Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-10-28 / 43. szám

8 \Zzalŕad Földműves 1956. október 28. J. V. VITTEK: A NAPLOPO Egész éjjel esett a régen várt es a A kora októberi nap meleg sugarai fel­szántották a vetésre előkészített föl­det. A kiadós esőnek igen megörült Juhász Zoltán, a HNB mezőgazdasági bizottságának elnöke. Kora reggel fel­kapott a kerékpárra, beugrott a vá­rosba az értekezletre, amelynek az őszi munkák tervteljesítését kellett kiér­tékelnie. Visszafelé megtekintette a határt, meg akarta nézni, hogyan folyik a ve­tés és a kapások betakarítása. Először az egyéni gazdák parcelláit nézegette Feljegyezgette azokat, akik még nem vetettek. A tapasztalt gazda szemével felbecsülte a cukorrépát és a kukori­cát. „No, nem a legrosszabb, de lehetne jobb is“ gondolta „csak minél hama­rabb felszedni és teljesíteni a beadást, azután szántani. Sokkal több teremne, ha ezeket egyesítenék a szövetkezeti­vei. De majd arra is sor kerül. Hiszen ebből a 18 gazdából már egy hét előtt 9 aláírta a belépési nyilatkozatot a szövetkezetbe. Nemsokára már mind bent lesznek. Ez jó segítség lesz a szö­vetkezetnek". Jó kedve volt; a here­­földön elnézte, hogyan futkosnak az egerek. Egyiket meg is célozta egy ka­viccsal. Persze, nőm találta el. Hiába, az évek mennek, hol van már az ö gye­rekkori ügyessége. * A közeli harangszó delet jelez. Meg­gyorsította a lépteit és elindult a szö­vetkezeti földek irányába. Az út jobb­oldalán szép repce zöldéi, gondosan megdolgozva, a másik felén négyze­tes kukorica. „Ez aztán jól sikerült — legkevesebb 70 mázsát hoz hektá­ronként", Majd a zöldeló rozsot néze­gette. „Ez már igen. Szépen fejlődik. Nem is csoda. Jól trágyívzott földet kapott és időben szeptember közepén vetették. így kell ezt csinálni," mon­dogatta csendesen. „Gépek, jó minőségű vetőmag, he­lyes trágyázás és időbeni vetés — ez a biztosítéka a jó termésnek." így csinálták a szövetkezetiek ta­valy is. Ezért termett 79 hektáros táblán 39 mázsa átlag. Az egyéniek alig 15 mázsát értek el, mert késön vetettek. * A határ másik végén meglátta, amint a Skoda 30-as traktor búza alá szántott. A szíve erősebben dobogott az örömtől. „Derék fiúk ezek a traktorosok, iparkodnak, dicsérte őket gondolat ban. Tavasszal valahogy nem ment ne­kik, ö is mérgelődött az állandó gép­hibák miatt, most aztán kihasználnak minden percet, hogy időben elvégez­zék a vetést. Jól tudta, hogy mennyit kell még szántani és kiszámította, hogy ha a traktor két műszakban dol­gozik, három nap alatt elvégezheti a szántást. Kb. 50 lépésre volt a gép­től, mikor a traktor hirtelen leállt és a vezető leugrott a gépről. „Talán csak nincs valami hiba? Ez baj lenne." — gondolta és odasietett. De a traktoros újra fellépett a gépre. „Ügy látszik, nem történt semmi." De a traktor csak nem mozdul. „No mi ez" — az eke ott marad a barázdá­ban, a traktoros pedig hajt a falu felé. „Talán nincs elég olaj, ez már fele­lőtlenség lenne, ha csak félnapra látná el magát olajjal, ez lehetetlen, de majd megtudom a faluban" — és átment a határ másik végére, ahol a szövetke­zeti tagok a répát szedték. A szép, kövér répafejek háromszáz mázsás át­lagot ígértek. * Egy óra múlva visszatért a faluba. Arcán elégedettség látszott, csak a traktor nem akart kimenni a fejéből. No ennek utána kell nézni, lássuk csak, éppen ott ált a ház előtt, ahol a trak­toros lakik. A motor dolgozik, piifog, mintha egy ménes dobogna. Bemegy az udvarba, benéz a konyhába. Senki. A traktoros elnyujtózkodva fekszik a heverön, Juhász bedugja a fejét az aj­tón. köszön és megkérdi: — Hallod, nem félsz, hogy megszö­kik a paripa. Ki van fogva és nyerít! — Hiszen már megyek, csak az ebé­det hagyom egy kissé megpihenni, — morogja a foga között és meghúzza egy lyukkal a nadrágszíjat. Ezt akarja azzal mutatni, hogy már készül. — tehát nincs két váltás csak egy, és az is ebédszünettel. így bizony nem lesz megszántva három nap alatt — jegyzi meg Juhász gúnyosan és kilép a ház­ból. Az utcán Ferenccel találkozik, aki 12 holdas egyéni gazda. Egy da­rabig elbeszélgetnek a termésről és az időjárásról. Mikor elbúcsúznak, Ferenc megkérdi: — Te mikor lesz a taggyűlés a szövetkezetben. Mikor foglalkoztok már az én felvételemmel? — A jövő héten. Ne félj, ilyen gaz­dákat szívesen látunk a szövetkezet­ben, csak gyere el a gyűlésre — vála­szolja és elindul felfelé a falu utcáján. Ebben a pillanatban indul el a trak­tor is. De nem megy messzire, megáll a Jednota előtt. „Úgy látszik, diétát tart. Először megpihenteti a kosztol', aztán megön­tözi" — gondolja Juhász. Ö is bemegy a kocsmába. A traktoros az asztalnál ül és várja a sört. Néhány asszony a szomszéd helyiségben bevásárlásait intézi. * — Voltál a határban — szólítja meg az üzletvezető. — Voltam — mondja Juhász — megnéztem a kapásokat és a vetést. Az út ugyan elég sárosr, de azért kerékpáron mentem. Ügy meg­szoktam már a biciklit, mint az ame­rikai cowboy a lovát. Az elműlt héten a Drutechna dolgo­zói a Bratislavai Gép- és Traktorállo­­más bizottsága előtt kikísérletezték a traktoros pótkocsi új fékjét. Az új fé­ket az üzemnek a képen látható együttese javasolta és készítette el Kliment György vezetésével. Hupka Vince traktoros már három hete szállít különféle anyagokat az új fékekkel felszerelt pótkocsin és na­gyon megvan vele elégedve. A pótkocsi fékje a traktor lábfékjével szabályoz­ható és a pótkocsi mind a négy kere-Az „amerikai" szó hallatára az asz­­szonyok elcsendesedtek és odafigyel­tek. Azt hitték, hogy valaki írt valami újságot a tengerentúlról. Juhász egy kis sört rendelt és elhatározta, hogy elbeszélget egy kissé az asszonyokkal. De úgy, hogy a traktoros is értsen be­lőle. Ivott a sörből és megkezdte. — Az amerikai prérin a cowboyok egész életüket a nyeregben töltik. Ügy megszokják a lovaglást, hogy gyalog már alig tudnak járni. Némelyik még a kocsmába is lovon megy be. Elsüti a pisztolyt, így rendeli a wiskyt, zseb­­revágja a pakli dohányt és kirobog a kocsmából. Vissza a prerire. — Ez bizony igaz lehet — veszi át a szót a kövér Klári — hiszen a Pálf­­fv gróf is úgy ment fel az első eme­letre a kastélyba. — Ügy ám, — bizonygatták a többi asszonyok. — Lóval nem is olyan nehéz —* szólt bele a beszédbe az üzletvezető. „Trak­torral már valamivel nehezebb lenne, nem fér be az ajtón." — Miért lenne nehéz — mondja csodálkozva Juhász. — Könnyű a meg­oldás. Minden kocsmába olyan ajtót építünk, hogy a traktor beférjen és kész. A traktorosok úgy meg fogják szokni a traktort, hogy mindenhova traktoron fognak járni. Udvarolni, ebé­delni, még kocsmába is. Csak meg­nyomják a dudát, gázt adnak és a kocsmáros már hozza a korsó sört. Ez lesz a száz százalékos gépesítés. — Mindent gépesítünk, — folytatja Juhász. — A mozdonyvezető mozdo­nyon fog hazajárni, a traktoros trak­toron, a pilóta meg repülőgépen. — No, ne bolondozzon — mondja egy fiatal asszony, egy mozdonyvezető fe­lesége. — Ez a tiszta igazság — válaszolja nevetve Juhász és kinyitja az ajtót, hogy mindenki lás­sa a puffogó trak­tort. — Már kezd­jük is. Nézzétek csak ezt a traktort a kocsma előtt. In­dítványozni fogom a nemzeti bizott­ság tanításában ezt az átépítést. Meg­nagyobbítjuk az aj­tót, hogy a traktor a pult elé állhas­son. Hogy ne kell­jen szegény trak­torosnak leszállni. El sem tudjátok képzelni, mennyi drága időt takarít meg majd a traktoros. És ezt az időt a szántásra fordíthatja. * A traktoros alig tudta meginni a má­sodik korsó rumos sört. A nyakán ki­duzzadtak az erek és a torka össze - szorult. Ügy eltűnt a kocsmából, mint a kámfor. Majd szét repcsztette a düh. Haragudott mindenkire, de legjobban — magára. „Legjobb lesz" gondolta elfelejteni ezt a kellemetlen esetet és igazán nekifogni a szántásnak. Ügy, ahogy egy becsületes traktoroshoz il­lik". De az úton a traktor is folyton eszébe juttatta a dolgot. Mintha a ki­pufogó is úgy verné a ritmust: „Nap­­lo-pó, naplo -pö". Fogadalmat tett, hogy ez soha többé nem fog megismét­lődni. két lefékezi. Az újfajta fék előnye főleg abban van, hogy nem függ a traktortól, mi­vel az egész fékberendezés a pótkocsira van szerelve és csak az összekötő­karral kapcsolódik a traktorhoz. Az új fékberendezés a régivel szemben 5000 koronával olcsóbb. A Drutechna dolgozói 6 hónap alatt ezer traktoros pótkocsira szerelik fel az új féket, amivel jelentős mértékben hozzájárul­nak közutainkon a biztonságosabb szállításhoz. Keresztrejtvény A i ъ h r e 1 i 9 1o 41 11 Ab 14 4Г 46 17-sQ id X* 13 ír IÉ AA<AЛЛС/' •i? if 14 ifi 31 31 3V ъг 3C i7 a 39 ko hí 4L ft i КГ W VÍZSZINTES: 1. A földművesek fon­tos őszi munkája. 12. Árva — szlová­kul. 13. Minden élőlénynek szüksége van rá. 14. Becézett férfinév. 16. Juh­­lakások. 17. Serkentő szó. 18. Meny­asszony. 20. Hamis. 21. A földműves teszi. 22. Fontos téli takarmány. 24. Eduárd — becézve. 25. Ágy. 26. Krak­kó felé. 27. Három — szlovákul. 30. Ez készül az egyik ipari növényből. 32. Hadsereg eleje. 34. Csokorba kö­tött gabona. 36. Fordított tok. 37. Első szó a telefonba. 38. Ez a Sárika. 39. Tengeri bandita. 40. Végnélküli zene. 41. Ilyen traktor is van. 42. Nem ti. 43. Adta — régiesen. 44. Fordított mező, — szlovákul. 46. Női név. 48a. Keserű ellentéte. FÜGGŐLEGES: 1. A szövetkezeti ta­gok egyeteme. 2. Fordítva: — könnye­zik. 3. Hozzáér. 4. Goot betűi keverve. 5. Női név. 6. Kicsinyítő képző. 7. Sán­dor László. 8. Ritka női név. 9. Kevert kávé (ék. hiba). 10. Fonetikus gerle. 11. Én — latinul. 15. írással foglalko­zik — fordítva. 18. Tokaji óborok. 19. Épít, teremt. 22. Kacsa közepe. 23. Ékezethibás szaglószerv. 28. Nyílást, lyukat üt rajta. 29 í. ajdnem kívánom. 31. Fordított év — „zlovákul. 32. Sok ilyen módszer van. 33. Leódal — ke­verve. 35. Fordított rag. 37. Horváth Anna. 39. Nem, be. 41a. Так ikerszava. 42. Nem tegnapi. 45. Félig puha. 47. Orosz igenlés. 48. Hegyes fadarab. Beküldendő a vízszintes 1, 12, 25, valamint a függőleges 1, 9 és 26 meg­fejtése. ★ ★ ★ Kapható-e a SZABAD FÖLDMŰVES? Október 12-én fontos ügyben Lé­vára utaztam. Amikor az állomásra ér­keztem, első dolgom az volt, hogy megvegyem kedves lapomat, a Szabad Földművest Igen ám, csakhogy nem volt. Azt mondotta az elárusító: még nem érkezett meg. Szombaton ismét odaálltam az el­árusító elé, bízva abban, hogy most már biztosan megérkezett. — Kérek egy Szabad Földművest. — Már elfogyott, — felelte az el­árusító. Na, ez aztán jól sikerült — fordul­tam el az elárusítótól. S naponta ki tudja, hányán hagyják el az elárusítót csalódva?! Ezen pedig lehetne segíte­ni, ha az elárusítóhely vezetője elegen­dő Szabad Földművest rendelne. K. F. Kire gondolta? A kulák kilépett a szövetkezetből. Természetesen első dolga volt bemenni az istállóba és kivezetni a tehenét. Amint a tehenet nagy feltűnéssel vezeti a fűutcán, meglátja őt a kisbíró és rákiált: — Hé, hová vezeti azt az ökröt? A k u 1 á к : — Nem ökör az, te szamár, nem látod, hogy tehén?! A k i s b í r ó : — Én nem magáról beszéltem! A technika régen Móricz Zsigmond mesélte: Egy szép vasárnap délelőtt megakar­tam látogatni régi pajtásomat a tanyán. Már messziről láttam, hogy valami ir­datlan nagy kocsirudat állogat a kazal tetején. Mikor odaértem, rászóltam: — Mi lesz az, István? — Hát nem látja, villámhárító. — Nem jó lesz az, drót is kell arra, meg a végit is be kell aranyozni. A gazda bölcsen megnyugtat: — Tanyára jó ez! * Heine, a nagy német költő, megje­lent egy párizsi társaságban, ahol ven­dégül látták Rotschild bárót is. A tár­saság tagjai felemelkedtek helyükről és mély meghajlással üdvözölték a pénzarisztokrácia koronázatlan feje­delmét. Heinének egy barátja fülébe súgta: — íme, az aranyborjú imádása ... — Hm. Aranyborjú? — adta vissza a költő. — A báró úr már nem olyan fiatal... ' EFSZ-TAGOK, EGYEN! GAZDÁLKODÓK, LÁTOGASSÁTOK wmw Al INEL TÖBBEN A SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLÁKAT!

Next

/
Thumbnails
Contents