Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-09 / 49. szám
4 JxaUttd Földműves 1956. december 9. A 101 SZIGETRE Г—............................................................................................................... A Faluszínház új műsora: t NEMRÉGIBEN egy társasutazás keretében a Szovjetunióban jártam. Örültünk, hogy kőrútunk során Leningrádba is eljutottunk. Lening rád nevezetes helyeiről, történelmi emlékeiről, gyönyörű palotáiról és hírneves múzeumairól már sokat hallottunk. Lipotov kapitány. A várossal gyorsan ismerkedtünk. Megérkezésünk után rögtön megtudtuk, hogy ez a gyönyörű szovjet város tulajdonképpen 101 szigetre épült, hogy a várost sűrű csatornahálózat szeli át és a folyó, valamint csatornák fölé 602 hidat emeltek. Nem csoda tehát, hogy Leningrádot sokan nevezték észak Velencéjének. A program szerinti városnézés keretében megtekintettük a Finn-öböl nevezetesebb helyeit, Lenin dolgozószobáját a Szmolnijban, csodáltuk a gyönyörű Teli palotát, a világhírű Ermitázs-képtárt és mindnyájunk igaz örömére az Auróra cirkáló fedélzetére is ellátogattunk. AZ AURÖRA ma a Néva folyó partján horgonyoz. Autóbusszal érkeztünk ide. Mindenki türelmetlenül tolakodott a szűk ajtón, hogy minél előbb a hadihajó fedélzetére juthasson, pe mielőtt még odaértünk volna egy kis, nem éppen kellemes, de annál tanulságosabb eseményben volt részünk. Néhányan közülünk, akik elsők akartak lenni a hajóra vezető hídon, utukat rövidítették és az úttest, valamint a járda közötti füves parkocskán vágtak at. Az ilyen útrövidítés nálunk szokott doi*g. De itt, siető utitársaink alighogy kettőt-hármat léptek a selymes füvön, egy éppen arra sétáló asszony éles hangja állította meg őket: „Polgártárs, ki látott ilyet, miért lép a fűre? Hát- maguknál ez így szokás?...” És szinte lélegzetvétel nélkül zúdultak a szavak e megszégyenített és a fűről gyorsan az úttestre távozó barátainkra. Később is sokat beszélgettünk erről az esetről, mely megértette velünk, hogy a szovjet városok miért olyan tiszták, ápoltak és rendezettek. Megértettük, hogy a szovjet városokban a virágokat és a parkokat a letiprás elől maguk a város lakói oltalmazzák. CSAK MOST VESZEM ÉSZRE, hogy mondanivalómban elkalandoztam, hisz tulajdonképpen az Auróráról akartam beszélni. Hát igen, a Néva partjáról érdekes és emlékezetes látvány a hullámok tarajától nyaldosott páncéltest. Az acél-forradalmár mintha ágyúival méltóságteljesen tekintene a hős városra és oltalmazná lakosainak nyugalmát. A hadihajó fedélzetén Lipatov kapitány üdvözöl bennünket. Lipatov kapitány szolgálatának javarészét ezen a hajón1 töltötte, és részt vett az Auróra Téli Palota elleni támadásában. Vét gigvezetett bennünket a hajón, megmutatta az emlékezetes és figyelemre méltó helyeket és ismertette velünk a hajó hőstettekben gazdag történetét. Az Auróra cirkáló az 1905-ös oroszjapán háború és az első világháború tengeri ütközeteiben is részt' vett. 1916-ban javításra a leningrádt kikötőbe érkezett. Itt érte az 1917-es februári forradalom. Az októberi események előtt az Ideiglenes Kormány a hajó parancsnokságának elrendelte, hogy fussanak ki a nyílt tengerre. A hajó tisztjei — túlnyomó részt mensevikek és kadetok — teljesíteni akarták a parancsot, de a legénység — akik szinte kivétel nélkül bolsevikok voltak, — a hajó kifutását megakadályozták. A hadihajó teljes készenlétben maradt a kikötőben és várta a párt Központi Bizottságának parancsait. A HAJÓ PARANCSOT KAPOTT. A cirkáló október 25-én (november 7-én) reggel 3,30 órakor a Nyikolajev-hídhoz érkezett, és ütegeit az Ideiglenes Kormány székhelyéré, a Téli Palotára irányította. Az Auróra ágyúinak dörgése adta meg a jelt a bolsevikok által vezetett proletárforradalomra. Az emberiség történetének egy új korszaka kezdődött. Feszült érdeklődéssel hallgattuk Lipatov kapitány elbeszélését, annak ellenére, hogy történetének egyes részeit a történelemből magunk is jól ismertük. Hiszen egy harcos, a világraható események élő részvevője beszélt hozzánk. Lipatov kapitány a hajó termeit is megmutatta. Itt külön üvegszekrényekbe helyezték el — egyéb emléktárgyak mellett — az Auróra látogatóinak a világ különböző országaiból adományozott emléktárgyait és leveleit. Ezek között sok levelet és emléktárgyat láttunk Csehszlovákiából is. Az Auróra már nem szeli a Balti - tenger sós vizét. Nyugodtan horgonyoz a Néva partján, míg Leningrad nagy parkjaiban és gyönyörű kertjeiben az árnyas padokon pihennek az öregek. De ahogy az öregek szívesen beszélnek a fiataloknak eseménydús életükről és tapasztalataikról, az Auróra cirkáló ma mint múzeum, a látogatók ezreinek a hős múltról beszél, a leningrádi proletariátus heroikus harcairól, akiknek az új életbe vezető utat maga а пару Lenin mutatta. Az Aurórán azonban nemcsak a látogatók tanulják a történelmet. Ma ezen a hajón gyakorlatoznak a fiatal tengerészek, a szovjet haza védői is. Tanulmányozzák a gépi berendezést és karbantartják a hajót. Alkalmunk nyílt megtekinteni a tegnerészek gyakorlatát. Mind vidám, egészséges, szép legények. De a fiatal tengerészek, akik egyébként túlnyomórészt falusiak, kolhoztagok, azt is elmondták, hogy örülnek a traktornak és a kombájnnak, várják, hogy ismét a termékeny földet műveljék. LENINGRAD GYÖNYÖRŰ és érdekes város. Gazdag, évszázados történelmé-Fiatal tengerészek az Auróra fedélzetén. ről beszélnek a Pittersburg alapítója, a nagy cár, I. Péter után maradt emlékek és épületek. Leningrádban teremtette meg Vlagyimir Iljics vezetésével az orosz proletariátus élgárdája az emberiség történelmének új korszakát. A Nagy Honvédő Háború idején Leningrád, a hős város, az új, szovjet ember 900 napig harcolt a' fasiszták rettenetes ostromgyűrűjében. A hazafiak, a hős város lakosai joggal büszkék városuk gazdag múltjára és öntudatosan, biztosan tekintenek a jövőbe. Élénken él emlékezetemben a Finnöböl új szovjet embere. A milliók egy emberként élnek. Mind olyan, mint az aki a Finn-öböl homokos partjáról elmerengve nézett Kronstadt felé. A terhovkai halász, Novikov, nyugodtan szólt hozzám: „Bizony sok megpróbáltatásban volt részünk. Feleségem a blokád idején éhen halt. Akkor tört meg az én egészségem is. Harcoltam hazámért, és védtem Leningrádot. Viszszavertük a fasiszta támadókat. Az orosz katyusák tönkreverték a német, fasiszta hadigépezetet, azt a hadsereget, mely nem egy erős, büszke kapitalista országot is leigázott.” Éreztük, hogy Novikov, a halász, e szavakat az összes leningrádi nevében mondotta. És ezért nem tudok úgy Leningrádra gondolni, hogy ne jujrna eszembe Novikov, az egyszerű leningrádi halász. DRACSKA INCE, Bratislava „EZE Az élet perifériájára kiszorult, helyesebben a város peremén otthont kereső vagy meghonosodott embersorsok, jellemek, a szürke hétköznapi élet, ennek az életnek a mílliője ragadta meg Karinthy Ferenc figyelmét, amikor az Ezer év minden mondatával igyekszik megmagyarázni, elénk tárni az emberek életét, tudatlanságát, de az Ezer év nyomasztó bélyege alól ébredező szabadulni akarást is egy magasabb, magasztosabb emberi életforma, az emberi méltóság felé. Az Ezer év színhelye Lágymányos, ahová még nem jutót el a kommunisták szava. Ügy élnek, mintha megállt volna felettük az idő, tudatlanságban, sötétségben. Az élet itt úgy lüktet, mint bárhol másutt. Itt élnek, mozognak és dolgoznak a Bencsik Józsefek, Rózsa Elemérek, Szabó Júliák, indulásra készülnek a Bencsik Béláék. Mindenki a maga módján. Senki sem törődik a másikkal. S ebbe a környezetbe csöppen bele a fiatal, szeretetrí vágyó, otthont kereső szerény, de tudatlan kis árva, Szabó Anna. Mit kezdjen? Kihez folyamodjon? S csuda-e, hogy az örökké szellemes, mindenkivel szemben fölényeskedő Rózsa Elemér aljas figurájának lesz az áldozata? Anna — Németh Viola — Lágymányoson ugyan talált lakást, de otthonra nem lelt. Gyerekesen tud örülni Rózsa ígéreteinek, örül anyaságának, nem veszi észre Rózsa aljasságát, csak mikor véglegesen otthagyja, akkor döbben rá a szomorú valóságra. Az elnyomott érzések, a félelem, a végsőkig sértett önérzet Júlia égyügyüségén keresztül egészen az Ökrösnétől való megrettenésig, majd a tárgyalás szívig ható szörnyűsége, magából való kikelései, s aztán a szabadonbocsátás, s megint majdnem Rózsa karmai közé kerülés, egészen az öngyilkosság gondolatáig hajszolja, míg végre ráébred, derengeni kezd előtte valami távoli életeszme, mely felé elindul. Ez az Anna Németh Viola Annája, de nemcsak ez, hanem a sok apró és színészileg nagy gondossággal kidolgozott részletek mind Németh Viola érdeme. Szabó Júlia, akinek szintén kevés jutott az élet örömeiből, sokkal mélyebbre szüllyedt cinizmusa révén. S ez a bonyolult emberi jellem, buta rafináltság nagy szerepet igényel. Len-R EV“ gyei Ilona Júliája, jóllehet minden színészi ambíciójával igyekezett megformálni Júlia szerepét, mégis a jellem megreformálásának magabiztonságában hiányérzetet támaszt. Bencsikné, ez a jóravaló, példás családi életű asszony, csak családjának és fiának él.' Csupán Ökrösné zsarolása keseríti meg életét. Bencsikné szerepét Palotás Gabriella tolmácsolta, amelyről nagy elismeréssel szólhatunk, kivételt talán a férjétől való búcsú jelenet gyengébb megreformálása képez. Lengyel Ferenc Rózsa Elemérje nem hiteles figura. Habár bizonyosak vagyunk színészi tehetségében, annyit meg kell jegyeznünk, hogy nem értette meg Rózsa figuráját. Ez a fölényeskedő, élvezethajhászó nem válik ellenszenvessé a néző előtt, csupán sajnálatraméltó figurává. A két Bencsik figura hiteles, főleg Nádasdi Károly Bélája jó. Bugár Zoltán Bencsik Józsefje kissé deklamált. Kovács Ottó dr. Ludányija az az ember, aki a darabban Bencsik József mellett áll, a mi emberünket képviseli, alakítása jól megformált. A darab mellékszereplői közül meg kell említeni Horváth Ilona Ökrösnéjét, habár kevés szerepe van, úgy hat, s ez Horváth Hona érdeme, mintha az Ezer év egész súlyát magán hordozná. Sok mindenről kellene még szólnunk á bemutatóval kapcsolatban. Befejezésül még annyit: a viszony a két fiatal, Bencsik Béla és Szabó Anna között már Karinthynál is a dráma kevésbé sikerült része, s ä Faluszínház' előadásában nagyon sokat ront, és á * rendező részéről megengedhetetlen hiba a zenei számok betoldása. Elég hä megjegyezzük, hogy a drámai mozzanatok eltompítását idézi elő, s a dráma mint műfaj, legyen dráma és nem operett. A Falu Színház nagy feladatra vállalkozott: eloszlatni az Ezer év sötétségét, megmutatni az embereknek, hogyan éltek, s hogyan nem szabad élniök, mert életünknek mindig felfelé, magasabb célok felé kell ívelni. És ezek a kritikai megjegyzések a Faluszínház nemes vállalkozásának értékét egyáltalán nem csökkentik. Vállalkozásukhoz ezúton is sok sikert kívánunk. Garaj Üi- ★ ★ * Több figyelmet az orosz népi nyelvtanfolyamokra A losonci járásban is elkezdődtek az orosz nyelvtanfolyamok. Sajnos azonban, mindössze csak 17, ami a tervezetthez viszonyítva bizony kevés. Ezzel szemben azonban találunk еду-két figyelemreméltó eredményt is. Ma már a hegyilakók is érdeklődést tanúsítanak az Orosz nyelv elsajátítása iránt. Lentvora községben a nyelvtanfolyam III. fokozatát kezdték meg. S az eléggé félreeső Nedelište községben 10 hallgatóval ugyancsak megkezdődött az előadás. Abelován ez ideig heti két órában folyik az előadás, majd a tél folyamán hetente 4 órát fordítanak rá. S. L. Tények bizonyítják Aki ismeri az oroszkai dolgozók helyi viszonyait, szinte azt hinné, hogy ez időtájt csupán a cukorgyár! kampánnyal vannak elfoglalva. A tények azonban mégis mást mutatnak. Oroszka dolgozói és köztük az ifjúság mindent elkövetett, hogy a barátsági hónapot minél szélesebb alapokra kitér- * jessze. Az előadásokat kultúrműsorokkal tarkították, s az ifjúság ugyanakkor különböző táncok betanulását is megkezdte. Nem maradnak le az ifjak mellett a nők sem. Az elmúlt hónap 17-én a HNB mellett működő nőbizottság gazdag kultúrműsort adott, melynek tiszta jövedelmét a szolidaritási alapra fordították. A földművesek tettekkel segítik a barátsági hónapot. Kötelezettséget vállaltak ugyanis arra, hogy mindennemű adósságukat kiegyenlítik a barátsági hónap befejezéséig. Ezek között я kötelezettségvállalók között jó példát mutat Csudái Géza és András, Földi Sándor, Molnár András és még sokan mások, akik ez ideig, határidő előtt teljesítették vállalásukat. Az újonnan megalakult szövetkezet tagjai pedig ugyanezen idő alatt összpontosítják az állatállományt. Az itt felsoroltak, és az oroszkai dolgozók minden tette tehát tényekkel bizonyítja és erősíti a szovjet néppel való barátságunkat. Sebó János, a HNB titkára ★ ★ ★ Ukrán közmondások Várnak a könyvek Az irodalom küldetése, hogy jó és nemes érzéseket lobbantson lángra az emberben. Erinek a štúri mondásnak a szellemében készítették elő Pozsonyban a CSSZBSZ klubhelyiségében az idei könyvvásárt. Az ízlésesen feldíszített klubban a szlovák írók és költők legújabb müvei kerültek kiállításra. Ezek a könyvek világos bizonyítékai annak a messzemenő gondoskodásnak, amelyet népi demokratikus államunk kulturális életünk fejlődésére fordít. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy míg 1919-ben Szlovákiában csak 11$ különböző könyv jelent meg, addig 1956-ban 1280 új kiadású könyv került a könyvpiacra. A könyvvásáron a szépirodalmi alkotások mellett megtalálhatjuk a marxizmus-leninizmus nagy alkotásait, továbbá klásszikusaink újonnan kiadott müveit. Ugyancsak ott láthatjuk a különböző szakirodalmak termékeit, köztük a mezőgazdasági szakirodalom legújabb kiadványait is. A kiállítási terem erkélyén két érdekes meglepetés várja a látogatókat. Az egyik rész a könyvnyomtatással ismerteti meg az érdeklődőket, a másik érdekesség a gyermeklátogatók részére berendezett szoba. A • könyvkiállítás december1 23-ig tart. Ez idő alatt a Slovenská kniha gazdag programról gondoskodott. Különböző fellépések, filmbemutatók és televíziós adások szórakoztatják majd a közönséget. Az idei könyvkiállításnak jelentős küldetése van. Feladata, hogy megismertesse és megszerettesse dolgozóinkkal könyvújdonságainkat és ezzel hozzájáruljon népünk kulturális színvonalának emeléséhez. —lt— Térkép felett — térkép nélkül Köztudomású, hogy a barátsági hónap idején falvainkban számos előadást rendeztek „A Szovjetunió térképe felett” címmel. Az előadás nyomán a hallgatóság megismerkedik a Szovjetunió helyzetével, természeti kincseivel, valamint azokkal a gigantikus építkezésekkel, amelyek ott folynak. Eddig még csak rendjén v*n a dolog. A hiba ott kezdődik, hogy az alőadásokhdz elfelejtettek térképet biztosítani. Sőt! Ahogy Nágmegyeren hallottuk, az egész járás egy, azaz egy térképet kapott, s a sors iróniája úgy hozta, hogy annak is lába kelt. S ilyen alapon ki tehet arról, hogy „térképtelenek” az előadások. Tanulság ebből is akad. Vonják le az illetékesek! —on— Á közmondások a nép bölcsességét tükrözik. Az alábbiakban néhány ukrán ezólásmondást és közmondást közlünk: RÉGIEK : Szegény ember hétszer böjtöl egy héten. Mindegy, hogy ülve sírsz, vagy állva jajgatsz. Akiből birka lesz, azt megeszi a farkas. Füsttől menekültél, égő fűzbe kerültél. Semrninthogy a farkastól irgalmat kérnél, inkább üsd agyon menten. Furkosbot nem űzi el az éhséget. Akinek nincs pénze, annak börtön a világ. Rabságban semmi sem édes. Nagy dolog a pénz, de nagyobb az igazság. ÚJAK: Már nem kérem a gazdagot, magam csépelem az osztagot. Aki mennyit tud, annyira is jut. Csak a munka eteti az embert. , Aki jólétben él, az szívesen is dolgozik. r Aki fiatalon tanul, öregen is hasznát látja. Kedv nélkül nincs igazi munka. Fiatal sas magasabban száll, mint az öreg. Új napokról új nóta szól. Fordította: RADÖ GYÖRGY
