Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-16 / 50. szám
1956. december 16. sfraUad Földműves ľ f^^aluúá épül a lantja ^ Palárikovótól sáros út vezet a tanyák világába. Az út baloldalán vastag tölgyes erdő, sokezer fácánt rejteget magában. Éppen erről kapta a nevét. Fácános. Az út jobboldalán is erdő van, de sokféle vastag fával, melyet Parknak hívnak. Ez az elnevezés sem véletlen. A Károlyi-féle kastélyból több irányban sétányok szelik át. A fák között padok vannak. Valamikor a léhaéletű földbirtokosok jártak ide kipi— A csendőrök megrettentek a csontra soványodott 300 halmosi, 100 pikói és 120 zsófiai sztrájkodtól, s az uraság teljesítette a' követelést. A hétkoronás férfi napszám 9-re emelkedett, de a serdülő legényeknek csak felével szúrták ki a szemét. A Pikó- és Zsófia-tanyán összesen csak négy cselédház volt. A hosszú épületben minden négy szobához csak egy konyha tartozott. A szobákban A volt cseledek uj családi hazai a Zsotia-tanyán. henni az éjszakai fáradalmaikat, melyeket a tivornya és féktelen szerelem okozott. A nyílegyenes út az erdőket elhagyva merészen szeli át a feketeföldü tele vény es rónát. Az árokpartján évszázados nyárfák merednek az ég felé. Olyan vastagok, hogy egyet-egyet három ember se tudna átölelni, úgy belegyökereztek a földbe, mint a mi sorsunk a tanyák világába. Szívünk, lelkünk idenőtt a rügyhöz, a fához, viskóhoz, mindenhez ... Hogy népünk mennyire szereti ezt a vidéket, azt csak érezni lehet. Itt dolgozott akkor is, amikor nehéz munkájának gazdag gyümölcséből csak morzsa volt a bér. A napokban beszélte el nekem Kiss István, aki két fiával Andódról jár dolgozni az állami gazdaságba, hogy milyen volt akkor az élet. Minden évben sztrájkoltak a munkások az igazságosabb bérért. — A legnagyobb sztrájk, amire úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna — mondta Kiss bácsi — 1934- ben volt. A sztrájkot Boros István és Kubruc Rudolf szervezték. Három napig ültünk az út szélén éhen-szomjan és követeltük a béremelést. Az uraság először szép szóval, csalfa ígéretekkel akart bennünket meggyőzni, hogy vegyük fel a munkát. De a nép nem hallgatott rá. Tovább sztrájkolt. — A háromnapos éhségsztrájk idején én is kaszát ragadtam és vártam, hogy mikor kerül verekedésre a sor, — eleveníti fel a múltat Járó István. egy-egy család lakott. Azt kérdezhetné valaki, hogyan fértek meg bennük? Az ispán akkoriban azt mondta, hogy ez a ti dolgotok. (Már mint a cselédek dolga.) És ez elég nagy dolog volt Kelemen Béla feleségével, szüleivel és 11 gyermekével szorult meg egy ilyen szobában. Akkor családi pótlékot nem ismertek és Kelemen Bélának is csak hét korona, a szrájk után pedig 9 korona volt a napszáma. Ebből és a nagyobb gyermekek még silányabb keresetéből tengődött a nagy család. Ez a sors a cselédek sorsa volt. A szezónmunkások más világot éltek, talán még rosszabbat, ősszel alig volt a tanyán ember, de mikor kitavaszodott. elözönlötte a földet az emberáradat Lakás nem volt számukra, de ez nem okozott gondot az uraságnak. A juhakolból kizavarták a birkákat és új szalmával megalmoztak benne á szímői szezón munkásoknak. Éjszakánként nemcsak az istálló büdös levegője űzte el az emberek fáradalmait, hanem a kullancsok is. amelyet a juhok szétszórtak. Nagy kálváriát vezekelt népünk. De várt bízva, rendületlen hittel. A felszabadulás után álmuk valóra vált. A sáros útat, amelyen az éhségsztrájkot tartották, rövidesen kiburkolják és mellé kis vasútat építenek. A Zsófiatanyán már felépült egy új házsor a volt cselédeknek. Egy-egy lakás két szobából, kamrából, konyhából, fürdő- és előszobából áll. Födél alá került még az a hely is, amelyre ma többen azt mondják, hogy nem való oda Villany- és vízvezeték van az új lakásokban és a rádió sem hiányzik egyből sem. Az állami gazdaság 1960-ra 10 ház felépítését vette tervbe, s azokban jönnek majd az új szezónmunkások, akik havonta 1000—1500 koronát keresnek. Kultúrházat is építenek a két tanyának. Fűszerkereskedésünk is lesz és ezenkívül több olyan középület, amilyen csak gazdag faluban van. A régi juhaklot, amelyben azelőtt ember és állat felváltva lakott — már elszórták. Helyére tágas, világos juhakol épült. Négy sertésólat, egy tehénistállót (mint százférőhelyes) építettek. Üj garázs készül a traktoroknak, kombájnoknak és egy másik garázs az autóknak. Közeledik a tél. Az újjáépült tanya már csendes. A dohánysimítóban a szép sárga dohánylevelek susognak a lányok szorgos kezében. Arcukon örömrózsák feslenek. A nagy ügyességet kivánó munkát már három hete végzik. Napi tervüket átlagosan 116 százalékra teljesítik. A sztrájkokban megedzett szülők és gyermekeik nemcsak most, de egész évben ilyen szorgalmasan dolgoznak. Iparkodnak, hogy a két tanya minél előbb egyfaluvá épüljön. Horváth Mária, Palárikovo, Pikótanya. A gépesített 100 férőhelyes tehénistálló megkönnyíti az állatgondozók munkáját. Megérdemlik a dicséretet A kisújlaki szövetkezet az építkezések terén elért eredményekért megérdemli a dicséretet. A szövetkezet erre az évre egy száz férőhelyes tehénistálló, egy háromszáz férőhelyes juhakol, egy száz köbméteres silógödör és egy 600 méteres útszakasz építését tűzte ki célul. Ezt a tervet túl is teljesítették. Az út építését még a nyár fo'yamán befejezték. A százköbméteres silógödör helyett 200 köbméterest építettek hogy még jobb takarmányalapot teremthessenek. A napokban a tehénistállót is befejezik. Az eredményes munkát annak köszönhetik, hogy a szövetkezet vezetősége rendszeresen foglalkozott az építkezés kérdéseivel és figyelembe vették az Agroprojekt instruktorának, Ignát elvtársnak őszinte és jóakaratú tanácsait. De hozzájárult az a körülmény is, hogy a szövetkezetnek lelkiismeretes munkát végző építőcsoportja van, melyet Kovács Péter vezet. A csoport minden igyekezetét arra összpontosította, hogy a tervezett feladatokat időben teljesítse. Kötelezettségvállalást is tettek, melyben egyöntetűen kinyilvánították, hogy az évi tervet határidő előtt teljesítik. Bár a csoport tagjai nem szövetkezeti tagok, de példás, öntudatos munkájukért minden dicséretet megérdemelnek. Illés Bertalan A 65 éves Nagy Lajos „Az EFSZ érdemes dolgozója" kitüntetés tulajdonosa. Tizenöt malacot választott el minden kocától. Ambries Mihály (halra) 69 éves kocsis. Mindketten a szarvai EFSZ tagjai. Jó munkájukért Tátra-lomnicra kerültek téli üdülésre. Tevékeny az új üzemi bizottság Alig néhány hete választottuk meg a köbölkúti gépállomás új üzemi és ellenőrző bizottságát. Azóta jó szervezés következtében áttekinthetővé vált, hogy a bizottság egyes tagjaira milyen munka hárul. Kéthetenként taggyűlést tartunk és azon megbeszéljük, hogyan kell a hibákat kiküszöbölni. E hónap harmadikén tartottuk meg a második közgyűlést, amelyen több vitás dolgot tisztáztunk, például a traktorosok és szerelők közti viszályt. A szerelők gabonát követeltek a fizetéshez, azt mondták, hogy-nekik is jár, ha a szövetkezeti földeken dolgozó traktorosok kapnak. A gyűlésen a vezetőség örömmel számolt be a magyarországi dolgozók megsegítésére szervezett gyűjtés eredményéről, amely akkor már meghaladta a 2500 koronát. Vándorzászlót vettünk, hogy a legjobb brigádot kitüntethessük. Már átvettük a párkányi új gépállomás nagy műhelyét, amelyet ideiglenesen rendeztünk be. A szerelők öt csoportban dolgoznak. Minden kombájnosnak ott kell lennie a saját gépének javításánál, hogy rámutasson minden hibára. Még a brigádokon is van tennivaló. Intézkedtünk, hogy az alkalmas időben a lánctalpas traktorokat okosan felhasználják a mélyszántás mielőbbi elvégzésére. Kusiczky Imre ★ ★ ★ Fokozódik a tejbegyűjtés A bratislavai kerületben a tejbegyüjtés egész évi tervének teljesítéséhez már alig 2 százalék hiányzik. Ez főleg a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek érdeme a myjavai, Nové Mesto-i, trenčíni, a Bratislava környéke-i, trnavai, malackyi, skalicai, somorjai és pőstyéni járásokban, akik tervezett beadásaikat már túlteljesítették. Az egységes földművesszövetkezetek a kerületben 102 százalékra teljesítették az egész évi tejbeadást. A bratislavai kerületben az elmúlt 11 hónapban 10 millió liter tejjel többet gyűjtöttek be, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Már sok gépet megjavítottak, de Gyár vagy gépállomás? Ezen gondolkodtam, mikor Verebélytől mintegy 400—500 méternyire megláttam egy új épületcsoportot. A megszántott mezők ölében, ameddig a szem belát, nincs más épület. Cégtáblája még nincs, de a mezőről bekanyarodó traktor is azt bizonyítja, hogy jó helyen járok. A bejárattól jobbra ál! az új iroda. Ladányi főkönyvelő sajnálkozással adta tudomásunkra, hogy sem az igazgató elvtárs, sem a műhelyvezető nincs otthon, pedig a gépjavításokról ők tudnának igazán tájékoztatni. Helyettük a szerepet a főagronómus vállalta és mihelyt kimentünk az udvarra, máris magyarázott. Ez lesz a nagy műhely — az udvar közepén terpeszkedő hatalmas épületre mutatott, amely csupa ablak. A földtől a tetőig felnyúlnak a vasrámákba foglalt üvegtáblák. Az építészek még az utolsó simításokat végzik és a szakembereket máris csalogatóan vonza az épület. Szerelők, traktorosok megállnak mellette. — Öröm lesz benne dolgozni — mondta az egyik szerelő. — Én már alig győzöm kivárni, hogy be lehessen költözni — toldta meg a szót a másik. A főagronómus is nagyon örül az új műhelynek, pedig az ő világa inkább a mezők felé terjed. Boldogan mondta — Ha a műhely teljesen elkészül, akkor a nagymányai műhelyekből is de jönnek a szerelők. A traktorosok is megférnek benne a téli gépjavítások idején. Már szeptemberben megkezdtük az áthurcolkodást, de egyenlőre a raktárakban és garázsokban rendeztük be a műhelyeket. Az egyik rögtönzött műhelyben javában folyt a munka. Kalapács koppant, kulcs csikordult, fűrész zizzent s köszörű faldosta az acélt. Mindenütt sietős munka folyt. Mányi Zsigmond az egyik csoport vezetője megjegyezte: — Iparkodnunk kell, hogy a másik csoportot megelőzzük. Egyforma kötelezettségvállalásokat tettünk, de ez még nem biztosítja azt, hogy egyforma eredményt érjünk el. — Mennyi a tervük? — kérdeztük. Mányi elvtárs az egyik szekrény fiókjából előhúzott egy papírt és mutatta. — Ez az én kötelezettségvállalásom. Novemberben három cséplőgépet, decemberben kettőt kel! megjavítanom, januárban és februárban szintén kettőt-kettőt. márciusban három önkötözö, áprilisban is hármat és májusra négy elevátor megjavítását vállaltam. Porubsky Isvtán, a csoport egyik tagja, aki most jött haza a katonaságt:l, nagyon bízik a sikerben. — Ha eddig túlteljesítettük a tervünket, ezután méginkább túlteljesítjük. Nemsokára elkészül a nagy műhely, ott jobban megférünk. — Nem csak arról van sző, hogy mennyit javítunk meg itt és mennyit majd ott — toldotta meg a szót Adatnék Tamás a csoport harmadik tagja - hanem arról, hogy mennyit keresünk. Ha a másik csoport elhagy a versenyben, az azt jelenti, hogy többet is keresnek. Pénz a pénz, ez a legfontosabb. Erre mindenki elmosolyodott. Kemény Imre is letette a gyalút és bekapcsolódott a vitába. Engemet is serkent a pénz, de még jobban az új műhely. A cséplőgép javítók nem csupán aszerint figyelik a versenyt, hogy ki hány gépet javított meg, hanem, hogy ki milyen javítást végzett. A fizetés a javítás mennyiségétől és minőségétől is függ. Kovács József bérelszámoló minden gépre már előre munkalapot ír, amelyen kimutatja, ho"y a javítás mennyibe kerül. A garázs másik végében a második csoport dolgozik. Névszerint Izsó Sándor, Matús István, Mányi János szerelők és Racsek István szíjgyártó. Mányi János hatvan év körüli ember tette le a garast. — Rólam nehogy írjon valamit! Én már kifelé megyek a szocializmusból. — Mosolygott az orra alatt. — Nem versenyezek senkivel. Elvégzem a magam munkáját és többe! nem törődöm. — A másik csoportban pedig azt mondták nekünk, nagyon kell iparkodniok, hogy ezt a csoportot megelőzzék. — Még hogy minket megelőznek! Nem mai gyerek vagyok, de ha kell megfogom a dolog végét. E hónapban kell kivennem a szabadságomat, de addig el nem megyek, még ezt a gépet is meg nem javítom. És akkor versenyezzenek, ha már úgy akarják. — Ez a gép már hányadik? — A hatodik. — A legtöbbet tehát maga javította meg — és mégsem versenyzik? — Lehet itt versenyezni, mikor ez sincs, az sincs. Kevés az alkatrész. Sok pótalkatrészt kimustrált gépekből kell összeszedni. Ha újat kérünk azt mondják, hogy a javítási költségeket már így is túlléptük. Tehetek én arról, hogy az esőn ily hamar tönkre mennek a cséplőgépek és némely traktorosok mit sem törődnek a rájuk bízott gépekkel. Itt van ez a cséplőgép, az oldala még azonmód jó, de nézzük meg a dobját. Mányi János egy létrát tett a géphez és idejét meghazudtoló gyorsasággal sietett fel rajta. Felszakítottam ezt a deszkát, hogy meglássam mi van alatta, mert ahová a szem nemlát be, az eső oda is becsurog. Látják mily korhadtak a csapok? Teljesen újat kell csinálni. Ez mind pénzbe kerül. Futhatja így új alkatrészre és lehet így versenyezni? Mányi János azt mondta, hogy nem versenyzik, mivel idős. Beszéde úgy hangzik, mintha mindenkivel pörölrii szeretne. De aki ismeri, örömmel fogad tőle minden bírálatot. Hiszen az egész gépállomás gondja, baja sajog benne. Munkája pedig mindennél többet bizonyít. Tavaly húsz cséplőgépet, ez őszön pedig már hatot megjavított, így dolgozik az az ember, aki több mint harminc éven véres verejtéket hullatott az urak földjén és átkozódva szidta a kegyetlen cselédsorsot. Hangja most is pörölésre fordúl. Nem szereti az olyan versenyt, amit papíron megkötnek, de szíve tele van virtussal és amikor kell kivágja a rezet. A harmadik garázsban is folyik a javítás. Ott is versenyeznek, de nem csak virtusból, hanem szervezetten. Az egyik csoport Zuzala István és Madurgai József javítják a kombájnokat, a másikban Splehár Dominik és Štefan József, a harmadikban Kemény István és Halanda Dominik dolgozik. És külön a motorjavításhoz, valamennyi csoporthoz, Mészáros Imre van beosztva. Délben együtt ebédelnek és közben megvitatják a javításban felmerült problémákat. A tapasztaltabbak tanácsot adnak a fiataloknak. Sajnos az ő ideiglenes műhelyük közelében is szembe tűnik egyes dolgozók hanyagsága. A nagy félszer alatt úgy állnak a javításra váró önkötöző gépek, mintha azokat odadobálták volna. A ponyvák nedvesen, szanaszét hevernek. A gumikerekek le vannak engedve és repedezwek. Még egy gép sincs aláékelve. Nem is szólva az elevátorokról és a vetőgépekről, melyek kint a szabad ég alatt áznak, vetemednek. A gépjavításban elért eredmények szépek, amiért a szerelőket dicséret illeti, de még szebb lenne a siker, ha a gépek nem kerülnének időelőtt újabb javításra a helytelen raktározás és az egyes dolgozók hanyagsága miatt. Van olyan cséplőgép is, amely a múlt évben is generáljavítást kapott és ez éven is azt kell rajta végezni. Az időjárás viszontagsága miatt jobban elrongálódnak a gépek, mint az általuk végzett munkában. A traktorosok vegyenek példát a szerelőktől, szeressék úgy a gépeket, mint ők és akkor nem lesz annyi kiadása a gépállomásnak és több jut pótalkatrészekre és a jó gépekkel ők is eredményesebbekké tehetik munkájukat. Csurilla József.
