Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-28 / 43. szám
1956. október 28. Jzabad Földműves 9 Cicin akadémikus műhelyében Delegációnk az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás tanulmányozására utazott Moszkvába. Most mégis a szovjet főváros egy nálunk kevésbé ismert nvezetességéről — a botanikuskertről számolok be. A „kert” területe négyszáz hektár, tehát csaknem 700 kataszteri hold. TÖBB SZÁZEZER növényfajta otthonában Abban a kitüntetésben részesültünk, hogy ezt a páratlan látványosságot maga Cicin akadémikus, a világszerte ismert szovjet növénynemesítö tudós mutatta meg nekünk. Tájékoztatásul talán annyit, hogy ha a néző a botanikus kertben összegyűjtött minden növényfajtánál egy percet időzne, 10 esztendőbe telne, amíg mindent végignéz. Pedig az építés és telepítés 10 éve tartó munkája még be sem fejeződött. Csak 1958-ban nyitják meg a kertet. De itt van már például 5000 rozsfajta — azon a földön, amelyről nemrég még azt állították, hogy nem alkalmas rozstenyésztésre. All Európa legnagyobb — 600 négyzetméteres — üvegháza és magunk is láttuk az üvegházban a 200' fajtából álló orchideagyűjteményt. Nagyobbrészt szakemberekből állő delegációnk legnagyobb élménye az volt, amikor Cicin akadémikus megmutatta a botanikus kerthez tartozó kísérleti telepét. AZ ÉVELŐ BÚZA, SZÄZNÄL TÖBB SZEM EGY KALÄSZBAN Cicin professzor a növények nemesítésének egy új útját választotta: a fajok közötti keresztezést. Vadnövényekkel házasítja össze a kultúrnövényeket — főleg a gabonaféléket. Munkájának jelentősége és lehetősége szinte beláthatatlan. Láttunk egy farmandra nevű fás növényre oltott paradicsomot. Eredmény: magasabb szárazanyagtartalom és a paradicsom mellé nem kell karó. Láttunk több tarackfűvel keresztezett búzafajtát. Az eredmény: nem kell évente vetni a búzát, mert ez a fontos kultúrnövény évelővé alakul. Láttunk olyan búzafajtákat, amelyekből a keresztezéssel kiküszöbölték az úgynevezett jarovizáeiós időszakot, tehát a búza ősszel is és tavasszal is egyaránt vethető. A kísérletek, keresztezések fő iránya azonban az, hogy az eddiginél sokkal bővebben termő, értékesebb gabonafajtákat állítsanak elő. A búza kalászába legjobb esetben 20-30 mag van. Viszont mutatott nekünk Cicin akadémikus egy fűféléhez tartozó növényt, amely 800 magot is hoz egy kalászban. Ha ezt a tulajdonságot sikerül a kultúrnövényre átvinni, 200-300 szem lehet egyetlen búzakalászban. És valóban, láttunk olyan búzakalászt, ahol egy úgynevezett kalászka nem 3-4 szemet hozott, mint a mai fajtáknál tapasztalható, hanem 10-12-t. Valóságos külön kalászok állottak egy száron, száznál jóval több szem volt egyetlen kalászban. MIRE JŐ AZ AGROPYRüM GLAUCUM? Házigazdánk, főleg Agropyrum glaucum nevű tarackfajt használ a fajtakeresztezésekhez. Ez a munka nemcsupán az említett ereménnyel jár, vagyis nemcsak a kalászban levő magok száma szoporodik. Növekszik például a növény takarmányértéke is. Láttunk egy Agropyrumkeresztezést, amely kitűnő takarmánynövény. Cicin akadémikus elmesélte, hogy a Szovjetunióban, a füveshere-telepítésnél szokásos a vöröshere és Thimótfű keverék. Hozama három év alatt 80 mázsa széna hektáronként. Ezzel szemben a búza és az Agropyrum keresztezése 150-200 mázsa jó minőségű szénát ad három év alatt. Az Agropyrum fehérjetartalma igen nagy. Ez még egy harmadik nemesítési irányra is lehetőséget ad. A sikértartalom az, ami lehetővé teszi, hogy szép magas búzakenyereket süthessünk. A rozs kedvezőtlen éghajlat alatt, gyenge földön is termelhető, — de szép, igazán jó kenyeret nem lehet belőle sütni. Cicin akadémikus keresztezte a tarackot a rozzsal. A nemesítő munkától azt várja, hogy változatlanul igénytelen maradjon a rozs, de az egész világon legerősebb vetélytársa legyen a búzának. Vagyisak a dvezőetlen éghajlatú, gyenge földekről lekerült rozsból is lehessen szép, magas kenyeret sütni. ÜJ, TÖRETLEN ÜTŐN Az akadémikus és munkatársai töretlen, új úton haladnak. Céljaikat, eszközeiket könnyű elmondani, de nehéz ezen a területen eredményt elérni. Hallottunk egyetlen ilyen példát. A rozsot és az Apropyrumot viszonylag könnyen sikerült keresztezni. Az eredmény — a hibrid — azonban steril volt, vagyis terméketlen, nem hozott magot. Öt-hat évi kudarcsorozat után egy genetikus professzor felajánlotta, hogy a hibrid magokon kipróbálja a colhicines eljárást. Cicin akadémikus nem hitt a kísérletben, de adott magot a professzornak. A colhicin egy őszi kikiricsből kivont alkaloida. A professzor ezzel kezelte a magvakat, de csak terméketlenek maradtak. A kudarc után a eserepke vetett növényt kidobta. Üjabb évek teltek el — eredménytelenül. Később egy fiatal genetikus került Cicin akadémikus intézetébe. Ö is kísérletet tett a colhicinnel, de ekkor is terméketlen magokat hozott a növény. Ő azonban nem cserépbe, hanem szántóföldbe vetett és a kísérleti növények véletlenül a helyükön maradtak. A második évben újra kihajtottak és — termékeny magvakat hoztak. Vagyis a collhicinnel kezelt hibrid magvak a második évben hoznak termékeny magvakat. Egyetlen mondat ez, de 11 esztendeig tartott, amíg az eljárást kitapogatták! A növénynemesítő munkája hosszú ideig tart, az eredményre sokat kell várni. Cicin akadémikus sem fejezte be még kísérleteit. De például az Agropyrum keresztezésű takarmánynövényt kísérletképpen már számos kolhozban vetik és termelik a búzával visszakeresztezett három új őszi búza fajtáját is. Ezekből a búzákból nekünk is adott három kis zsákocskával — magyarországi kipróbálásra. És kaptunk — igaz hogy csak néhány szemet — egy olyan ágasrozs vetőmagjából, amelyen 200 szemet hoz egy kalász, az ágasság 98 százalékos és ugyanennyi az örökítőképesség is. * Két esztendő múltán nem csupán kisebb csoportok sétálgatnak a moszkvai botanikus kertben. És reméljük nem kell sok idő ahhoz« sem, hogy tízmillió hektárakon termelje a hálás emberiség Cicin akadémikus új, nagyobb értékű és magasabb hozamú gabonafajtáit. (A Szabad Nép-böl) Megérzi k-e a méhek, hogy milyen lesz a tél? Régebbi szaklapokban és szakkönyvekben több helyen olvastam, de öreg méhészektől is többször hallottam, hogy ha a méhek erősen ragasztanak, akkor szigorú tél következik. A méhek előre megérzik a fenyegető nagy hideget, azért igyekeznek lakásukat minél jobban elszigetelni. Van-e ennek valami alapja? Válasz: Mindig voltak (ma is vannak) emberek, akik tudatlanságukat „tudálékossággal" pótolják. És sajnos, ma is vannak sokan, akik nyilvánvaló ostobaságoknak szívesebben hisznek, mint saját két szemüknek. Ez a magyarázata annak, hogy a kérdésben felvetett hiedelemhez hasonló „igazságok” szinte kiírhatatlanul meg tudnak gyökerezni a köztudatban. A bekövetkező téli időjárást olyan légköri változások és folyamatok fogják kialakítani, amelyeket semmiféle okoskodással sem lehet előre kiszámítani. Még kevésbé lehet azokat előre „megérezni”. A telelőre készülődő méheknek éppen úgy nincs tudomásuk arról, hogy tél lesz, mint a ma született csecsemőnek. Csak azt érezhetik, hogy napról napra rövidülnek a nappalok, hűvösebbek az éjszakák, a virágok pedig erősen fogyatkoznak. Ezért korlátozzák fokozatosan a fásítást, s húzódnak össze mind tömörebb és tömörebb fürtbe. Ragasztani pedig körülbelül egyenlő mértékben ragasztanak aszerint, hogy egyik-másik család mennyire hajlamos erre. Ezt évről évre tapasztalhatja minden méhész, aki csak kevéssé nyitott szemmel is figyeli méheinek a tevékenységét. Ma már tudjuk, hogy ragasztási készség fajták szerint változó tulajdonság. Legbővebben ragaszt az Afrika északi részén honos, de Spanyolországban és Szicíliában is elterjedt tuniszi, vagy tell-méh. Nemcsak a- hézagokat tömíti el, de a kaptár falát és a lépeket is vastagon betapasztja méhszurokkal. Tehát a propoliszos időjósok szerint a Földközi-tenger mellékén évről évre szigorú télnek kellene len-: nie. Ugyancsak erősen ragasztó hajlamú a kaukázusi méh. Kijáróját is többnyire megszükíti, betapasztja, de még a mézeslépeket is bevonja propolisszal. Ugyanakkor az Európa északi országaiban, tehát többnyire hideg telű vidékeken tenyésztett méhek jóval kisebb mértékben használják a propoliszt. A krajnai méh alig-alig ragaszt, egyes családok még a hézagok tömítésére is csak viaszt használnak. Pedig köztudomású, hogy az Alpok vidékén a kiadós telek éppen nem mennek ritkaságszámba. Méhállamányunk meglehetősen kevert, ezért méhcsaládjaink ragasztási hajlama nagyon különböző. Ugyanabban a méhészetben is feltűnő különbségeket tapasztalhatunk. Egyik család erősen ragaszt, a másik kevésbé. Tehát az egyik kemény, a másik enyhe telet jósol — teljesen egyenlő valószínűséggel. A ragasztás mértéke összefügg az ellenségek ellen való védekezéssel is. A hangyáktól, fülbemászóktól támadott család igyekszik minden kis rést betömni, betapasztani, hogy a betolakodóknak útját állja. A halálfejes lepke ellen a kijárőt is erősen megszükítik, valósággal befüggönyözik a méhek propolisszal, ha a méhész nem rakja fel idejében a védőrácsokat, vagy szükítöket. Harc földjeink termékenyebbé tételéért Ma már földművelőink jól tudják, hogy a növénynek fejlődéséhez és ahhoz, hogy termést hozzon, fényre, melegre, tápanyagra és vízre van szüksége. Fényben és melegben nincs hiány, de a tápanyag és a víz esetében már nincs így. A száraz évek mindig nélkülözést jelentettek a dolgozó nép számára. Ezért az ember már régen foglalkozik az öntözés kérdésével, hogy kicsikarja a földtől a termést. Ázsia, Afrika, Ausztrália és Amerika óriási sivatagjai, ahol a nedvesség hiánya miatt nincs élet, a legjobb bizonyíték arra, hogy a növény nedvesség nélkül nem élhet. A kelet-szlovákiai alföld Nézzük csak a mi Szlovákiánkat. A nagy kelet-szlovákiai síkságot, melyet a szovjet határtól nyugatra és délre egészen a magyar határig húzódik, ebben az évben is szárazság sújtotta. Az ezévi alacsony termés érzékenyen érintette mezőgazdasági termelésünket. A legnagyobb baj az, hogy az EFSZ-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok elvesztették jól megszolgált keresetük egy részét. De nemcsak a szárazság, hanem a vízbőség is nagy károkat okozott Szlovákiában. A tavaszi vizek évente 45 ezer hektár földet öntenek el. A szakemberek becslése szerint az árvizek Kelet-Szlovákiában évente 400 ezer mázsa gabonát, 2 millió 400 000 mázsa kapásnövényt és 900 000 mázsa takarmányt pusztítanak el. A párt Központi Bizottságának kezdeményezésére megindult a harc ezen értékek megmentése érdekében. Sok helyen már építik a gátakat a kiöntések ellen és néhány év múlva visszaterelik a rakoncátlan folyókat medreikbe. Ez azonban csak egyik része a termésért folytatott küzdelemnek, a másik szakasz az öntözés megvalósítása. A tervek 70 000 hektár föld öntözését elófeltételezik. Ma még nehéz felbecsülni, milyen értékeket nyer ezzel mezőgazdaságunk, de bizonyos, hogy az öntözés megvalósításával néhány százezer mázsa gabonát mentünk meg. A Csallóközt a Duna fogja öntözni Legkincsesebb éléskamránk a Csallóköz, de ezt is gyakran sújtja szárazság, és a termés sokszor gyengébb a vártnál. A dunai erőmüvek felépítésével kiépül egy öntözési rendszer is, mely az egész Csallóközt behálózza. A Csallóköz területe 164 ezer hektár, amelynek nagyrésze szántóföld. Az EFSZ-ek és az állami birtokok ezen a területen 5—6 mázsával alacsonyabb hektárátlagot érnek el ,mint pl. az Ifjúsági Falu földjein. Nem titok, hogy az Ifjúsági Falu azért ér el olyan kimagasló terméseredményeket, mivel földjeit öntözi és szabályozni tudja a talajvíz magasságát. A csallóközi öntöző rendszer kiépítésével államunk további sokszázezer mázsa gabonával, kapásnövénnyel és takarmánnyal emeli mezőgazdasági termelését és ezzel természetesen népünk életszínvonalát is. Ha rátekintünk a térképre, látjuk, hogy ez a két öntözési rendszer ,a keletszlovákiai és a csallóközi, milyen hatalmas munkát jelent és felvetődik az a kérdés, hogy miért nem oldották ezt meg a múltban. A felelet egyszerű, nem volt, aki ezt elvégezze és nem volt rá anyagi fedezet. A régi Csehszlovák Köztársaságban a kapitalista gazdálkodás idején az ipari üzemek és a nagbirtokok jövedelme magánkézbe került. Ezek nyereségük egyrészét csak olyan vállalkozásokba fektették, amelyek rövid idő alatt nagy hasznot hoztak számukra.' Olyan munka, mint Kelet-Szlovákia, vagy a Csallóköz öntözése, csak hosszú idő után hozta volna meg a hasznot. Hogy ma már bátran látunk hozzá ilyen nagy befektetésekhez, ezt a kommunista pártnak köszönhetjük, mely az ipar és a nagybirtok szocializálásáért folyó harcot vezette és azt győzelmesen be is fejezte. Az említett két építkezéssel még nem oldjuk meg Szlovákia vízgazdálkodását. Szükséges, hogy az EFSZ- ek és az állami birtokok maguk is kiépítsék öntözési rendszerüket mindenkor, ahol csak erre az alkalmas feltételek megvannak. Gépállomásainknak sok nehéz hernyótalpas traktor áll rendelkezésére, melyeket jól fel lehet használni az ilyen munkákra. De azt senki sem állítja, hogy az öntözéssel már be lenne biztosítva a magas terméshozam. A vízzel tápanyagokat is kell bevinni a talajba. Erre pedig legjobb módszer az istálló trágyával való trágyázás. Tudjuk azonban azt is, hogy istállótrágyánk olyan kevés van, hogy még az alapvető termékek alá sem elegendő. Ezért kényszerítve vagyunk arra, hogy póttrágyákat, tőzeget, zöldtrágyákat stb. használjunk. A trágyázás kérdésével később még foglalkozni fogunk. Michal Magna A nagymegyeri gépállomáson 28 traktor gazdát cserélt E napokban számos gépállomásról bevonultak a fiatal traktorosok a tényleges katonai szolgálatra. A nagymegyeri gépállomás 28 traktorosa cseréli fel a kék munkaruhát a katonai egyenruhával. A helyettesek biztosítása azonban nem okoz nagy gondot a gépállomásnak. Egyrészt a két évvel ezelőtt bevonult traktorosok ismét visszatérnek régi munkahelyükre, másrészt pedig új képesített traktorosaink is vannan. Egyes helyeken azonban pont ellenkező a helyzet. Ahol pedig munkaerőhiányra panaszkodnak, ott nem fordítanak kellő figyelmet a munkaerőtoborzásra, főleg pedig a dolgozók szakképzettségének emelésére. A nagymegyeri gépállomásnak elég traktorosa van, köztük 6 nő is, akik egyes munkákban még a férfiakon is túltesznek. Ezek egyike Fehérvári Emília, aki már három éve dolgozik a csilizradványi brigádközponton mint traktoros. Munkáját kedveli. Egyes munkatársai viszont sok bosszúságot okoznak neki. Így pl. régebbi traktort adtak neki, melynek begyújtásával sokat bajlódik reggelenként. A kölcsönös együttműködésről tehát nem nagyon lehetne beszélni. Nem lehetne Fehérvári Emíliának is olyan jó traktora, mint a férfiaknak van? Vagy talán félnek, hogy a jó géppel még inkább lepipálná őket? A nagymegyeri gépállomáson hathetes tanfolyamot rendeznek az új traktorosok képzésére, akik között 10 nő van. A traktorosok bevonultak, de a gépek egy pillanatra sem vesztegelnek. Üj traktorosokat képeznek ki, akik minden tudásukat a termelés emelésének szolgálatába állítják. A méhek ragályos betegsége A méhek legelterjedtebb ragályos gyomorbetegsége a nozéma. A méhek megóvása érdekében szükséges, hogy a méhészek ezen ragályos és tartós betegséget tüzetesebben megismerjék. A magyarországi Méhészet és a lipcsei Méhészeti Újság múlt évi számaiban és a szovjet Méhészeti könyvben részletesen foglalkoznak e veszedelmes betegséggel, ezért érdemesnek tartom, hogy újságunk hasábjain keresztül is ébetségre intsem méhésztársainkat. A nozéma ragályos gyomorbetegség, baktériumának a fetalálója dr. Zander Enoch tanár, akinek 1909-ben Würtenbergben nozémától az összes méhei elhullott. Dr. Zander tanár ezen ragályos és nehezen gyógyítható betegségről azt állítja, hogy alig találni mehet, amely ne szenvedne benne. Ezen általános jellegű méhbetegség el van terjedve hazánkban, főképpen Nyitra és Liptó vidékén, Svájcban, Németországban, Magyarországon és a Szovjetunióban is. Lássuk miben nyilvánul meg ez a betegség? A nozéma csakis a kifejlett méhek betegsége. Ssm az álcát, sem a bábot nem támadja meg, de a röpködő méheket és az anyát igen. A nagyobb fertőzésnél a család gyorsan legyengül, a kijáró beteg méhek a mezőn elpusztulnak és gyakran az egész család is áldozata lesz. Nagyobb családoknál a földön az elpusztult méhek között még éló méhek is rezegtetik a szárnyukat, de felrepülni képtelenek. Az ilyen beteg méhek potrohai duzzadtak, a középső bél tartalma vizes. A méh potrohút ha megnyomjuk, a bél tartalmát néhány centiméterre kifröccsenti. A betegség különösen tél végén és tavasszal jelentkezik. Tart áprilistól június végéig. Júliusban már nincs nozéma, mert az öreg méhek elpusztulnak és felváltják őket a természetes tápláléktól megedzett fiatalok. A betegség nyomai a kereteken is észlelhetők, világos barna foltok alakjában. A betegség okozója Apis Zander mikroszkopikus élősdi, amely a méh középső belének a falába befészkeli magát. Itt él, s nyomorítja a méhet. A spórák a bélsárral kijutnak, s mindent megfertőznek, amik útjukba akadnak. Mézet, méhet, kaptárt, itatót stb. Bebizonyosodott, hogy vándorlás által is sok család megfertőződött már. Ezét kettőzött figyelmet kell szentelni a méhek megmentésére. Azok a méhészek, akiknek méhei ezen betegségben sínylődtek, azt ajánlják, hogy a nozémát elsősorban és lényegesen megakadályozhatjuk, ha a méhészeti eszközöket, kaptárakat, lépeket alaposan fertőtlenítjük 10 százalékos szódaluggal, a lép kivételével benzin lámpával is kiégethetjük. Egy-egy családot ha kibontunk, utána mindig mossuk meg a kezünket szappanos vízzel. A mosdóvfzhez lisoformot is használhatunk. A toliseprő is tiszta legyen és minden család részére külön-külön toliseprőt használjunk. Gondunk legyen mindennap az itatok tisztántartására. A beteg anyákat haladéktalanul távolítsuk el a családból. Ami pedig a főelv, a méheket jó minőségű mézzel teleljük be. A mézbe A, C vitaminok, ásványi anyagok és különböző savak rejlenek, amelyek a cukorból hiányoznak. A cukor csak melegfejlesztö, kevés táplálékot tartalmaz, de nem gyógyít. A savak közül hangya-, alma-, tej- és borsavat tartalmaz a méz, amelyek fertőtlenítők, megelőzik a sejtekben a baktériumok és spórák elterjedését. Minden sejtet először ezekkel a savakkal fertőtlenítik a méhek, s azután rak beléjük petét az anya. A mézen kívül elegendő virágporról is gondoskodjunk. A méheket ne tartsuk hideg, vékony kaptárakban. A jó kaptárakat is meleg szalmapárnákkal takarjuk le, amelyek a meleg tárolását elősegítik ugyan, de nem okoznak fölösleges párolgást. Tavasszal minél több műlépet adjunk a költőtérbe. A kereteket lehetőleg Chinozollal fertőtlenítsük. Magát a nozémát szantonínnal gyógyítják, de ez már körülményesebb munka, nagyobb szaktudást igényel és mégsem hoz olyan eredményt mint a betegség megelőzése. Ha a családokat vagy rajokat veszünk, legyünk éberek, vigyázzunk, hogy egészségesek legyenek. KNOPP LŐRINC, Bratislava ★ A halálfejű vagy forkaspilie Garázda mézrabló. Leginkább nyár utóján és ősz elején éspedig kora reggel, vagy alkonyattájban szokta meglátogatni a méheket, ahonnan — ha sikerül menekülnie — 20-25 gramm mézet is elvisz 1-1 alkalommal. A méhek ugyan gyakran elbánnak a halálfejű pillével, mert úgy csomóba fogják, hogy nem menekülhet: aztán lágy részeit kitakarítják, a keményebb megszáradt vázát pedig, ha korábban nem is, a tavaszi első teljes átvizsgá-' Iás alkalmával bizonyosan megtaláljuk.
