Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-23 / 51. szám

♦ и Jralŕad Földműves 1956. december 23. Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Szerkesztőségünk kí­vánja (körben folytatódik). 13. Rokon a tőrökkel. 14. Szivárvány, vagy a szem szivárványhártyája, sőt. virágnév is. 15. Nátrium vegyjele. 17. Védőburok. 18. Szellemi munkás. 20. Iharos. 21. Alko­tás. 22. Hálálkodik. 24.' Sok mindenre használható, viszont ha aranyból van, nagyon értékes. 26. Kiveszett népfaj. 27. János lesz, ha felnő. 29. BT. 30 For­dítva: kertészkedik. 32. Az ezertó or­száma. 50. Szép az ilyen karácsonyfa. 53. Cséplésnél megtelik. 54. Keverve: látta. 56. Péksütemény, nagyapáink szarvasnak is hívták. 57. Károly idegen változata, avagy fordítva: raktároz. 58. Koday magánhangzói. 59. Így kezdő­dik minden hebegés. 61. Fordítva: a hét vezér egyike volt. 62. Képző: 63. ÉLT. 64. Sg. 65. A hátvéd előtt a helye a futballcsapatban. 67. Sok ilyen jelen­tés, kimutatás van. 69. Pára!! 70. Indu-86. Fordított mutatósjócska. 88. Fér­finév. Függőleges: 2. Hiányosan lát. 3. Régi mértékegység. 4. Divatos frizurafajta. 5. Nemes növény, héjából gyógyszer készül. 6. Mássalhangzó kiejtve. 7. Al­kalmi csecse-becse, ilyenkor sok fogy belőle. 8. Japán hosszmérték. 9. Min­dennek van, de fölösleges ékezettel. 10. Dorombolni szokott. 11. Azonos mássalhangzók. 12. Minden doboznak ez a vége. 16. EFSZ-nek vannak. 18. Francia személyes névmás. 19. Fém. 21. Alkalmazottak. 23. Csendes orosz folyó, de itt hiányzik a közepe. 24. Visz­­szafelé: iratcsomó. 25. Nem jár az egyenes úton. 26. Kérdőnévmás. 28. Oda-vissza: szamárhang. 29: Merész. 31. Könyvelési módszer. 32. Nagy ten­geri emlős, de itt hiányzik a harmadik betűje. 35. MST. 36. Hiányos KOB1. 39. Halfajta, a csonthalak osztályának típusa. 41. A szemfüles futballcsatár sokszor idefut. 44. A mithológiai Ze­usz isten pajzsa, az istenek pártfogá­sának jelképe. 45. Gólt. 49. Csecsemő­­bőgés. 51. Akarat kezdete. 52. Fordí­tott rag. 53. Végtelenül, lócsemege. 55. A régesrégi. 57. A szerény ennyivel is beéri. 60. Kényelmesen belemegy. 62. A legfontosabb közlékedési eszköz. 65. Udvariatlan megszólítás. 66. Van hely a számára. 67. Folyón ível át. 68. Kép­ző. 78. Tenyészállat. 79. Római-latin üdvözlés. 80. Költői szív. 82. Állandó­an múlik. 84. Köt két vége. 85. Előd 87. Emelet kezdete. 89. Mássalhangzó kiejtve. Beküldendő: Vízszintes: 1, 34, 50, 71, — függőleges: 7, 16, 21. Beküldési ha­táridő: december 31. Szerkesztette: M. J., Zsigárd Rejtvény fej tők ! szaga. 33. Olasz folyó fordítva, (gyak­­rank kiünt), 34. Karácsonyi asztalra ke­rül. 37. Kicsinyítő képző. 38. Valuta­csempész. 40. A peredi baromfiüzem­ben állítják ki a libákról. 42. Utolsó betűjel nélkül: valamely kémiai elem legkisebb része, а' XX. századig oszt­­tatlannak tartották. 43. Állóvíz. 44. Engesztelés kezdete. 46. Sír. 47. Az el­ső nő idegen változata. 48. Prímás szer­latszócska. 71. ünnepélyesen celebrál­ják. 72. Les két vége. 73. Tibeti házi­állat. 74. Megelőzi a fagyot, de már kárt tesz a kertészetekben. 75. Sűrű növésű, bővirágú. 78. Hatásvadászat, nagyképűsködés. 77. Végtelenül erős szeszesital, borókapálinka. 78. Az erős sav igéje. 79. Cigány névelő. 81. Csit, régies írásmóddal. 83. Kicsinyítő kép­ző. 84. Kémiai elem. 85. Ruhatartozék. A 49. számban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: vízszintes: 1. A Szabad Földműves újság minden egyes előfizetője; függőleges 1. Az újság tá­mogatója, terjesztője bekapcsolódik a; vízszintes 72., Nagy Téli Versenybe. Könyvet nyertek: Lábady Im­­réné, Padány, nagymegyeri járás. He­gedűs Lóránt, GTÄ Királyhelmec. Ka­tona László, Zsigárd, vágsellyei járás. Velená Ilona, Kéménd, párkányi járás, Lisztresics Benjámin,’ Bacsfa, somor­­jai járás. Ölveczky Tamás, Csúz, ér­sekújvári járárs. Marcell József, Felső­­patony, dunaszerdahelyi járás. A könyvnyerfményeket elküldtük. Buta ügyvéd — okos ügyfél — Anekdota a letűnt Horthy-rendszer idejéből — Berzencei János kisparaszt egyszer pörbe keveredett. Az ügyvédje a per jelvételekor bíztatta: — Ne féljen, a pör meg lesz nyerve'. De ö maga is szentül meg volt győ­ződve arról, hogy ezt a pórt el nem veszítheti... Elérkezett a tárgyalás ideje, s Berzencei a port elvesztette. Nyomban ügyvédjéhez fordult, s nem kis gúnnyal megjegyezte: — No, ügyvéd uram, maga sem so­kat tud! Az ügyvéd mentegetödzni kezdett, s többek között ezt mondotta az ügy­felének: — Jegyezze meg barátom, hogy én két egyetemen tanultam a jogot! S még azt meri mondani, hogy nem tu­dok semmit? Erre az ügyfél szerényen a követ­kezőképpen válaszolt: — Nekem is volt otthon egy bor­júm, amelyik két tehéntől szopott, mégis csak egy ökör lett belőle! Szám szerint . . . S z e m b e к ö t ős d i: Fazekasné új cipőt vett magának. Otthon sokáig próbálgatja. Egyszeresek dühösen kifakad: — Nem értem, hogy ez a cipő nagy nekem. Pedig szám szerint vettem! — Látod, miért vetted a szád sze­rint? — szólt csendesen a férje. * EZ CSAK VILÁGOS! — Mondja már, mikor lesz l^ész az istálló? — Határidőre! — S mikor van a határidő? — Az attól függ kérem, mikor lesz kész az istálló ... Egér: — Csak elkapjalak, majd adok én neked! * — Ah, maga is üdül Zsiga bátyám? — No, nem mondhatnám, hogy üdü­lök. — Mondja, mi a baj? — itt van a feleségem is! Modern ember — Ha mégegyszer fiatal és fess le­hetnék, no meg gazdag is ... — Akkor megházasodnál ugy-e? — Eszem ágában sem volna. Le­gényember maradnék! De öregszem, nyakig úszom az adósságban, így kény­telen vagyok megházasodni. * us állatmeséiből S macska meghallotta, hogy egy baromfiólban betegek a tyűkok. Orvosnak adta ki magát, az orvosi tudományhoz szükséges szerszámokkal elment a ba­romfiudvarba, a tyúkól előtt megállt és megkérdezte, hogy vannak a bete­gek. Azok mindjárt felismerték és a szavába vágtak: — Köszönjük, mihelyt elmész, jól! * — Harmatot! — válaszolták azok. A szamár is harmatevésre fogta magát. Éhenhalt. Sűrűn hullott a hó. Fegya, a rossz tanuló hazafelé igyekezett az iskolából és így töprengett magában: — De keserves a magamfajta kisfiú élete. Mindenki lustának, álomszu­széknak csúfol. Szívesen megváltoznék, csak azt nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Fegya kelletlenül vonszolta maga után a táskáját a fagyos úton, hát egyszercsak, uramfia, hosszú, fehér­­szakállú öregember állt előtte: — Ha akarod, segítek rajtad! Fegya szólni sem tudott ámulatá­ban, csak biccentett a fejével. — Hallgass rám, fiam. Van egy va­rázsige. Aki ismeri, annak minden si­kerül, amihez hozzáfog. De mielőtt el­árulnám neked, becsületszavadat kell adnod, hogy három próbát teljesítesz! — Itt a kezem — ujjongott Fegya és belecsapott az apóka tenyerébe. — Melyik az első? — Hány számtanpéldád van holnap­ra? — Négy — szontyolodott el Fegya. — Menj haza és csináld meg a lec­kédet. Ez az első próba. Holnap talál­kozunk. ' Másnap felelésre szólították Fegyát. A gyerekek gúnyosan kuncogtak és a tanítónő is azt hitte, hogy Fegya — mint rendesen — most sem készült. No, csodálkozhattok, amikor egyik pél­dát a másik után oldotta meg. A taní­tónő örömmel írta be az ötöst. (A Szov­jetunióban az ötös számjegy a legjobb osztályzat az iskolában. Szerk. meg­jegyzése.) Fegya pedig alig várta, hogy talál­kozzon az öregapóval. De az most sem árulta el a titkot, hanem meghagyta Fegyának, hogy aznap délután úttörő­­munkát végezzen. Az iskola kertjében ott dideregnek a kis jócskák, takarja be azokat vastagon hóval, hogy meg A szamár egyszer tücsköket hallott muzsikálni. Ügy elfogta a szép hang hallatára a gyönyörűség, hogy ő is utánuk akarta csinálni. — Mit esztek, hogy ilyen szépen mu­zsikáltok? — kérdezte a tücsköktől. A róka csúfolta az oroszlánt, hogy csak egyet szül egyszerre. — Egyet — felelte az —, de orosz­lánt! Szembekötősdi Gyermekálmok Szülőfalumba mindig visszavágyok. Visszahúznak tarka gyermek-álmok. Valamikor régen, Talán a mesében Odakiinn a réten Játszadoztunk négyen. Fiú magam voltam, Lányok hárman voltak, Kicsik, aprók, szöszkék. Szemem bekötötték, Hogy keressem őket, Hogy fogjam meg őket. A néma csendbe; jo anyám ölébe, rozstáblák közé nyári nap hevébe Hívtak, csalogattak, Folyton csak kacagtak. Csetlettem, botlottam, S mikor már ott vo!;, Menten elszaladtak. Míg őket kerestem. Egy gödörbe estem. Most összeszaladtak, Kórusban kacagtak. Én sírva fakadtam, S többé nem játszottam. Nagy Lajos Garam partjára: tölgyek árnyékába, vagy felüdülni kis folyom habjába Szülőfalumba mindig visszavágyok. — Vigyetek vissza tarka gyermekálmok! SÄNDOR KAROLY, Prága ne fagyjanak. Fegya lelkiismeretesen dolgozott és harmadnap így szólt hozzá az öregember: — Fiam, mától kezdve ne fecsegj az iskolában előadás közben, légy éber és szorgalmas, a kicsinyeket pedig ne ijesztgesd, hanem légy segítségükre játékban és tanulásban egyaránt. Fegya minden próbát kiállt. Éltanuló lett, s mint úttörő is példásan visel­kedett. De múltak a napok, hetek, hó­napok, s az öregapó csak nem került a szeme elé. Fegyának pedig mindig a varázsige motoszkált a fejében. Ta­vasz volt már, melegen sütött a nap, s Fegya hazamenet nagy bokrétára való virágot szedett édesanyjának, mikor egyszercsak, uramfia, ott állt előtte a bölcs öregember. — Mondd gyorsan a varázsigét! Megígérted! — kiáltotta Fegya. Az apóka barátságos kék szemével rápillantott a fiúra és huncútul neve­tett. — Ejnye, Fegya, hiszen régóta rá­jöttél te a titok nyitjára, csak nem vetted észre. Te magad mondtad ki a varázsigét, mielőtt kiálltad a hármas próbát. — Hát mi volt a varázsige, bácsi­­kám? — lelkendezett Fegya. — A becsületszavad, kisfiam — ko­molyodott cl az öregapó —, a becsü­letszavad, amit megtartottál. De ha va­laha szószegö lennél, akkor egyszeri­ben megtörik a varázs és te újra az a lusta, hanyag tanuló és rossz úttörő leszel, aki voltál. De ezt csak nem akarod? Tudod jól, az ilyen embernek nincs nálunk helye! Fegya boldogan felkacagott és ép­pen felelni akart, hogy ó mindig ura lesz szavának... — de az öregapó már eltűnt. Fegya akkor látta utoljára. Orosz mese nyomán írta: FORGÁCS ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents