Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-09 / 49. szám
A szocialista faluért LAPUNK TARTALMÁBÓL: %/í afataä Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1956. december 9. j AfS 40 fillér VII. évfolyam, 49. szám. Növekszik a tejhozam az állami gazdaságokban Ipolynyéki jegyzetek A 101 szigetre épült hős város Bodrogszerdahelyi tapasztalatcsere Megváltozik az EFSZ-ek alapszabályzata Mikulásajándék A rádióaktív izotópok szerepe Hírek az olimpiáról Árleszállításunk tükrében A bőséghez vezető út Dolgozó népünk saját erejében bízva és a Nemzeti Front kormányába helyezett törhetetlen bizalommal teremti meg hazánkban az egyre jobb élet feltételeit. Ez a bizalom a múlt és a jelen összehasonlításából, valamint további fejlesztési távlataink ismertetéséből ered. Ebben az évben számos olyan intézkedés történt, mely bizonyítja. hogy elsősorban dolgozóink szorgalmas munkájától és tudásától függ az életszínvonal emelése. Pártunk és kormányunk megfontoltan és helyesen irányítja országunkat és rendszerünk szilárdsága a dolgozók öntudatosságán alapszik. A CSKP országos konferenciájának határozatai fokozatosan valóra válnak. Ez év áprilisában volt az ötödik árleszállítás, egyes termelési ágazatokban helyesbítettük a bérrendszert, csökkentettük a munkaidőt, felemeltük a nyugdíjakat. A nyugdíjak és a betegbiztosítás rendezésével egy milliárd koronát nyernek a dolgozók. A hatodik árleszállítás, amely e hónap 3-án lépett életbe, 1400 millió korona megtakarítást jelent a lakosságnak. Mindez azt bizonyítja, hogy okosan bánunk a közös munka gyümölcsével. A új árleszállításra jellemző, hogy hatását egyformán megérzi a legszélesebb tömeg. Megérzik a nyugdíjasok, a csökkentett munkaképességű egyének és a sokgyermekes családok is. A karácsonyi asztal gazdagabb lesz, mint bármikor a múltban. Olcsóbb a hús, a húsáruk, a rizs,, a zsír — sőt a csemegék — az amerikai mogyoró, a mazsola és a füge is. Az ez évben megvalósult két árleszállítás körülbelül 3,3 milliárd korona megtakarítást jelent hazánk lakosságának. Csökkentek az árak, ismét elégedettebbek az emberek. Bratislavában, a szlovák fővárosban még talán soha sem volt olyan vásárlási láz, mint december 3-án. Egyes üzletekben 30 százalékkal nagyobb volt a napi forgalom, mint az év bármelyik napján. A csökkentett árú élelmiszerek vásárlásánál bebizonyosodott, hogy az, ami a múlt héten még 123 koronába került, most beszerezhető 100 koronáért. Egy közepes család háztartásában ez már komoly megtakarítást — 100—120 koronát jelent havonta. Ezen a megtakarított pénzen további 2 kg la osztályú disznózsírt, 2 kg választott rizst, 1 kg borjúhúst és fél kg vajat lehet vásárolni. Kell ennél világosabb bizonyíték az életszínvonal emelésére? Fölösleges! Bizonyos, hogy az árleszállítást nagy örömmel fogadta minden polgárunk. Ha azonban megvizsgálnánk, ki milyen arányban járul hozzá az árleszállítás feltételeinek megteremtéséhez, meglepő eredményre jutnánk. Az árcsökkentés lehetőségét — mivel főleg az élelmiszerek ára csökkent — a mezőgazdasági dolgozóknak kellett megteremteni. A komáromi járás termelői büszkén mondhatják: mi is hozzájárultunk az árleszállításhoz. Már november elején 103 százalékra teljesítették a sertéshús beadását. Az év végéig még több száz mázsa húst adnak be terven felül. Ez viszont nem egykét ember érdeme, hanem a termelők, a begyűjtési szervek és a nemzeti bizottságok szoros együttműködésének eredménye. A surányi járásban ugyanolyan jó földek -és ’termelési lehetőségek vannak, de a sertéshús beadásával bizony gyengén állnak. Decemberben kevés a 80 százalék. Jobban kell igyekezni, nehogy adóssággal kezdjék az új esztendőt. Ha az ember végignézi a hentesáruval megrakott kirakatokat, láthatja, hogy a marhahús is olcsóbb lett. Menynyiben járultak hozzá ehhez az aranyosmaróti járás földművesei? Nagyon kis mértékben, hiszen a járás alig 80 százalékra teljesíti marhahús beadását. Nem ártana ha a járás illetékes szervei Vágsellyére mennének megkérdezni, hogyan, milyen módszerrel érték el már november elején a száz százalékot. Nagyon_gyenge az aranyosmarót! járás eredménye, különösen há figyelembe vesszük, hogy három hét múlva itt az új év. Üj távlatok elé nézünk, új feladatok várnak reánk, holott még a régieket sem teljesítettük. Természetes, hogy pártunk bölcs vezetésével újabb sikerek elérésére törekszünk. Célunk az életszínvonal további emelése. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a termelési és beadási feladatok pontos teljesítése és túlteljesítése. A tejcsarnokokban is nagyobb a forgalom. Olcsóbb lett a tej, a vaj, a tejfel és a sajtfélék. Többet vásárolnak az emberek, különösen most, karácsony előtt. Főleg a vajnak van nagy keletje. Az emberben szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés: leszállíthattuk volna-e a tej és a tejtermékek árát, ha a termelők nem teljesítenék a tejbeadást? Aligha! Az eperjesi kerület kivételével aránylag jól állunk a tejbeadással. A nyitrai, bratislavai és a zsolnai kerület már 100 százaléknál tart. Ez nagyban köszönhető a párkányi, vágújhelyi, trencséni és még több járás földműveseinek, akik már jóval túllépték a száz százalékot. Sok millió ember, kisgyerek és fejnőtt, beteg és gyengélkedő várja naponta a tejet. Mi lenne, ha minden járás 70 százalékra állna a tejbeadással, mint a poltári ? Biztos, hogy nem csökkent volna a tej és a tejtermékek ára. Jobban kell igyekezni ezzel is, nehogy januárra maradjon a decemberi terv teljesítése. Két árleszállítás egy esztendőben! Ez teljes egészében igazolja pártunk politikáját, hogy legfőbb célunk az emberről való gondoskodás. Dolgozóink válasza az árleszállításra a beadási feladatok túlteljesítése. A besztercebányai kerület földművesei már 583 tonna sertéshúst adtak be terven felül. Az év végéig további 1200 tonnát adnak szabadpiacra. Az ipolysági járásban levő gyűgyi EFSZ tagjai és egyénileg dolgozó földművesei levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának és a kormánynak. A levélből kitűnik, hogy a leszállítás örömére számos értékes kötelezettséget vállaltak. A jövő évben 150 százalékkal több sertéshúst, 50 százalékkal több marhahúst, 300 százalékkal több tojást, és 20 százalékkal több gabonát adnak be, mint tervük előírja. Ezzel akarják megteremteni egy újabb árleszállítás alapjait. Pár nap múlva küszöbön az újév. Gyorsan múlik az idő, pedig egyes helyeken még sok százalék hiányzik a beadási feladatok teljesítéséhez. Ezt az év végéig okvetlenül ki kell egyenlíteni. Ez a bőséghez vezető egyetlen út. Minden termelőnek tudnia kell, hogy a beadások teljesítésével nemcsak önmaga, hanem egész dolgozó népünk életét teszi gazdagabbá. Azt is tudjuk, hogy minden értéket, minden jót a szorgalmas emberi munka hoz létre. Mi magunk szabjuk meg tehát, milyen arányban és milyen gyorsan emelkedik egész dolgozó népünk életszínvonala. Kormány leveléről beszélnek A besztercebányai kerületben a kormány leveléről már számos nyilvános be, szélgetést rendeztek. A poltári járás 16 községében majdnem 700 földműves vett részt az összejöveteleken. A vitafelszólalásokban értékes javaslatok hangzottak el a szövetkezetek taglétszámának bővítésével kapcsolatban. A Pondeiok-i EFSZ tagjai 37 egyénileg dolgozó földművest is meghívtak a beszélgetésre. A közös gazdálkodás előnyeiről folyt a vita. Paláston 70 lakos vett részt a beszélgetésen. A losonci járásban levő nagyfalusi szövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok is foglalkoztak a kormány levelével. Főleg arról beszéltek, hogy mennyivel jobb termelési lehetőségek vannak a közösben. Az EFSZ tagjai kötelezettséget vállaltak а III. országos szövetkezeti kongresszus tiszteletére, hogy 60 mázsa húst és 5000 liter tejet adnak be terven felül. A pardubicei kerületben levő trojovicei dolgozo parasztok is nagyszerű választ adtak a kormány levelére: november 21-én szövetkezetét alakítottak. Egyelőre 40 tagja van és a község 240 hektár földjéből 140 hektár került a közösbe. Ez országunkban az első szövetkezet, amely a kormánynak a szövetkezeti tagokhoz és egyénileg dolgozó parasztokhoz intézett levele után alakult. Legsürgősebb feladatunk Az őszi szántás befejezése Az őszi termények betakarítása óta sokat beszéltünk már az őszi szántás fontosságáról. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy miért nem szabad tavaszra hagyni az őszi szántást. Most nem erről akarunk beszélni hanem arról, hogy Szlovákia gépállomásai december 3-ig alig 82 százalékra teljesítették a szántási tervet. Ez majdnem 10 ezer hektárral több, mint tavaly ilyenkor volt, de mégis nagyon kevés. Ha figyelembe vesszük, hogy december közepe felé jár az idő, ezzel az eredménnyel nem lehetünk megelégedve. Az őszi szántásban a besztercebányai kerület gépállomásai járnak az élen 90 százalékos tervteljesítéssel. E hónap 3-ig 4000 hektárral többet szántottak fel mint tavaly ilyenkor. A felsőszemerédi, zólyomi és' a fülekl gépállomás már 10Ö százalékon felül teljesítette szántási tervét. A losonci, feledi és a tornaijai gépállomást közel jár a 100 százalékhoz. Ezzel szemben elég rosszul áll az őszi szántással a korponai és a nagykürtösi GTA. A tervteljesítéssel alig 75 százaléknál tartanak. Ez nagyon lerontja a kerületi terv teljesítését. Nagyon helyénvaló, hogy azok a gépállomások, amelyek már befejezték a szántást, segítenek a lemaradóknak. így legalább két, sőt három váltásban dolgozhatnak és lényegesen meggyorsíthatják a szántás menetét. A két régi versenytárs — a nyitrai és a bratislavai kerület közül az utóbbi vezet 7 százalék előnnyel. A nyitrai kerületnek 40 traktort adtak segítségül a bratislavai kerület gépállomásai. Azon vannak, hogy egyetlen hektárnyi föld se maradjon szárítatlan. Nagy hiba, hogy a kassai kerületben csak a királyhelmeci, kassai és a szepsi járásban szántanak két műszakban. Pedig az lenne a legfontosabb ahhoz, hogy még a kemény fagyok beállta előtt befejezhessük az őszi szántást. Ennek pedig legfontosabb kelléke az idő és a gépek tökéletes kihasználása. Olcsóbb lett a hús, a szalámi, a finom csahei kolbása és'csaknem valamennyi húsarú. Ez kézzelfogható bizonyítéka életszínvonalunk további emelésének. A termelőktől függ, hogy rövidesen még olcsóbb legyen A kínai parlamenti küldöttség V. Široký miniszterelnöknél Viliam Široký miniszterelnök kedden, december 4-én délelőtt a prágai Herzán-palotában fogadta a kínai parlamenti küldöttséget és Peking városának küldöttségét Pen Csennek, a kínai parlament állandó bizottsága alelnökének vezetésével. A fogadtatáson részt vettek Anežka Hodinová-Spumá, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Ladislav Šimovič külügyminiszterhelyettes, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlési iroda vezetője és Richard Hradec, a miniszterelnöki iroda vezetője. Jelen volt még Cao Jin, a Kínai Népköztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Viliam Široký miniszterelnök a küldöttségek tagjaival hosszasan, barátságosan elbeszélgetett. Közelebb egymáshoz Nagyot dobbant a Pataki Gyuri bácsi szíve, amikor kiteregette maga előtt az újságot. Szeme szinte falta a sorokat, az árleszállításról. Aztán mintha valami ránehezett nagy kö hullt volna le a leikéről( megkönnyebbült. Pedig ő nemigen vásárol se zsírt, se húst, de tojást és, tejet sem nagyon, mert jó kövér sertést öl 6 minden évben, mióta a'szövetkezetbe lépett, aztán tehenük is van. De mégis. Talán ö örült legjobban az árleszállításnak. Hogy miért? Hát annak is megvan a maga oka. -Hat éve már, hogy lánya férjhez ment Boda Sanyihoz. Városi ember a Sanyi, gyári munkás. Jó gyerek, nem lenne rá semmi panasz, hisz soha nem jön üres kézzel meglátogatni őket. Csak ne lenne benne annyi osztálygög. Merthogy ok munkások ... Mindig azzal áll elő. Azt emlegette eddig is minden árleszállításkor. Hát jó. Van ebben valami igaz. De mit kell azt annyit emlegetni? Azt még városi létére is tudhatná a Sanyi, hogy a mezőgazdaságban nem lehet egyik napról a másikra csodát művelni. Így morfondírozott Gyuri bácsi, amíg a vejét várta. Most kell neki jönni. Hát csak jöjjön. Legalább visszakapja a kölcsönt. Merthogy most megmondja neki, az szent. Csak jönne már ... S közben borral köszörülgette a torkát. És Sanyi jött. Mint mindig, most is mosolyogva köszöntött pálinkás jóestét az apósára. De a Gyuri bácsi szokásos „akéne, hozott pten benneteket“-je most elmaradt. Ehelyett harcrakész tekintettel mérte végig vejét. — Látod? — bökte elé az újságot. — De látom ám — mondta Sanyi, mosolyogva —, már hogyne látnám, mikor ez aztán igazán nekünk való. Gyuri bácsi valami sértőn törte в fejét, sehogy se talált olyan igazi megfelelő tövisre. De azért még sem akart a huszonegyből engedni. Flegmán vágta a veje felé. — De ezt aztán mi csináltuk! — ét ahogy jól megnyomta a „mi“-t, szinte megfeszült rajta a mellény. — Hát apa. ezt igazán jól csinálták, ha maguk csinálták. Csak tartsa meg az isten a szokásukat, legalább félévenként — vágta rá Sanyi vidáman, mintha kifogyhatatlan lenne a jókedvből. Közben már kezdte kipakolni a magukkal hozott ajándékokat. Előkerült a csomagból a szokásos szivar, dohány, a félliter vodka, aztán jött a nagyja: téli cipő, s egyéb meleg holmi az anyósnak, meleg ing, gyapjú sál, kötött kesztyű az apósnak, s az egészet Sanyi, mintha csak a megkezdett beszélgetést folytatna, tovább fűzte a szót: — Tudja apa, Ilonkával megcsináltuk az egyhónapi költségvetést a régi és új áron. Hát ennyire tellett a differenciából. Az öreg lelkében a harag tüzének még az utolsó szikrája is elhamvadt. Dehát a melegség mégsem veszett el, hanem valahogy mind a torkába szaladt. És annyira, hogy szóhoz sem tudott jutni. Mert a szivarra, dohányra, meg az elmaradhatatlan félliterre ugyan előre gondolt, És ahogy tekintete egyik ajándékról a másikra futott, úgy kergetóztek a gondolatai is. Végre aztán megállapodtak annál, hogy: „nem is olyan rossz fiú ez a Sanyi. Milyen müveit, milyen értelmes. És mennyire figyelmes az apósával szemben. Finom egy gyerek. Meglátszik, hogy városon nevelkedett." HARASZTI GYULA ffa. atorotk ах-ŕ tnt/farjofft ^ tn&nnyiira/ csókkttif kj. áru j-o^ijotszfoísC d/ro
