Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-16 / 50. szám
1956. december 16. \fxab-ad Földműves 5 Néhány héttel ezelőtt befejeztük a takarmányalap biztosításáról szóló vitát. Most újabb vitát indítunk, mégpedig az állattenyésztés növeléséről. Kérjük kedves olvasóinkat, írják meg, milyen problémák vannak ezen a téren akár a szövetkezetekben, akár az állami gazdaságokban, örömmel fogadjuk és szívesen közöljük az egyénileg dolgozó földművesek hozzászólásait is. Az alábbiakban ismertetjük inž. Ján Mozolának, a Földművelési és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozójának bevezető írását. Hogyan növeljük a szarvasmarhaállományt és az állatok hasznosságát? Az állattenyésztés legkomolyabb és legfontosabb szakasza a szarvasmarhatenyésztés. Abban van a két nagyon fontos élelmiszer — a tej- és a hús — termelésének lehetősége. A bortermelés szempontjából is fontos a szarvasmarhatenyésztés. A szarvasmarháktól nyert istállótrágya a legértékesebb, nélküle szinte lehetetlen a hektárhozamok emelése. Ezen fontos tényezők következtében a második ötéves terv irányelvei is különösen kiemelik a szarvasmarhatenyésztés jelentőségét és feladatul tűzik ki a szarvasmarhaállomány és az állatok hasznosságának emelését. Ami a szarvasmarhaállományt illeti, el kell ismernünk, hogy távolról sem kielégítő. Szlovákiában. csupán 46,7 darab szarvasmarha esik 100 hektár mezőgazdasági területre, ezzel szemben a cseh kerületekben 62. Szlovákia szövetkezeteiben 29, a cseh szövetkezetekben pedig 54 darab szarvasmarhát tartanak minden 100 hektár területen. Még rosszabb a helyzet a tehénállománnyal. A tehénállomány egyáltalán nem kielégítő, s ennek következtében aránylag alacsony a hús, és tejtermelés, s így a szövetkezetek nem használhatják ki a szabadpiac előnyeit. Az alacsony állomány következtében a trágyatermelést sem tudjuk biztosítani. Emiatt a hektárhozamok is alacsonyak. A szövetkezetek és, az állami gazdaságok szarvasmarhaállományának növelésével kapcsolatos kérdéseknél gyakran beszélnék arról, vajon fontos-e az állomány növelése és nem lenne-e jobb irányt venni inkább az állatok hasznosságának emelésére. Ezt sok esetben azzal indokolják, hogy az aránylag gyenge takarmányalap mellett magasabb hasznosságot lehetne elérni a kisebb állatállománytól. Ezzel a kérdéssel szemben világos álláspontot kell elfoglalnunk. Ha a szövetkezetekben legalább 50 darab szarvasmarhát tartanának minden 100 hektár területre, s ennek fele tehén lenne, amellett teljesen kihasználnánk a takarmánytermesztési lehetőséget, akkor talán gondolhatnánk ilyen megoldásra. A jelenlegi szarvasmarhaállomány és a takarmányalap kibővítésének óriási lehetőségei mellett teljesen alaptalan az ilyen irányú érvelés. El kell követnünk mindent, hogy minden szövetkezetben legalább 45 darab szarvasmarha jusson minden 100 hektár mezőgazdasági területre, s ennek legalább fele magas hasznosságú állat legyen. Azok a szövetkezetek, amelyek ezt az állományt már elérték, sőt túlszárnyalták, világosan bebizonyíthatják, milyen nagy kihatással van a szövetkezet gazdálkodására a szarvasmarhatenyésztés. Minél nagyobb lesz a szarvasmarhaállomány és az állatok hasznossága, annál több lesz az állati termék, az istállótrágya és annak arányában számolhatunk a hektárhozamok növelésével. A szarvasmarhaállomány feltöltésére saját tenyésztésünk nyújt legnagyobb lehetőséget. Minden jó gazda a borjúnevelésre fordít legnagyobb gondot. Igyekszik nekik juttatni a legjobb takarmányt. A szemes takarmánnyal sem bánik szűkén, mert tudja, hogy csak a fejlett erős testalkatú borjúból lehet tehén. A legnagyobb gondot az üszők nevelésére fordították, melyekből jó tehenet akart nevelni a tenyésztő saját részére, vagy eladásra. Ügy néz ki, mintha az állami gazdaságokban és szövetkezetekben megfeledkeznének erről a fontos tényezőről. Néha úgy néz ki, mintha az emberek nem értenének a fiatal állatok neveléséhez. Ez viszont nem igaz, mert azok a földművesek, akik valamikor olyan jó egyedeket neveltek, ma a szövetkezetekben vannak, ahol még nagyobb lehetőségük nyílik erre. A hiba abban van, hogy a legjobb takarmányt nem a borjak és az üszők kapják, hanem a lovak és a tehenek. Ügy gondolják, hogy a tehenek jobban hasznosítják a beleetetett takarmányt, mint a fiatal állatok. Igaz, hogy a tehenek előbb visszafizetik a takarmány ellenértékét, de milyen gazda az, aki nem néz a jövőbe és nem’teremti meg a lehetőségeket tehénállománya minőségének emelésére. Saját nevelésű fiatal állatok nélkül elképzelhetetlen a nagy hasznosságú fejőstehenek biztosítása. A fiatal korukban rosszul gondozott állatok elkorcsosodnak és sem a hizlalásban, sem a tejelékenységben nem vesszük hasznukat. Szükséges, hogy állattenyésztésünkben előtérbe helyezzük a fiatal állatok nevelését, hogy a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban magas hasznosságú állataink legyenek. A fiatal állatok, főképp ■ az üszők nevelésére különösen nagy súlyt kell helyezni. Az a régi közmondás, hogy „a fiatal állatok szerint ismered meg a tenyésztőt”, teljes egészében érvényes ma is. Az állatállomány emelésére szintén nagy befolyást gyakorol a tehenek és az üszők rendszeres folyattatása. Ha erről gondoskodunk, minden tehéntől egy borjút nyerünk évente. A folyatás azonban még a jól táplált állatoknál is csak akkor mutatkozik, ha nem korlátozzuk mozgásukat. Az istállókban sok esetben nem vesszük észre a folyatás jeleit, s ezzel nemcsak tejet, hanem borjút is veszítünk. Meg kell említeni a lótenyésztést is, mert egy ló helyett két tehenet lehet tartani. Ezzel is elősegítjük a szarvasmarhaállomány feltöltését. Ami pedig az állatok hasznosságát illeti, legnagyobb probléma a tejhozam és a súlygyarapodás emelése. A II. ötéves terv végéig a mostani 1500-ról 2180 literre kell emelni a tehenek átlagos tejhozamát. A vágómarhák átlagsúlyát 55 kilóval kell emelni. Ezek mind komoly feladatok, de ismerjük állataink tulajdonságait és tudjuk, hogy jó takarmányozással, még nagyobb hasznosságot is elérhetünk. Ehhez azonban jobb takarmányalapra és jobb gondozásra van szükség. A tejhozam emelése szempontjából rendkívül fontos, hogy a fiatal üszőkből nagyhasznú teheneket neveljünk. Ebből a szempontból sok szövetkezetben nagyon kedvezőtlen a helyzet. Vannak 2—3 éves üszők, amelyek még most sem borjasak. Ilyenekből sohasem lesz jó tehén. A szövetkezetek sok haszontalan üszőt tartanak, amelyek csak megdrágítják a tehénnevelést. Mindez a gondatlansag következménye, mert a fiatal állatok a rossz gondozás miatt lemaradtak a fejlődésben. Szinte elképzelhetetlen, hogy valamikor két-hároméves üszőt tartott a tenyésztő anélkül, hogy befolyattatta volna. Az ilyen állatokat meddőnek QjOGITANÁCSADÓJ Olvasóink az utóbbi időben sok ügyes-bajos kérdéssel fordultak hozzánk tanácsért. A legfontosabb kérdésekre szolunk. KÉRDÉS: Hat hektárnyi területen gazdálkodom hegyvidéki körzetben. Hozzátartozóim (nagyszüleim) teljesen munkaképtelenek. Magam száz százalékos rokkant vagyok. A fiam mint villanyszerelő dolgozik, a leányom férjnél van, de külön lakik. Rajtuk kívül még két kiskorú gyermekem van. Jogom van-e a beadási kötelezettség csökkentésére? Jelige: DMS. VÄLASZ: A beadási kötelezettség csökkentésére nincs joga .mivel több mint 0,5 hektár földön gazdálkodik. Abban az esetben, ha betegség miatt nem tudja biztosítani földjein a termelést, kérheti a HNB segítségét, vagy hat évre bérbeadhatja földjeit. Ebben az esetben kérelemmel folyamodhat a JNB nyugdíjügyi szakosztályához a rokkantsági segély elismeréséért. KÉRDÉS: A gépállomás 20 kg heremagot követel tőlem 100 kg heremag kicsépléséért. Mivel azonban termelési szerződést kötöttem a magfelvásárló üzemmel, köteles vagyok-e a gépállomás követelését természetben kielégíteni? Jelige: KR. VÄLASZ: A gépállomás az egyénileg dolgozó földművesektől csak pénzben követelheti a végzett munka díjának kiegyenlítését. KÉRDÉS: 2,48 hektáron gazdálkodó földműves vagyok. Egy tehenem van. Beadási kötelezettségem 611 liter tej. Ismerek olyan földműveseket, akiknek szintén egy tehenük van, beadási kötelezettségük azonban csak 250 liter tej. Rendben van ez így? Jelige: P. P. mondták és kiselejtezték. Azt is tudjuk viszont, hogy sok földműves arra törekedett, hogy már két évéé korában tehén legyen az üszőből. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ezt a módszert kell alkalmazni a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, de a jól nevelt szimentáli üszőket 16 hónapos korukban már be lehet folyattatni. A mai viszonyok mellett azonban az is nagy lépést jelentené előre, ha legalább 18 hónapos korukban be tudnánk folyattatni az üszőket. Ezzel lényegesen csökkenthetnénk a tehénnevelés költségeit. Ezt figyelembe kell venni. Saját tenyészetünkön kívül irányt vehetünk a borjas üszők és tehenek vásárlására is, mert ezzel gyorsabban elérhetjük a tervezett tehénállományt. A hízóállatok vágósúlyának növelése és a tehenek tejhozamának emelése elsősorban a helyes takarmányozástól és gondozástól függ. Ha elegendő takarmányunk, szénánk, és silónk lesz, akkor nagyobb mennyiségű szemestakarmány nélkül is elérhetjük a kívánt súlygyarapodást. Nem szabad viszont megengedni, hogy a fiatal állatok visszamaradjanak a fejlődésben, „Jogi tanácsadó” rovatunkban vála VÄLASZ: A két hektárnál kisebb területen gazdálkodó tehéntulajdonosoknak az egész tehénállomány nagysága szerint szabják ki a tejbeadást, vagyis 250 litert tehenenként. A két hektárnál nagyobb területen gazdálkodó földműveseknek a terület nagysága szerint írják elő a tejbeadást. Mivel két hektárnál nagyobb területen gazdálkodik, a tejbeadást aszerint szabták meg — helyesen. KÉRDÉS: 1953-ban baleset ért. ötvenhat éves vagyok. Havonta 526.— korona rokkantsági segélyt kapok, a két iskolaköteles gyereknek járó pótlékkal együtt. Hová forduljak nyugdíjam felemelése ügyében? VÄLASZ: A szociális biztosításról szóló új törvényjavaslat értelmében, amely 1957 január 1-én lép életbe, az ön nyugdíja lényegesen emelkedik. Ha a rokkantság előtti 10 év alatt legalább 5 évet dolgozott, rokkantsági segélyt fog kapni. Ez az évi átlag keresetének 50 százalékát teszi ki. Közelebbi felvilágosítást a JNB nyugdíjügyi szakosztályán nyerhet. KÉRDÉS: Anyám már 20 hete munkaképtelen. Mennyi segélyre jogosult naponta, ha az utolsó három hónap alatt 4163 koronát keresett? Jelige: „Beteg”. VÄLASZ: Ha édesanyja keresete 4163.— korona volt az utolsó három hónapban, akkor az 1—92 napig terjedő időre 23,40, a 92—182 napig terjedő időre 25,47, 183 nap után pedig naponta 26,91 korona segélyre jogosult. hanem már kiskoruktól fogva helyesen kell takarmányozni. Ezzel elősegítjük a hizlalás feltételeinek kedvező kialakulását. Az legyen legfőbb igyekezetünk, hogy a kétéves állatok elérjék a kívánt vágósúlyt és alkalmasak legyenek beadásra. Hogy minél jobb eredményeket érjünk el, az egész állományt haszon- és hízóállatokra kell osztani és mindkét csoport részére különböző takarmányadagokat kell összeállítani. Ez a legelőnyösebb. írásomban igyekeztem rámutatni a szarvasmarhatenyésztés legfőbb problémáira és megvagyok győződve arról, hogy a vita során számos probléma nyer megoldást. Szükséges azonban, hogy az állattenyésztésben szép eredményeket elért dolgozók a tömegek elé bocsássák tapasztalataikat. A szarvasmarhatenyésztés valóban a legfontosabb termelési ágazat és megérdemli, hogy alaposan foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogyan lehetne minél gyorsabban javítani a jelenlegi helyzeten. inž. Ján M o z o I a, a FEMH állattenyésztési főigazgatóságának igazgatója. A megfelelően előkészített talajon az ültetés előtt ki kell jelölni a tőkehelyeket s el kell készíteni a beültetendő terület beosztását. Az általános szabály az, hogy egyegy tőkének 1 m2 területre van szüksége, a sor- s tőketáv tehát kézi megmunkálás esetén 1—1 m legyen. Ha a sortávot nagyobbra vesszük, akkor a tőketávot bizonyos mértékig arányosan csökkenthetjük, tehát pl. fogatos, gépi, vagy sodronyművelés esetén a sortáv 125 cm, a tőketáv 75 cm lehet, 70 cm-nél azonban szűkebbre nem vehető. A lugastőkék egymástól 1,5, 2 m-re, sőt távolabb is ültethetjük. A szőlőt rendesen négyes kötésben ültetjük, tehát a sorok derékszögben keresztezik egymást. A hármaskötést — amelynél a szomszédos sorokban a tőkék csak minden második sorban fedezik egymást — a föld lemosódásának mérséklése céljából erősebb lejtőkön, hegyi szőlőkben alkalmazzuk. A kijelölést úgy végezzük, hogy először a kérdéses területen egy — az országúttal, határvonallal párhuzamos, lejtővel keresztben álló stb. — tetszésszerinti irányú alapvonalat veszünk fel. Ennek alapján egy egyenlőközű négyszögű táblát fektetünk fel. Majd a tábla négy oldalán elkészítjük a sor- és tőketávnak megfelelő keretbeosztást, azután a szembenlevő — karókkal kitüzdelt — párhuzamos oldalak megfelelő pontjait VJ A szőlő telepítése ŕ 0o°o0o° oo о A terület beosztása és a tőkehelyek kijelölése J egyenes vonallal összekötve, a keresztezési pontokat, ahová a tőkék fognak Buktatva előgyökereztetés. a) 15—20 cm föld, b) 10 cm szalma, c) 20 cm szalmástrágya, d) 2—3 cm nyirkos fagyapot. kerülni pálcikákkal, venyigedarabokkal stb jelöljük meg. Lejtőn a tőkehelyeket csak lejt mérőléccel, vagy vízszintezővel vízszintesen tartott ültetőléc mellett jelöljük ki. A sorok iránya lehetőleg észak-déli legyen, lejtőn viszont a sorok mindig a lejtővel keresztben húzódjanak. Ha a beültetendő terület nem négyszögű, hanem szabálytalan alakú, akkor a beosztást egy, az illető területen elférő keretnégyszög szerint készítjük el s a négyszögön kívül eső részeken a sorok egyenes vonalban való meghosszabbítása révén tűzzük ki a tőkehelyeket. Az ültetési anyag előkészítése A szőlőt a többrügyes, egészséges, ép, érett, éles vessződarabjainak eldugványozása, azaz simavessző, illetve az ebből készült gyökeresvessző és gyökeresoltvány elültetése révén szaporítjuk. Eldugványozás, illetve elültetés előtt az ültetési anyagot megfelelően elő kell készíteni. A simavesszőnél, — amelyet dugványozás előtt ajánlatos előgyökereztetni — az előkészítés csak abban áll, hogy a legalsó rügy alatti csonkot 1/2 cm-re vágjuk vissza. Az előgyökereztetés — ahol erre mód van — a vesszőkötegek végének 10—15 cm mélyen vízbe (patak stb.) állításával, vagy legegyszerűbben az ún. buktatva előgyökereztetés útján történhet. A buktatva előgyökereztetést kéthárom héttel az ültetés előtt kb. április elején végezzük. A két-háromszáz darabos vesszőkötegeket a megfelelő nagyságú árkon keresztül fektetett karókkal a levegőben úgy fügesszük fel, hogy felsővégük, azaz a vesszők felső vége alul kerüljön, alsóvégük pe-Gyökeresvessző ültetésre előkészítése. a) előkészítés előtt, b) előkészítés után. dig egy síkban az árok szélénél pár centiméterrel magasabban álljon. A lefelé buktatott vesszőkötegek sem az árok oldalát, sem alulkerült felsővégükkel az árok alját ne érintsék. A vesszőkötegek közötti hézagokat szalmával, fagyapottal töltjük ki, azután a vesszőt egy síkban álló felfelé néző talpára 4—5 cm vastagon nedves moha, széna, vagy finom fagyapot réteget borítunk, erre 10—12 cm vastagon friss, meleg trágyát, majd televényes földet, legfelül pedig 20—30 cm-es rétegben szalmástrágyát rakunk. A fedőtrágyaréteget állandóan nyirkosán tartjuk és időnként langyos vízzel permetezve megnedvesítjük; a túlságos nedvességtől hideg esőtől esetleg deszka stb. fedéssel védjük. A vesszők végén 10—12 nap alatt megindul a gyökérképződés. Amikor a kis gyökerek már 1—2 cm-esek, a vesszők kiszedve elültethetők. A kiszedést lehetőleg borús időben végezzük, s a veszszőket a kiültetésig nedves homokba, vagy zsákba takarjuk, ültetéskor óvatosan bánjunk a vesszőkkel, mert a zsenge kis gyökérkék könnyen letöredeznek. A gyökeres vesszőket s oltványokat közvetlenül az ültetés előtt úgy készítjük elő, hogy alsó talpgyökereiket 8—10 cm-re, oldalgyökereiket pedig 2—3 cm-re kurtítjuk vissza. A gyökértörzs (vessző) felsőharmadából eredő ún. harmatgyökereket tőből eltávolítjuk. Az elültetett vesszőn ,vagy oltványon levő hajtások, vesszők közül csak a legerősebbet hagyjuk meg, s azt egy fejlett rügyre vágjuk vissza, a többit teljesen lemetsszük. Az oltványokat gondosan nézzük át s az esetleg hibás oltási forradást mutatókat selejtezzük ki. Az így előkészített gyökeres vesszőket, vagy oltványokat elültetésükig a kiszáradástól nedves zsákba takarva ideiglenesen elvermelve óvjuk meg. i 1 * ■
