Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-02 / 48. szám

10 'Jŕab-ad Földműves 1956. december 2. CialiókóJíi cuaelcdóta ináén falura jutna egy tucat, annyi anekdota élt — s forog még ma is közszájon a csallóközi rónákon. Én most csak egyet mondok el. A módiak­ról szól, az ö bicsakfújukról. Sokan már csak annyit tudnak belőle, hogy: „Madibicsak, zöld a nyele, levá­gom a füled vele." Arra már kevesen emlékeznek, hogy honnan és kitől ered ez a mondás, szájról szájra adták, s ne­künk csak a vége maradt. Az eredete sokkal érdekesebb, noha egykor hara­gudtak is érte a madiak. * Valamikor, nagyon régen Mad sürü erdő gyűrűjében feküdt, s csupán egy­néhány házból állt. Az irdatlan erdőben vadak is akadtak szép számmal és elég becsesek. ...Történt egyszer, hogy Mátyás ki­rály vadászatra indult kíséretével és betévedt a madi erdőbe. A királynak azonban rossz napja volt, egy fia nyúl sem került puskavégre. Alkonyaikor, az egésznapi lótás-fu­­tástól fáradtan keveredtek le egy fa alá. Előszedték a piros- és zöldnyelü bugylibicskáikat és jó étvággyal neki­látlak szalonnát falatozni... Egyszer­esük csörtetés hallatszott a bozótok sűrűjéből. Először azt hitték, hogy ember, de csodálatos szarvas volt... Kosza, mindjárt felugrottak, bicskái­kat belevagdalták a fába és űzőbe vet­ték a vadat ... Alighogy elmentek, két ember lépett a tisztásra. Az egyiknek szemébe tűnt az a fa, amelybe a király és emberet szúrták bugylijukát. — Figyelj csak, komám, — mondot­ta — milyen fa az ottan? — E bi’on bicsdkfa — állapította meg amaz. — Én viszek is a gyümölcséből. — Ládd-e, jó lesz, de a pirossát szedjük, a‘ má‘ jó, a zö‘d a‘ még íretlen. gy aztán elvitték a pirosnyelű bics­kákat különös gyümölcs gyanánt. ... A király és kísérete néhány óra múlva visszatért. Észrevették, hogy a pirosnyelű kések hiányzanak. Nem tud­ták elgondolni, hova, merre lehettek. A király aztán a falu bírája segítségé­vel ráakadt a két emberre, akik elme­sélték, hogy csupán a bicsakf a gyümöl­csét vitték el. A király hallgatta men­tegetőzésüket ... majd jót kacagott rajtuk. A „tévedésből" elvitt piros­­nyelű bicskák mellé pedig odaajándé­kozta a zöldnyelüeket is. Egy kikötése azonban volt a szegény emberekhez; ha még egyszer előfordulna, hofqy el­lopják a király bicskáit, súlyos es csúf büntetéssel lakóinak meg érte. — E bicskának zöld a nyele, levá­gom a füled vele — mondotta a ki­rály ... és elporoszkált kíséretével... * zóta a madiak szégyenük ezt az esetet. De ha már megesett, mit csináljanak. Azt azonban nem ajánlom, hogy valaki szóbahozná a madibicskát a madiak előtt, mert a következmé­nyekért nem tartanám a hátam. К. M., Prága ★ ★ ★ Vannak azért lelkiismeretes gazdálkodók is A bátor sakál A sakál elhatározta, hogy megtám adja a medvét, de megkéri a farkaso­kat, segítsenek neki. Megtudta ezt a róka és így szólt a sakálhoz: — Mi az? Egyedül félsz rátámadni a medvére? — Egy cseppet sem félek! — mo ndotta felháborodva a sakál. — De tu­dod, olyan nagy és súlyos a medve bőre, hogy egyedül nem bírnám el­vonszolni. * irigység Megkérdezte egyszer a szamártól a bárány: — Miért mondják mindig azt, hogy „buta mint a szamár”? Hiszen te, leg­alább az én véleményem szerint... — irigységből mondják! — vágott szavába a szamár. — Irigységből, ked­ves barátom! (V. Sumov állatmeséiből) Szó nélkül. Ľabona veszélyes dolog a Megütötte a guta ... — Mond, kérlek, pénteken házasodni? — Miért lenne éppen a pénteki nap kivétel? — Bálint gazda, még most is üldözi balsors? — Tavaly óta színét se láttam. Nyil­ván megütötte a guta, amikor belép­tem az EFSZ-be ... (R. R.) ... hogy Európa területe kereken 10 millió négyzetkilométer; lakosainak száma az 1950-ben történt népszám­lálás alapján 541 millió volt; ... hogy a kassai kerületben az év elejétől 365 szdtnélyautót vásároltak. A vevők 65 százaléka egészségügyi dolgozó; ... hogy a bélés szerb eredetű étel, amely finom rétestésztából készült sütemény; ... hogy a négereket Afrikában a 17—18. században hurcolták Ameriká­ba, hogy az ültetvényeken, mint. rab­szolgák dolgozzanak; ... hogy hazánk vasútvonalainak hossza összesen 13133 kilométer; ... hogy eddig a legnagyobb meteort Afrikában találták, mely kb. 600 mé­termázsát nypmott; ... hogy a világ egyik legveszélye­sebb útja a Himalája hegységen , át vezető út, amely Indiát Kasmírral köti össze. Az út a magashegyek miatt az év legnagyobb részében járhatatlan; ... hogy Bendegúz a magyar mon­dák szerint Etele, Buda és Keve apja. Egy másik vélemény szerint a. Jorda­­nes-féle Mundzuk név elrontása; ... hogy Bény község (párkányi já­rás) nevét Byntőí, Hunt fiától kapta. Románstílű temploma 1217-ben épült; ... hogy a brigád szó Franciaország­ból ered. Itt a csendőrcsapatok szaka­szait és ezenkívül az egy munkásveze­tő alatt dolgozó munkáscsoportokat nevezik „brigade”-nak; ... hogy az ősmagyarok Etelközből Kr. u. 895 év őszén érkeztek a mai Magyarország területére; „Chvost” — Kullogok Lapunk egyik közelmúltban megje­lent számában közöltük, hogy magyar nyelven megjelent Rudolf Kazik Chvost című munkája. A* fordítást Márton­­völgyi László végezte. A cikkel kap­csolatban több levél érkezett szerkesz­tőségünkbe, melyben kérik, közöljük, hogy a művet hol lehet beszerezni. A címéé az alábbiakban közöljük: Sloven­ské divadelné a literárne zastupiteľ­stvo, Bratislava, ul. Čs. armády 31, III. ' E-FS7-TAGOK, EGYEM GA7QÚKODÓK, LÁTOGASSÁTOK щ мт Nb» MINÉL TÖBBEN A SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLÁKAT! Keresztrejtvény VÍZSZINTES SOROK: 1. Fontos kor­mányintézkedés a dolgozók érdekében; október 1-től érvényes. 13. Ennek alapján fizetjük a közterheket. 14. Sietnek az EFSZ takarmányosai, ha így áll az idő. 15. Fordított mutatószócska. 17. Felfog. 20. Végtelen zsúr. 21. For­dított kicsinyítő képző. 22. Bogoz. 24. Az elítélt kapja néha. 25- Végtelenül csal. 26. Rovarszerv. 27. Bagolyfajta. 28. A perzsa uralkodók elnevezése. 29. Elektromos töltéssel rendelkező atom, vagy atomcsoport; a normális semleges atomtól az különbözteti meg, hogy egy vagy több elektronnal több vagy keve­sebb tartozik hozzá. 31. Együtt jár az árnyékkal. 53. Birtokos névmás. 34. Névelő. 35. Mértékegység. 37. Fraricia művészet. 38. Titkos ügynök. 40. For­dított állóvíz. 41. Föltételes kötőszó. 42. Pára. 44. Személyes névmás. 45. A jószívű teszi. 46. Papírmérték. 47. Bér­alap az EFSZ-ben. 50. A vas vegyjele. 51. Evőeszköz. 52. Csavargó, csatan­goló. 53. Személyes névmás. 55. Tudó-, mány. 56. Keresztülnézhetünk rajta. 59. Á felsőfok képzője. 60. Kötőszó. 61. Menyasszony az illető. 63. Látogatás. 65. Éktelen láz. 66. Kis fejedelemségbe való az illető. 67. Mázolna, pingálna. 68. Bajnokcsapatunk a futballban (no­vember 1—tői' Dukla a neve). 69. Ha nyári, gyorsan kerekedik és hamar el­áll. 72. Helyhatározó. 73. Indulatszó. 74. ÖZE. 76. Nem kevés. 77. Kéreg mássalhangzói, (betűcserével). 79. Azo­nos magánhangzók röviden és hosszan. 80. Rendkívül szigorú törvények jel­zője az egyik athéni törvényhozó neve után, aki időszámításunk előtt а VII. században élt. 82. Van ilyen szék is. 84. Odisszeusznak, a trójai háború mondabeli hősének felesége, aki férje húszésztendős bolyongása alatt is hű maradt hozzá. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Elősegíti a többtermelést mind az EFSZ-ben, mind az üzemekben. 2. Latin személyi névmás.- 4. Angol grófság és város. 5. Ilyen díj is van. 6. Kis erdei állatka első fele. 7. Kedves mesealak. 8. Sze­mélyes névmás. 9. Régiség. 10. Lusta. 11. Eladásra van szánva. 12. Tagadó­szócska. 16. A szerelmes szakácsnő teszi. 18. Nélkülözhetetlen napi cikk. 19. Nem érdekli többé. 21. Tejtermék. 23. Nemzet. 25. Van kukorica is. 3Q. Kényelmes, tág. 32. Udvariatlan, durva megszólítás. 35. A tőke hozadéka. 36. Déli gyümölcs. 38. Kevés disznónak való hely. 39. Góg király öccse, aki őt hatalmi vágyában leszúrta, (Ady-vers­­ben is szerepel). 43. Kevert lak. 44. Háziszárnyas mássalhangzói. 48. Sem­mittevés. 49. Fučík is figyelmeztet rá. 54. Hivatalos helyiség. 56. Macskának mondjuk. 57. Sok ilyen malac van az EFSZ-ben. 58. Ősi magánhangzói. 60. Az „Isteni színjáték” írója. 62. Görög viszonyszó, avagy középső betűjének megkettőzésével magyar női név. 63. Oltja a szomjat. 64. Átfér mássalhang­zói. 65. Nálunk ritka férfinév. 70. For­gatja a földet. 71. Az okozat szülője. 74. Testrész. 75. Az EFSZ-ek és ma­gángazdák nélkülözhetetlen szerszáma. 77. Tenyészállatt az EFSZ-ekben. 78. Képző. 80. Kötőszó. 81. Fém. 82. Ki­csinyítő képző. 83. Nélkülözhetetlen fűszer. Szerkesztette: M. 3. ZSIGÄRD. Beküldendő: vízszintes 1, 24, 47, 84, — függőleges 1, 7, 48, 49. Beküldési határidő: december 10. A megfejtés beküldhető közönséges levelezőlapon is! Könyvjutalmak nyerteseinek név­sorát lapunk 50. számában tesszük közzé. Rejtvény fej tők! A 46. számban gőzölt keresztrejt­vény helyes megfejtése: vízszintes 1. és függőleges 1: Szabad Földműves újság a mi földműveseink lapja és ta­nácsadója. * A jutalmak nyertesei: Mitacs Gábor, Nagyzellö, Juhász István, Ipolyvisk, Pathó Mária, Muzsla. Sándor Károly, Prága, Jirchári 13., Szilva Sándor, Őgyalla. Hogyarvtámogatta az amerikai kémszolgálat a magyarországi ellenforradalmat? Az amnesztia alapján Csehszlovákiába visszatérő személyekről gondoskodó íottság helyiségében vagyunk. Az újságírók között egy ismeretlen szőke­­jú fiatalember ül. Néhány napja tért vissza hazájába, amelyet hét évvel előtt hagyott itt. Hogy milyen okok késztették őt a visszatérésre, az az íbbiakból kiderül. Zdenek Kopta 23 éves prágai cseh fiatalember 1940-ben, 16 éves korában, fiatal fejjel kalandra vágyva, azt re­mélve, hogy a Nyugat és Amerika csakis őrá várnak, átszökött a hatá­ron. Messzire azonban nem jutott el, a müncheni és az ingostadti táborok­ban ragadt. Az éhség és a táborokban uralkodó szörnyű körülmények arra kényszerítették, hogy Olaszországba szökjön. De a római és a többi olasz táborokban még rosszabb viszonyok közé került. Enni csak éppen annyit kaptak, hogy éhen ne haljanak. Kopta 20 kg-ot fogyott és miután más kive­zető utat nem látott, Franciaországba szökött és jelentkezett az idegenlé­gióba. A csont és bőr fiatalembert még az idegenlégióba sem vették fel és el­szállították a Nürnberg melletti hír­hedt Vajka táborba. A táborba az újonnanjöttek tájékozatlanságát ki­használva ruhák vételéből és eladásá­ból jutott itt-ott pénzhez. Majd azon szerencsések közé került, akik az amerikaiak által külföldiekből össze­­toborzott őrségszakaszokban kaptak állást. Egészsége azonban nem bírta ezt a szolgálatot, kórházba került, majd ismét táborba, onnan megint az őrségbe, végül is kidobták, egészségi állapota miatt nem tartották alkal­masnak erre az állásra. Már régen elfelejtette eredeti ter­vét, — amiért tulajdonképpen meg­szökött, — hogy Amerikába akart ke­rülni. Valamilyen módon álláshoz akart jutni, hogy legalább jóllakjék. Eszébe j ütött egy régi ismerése, ugyancsak prágai fiú, aki a CIC amerikai kém­szolgálatnak dolgozik, hogy az talán tudna rajta segíteni. Csakugyan, en­nek az ismerősének a közvetítésével felvették mint tolmácsot a CIC man­­heimi irodájába. A CIC amerikai kém­szolgálat kirendeltségében 16 amerikai katona működik. Kopta közvetlen fő­nöke Price hadnagy volt. Tolmácsolta azon cseh és lengyel disszidáltak ki­hallgatásait, akik bedőltek az ameri­kaiak Ígéretének és jelentkeztek, hogy emigrálni akarnak az Egyesült Álla­mokba, vagy szolgálni akarnak az USA hadseregében és hajlandók harcolni hazájuk ellen az USA érdekeiért. De a „sűrő” nagyon szigorú volt. Legtöbb­jük visszakerült oda, ahonnan jött, a nyomortáborba. Koptét ez év október 25-én Donald­son őrnagy, a CIC kirendeltségének vezetője magához hivatta, és elrendel­te, hogy készüljön fel, mert igen fon­tos munka vár rá: „Segíteni fogunk, hogy bizonyos emberek Magyarország­ra jussanak”. Ugyanaznap délután a civiibe öltötzött Price hadnaggyal és egy amerikai tizedessel egy amerikai autóbuszon Stuttgartba utaztak. Price parancsára sötétedéskor érkeztek Stuttgartba. Az autóbusz egy villa előtt állt meg, ahonnan Price tizenöt civilruhás férfit vezetett ki. Beszéd­jükből Kopta rögtön felismerte, hogy magyarok. Mindegyikük egy kisebb bőröndöt vitt, ugmelyik vörös kereszt­tel volt ellátva. De a bőröndök oly ne­hezek voltak, hogy amikor felrakták az autóbuszra, két emberre volt szük­ség. Stuttgartból. Münchenbe mentek, onnan pedig az osztrák határra. Traundstein és Salzburg között lépték át az osztrák határt. Érdekes, hogy Pricenek elegendő volt a határon egy titokzatos papír­lapot felmutatni ahhoz, hogy útjukat nyomban és zavartalanul folytathas­sák. Bécsbe október 26-án délben ér­keztek meg. Megvárták, míg besötéte­dik, majd elindultak az osztrák-magyar határ felé. Este 8 óra után érkeztek Nickelsdorf határvároskába, ahonnan rögtön feltartóztatás nélkül átmentek a magyar oldalra. Körülbelül 50 mé­terre a vámháztól egy 73475 rend­számmal ellátott teherautó, egy nem­zetiszínű karszalagos magyar katona­tiszt és egy felfegyverzett magyar ka­tona várták őket. A magyar katonatiszt és Price kezet fogtak, a 15 férfi gyorsan átszállt a teherautóba. Miközben Kopta a tizedes­sel átrakták a bőröndöket, az átrakás közben az egyik élére esett és vélet­lenül kinyílt.-Kopta rögtön látta, miért voltak olyan nehezek a bőröndök. A kinyílt bőröndben géppisztolyokat és töltényes dobozokat vett észre. Az egész akciót nagy gyorsasággal bonyo­lították le, nem tartott tovább 12 perc­nél. Price a magyar tiszttől „sok sze­rencsét” szavakkal búcsúzott. Kopta megfigyejte, hogy a határon nagy volt a forgalom, több teherautó száguldott, vagy várt valószínűleg hasonló szállít­mányra, mint az övé. Visszafelé Price az egészről csak annyit mondott, hogy ezek az emberek Győrben fognak „tevékenykedni”. Igen biztos volt a dolgában, és később, ami­kor a kocka megfordult, csak annyit jegyzett meg, hogy reméli, sikerül visszaszökniök. Kopta Mannheimbe való visszatérése után ébredt tudatára, milyen piszkos munkára használták fel őt az ameri­kaiak és amikor látta a nyugati lapok­ban megjelent fényképeken, hogy az általa Magyarországra segített és ha­sonszőrű emberek a becsületes ma­gyar polgárokat bestiális módon gyil­kolják, végérvényesen elhatározta, hogy a köztársasági elnök amnesztiá­ját igénybevéve hazatér Csehszlová­kiába és új életet kezd. A hallottakhoz és a kétségbevonha­tatlan bizonyítékokhoz csak annyit akarunk hozzáfűzni, hogy Kopta ese­téből nyugodtan levonhatjuk azt a kö­vetkeztetést, hogy a fehér terror Ma­gyarországon feltartózhatatlanul dü­höngött volna és szedte volna áldoza­tait, ha a magyar forradalmi munkás­­parasztkormány nem hívta volna se­gítségül a szovjet csapatokat. Az ame­rikaiak azt hitték, hogy már biztosan ülnek a nyeregben. Ennek megfelelően tették meg intézkedéseiket Európában lévő kémszolgálataik is. Elszámították magukat. A magyar nép nem kér az ilyen „segítségből*’. A nyilasokból ele­ge volt 1944-ben, a horthysta tisztek­ből csaknem három évtizedig. És ki más hajlandó az amerikaiak szolgála­tába állni? Ki más sínylődik már évek óta a nyugatnémetországi táborokban az „alkalomra” várva, mert nem mer­nek visszatérni? Ilyenek kezébe te­gyék le megint az ország sorsát? Az ellenforradalom vereséget szenvedett. A Magyar Népköztársaság a szocializ­must építő országok segítségével is­mét talpra áll.

Next

/
Thumbnails
Contents