Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-23 / 51. szám

1956. december 23. \ŕžaO~ad Földműves is V/mASZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDEGYESULETEK ORSZÁGOS SZÖVEXSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Vah-e az állatnak esze? Ezt a kérdést évezredek óta boncol­gatják, feszegetik és mindig akadnak vitatkozók, akik ellenkező véleményen vannak. Bennünket vadászokat ez a kérdés nagyon érdekel. A jó vadásznak elsősorban a vad eszén kell túljárnia, hogy erdményt érhessen el. Legalábbis ezt tartják a szibériai hivatásos prém­vadászok, Magam is hiszek benne, hogy az állatoknak van eszük. Elsősorban van a kutyának, amely nagyon sokszor bebizonyítja, hogy gondolkodik. Az ál­latok beszélni is tudnak. De az ő be­szédüket nagyon kevés ember érti meg. A varjú, a róka, a szajkó, és más vad is jelt tud adni egymásnak arról, hogy veszedelem fenyegeti, vagy hogy valami eleséget találtak A varjak is elárulják a ragadozó madarakat, sok oly madarat lőttem,. melyre a varjak károgása figyelmeztetett. Egyszer hal­lottam életemben a borz hangját. Pe­dig azt tartják róla, hogy néma. Egy alkalommal a vadászház közelében levő vágásban váltott át előttem egy vén borz, mely minden ugrása közben a malac röfögéséhez hasonló hangot adott. Bár a vadászház körül 4—5 borzlyuk is volt, alkalmam volt meg­figyelni a borzokat, de sohasem hallot­tam ezt a hangot. Néhány éven keresztül két kutyám volt. Ezeknek sok bosszúságot, de sok mulatságot és örömet is köszönhetek. Egyik vén símaszőrű német vizsla, a másik a tacskó kopó volt, melyet disz­nóra használtam. A két koma nagyon jól megfért egymással. Csak az étke­zésnél volt velük baj. A német vizsla sokkal nyugodtabb és lassúbb is volt, mint az örökké fiatal, fürge tacskó­kopó. Ha enni kaptak,. mindegyiknek külön adtunk és még így is át-át san­dítottak egymás edényére, nincs-e a másiknak több a táljában. Ha egyfor­ma csontot kaptak, a tacskó úgy rá­gott, falt, hogy majdnem belefulladt, csakhogy előbb kész legyen az ő csont­jával, mint a vizsla. Ekkor aztán neki­rontott a kapunak és ugatta nagy dü­hösen, mintha valaki jönne. A vizsla megfeledkezett magáról és ő is oda­rontott a kapuhoz. Erre a tacskó visz­­szaugrott, rohantában felkapta a cson­tot és biztos helyre nyargalt, ahol el­fogyasztotta. Ezért aztán a híres be­tyárról kereszteltük el és Sobri nevet adtunk neki. A mi Sobrink azonban sa­ját zsákmányát jobban féltette a tol­vajoktól. Észre vettem, hogy amikor a gazdaasszony kiengedte a süldőket az ólból legelni, az én Sobrim odaro­hant mindig a kapu sarkába és kika­parta az ott elásott patkányt, csontot vagy egyéb koncot, azután ezt hátra vitte a kertbe és ott újra elásta, hogy a süldők hozzá ne férjenek. ★ ★ ★ Egyszer egy üregi nyulat lőttem a konyhára, de mivel nagyon vérzett, le­tettem a fa alá és betakartam falevél­lel, mert néhány perc múlva úgyis visszaakartam ide jönni. A dologból más lett. Másfelé vezetett az utam és erre a helyre csak 5 nap múlva kerül­tem ismét. Már késő őssz volt és így a hidegben a vad nem romlott meg, s nem is volt szaga. Amikor ideértünk, vizsla kutyám egyenesen odarohant az ott felejtett nyúlhoz, előkaparta, és odahozta nekem. A kutyám nem felej­tette el a dolgot és számon tartotta ezt a nyulat is. Hát a kácsa, amelyről azt tartják, hogy legostobább állat, vajon van-e esze? Házam táján az egyik esztendőben hadgyakorlatok voltak és vagy hat gépfegyver is kelepek az udvar mel­lett. Volt tíz darab szép kacsánk, ame­lyek amint a gépfegyverek megszólal­tak, egyszerűen eltűntek és nem ta­láltuk őket sehol. Már azt ,hittük, hogy a katonák hátizsákjába kerültek. Amint a katonák elmentek, azonnal megszólaltak az udvaron álló dőlttör­zsű bodzafa lombjában és nagy hápo­gással jöttek elő búvóhelyükről. Oda­menekültek a veszedelem elől. Šrámek Uhu helyett házimacska Nincs leleményesebb, furfangosabb ember a vadásznál. Ha valaki nem elég furfangos, ne is kezdjen vadászni, mert nem megy semmire. A vadászt a ter­mészet rátanítja arra, hogy saját ér­dekében felhasználjon minden olyan jelenséget, mely előnyére lehet. Va­dászatra már talán az ősember is hasz­nált állatot, ha mást nem, hát kutyát, vagy madarat. Amikor aztán arra kel­lett gondolni, hogy a tenyésztett vadat meg kell védeni a ragadozóktól — kü­lönösen a ragadozó madaraktól — el­kezdték használni az uhut is, -amelyet ugyanis minden madár élesen támad. Sokhelyütt ma is használják a ragado­zó madarak irtására. Vannak azonban egyes vadásztársaságok, melyek nem tudnak szerezni uhut, sőt még kitö­mött példányt sem, ezek aztán tehe­tetlenül nézik, hogy pusztítják a ra­gadozó madarak a foglyokat és egyéb hasznos vadunkat. És még ezen is se­gített egy furfangos vadász. Uhu he­lyett egyszerűen házi macskát kötött ki, mely, amint ezt azonnal látta, na­gyon jól bevált. A macska nyakára szé­les szíjörvet kell csinálni, melyet oly szűkre kell húzni, hogy a fejét ki ne dughassa belőle. Ezután karabiner ka­poccsal egy 5—6 méter hosszú zsi­nórra, esetleg szíjra kötjük, melyet egy földbe vert erős cölöphöz erősí­tünk. A macska a cölöp körül fog fut­kosni. ,Ha lefekszik, csali síppal utá­nozzuk к az egér cincogást és erre a macska felfigyel, mert ez a hang ide­gesíti. A kunyhót tágasabbra kell csinálni, mert a puska csövét kidugni nem sza­bad, nehogy elriasszuk a szemfüles varjakat és a többi ragadozó madarat, melyek a macskát majd hevesen fog­ják támadni. Ez a módszer — ahogy ★ ★ ★ ezt már néhány vadász megpróbálta — megfelel, s ha nincs uhunk, meg lehet próbálni. A nyilvános utaktól félreeső csendes kis tisztásokon nagyon szép eredményeket lehet így elérni. A macskát hordjuk vízhatlan zacs­kóban, mert útközben mindig össze­vizeli a helyét, ami azután kellemet­len lehet. A szíjra már otthon kell a macskát rákötni, hogy ha kiérünk, már csak a cölöpre való kapcsolás marad­jon hátra, és a kunyhóban meghúzód­va, fedetthelyen várhassuk a támadó­kat. De ezzel a macska , el is végezte kötelességét, s nehogy valaki megkí­sérelje szegény macskának a farkára kaviccsal töltött disznóhólyagot kötni, mert ez elsősorban állatkínzás és a szegény állatot teljesen elvadítanók és nem vehetnénk többé hasznát. 1956. december 24—31-ig. Hétfő: A komáromi halászbokor A Csallóköz hajdan a halászat Eldo­­rádója volt, vizeiben sok minden fajta , halak olyan bősége élt, ahogy azt ma elképzelni sem tudjuk. A kultúra fejlődésével e lápos, mo­csaras vidék belvizeit csatornákba gyűjtötték, a rakoncátlan folyókat medrükbe szorították és ezeken a he­lyeken ma aranykalászos termőföldek, kiterjedt rizsültetvények létesültek. Minél kevesebb lett a belvíz, minél rit­kábban árasztották el a folyók és töl­tötték meg a mocsarakat, nádasokat, tavakat és a mellékágakat az apadás­kor visszamaradt halakkal, annál keve­sebb eredménnyel járt a halászat. Eltűntek a pákászok foltozott, vihar­vert sátrai, megszűntek a céhek, a ha­lászmesterek és ma már a megmaradt vizek partjain csak sporthorgászokkal találkozunk. Csendes, minden emberi településtől távolesö helyen horgásztam és csakis egy őszhajú, ráncosarcú, harcsabajú­­szú, csizmás, bekecses ember figyelte, hogyan hajigálom könnyű bambuszbo­tommal a csalétket a vízbe. Minden alkalommal, amikor ered­ménytelenül csavartam fel az orsóra a zsinórt, csak a fejét rázta, de azután megúnhatta a dolgot és megszólalt: — Ezen a helyen bizony hiába do­bálja a vizet, itt halat^ nem fog, odább menjen a sarkantyúhoz, ott állnak a balinok. Megindultam a sarkantyú felé, ő kö­vetett. Megérkezve kis pihenőt tar­tottam, kísérőm mellém ült és illedel­mesen bemutatkozott. Kovács Imre vagyok, régente halász voltam, minden ősöm is ezt a mesterséget űzte — kezdte a szót. Egy komáromi halász­bokornak voltam fiatalkoromban a tag­ja. — Mi az a bokor? — kérdeztem. A bokor egy hat-nyolc emberből álló csoport volt, amelyet a halászmester irányított. Minden tagjának megvolt a maga beosztása. Öreg hálóval, amely 90—300 öles volt, húztuk a vizet és bizony gyakran annyi hal akadt a há­lóba, hogy alig bírtuk a part felé húz­ni. — Akkor bizony ez jó foglalkozás lehetett — vetettem közbe. — Nagyon kemény, nehéz mesterség volt ez, az eladott hal utáni jövedelem főrészét a halászmester kapta, mi bi­zony éppen hogy tengődtünk. De meg­maradtam a mesterségemnél, mert az bizony úgy van, hogy a halászat vérébe megy azoknak, akik azzal foglalkoznak. — Milyen halakat fogtak? — érdek­lődtem tovább. — Sok mindenféle halat fogtunk, nagy harcsákat, csukákat, kecsegéket, de a legnagyobbak a vizák voltak, amelyek több mázsára is megnőttek. A viza a Fekete tengerből vonult fel a Dunába, régente olyan nagy csopor­tokba, hogy a víz duzzadott tőlük, A Vaskapu szabályozása folytán a Duna rohamos folyása miatt ezt az akadályt nehezen bírja legyőzni és másfelé ve­szi útját. Fogtak régebben 8—10 má­zsás vizákat is, ezeket, amint édes­apám mesélte, egészen Bécsig, sőt Párizsig fuvarozták, mégpedig élő álla­potban. Legutóbb, mint hallottam, 1950-ben fogtak egy 7 mázsás vizát. — Milyen eszközökkel halásztak? — A régi csallóközi halászatnak há­rom módja volt — magyarázza az öreg halász. A rekesztő halászat, a mozgó halászat és a téli Vagyis jég alatti ha­lászat. A rekesztő halászatnak is többféle formája volt. A cége, amely szilárd alkotású hal­fogó volt. Ez alkalmas volt arra, hogy nagy folyót is átfoghasson vele és az óriási vizát is az ember hatalmába ke­rítse. Cölöpökre fektetett gerenda fog-­­ta át a vizet s a gerendához támasztott sűrű karóverés, amey a halnak útját állta. A közepén kapu volt és ide volt elhelyezve a háló. A kapu fölött a megerősített gerendán a halász foglal­ta el a helyét és emelte ki időnként a hálót. A vejsze, vagy verés, melyet úgy készítettek, hogy a folyó közepén, te­hát ott, ahol a legnagyobb a halak já­rása félköralakban, párhuzamosan cö­löpöket vertek le egymás mellé és azok közé rozsé vagy nádfonattal töl töttük ki. A levert cölöpök közt kaput hagytak, amelyen a hal beúszott, de a kifelé vivő nyílást már nem tudta megtalálni. A varsa, amelynek különböző alakja és szerkezete volt, vesszőből fonták és fülénél fogva kiemelhető volt. Ez ké­pezte az átmenetet a rekesztö és a mozgó halászok között. A kerítő halászat, ennek lényege ab­ban áll, hogy a víz mélységének meg­felelő szélességű, lehetőleg hosszú háló, amikor a vízbe kerül önmagától falszerűen megálljon. A háló felső ré­szére úsztatókat, alsó részére süllyesz­tőket helyeztek el. A fenékhalászat, amelynek különböző módja volt és amelyet még ma is űz­nek. Erős fonott zsinóra, mely 80—100 méter hosszú előkékkel kb. 50 horgot akasztanak és ezt a csónakból a rá­akasztott csúzokkal a vízbe eresztik éspedig úgy, hogy este leeresztik a vízbe és reggelre húzzák ki. A beszélgetést gyorsan befejeztem, mert közben észrevettem, hogy a bali­nok rabolnak és siettem a csalétket pontosan odahajítani. Később aztán búcsúzáskor még csak annyit mondtam hűséges kísérőmnek: A szocialista építőmunka eredménye­ként sok halastó létesül és több az erre alkalmas vizet halasítanak be. Hal lesz ismét bőven és mindig több és több hozzáértő, dolgos és a foglalkozá­sát szerető munkáskézre lesz szükség. Fekete Mihály. BRATISLAVA — 6.00: Reggeli zene. 7.00: Ünnepélyes jóreggelt. Népihan­gon. 8.00: Levél Télapónak. 8.30: Űj operettrészletek. 9.00: Népi táncok. 9.30: Orgonazene. 10.00: Hadsereg mű­sora. 10.30: A bratislavai rádió zeneka­rának hangversenye. 11.30: Vidám hangulat. 12.00: Költemény. 12.05: Vo­nós négyes. 12.30: Megjegyzések a heti eseményekhez. 12.50: Hangszerszóló. 13.30: Betyárdalok. 14.00: Karácsonyi gyermekénekek. 14.20: Gyermekszvi­tek. 14.50: Karácsonyi versek. 15.00: Híres operák. 15.30: A baráti nemzetek karácsonyi dalai. 16.00: Elbeszélés — zene. 17.00: Zenésirodalmi műsor. 18.05: Karácsonyest. 19.00: Rádióújság. 19.30: A karácsony varázsa. 19.50: František Hečko karácsonyi beszéde. 20.00: A karácsonyfa fénye alatt. 21.00: Bűbájos vonósnégyes. 21.40: Kellemes karácsonyi ünnepeket. Kedd: 6.00: Karácsonyi reggel. 8.00: Gyer­mekmesék. 8,30: Operahangverseny. 9.00: Hangulatzene. 10.00: Karácsonyi legendák. 11.00: Örömteljes karácsony. 11.30: Híres mesterek műveiből. 12.00: Költemény. 12.05: Filmrészletek. 12.50: Ünnepi hangulat népi zenével. 13.30: Elbeszélések. 14.40: Ján Chalúpka: Ék­szerész — komédia. 16.00: Szerencsét, jóegészséget kívánunk. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Zenei ajándék. 18.05: Karácsonyi kívánsághangverseny. 19.00: Rádióújság. 19.20: Szórakoztató zene. 20.00: Ján Čajak: Háztüznéző, jelenet. 20.30: Tarka zenei műsor. 21.30: Sze­relmi poézia. 22.00: A dallamok szár­nyán. Szerda: 6.00: Reggeli ünnepi zene. 7.00: Ős­­kar Nedbal operettjeiből. 8.00: Gyer­mekmesék. 8.30: Híres balettművek. 9.00: Örökké szép dallamok. 10.00: Ka­rácsonyi humor. 10.30: Cseh- és morva koledák. 11.00: Népszerű hangverseny. 12.00: Költemény. 12.05: A hadsereg központi zenekarának hangversenye. 12.50: A Plzeni rádió zenekarának hangversenye. 13.30: Délutáni hangver­seny. 14.30: Joh. Strauss: Denevér, operett. 16.30: Moszkva beszél. 17,00: Legénykeresztelő. 18.05: Karácsonyi kívánsághangverseny. 19.00: Rádióúj­ság. 19.20: Dél-Amerika dalai és tán­cai. 20.00: Téli hangulatok zenei mű­vekben. 20.30: A keleti bölcsek adomá­nya. 21.00: Kedvelt dallamok. 22.10: Táncolj velünk. 23.00: Énekel a föld. Csütörtök: 10.00: Operarészletek. 11.00: A brnoi rádió rádiózenekarának hangversenye. 11.00: Vidám hangulat. 12.05: Népda­lok. 12.45: Fúvós zene. 13.30: Szlovák operarészletek. 14.00: Délutáni hang­verseny. 15.00: A bratislavai rádió énekkarának hangversenye. 15.20: Hó­helyzet jelentés. 15.30: Úttörők félórá­ja. 16.00: A kassai rádió zenekarának műsora. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Művészek apróságaiból. 17.15: Nyelvi tanácsadó. 17.20: Az egész év humora. 17.30: Barátaink új szórakoztató és tánczenéjéből. 18.00: Tudományos nép­szerű beszélgetés. 18.15: Kívánság­hangverseny. 19.00: Rádióújság. 19.30: Szórakoztató zene. 19.50: Földműve­seinknek. 20.00: Vidám hangulat. 20.40: Ifjúsági műsor. 21.00: Irodalmi zene­műsor. 22.15: Tarka zenei műsor, 23.20: Kamarazene. Péntek: 10.00: Ifjúsági műsor. 10.20: Nép­szerű hangverseny. 11.20: Vidám han­gulat. 12.05: Népdalok. 12.45: Szóra­koztató együttesek műsorából. 13.30: Orosz operák. 14.00: Délutáni hang-; verseny. 15.00: Szerzőink műveiből. 15.30: Kultúrszemle. 16.00: Cseh- és morva népdalok. 16.30: Moszkva be­szél. 17.00: Dalok zongora kísérlettel.- 17.Í5: Orosz nyelvtanfolyam. 17.30: Cajkovszki: Varázslónő. 18.00: Az öt­éves terv visszhangja. 18.15: Kíván­sághangverseny. 19.00: Rádióújság. 19.30: Fúvószene. 19.50: Külpolitikai kommentár. 20.00: Štefan Petruš: Raj­­noha. 22.15: Szerzőink műveiből. 22.40: A dallamok szárnyán. Szombat: 10.00: Óvodások műsora. 10.20: A bratislavai rádió zenekarának hangver­senye. 11.00: Elbeszélés. 11.20: Vidám hangulat. 12.05: Népdalok. 12.45: Vidá­man fejezzük be a hetet. 14.00: Rádió­játék. 15.45: Asszonyok műsora. 16.00: Szabad kérem? 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Népi szólisták műsorából. 17.15: Nyelvi tanácsadó. 17.20: Filmszemle. 17.30: Daltanulás. 18.00: Látogatás Hlavajéknál. 18.15: Kívánsághangver­seny. 19.00: Rádióújság. 19.30: Kedvelt operám. 19.50: Útleírás. 20.00: Szil­veszter előtti műsor. 22.15: Szombat­ról vasárnapra. 23.20: Vidám hangulat. Vasárnap: 10.00: Ifjúsági műsor. 10.30: Három évszázad tánca. 11.00: Asszonyok mű­sora. 11.30: Vidám hangulat. 12.05: A bratislavai rádió zenekarának hangver­senye. 12.45: Részletek a „Szerelem őszi dalai” című operettből. 13.00: Be­szélgetés a padkán. 13.30: Szlovák da­lok és táncok. 14.00: Vidám opera részletek. 14.30: Az írók megemléke­zései. 14.50: Mindenkinek valamit. 15.30: Téli elbeszélés. 16.00: Népdalok. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Ján Ond­­roš: Rytmikai csoportjának műsora. 17.15: Irodalmi jegyzetek. 17.30: Az egész világ tánczenéje. 18.00: Mi ér­dekli hallgatóinkat. 18.10: Kívánság­hangverseny. 19.00: Rádióújság. 19.30: Játszatok zenészek. 20.00: Stúr irodal­mi üzenetéből. 20.30: Kívánsághang­verseny, 21.00: Tánc- és szórakoztató zene. 22.15: Tánczene. 22.40: Szimfo­nikus hangverseny. Az EFSZ-ek tagjai számára a munkaegységek után járó osztalék elszámolásakor új, kedvező biztosítást vezet be. Gondoljatok a halál, — elöregedés, vagy baleset esetére való biztosításra. Egyszeri biztosítási díj visszatérítésének fenntartása mellett. š. P. Állami biztosító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents