez a nagyjelentőségű javaslat az egyiptomi agresszió beszüntetése, a magyarországi ellenforradalom leverése, a szocialista országok újabb gazdasági erősödése megszilárdítja a világ békés építő erejének bizodalmát és ígéretes távlatot mutat a most kezdődő új esztendőre. Ez a bizodalom azonban nem nyugodhat a gondtalan önáltatáson. Az éberség, a lankadatlan küzdelem, az új évben még parancsadóbb kötelesség marad mint eddig. P. E. De ugyanakkor elhangzott egy másik üzenet is az Atlanti óceán nyugati partjáról. Eisenhower elnök üzent a világ népeinek. Üzenete nem a karácsonyi béke hangulatát árasztotta, ha-_ nem a levitézlett nagybirtokosok, gyá-* rosok és nagytőkések gyülevész hadának adott tápot arra a reménykedésére, hogy újra ráülhetnek a felszabadult népek nyakára. A beszéd durva beavatkozás volt a szocialista országok belügyeibe, a genfi szellem ellentéte, a békés együttélés elvének tagadása. Volt ebben az üzenetben valami, amit csak az utóbbi hetekben értettünk meg a maga teljes valóságában, amikor déli határainkon túl a fasiszta ellenforradalom dühöngött. Bíztatás volt benne a sötét erők számára, akik már gyülekeztek és szervezkedtek, hogy lerohanják a nép hatalmát a szocialista országokban. Februárban Bulganyin elvtárs személyes üzenetet küldött az USA elnökének, melyeben felajánlotta az amerikai- szovjet barátsági szerződés megkötését. A levél kihangsúlyozta, hogy a Szovjetunió hajlandó ilyen kétoldalú szerződéseket kötni más államokkal is, köztük Angliával és Franeiaországqal. Eisenhower elnök igen baráti hangIparunk megsokszorozta a korcsolyagyártást. Korcsolyaiparunk dolgozói több újítást vezettek be a gyártásban, többek között az eddigi kézzel való szegecselést gépi szegecseléssel helyettesítik. Ezekkel az eljárásokkal sikerült az eddigi termelést hatszorosára emelni. Képünk a géppel való szegecselés eljárását ábrázolja. Albánia életéből Albánia az utolsó tíz esztendőben nagy változáson ment keresztül. A gazda-* ságilag elmaradt országból virágzó ország lett. A munkanélküliség teljesen eltűnt, az emberek vásárlóképessége pedig állandóan emelkedik. Ezt bizonyítja Koplik városkában készült fényképfelvételünk is, ahol a textllbotlokban nagy a kereslet a divatos árúcikkek iránt. Megindult a termelőmunka Miskolcon, Északkelet-Magyarország legnagyobb ipari központjában, csaknem minden üzem dolgozik. A diósgyőri V. I. Lenin Kohászati Kombinát is termel. Győrben, egy másik magyarországi iparközpontban szintén megindult a termelés. A győri gyárban ismét gyártják a vasúti kocsikat, szerszámgépeket, elektromotorokat stb. Rudabánya bányáiban két műszakban dolgoznak. A termelés a szénbányákban is fokozódik. Annak ellenére, hogy a termelés az október 23-ika előtti termelésnek mintegy harmadát teszi ki, a bányák egyrésze teljes üzemben dolgozik. A középdunai bányamedence bányái december 19-én áttértek a 3-műszakos munkára. Lázas munka folyik a csepeli kombinátban, amely 18 üzemből áll és mintegy 20 000 munkást alkalmaz. A központi kérdés a termelés tervezése. Negyedévi terveket dolgoznak ki, meghatározzák az alkalmazottak szükséges számát, vizsgálják a termelés rentabilitását, a nyersanyagfeltételeket és a devizák kérdését. Ezzel kapcsolatban felmerül az adminisztratív etők létszámcsökkentésének szükségessége. Az adminisztratív erők az alkalmazottak létszámának 30 százalékát teszik ki. A munkástanács azt javasolja, hogy ezt a felére szállítsák le. Az ENSZ leszerelési bizottságának ülése A szovjet küldöttség kérésére december 20-án délelőtt összeült az ENSZ leszerelési bizottsága. Az ülésen Dixcn brit küldött elnökölt. A bizottság azzal a jelentéssel foglalkozott, amely beszámol mind a bizottság, mind a leszerelési albizottság tevékenységével. A. A. Szoboljév szovjét küldött’kifejezte elégedetlenségét afölött, hogy a közgyűlés a rendelkezésre álló időnek úgyszólván a felét anélkül merítette ki, hogy foglalkozott volna a leszerelési bizottság jelentésével. Hangsúlyozta, hogy a leszerelés kérdése egyike azon legalapvetőbb és legégetőbb kérdéseknek, amelyeket az ENSZ-nek meg kell oldania. Lodge, az USA küldötte örömmel fogadta a legutóbbi szovjet javaslatokat, mint olyan lépést, amellyel a Szovjetunió megközelítette az amerikai javaslatot, kiváltképpen a légi fényképezés kérdésében. Az ülés befejező részében a brit bizottság egyöntetűen jóváhagyta a bizottság működéséről szóló beszámolót, amelyet a Biztonsági Tanács és a közgyűlés elé terjesztett. Magyar jegyzék Norvégiához Hakler norvégjai magyar ügyvivő december 19-én jegyzéket adott át a norvég külügyminisztériumnak, amelyben a magyar kormány támogatását kéri 130 magyar gyermek Magyarországra való visszaszállításában. Ezeket a 12—17 éves gyermekeket a magyar szökevények ausztriai táborából szállították Norvégiába. A magyar kormány arra kérte a norvég kormányt, hogy a Magyar Népköztársaság képviselőinek tegyék lehetővé, hogy kapcsolatba léphessenek a gyermekekkel és tájékoztassák őket arról, milyen a helyzet az országban. Irak Jordánia megszállására készül Bagdadból érkező hírek szerint az iraki kormánykörök a nyugati hatalmak utasítására Jordániának Irakhoz való erőszakos Csatolását készítik elő. Az „Azzaman" iraki lap közölte, hogy az iraki parlament 15 képviselője javaslatot tett, hogy Jordániát csatolják tartományként Irakhoz. A képviselők terjeszkedési tervüket azzal indokolták, hogy Jordánia „veszélyes tűzfészekké vált" és veszélyezteti Irakot. Д kerületi és központi nemzeti bizottságok tanácsai tagjainak országos értekezlete a kormány tagjaival A kormány december 21. és 22-re összehívta a kerületi és központi nemzeti bizottságok tanácsai tagjainak országos értekezletét a kormány tagjaival. Az értekezleten résztvettek Viliam Široký miniszterelnök, Rudolf Barák, dr. Jozef Kyselý, dr. Josef Plojhár, Michal Bakula, Julius Ďuriš, František Krajčír, Josef Tesla, Jindŕich Uher, Václav Škoda, František Kahuda és Antonín Pospišil miniszterek, Vratislav Krutína, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, valamint a kerületi és központi nemzeti bizottságok elnökei, képviselői és titkárai. A tanácskozást a nemzeti bizottságok irányító bizottságának nevében dr. Václav Škoda nyitotta meg. Ezekután Viliam Široký miniszterelnök emelkedett szólásra. Értékelte Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája határozatai teljesítésének ezévi eredményeit, kiváltképp a nemzeti bizottságok hatáskörének kibővítése és felelősségének fokozása terén és kitűzte a nemzeti bizottságok 1957. májusi választásai előkészületeinek fő feladatait. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti bizottságok alapvető feladata a szocialista demokrácia fejlesztésében a dolgozó nép részvételének további fokozása a közügyek intézésében és az államhatalom gyakorlásában. A nemzeti bizottságok választási előkészítésének kampánya a gazdasági és kulturális építés feladatai teljesítéséért folytatott harc jegyében fog folyni, amely építés múlhatatlan feltétele a dolgozók életszínvonala további emelésének. A miniszterelnök beszédét vita követte. A vita során felszólaltak Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, a kormány tagjai, valamint a kerületi és központi nemzeti bizottságok tanácsainak tagjai.
