Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-30 / 52. szám

6 y/ralŕact Földműves 1956. december 30, Keresztrejtvény VÍZSZINTES. 1. Szerkesztőségünk szívből kívánja minden kedves olva­sónknak. 14. Üjévkor kezdődik. 15. Ugyanazon kémiai elemeknek azok az atomjai, melyeknek atomsúlya külön­böző ugyan, de kémiai és fizikai tu­lajdonságuk tekintetében semmiben sem különböznek jóformán egymástól. 16. Nemes fém. 17. Népszavazás, a nép véleményének nyilvánítása szavazás által különlegesen fontos kérdésekben. (Az egyik betű kettőzve.) 19. Az első mássalhangzó kettőzve. 21. Behajt. 22. Vissza; üdítő ital. 23. Szlovák rag. 24. Haszonlesés. 25. Alma Londonban 26. Lágy fém, már a bronzkorszakban is­merték. 27. Latin személyes névmás. 29. Kopasz-keverve. 30. Lak két vége. 31. Női becenév. 34. Letépem. 36. Gá­bor. 38. Táplálná. 39. A kis Oszkár. 40. Din a fizikai mértékegysége. 43. G. S. 44. Az utolsó betű. 45. Főleg állomáso­kon találkozunk vele. 49. Emilia be­cézve. 52. Sokat emlegetett latin kö­tőszó. 53. így végződik minden póz. 54. Hazai gyártmányú motorkerékpármár­ka. 55. Termény lesz belőle. 56. Végte­len szarvasfajta. 57. Helyhatározó szó tagadva. 59. Ezen a sivatag hajóján. 63. Létezés. 64. Fiatal, még be nem tört ló. 66. Vég nélküli ábra. 67, Ügy­véd kenyere. 68. Hüvelyes vetemény. 70. Kidagaszt. 71. Kiejtett mással­hangzó. 72. Ver. 73. ócska holmi. 75. Ot, utca Párizsban. 76. Indiai eredetű játék. 78. Idevaló a békési ember. 80. Kevert lak. 82. Az első hajós, de csak bárkája volt. 83. Ebben a pillanatban. FÜGGŐLEGES. 1. Munkadíj. 2. Vé­delmez. 3. Kormányzótestület, melyet Franciaországban állítottak fel. 4. ÖZE. 5. Betúhiánnyal labdajáték. 6. Fordított női név. 7. Szépség varázsló. 8. Angol nemes, a felsőház élethossziglani tag­ja (felesleges В az elején). 9. Híres holland lelkész, — vég nélkül. 10. Eze­ké a főhely az újságokban. 11........... eville: francia eredetű könnyű, komikus formában megirt kuplékkal és táncok­kal teletűzdelt kisebb színdarab. 12. összekevert tagadószó. 13. Kettős mássalhangzó. 18. NSD. 19. A Balaton is ez. 20. Finom eledel, üzemi kony­hákban is kedvelik. 22. Kiszáradt. 23. Ez tette lehetővé a hatodik árleszállí­tást is. 28. Névelő tárgyesetben. 32. Hosszmérték Kínában, egyenlő 576 mé­terrel. 33. Kötőszó. 37. Bugár Zoltán névjele. 41. Rag. 42. Gyilkol. 46. Vég­telen magyar bányavároska. 47. Szén­­hidrogén festékek előállítására haszná­latos. 48. Tagadószócska. 50. Papagáj­név. 51. Rag. 58. A bátor ember igéje. w 3 W 5 6 17 8 w w X 18 WW 23 29 25 26 27 Ž8 29 30 31 32 35 36 38 39 TT 92 93 79 75 w 50 51 52 53 59 55 56 £7 £8 59 60 61 63 X 69 W 66 67 X 68 69 7o 71 72 X w 7? X 76 X 78 79 X 80 81 X 82 X 83 60. Cimzésröviditésként használták. 61. Fejedelmi cim egyes mohamedán or­szágokban. 62. Kihalt népfaj. 65. Latin művészet. 66. Széthúzás jelzője lehet. 68. Azerbajdzsáni SZSZK fővárosa, olajmezőiről híres. 69. Körülbelül 650 000 főnyi ismeretlen eredetű nép Franciaország és Spanyolország egy részében, több nyelvjárásuk és gazdag népköltészetük van. 73. Titkos ügynök. 74. Trombitahang. 77. Szlovák helyes­lés. 78. Fordított szibériai folyó. 79. Felkiáltó szócska. 81. Kapa közepe. Szerkesztette: M. J., Zsigárd. Beküldendő; vízszintes 1, 36, 64, függőleges 7, 10, 23 és 68. Beküldési határidő 1957 január 5-ig. A 49. számban közölt keresztrejt­vény megfejtői közül könyvet nyertek a sorsolásnál: Német Terézia, Nagyfö­­démes. Juhász István, Ipolyvisk. Mar­cell József, Felsőpatony, hsz. 17. Az 50. számban megjelent kereszt­­rejtvény helyes megfejtése: Vízszintes: 6. Színvonalas. 15. Nas­­szert, 19. Csomópont. Függőleges: 7. Árcsökkenés. 10. Tyi­­honová. 14. Bűbájos. ★ ★ ★ Egyéni gazda és az árleszállítás Kovács István csányi egyénileg gaz­dálkodó, a legutóbbi árleszállítás al­kalmából elhatározta, hogy 1957-ben egy nyolc mázsás bikát ad át szabad­áron a közellátásnak. Ha az állam segít nekünk, szükséges, hogy mi is segít­sünk, — mondotta. Beadási kötelezett­ségemet idáig is teljesítettem, azonban ezentúl még jobban fogok igyekezni. A Mojszejev láncegyüttes nagy sikere A barátsági hónap keretén belül hazánkba látogatott a Mojszejev szov­jet táncegyüttes. Az együttes 1947- ben a Prágában megrendezett VIT al­kalmával volt először nálunk. Hazánk­ban akkor még jóformán ismeretlen volt a népművészet ilyen propagálása és hagyatékának feltárása. Ezért fellépé­sükkel nemcsak gyönyört és feledhe­tetlen élményt nyújtottak a közönség­nek, hanem utat mutattak a népmű­vészet fellendítéséhez. Művészetükkel, — mely mélyen a népművészetben, a Szovjetunió nem­zeteinek és nemzetiségeinek táncaiban gyökerezik, — úgymond meghódítot­ták az egész világot. Programjuk min­den egyes száma gazdag tartalommal, mondanivalóval telített. Minden meg­mozdulásukból érződik az egyszerű nép, a dolgozók iránti tisztelet. „Veuzelja, Jurocska, Gjulszára, Ga­­zahi, Tropotjanka, Csuvastánc ...“ tán­cokon keresztül ízelítőt adtak a Szov­jetunió népeinek művészetéről. Olyan hűen és tiszta karakterrel tolmácsol­ták az egyes nemzetiségek táncait, hogy a néző világos képet alkothatott a táncban megszólaltatott népfaj tán­cos kultúrájáról. Érdekes, számunkra szokatlan han­got ütött meg az ,,öreg városi négyes" című kompozíciójuk. Négy pár szere­pelt benne. Minden pár a városi pol­gárság más-más típusát jellemezte. Tökéletes realisztikus alakításukkal rö­vid pár percre színpadra varázsolták а XIX. századbeli felfuvalkodott pol­gárságot, mely élete legfontosabb cél­jának a rangban a többi ember felé emelkedését látta. De Mojszejev nem elégedett meg a bíráló hanggal, ő to­vább lépett. A kompozíciót úgy állí­totta be, hogy nevetségessé tette a korabeli társadalmat. És így vált e tán­ca kritikai realizmussá. A Moldvai Szvit című koreográfiában sikerült leglíraibb hangon megszólal­­tatniok táncán keresztül az embert. Olyan magas technikai fokon és mély őszinte átérzéssel táncoltak, ahogy csak igazi művészek tudnak. Ebben a szám­ban minden egyes mozdulat (kéz, láb, vagy arc) a központi mondanivaló tö­kéletesebb megértésének az elősegítését szolgálta. A tánc felépítése mintaszerű volt. Alapanyaga oly bő, hogy alkotója nem tudta egy keretben feldolgozni, még úgysem, hogy a tánc ismétlését követelő közönséget egy újabb befe­jező résszel lepte meg. Az együttes a szovjet népművészet­ben forradalmi erőt képvisel, melynek feladata az újabb és újabb utak állan­dó keresése. Ennek a hosszabb harc­nak, az új út keresésének eredményét láthatjuk a „Partizánok" és a „Futball" című kompozíciókban. Míg a „Partizá­nok“ című tánc, mely a szovjet parti­zánok hősiességét, ügyességét, halált­­megvető bátorságát tárta szemünk elé, a néptánc karaktere és alapanyagára építve, addig a „Futball" inkább pan­­tomin volt. Hálásak lehetünk a Mojszejev-együt­­tesnek, mert má­sodszori vendégsze­replésükkel is újabb és kitörölhetetlen élménnyel gazdagí­tották hazánk dol­gozóit. Befejezésül hadd idézzem Franc Tireur-t: „A Moj­szejev együttese ki­váló, melyhez ha­sonló nincs a vilá­gon, ha a ritmikai, dinamikai és anya­gának színes olda­láról nézzük.. A ha­talmas szovjet föld a leggazdagabb a költőiesség, ének, tánc, népviselet és a szokások sokrétű­ségében. Az együttes pedig ebből a gazdag, kimeríthetetlen forrásból me­ríti az ő művészetét, mely igazán ma­gas szintet ért el. A Mojszejev együt­tes egész Párizst meghódította.“ Hoz­­zátehetem, a Mojszejev együttes nem­csak Párizs, hanem Csehszlovákia dol­gozóinak szívét is meghódította. TAKÁCS A. 1m ik JtiSdttaJám Am A BEDŐ ISTVÁN: r Újévi vrragkoszonto ... Néhány nap van már csak hátra, ránk köszönt az új esztendő: Rímfaragó szabólegény — Nem Kajetán vagyok — fanyal­­gott a szabólegény — hanem Demeter! A város felé bandukolt a szabóle­gény, utóiért egy szekeret, köszönt illedelmesen, és a szekér gazdája, egy bácsika felajánlotta neki, üljön fel a szekérre, elviszi a városba. A legény örömest felkapaszkodott mellé. De nem szeretett csendben ül­ni, mert úgy vélte, csak akkor hallgas­son az ember, amikor alszik. — Van-e kedved verselni, bácsikám? — kérdezte. — Mit csinálni? — Mondasz valamit, én meg rímet * faragok hozzá. — Mit mondjak? — Például azt, mi volt apád neve? — Árpád ... Árpádnak hívták sze­gényt. — No akkor idefigyelj, mondom a verset: „A kend apja Árpád, Rázom a szakállát!" A bácsika megmérgesedett: — Már miért ráznád te az én apám szakállát? — Csak a vers kedvéért mondtam, így jön ki a rím!... Hát a nagyapádat hogy hívták? — Az János volt! — „Nagyapja volt János, Esze volt hiányos, Karján volt egy kaská, Zsebében egy macska!” — Macska? Az én nagyapám zsebé­ben? Bolondot beszélsz, öcsém! — pattogott a bácsi. — Macskát csak a rím kedvéért tet­tem a zsebébe!... Hát a nagyanyádat hogy hívták? — Pannának... — Ihol, a vers: „A nagyanyó Panna, Testes mint a kanna, Feje formáz tökre, Kontya mint a bögre!” Hümmögött erre már haragjában a .bácsika és megkérdezte: — Hát téged hogy hívnak? — Engem — nyílt el a kérdéstől a legény szeme. — Engem Frigyesnek hívnak. A bácsi nagy lélegzetet vett és mondta: — „Idehallgass, te Frigyes! Itt az erdő, jól siess, Fogj egy medvét ha lehet, S hagyd el ezt a szekeret!” — Nem rossz — nevetett kénysze­redetten a legény —, de én tréfáltam ám, mert a nevem Kajetán! — Ügy is jó! — s mondta a bácsi: „Hallod-e te, Kajetán Van már elég aeroplán, Azon utazz, ha lehet S hagyd el ezt a szekeret!” — „Idehallgass, Demeter, Az ostorom leseper! Nyisd a füled, Töhötöm, Leszállít a könyököm! Akármi is a neved, Hagyd el ezt a szekeret!” — Ezt csak a rim kedvéért mondja ugye? — sopánkodott a legény. — Nem én — suhogtatta meg a bácsi az ostort, s a legény kénytelen kellet­len lemászott a szekérről. Megtanulta ellenben, hogy akit szívességből fel­vesznek a szekérre, az ne fecsegjen hiábavalóságokat, vagy ha nem tud szerényen viselkedni — járjon gyalog. Borisz Sergin. Hogyan ajándékozott Mátyás király? Egy szegény ember talált egy na­gyon nagy tököt. Elvitte Mátyás király­nak, odaadta ajándékba. Mátyás király meg pénzt adott a szegény embernek, annyi pénzt, hogy kél ökröt vehetett rajta. így aztán négy ökörrel szántha­tott, mert azelőtt is volt két ökre. A szomszédja gazdag ember volt, kérdezte, hogy hol vette azt a két ök­röt? A szegény ember elmondta, hogy így, meg így, talált egy nagy tököt, aztán Mátyás királynak adta ajándékba. — Na, jól van, majd viszek én is valamit. Volt neki egy szép csikója, odaadta Mátyás királynak ajándékba. Nézi Má­tyás király a szép csikót, egyszer csak atz mondja: — Ez már csakugyan szép csikó, ilyet magam sem láttam! ' Odavezeti a gazdag embert a tökhöz, hogy hát ó látott-e már ilyen nagy tököt? — Na, már ilyent még magam sem láttam: — Na, legyen a magáé azért a csi­kóért! Mert Mátyás király tudta, hogy gaz­dag ember, nincs rászorulva a pénzre. Azt a tököt adta néki, amelyiket a szegény embertől kapott. Ilyen igaz­ságos volt! (ORfUTAY GYULA-KATONA IMRE: Magyar parasztmesék.) BORISZ ZAHOGYER: SENKI SE — Ki csinál rendetlenséget Naponta a lakásban? Ki hagy kockát, könyvet, babát A padlón egy rakásban? — Keresték a haszontalant, De nem mentek semmire, Pia kérdezték: — halljam, ki volt? Ez a válasz: — SENK1SE! Ki volt az, ki a süteményt A szekrényből kicsente? Ki tört össze három tányért? A felelet: — SENKISE! Ki döntötte fel a tintát S töltött vizet helyibe? Mindig ugyanaz a válasz: — SENKI! SENKI! SENKISE! Mérges lett a papa végül S szólt: — Járjunk a végire! Bűnhődjék hát az a vásott Haszontalan SENKISE! . Figyeljetek mind a ketten, Gyermekeim jól ide: Büntetésül moziba se Mehet el ma — SENKISE! egy rövidke nappal indul s öreg év lesz, mire felnő. Nő az év is, vele én is úgy növök, mint a palánta: szökik a nap, de hamarább szökünk mi is majd utána! Jön a hajnal, megy az éjjel, sok-sok nappal gyűlik össze: mikor aztán sok van együtt, ékes bokrétába kösd be. Csilingelő szép nap-virág a bokréta minden szála, a nevük is olyan, mintha hárfa húrja muzsikálna: hét-fő, kedd-fű, szerda-virág, csütörtök-lomb, péntek-hajtás, szombat-szirom, vasárnap-ág, — minden nappal növünk, pajtás!... Kisgyerekből ifjú serdül, ifjúból meg boldog felnőtt: dolgos békét kívánunk és virágos szép újesztendőt!... Fordította: GERÉNYI TIBOR A mókusfészek szokatlan lakója Karácsony táján szálfát döntöttünk. Abban az esztendőben már korán be­állt a kemény tél. ezért aztán nem volt időm szemlélődni, hanem állandóan mozognunk kellett, hogy ne didereg­jünk. Az egyik nagy jegenyefenyő ágai közt véletlenül észrevettem, hogy egy mókus fészek van ügyesen a fa koro­nájába beépítve. Kiváncsi voltam, hogy foglalt-e, vagy csak talán egy téli raktár, s találnék benne a gyermekek­nek egy kis mogyorót. Belenyúltam a kibontott fészekbe és valami megszúr­ta a kezemet. Micsoda lehet ez — gon­doltam magamban. Egy pálcikával elő­kotortam a szúrós dolgot. Egy szép, kövér kis sün aludta boldog téli álmát. Hogyan került ez a kis állat a fa koro­nájába? Tudomásom szerint felmászni nem bírt volna. Ez a fa azonban erősen meg volt dőlve és a kis sün ügyesen felszaladt a fa törzsén, hogy télire biztos helyre találjon. Abban az esz­tendőben ugyanis e területen sok róka tartózkodott és talán ezek elől mene­kült erre a szokatlan helyre. ★ ★ ★ Négy hidat építünk Egyiptomnak A Nílus folyó vizét elvezető egyip­tomi csatornákon csehszlovák szere­lők felszerelték a vítkovicei Klement Gottwald Vasmű üzemeiben gyártott két forgóhidat. A harmadik ilyen híd gyártását — mely gombnyomásra 90 fokos fordulatot végez és gyorsan megnyitja az utat a hajóknak — be­fejezték és szállításra előkészítették.

Next

/
Thumbnails
Contents