Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-30 / 52. szám
s T 1956. december 30. vr Földműves JCöwmsteín Ашщ. Öf-öSsé^ámJc A VADÁSZ — Iskolai dolgozat — A „felszabadítók ti Alulírott, Papajka Lajos cserepesházi lakos, kéuánom, hogy e pár sor írásom egészségbe találja Fölségedet, amit magamnak is viszont kévánok tiszta szívből. Tudatom F ölségeddel, hogy nekem is meg a feleségemnek is módunk vót 1956. november hónap 3-án a pesti rádión keresztül meghallgatni rettentően szép beszédét, hát azért most elhagytam magamot határozni, hogy tiszteséges szándékkal levelet írok magának oda Bonnba, ahol isten segítségével lakik. Hogy úgymondjam, mikor Fölséged beszélt a rádióban, éppen ganajhányással vótam elfoglalva az istállóban. Sikít ám az asszony, hogy: — Lajos, gyíijön hama, mer hogy egy herceg beszél a rádióba! — No ... a rosseb egye meg — mondok, — ennek is most köti éppen beszélni? ... Esze van, esze van ... mondom úgy magamba. Mondtam is azonnyomban a feleségemnek: — Te! Hisz ez a Hitler helyettese! Hiiüü ... — Mi lelte kendet? — sipította a feleségem. — Hát tudod ki beszél, le! — Má human tunnám, Lajos ... — Mer marha vagy! Megvagyunk mentve! — Hát maga érti a nyelvit? Hisz nem magyarul beszél! — Hát osztán! Ez a nyugati világ feje, te! Szörnyű esze van néki. Hát így kezdtük a beszélgetést, Felséges uram. mikor kisugározták magát Pestről. Rettentően örültem magának. A feleségem úgy nézett rám, mint a pócsi Szíizmáriára. — Nem ösmered? — kérdeztem ordítva. — Má‘ hunnan ösmemém ... — Hát nem emlékszó, mikor a katonái itt vótak nálunk! a náci katonák! — Azok? No, akkor most má tudom. — No, hátha már tudod, akkor a többi az én dógom. — Mit akar kend ettül? — Rendeztetem véle a papírjaimat, Rozi! Hisz tudod ... Hát Fölséges uramat éltesse a jóságos isten azért, mivel a pesti rádión keresztül elgyütt hozzánk, ide Cserepesházára, legalább rendezhetjük a dolgainkat, mert mint hallottam, mindent rendezni akar Magyarországon is, meg mindenütt, ahol emberek élnek a földön. Éppen ennek tárgyában keresem föl soraimmal Fölségedet, hogy-mivel helel tesévé lett Hitler őnagyságának . .. Mint falusi ember, nem nagyon tudom magamot kifejezni az urak nyelvin, azért csak egyszerűen mondom el: A maguk katonái 12 esztendővel ezelőtt itt vótak nálunk. Jó szívvel láttuk őket — a rosseb egye meg —, de vót egy kis bajunk is velük. A baj ott vót, hogy kisparaszt létemre kifosztottak min(ßowi&ci denbiil amim vót. Két lovam vót. A jobbikat szerdán, a grancsot csütörtökön vitték el. Szombaton éjjel egy 150 kilós disznómat lőtték agyon az ólban. Megették mind. Vasárnap reggel 22 tojóslyükot lőttek le a fákról. Megették. Hétfőn anyadisznómat vitték el hét malaccal, szopós malacokkal. Megették. Egyetlen hasas tehenem vót a legelőn, elles előtt, azt gépfegyverrel ölték meg. A kisborjú még élt benne, azt szuronnyal végezték ki. Egyszóval Fölséges uram, egyetlen hét leforgása alatt olyan lett a kis parasztportám, mint a hullaház. Nem is akarok arrul beszélni, hogy 15 libámat lőtték le. Ezeket nem ették meg, csak úgy huncútkodásból lódözték agyon, — no meg a házőrző kutyánkot. Elörebocsájtom Fölséges uram, hogy minden káromról kaptam írást a német katonáktúl. Itt van nálam. Azt mondták, hogy a német birodalom mindenért felel, és hogy valószínűleg Hitler úr személyesen fog mindent rendezni. Tehál az írások megvannak, Fölséges herceg úr! Ezeket senkinek ki nem adom. Mivel most már a — gyönyörű beszéde után — reményem van Felségednél a pártfogásra, meg mivel a rádióban azt is mondta Fölséged, hogy minden magyar ember ügyit a szívén fogja viselni, azért vótam bátor e sorokkal fölkeresnyi. Mélyen sajnálom, hogy Hitler ónagyságának eltetszett költözni már az élők sorából, azért magához költött fordulnom, mint törvényes keletieshez, — a rosseb egye meg! Van itt sérelme másnak is, de nekem semmi közöm hozzá! Ez a károm legyen a kettőnk dolga. Semmi közöm ahhoz, hogy a német katonák itt a faluban cefet dolgokat csináltak. Ez a falu dolga. Igaz? Én, Papajka Lajos és nejem Vad Rózái, senki dolgával nem foglalkoztunk. Hogy ripityóra robbantották annakidején a templomunkat? Ugye Fölség, ezek mind olyan dolgok már, amik szigorúan a kultúrkérdéshez tartoznak, amihöz sem én, sem a feleségem nem értünk. Megtörtént, így történt. Mondom: ezek nem tartoznak a dolgok köztünk levő kimeneteléhez ... Hát ezekután legyen olyan szíves soraimat megszívlelni, és értesíteni a Birodalmi Bankot, hogy lovaimot, disznókat, malacokat, baromfit, tehenemet fizessék meg. A libákot, meg a kutyát, no meg a borjút nem számítom be. — Hogy el ne felejtsem Fölség! Mikor elmentek a katonái, rámgyújtották a házat is. Erről nincs papírom! Várom a dógom gyors elintézését! Tisztölettel: PAPAJKA (ARTÁNY) LAJOS és neje VAD ROZÁL, Cserepesháza A vadász nálunk is előfordul. Felismerhető ismertető jeleiről. Részei: a puska, a pipa és a bot, ezenkívül a vadászkalap vaddisznósörtével és egyéb csecse-becsével díszítve, és a kutya. Alul csizmában végződik. Ha több vadász találkozik, latinul beszélnek; ez a vadászlatinság, amit nem szabad elhinni. Vannak ugyan emberek, akik elhiszik, de ezek csak civilek. A zöld vadászt erdésznek nevezik. Az erdész növeszti az erdőt. Van olyan vadász is, akinek nem szabad vadásznia, ezt vadorzónak hívják. A vadorzó kártékony és veszedelmes. Ugyanezt mondhatjuk a kocavadászról is. Nem tudom, miért hívják kocavadásznak, talán azért, mert koca helyett a hajtókra szokott rápuskázni. Ha a vadász a bokor mögött ül, akkor lesben áll. Ősszel a vadászok nagyon elszaporodnak, ezért hajtóvadászatot rendeznek. Ez vadászokból, hajtőkből, kutyákból és mindenféle vadból áll. Legtöbb köztük a nyúl, azt hátulról lövik. Ha a kutya elviszi a nyulat a vadásznak, akkor vadászkutya a neve. Ha a vadász többször tud egymásután lőni, ezt ismétlőpuskának nevezzük — ez is nagyon veszedelmes! N. J. Halad t technika Dunaszerdahelyen felszállt egy alacsonyterme tű, h.rcsabajuszú atyafi a csallóközi „gyors -ra. Kényelmesen elhelyezkedett az egyik kupében, s, pipára gyújtott. A vonat már az alistáli vasútállomáshoz közelít. Egyszercsak megkérdi a vele .zembenülőtől: — Maga hová utazik, szomszéd? — Komáromba! — Ejnye, ejnye! — elmélkedik az atyafi. — Az urak mán mindent kitanának. A szomszéd Komáromba utazik, én magam meg Pozsonyba, oszt ehun-e ... Egy vonaton megyünk mind a ketten. R. R, Félresikerült gyógymód Egy asszonynak részeges volt a férje. Egyszer gondolt egyet: majd ő kigyógyítja az urát. e szenvedélyből. Mikor a legközelebb megint tökrészegen találta — annyira, hogy nem is tudott magáról — a vállára vette, kivitte a temetőbe és bezárta a halottaskamrába ... Mikor már gondolta, hogy kijózanodott, üjra kiment hozzá és megzörgette a halottasház ajtaját. A férj belül megszólalt: — Ki zörgeti azt az ajtót? — Én vagyok, aki enni hoz a holtaknak — felelte az asszony. — Hagyj engem békén testvér azzal az evéssel — felelte a „halott” — csak háborgatsz vele. Inni hozzál! Mi a rádió? Az utóbbi időben a nyugati világban nagyon megszaporodott azoknak a szama, akik — mint ők maguk hirdetik — „egész szívük szeretetével a szocialista országok népei felé fordulnak” és — amint ők mondják — hajlandók a legnagyobb áldozatokra is, hogy „felszabadítsák” a népi demokratikus országok és a Szovjetunió népeit a „kommunista elnyomás” alól. Érdekessége ennek a dolognak, hogy ezek a „tiszta lelkű felszabadítók” a legmagasabb születési vagy pénzarisztokrácia körébe tartoznak. Nem akarjuk ezzel kétségbevonni „nemes” céljaikat, de elgondolkoztató az a tény, hogy miért éppen ilyen előkelő urak vállalták a felszabadítás dicső szerepét. Az alábbiakban néhány rövid jellemrajzot és hozzátartozó arcképeket közlünk, melyek a „felszabadítás” elóharcosait ábrázolják. Ezek a jellemrajzok talán hozzá fogják segíteni az olvasókat is, hogy választ tujanak adni a föltett kérdésre. Wilhelm Werháhn, volt szénbányatulajdonos. Barnaszénbányái jelenleg a Német Demokratikus Köztársaságban néptulajdonban vannak. Adenauerrel sógorságban van. Élénken érdeklődik a kelet-német iparvidék „felszabadítása”, elsősorban a szénbányák felszabadíása iránt. A „felszabadíáts” egyik leghangosabb propagátora. Hans Heinrich Pless herceg. Sok kitüntetés és rendjel tulajdonosa, melyeket a helyszűke miatt nem sorolhatunk fel. Lengyelországban volt 40 000 hektár földje. Nagy lóversenyjátékos. De szeretne már Lengyelországban játszani; természetesen a „felszabadítás” után. Nagymegyeri epizód Szép csendes este volt. Időtöltésből a városba sétáltam. De nemcsak én, hanem rajtam kívül még sokan, nagyon sokan... Az egyik kirakat előtt a rumos, likőrös üvegeket szemlélgette egy fiatal — alig 18—19 éves fiú, s ugyanolyan idős lány a fiú karjába kapaszkodva. (Ez azonban csak a saját véleményem, hogy a lány is olyan korú lehetett, mert bizony az árkát nézve, jóval húszon felülinek tűnt.) Egy pillanatra — mivel szépen díszített volt a kirakat, szintén szemügyre vettem a fiaskókat. Már éppen a kóstolgatás vágya környékezett, amikor egy hasonló öltözetű lány, (ha még az volt!) tűnt szemünk elé. Amikor közelebb ért, a legény meglepődött, arca elpirult. Mindennek ellenére „illedelmesen” köszöntötte az érkezőt: — Kézi tcsókolom, kisasszony. A válasz elmaradt. Lehajtott fejjel távozott a kurta copfos hajú hölgy. Erre fel a „jegyesek” között érdekes, de mindamellett tanulságos vita történt: — Ki volt az a nő? Ismered? — kíváncsiskodott a lány. — Ah! Hagyj békén — volt a válasz. A lány sértődötten tovább érdeklődött: — Na és, talán? .. . — Mondtam már, hogy ne háborgass — vágott közbe a legény, majd így folytatta: — Nem érdekes az egész. Ne csinálj ebből problémát... Amúgyis elég a bajom ... — Miért? — kíváncsiskodott a nő. — Hát. .. csak azért, hogy mit felelek majd, ha az a nő megkérdi, ki vagy te? ... Aztán tovább álltak, de már másmás irányba... (Zatykó) Operáció előtt. Sebész: — Most elaltatjuk Önt. .Beteg: — Azonnal, csak előbb megszámlálom a pénzemet. A rádió századunk egyik legjelentősebb találmánya. Az a lényege, hogy a színészt nem '. Hét látni, csak hallani, minélfogva amellett, hogy nincs hangja, még csúnya is lehet. Rádió többféle van, úgy, mint egylámpás, kétlámpás, továbbá szupervevő, amivel szupert lehet venni. A rádióban különleges színdarabokat, úgynevezett hangjátékokat játszanak, amik többek között abban különböznek a közönséges színmüvektől, hogy nem Shakespeare írja őket. A rádióba beküldött színdarabokat a lektor bírálja felül, ó állapítja meg, elég unalmasak-e ahhoz, hogy a rádió rossz hírén csorba ne essen. A színdarab a lektortól az ügyelőhöz és a színészhez kerül, majd elvész az űrben. A rádióban többféle színészek lépnek fel, úgymint drámai színészek, énekesek, humoristák és dilettánsok. Főleg az utóbbiak vannak sokan. Akad olyan hang játék, amiben a legkisebb szerepet is élvonalbeli dilettáns játssza. Végül néhány szót a külföld rádiójáról. Legismertebb az „Amerika hangija“ címen folytatott vidám hazugságsorozat, amelyet magyar nyelven is elmondanak, anélkül, hogy leszakadna a mennybolt, vagy az Éter. D. Sz. Schwarzenberg herceg, Régi osztrák főúr. Volt birtokain, Csehországban szövetkezeti gazdálkodás folyik. Családjából sok bíboros, tábornok és miniszter került ki. 6 maga is szívesen vállalna hasonló funkciót,valamely „felszabadított” területen. Arnim Miuskau Adolf gróf. Németország legnagyobb földbirtokosa. 77 216 hektár föld ura, melynek azonban csak egy kis részét műveli meg egyedül. Leginkább a Német Demokratikus Köztársaság „felszabadítása” után érdeklődik, ott van ugyanis családi kastélya, mely jelenleg gyermeknyaraló. A tyúk: Gazdaaszonyom nem mondott igazat. Itt a bizonyíték. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v„ Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p.. Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Pusta hlrlapszolgálata. A-58042
