Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-28 / 43. szám
1956. október 28. Jzalŕtitt Földműves ľ Á tósnyára sdiak répája a cukorig A vén Nap megemberelte magát, úgy látszik, pótolni igyekszik a mulasztottakat. Kedvez az idő, gyors tempóban ürül a határ, időben földbe kerül az új mag. Időben... Ez motoszkál Ďivičán PSI — a tósnyárasdi EFSZ elnökének agyában is. Jól előkészített talajban korán vetni. Erre sohasem fizetnek rá. Most is olyan hír kering, hogy a vágsellyei járásban első helyen lesznek — de legalább is az elsők között — a cukorrépa termelésben. Igaz, múlt őszön háromszor szántottak, s a földet jó mélyen fellazították. így szivacsként szívta magába az esőt, kora tavasszal nyelt- a hólevet. Amint a föld színe fehérre száradt, nem késlekedtek, simítóztak, boronált/k, keresztbe, hosszába. Műtrágya is került a földre, jól megvetették ágyát a répamagnak. Ezután sor került a vetésre. Nyolc-tíz nap múlva 32 hektáron vékony csíkokban megjelentek a „kristálycukor” szemecskék, a parányi répák. A böjti Nagy István, aki 37 éven keresztül a gyár munkása, a forgalomra vigyáz. szelek fésülték, cibálták, marcangolták a gyenge növényt, de a humuszos föld segített dacolni a kis répának, mely a hideg ellenére nőtt, erősödött. Kivonult a nép sarabolóval, kapával, irtották a dudvát, lazították a talajt. Az egyelésből mindenki kivette részét. Ugyanis a területet A répafejet kazlakba rakva leföldelik. — Szinte ugrásszerűen fejlődött a répa — mondja Búzás Mihály csoportvezető. — Nem sajnáltuk tőle a kapát, a sarabolót, fejtrágyát. Levéltetvek ellen is permeteztünk, s ha, mondjuk, úgy júliusban legalább egy rendes esőt kap, nem győztük volna elhordani. — Bárcsak nagyobb darabot vetettünk volna — kontrázott az elnök. — A cukorrépáért nemcsak pénz áll a házhoz, hanem nagymennyiségű takarmányt is nyújt. Az pedig fontos, mert habár kicsi a szövetkezet, nagyszámú az állatálomány. A tervezett 61 tehén helyett 69 kérődzik az istállóban. Sertésünk is vagy százhúszszal több a tervezettnél. Kell a takarmány, szükség van rá, mint a darab kenyérre. A járási terv szerint 1150 köbméter silót kell készítenünk, de mi ezt a számot átlépjük, s ehhez nagyban hozzájárul a cukorrépa. A tósnyárasdiak nem is késlekedtek a szedéssel. Október 1-én „nekimentek” a cukorrépának. Ásóval, kapácskával, ki hol érte, szedte, vágta. Eke a földet nem járta, kemény volt az istenadta. Kézzel-lábbal kint dolgozott a falu apraja-nagyja. Kilenc nap alatt rendbe tették a 32 hektár cukorrépát. A kocsisok a karajt hordták, a traktorok, autók a cukorrépát. A karajból 250 mázsát 90 mázsa csöveskukoricával együtt széttépettek, lesilóztak a sertések részére. A többi karaj a földvégén kazlakba került, s ott földelték, savanyították le. Alig pár nap alatt a 73 vagon répa vagonokba került és megindult célja felé a diószegi cukorgyárba. zük meg, hogy a gépek és a munkások kezenyorrtán hogyan változik át „fehér arannyá”. * Mint egy kisebb város főutcáján, olyan forgalom van a gyár körül. Traktorok, autók, lovasfogatok magasra tornyozott rakományt vontatnak. így nem is csoda, ha a kanyarokban vagy zökkenőknél leesik pár répa. Igen, de ezt ne lássa meg a gyáriak közül senki sem. Hrdliza Sándor melaszkezelő is rákiabál a traktorosra : — Lassabban, hé, hisz leszórs^ egy mázsa cukorrépát. Minden darabért ■kár, mert egy répa 15 kockacukrot jelent. A gyárimunkások nem is hagynak kárbaveszni egy fia cukorrépát sem. Két nő kosárral járja a gyár környékét és a kocsilmól leguruló cukorrépát felszedik, hadd gyarapodjon, púposodjon a nagy répahegy a gyár alsó végénél. A portás, jobban mondva kapuőr, erélyes ember lévén, csak alapos érdeklődés és papírok kitöltése után kísérővel engedett utamra. Irány a „nagyfőnök”, mert az mindent tud. Azonban ha a főnök igazi irányítója a munkának, nehezen található a bőrfotelok mélyén, az íróasztal körül, inkább a zakatoló gépek között. — Minden perc drága, — mondja Pomegáö főmérnök mosolyogva. — Nagy kiesést jelentene, ha valamelyik gép leállna. Ugyanis versenyben vagyunk az oroszkai cukorgyárral, természetesen a versenyből mi akarunk győztesként kikerülni. A répa feldolgozását 65 napra terveztük, és a munkások is vállalták, hogy azt két nappal lerövidítik. Ehhez hozzájárul az is, hogy a nyár folyamán Lengyelfalusi főmechanikus elvtárssal 22 technikai újítást hajtottunk végre a gépeken. Így a termelési folyamat könnyebb és egyszerűbb. Az újítás 195 ezer koronát hoz a gyárnak. Pomegáč elvtárs ezután azt is elmondotta, hogy habár répából a tervezett mennyiséget a földművesek nem tudták kitermelni, a cukor nem lesz kevesebb, mert a répa cukortartalma 3 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Még több kérdést is szerettem volna tisztázni a főmérnökkel, de már hárman is vártak rá, ezért Fritscher mérnök szegődött mellém, aki bemutatta a gyár egyes részlegeit. * A gyár kis mozdonya csattogva, füstfelhőket okádva vontatja a telt vagonokat a mázsára, azután a csatornákhoz. Innen erős vízsugár segítségével folytatja útját a répa a mosókon keresztül a késekig, melyek a szép tiszta nyersanyagot tészta formájára szeletelik. A szeletelt répa ezután a kilugozókba (difuzér) kerül, ahol minden levet (cukortartalmat) kivonnak belőle. A szelet ezután gumiszalagokon folytatja útját, míg végül vagonokba kerül, s a gőzös yiszszarepíti oda, ahonnan a répát elhozta. A szeletekből kisajtolt érett folyadék a lékútakba s innen különböző csöveken, tartályokon át jut el a finomítókba. Ezekben az edényekben mésztej hozzáadásával kapja fehér színét a cukor és folytatja útját tovább a présekig, ahol kristály-, kocka- vagy porcukor alakban a szárítóba, onnan pedig csomagolásra vagy ömlesztve a raktárakba kerül. A felt zsákok, csomagolt dobozok, a nagy raktárakban felhalmozva várják a teherautókat, hogy eljussanak az üzletekbe, minden falura, tanyára, a fogyasztókhoz. * A tósnyárasdiak 73 vagon répája már rég cukorrá változott és ebből nekik is jut. Répájuk után 16 mázsa cukrot ad a gyár jutányos áron. Ebből 36 kg jut minden 70 árra. Lesz cukorja bőven a háziasszonyoknak, süthetnek finom túrósrétest, fehérre hinthetik a mákostésztát. Azonban nemcsak cukrot, hanem pénzt, szeletet és melaszt Is kap a szövetkezet. A répa után járó összeg 125 ezer koronát tesz ki. Répaszeletet 41 vagonnal kapnak. Szükség is van rá. A tanya udvarán 12 silógödör áll, s ebből négy még üresen tátong, éhesen várja, hogy gyomrát megtöltsék. Nem is marad belőlük egy sem üresen. Sőt kevés is lesz. Hisz a répaszelet lehetővé teszi, hogy a magkóró is mind gödrökbe kerüljön. A 36 mázsa melasszal is nagymennyiségű takarmányt lehet ízesíteni. Takarmánya bőven van a szövetkezetnek, de bőven van tejük is. Rosa János, Kocsis Gyula, Bogár János, Szarka István állatgondozók, akiknek egyenként 12 darab tehén van gondjaikra bízva, fejési tervüket 140 százalékra teljesítik. Napi tejátlaguk 7,6 litert tesz ki. Beadási tervüket 54 A kismozdony vagonokat vontat a csatornák felé. ezer literrel túlteljesítették és még év végéig 20 000 litert adnak szabadon. Az állatok magas hasznossága lehetővé teszi a 12 koronás előleg pontos kifizetését, ezenkívül még elszámolásra is számítanak a tósnyárasdiak. Ezt az eredményt nagyban elősegítette a cukorrépa, ezért a jövőben még nagyobbsúlyt fektetnek termelésére. Sándor Gábor laaaacjaaaaaaiiaaaaKaaaaaaaaaaa» аааявяаяааааввааа A mult héten Tornóc és Garázda között elterülő földek felett nagy sereg varjú keringett. Sokáig néztem őket, hogy hová, merre szállnak. Egyszer csak letelepedtek az útmenti búzavetésre, de nem sokáig tanyáztak benne, csalódottan tovább repültek. Hosszú keresgélések után megtelepedtek egy dombhátas, rosszul megművelt keskeny földön és szedegették a drága magot. Jaj annak a vetésnek! Azt mondják, hogy a szegény embert az Isten is jobban veri mint a gazdagot. A magángazda a nagyüzemhez képest földhöz ragadt szegény ember, de még a nagyüzemi gazdák sem egyforma gazdagok, attól függ, hogyan végzik el munkájukat és hogyan használják ki a gépeket. A széles búzatábla, amelyet otthagytak a varjak, a garázdái állami Lóci János és Budai Szilveszter a kilúgozó medencéket töltik nyers gazdaságé. Gépek segítségével jól szelettel előkészítették a talajt, jó magágyat csináltak a búzának, minden szem A szántó-vető ember kicsikarta, szépen bekerült a földbe. Mindjárt elvette a természettől a nyersanyagot nem volt eső, ezért egyenlőtlenül s most 'már a gyáré, az ipari mun- kelt. Kétszeres a vetés, tán az éréskásoké a szó. Itt találkozik, ölelkezik ben is lesz egy-két nap különbség, össze két ember munkája, a földmű- de mégsem lett az égi madarak álvesé és a munkásoké. Csak így egye- dozata. sült erővel jön létre a cukor, az A rozs, amit már szeptemberben édesség, amely nemcsak a kávénkat, elvetettek, jól elbokrosodott és bohanem az egész ország népének életét káig ér. Az őszi keverékek pedig megédesíti. oly nagyok, valószínű legeltetni kell, Kísérjük el tehát a répát, s néz- hogy ki ne páljanak télen a hó alatt. Október 10-re végezték el az összes őszi vetést, de ezzel még nem fejeződött be minden munka. A garázdái határ népesebb mint nyáron volt. A búzatábla végén még nagyobb földterület húzódik az akácfasor felé. Kombájn, önkötözőgép és traktorok kattognak, ropognak rajta mint a géppuskák. Egy 25-ös Zetor, amelyet Füstenceller Lajos nyergei, alig látszik ki a nagy szudáni fűből. Bencsik József ül az önkötözőgépen. Kezében egy erős napraforgót tart. Azzal lökdösi a hosszú füvet, hogy a ponyván meg ne akadjon. Szépek is a kévék, mintha szálonként lennének összeszedve és kézzel kötötték volna meg. Novotny Sándor részlegvezető figyeli a dolgozókat. Örül a jó munkának és a bő termésnek. Ez már második termés. A korán lekaszált dús őszi bükköny után került a földbe a szudáni fű. Szép a termés, de még nem Kőszegi Géza sofőr, Nyíregyházi János és Pál a répaszeletet azonnal minden magja érett, Azonban így is a silógödrökbe hányják, amit kóróval együtt silóznak. nagy hasznot adott. Az érett magot egyénekre osztották. Hetven ár jutott egy-egy tagra. Szép volt a répa, jól ment a munka. Szabó-család, özv. Andáné és a többiek ügyesen végeztek az egyeléssel. Ekkor került sor a „csodaszer” bevetésére. Kombinált sarabológép jelent meg a répasorok között, mely szórta a trágyalevet a saraboló kapái pedig eltüntették, a földbe dolgozták az értékes fejtrágyát. vetésre használják fel, a félérett a baromfi kedvelt csemegéje lesz, a szárat pedig hamarosan félnyers állapotban lesilózzák. A tábla másik felén dohányt arat Beger Jaroslav kombájnos és Vrzuk István segédkombájnos. Az embermagasságú dohány egyszer már megfizetett a gondozásért aranysárga szép nagy levelekkel, most pedig a felnyurgult kóró önti a drága magot az AT 400-as kombájnon keresztül. A dohányföld most is nedves. A dús növény jól beárnyékolta a televényes talajt, azért nem száradhatott ki. Most pedig a kombájn nyomában ott jár a DT. Odrasko József szánt nappal, éjjel pedig a barátja kezébe kerül a fáradhatatlan masina. A két traktoros egy nap alatt 12—14 hektáron végzi el az őszi mélyszántást. Két műszakban dolgoztak vetéskor is. Az egyik traktoros éjszaka szántott, a másik pedig nappal vetett hármas vetőgépagregáttal. A DT után a magas tarlót pillanatok alatt elnyeli a fekete föld. Bent a tanyán 9 vagon áll egy sorban a silógödör mellett. Az egyikből a répaszeleteket szórják ki, amelyet szecskával kevernek, a másikba répát raknak. így megy ez napról napra, éjszaka és nappal. A forgatom állandó a garázda! állami gazdaság és a surányi cukorgyár között. A lovasszekerek oly gyorsan futkároznak, mintha a traktorokat akarnák megszégyeníteni. A heves munkaversenyben eddig Takács Lajos és Marcinke Gyula vezet. Naponta 80—85 mázsa cukorrépát fuvaroznak be és raknak vagonba. A terv 50 mázsa. Érdemes túlteljesíteni, mert a terven felüli fuvarért a fizetéshez 50 százalékos pótjutalmat is kapnak a dolgozók. A tanya mellett gőzgépek puffognak. Drótkötél húzza a hatalmas ekét. Az eke egészen a géphez ér. Kutni Lajos gépész a feje fölött összecsapja a kezét, a gép lecsendesül, megáll az orsó. Kalics István ekevezető, lstokovics Viktor és Bácskai Ferenc lenyomják az eke vitorlaszerű részét, most ez a négy eke kerül a földbe, a másik négy pedi, amelyik eddig szántott, a magasba. A gépész meglengeti a félkarját és a másik gép megkezdi a csörlőzést. Felgöngyölíti a kötelet szépen sorjában, emez a gép engedi és az eke után 40—45 cm mély barázdákba hull a fekete föld a jövő évi cukorrépa alá. Naponta 16—17 hektárt szántanak le meghosszabbított műszakban, illetve forgatnak meg úgy, hogy még szőlő alá is megfelelne. A gazdaságban egész éven serényen dolgoztak, a gépeket kétváltásban kihasználták és ennek meg is lett az eredménye. Az eddig beszállított cukorrépák átlagosan 300 mázsás hektárhozamot mutatnak. A gabonafélékből is szép eredményeket értek el. Búzából 26,7, rozsból 24, árpából 25 mázsás átlagos hektárhozamot. A jövőben még szebb eredményeket akarnak elérni. Erre minden feltételük megvan, biztosították a jó termést jó talajelökészítéssel, korai vetéssel, helyes vetésforgó betartásával és elegendő trágyával. A garázdái gazdaságnak és a tornóci igazgatósághoz tartozó többi gazdaságoknak már a jövő évi terveik is készen vannak. Bilik Jenő tervező nagy gonddal állította őket össze, hogy necsak teljesíthetők, hanem túlteljesíthetek legyenek. Ezután szemet szemre sohasem vetnek (pl. búza után búzát). Több trágyát adnak a talajnak, mint eddig. A tervezett hektárhozamokat azért tudják elérni és túlteljesíteni, mert minden munkát az agrotechnikai időben végeznek el és a gépeket jól kihasználják. Csurilla József ★ ★ ★ Javult a helyzet Váradon A váradi szövetkezet hízósertéseit hárman gondozzák: Bence Ilona, Kiss Kálmünné és Antal János. Egymásközt megszervezték a naposszolgálatot, hogy a sertések soha sem maradjanak felügyelet nélkül. Ennek a jó munkának már megvan a gyümölcse. Szépen emelkedett a súlygyarapodás a tavalyihoz viszonyítva. A múlt évben is hasonló feltételek voltak, mégis csak 202 mázsa sertést adtak be, az idén már 199 mázsát, és az év végéig még 120 mázsát adnak be közellátásunknak. Ezt a szép eredményt becsületes munkával, jó munkaszervezéssel Kiszel Pál vezetése mellett érték el. KAHULIK GYŰL«1» Csalódtak a varjak
