Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-11-11 / 45. szám

2 Földműves 1956. november 11. A természetet nem lehet becsapni Ügy látszik, hogy a szép időjárásnak már vége. Az előzetes megállapítások és jelek szerint hideg, csapadékdús na­pok várhatók. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy mielőbb hajtsuk vég­re a reánk háruló feladatokat. Tudjuk, hogy a búza vetésével egyetlen percet sem késlekedhetünk, mert a határide­je már rég lejárt. A cukorrépa és a burgonya begyűjtésében már jobb a helyzet, de még ezen a téren is bőven akad tennivaló. A legnagyobb lemara­dás az őszi mélyszántásban van, holott az lenne a legfontosabb a jövő évi bő termés érdekében. A természetet nem lehet becsapni. Ha későn vetjük el a magot, gyökérze­te nem fejlődik ki eléggé és a téli fa­gyok könnyen tönkreteszik. Ezzel pe­dig önmagunkat csapjuk be. A szeredi, a komáromi és még több járásban már nem kell ettől tartani, mert ott már október folyamán befejezték a búza vetését. A hegyvidéki körzetekben vi­szont fennáll az a veszély is, hogy a jövő évben esetleg nem érik be a ga­bonatermés. Ezt különösen a beszter­cebányai kerület gépállomásainak és szövetkezeteinek kell szem előtt tarta­ni, ahol november 5-ig csak 81 száza­lékra teljesítették a búza vetését. A legutóbbi hét eredménye is elég gyen­ge, és ha nem javítják meg a munka­­szervezést, nem használják ki jobban az időt és a gépeket, még november végére sem fejezik be a vetést. Ettől pedig óvakodni kell, mert a lassúság következményeit nagyon megéreznek a jövő évben. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kései vetés nagyon ritkán si­kerül, a korai viszont a legtöbb évben beválik. Nem egy helyen értek el ebben az évben a szövetkezetek és az állami gazdaságok 35—40 mázsás hektárho­zamot. Minek köszönhetik ezt az ered­ményt? Az idejében történt alapos ta­lajelőkészítésnek, a tiszta vetőmag­nak és főleg a korai vetésnek. Egyes helyeken, — különösen a cu­­korrépatermelö körzetekben — még a cukarrépa talajába akarják vetni a bú­zát. Ez nem is lenne baj, hazTiem jár­nánk november közepén. A sókszelöcei és a negyedi szövetkezetben még a mezőn van a cukorrépa egy része. Az időjárás rosszabbra fordult, sok helyen hó borítja a határt. Mikor lesz elszál­lítva a répa, felszántva a föld, és mi­kor kerül új mag a talajba? A této­vázásra nincs már idő. A betakarítás, a szántás és a vetés halogatásával sok tíz vagón gabonát veszítünk naponta. A következő napokat tehát a lehető legjobban ki kell használni, minden géppel és fogattal a cukorrépa szállí­tását kell szorgalmazni és meghosz­­szabbított, vagy kétváltásos műszakban kell végezni a mélyszántást. A tél nem ismer tréfát, lassan bejönnek a tél eleji száraz fagyok, tavaszra marad a mély­szántás, csökkennek a hektárhozamok. Ennek pedig nem szabad megtörténnie! Az őszi mélyszántás eddigi meneté­vel távolról sem lehetünk megelégedve, hiszen szlovákiai méretben alig 65 szá­zaléknál tartunk. Ez annál érthetetle­nebb, mivel november 30-ig felemelték a mélyszántást végző traktorosok mun­kadíját. A kötelező 26 műszaki normát minden traktoros ledolgozhatja, sőt jóval túlteljesítheti. Ebből pedig min­denekelőtt neki van haszna, mert lega-. lább 300 koronával emelkedik havi ke­resete. A másik haszon pedig az, hogy az őszi mélyszántás jól magábaszívja a téli csapadékot, szétfagynak a rögök és pihent, porhanyós talajba kerül a tavaszi vetőmag. Az idei szorgalmas munkáért a jövő évi bő termés lesz a fizetség. A napi feladatok teljesítését azonban rendszeresen ellenőrizni kell a brigádközpontokban, hiszen az ellen­őrzés a jó, a pontos munka egyik fel­tétele. A vágsellyei járásban még tíz­ezer hektáron kell elvégezni a mély­szántást. Fokozott erőfeszítésre és jobb munkaszervezésre van tehát szükség a gépállomás részérói, mert a tavaszi vetőszántás a hektárhozamok jelentős csökkenését vonja maga után. Ebben az évben számos új tapaszta­lattal gazdagodtunk. A kedvezőtlen időjárás ellenére is szép termésered­ményeket értünk el. Ha ezekben a na­pokban minden erqnket, akaratunkat és tudásunkat az őszi munkák gyors befejezésére fordítjuk, akkor nem ma­rad bevetetlen, vagy felszántatlan te­rület. Ma, amikor igen komoly politikai eseményeknek lehetünk szemtanúi, még jobban tudatában keik lennünk az ^ál­dozatkész munka és az ország gazda­sági megszilárdítása fontosságának. Tőlünk, munkánktól függ az ország erőssége, attól függ népünk elégedett­sége, jóléte, attól függ a szocializmus győzelme és nagyszerű jövőnk. Valachy László, verebélyi traktoros a rét felületét hongerezi Értékelték munkájukat Néhány nappal ezelőtt tartották az iglói állami gazdaságban a Szakszer­vezeti Mozgalom évzáró taggyűlését, amelyen Vojtech Daubner elvtárs, a Szlovák Szakszervezeti Tanács alelnöke is részt vett. A gyűlésen az állami gaz­daság dolgozói értékelték gazdaságuk ez évben elért eredményeit, valamint a szakszervezet tevékenységét. A nö­vénytermesztési és az állattenyésztési dolgozók kiváló eredményekről számol­tak be. A haladó agrotechnika érvénye­sítése és a gazdaság dolgozóinak szor­galmas munkája következtében 40 va­gon gabonát, 100 vagon burgonyát és ez ideig 39,000 liter tejet adtak be terven felül. A szakszervezeti dolgo­zók kijelentették a gyűlésen, hogy a jövőben minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy még jobb gazdasági eredményeket érjenek el. ★ ★ ★ Ismét a kacsatenyésztésröl Védekezzünk a fagyok ellen Az utóbbi napok folyamán eléggé veszélyes fagyok voltak országszerte. Ez sok gondot okoz a földműveseknek, mivel jelenleg még több helyen határ­ban van a cukorrépa és a burgonya egy része. Ezen termények megfagyá­­sának megakadályozására a Földműve­lésügyi Megbízotti Hivatal felhívja az összes termelőket, hogy a levélzetétől megtisztított cukorrépát haladéktala­nul szállítsák el á cukorgyárak átvevő helyeire. Ugyanez vonatkozik a burgo­nyára is. Azonban nemcsak a cukorrépáról és a burgonyáról van szó. A fagyok a vé­detten gyümölcsöt és a zöldséget is fenyegetik. Olyan esetekben, amikor a termelőknek nem áll módjukban azon­nal elszállítani a zöldséget és a gyü­mölcsöt a begyüjtőhelyre, takarókkal, vagy megfelelő szalmaréteggel kell azokat megóvni a fagyveszélytől. 535 lakást adnak át a dolgozóknak Azok a vállalatok, melyeket Szlová­kiában az Építészeti Megbízotti Hiva­tal irányít, 1956 októberében további 535 lakást adtak át a dolgozóknak. Ez azonban még rpindig kevesebb, mint amennyit a terv előír. Ez év végéig még 3180 lakásegységet kell átadniok az év. tíz hónapjában befejezett 4854 lakáson kívül. ízekben a hetekben Szlovákia összes kerületéből kötele­zettség vállalások érkeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. év­fordulójának tiszteletére, melyekben az építészeti dolgozók célul tűzik ki a lakásépítési feladatok mielőbbi tel­jesítését. Rejtvény fejtők ! A 43. számban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Vízsz. 1. A rétek és legelők gondozása. 12. — Sirota. 25. — Ész. Függőleges: 1. — A szövetke­zeti munkaiskola. 9. — Evká. A 26. sz. megfejtése téves szövegezés miatt el­marad. A könyvjutalmak nyertesei: 1. Bogyó János. Mohi, hsz. 35. Vere­bélyi járás. 2. Rákócza Mária, Laksza­­kállas 26, Nagymegyeri járás. 3. Pe­rina József, Sókszelöce, hsz. 886. Vág­sellyei járás. 4. Kristóf János, Torna, 8 éves magy. iskola, Szepsi járás. 5. Erdélyi Gábor, Őrös, hsz. 20, Királyhel­­meci járás. 6. Franko Mihály, Kolóny, ház. 224. Aranyosmaróti járás. A könyveket postán küldtük. Szerkesztőség ★ Jól halad a A vásárúti állami gazdaságban a no­vember már a földben találta az őszi vetéseket és ugyancsak a tervezett idő előtt végezték el a betakarítási mun­kálatokat is. Bent a gazdasági udvar­ban most a takarmányalap kiegészíté­sét végzik nagy szorgalommal» a ku­koricaszárat, a cukorrépafejet és a sze­letet silózzák. A mezőn pedig éjjel nappal folyik az őszi mélyszántás. Két. lánctalpas trak­toron Takács László és Tóth Béla, il­letve Csölle Sándor és Tóbli István szántanak. Egy műszak alatt egy-egy Szépvölgyi Ilona, a kajali EFSZ tyúk­farmjának vezetője, nemrég hagyta el a voderad.v-i mezőgazdasági szakiskola padjait. Elméleti tudásának nagy hasz­nát veszi a gyakorlatban. ★ ★ ! mélyszántás traktor elöhántós ekével 5—6 hektáron végzi el a mélyszántást, s így napi tel­jesítményük 160—180 százalék. Igye­keznek, hogy a többi munkálatokhoz híven a mélyszántást is időben végez­zék el. Erre serkenti őket a traktoro­sok fizetésének új szabályzata is és azonkívül is minden előfeltételük meg­van ahhoz, hogy a munkát a tervezett idő előtt végezzék el, hisz november elsejére, már 80 százalékra álltak az őszi mélyszántással. A traktorosok szorgalmas munkával biztosítják a jö­vő évi jó termést. (h) Újra visszatérünk a kacsatenyésztés kérdéséhez. Már több ízben írtunk rö­viden arról, hogy milyen szép ered­ményeket értek el egyes szövetkezetek ezen a téren, milyen nagy bevételeket könyvelhetnek el ott, ahol a szövetke­zeti tagok kellő gondot fordítanak a kacsatenyésztésre. A kosúti szövetke­zetnek például ebben az évben 50,000 koronát jövedelmezett a kacsatenyész­tés. Hogy érdemes ezzel foglalkozni, azt a tósnyárasdi szövetkezet példája is bizonyítja. Éppen ezért érdemesnek tartjuk röviden megemlíteni, hogyan készülnek fel a kacsatenyésztésre a galántai járás szövetkezetei a jövő év­re. A galántai-járásban jóval több ka­csát szándékoznak tenyészteni, mint ebben az évben. Hudík János, a JNB baromfitényész­— Nágyon megéri jól és szorgal­masan dolgozni, — mondogatják a na­pokban a szenyai EFSZ tagjai. Erről akkor győződtek meg, amikor hozzá­fogtak a cukorrépa betakarításához. A kapásnövények nagy részét, köztük a cukorrépát is, egyéni megművelésre osztották a tagok között. Mindegyikre 27 ár jutott. A szétosztott parcellákat nem verte fel a gyom a hosszú nyár folyamán. Minden tag lelkiismeretesen gondozta a gyenge növényzetet. Bő termésre nem nagyon számítottak, j mert hiszen alig volt eső. tési zootechnikusa elmondja, hogy eb­ben az évben 5000 kacsát hizlaltak a járás szövetkezetei. A legtöbb kacsát — 1520-at — a kosúti szövetkezet hizlalt. Az elért pénzjövedelem alapján jogosan számítanak arra, hogy jövőre legalább' 20,000 kacsát hizlalnak majd a járás szövetkezeteiben. Ez év tavaszán bizonyos hiány mu­tatkozott kiskacsákból. A következő évben már nem kell ettől tartani, mert a jelenlegi tenyészkacsa-állomány ki-, elégítő, s így kb. 40,000 tojásra számí­tanak. Ha tesz elegendő tojás, akkor tesz kiskacsa is. Ezzel érdemes tenne foglalkozni valamennyi szövetkezetben, de ezzel már a. jövő évi termelési ter­vek kidolgozásánál számolni kell. Krajčovič F. Az elért eredmény azonban világo­san ‘bizonyítja annak a közmondásnak az igazát, amely szerint a jó kapálás felér egy esővel. Minden parcelláról 75—100 mázsa cukorrépát takarítottak be a szövetkezet tagjai. Sőt még ennél is többet, hiszen Kabalík István 111, Jámbor Mária pedig 109 mázsa cu- - korrépát termelt a 27 árnyi területen. Minden tag legalább 400 korona pót­jutalmat és 25 kg cukrot kap a jól végzett munkáért. A jövő évben még nagyobb gondot fordítanak a cukorrépa ápolására. A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét . országos kongresszusa előtt Néhány nappal ezelőtt kormányunk elhatározta, hogy 1957 március 22—24- re Prágába összehívja 'az EFSZ-ek III. országos kongresszusát. Hogy miről is tesz szó tulajdonképpen ezen a kon­ferencián, azt nagyon világosan kife­jezi a Nemzeti Front Központi Bizott­sága kibővített elnökségének fő jelsza­va, amelyet a közelmúltban adott a III, országos szövetkezeti kongresz­­szusnak. „A szövetkezetek fejleszté­sével a mezőgazdasági termelés és né­pünk életszínvonalának emeléséért.” A Nemzeti Front Központi Bizottságának ezen az ülésén leszögezték, hogy a szövetkezetek további fejlődése, ter­melésük gazdaságosságának és a mun­ka termelékenységének magas színvo­nala — ez ma és az egész második ötéves terv idejében a Nemzeti Front összes szerveinek a legfőbb politikai feladata. Nem fér hozzá kétség, hogy vannak nálunk olyan emberek,1 akiknek nincs ínyükre falvaink haladása a szocializ­mus felé. Ezek keresték és továbbra is keresik a megfelelő alkalmat arra, hogy a becsületesen dolgozó paraszt­ság között terjesszék a kételkedést, a bizonytalanságot és eltereljék őket a helyes irányból. Különösen most, a magyarországi események után be­szélnek fennhangon különféle ,,szabad­ságokról”, amelyek állítólag a mi pa­rasztságunknak hiányzanak. A földművesek bizonyosan jól tud­ják, hogy a szövetkezetekben még egész sor hiányosság van és még nem minden olyar.. amilyennek elképzelik. Azt is tudják azonban, hogy senkinek Az EFSZ-ek III sem repül a szájába a sült galamb. Tudják, hocjy országunk és életünk olyan tesz, amilyenné magunk formál­juk munkánkkal. Ezért tehát minden­ki világosan láthatja azt a valóságot, hogy a szövetkezeti nagyüzemi gaz­dálkodásé a jövő. Arról számos erédmény tanúskodik, — melyeket az utóbbi időszakban ér­tünk el a szövetkezetek fejlesztésében, — hogy egyre több földműves érti meg helyesen a szövetkezeti gazdál­kodás fontosságát. 1955 július else­jétől ez év október 15-ig 1793 új szö­vetkezet alakult az országban, közel 46,000 taggal és 235,000 hektárnyi me­zőgazdasági területtel. Az EFSZ-ek gazdasági eredményei évről évre job­bak. Jelentősen emelkedett a szövet­kezetek részesedése a termelésben és főleg az ország lakosságának ellátá­sában. Tömören mondva, szövetkeze­teink egyre világosabban bizonyítják, hogy a földművesek és egész lakossá­gunk érdeke, hogy tovább és még ak­tívabban fejlesszük a falun a szövet­kezeti nag’yüzemi gazdálkodást. November . és december folyamán minden községben szövetkezeti és nyilvános gyűlések tesznek. A gyű­lések levezetéséhez a kormány és a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Minisztérium fontos dokumetumokat bocsát megvitatásra, melyek érin­tik egész mezőgazdasági terme­lésünket és a szövetkezetek egyes belső ügyeit is. A téli időszak­ban a járásokban és a községekben termelési és közgazdasági értekezlete­ket rendeznek. A növénytermesztési és állattenyésztési napok, előadások, be­szélgetések a parasztokkal és a me­zőgazdasági kiállítások mind erre irá­nyulnak. Ezen rendezvények tartalmá­nak természetesen az egyes járások és községek mezőgazdasági termelésének helyi problémáiból és feltételeiből kell kiindulni. A szövetkezetekben, az. állami gaz­daságokban és a gépállomásokon a szakemberek segítségével kidolgozzák a második ötéves terv idejére a gaz­daság fejlesztésének távlati tervét. Kí­vánatos tenne, hogy mindez az egyes községek földműveseinek széleskörű bevonásával történjék. Hiszen ezekben a tervekben azzal kell számolni, hogy a szövetkezeti nagyüzemi gazdálko­dásnak minden községben túlnyomó többséget kell elérnie a második öté­ves terv végéig. A III. szövetkezeti kongresszus elő­készítésében minden földművesnek, minden községnek részt kell vennie. Hiszen a régi bölcs közmondás is azt tartja, hogy több szem többet lát. Ne­künk pedig az a legfontosabb, hogyan tudjuk biztosítani, hogy mezőgazdasá­gunk még gyorsabb ütemben haladjon a nagyüzemi gazdálkodás felé. Falvainkon jelenleg sok olyan kér­dés van, amely nemcsak a szövetke­zeti tagokat, hanem az egész paraszt­ságot érinti. Ezek legtöbbje azonban a szövetkezeteket érinti közvetlenül. Azok a földművesek, akik ezideig még egyénileg gazdálkodnak, élénk figye­lemmel kisérik a szövetkezetek gazda­sági eredményeit. Nagyrészt az elért eredményektől függ, hogy az egyéni­leg dolgozó, földművesek elhatározzák-e magukat a szövetkezetbe való belépés­re. Ezért a szövetkezetek III. orszá­gos kongresszusa a mezőgazdasági ter­melés emelésén és a szövetkezeti moz­galom fejlesztésén kívül megvitatja az EFSZ-ek gazdálkodásának, valamint a mintaalapszabáiyzat "kiegészítésének kérdését is. Szükségessé vált a munka jutalma­zásának elvét újra megvitatni és he-, lyesbíteni. Mindenekelőtt azért, mert az eddigi gyakorlat nem segíti elő eléggé a munka termelékenységének és gazdaságosságának emelését. Kívá­natosnak mutatkozik a szövetkezetek tervezésének egyszerűsítése, amely a normák és munkaegység-szükséglet megállapítását, a takarmány, a trágya szükségletének megállapítását és az elsődleges nyilvántartás egyszerűsíté­sét teszi lehetővé. Az éfenjáró szövet­kezetek tapasztalatai, — ahol már bi­zonyos helyesbítéseket alkalmaztak — a?t mutatják, hogy ezek az új intéz­kedések egész biztosan jobb gazdál­kodást eredményeznek. Ugyancsak égető kérdés, a szövet­kezetek beruházási építkezése. Ezen a téren nemcsak anyagi és egyéb nehéz­ségekről van Szó. Sok esetben a ha­nyagságról és a pazarlásról, mert ezekkel a jelenségekkel gyakran ta­lálkozunk a szövetkezetek építkezései­nél. Bizonyosan helyes tenne úgy épí­teni, ho'gy a közös épületek minél job­ban megfeleljenek küldetésüknek, de ugyanakkor az olcsó építkezésre is kell törekedni. A III. országos kon­gresszus előkészületi időszakában fog­lalkozni kell ezzel a kérdéssel, és ja­vaslatokat előterjeszteni, hogyan lehet­ne mindezt elérni. Az EFSZ-ek mintaalapszabályzata helyesbítésének fontosságáról már sok szó esett az ez évi járási szövetkezeti konferenciákon is. Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy a most ér­vényes alapszabályzat nem minden té­ren felel meg a követelményeknek. A helyesbítés olyan formában kívánatos, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mér­tékben tehetővé tegyék a szövetkezeti demokrácia érvényre jutását, nagyobb kezdeményezésre serkentsék a szövet­kezeti tagokat és elősegítsék az egyé­nileg dolgozó parasztok szövetkezetek­be való tömörülését. Szükséges tehát, hogy az EFSZ-ek III. országos kongresszusának előké­születi időszakában mindpfí földműves és minden mezőgazdasági dolgozó ak­tívan részt vegyen a mezőgazdasági termelés fontos kérdéseinek megvita­tásában. Tudatában kell tennünk, hogy mindezt saját és egész országunk bol­dogabb jövőjének érdekében tesszük. (RP>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents