Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-21 / 42. szám
6 Jrat^ad Földműves 1956. október 21. Olvasóink vitáznak Hogyan biztosítsunk bő takarmányalapot? A takarmányalap biztosításával kapcsolatos vita újabb érdeklődőknek keltette fel figyelmét. Mostani számunkban további cikket közlünk. Ez úgy ahogy rendben is lenne. Hogy miért csak úgy ahogy? Azért, mert szeretnénk ha még többen bekapcsolódnának a vitába. A másik nagy hiba az, hogy az eddig közölt cikkekben többé-kevésbé számokban igyekeztünk kifejezni mondanivalónkat. Ez nem helyes. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyes cikkek írója necsak a takarmány mennyiségét és az embereket nevezze meg, hanem főleg arról írjon, hogy milyen módszerrel végezték vagy végzik az egyes munkákat. Azt kellene megírni például, hogy milyen gépek segítségével teszitek termékennyé az alacsony hozamú réteket, kik végzik ezt a munkát, elég anyagi eszköz áll-e rendelkezésiekre stb. Azt is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy írásaitokban ne féljetek bátrabban rámutatni a gépállomások, a nemzeti bizottságok és a begyűjtési szervek hiányosságaira. Egyszóval úgy írjatok, ahogy szívetek diktálja. Műtrágya a rétek és a legelők lelke A Szabad Földműves 39. számában az első oldalon szemembe tűnt a nagy betűkkel kiszedett cím: Hogyan biztosítsunk bő takarmányalapot? A Cikket alaposan áttanulmányoztam. Ezt a kezdeményezést örömmel fogadom és nagyon fontosnak tartom', mivel a takarmányalap biztosításának kérdése Szlovákia egyik legégetőbb problémája. Ezért elhatároztam, hogy néhány szóban én is elmondom, hogyan igyekszünk a besztercebányai járásban évről évre több és jobb takarmányt biztosítani. Mindjárt elöljáróban szeretném elmondani, hogyan állnak szövetkezeteink és az egyénileg dolgozó parasztok takarmányból a múlt évihez viszonyítva. A járás 23 szövetkezetében elegendő szálastakarmány van télire, amely egészen újig kitart. Vannak egyes szövetkezetek, mint pl. Becsovon, ahol 850 mázsával több a széna, mint tavaly volt. Hasonló a helyzet a többi szövetkezetekben is. A széna jobb mint a tavalyi. Ebben az évben a szénát és a sarjút időben kaszálták és szárították a szövetkezetekben. Nem úgy mint a múlt évben, amikor némely szövetkezetben virágzás után vagy pedig a sarjával együtt kaszálták a szénát. Sőt voltak olyan szövetkezetek is ahol egyáltalán le sem kaszálták a szénát. Ezek a szövetkezetek aztán 40—50 000 koronát adtak ki szálastakarmányért. Ebben az évben aztán minden szál szénát betakarítottak a járás földművesei. Tudni kell azonban, hogy nem elég a takarmányt csak időben lekaszálni. A réteket helyesen kell gondozni és trágyázni. A rétek trágyázásának jelentőségéről a legtöbb szövetkezetben mar meggyőződték^ Ezeken a helyeken a/eíso^kaszálasbol több szénát nyertek mint tavaly a kettőből. Az elmúlt őszön a tulajdonukba tartozó 1556 hektár rétet megtrágyázták, ez év tavaszán pedig rendesen gondozták a szövetkezeti tagok. A múlt év őszén minden hektárra 200 kg Thomas-salakot, ez év tavaszán pedig 100 kg salétromot szórtak. A jobb termés már az első kaszálásnál megmutatkozott. A Horná és a Dolná Mičina-i szövetkezet rétjeiről 38 mázsa száraz szénát takarítottak be hektáronként. A rétek mellett a legelőkről is gondoskodnak a földművesek. A múlt évben minden hektárra 300 kg műtrágyát szórtak. A műtrágyázott területek így sokkal bővebb legelőt biztosítanak az állatoknak. Ezzel jelentős menynyiségű takarmányt takarítanak meg a szövetkezetek a téli hónapokra. Most néhány szó a szántóföldön termesztett takarmányokról. Ezek vetéséről a közelmúltban még alig tudtak valamit a földművesek. Alávetésként csakis a vörösherét alkalmazták, azt is nagyon kis mennyiségben. A keveréktakarmányok és a silótakarmányok vetéséről még csak halvány fogalmuk sem volt. Járásunkban 1954-ben vetettek először 9 hektár keveréktakarmányt. Egy hektárnyi terület 220 mázsa zöld anyagot adott, s egyszerre népszerűvé vált. A múlt évben a szövetkezetek 70 hektár őszi, ezen a tavaszon pedig 257 hektár tavaszi keveréket vetettek. A silókukorica szinten újdonságot jelentett járásunkban. Ez viszont a 96 hektárnyi területen nem vált be úgy, ahogy a szövetkezeti tagok gondolták. A gyenge termés oka a vetőmag rossz csíraképessége, mivel a szövetkezetek ilyent kaptak a begyűjtési üzemtől. Járásunk valamennyi szövetkezetében vetettek tarlókeveréket, de nem vált be, mivel ezen a vidéken már 3 hónapja nem esett eső. Mindezek ellenére már 150 köbméter silót készítettek tarlókeverékből. A badini szövetkezetnek 400, a kráľovai EFSZ-nek 200, az újonnan alakult ponikai szövetkezetnek pedig 150 köbméter silója van. A silótakarmány jelentőségéről ugyancsak meggyőződtek a járás szövetkezeti tagjai. Amíg a szászovai szövetkezetben tartott a siló, nyolc liter volt a tehenek átlagos napi tejhozama. A radványi és a kráľovai szövetkezetben 10 litert fejtek naponta egyegy tehéntől, mert bőven volt siló. A szálastakarmányokon kívül szemestakarmányból is jobban állnak a szövetkezetek, mint a múlt évben. Ez idén 120 vagon gabonával többet termeltek, melynek nagyobb része szemestakarmány. A jelenleg rendelkezésünkre álló takarmánykészlettel sokkal bővebben tudunk takarmányozni újig, mint a múlt évben, s így jelentősen növelhetjük az állatok hasznosságát. Hogy a jövő évben még több takarmányuk legyen a szövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak, már most biztosítják a jövő évi termést. Az ősz folyamán 3790 hektár rétet és legelőt fejtrágyáznak. A tervezett 4500 mázsa helyett 8160 mázsa műtrágyát biztosítottak. Ennek több mint kétharmadát a rétek és legelők trágyázására használják. A felszíni javításnál a szövetkezeti tagokon kívül az ifjúság is sokat segít. A gépállomás részéről ugyancsak nagy segítségre számítanak a szövetkezetek. Az alacsönyhözamú rétéket sem hagyjuk Bő takarmány alappal megkétszerezhetjük állatállományunk hasznosságát A takarmányalap biztosítása országos probléma. De talán sehol nem olyan égetően megoldásra váró, mint a Latorca-menti községekben. Éppen azért, mert talán sehol az országban nincsenek jobb feltételek az intenzív állattenyésztésre, mint ezen a vidéken, mivel a folyók mentén nagy kiterjedésű rétek és legelők vannak. Az eddigi eredmények mégis talán ezen a vidéken a leggyengébbek. Ebből következik, hogy a Latorca-menti így a pol'any-i szövetkezet tagjai is élénk érdeklődéssel követik a bő takarmányalap biztosításáról indított vitát. A szövetkezet legfájóbb pontjának gyógyítására várnak útmutatást ettől a vitától. Az eddigi hozzászólásokban azonban leginkább csak kerületi, esetleg járási viszonylatban beszéltek a takarmánykérdés megoldásáról. Sokat segítenek az ilyen Írások is, mert széles távlatot mutatnak kerületi, vagy járási méretben. De éppen azzal, hogy nagy számokban, széles perspektivával mutatják meg a megoldás lehetőségeit, rendszerint annyira általánosak, hogy a helyi kérdések megoldásának éppen csak a kereteit tartalmazzák. Nem is tartalmazhatnak mást, mert nagy általánosságban akármennyire is hasonlók a megoldásra váró feladatok, a kivitelezés módjában minden vidéken, sőt községben helyi sajátosságú problémák adódnak elő. Éppen azért szükséges, hogy helyi viszonylatban, a helyi adottságok figyelembevételével bogozzuk a kérdés megoldásának lehetőségét. Nem akarom ugyanazon dolgokat bizonygatni, amelyeket előttem már többen megemlítettek, hogy az állatállomány hasznosságának emeléséhez mennyire szükséges az elegendő menynyiségü és minőségű takarmányalap biztosítása. Inkább azt szeretném boncolni, hogy a mi körülményeink mellett hogyan tudnánk mindezt biztosítani. Érdekes jelenség a királyhelmeci járásban, hogy az állattenyésztésben éppen azok a községek értek el ez ideig iegszebb eredményeket, ahol legkevesebb a rét és a legelő. Elgondolkoztató jelenség ez. hisz az ember éppen az ellenkezőjét várná. Mi az oka. hogy ez mégis így van? A bajok okai még a múltban gyökereznek. Az olyan vidékek földművesei, ahol kevés a rét és a legelő, már a múltban arra voltak kényszerítve, hogy tudományosan is foglakozzanak a .takarmánytermeléssel. Nálunk, ahol a 600 hektár szántó mellett több mint 100 hektár rét és 300 hektár legelő van, ezenkívül közel 100 hektár olyan mocsaras rész, amely szintén nagymennyiségű takarmányt ad, eddig bizony nem nagy gondot fordítottak a takarmánytermelésre. Talán éppen azért volt olyan alacsony az állatállomány hasznossága, mert a falu népében kialakult az a nézet, hogy az állatállomány eltartását a rétek és legelők bizonytalan termésére bízták. Természetesen gondozásról, trágyázásról soha szó sem volt, már csak azért sem, mert itt ritka év, amikor kétszerháromszor el nem önti a réteket és legelőt a Latorca vize. Meszezni soha nem szoktak, pedig az egész területen savanyúfű terem. Műtrágyát sem használtak, pedig egy hektár réten csak jó évben termett 20 mázsa széna, a legelőn pedig csak májusban volt jó fű, s amit akkor magukra szedtek az állatok, később duplán leadták. Az ilyen gazdálkodás a múltban sem volt helyes, de a kisparcellás gazdálkodásban egyrészt mód nem voit arra, hogy ezen változtassanak, másrészt az ebből eredő károk az elaprózott gazdaságokban nem mutatkoztak meg olyan mértékben, mint most a nagyüzemiben. Itt már világosan megmutatkozik hogy többszázezer koronás károk keletkeznek abból, hogy még a legjobb idényben is alig három literes a tejátlag, s ugyancsak alacsony a súlygyarapodás is. Sajnos a múltból az emberek magukkal hozták a régi nézeteket. s ezek sokkal lassabban változnak meg, mint ahogyan megváltozott a falu gazdasági helyzete. Pedig az előttünk álló feladatok, melyek magukkal hozzák a szövetkezet gazdasági megerősödését, a tagok nagyobb jövedelmét és szebb életét is, sürgős változást követelnek. A szövetkezet vezetősége rendszerint azzal mond le a megoldás kereséséről, hogy mindezt addig úgy sem lehet megoldani, amíg a Latorca-gát megnem épül A gát építése valóban nagy távlatokat nyit a szakszerű takarmánytermesztés és az állattenyésztés felé. mert az ármentesítéssel tökéletesen megművelhetővé válik a 400 hektár rét és legelő. Mégpedig úgy, hogy a legelőket csatornákkal szakaszokra osztjuk, a csatornázással lehetővé válik a felesleges víz levezetése, később az öntözés is. Könnyebben megvalósíthatóvá válik a szakaszos legeltetés, amely majd lehetővé teszi a heverő legeiörész gondos kezelését. Ez jelenti, hogy meszezéssel megjavítjuk a mostani savanyúfűvek minőségét, nitrogéntartalmú műtrágyákkal pedig fokozzuk a talaj termőképességét. Ezzel elérjük, hogy egész nyáron bő takarmányt biztosítunk állatállományunknak, De mást is. Azt, hogy ha többet terem majd a legelő, akkor egyrészét kaszálóvá változtathatjuk, vagy pedig felszántva nemesebb takarmányfélét termelhetünk rajta. Rétjeinkkel szintén hasonló módon kell eljárnunk. Itt is szükséges a csatornázás (mivel aránylag alacsonyfekvésű területekről van szó) és a talajművelés. A gát megépítése után a rétek nagyrészét fellehet szántani. Hogy mit jelent ez, azt már az idei eredmények is mutatják, amikor a felszántott és megművelt rét egyik részén 270 mázsa csalamádé termett egy hektáron, holott a meg nem művelt területen alig terem 45—50 mázsa zöldtakarmány. Ilyen távlatokat nyit a jövő. Ezekután nehéz kiszámítani, hogy az említetett módon való gazdálkodással nemcsak a jelenlegi 480 számos állatunk számára biztosíthatunk bőséges takarmányalapot, hanem még jelentősen ki is bővíthetjük állatállományunkat, esetleg a megművelt terület egyrészét más termények termesztésére használhatjuk fel, vagyis kibővíthetjük szántóterületünket is. Persze mindez csak akkor valósítható meg, ha megépül a gát. A takarmánykérdést azonban sürgősen meg kell oldanunk, nem lehet arra várnunk, hogy mindezt csak akkor oldjuk meg, ha öt-hat év múlva elkészül a Latorca szabályozása. A takarmánykérdést meg is oldhatjuk, hisz van rá lehetőség most is. Megoldhatjuk azzal, hogy a rétek és legelők termését most sem bízzuk a véletlenre, hanem már az őszön hozzáfogunk az ápolásukhoz. Legelőször is meszezésre van szükség. Fáradtgőzzel burgonyát főznek A pozsonypüspöki szövetkezetben 104 hektáron termeltek burgonyát. Miután a termést betakarították, jó ötletük támadt. Különleges légmentes szekereket készítettek és a dohányszárítóból nyert fáradt gőzzel megfőzték bennük a burgonyát. Egy részét prizmába, a többit pedig silógödrökbe rakták el télire. Ezzel az eljárással 30 vagon burgonyát főznek és 10 vagon tüzelőanyagot takarítanak meg. — Képünkön Janaskó Ferenc és Nagy Péter főzi a burgonyát. , (Sluka) figyelmen kívül. Ezideig 36 hektárt felszántottunk. A jövő tavaszon zabot vetünk bele vöröshere alávetéssel. Az őszi keverékek vetése nem megy úgy, ahogy kellene. Ez viszont nem azért van, mintha a szövetkezetek nem akarnának őszi keveréktakarmányt vetni. A legtöbb helyen nem lehet vetni a szárazság miatt. Ezideig csak 15 hektár őszi keveréket vetettünk. Ha későbben is, de azért okvetlenül elvetjük a tervezett 95 hektárt. A szükséges vöröshere vetőmagot maguk a szövetkezetek termelték. Ilyen a helyzet jelenleg és ezek a takarmányalap biztosítására háruló feladatok a besztercebányai járásban. Ma sokkal több vetőmagunk és műtrágyánk van, mint egy évvel ezelőtt. Ezért tehát semmi akadálya sincs a rétek és legelők gondozásának, valamint az őszi keveréktakarmányok vetésének. FRYDRIK EDUÄRD, a JNB mezőgazdasági szakosztály vezetője de emellett műtrágyázásra is. Nem szabad ettől idegenkednünk, mert állatállományunk jövője szövetkezetünk gazdasági alapjának megerősítése függ ettől. Lehet, hogy az árvíz tavasszal so kárt tesz a megművelt területekben, de bizonyos, hogy a gondozásnak, ápolásnak még amellett is meglesz az eredménye, különösen akkor, ha tavasszal újra gondoskodunk nitrogénes műtrágyázásról. A rétek és legelők ápolása mellett szükség van arra is, hogy további magasfekvésű és gyengén termő területeket szántsunk fel, hisz az idei példa azt mutatja, hogy a felszántott és jól dolgozott talajon 5—6-szorosára lehet emelni a hozamot. Ezenkívül gazdag takarmányanyagot nyerhetünk a mocsaras részekről is, amelyek lesilózva kitűnő takarmányt jelentenek állatállományunk számára. Ezek mellett természetesen arra is szükség van, hogy nagyobb gondot fordítsunk a herefélék ápolására is, mert megfelelő kezeléssel, fejtrágyázással ott is növelhetjük a hektárhozamokat. Úgyszintén szükség van a keveréktakarmányok vetésterületének kibővítésére, valamint több silótakarmány anyag termelésére. A bő takarmányalappal azonban még nem oldottunk meg minden problémát. Törekednünk kell arra is, hogy necsak mennyiségileg, hanem minőségileg is a lehető legjobb takarmányt biztosítsuk. Ehhez szükség van a nagyobb gépesítésre pl. a szállítás terén, továbbá a helyes raktározásra. De az állatállomány hasznosságának növeléséhez szükség van nem utolsó sorban a zootechnikai szolgálat megjavítására, a helyes takarmányozás bevezetésére, valamint a csoportok és egyének közötti verseny kialakítására és az érdemszerint való jutalmazás bevezetésére. Ha a jövőben a fent felsorolt és még fel nem sorolt módon igyekszünk megvalósítani állatállományunk hasznosságának növelését, akkor bizonyosan elérjük, hogy a következő években az állatállományunkra nem ráfizetés lesz, hanem az gazdag jövedelmet jelent majd a szövetkezetnek. VASZ1LY JÁNOS szakaszag ronómus, Poľany A sánkfalvai kultúrbrigád jó munkát végzett A tornaijai járásban a kultúrbrigádok alaposan felkészültek az idei aratási és cséplési munkálatok elősegítésére. A legtöbb fellépéssel a sánkfalvai kultúrcsoport dicsekedhet. Jóllehet utolsónak indult, mégis az élre tört. Legutolsó fellépésük október első hetében volt Hosszúszón és Kecsőben. Műsorukra nemcsak az jellemző, hogy időben is kielégítették a hallgatóság kívánalmait, hanem magában az igényesség is, amely az egyes táncok, szavalatok, szólóénekek és jelenetek előadását jellemezte. Nagy tetszésnek örvendett az általuk készített csasztuska, mely az EFSZ és a község hiányosságaival foglalkozott és ugyanakkor kiemelte a termelésben élenjáró dolgozókat. A jó példa követésre talál. Az ő példamutatásuk alapján a dereskiek is műsoros-estet rendeztek, s fellépésük után Harkácson megalakult a kultúrbrigád .amely a nyár folyamán három alkalommal lépett fel. Az elért eredmények csak fokozódtak volna, ha az illetékes szervektől szükséges segítség nagyobb lett volna. A tornaijai járásban alakult kultúrbrigádok közül jó munkát végeztek még a hanvaiak, a tornaljaiak, gömöriek és a méhiek. Remélhető, hogy az eddigi sikerek további feladatok elvégzésére serkentik őket, különösen most a tél idején amikor minden lehetőségük meglesz ahhoz, hogy irodalmi vitaestek, nyelvtanfolyamok, különböző szakkörökk szervezésével és színdarabok előadásával emeljék á falu kultúrális színvonalát. NÉMETH JÁNOS, Tornaija Kusnyér Bertalan kötelezettségvállalása E hónap elején a sacai kultúrotthonban összejöttek az állattenyésztéssel foglalkozó legjobb dolgozók: a nagyidai, kenyheci, migléci, színai, beniakovcei, vajkóci valamint az új polhorai szövetkezetekből, hogy az állattenyésztés terén kicseréljék tapasztalataikat. Az ilyen értekezletek nagyon hasznosak, mert az állatgondozók jó módszereiket átadhatják a többi társaiknak. Ezenkívül ilyenkor születnek meg a legnemesebb vetélkedések, szocialista verseny formájában. Egyes jelenlevők kötelezettségeket vállalnak, amelyek teljesítésével hozzájárulnak az előírt tervek teljesítéséhez, esetleg túlteljesítéséhez. Ezen az összejövetelen például Kusnyér Bertalan a nagyidai EFSZ sertésgondozója kötelezettséget vállalt, hogy ,14 malacot 12 kg súlyban választ el egy-egy anyakocától. Értékes vállalás ez, s nagyban hozzásegíti a nagyidai szövetkezetét a győzelemhez a Nagyida és Saca közötti versenyben. L S. K. t
