Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-30 / 52. szám
1956. december 30. •JxaO-ad Földműves s Siirii köd borítja a tájat. Egy hajításnyira a mező már a távolt jelenti. Azontúl mindent homály takar. Az út szélén a kőd lepléből lassan bontakozik ki egy-egy bokor, zsombék,- árok és hosszú gyertyánfabotok. Ezeket azért verték a földbe, hogy irányt mutassanak a járókelőknek, mikor mindenütt hó lepi a pusztát. A naptár már telet mutat. De az idő őszies. A közeli réten valami csengőzik. Az idegen önmagától kérdezi: mi csengeti a csilingelő szépen csengő csengőt? Nem paripa ... Annak nyakán másképp szól. Viharosan, jajgatóan. A környéken már ismerős a puszták mélabús kis harangja. A Tövis-patak mentén csendesen legelészik a nyáj. Nem béget mint nyáron vagy tavaszkor szokott. Csak a vezérjuh csengőjének hangja maradt a régi. Árpái Mihály nagybajuszos juhász két puli kíséretében oly büszkén lépeget a nyáj után, mintha a puszták királya volna. Foszlik a köd. Kibontakozik a dimbes-dombos határ. Görcsös botját az öreg juhász vékonyabb végével a földbe szúrja. Bunkóját a hóna alá szorítja, s előveszi sallangós zacskóját. Belőle szagos szűzdohánnyal megtörni hosszúszárú tajtékpipáját. A kutyák is megálltak. Az egyik ót figyeli, a másik a mezőt. És mindkettő parancsára vár. A nyáj a nádas felé húzódik. A széleken bőven van még avar. Az ingovány miatt nem fért hozzá a kaszálógép vasfoga. Délután 3 óra. A juhász a nap járásából állapítja meg az időt. Jóllakott nyáját hazafelé tereli. Már újra ködlik a távolban. A csörgedező Tövis-patak mentén az embermagasságú bogáncsok közül két állat kiugrott, és szökdécsel a nyáj felé. Két arasz magasak, egy lépés hosszúak a farkuktól a fejükig. — Cirmos! Cirmos! — szól a juhász. 'A két cica odafut. A csizmához dörzsölődve megkerülik gazdájukat. Azután visszaszökdécselnek a nyájhoz. A pulikkal együtt terelik a selymes gyapjas merinói juhokat az új akol felé. Az akol tágas, és szellös. — Ezt idejében felépítették, mert a ’járás is segített. De az abrakkal senki sem törődik. Akkor miért küldtek öregségemre juhásztanfolyamra. Ment volna az elnök meg a zootechnikus. Besztercebányán megtanulták volna, mit kell adni ilyenkor a juhnak — zsörtölődik a pásztor. Azt nem mondhatnánk, hogy a juhok éheznek, mert Árvái Mihály ha a Sínai-hegyen látna füvet, oda is felhajtaná nyáját, hogy lelegeljék. Sajnos a takarmányelosztáskor ezt, mindenki számon tartja. — Az ö juhai megeszik még a karofarkát is — mondogatták a szövetkezeti tagok. — Persze a juhász mindig követelőzik. Árvái Mihály, hogy milyen juhász, azt a környéken mindenki tudja. Még a juhászok is azt beszélik, hogy igen különös ember. A múlt évben sem pusztult el nála még egy bárány sem. Hét mázsa gyapjút nyírt a 240 juhpól. De neki ez kevés. Ez évben már 8 ‘mázsát akar. Még többet is elérne, ha abrakot adnának a juhoknak. Öt kiló sajtot termelt anyánként, de ez évben már hatott szeretne. A juhásznak mindennapra megvan a két munkaegysége, de ö mégsem nyugszik meg sorsával. Szebb juhokat akar nevelni. Míg az akol ajtajában szövögeti tervét a juhokról, szövetkezetről, Jóska fia gondosan átvizsgál minden jószágot. Nincsen-e valami változás közöttük. Esznek mind jóízűen. Ügy ropogtatják a szalmát, mintha here lenne. Jóska a juhászkodás mesterségét már úgy érti, mint apja. Görcsös botját pedig még ügyesebben forgatja. Szépen tud táncolni, dalolni. A népi bemutatón a juhásztáncért kétszer is kitüntették. Még abban különbözik az öregtől, hogy nyugodtabb. Nem gerjed hirtelen haragra és olyan számító, mint egy lókupec. Estére egy nap szalmát, másnap szénát ad a juhoknak. Így takarékoskodik, míg napközben a nyáj legel. A jó takarmányt az ellés idejére hagyja. Az egész évre való itt áll a kazalban és boglyákban az akol mellett a két juhász gondjaira bízva. Dobi Béla a szövetkezet elnöke azt mondta: „Mihály bácsi, ne hagyjon elvinni a pusztáról semmit." És ő ehhez tartja magát. Ezzel védekezett a taggyűlésen is. A gazdaasszony a kályha mellől boldogan nézi férjét és gyermekét. A kisüstiből öntenek egy-egy kupicával és koccintgatnak, míg a kétdecisben tart. Ezután jól csúszik a zsíros étel. Laci, aki sofför és apjának másik büszkesége, a sofförségével nem tudott oly tekintélyt szerezni, mint juhásznak van a juhászok előtt, — küldött egy kis kolbászt, hurkát és egyéb „disznóságot" a disznótorból. — No majd mi duplán visszaadjuk a motorosnak — szól az öreg és egyet pödör lekonyult zsíros bajszán. A család karácsonyra akarta megölni a nagykocát, de ó ellenkezett, hogy addig nem, míg a három mázsát el nem éri. A jó vacsora után megered az öreg juhász nyelve. mikor felelősségre vonták, és ki akarták zárni a szövetkezetből. A kocsisok tóreket hordtak az akol mellől. Az egyiknek megtetszett a széna. Hogy lovát jót tartsa vele és haza is vigyen, szalmahúzóval odalopakodott a szénaboglya tövébe. — Ne bántsd! Nem tudod, hogy az a juhoké? — kiáltott rá mérgesen Árvái Mihály az akol mögül. — Ez a szövetkezeté. A szövetkezet meg az enyém is. Jogom van hozzá. — Jogod a lovadhoz, de nem a juhókftoz :?, ' ~ ' ' ■ Szó szót követett és a két ember egymásnak ugrott. A juhász kicsavarta a kocsis kezéből a kampóst és félredobta. De az nem tágított. Árváit elöntötte a méreg, amiért azóta is okolja magát, felvette a botot és úgy megfordította, hogy a boldogabb vége fején találta a kocsist. Az menten összerogyott. Csak a kórházban eszmélt fel, amikor a sebet a kapcsok már összefogták. A taggyűlésen a járási elnök is felszólalt. — Megbíztátok, hogy ne hagyjon elvinni semmit a pusztából... és ő nem hagyott. Azért, hogy juhászmódra intézte el a kocsist, büntesse meg a törvény, de még sem kellene kizárni a szövetkezetből. A tagság megbocsátott a hirtelen haragú öreg juhásznak azzal a feltétellel, hogy ezután nem bánt senkit. Az akolbái befelé ballagnak. Az öreg Árvái most is odanéz, de egy kicsit röstelkedve, a szénaboglyához, hogy nem bánt ja-e valaki. Majd bemennek az akol végéhez épített házba. Barátságos meleg szoba és terített asztal fogadja őket. Izibe az asztalhoz ülnek. — Könnyű nektek, fiam. Nem ismeritek a nyomorúságot. Hárman vagytok fiúk és mindegyik már a maga házában lakik. A lányomnak is jó sora van. Igaz, most azt mondják; könnyű neki, mert juhászhoz ment férjhez. Sokan azt gondolják, hogy a juhásznak semmi gondja. Az én apám is juhász volt, de csak nyomorgott, Szendrőben, Szalonán, meg az öreg Isten tudja, hogy hol. Arra ment, amerre a sors üldözte. Tizenhét éhes szájnak kellett kenyeret keresnie. Tizenheten a hegyet is összedöntöttük volna, de nem jutott mindegyiknek munka. Alighogy felcseperedtem, azt mondta az apám: „Nagy a világ fiam. Próbálj magadnak szerencsét." És én útnak indultam. Otthagytam Ragályos Gyula több mint 5000 holdas birtokot, amiből ver ejt ékes munkámért nekem már kenyér sem jutott. Árvái Mihály magára vette vászonnadrágját, vászonújjasát. Megmarkolta görcsös juhászbotját. Üres vászontarisznyáját a vállára dobta és útnak indult. De Gömörben sem várt rá jobb sors. Az uradalmakat sorba járta. Sokhelyen próbált szerencsét, de sehol sem talált. Nyomorúságán úgy akart könynyíteni, hogy megházasodik. Hámos báró számadókondásának, aki 30 évi megszakítás nélkül szolgált — elvette a lányát. Azután közösen osztoztak a nélkülözésen. Terebélyes vadkörtefa árnyékában együtt eszegették a félérett gyömölcsöt, míg a nyáj delelt. Együtt tervezgettek. Álmodoztak szebb holnapról. A felszabadulás óta pedig megfiatalodott lélekkel együtt élik világukat Alsókálosa mellett a pusztában, a csörgedező Tövis-patak mentén. CSURILLA JÖZSEF Évvégi gondok Doborgazon Már régebben versenyben állunk a csölösztői szövetkezettel. Nem szívesen említem ezt, mert bizony mi még soha meg se közelítettük őket. Nekik az idén a kertészet például 350 000 korona jövedelmet hozott. Nekünk ilyen eredményeink nincsenek. Mi ennek az oka? Sokat tárgyalt már erről mind a vezetőség, mind a tagság. A sok különböző vélemény egyben azonos. Abban, hogy a csölösztőiek sikere leginkább a jó vezetésben rejlik. Pongrácz elnök és Farkas mezőgazdász kezdettől vezetői a szövetkezetnek, éppen ezért már ismerik a vezetés, tervezés, irányítás minden csinját-binját. Nálunk is két évre választják meg az elnököt, de az alig várja az év végét, mivel állandóan olyan gondokkal küzd, melyeket nem képes megoldani. A könyvelő érettségizett ember, de a gazdasági munka szervezéséhez, irányításához nem sokat ért. Pedig a könyv sok mindent elárulna. Igaz, sokszor az elnöki teendőket is végzi. A sok hiba következtében nincs remény az évvégi jutalomra. A 11 hektár dohányból tervezett 150 000 koronából csak 65 000 futott be. A hektáronként tervezett 35 mázsázs kukoricából csak 20 lett. A csalamádé sem sikerült, így silókészletünk 350 köbméterrel kevesebb a tervezettnél. Tizennégy borjú rühességet kapott, s most a vágóhídra kerülnek. Mindezt nemcsak az idei, de a jövő évi eredmények is megérzik. Hiba van a föld minőségi osztályozásában is. A földek a tagosításnál felcserélődtek és a hátrány a szövetkezetét érte. A JNB ennek kivizsgálását és igazságos intézkedést tavaszra ígért. Jó lenne, ha ez nem maradna csak ígéret. Az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Megbízotti Hivatal közölte, hogy Szlovákia ez év december 13-án, 18 nappal a határidő előtt, 100.5 százalékra teljesítette az egész évi sertéshús-beadást. E rendkívüli sikerhez minden szektor hozzájárult. de főképpen az EFSZ-ek és állami gazdaságok, melyek az egész évi beadást már túlteljesítették, ör-A doborgaziak sokat törik a fejüket, hogyan javíthatnának a hibákon. Most szövetkezeti munkaiskolát szerveznek. Tanulással töltik a telét, hogy a szerzett tudást aztán érvényesíthessék mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés, valamint a jobb szervezés megjavításában. vendetes az a tény is, hogy a beadási tervet a nyitrai kerület kivételével Szlovákia összes többi kerülete teljesítette. A mai napig Szlovákiában 10 200 tonna sertéshússal többet vásároltak fel, mint a múlt év folyamán. Az év végéig a sertéstenyésztők Szlovákiában kb. 70 000 mázsa sertéshúst adnak be terven felül. Bulla Lajos, HNB titkár, Doborgaz ★ ★ ★ Szlovákia teljesítette az egész évi sertéshúsbeadását Gazdag szövetkezet — jómódú tagok A párkányi járás kis falucskája Béla. Lakói volt cselédek, kis- és középgazdák. Látszólag csendes, szerény emberek. A valsóág azonban mást mutat. A hangzatos szólamok helyett cselekszenek. Többet termelni, jól élni, — ez a jelszavuk. Adni a városnak, maguknak. S az egyszerű emberek terve megvalósul. Tóth István könyvelő vonásai, meg a számoszlopok is ezt mutatják. Hú képet adnak a szövetkezetről. Az év mérlege: 618 000 korona tiszta jövedelem, ami 101 tag között vár elosztásra. A 11 korona előleghez még tizenegyet osztanak. Ez hűen bizonyítja jó munkájukat, eredményeiket. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés kitett magáért. Növénytermelésből a tervezett bevétel 464 000 korona vöt, de 594 ezerre növekedett. Jól fizetett a cukorrépa, szép összeget kaptak a heremagért. Az állattenyésztésben még szebb eredmények születtek. Tejből 26 000 litert, sertésből pedig 207 mázsát adtak szabadáron. Csupán a szabadáron értékesített hízókért 283 000 korona állt a házhoz. Az eredmények mögött emberek vannak. A vezetőség és a tagság. A növénytermelésben Boros József agronómus, az állattenyésztésben Savrtko Martin zootechnikus végzett kiváló munkát. Odaadóan dolgoztak. Ezt még sok szövetkezeti tagról elmondhatjuk. Szász Péter, aki már nyolcadik éve csapatvezető a sertéseknél, él-hal az állatokért. Munkatársai követik példáját. Takács József, Urbán József, Vajda István szeretik foglalkozásukat. Munkájukkal nagyban hozzájárultak, hogy a zárszámadást örömmel várják a szövetkezetesek. Vajda István számvetése Ahogy Tóth István könyvelő a közös számvetést készíti, esténként a tagok is hasonlóan mérlegelik évi munkájuk eredményeit. Számítgatnak, tervezgetnek. Fontos is a számvetés, mert az élet, a jövő, megkívánja ezt. Vajda István sem kivétel azok közül, akiknek sok ügyes-bajos dolguk van. Tavaly családiházat épített. Ehhez kölcsönre volt szüsége. Az állam adott. Most s-zeretné visszafizetni. Az új házba csak a szép bútor illik. A két gyerekre, az asszonyra, magára, ruha kell. Nagy gondok ezek, de örömteljesek, mert van miből létrehozni. Feleségével közel 700 munkaegységet szerzett, s ez egész vagyont jelent. Csak pénzben 15 400 korona az évi jövedelmük. A természetbeni 21 mázsa búza, 420 kg árpa, és 175 kg rozs. Ezenkívül — mivel Vajda elvtársnak két gyermeke van — naponta két liter tejet kap. — (1 liter 1 korona, a másik liter 50 fillér, s ezt csak a zárszámadáskor fizetik.) Ez 720 liter tejet jelent évente. A tejhez cukor is van. Vajdáné — aki a cukorrépa rájuk eső részét megmunkálta — 4,80 koronás áron 29 kgot kapott. De nemcsak gabon^, tej, cukor, hanem hús is jön a házhoz. Ugyanis —' mivel a sertéstenyésztésben tervüket túlteljesítették, Vajda elvtárs 120 kgos hízósertést kap pótjutalomként. A húshoz már csak a bor hiányzik. Azt is kapott a tagság, mert a bélai szövetkezet szőlőtermeléssel is foglalkozik. Juhász János vincellér csoportja jól dolgozott, tehát a húshoz, kalácshoz borocska is jutott.' Juhász elvtárs két dcl-t mért munkaegységenként. Igaz, pénzbe került. Literenként 6 koronát fizet érte Vajda elvtárs. Ehhez még hozzájön a háztáji föld jövedelme. A termésből két sertést kihízlalt. Az egyiket szabadáron értékesítette, több mint 2000 koronát kapott érte. Nyolcán beléptek A fenti számok igazolják, hogy enynyiből mindenre jut, s ha építkezett is valaki, nem kell .megkoplalnia. Az eredményeket látva 1956-ban 8 ember kérte felvételét a szövetkezetbe, de egy sem csalódott. S aki ezután kéri felvételét, az sem fog csalódni, mert a jövőre nézve szép tervei vannak a bélai szövetkezetnek. Jövedelmük évről-évre növekedni fog. Több lesz a munkaegység értéke, gazdagabbá válik a szövetkezet és jobbmódúakká a szövetkezet tagjai. S. G. Gazdák tanácsadója — Ha fejősteheneket vásárolunk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy a tehénnek meglegyenek a fejőképesség minden jó külső jelei. Mindenekelőtt legyen könnyű, száraz feje, élénk szeme, finom, keskeny és sima szarva, nyaka eléggé hosszú, oldalán sok bőrredővel és egész testét finom, fényes és rövid szőrzet borítsa. A jó fejős tehén bőre vékony, has- és mellkasürege tágas, háta egyenes, a far- és a keresztcsont széles. A tejelőtípus legfontosabb jele azonban természetesen a jól kifejlett tőgy. A jó fejőstehén tőgye nagy. A jó tőgy a hasfalon előre húzódik egészen a púp közelébe, hátul pedig kihasasodik a hátsó végtagok közé. A tőgy félgömb alakú legyen kifelé domborodva, nem lapos, sem nem hegyes (úgynevezett kecsketőgy). A tőgynek mind a négy negyede egyenletesen legyen kifejlődve. A tögybimbók minél messzebbre álljanak egymástól. A nagy tőgy azonban ne tartalmazzon túlsók zsírszövetet. Az ilyen tőgy a kifejés után nem esik ffssze, nem lesz kisebb. Márpedig a jó tőgy rugalmas és kifejés után összeesik, megráncosodik. Ezért van az, hogy némelyik tehénnek nagy ugyan a tőgye és mégis kevés tejet ad. Bácskai József, Telince A tehenek telelését FOKOZZA: CSÖKKENTI: 1. A jóindulatú, csendes bánásmód. 2. A világos, tiszta, jó levegőjű istáliózás. 3. Állandó pontosság, a takarítás. Tisztítás, etetés, itatás, fejés és járatás. 4. A takarmányok okszerű, tiszta és gondos előkészítése. 5. Válogatott, ízletes takarmányozás és mérsékelt sózás. 6. Helyesen beosztott és táptartalmú adagolás és etetési rend. 7. A fejések helyes módja, egyedenként kívánatos száma és ideje. 8. A tehenek kellő időben való folyatása. 9. A tehenek ellés előtti okszerű takarmányozása. 10. A borjú azonnali elkülönített nevelése. ★ 1. A durvaság, ordítás, verés és zaj. 2. A sötét, piszkos, bűzös, rossz, szellőzetlen levegőjű istálló. 3. A nemtörődömség az istállói rend * betartásában és ezen munkák halogatása vagy elhanyagolása. 4. Poros, már fülledt, rothadó maradékok, patkánypiszok bekeverése a takarmányba. 5. Egyhangú, íztelen takarmányozás; semmi, vagy túlzott sózás. 6. A takarmányok elégtelen táptartalma és etetési rendje. 7. Rossz fejési mód, a kelleténél kevesebbszeri fejés. 8. A tehenek felületes, oktalan üresen hagyása. 9. A tehenek meggondolatlan íejése az ellésig. 10. A borjú anyja mellett nevelése. LOSY BÉLA, KOLTA ★ ★ Gazdag jutalmat fizetnek A Galánta melletti palóci szövetkezet tagjai a munkaegységekre kapott jutalmakból a múlt évben 245 000 koronát helyeztek el a takarékpénztárban. Az idén is gazdag zárszámadás lesz a szövetkezetben. Az évi hús- és tejbeadási tervet a szövetkezet már novemberben teljesítette. Állami felvásárlásokra csaknem két vagon húst, 54 ezer liter tejet és hat vagon gabonát adtak. Az év végéig még 10 000 liter tejet adnak be terven felül. Štefan Lukačovič, a pálóci EFSZ könyvelője már az évi mérlegen dolgozik. Az évi mérleg épp úgy, mint tavaly, az idén is örvendetes lesz. A pálóci szövetkezeti tagok csupán a munkaegységekre kapott részesedésből további százezer koronával gazdagítják takarékbetétjüket és különféle ipari cikkeket vásárolhatnak háztartásuk számára.
