Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-09 / 49. szám
6 Jzab-ad Földműves 1956. december Ö. Bodrogszerdahelyi tapasztalatcsere Hideg szél rohant végig a sáros utcákon, amikor a zempléni szövetkezet három állatgondozójával, H. Tóth Jánossal, F. Szalontai Ferenccel és Rickó Jánossal kiszálltunk a bodrogszerdahelyi állomáson. Elindultunk a falu felé, ahol tapasztalatcsere-estet rendezett a kassai kerületi kultúrotthon és a királyhélmeci JNB. A tapasztalatcserére meghívták a perbenyikí EFSZ dolgozóit is, mivel az állattenyésztésben nagyszerű eredményeket értek el. A zempléni EFSZ-ből hárman, a bélyiból kettén, a kiskövesdiból ketten, a ladmóci és nagybári szövetkezetből pedig egy-egy állatgondozó vett részt a tapasztalatcserén. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor a kultúrház nagytermében Urbancsik elvtárs, a szövetkezet elnöke fogadta a vendégeket. A megterített asztalokon néhány perc múlva finom paprikásszalonna és újbor bizonyította a szerdahelyiek vendégszeretetét. Hosszabb beszélgetés után a helyi szövetkezet elnöke és zootechnikusa vezetése mellett elindultunk a szövetkezet telepe felé. Az út a növendékek istállója felé vezetett. Mindenütt rend és tisztaság volt. Ez nemcsak akkor volt így, hogy tálán vendégeket vártak, hanem mindig. Néhány perc múlva élénk vita indult a vendégek és a helyi állatgondozók között. A kassai járás szövetkezeti dolgozói sorra tették fel kérdéseiket és joggal kifogásolták azt, hogy a növendékállatoknál nincs bevezetve az érdemszerinti jutalmazás. A tehénistáilóban még inkább fokozódott a vita. A sertéseknél a törzsállomány mellett tovább elidőztek a vendégek. Büszke lehet rá a szerdahelyi szövetkezet. Megérdemelten nyerte el az őszi kerületi mezőgazdasági kiállításon a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal nagydíját. A törzskönyvezett sertésállomány beállításáról és neveléséről a szövetkezet elnöke számolt be. Kezdetben sokat harcolt a hitetlenekkel szemben, akik nem akartak törzskönyvezett anyakocákat vásárolni. Pedig megérte, mért azóta már sok pénzt kapott érte a szövetkezet. Nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet ez evben is kifizetheti a munkaegység tervezett értékét. Jelenleg 23 törzskönyvezett sertést készítenék elő eladášTäv "mélyekért darabonként legalább 4000 koronára számítanak. Este 6 órakor a kultúrházban megkezdődött az eszmecsere a látottakról. Elsőnek Csatlós Gábor jelentkezett. Elmondta, hogy alakító tagja a szövetkezetnek. Annak idején nem akart beleegyezni, hogy munkaegység után kapja jutalmát, komenciót akart, mint egykor a gróf uradalmában. De azóta már megváltozott a nézete. Vida elvtárs, a szövetkezet állattenyésztésének egyik megalapító tagja volt. Felszólalásában a kezdeti nehézségekről beszélt.' Néhány évig a teheneket gondozta, később a sertésekhez került. Ott dolgozik most is. Nemrégen 178 darab 13,5 kg-os malacot adott át, amelyeknél napi 0,30 kg-os súlygyarapodást ért eb A továbbiakban Kocur András, az „EFSZ érdemes dolgozója“ jelvénnyel kitüntetett sertésgondozó kért szót. Elmondta, hogy tavaly 1260 malacot választott el. Jelenleg két társával közösen 90 törzskönyvezett anyakocát gondoz. „Elvállaltam és gondjukat is viselem az állatoknak, — mondotta. Ha kell, még éjjel is mellettük vagyok. Eredményeink egyik titka a rendszeres etetés és jó gondozás. Ügy kell törődni az állatokkal, mint saját magunkkal. Nem tudom, hogyan csinálják másutt, de én Háláskor nem hagyom magukra a kocákat. Egyszer előfordult, hogy nem volt áram, de 18 kocámnak fialni kellett. Magamhoz hívtam a kisebbik fiamat és a zseblámpa fényénél 120 malacot szedtem ki a kocák alól." A továbbiakban még rámutatott. arra, hogy már 20 napos korukban eteti a malacokat, de arra is nagy gondot fordít, hogy maradjon az állatok előtt az el nem fogyasztott, eleség. Ebben az évben 14 malacot választott el minden" kocától 18 kg átlagsúlyban. Lupis eltvárs szorgalmas ember. A hízósertéseknél dolgozik. Elmondta, hogv nagy súlvt fektet a pontos és rendszeres munkára. A hizlaldába ébresztőórát vitt, amelv mindig pontosan fiqyelmezteti, mikor van az etetés ideje. Keze alatt, a nyolchónapos állatok 130—140 kilósak. Utána a perbenyikí szövetkezet elnöke, Kondás József elvtárs emelkedett szólásra. Röviden ismertette szövetkezetük helyzetét és elismerését fejezte ki a látottakról. A perbenyikí szövetkezetben nagyon szép eredményeket érnek el a tejtermelésben. Például tavaly tehenenként 2067 literes évi átlaguk volt. A kassai járás szövetkezeteinek nevében elsőnek Makó Imre, a beniakovcei szövetkezet zootechnikusa szólalt fel. Rámutatott arra, hogy mit talált jónak és mi szorulna javításra. Beszámolt arról is, hogy ebben az évben minden feltételük megvan arra, hogy elérik a 2300—2400 literes évi tejátlagot. Halász elvtárs, a beniakovcei szövetkezet egyik tehéngondozója a következőket mondotta: „Már régebben foglalkozunk a fajtehenek tenyésztésével. Olyan tehenünk is van, amely évente 4000 liter tejet ad.“ Liga elvtárs, a bélyi szövetkezet zootechnikusa kijelentette, nagyon értékesnek tartja a tapasztalatcserét. Kérte az illetékeseket, hogy gyakrabban rendezzenek hasonló összejöveteleket. További beszédében ezeket mondotta: „Sok szépet láttam a szerdahelyi szövetkezetben. Azt azonban kifogásolom, hogy egysorban egyszerre öten fejtek és azt a tehenet, amelyik éppen következett. Előfordulhat, hogy, ha minden alkalommal más feji a tehenet, nem adja le rendesen a tejet. Talán ezzel is magyarázható, hogy a szerdahelyi szövetkezet csak 1400 literes tejatlagot ér el. Másnap a kassai járás szövetkezeti tagjai ellátogatlak a perbenyikí szövetkezetbe. a' szívélyes fogadtatás után körülnéztek a szövetkezet telepén. A munkaszervezés jobban tetszett nekik, mint szerdahelyen. Azt is nagy elismeréssel fogadták, hogy a termelés minden ágazatában bevezették az érdem szerinti és pótjutalmazást. Annak köszönhető, hogy a sertéseknél 0,66 kg-os, a hízómarháknál pedig 1,15 kgos napi súlygyarapodást érnek el. Sok szépet és hasznosat tapasztaltak a két járás szövetkezeti tagjai. További munkájukban ennek bizonyára hasznát veszik. Helyes lenne, ha másutt is szerveznének hasonló tapasztalatcseréket. Kulik Gellert Jól startolt a restei EFSZ A restei szövetkezet még „kiskorú", hiszen csak a múlt év őszén alakult, 11 taggal. Az alakulásnál sok. nehézséget kellett leküzdeni, hiszen az előkészítő bizottság soréiban is egyesek még ingadoztak, nem bíztak abban, hogy a taglétszámot lehet bővíteni, ilyen bizalmatlanságról tett tanúságot Lucskai elvtárs, az előkészítő bizottság elnöke is. A népnevelők és a restei kommunisták azonban szilárd eihátározással láttak munkához. A közös gazdálkodás részére megnyerték Vajányi középparasztot, aki jelenleg az EFSZ kiváló agronómusa, Kiss Lászlót, aki az EFSZ elnöke, és Sivákot, aki a növénytermelési csoport vezetője. A még ingadozó kis- és középparasztoknak tanulmányút keretében alkalmuk volt ellátogatni a királyhelmeci járás legjobb szövetkezeteibe, pl. Királyhelmecre és Kisgépesre. Meggyőző példákon láthatták a kollektív gazdálkodás jelentőségét és előnyeit. Ez a módszer bevált. Egv hét leforoása alatt a 11-es taglétszám 40-re növekedett, novemberben pedig újabb 26 tannal bővült, úgy. bogv összesen már 66 lett a nagy család létszáma. Ha visszatekintünk ezen rövid múltra, úgy teljes megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy jó utat választottak a restiek. Közös gazdálkodásuk első évében 7 Kčs előleg járt munkaegységenként és ahogy a pénzügyi terv mutatja, több mint valószínű, a zárszámadásnál még 5 korona üti a markukat. Ezt a szép eredményt szorgalmas munkájuknak köszönhetik. A gabonabeadási kötelezettségüket 107 százalékra teljesítették. A restei szövetkezetesek nem feledkeztek meg a télről sem, ezért jó minőségű takarmányról is gondoskodtak. Lesilóztak 800 köbméter takarmánykeveréket és egyéb zöldtakarmányt. A szövetkezet építkezése jó mederben halad. Már van egy istállójuk 50 tehén befogadására, 280 sertés részére sertésólat tataroztak. Most készül egy K-98-as tehénistálló és felépítenek még egy ólat 250 sertés, egy akolt 300 juh befogadására. A restei EFSZ vezetői jól tudják, hogy szakképzettséget állandóan növelni kell, hiszen a kollektív gazdálkodás munkája sokoldalú. Az a szaktudás, ami elegendő volt az egyénileg dolgozó gazdának, nem felelhet meg a nagyüzemi termelésben. Ezért a szövetkezet elnöke. Kiss elvtárs részt vgtt egy háromhónapos tanfolyamon, ugyancsak részt vett a szövetkezet könyvelője is. Tudásszomj észlelhető az EFSZ minden tagjánál, akik soha nem mulasztanak el egy • alkalmat, hogy szakismeretüket bővítsék. Igyekezetüket bizonyítja az a tény is, hogy a szarvasmarha- és sertéshízlalásban jó! bevált módszereket használnak. A közellátás részére terven felül 10 sertést és 20 szarvasmarhát hizlalnak. A restei szövetkezetesek munkahangulatát nem befolyásolhatták a magyarországi szomorú események. Szilárd elhatározásuk csak növekedett. Még nagyobb lendülettel látnak munkához, hogy pártunk és kormányunk bölcs vezetésével részesei lehessenek boldog és megelégedett életünknek. ’Andreas Sándor, levelező Az eredmények beszélnek A besztercebányai kerületben a tamási szövetkezet jó eredményeket ér éi az állattenyésztésben Bevételük ezideig 950 000 koronára rúg és még további 300 000 korona bevételre számítanak. — Hogyan érték el ezt a szép eredményt? — kérdeztük Gálád Jánostól, a tamási szövetkezet zootechnikusától. — Három tényezőnek köszönhetjük ezt a sikert: Mindenekelőtt a példás gondozásnak, a jó takarmánvalapnak és' a helyes takarmányozásnak. E három közül legfontosabb a takarmányalap. A takarmányról mi egész évben gondoskodunk. Már a tavalyi vetési tervnél vigyáztunk arra, hogy betartsuk a takarmányok vetési tervét. Réteinket és az évelő takarmányokat jól megtrágyáztuk. S hogy helyesen cselekedtünk, erről az eredmények beszélnek. Ezen a nyáron 5660 mázsa lóherét, és 5620 mázsa réti szénát hordtunk be, A takarmányszalmát kazlakba raktuk, hogy ne rothadjon meg, s télire 1200 köbméter silót is készítettünk. Ezeket a válaszokat kaptuk Gálád Jánostól, s mindebből megtudtuk, hogy Tamásiban tisztában vannak a takarmányozás fontosságával s ezt tervük betartásával is elősegítik. A takarmányozási adagokat így például teheneknél a napi 7 kg száraz lóhereféle, 3 kg takarmány'szalma, 1 kg.malomi keverék és 20 kg silóban állapították meg és ezt pontosan betartják. A növendékmarhák naponta 5 kg szénát, 2 kg takarmányszalmát és 50 dkg szemesterményt kapnak, a fiatalabb jószágok pedig 3 kg szénát, 1 kg szalmát és 1 kg srótot. — Takarmányozási tervünket 200 napra, azaz ez év november 1-től a jövő év május 15-ig dolgoztuk ki, — folytatja a továbbiakban Gálád elvtárs. — Ezenkívül 1957. március 1-től teheneink napi lóhereadagját fél kilóval emeljük. Ezzel az vezet bennünket, hogy teheneink jó erőnlétben menjenek majd a legelőre, hogy a zöldtakarmányozásra való áttéréskor megakadályozzuk, a gyengébb fejős tehenek megbetegedését. És hogy a tervet valóban pontosan betartják, azt az is igazolja, hogy 1 liter tej előállítása náluk 1,14 Kčs-ba kerül. Ennek eredményeként évi jövedelmük 100 000 korona lesz. S ez jó gazdálkodásuknak legjobb igazolása. A tamási szövetkezet tagjai ezek alapján az év végén szép jutalékra számíthatnak maid. S. L. ★ ★ ★ Juicsa iaík&m. gát diadalmasan, s a villangfényben nap reggel beállított Kecskések portáláthatóvá válnak bagóiétól fekete fo- jára. gai. — Csak nem! — hökkent meg az — Szeretném_ megfejni a teheneit — öreg s igyekezett leplezni idegességét, cseng Julcsa hangja — s egy mozdu- — Jóreggelt kisasszony! — hangos-Julcsát naponta szóbahozzák Alsóvámoson. A vénasszonyok fogatlan szája is mosolyra húzóáik, ahányszor rágondolnak. Ritkaság az efféle szenzáció, s ezen hónapokig lehet élösködni. A gyereklány, aki még elpirul a legény fürkésző tekintetétől, túljárt — a falu volt bírójának — a vén Kecskés Gáspár eszén. Félni lehet Julcsától, pedig szemrevaló fehérnép. Pirospozsgás, tűzről pattant. Párját ritkítja a környéken. De nemcsak az esze, a keze is fürgén jár. A lejcsarnok ragyog a tisztaságtól, gyors tempóba de.vzi át a tejet, nem kell a tejhozóknak ücsörögni. Mégis hiába. Mindenünnen csak szidást kap. A járástól, hogy gyenge a tej — vizes a tej, — я falu népétől, kevés pénzt kapunk a tejért, elszámolod, a pénzünket, s ki tudná megmondani mivel üldözik még Juicsát jogtalanul. A csarnok „leghősebb" embere a cukorbajos Kecskés. Pedig az ó tejével van a legtöbb baj. Most is inkább kékszínt játszik, mint fehéret. Két fok a zsírtartalma, sohasem több. Julcsa beszélhet neki, akárcsak a falra borsót hányna. — Ahol nincs, az isten sem vehet, — így a gazda. — Csak nem fogok az üzletben vajat vásárolni és a tejbe keverni, hogy a kisasszony elégedett legyen a Bimbóm tejével. — Csak úgy hozná be, ahogy kifeji — mondja julcsa keseredetten. — Mi?... Hát néni hiszed?! — kelt ki magából Kecskés, s villogó szemmel néz a kislányra. Julcsa az ajkát rágja, piros ajkát, még pirosabbra. — Mit értesz te a bornyakhoz. Meg sem tudnád fejni a tehenet. Ölelkezni, csóknlózni Jóskával a kis kapuban; azt elhiszem ... Ha-ha-ha — neveti el malattal kendő alá dugja homlokára merészkedő hajtincseit. — A Bimbómat?! — A Szegfűjét is! — Jöhetsz akár azonnal, vagy bármikor, szeretném látni, tudsz-e fejni? Julcsa nem késlekedett. Már máskodolt szokása szerint, de most recsegős volt a hangja, mint az öreg vasjazéké. — Hivott, eljöttem, — mondta a lány röviden. Gyorsan körülnézett a nagy portán és idegennek érezte magát a baromfiaktól nyüzsgő udvarban. — Ah... Én csak viccnek véltem я dolgot, Julcsa lelkem, nyugodtan hazamehetsz, elhiszem, hogy tudsz fejni — hízeleg a gazda csöndesen, szerényen. — Hozza csak a sajtárt szaporán, nem érek rá. Kecskés az ördögbe kívánta ezt a jóképű „boszorkányt", de mit tehet. A kutyáit' sincsenek kéznél, hogy legalább megijesztenék. Mogorván befordult a konyhába, hogy hozza az edényt. — Vigyázz, nagyon vigyázz, mert Bimbó a levegőbe repít. A Szegfű mellé ne merészkedj, mert fe} nyár sál. Te ... te ... nem felelek érted! Ronda a tehénfarka, piszkos lesz a ruha rajtad. Még sok mindent mondott /ókelme, de a tej vastag sugarakban szőkéit, csörgött, kopogott a kanna fenekén. A vén „róka" jóformán gondolatait sem rendezhette, a fehér nedű habja már a kanna szélét nyaldosta. A mennykő, amit Kecskés csak sejtett, most csapott le a felhőtlen égből. Megrökönyödve, szemét kidüllesztve nézi, nézi, Julcsa fokolja a tejét az istállóban. — Négy egész héttized a zsírtartalom, gazduram, és nem kettő. Vegye tudomásul, ezentúl csak ilyen tejet fogadok el magától — pereg Julcsa nyelve, majd a sajtárt a dühtől toporzékoló ember kezébe nyomja és elköszön. Ettől a naptól kezdve Kecskés Gáspár csendbe hordja a tejet, de sohasem vizesen. Julcsa a régi: vicces és jókedvű. Azóta nem hívták fejni. Senki sem óhajtja, hogy az egész falu hetekig kacagjon rajta. Nincs rá szükség, mert sűrű, zsíros a tej, van pénz és becsület Alsóvámoson. SÁNDOR GÁBOR Kié lesz a győzelmi babér? A Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal versenyt indított Szlovákia kerületei között a rétek és legelők gondozásában. A győztes kerület három darab „Tatra 128“ tehergépkocsit kap ajándékul. Érthető, bogy nagy a versengés. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a zsolnai kerület dolgozói fogták meg legjobban a dolog végét. A felszíni javítás tervét 110, a meszezését 103, az alacsonyhozamú rétek felszántásának tervét pedig 106 százalékra teljesítették. A rétek trágyázásával 60 százaléknál tartanak. Ez a legjobb eredmény Szlovákiában és valószínű, hogy a zsolnai kerület szerzi meg az elsőbbséget. A besztercebányai kerületben még csak a rétek meszezésének tervét teljesítették. A nagy versenyben legroszszabbul áll a bratislavai kerület, amely az utolsó helyen van. Szlovákiai méretben 81 százaléknál tartunk a felszíni javítással. Igen örömteli az a tény, hogy a múlt évihez viszonyítva november 20-ig 15 000 hektárral több rétet trágyáztunk meg. ★ Élenjárók A losonci gépállomás traktorosai becsületesen kivették részüket az őszi munkákból. A heves munkaversenyben Csanik Milán apátfalvai traktoros került az élre, aki az őszi munkák tervét már 370 százalékra teljesítette. A további sorrend a következő: Matuška József, Miksi, 335, Bozó József, Rapp, 250, Sudár János, Tamás 188, Kalmár István, Fine 100 százalék. Sólyom László, Losonc Pót]uta lom ként 27 malacot kapott Battyányi József, a bélyi EFSZ példás sertésgondozója életének legnagyobb részét az istállók körút töltötte. Édesapja is állatgondozó volt gróf Semiyei valahai battyáni uradalmának állattenyészetében. Battyányi József gyermekkora óta ismeri az állatokat, hisz mint apja segítőtársa közöttük töltötte el a legtöbb időt, míg később ő maga is állatgondozó lett az uradalomban. Annak idején amellett, hogy sokat dolgozott, sok éven keresztül csak néhány mázsa termény volt a keresete. Ma már mindez másképpen van. 1951-ben belépett a bélyi szövetkezetbe, ahol azóta a sertéseket gondozza. Eredményei évről évre szebbek. A hosszú évek során gazdag tapasztalatokat szerzett a sertésgondozás terén. Ma a szövetkezetben örömmel érvényesíti tapasztalatait, mert itt meg van az értelme. A komenció megszűnt és ahogy mondani szokta, most annyit keres, amennyit „ő akar”. Ma nem könyöradományt kap, hanem rendes jutalmat, amennyi a termelés után őt megilleti. Azért dolgozik szívesen, azért szépek az eredményei. Az 1956-os évi termelési tervét már augusztusban teljesítette és azóta a 618 malacon felül további 183-at választott el. Ezért joggal megillette őtoa pótjutalomként kapott 27 malac.
