Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-21 / 42. szám
1956. október 21. sTzalrtzd Földműves s Sürgősen vessük el a búzát 1ШШ1 Még egy hét, s lejár az október, vele együtt a búza vetésének agrotechnikai határideje is. Az utóbbi napokban az ország területén meggyorsultak az őszi vetési munkák és több járásban a határidőnél hamarább fejezték be a kenyérgabonák vetését. Egyes járásokban azonban lemaradás mutatkozik. Ezekben a járásokban rendelkezésre álló pár nap alatt erőfeszítéseket keli tenni a búza vetésének befejezésére. A legrövidebb időn belül fejezzük be a vetést, mert: a késői vetésnek nincs ideje megerősödni, bokrosodni, s így kisebb lesz a termés. A későbbi vetésben megszorul a szem, mert a később vetett búza érése összeesik az érésre legveszélyesebb júliusi' meleg napokkal. Az idejekorán végzett vetéssel jobban kihasználjuk az istállótrágya és a műtrágya termést fokozó hatását. Ezekután mindenki előtt világos, hogy az október 20-án vetett búza sokszor 50 százalékkal is több termést ad, mint a november 20-án vetett. Fontos tehát, hogy saját és az egész ország érdekében minél hamarább tegyük földbe a kenyérnekváló vetőmagját. A búza vetésénél két szempontot kell figyelembe vennünk: az egyik a vetőmag minősége, a másik a vetés ideje. Jó termést csak úgy várhatunk, ha nagy és fejlett, megfelelő hektoliter-fajsúlyú (100 1 mag súlya), csiraképes fajtiszta vetőmagot vetünk. A nagy és fejlett mag lisztesanyag tartalmú, a keményítő nagy mennyiségben van jelen, ami biztosítja a mag csírázását és a csíranövény fejlődését. Az apró és rosszul fejlett mag gyenge, gyér bokrosodást és fejlődést eredményez. A fajtiszta vetőmagból fejlődő növény ellenálló a betegségekkel szemben. Nem pereg és nem dől meg. A csiraképesség a vetőmag egyik legfontosabb tulajdonsága. A vetőmag csírázását a mag érettségi foka nagyban befolyásolja. Rossz lesz a csírázási eredmény az olyan vetőmagnál, amelyikben sok a törött és aszott szem, vagy idegenmag. A vetőmag teltsége mutatja, hogy mennyi benne a tartaléktápanyag mennyisége. A teltség állapotából lehet következtetni a csírázóképességre. A víztartalom nagysága kihat a vetőmag minőségére. A rendesnél nedvesebb vetőmag könnyen mcgdohosodik, vagy penészes lesz és a csíraképessége részben vagy egészben tönkremegy. A légszáraz magvak veszély nélkül eltarthatok és megőrzik csíraképességüket. Ha az előbb elmondottakat figyelembe vesszük, nyugodtan készülhetünk az őszi búza vetésére. Mint minden növénynél, úgy az őszi búzánál is igen fontos a vetés idejében való elvégzése. Hiába biztosítottuk a megfelelő talajmúvelést és vetőmagot, ha nem vetünk idejében, terméseredményeink nem lesznek kielégítőek. A növény fejlődéséhez melegre, nedvességre és levegőre van szükség. E nélkül nem csírázik ki a mag. Tudjuk azt, hogy a növény fényt is igényel. Enélkül lehetetlen a zöld levél munkája. Természetesen a különböző növények vetőmagjainak a csírázásához különböző melegre van szükségünk. így pl. az őszi búzának 9—14 fok körüli hőmérsékletre van szüksége, amit október hónap folyamán meg is kap. Ha a vetést november hónapban végezzük, akkor a csírázáshoz szükséges hőmérséklet alacsonyabb, ami a csírázást gátolja, illetve lassúbb csírázást eredményez. A másik szempont a növények tenyészidöszaka (vegetációs periódus), amely az őszi búzánál 290—370 nap. A későbben vetett őszi búza vegetációs időszakát megrövidítjük, ezzel a fejlődést késleltetjük. A növény további fejlődésének egyes szakaszai eltolódnak és fejlődésben lemaradnak. így késik a bokrosodás, a szárbaszökés, kalászképzés és a termés beérése. Továbbá tudnunk kell, hogy egyes növényeink csak akkor fejlődnek megfelelően, ha a nappalok rövidebbek, másikok pedig csak akkor, ha a nappalok hosszúak. Az őszi búza későbben vetve kevés napfényt kap, rosszul bokrosodik, s az egész növény a talaj felszínén terül el. A gyenge bokrosodás ki van téve a fagy veszélyének. A talajban a baktériumok száma a talaj nedvességétől függ. A talaj kiszáradása a talajbaktériumoknak csökkenését vonja maga után. Úgyszintén a túlzott nedves talaj nem kedvez a baktériumok elszaporodásának. A novemberi időjárásra jellemző a nagy csapadék bevétel, ami a baktériumok életműködésének nem kedvez. A baktériumok életműködésének a csökkenése a humuszképződést lassítja. ami viszont a fejlődő növény számára nem kedvező. Ha nem vetünk időben, sok kedvezőtlen hatásnak teszszük ki a csíranövényt, ami a várható termés mennyiségét nagyban befolyásolja. Ha a kedvező feltételeket biztosítjuk a növény számára, akkor búzatermésünk is kielégítő lesz. GASPARIK SÁNDOR, biológus Báhonyban még az elmúlt héten megkezdték a szüretelést. A község magángazdálkodói a termést hordókba gyűjtik és az első szüretelést az államnak juttatják. Hogyan teleltessük át a zöldségféléket? Minden évben nagymennyiségű téli zöldségfélét, főként gyökeres zöldségfélét raktározunk el. Sajnos, ennek nagyrésze megromlik. A téli raktározással kapcsolatos veszteségek az 50 százalékot is elérhetik. Hogy ezeket a veszteségeket csökkenthessük, elengedhetetlenül szükséges, ismerünk a különböző átteleltetési módszerek előnyeit és hátrányait. A zöldségféléket leghelyesebb, ha vermekben raktározzuk el, vagy földbe ágyazzuk. A pincében való elraktározás nem tanácsos, mert rendszerint nem biztosíthatók a megfelelő hőmérsékleti és szellőztetési feltételek. A gyökeres zöldségfélék közül téli eltevésre alkalmasak: a sárgarépa, paszternák, petrezselyem, póréhagyma, vörösrépa, zeller, feketegyökér, téliretek és hagyma. A káposztafélék közül: a kalarábé, vöröskáposzta, kelkáposzta és csipkéskáposzta. A zöldkáposztát és a kelbimbót a keményebb fagyok beálltáig szabadon hagyjuk. ★ ★ ★ Mi határozza meg az eltarthatóságot? A boroshordók rendbehozása A hordót megtöltés előtt vizsgáljuk meg, a rossz szagú, beteg hordótól a bor is elromlik. Egyszerű vizsgálati módszer, amikor a hordóba belefújunk, vagy a szájnyílásra tenyerünkkel ráütünk és utána megszagoljuk. Egészséges hordóban bor- vagy kénszagot, eceteshordóban szúrós ecetszagot, penészes hordóban dohos penészszagot érzünk. Még pontosabban úgy vizsgálhatjuk meg, hogy drótra egy darabka gyertyát kötünk és a szájnyíláson át a hordóba engedjük; így meglátjuk benne az esetleges tisztátalanságokat is. Ha a gyertya elalszik, a hordó ecet vagy dohos szagú, esetleg más hibája van, előbb rendbe kell hozni és csak azután szabad a bort tölteni bele. Vörösboros hordóba csak szódás-vízzel végzett alapos forrázás után tölthetünk fehérbort. Ecetes és dohos hordók rendbehozása Ha a darabban álló, vagy a kiürítés után mosatlanul hagyott hordóban a bor megecetesedik, az ecetesedés behatol a dongákba is. Az ecetes hordót forró szódás vízzel kell kigőzölni, hogy az ecetsav kiázzon a dongákból. Ezt a következők szerint végezzük. Az ecetes hordóba hektoliterenként 10-13 százalékos szódás, forró vizet öntünk és erősen bedugjuk. 10-15 percig hengergetjük, himbáljuk a hordót. Közben hol az egyik, hol a másik fenekére állítjuk, hogy a forró víz mindenütt behatolhasson a dongák pórusaiba. Ezután a dugót egy pillanatra óvatosan kiütjük és a gőzt kiengedjük, majd ismét bedugaszoljuk a hordót. Majd fenékre állítjuk, kivülrői hideg vízzel lelocsoljuk és a fenekére is hideg vizet öntünk. Mielőtt a hordóban levő szódás-víz teljesen lehűlne, kiöntjük és utána még forró, majd hideg vízzel többszörösen kiöblíjük. Ha az ecetesedés nem túl régi, legtöbbször sikerül rendbehozni a hordót. Penész akkor keletkezik a hordóban, ha kimosás után 2-3 nap múlva nem kénezték be, vagy elhanyagolták az üres hordók rendszeres kénezését, vagy a dugók nem zárnak jól. Néhány napos vagy néhány hetes gyenge penész esetén a hordót hideg vízzel többször alaposan kimossuk, azután forrázzuk — úgy, amint az ecetes hordó rendbehozásánál elmondottuk. (Penészes hordót nem szabad mindjárt meleg vízzel mosni, mert a meleg még jobban beviszi a penészszagot a dongába.) Régebbi keletű, erősebb penészedésnél a hordót kifenekeljük és azután gyökérkefével, hideg vízzel addig súroljuk, míg a penész eltűnik a hordó rostjairól. Ha a penész már behatolt a dongába, a hordó dohos lett, a penészes-dohos részeket kaparással, gyalulással kell az egészséges részig eltávolítani, majd kisúrolni, kimosni és kiáztatni. Ha a penész annyira behatolt a dongába (doh), hogy gyalulással sem távolítható el, a hordót már nem használhatjuk borhoz. A must erjesztése A hordókat musttal kb. háromnegyedrészig töltjük meg, mert erjedéskor (zajos erjedés, forrás) az alkohol mellett nagymennyiségű széndioxidgáz is keletkezik, a must megduzzad, habzik; ezért ha feltöltenénk, kifutna a hordóból. A mustban a természetes erjesztőgombák mellett mindig vannak károsok is, amelyeket ajánlatos elpusztítani a must gyenge kénezésével. Ezért a hordóban a must betöltése előtt hektoliterenként 1-2 g nem csepegő kénszeletet égetünk el vagy borkénből hektoliterenként 5-8 g-ot kevés mustban feloldunk és a mustban keverjük. Rothadt szőlő mustját a barnatörés megelőzésére a rothadás mértéke szerint hektoliterenként 5-8 g nem csepegő kénszelettel vagy 20-30 g borkénnel kénezzük. Ez azonban késlelteti az erjedés megindulását. Ezért inkább akkor kénezzük az ilyen mustot, amikor már erejedésnek indult, hektoliterenként 20-30 g porrátört és feloldott borkén belekeverésével. Erjedés közben a must felmelegszik. Minél nagyobb a hordó, annál erősebb lehet a felmelegedés. Az erjedés leggyorsabb 24-28 C fok között. 35-40 C fok felett és 10 C fok alatt az erjedés megakad vagy igen lassú. A must hőmérsékletének azonban nem szabad 28 C fok fölé emelkednie, mert akkor tejsavas erjedés léphet fel. A must túlságos felmelegedését szellőztetéssel, átfejtéssel akadályozhatjuk meg. Az erjesztésre legkedvezőbb pincehőmérséklet 15-18 C fok. Ilyen hőméérsékletü pincében a must erjedés közben nem melegedhet fel túlságosan. A must erjesztésénél keletkező széndioxid mérgező hatású. Ezért amíg az erjedés tart. mindig kellő elővigyázatossággal járjunk el az erjesztésre használt helyiségben. A széndioxid nehezebb a levegőnél, először a helyiség alsó részét tölti meg. Ahogy szaporodik, úgy emelkedik mind feljebb. Az olyan helyiségből, amelynek alja a talaj szintje felett van, az ajtó kinyitásakor kifolyik a széndioxid. Ültessünk törpefákat A nagyüzemi gyümölcsösökben is láthatunk törpe bokorfákat, de kisebb területű kertekben indokoltabb a bokorfák ültetése, mivel kisebb területen több fát tudunk elhelyezni. Ugyanakkor gondozása és a gyümölcs szedése is hozzáférhetőbb, kényelmesebb. A törpefák legegyszerűbb alakja a bokoralak. A bokor alakú fa nevelése azzal kezdődik, hogy az oltás helyétől számított 35—40 cm távolság felett 5-6 rügyet és azok felett 15 cm hoszszúságú csapot meghagyva, vágjuk vissza az oltványt. A meghagyott felső rügyekből fejlődik a törzs folytatását adó vezérhajtás, az alatta levő 4-5 rügyből pedig az oldalhajtások. Az oldalhajtások növekedési irányának megállapításánál ügyelnünk kell arra, hogy az oldalelügazások sohasem egymás felett, hanem váltakozva egymás közé essenek. Házunk táját még gazdaságosabban is kihasználhatjuk, ha redély fákat ültetünk. Helyezzük falra, kerítésre, fa, vas, vagy betonoszlopra erősített drótból vagy lécre erősített redélyekre. Az ilyen fákon fejlődik ki a gyümölcs a legnagyobbra. Az alakfák jobbra-balra növekedő ágainak mindig a törzsből illetve a törzs folytatását képező sudárból egyforma szögbe, egyenlő távolságra kell kinőniök. BERKA ISTVÁN Negyedmillió korona heremagért Az elmúlt évek folyamán a nagykaposi EFSZ tagjai saját kárukon győződtek meg arról, hogy milyen hiányt szenved az állatállomány, ha a szövetkezet nem rendelkezik elegendő takarmány-vetőmaggal. Az elmúlt őszön 22.5 hektár vörösherét vetettek. Az első kaszálás kitűnő termést adott. Az első termés betakarítása után minden hektárra három mázsa Thomassalakot szórtak. Ezzel a heremag fejlődését szándékozták elősegíteni. Amikor a heremag cséplését befejezték, maguk is meglepődtek az eredményen. Több mint 4 mázsa mag termett minden hektáron, ami összesen 93 mázsát jelent. Saját szükségletükre meghagytak 13 mázsát, a többit, vagyis 80 mázsát szabadáron értékesítették. A 22.5 hektár területről tehát saját vetőmagszükségletük biztosításán kívül több mint 240 000 korona jövedelemhez jutottak. Ez a tervezetlen jövedelem lehetővé teszi, hogy lényegesen emeljék a munkaegység tervezett értékét. Ezért dicséret jár A kukoricatörésben a búcsi, dunamocsi és a bátorkeszi szövetkezet tagjai jó példát mutatnak. Ugyancsak jól halad a cukorrépa betakarítása ezekben a szövetkezetekben. A kéméndi EFSZ tagjai viszont azért érdemelnek dicséretet, hogy a cukorrépa betakarítását a tervezett időben száz százalékra elvégezték. Csak a kifejezetten tartós zöldségféléket tegyük el télire. A zöldségnek elsőosztályú minőségűnek kell lennie és a legkisebb sérülés sem lehet rajta. Éppen ezért a betakarításnál és a té-A ZEllECT. VACxV VČVBÔSREEAT ilyen «ÖDÖN LEHET BEÁGYAZNI lire való elraktározásnál a legnagyobb elövigyázattal és gondossággal kell eljárni. A tartósság függ a talaj- és az ég-Raklározás előtt tiszt, A télire való elraktározás előtt a zöldségféléket tisztítsuk meg. A sárgarépáról a zöldjét csavarjuk le és ne vágjuk. A zellernél — amely legjobban beágyazással teleltethető át, — a gyökér farkát levágjuk és a külső levélzetét is eltávolítjuk. A petrezselyem gyökérnél a fiatalabb, zsengébb levélzet maradjon meg. Ezt ne vermeljük el, hanem melegágyban vagy üvegházban az állványok alatt ágyazzuk be. így egész télen lesz zöldpetrezselymünk. A retekről, kalarábéról és paszternákról teljesen távolítsuk el A vermek hajlati • viszonyoktól, valamint a trágyázástól is. A nitrogénnal túltrágyázott zöldség kevésbé tartható el, mivel túlságosan laza szövetű. Az eltarthatóságot lényegesen befolyásolja a betakarítás időpontjának helyes megválasztása is. Általában száraz időben kell a betakarítást elvégezni. A zöldségnek érettnek kell lennie, de ne legyen túlérett. Ha például a fejeskáposzta sokáig maradt a földben és ennek következtében túlságosan érett, a levelek elválnak a torzsától és ezeken a helyeken könynyen rothadhat. A gyökérnyövények lehetőleg sokáig maradjanak a földben, mert növekedésük a fejlődés utolsó szakaszában a tegnagyobb. Ez elsősorban a zellerre vonatkozik. A gyökeres zöldségek betakarítására általában novemberben kerül sor, a káposztaféleségeket azonban korábban kell betakarítani. tsuk meg a zöldségeket a levélzetet. A hagymát — csakis jól érett és száraz állapotban — száraz, szellős csűrben vagy a padláson tároljuk: igen alkalmasak erre a célra a lécládák is. A fejeskáposzta betakarításánál ügyelni kell, hogy 2-3 külső, boritó levél vegye körül a fejet. A káposztát vagy torzsa nélkül vermeljük el, vagy pedig torzsával együtt homokba ágyazva, esetleg rézsútos barázdákban teleltessük át. A két utóbbi esetben a káposztát fejjel felfelé kell elhelyezni. elhelyezése A vermelésre és beágyazásra kijelölt helyek árvíztől és talajvíztől egyaránt védettnek kell lennie. Előnyben részesitendők az árnyékos helyek, de az erősebb szelektől való védettség is lényeges. A vermek általában északdéli irányúak legyenek. így elkerülhetők a legnagyobb hőmérséklet-ingadozások, mert a verem hosszanti oldala nincsen kitéve a déli napnak. Csak olyan helyen tanácsos a vermet nyugat-kelet irányúra ásni, ahol télen rendszeresen hideg keleti szelek fújnak. Legkedvezőbb, ha a verem hőmérséklete 0 és plusz 5 fok között mozog. Hogy a felbomlási folyamatokat — amelyeket a túlságosan magas hőmérséklet idézhet elő — és a fagy behatolását azonnal meglehessen állapítani — a vermeket szereljük fel hőmérővel. Ha erős fagyveszély fenyeget, meg kell erősíteni, enyhe időjárás esetén viszont vékonyítani kell a védő-takarót. Ha próbavétel útján rothadást állapítunk meg, a verem p-— 60 С.П-----Ц SaOGAüE’P* vERE^a <£ tí.LS£T '■'E TSZE tartalmát sürgősen fel kell használni. Kemény fagy idején ne nyissuk fel a vermet. Egészen száraz homokot használjunk! Igen jól bevált módszer ha a zöldségféléket verembe, száraz homokba tesszük. Ez nemcsak a gyökeres zöldségeknél bizonyult helyesnek, hanem a káposztaféléknél is. Ilymódon lényegesen növelhetjük a zöldség eltarthatóságát. Lehetőleg a befedésre is homokot kell használni. Ha homok nem áll rendelkezésre, szükség esetén termőföld is használható a vermelt zöldségfélék betakarására. A homok- illetőleg földrétegre 30 centi szigetelőréteget tegyünk szalmából és ennek a tetejére száraz földet. Szellőztetés céljából alagcsöveket rakjunk a verem aljába. Egerek ellen mérgezett gabonát tanácsos használni. A mérgezett gabonát lefedve kell kitenni — az alagcsőbe —, hogy a háziállatokra, szárnyasokra stb. ne jelentsen veszélyt. A zöldségfélék szakszerű elraktározása megjavítja a téli hónapokban a zöldségellátást és csökkenti a tárolási veszteségeket is. Sz. F.