Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-10-21 / 42. szám

1956. október 21. sTzalrtzd Földműves s Sürgősen vessük el a búzát 1ШШ1 Még egy hét, s lejár az októ­ber, vele együtt a búza vetésé­nek agrotechni­kai határideje is. Az utóbbi na­pokban az or­szág területén meggyorsultak az őszi vetési munkák és több járásban a ha­táridőnél hamarább fejezték be a ke­nyérgabonák vetését. Egyes járásokban azonban lemaradás mutatkozik. Ezek­ben a járásokban rendelkezésre álló pár nap alatt erőfeszítéseket keli tenni a búza vetésének befejezésére. A legrövidebb időn belül fejezzük be a vetést, mert: a késői vetésnek nincs ideje mege­rősödni, bokrosodni, s így kisebb lesz a termés. A későbbi vetésben megszorul a szem, mert a később vetett búza érése összeesik az érésre legveszélyesebb júliusi' meleg napokkal. Az idejekorán végzett vetéssel job­ban kihasználjuk az istállótrágya és a műtrágya termést fokozó hatását. Ezekután mindenki előtt világos, hogy az október 20-án vetett búza sokszor 50 százalékkal is több termést ad, mint a november 20-án vetett. Fontos tehát, hogy saját és az egész ország érdekében minél hamarább te­gyük földbe a kenyérnekváló vető­magját. A búza vetésénél két szempontot kell figyelembe vennünk: az egyik a vetőmag minősége, a másik a vetés ideje. Jó termést csak úgy várhatunk, ha nagy és fejlett, megfelelő hekto­liter-fajsúlyú (100 1 mag súlya), csi­raképes fajtiszta vetőmagot vetünk. A nagy és fejlett mag lisztesanyag tartalmú, a keményítő nagy mennyiség­ben van jelen, ami biztosítja a mag csírázását és a csíranövény fejlődését. Az apró és rosszul fejlett mag gyenge, gyér bokrosodást és fejlődést ered­ményez. A fajtiszta vetőmagból fejlődő növény ellenálló a betegségekkel szem­ben. Nem pereg és nem dől meg. A csiraképesség a vetőmag egyik legfon­tosabb tulajdonsága. A vetőmag csírá­zását a mag érettségi foka nagyban befolyásolja. Rossz lesz a csírázási ered­mény az olyan vetőmagnál, amelyik­ben sok a törött és aszott szem, vagy idegenmag. A vetőmag teltsége mu­tatja, hogy mennyi benne a tartalék­­tápanyag mennyisége. A teltség álla­potából lehet következtetni a csírázó­képességre. A víztartalom nagysága kihat a vetőmag minőségére. A ren­desnél nedvesebb vetőmag könnyen mcgdohosodik, vagy penészes lesz és a csíraképessége részben vagy egész­ben tönkremegy. A légszáraz magvak veszély nélkül eltarthatok és megőrzik csíraképességüket. Ha az előbb elmon­dottakat figyelembe vesszük, nyugod­tan készülhetünk az őszi búza vetésé­re. Mint minden növénynél, úgy az őszi búzánál is igen fontos a vetés idejében való elvégzése. Hiába bizto­sítottuk a megfelelő talajmúvelést és vetőmagot, ha nem vetünk idejében, terméseredményeink nem lesznek ki­­elégítőek. A növény fejlődéséhez me­legre, nedvességre és levegőre van szükség. E nélkül nem csírázik ki a mag. Tudjuk azt, hogy a növény fényt is igényel. Enélkül lehetetlen a zöld levél munkája. Természetesen a kü­lönböző növények vetőmagjainak a csí­rázásához különböző melegre van szük­ségünk. így pl. az őszi búzának 9—14 fok körüli hőmérsékletre van szüksé­ge, amit október hónap folyamán meg is kap. Ha a vetést november hónap­ban végezzük, akkor a csírázáshoz szükséges hőmérséklet alacsonyabb, ami a csírázást gátolja, illetve lassúbb csírázást eredményez. A másik szem­pont a növények tenyészidöszaka (ve­getációs periódus), amely az őszi bú­zánál 290—370 nap. A későbben vetett őszi búza vegetációs időszakát megrö­vidítjük, ezzel a fejlődést késleltetjük. A növény további fejlődésének egyes szakaszai eltolódnak és fejlődésben lemaradnak. így késik a bokrosodás, a szárbaszökés, kalászképzés és a ter­més beérése. Továbbá tudnunk kell, hogy egyes növényeink csak akkor fejlődnek megfelelően, ha a nappalok rövidebbek, másikok pedig csak akkor, ha a nappalok hosszúak. Az őszi búza későbben vetve kevés napfényt kap, rosszul bokrosodik, s az egész növény a talaj felszínén terül el. A gyenge bokrosodás ki van téve a fagy veszé­lyének. A talajban a baktériumok szá­ma a talaj nedvességétől függ. A talaj kiszáradása a talajbaktériumoknak csökkenését vonja maga után. Úgy­szintén a túlzott nedves talaj nem kedvez a baktériumok elszaporodásá­nak. A novemberi időjárásra jellemző a nagy csapadék bevétel, ami a bak­tériumok életműködésének nem ked­vez. A baktériumok életműködésének a csökkenése a humuszképződést las­sítja. ami viszont a fejlődő növény számára nem kedvező. Ha nem vetünk időben, sok kedvezőtlen hatásnak tesz­­szük ki a csíranövényt, ami a várható termés mennyiségét nagyban befolyá­solja. Ha a kedvező feltételeket biz­tosítjuk a növény számára, akkor bú­zatermésünk is kielégítő lesz. GASPARIK SÁNDOR, biológus Báhonyban még az elmúlt héten megkezdték a szüretelést. A község magán­­gazdálkodói a termést hordókba gyűjtik és az első szüretelést az államnak juttatják. Hogyan teleltessük át a zöldségféléket? Minden évben nagymennyiségű téli zöldségfélét, főként gyökeres zöldség­félét raktározunk el. Sajnos, ennek nagyrésze megromlik. A téli raktáro­zással kapcsolatos veszteségek az 50 százalékot is elérhetik. Hogy ezeket a veszteségeket csökkenthessük, elen­gedhetetlenül szükséges, ismerünk a különböző átteleltetési módszerek elő­nyeit és hátrányait. A zöldségféléket leghelyesebb, ha vermekben raktározzuk el, vagy föld­be ágyazzuk. A pincében való elrak­tározás nem tanácsos, mert rendsze­rint nem biztosíthatók a megfelelő hőmérsékleti és szellőztetési feltételek. A gyökeres zöldségfélék közül téli eltevésre alkalmasak: a sárgarépa, paszternák, petrezselyem, póréhagyma, vörösrépa, zeller, feketegyökér, téli­retek és hagyma. A káposztafélék közül: a kalarábé, vöröskáposzta, kelkáposzta és csip­késkáposzta. A zöldkáposztát és a kel­bimbót a keményebb fagyok beálltáig szabadon hagyjuk. ★ ★ ★ Mi határozza meg az eltarthatóságot? A boroshordók rendbehozása A hordót megtöltés előtt vizsgáljuk meg, a rossz szagú, beteg hordótól a bor is el­romlik. Egyszerű vizs­gálati módszer, ami­kor a hordóba bele­fújunk, vagy a száj­nyílásra tenyerünkkel ráütünk és utána megszagoljuk. Egészséges hordóban bor- vagy kénszagot, eceteshordóban szúrós ecetszagot, penészes hordóban dohos penészszagot érzünk. Még pon­tosabban úgy vizsgálhatjuk meg, hogy drótra egy darabka gyertyát kötünk és a szájnyíláson át a hordóba en­gedjük; így meglátjuk benne az eset­leges tisztátalanságokat is. Ha a gyer­tya elalszik, a hordó ecet vagy dohos szagú, esetleg más hibája van, előbb rendbe kell hozni és csak azután sza­bad a bort tölteni bele. Vörösboros hordóba csak szódás-vízzel végzett alapos forrázás után tölthetünk fehér­bort. Ecetes és dohos hordók rendbehozása Ha a darabban álló, vagy a kiürítés után mosatlanul hagyott hordóban a bor megecetesedik, az ecetesedés be­hatol a dongákba is. Az ecetes hordót forró szódás vízzel kell kigőzölni, hogy az ecetsav kiázzon a dongákból. Ezt a következők szerint végezzük. Az ecetes hordóba hektoliterenként 10-13 százalékos szódás, forró vizet öntünk és erősen bedugjuk. 10-15 percig hengergetjük, himbáljuk a hor­dót. Közben hol az egyik, hol a má­sik fenekére állítjuk, hogy a forró víz mindenütt behatolhasson a dongák pórusaiba. Ezután a dugót egy pilla­natra óvatosan kiütjük és a gőzt kiengedjük, majd ismét bedugaszol­juk a hordót. Majd fenékre állítjuk, kivülrői hideg vízzel lelocsoljuk és a fenekére is hideg vizet öntünk. Mi­előtt a hordóban levő szódás-víz tel­jesen lehűlne, kiöntjük és utána még forró, majd hideg vízzel többszörösen kiöblíjük. Ha az ecetesedés nem túl régi, legtöbbször sikerül rendbehozni a hordót. Penész akkor keletkezik a hordó­ban, ha kimosás után 2-3 nap múlva nem kénezték be, vagy elhanyagolták az üres hordók rendszeres kénezését, vagy a dugók nem zárnak jól. Néhány napos vagy néhány hetes gyenge pe­nész esetén a hordót hideg vízzel többször alaposan kimossuk, azután forrázzuk — úgy, amint az ecetes hordó rendbehozásánál elmondottuk. (Penészes hordót nem szabad mindjárt meleg vízzel mosni, mert a meleg még jobban beviszi a penészszagot a dongába.) Régebbi keletű, erősebb pe­nészedésnél a hordót kifenekeljük és azután gyökérkefével, hideg vízzel ad­dig súroljuk, míg a penész eltűnik a hordó rostjairól. Ha a penész már behatolt a dongába, a hordó dohos lett, a penészes-dohos részeket kaparással, gyalulással kell az egészséges részig eltávolítani, majd kisúrolni, kimosni és kiáztatni. Ha a penész annyira behatolt a don­gába (doh), hogy gyalulással sem tá­volítható el, a hordót már nem hasz­nálhatjuk borhoz. A must erjesztése A hordókat musttal kb. há­romnegyedrészig töltjük meg, mert erjedéskor (zajos erjedés, forrás) az alko­hol mellett nagymennyiségű széndioxidgáz is keletkezik, a must megduz­zad, habzik; ezért ha feltöl­tenénk, kifutna a hordóból. A mustban a természetes erjesztő­gombák mellett mindig vannak káro­sok is, amelyeket ajánlatos elpusztí­tani a must gyenge kénezésével. Ezért a hordóban a must betöltése előtt hektoliterenként 1-2 g nem csepegő kénszeletet égetünk el vagy borkén­ből hektoliterenként 5-8 g-ot kevés mustban feloldunk és a mustban ke­verjük. Rothadt szőlő mustját a barnatörés megelőzésére a rothadás mértéke sze­rint hektoliterenként 5-8 g nem cse­pegő kénszelettel vagy 20-30 g bor­kénnel kénezzük. Ez azonban késlel­teti az erjedés megindulását. Ezért inkább akkor kénezzük az ilyen mus­tot, amikor már erejedésnek indult, hektoliterenként 20-30 g porrátört és feloldott borkén belekeverésével. Erjedés közben a must felmeleg­szik. Minél nagyobb a hordó, annál erősebb lehet a felmelegedés. Az erje­dés leggyorsabb 24-28 C fok között. 35-40 C fok felett és 10 C fok alatt az erjedés megakad vagy igen lassú. A must hőmérsékletének azonban nem szabad 28 C fok fölé emelkednie, mert akkor tejsavas erjedés léphet fel. A must túlságos felmelegedését szellőz­tetéssel, átfejtéssel akadályozhatjuk meg. Az erjesztésre legkedvezőbb pin­cehőmérséklet 15-18 C fok. Ilyen hő­­méérsékletü pincében a must erjedés közben nem melegedhet fel túlságosan. A must erjesztésénél keletkező szén­dioxid mérgező hatású. Ezért amíg az erjedés tart. mindig kellő elővigyá­zatossággal járjunk el az erjesztésre használt helyiségben. A széndioxid ne­hezebb a levegőnél, először a helyiség alsó részét tölti meg. Ahogy szaporo­dik, úgy emelkedik mind feljebb. Az olyan helyiségből, amelynek alja a talaj szintje felett van, az ajtó kinyitásakor kifolyik a széndioxid. Ültessünk törpefákat A nagyüzemi gyümölcsösökben is láthatunk törpe bokorfákat, de kisebb területű kertekben indokoltabb a bo­korfák ültetése, mivel kisebb területen több fát tudunk elhelyezni. Ugyanak­kor gondozása és a gyümölcs szedése is hozzáférhetőbb, kényelmesebb. A törpefák legegyszerűbb alakja a bokoralak. A bokor alakú fa nevelése azzal kezdődik, hogy az oltás helyétől számított 35—40 cm távolság felett 5-6 rügyet és azok felett 15 cm hosz­­szúságú csapot meghagyva, vágjuk vissza az oltványt. A meghagyott felső rügyekből fejlődik a törzs folytatását adó vezérhajtás, az alatta levő 4-5 rügyből pedig az oldalhajtások. Az ol­dalhajtások növekedési irányának meg­állapításánál ügyelnünk kell arra, hogy az oldalelügazások sohasem egymás felett, hanem váltakozva egymás közé essenek. Házunk táját még gazdaságosabban is kihasználhatjuk, ha redély fákat ültetünk. Helyezzük falra, kerítésre, fa, vas, vagy betonoszlopra erősített drótból vagy lécre erősített redélyek­­re. Az ilyen fákon fejlődik ki a gyü­mölcs a legnagyobbra. Az alakfák jobbra-balra növekedő ágainak mindig a törzsből illetve a törzs folytatását képező sudárból egyforma szögbe, egyenlő távolságra kell kinőniök. BERKA ISTVÁN Negyedmillió korona heremagért Az elmúlt évek folyamán a nagy­­kaposi EFSZ tagjai saját kárukon győ­ződtek meg arról, hogy milyen hiányt szenved az állatállomány, ha a szövet­kezet nem rendelkezik elegendő ta­karmány-vetőmaggal. Az elmúlt őszön 22.5 hektár vörösherét vetettek. Az első kaszálás kitűnő termést adott. Az első termés betakarítása után min­den hektárra három mázsa Thomas­­salakot szórtak. Ezzel a heremag fej­lődését szándékozták elősegíteni. Ami­kor a heremag cséplését befejezték, maguk is meglepődtek az eredményen. Több mint 4 mázsa mag termett min­den hektáron, ami összesen 93 mázsát jelent. Saját szükségletükre meghagy­tak 13 mázsát, a többit, vagyis 80 mázsát szabadáron értékesítették. A 22.5 hektár területről tehát saját ve­tőmagszükségletük biztosításán kívül több mint 240 000 korona jövedelem­hez jutottak. Ez a tervezetlen jövede­lem lehetővé teszi, hogy lényegesen emeljék a munkaegység tervezett ér­tékét. Ezért dicséret jár A kukoricatörésben a búcsi, duna­­mocsi és a bátorkeszi szövetkezet tag­jai jó példát mutatnak. Ugyancsak jól halad a cukorrépa betakarítása ezek­ben a szövetkezetekben. A kéméndi EFSZ tagjai viszont azért érdemelnek dicséretet, hogy a cukor­répa betakarítását a tervezett időben száz százalékra elvégezték. Csak a kifejezetten tartós zöldség­féléket tegyük el télire. A zöldségnek elsőosztályú minőségűnek kell lennie és a legkisebb sérülés sem lehet rajta. Éppen ezért a betakarításnál és a té-A ZEllECT. VACxV VČVBÔSREEAT ilyen «ÖDÖN LEHET BEÁGYAZNI lire való elraktározásnál a legnagyobb elövigyázattal és gondossággal kell eljárni. A tartósság függ a talaj- és az ég-Raklározás előtt tiszt, A télire való elraktározás előtt a zöldségféléket tisztítsuk meg. A sár­garépáról a zöldjét csavarjuk le és ne vágjuk. A zellernél — amely legjob­ban beágyazással teleltethető át, — a gyökér farkát levágjuk és a külső levélzetét is eltávolítjuk. A petrezse­lyem gyökérnél a fiatalabb, zsengébb levélzet maradjon meg. Ezt ne ver­meljük el, hanem melegágyban vagy üvegházban az állványok alatt ágyaz­zuk be. így egész télen lesz zöldpet­rezselymünk. A retekről, kalarábéról és paszternákról teljesen távolítsuk el A vermek hajlati • viszonyoktól, valamint a trá­gyázástól is. A nitrogénnal túltrágyá­zott zöldség kevésbé tartható el, mi­vel túlságosan laza szövetű. Az eltarthatóságot lényegesen befo­lyásolja a betakarítás időpontjának helyes megválasztása is. Általában szá­raz időben kell a betakarítást elvé­gezni. A zöldségnek érettnek kell lennie, de ne legyen túlérett. Ha pél­dául a fejeskáposzta sokáig maradt a földben és ennek következtében túl­ságosan érett, a levelek elválnak a torzsától és ezeken a helyeken köny­­nyen rothadhat. A gyökérnyövények lehetőleg sokáig maradjanak a föld­ben, mert növekedésük a fejlődés utolsó szakaszában a tegnagyobb. Ez elsősorban a zellerre vonatkozik. A gyökeres zöldségek betakarítására ál­talában novemberben kerül sor, a ká­posztaféleségeket azonban korábban kell betakarítani. tsuk meg a zöldségeket a levélzetet. A hagymát — csakis jól érett és száraz állapotban — száraz, szellős csűrben vagy a padláson tá­roljuk: igen alkalmasak erre a célra a lécládák is. A fejeskáposzta betakarításánál ügyelni kell, hogy 2-3 külső, boritó levél vegye körül a fejet. A káposz­tát vagy torzsa nélkül vermeljük el, vagy pedig torzsával együtt homokba ágyazva, esetleg rézsútos barázdák­ban teleltessük át. A két utóbbi eset­ben a káposztát fejjel felfelé kell elhelyezni. elhelyezése A vermelésre és beágyazásra kije­lölt helyek árvíztől és talajvíztől egya­ránt védettnek kell lennie. Előnyben részesitendők az árnyékos helyek, de az erősebb szelektől való védettség is lényeges. A vermek általában észak­déli irányúak legyenek. így elkerül­hetők a legnagyobb hőmérséklet-inga­dozások, mert a verem hosszanti ol­dala nincsen kitéve a déli napnak. Csak olyan helyen tanácsos a vermet nyugat-kelet irányúra ásni, ahol télen rendszeresen hideg keleti szelek fújnak. Legkedvezőbb, ha a verem hőmér­séklete 0 és plusz 5 fok között mo­zog. Hogy a felbomlási folyamatokat — amelyeket a túlságosan magas hő­mérséklet idézhet elő — és a fagy behatolását azonnal meglehessen álla­pítani — a vermeket szereljük fel hőmérővel. Ha erős fagyveszély fenye­get, meg kell erősíteni, enyhe időjá­rás esetén viszont vékonyítani kell a védő-takarót. Ha próbavétel útján rothadást állapítunk meg, a verem p-— 60 С.П-----Ц SaOGAüE’P* vERE^a <£ tí.LS£T '■'E TSZE tartalmát sürgősen fel kell használni. Kemény fagy idején ne nyissuk fel a vermet. Egészen száraz homokot használjunk! Igen jól bevált módszer ha a zöld­ségféléket verembe, száraz homokba tesszük. Ez nemcsak a gyökeres zöld­ségeknél bizonyult helyesnek, hanem a káposztaféléknél is. Ilymódon lénye­gesen növelhetjük a zöldség eltartha­tóságát. Lehetőleg a befedésre is homo­kot kell használni. Ha homok nem áll rendelkezésre, szükség esetén ter­mőföld is használható a vermelt zöld­ségfélék betakarására. A homok- ille­tőleg földrétegre 30 centi szigetelő­­réteget tegyünk szalmából és ennek a tetejére száraz földet. Szellőztetés céljából alagcsöveket rakjunk a verem aljába. Egerek ellen mérgezett gabonát tanácsos használni. A mérgezett gabonát lefedve kell ki­tenni — az alagcsőbe —, hogy a há­ziállatokra, szárnyasokra stb. ne je­lentsen veszélyt. A zöldségfélék szakszerű elraktáro­zása megjavítja a téli hónapokban a zöldségellátást és csökkenti a tárolási veszteségeket is. Sz. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents